Kossuth – Klapka György tábornoknak.

Teljes szövegű keresés

Kossuth – Klapka György tábornoknak.
Flórencz, 1866. julius 5.
Tábornok Ur!
Junius 30-kai levelét tegnap vettem. Van szerencsém reá a következőket válaszolni.
Az országban működő azon bizottmány, melylyel Tábornok ur (megszakítván velemi összeköttetését, a nélkül hogy arról engem csak értesített volna is) négy év óta viszonyban volt, engem egyesülésre s együttműködésre szólított fel.
Felszólított pedig azon meggyőződésének alapján, hogy a változhatlan multnál fogva az én nevem a nép érzelmeiben az 1849-ki zászlóval még mindig annyira azonosítva van, hogy nélkülem, ha bár kisebb-nagyobb forradalmi kitöréseket eszközölni lehetne is, sem azokat tartósabbakká tenni, sem pedig a mozgalomnak azon általános nemzeti kiterjedést adni nem lehet – mely a sikernek nélkülözhetlen feltétele.
E meggyőződésnek kijelentése oly férfiaktól jövén, kik a hazában élnek, a körülményeket ismerik, s kik mult négy évi működésökkel eléggé bizonyíták, hogy irántam semmi személyes partialitással nem vádolhatók, hazafiui kötelességemmé vált – az egyesülésrei ajánlatot vissza nem utasítani s a jelen biztató körülmények közt meg nem vonni hazánktól közreműködésemet, melyet a sikerre nélkülözhetlen tényezőnek vallanak politikai ügyfeleink a hazában.
Köteleségemmé vált ez annyival inkább, mint hogy az olasz kormány a hazai bizottmánynak velem – s énnekem a hazai bizottmánynyal egyesülésünket, a kormánynyali alkudozások sikerére nélkülözhetlennek nyilatkoztatta.
Lelkem ismerete nem engedte annak felelősségét elvállalnom, hogy a haza felszabadításának ezen utolsó chance-a az én visszavonulásom vagy ellenzésem miatt legyen semmivé.
Nem engedte annyival inkább, mert a hazai bizottmány tökéletesen egyetértett azon elvekben, melyeket én úgy az olasz, mint a porosz kormányokkali alkudozásokban mellőzhetlen alapnak tekintek – s mikben örvendek leveléből látni, hogy Tábornok ur is egyetért.
Felszólítám tehát a bizottmány képviselőit, adnák elé propositióikat az egyesülés alapja s gyakorlati módjai iránt.
Ők a következőket adták elé:
1. Hogy, a mig én külföldön vagyok, a hazábani ügyeket az otthoni bizottmány vezesse és intézze szabadon a külföldrőli minden beavatkozás nélkül.
2. Hogy viszont külföldön én vezessem és intézzem az ügyeket minden további direct beavatkozás nélkül a belföldről, azon elvek alapján, melyekben közegyetértéssel megállapodtunk.
3. Hogy a bel- és külföldi működés között meglegyen a szükséges összhangzás – s hogy folyvást kölcsönösen értesítve legyünk a dolgok állásáról, a bizottmánynak egy képviselője (jelenben gróf Cs. T.) külföldön marad s velem folytonos viszonyban leend.
4. A mint az országba bemegyek, a kormányt én vegyem kezembe, s vigyem és gyakoroljam mindazon hatalommal, hatósággal és felelősséggel, mely a kormányzat természetében fekszik; mindaddig, mig a kormányzatról maga a nemzet rendelkezhetik. A bizottmány kötelezvén magát, hogy, a mint a kormányt átveszem, ő minden erőit s eszközeit rendelkezésemre bocsátva feloszlik s maga magát megszünteti.
Én a comiténak ezen propositióit elfogadtam. Az egyesülés közöttünk ezen alapon megtörtént – s én annak azon loyalitással fogok megfelelni, mely jellememnek mindig sajátja volt s mindig sajátja maradand.
Ezen egyesülés azon comitéval jött létre, melylyel az utóbbi időkben Tábornok ur viszonyban állott.
Természetesen következik tehát, hogy, ha Tábornok ur maga személyére nézve is alkalmazkodni ajánlkozik az egyesülés fent elé adott pontjaihoz, Tábornok ur kinyujtott jobbját is szinte azon loyalitással fogom elfogadni, mint a melylyel az otthoni bizottmány kinyujtott jobbját elfogadtam.
A haza szent ügye kivánja, hogy fátyolt vessek a multakra. – És vetek, őszintén, minden utógondolat nélkül.
De szintúgy a haza szent ügye követeli, hogy köztem s azok közt, kikkel együtt működni ajánlkozom: egység legyen a czélban, s akként legyen definiálva a viszonos helyzet, hogy az equivoque-nak még csak lehetsége is ki legyen zárva.
E szempontból mulaszthatlan kötelességemnek tartom Tábornok urnak a következő pontokat előterjeszteni, – melyek, a mint egyrészt az otthoni comitévali egyesülés módjának természetes következményei, úgy másrészt annyira a helyzet logikájában feküsznek, hogy nélkülök csak czéltévesztés, kikerülhetlen surlódások a működések keresztbe-kasul vágása, confusiv anarchia, és ezeknek folytán szegény hazánknak végbukása volna az, a minek elibe mennénk. – Ily kilátással pedig rettenetes bűnnek tartanám nemzetünk vérének pazarlásához s az országnak egy forradalom szenvedéseibe sodortatásához kezemet nyujtani.
Kérdem tehát önzéstelen, tiszta hazafiui érzettel Tábornok urat:
1. Egyetért-e velem abban, hogy működésünk czélja sem nem 1848, sem semmi más, mint az 1849-ki függetlenségi nyilatkozat valósítása? – s hogy ez a zászló, mely alatt küzdeni fogunk, s melyet sem szerencsében, sem szerencsétlenségben meg nem tagadunk?
E kérdéssel a czél egysége van designálva – czélegység nélkül nincs az egyesülésnek objectuma. Én nem kétlem, hogy Tábornok ur ebben egyetért – mert hiszen, ha nem 49-ért, úgy nincs miért forradalmat hazardirozni. – Hanem meg kellett említenem minden equivoque kikerülése végett, meg különösen azért is, mivel nagy bámulattal értesültem éppen tegnap (nem tudom, van-e arról Tábornok urnak tudomása), hogy még május honapban egy iromány lőn gróf Bismarcknak beadva, melyben e szavak fordulnak elé:
»Doit ętre garantie d’avance ŕ la Hongrie que son indépendance si non de 49 dans tous le cas de 48!! formera un article séparé de la paix futnre.«
Ezen én annyira megütköztem; ezt elveimmel annyira homlokegyenest ellenkezőnek s a forradalom czélját már a kiindulási pontnál annyira compromittálónak találom, hogy mulaszthatlan kötelességemnek itélem azt ünnepélyesen desavouirozni.
Végtelen szerencsétlenségnek tartanám, ha a porosz kormány ezt kiindulási pontnak tekintené – mert akkor lehetetlen volna köztünk minden szövetkezés. – Remélem, nem fogja annak tekinteni. – Neki nem a végett van a magyar nemzetteli szövetkezésre szüksége, hogy csatákat nyerjen – azt nélkülünk is megteszi (talán a mi érdekünkből tekintve a dolgot nagyon is), hanem a végett van szüksége, mert nélkülünk az osztrák hatalmát megtörni nem lehet, pedig neki meg kell törnie e hatalmat, különben hiában nyer csatákat, hiában annexál országokat, a német suprematia kérdése ujra meg ujra előfordulna s uj háborukat idézne elé.
Ezen magas tekintet arra utalja a poroszt, hogy az osztrák ház szünjék meg Magyarország birtoka által oly hatalom lenni, mely neki (a porosznak) németországi felsőbbségét controvertálhassa. – És ez annyi mint 1849!!
Ha azonban – szerencsétlenségre ama boldogtalan sorok Bismarck grófot e térről letérítették volna – megtörhetnék a köztünki szövetkezés – de én nem tagadnám, nem tagadhatnám meg elveimet. – Az 1848 a Deák programmjának kiindulási pontja – az enyim 1849.
2. Hivatkozom az otthoni bizottmánynyali egyesülés 2. és 4-ik pontjaira; nem kételkedem, hogy, midőn Tábornok ur jobbját nyujtja felém, azt nem oly szándokkal tevé, hogy valamely coordinált vagy dualistikus positiót vegyen igénybe. – Tábornok ur szintúgy tudja mint én, hogy ily alapon egy ország ügyeit kormányozni lehetetlen volna; – szintúgy tudja mint én, hogy a kormányzatban elválasztó vonalt huzni akarni polgári és katonai ügyek közt annyi volna, mint a polgári és katonai hatalmak között szakadást, összeütközést idézni elé – s hogy erre alkalmat nyujtani annyi volna, mint a hazát sirba dönteni. – Ha valaki egy vagy más sereg élén áll mint hadvezér, hogy neki meg van saját köre, s meg kell lenni saját körének, melyben saját felelősségére önállólag működik, az természetes, – de az is természetes, hogy ez nem coordinált állás a kormány irányában, hanem subordinált, melyben a hadvezér mindig felelős marad a kormány irányában s rendeleteinek annyival inkább engedelmeskedni tartozik, – minthogy, ha egyrészt egypár működési objectum vagy hadműködési tér designatiója után a hadvezérnek önállólag kell úgy tactikai mint strategiai tekintetben operatióit intézhetni (különben nem lehetne felelős), úgy másrészt a különböző hadtestek működési terének s rangjának designatiója – az ország erejének distributiója – a hadműködések összevágása s általában a háboru politikája – oly dolgok, melyek iránt a suprematiónak a kormány kezében kell lenni – semmi kormány a világon nem állhatna arra reá, hogy a hadsereg s annak vezére statust in statu s független coordinált hatalmat képezzenek az országban.
Kérdem annak okáért Tábornok urat, egyetért-e velem ezen elvekben, s akként ajánlja-e jobbját nekem, hogy, mint tábornok és hadvezér ép azon helyzetben legyen irányomban, ha én állok a dolgok élén itt künn s én viszem a kormányt benn (a meddig a nemzet maga nem rendelkezik), a minő helyzetben volt s tartozott lenni 1848–49-ben az ország kormánya irányában?
Ha ebben egyetért s viszonyainkat ekként fogja fel – mondanom sem kell, hogy őszintén késznek fog mindig találni destinatiójának saját óhajtásait tekintetbe venni, s oly tért mutatni ki működésének, a melyre állásánál, katonai tekintélyénél, kitünő tehetségeinél s érdemeinél fogva méltán igényt tarthat.
Említenem kell, hogy, ha az otthoni bizottmány úgy kivánta volna, hogy, a mig itt künn vagyok, egy elnökletem alatti comitéval vigyem az ügyeket – azt én nem elleneztem volna; – de ők határozottan oda nyilatkoztak, hogy a kölcsönös érintkezés folytán, melynek köztem s köztük fel kell tartatni, személyeiket nem tehetik ki egy collegiális igazgatássali közlekedés veszélyének. – Ez az oka, miért hogy comitét nem alakítottam.
3. Tábornokaink egyike már elutazott rendeltetési helyére. Elmenetele előtt irásbani elismerést vettem tőle, hogy politikai intézkedésekbe nem fog bocsátkozni. – El vagyok határozva hasonlót kivánni minden mástól is. – Reménylem, nem lesz az ellen Tábornok urnak sem ellenvetése; s különösen szavát adandja, hogy, mint hadvezér, a kormány utasítása s egyenes felhatalmazása nélkül az ellenséggel semmi politikai természetü s az ország jogait, állását és jövendőjét illető tractatusokba nem bocsátkozandik.
El fogja ismerni Tábornok ur, hogy ezen pontokban nincs semmi személyes – mind olyan, a mit mondék, hogy, ha rendes körülmények közt benn az országban volnánk s én a kormányt vinném, nem is említettem volna, annyira a dolog természetében fekszik – hanem nem vagyunk rendes körülmények közt s nem az országban; itt az együttműködésnek nincs más biztosítéka, mint a kölcsönös egyetértés és az adott szó. – Ezért elkerülhetlenül szükséges, hogy a helyzetek s viszonyok tisztába hozassanak, miszerint az együttműködés practikailag lehetségessé váljék s a félreértéseknek eleje vétessék.
Ha Tábornok ur – az otthoni comitévali egyesülés alapját magára nézve is elfogadja s őszinte nyiltsággal tett kérdéseimre egyetértéséről biztosít, bennem loyalis barátot, s hű baj- és munkatársat fog mindig találni.
Fogadja, Tábornok úr, szives hazafiui üdvözletemet.
Kossuth.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages