Kossuth – Kiss Miklóshoz.
Kossuth – Kiss Miklóshoz.
Hôtel New-York, Flórencz 1866. junius 26.
Kedves Barátom!
Tegnap irtam. Postára tétel után kaptam sürgönyileg jelzett nagyon fontos levelét.
Tartalmának azon pontjára nézve: hogy ügyelni kell, hogy az olasz cserben ne hagyja a burkust, megjegyzem, ezt Usedom is annyira érti, hogy ép azért declarálta az olasznak, hogy, ha hazánk felé expeditiót nem csinál, kormánya nem fog hinni az olasz szövetség őszinteségében.
És ezek elvben reá állottak, de, mint irám, praxisban a kötelezettséget redukálták arra: hogy óhajtják, hogy lehessen.
A nehézségeknek, mikkel a practikus detaillokban ma reggelig találkozánk, egyik (gyanított) kútfeje az lehet, a mit Ön is ir az oroszra nézve (Bonaparte Antal herczeg, ki tegnap meglátogatott, is ezt hiszi: a császár még nem akarja, hogy provokáltassék az orosz), két más positive tudott kútfeje, az, hogy az olasz szerfelett bizott önmagába – s igen kevéssé a magyar akaratába.
Az elsőt nagyon lehangolta az első, nagyban elvesztett csata. Visszajöttek a Minción – defensivába!!
Ennek reánk haszna lehet – meglátjuk ma – én a káromkodásig mentem s ők sürögnek. – Most meglátjuk, áll-e az, mit Ön Velencze átengedéséről irt. Ha áll, úgy itt mindennek vége, ha nem áll, úgy nincs a porosznak mitől tartani – nem állhat meg az olasz, ha akarna is, mert verve van.
Ezek előrebocsátásával megyek a practicumra:
1. Elfogadom az eszmét, hogy Páris és Berlin egybekötve képviseltessék Ön által.
De kell, hogy, midőn Ön Párisban van, valaki állandóul legyen Berlinben, míg én személyesen oda megyek.
Az, a ki ott lesz, Önnek directiója alatt maradand.
De kicsoda?
– – – – – – – – – –
2. Baj a pénzdolog. A porosz másfél milliót ad csak, ez (s még több is azon suppositióban, hogy két részről az egész 5 millió lesz) disponáltatott haza a comiténak és Erdély felé – itt a várt 2 1/2 vagy legalább 1 1/2 millió helyett csak fél milliót adtak – koldusok! – ebből 400,000 Szerbia felé megyen – s nekem minden költségekre (diplomatikus küldetések: az én megbizottaim – tisztek küldése Poroszhonba proclamatio, manifestum, utazás, minden!!) csak száz ezer marad dispositiómra – ezzel nem messze megyünk – ki kell Önnek csinálnia Bismarcktól, hogy az ottani nemcsak katonai, de politikai operatiókra is ő adja a költségeket – különben felakadunk.
3. Bár összekötve lesz Páris és Berlin, elkerülhetlennek tartom, hogy Ön rögtön Berlinbe menjen, a dolgokat definitive rendbe hozni; nevezetesen:
a) nagyon örülök annyi positivitással tudni, mint Ön irja, hogy az expeditio és magyar zászlóju legio el volt fogadva Bismarck által. – De azóta vagy a kormánynál változott a dolog, vagy valaki a mieink között bajt csinált.
Ez lévén a bázis, ezt okvetlenül rendbe kell hozni. – Úgy látszik, az otthoniaknak, kiknek képviselője Cs., része van a csinált bajban, részöknek kell lenni a baj helyrehozásában. – Ezért, mint irám, Cs. e napokban menni fog – beszól Önhöz Párisban – de én elkerülhetlennek látom, hogy Ön szinte Berlinbe siessen, s ne engedje, hogy az alaptól, melyet Ön rakott le, eltérés történjék. Ragaszkodni kell hozzá körömszakadtáig – szükségük van reánk – elfogadják.
b) Cs. az otthoni comité nevében ki fogja nyilatkoztatni Bismarcknak, hogy az is azt kivánja, hogy künn a dolgokat én vezessem egyedül, nem comité alakban, mert nem akarják fejöket veszélyeztetni collegiális testületteli viszony által. Szükség, hogy e nyilatkozat Ön jelenlétében történjék, s hogy annak következtében Ön mint képviselőm állását elfoglalja – és utasításaim szellemében intézkedjék.
c) Itt a mai egyezkedések folytán a proclamatio holnap utnak megyen az itteni magyar ezredekhez – elküldöm holnap – elküldöm a porosz részre szánt projectumot is, ha az A) alatti bázis el lesz rendezve – és a projectumnak a poroszra vonatkozó kifejezései elfogadva (a többi nem az ő dolguk) – a proclamatiónak kinyomatásáról s kézhez juttatásáról intézkedni kellend.
d) Egy manifestumot is készítettem a franczia-angol-olasz-porosz lapokban kiadandót – nem tudtam itt jó német fordításról gondoskodni – rosszul fordítva és eredetiben Cs. magával viszi, hogy ott jól lefordíttassa. – De ennek nem szabad publikáltatni, csak akkor, ha onnan telegraphálnak, hogy minden rendben van, s én innen viszont telegraphálok, hogy itt is rendin van – akkor a hirlapokban közzé tétetni – ha lehet, a magyar kinyomatásról és Galiczia felőli becsempészéséről is gondoskodni kellene.
De minderre pénz kell – dugába hagyja-e dőlni Bismarck pár ezer frank miatt az agitationális részt?
Usedom erősen insistál – ne mondassék meg Berlinben, hogy itt csak 500 ezer frankot adnak – még nem adtak – különben fél, az ottani financzminiszterrel is meggyülhetne a baj.
e) Értesíttetnem kell, van-e vagy nincs akadály, hogy Berlinbe menjek s en vue d’une prochaine expédition Poroszországban maradjak.
f) A küldendő tisztek volt rangjaikban maradjanak – uj tiszti kinevezések (egyelőre csakis átjövendő altiszteknek hadnagyokká leendő előléptetésére szorítva) az Ön előterjesztésére történhessenek csak.
Ezeket adom tegnapi levelemhez, válaszát nyugtalanul várom – és szives tisztelettel vagyok
hű barátja
Kossuth.
Kossuth.
