Kossuth – Türr altábornagynak.
Kossuth – Türr altábornagynak.
Ragaz, 1862. június 23.
Épen most veszem június 23-kai levelét s az Alleanzának azon számát, melyben Önnek egy hozzám czímzett, de hozzám nem érkezett levele van közölve a Confoederatio projectuma tárgyában.* Én nem vagyok az ily nyilvános levelezéseknek barátja; jele, hogy én soha nem teszem. Rendesen az ember többet árt általa mint használ. A politika nagy vágásokban mozog. Az eszméknek van bizonyos logikája, mely a politikai helyzet exigentiáiból veszi erejét. A Confoederatio eszméje azok közé tartozik, miknek szükségszerűsége annyira a situatióban fekszik, hogy vagy ez meg fog történni vagy Magyarország sem lesz szabad, s a keleti kérdés crisise nem nyer oly irányt, mint azt a szabadság érdekei s Európa java kivánják. Azért is én annak nem látom fontosságát, tudja-e a világ vagy nem, hogy Klapka abban egyet ért, – én afféle hajlongó apró intrigák »viharával egy pohár vízben« egy mákszemnyit sem gondolok. Ellenben meglehet, lesz annak kára, hogy Ön a tényt, miszerint a Confoederatio eszméje Magyarországon ellenkezésre talált, constatirozta, a nélkül hogy ezen ellenkezésnek titkát s természetét megmagyarázta volna. Minthogy azonban megtörtént, szükségesnek látnám, hogy az időszaki sajtó (nem mi, hanem a sajtó) e tárgyat tüzetesen discutálja. Az irányeszmék a következők lehetnének.
* A Dunai szövetség tervét lásd a 9. lapon.
* * *
A Dunai Confoederatio eszméjének már csak megpendítése is oly hatalmas előlépés Magyarország függetlenségének valósítása felé, s annyira a practicabilitas terére viszi az e részbeni aspiratiókat, hogy igen természetesnek kell találni, ha attól az osztrák organumok s Magyarországon mindazok, kik az osztrákkali alkut a függetlenség fegyverreli kivivásának elibe teszik, megrémültek s rémültökben ellene nagy lármát ütnek. És méltán. Mert azokat Magyarországon, kik az osztrákkal alkudni szeretnének, a kérdéses confoederationális terv valósításánál nagyobb csapás alig fenyegethetné. Ebben van kulcsa azon lármának, melyet a Confoederatio javaslata felköltött, a mely kulcsra nevezetes világot vet az is, hogy a bécsi kabinet organumai velök egy követ fúnak, a veronai lap plane az olasz kormányt támadja meg, hogy ily veszedelmes tervet nyilváníttatni enged, s hogy a függetlenségi zászlótól rég nyiltan elpártolt s Schmerling úrhoz és a Reichsrathhoz szegődött Szemere Bertalan ellenséges diatribáinak organumot a Pesti Hirnökben talált, mely köztudomásilag a minden áron alkudni vágyó conservativeknek s Forgách és Széchen-féle udvaronczoknak organuma. Noscitur ex sociis. – Azonban az ismert confoederationális javaslatnak praktikus becse épen magyar nemzetiségi és függetlenségi szempontból annyira szembetünő, hogy nem lehet kételkedni, hogy a szabadságszerető magyar nép józan tapintatán, az osztrákkal alkudni kivánó kicsi, de lármás privilegiált töredék e legutóbbi manoeuvreje ép úgy meg fog törni, mint két év óta minden egyéb manoeuvrejei megtörtek. Nevezetesen a Kossuth által is elfogadott confoederationális javaslatra vonatkozó felvilágositásai,* több tekintetet tárnak fel, melyek e javaslatot úgy magyar mint európai szempontból nemcsak ajánlják, de sőt azon praktikus messzevágó s az európai conjuncturák exigentiái által postulált eszmék közé sorozzák, melyeknek fontosságát alig lehetne túlbecsülni. Ugyanis:
* Felvilágosítások a Dunai Confederatio projectumához. Irta: Kossuth Lajos, 1862. május 25. lásd a 12. lapon.
1. A nyilvános titkok, vagyis inkább nem titkok közé tartozik, hogy Kossuth s kik, mint ő, a magyar nemzet által 1849-ben közértelműleg proclamált, s csakis a már azóta Európa népjoga által condamnált külinterventióval felfüggesztett függetlenségi programmhoz ragaszkodnak, e programm újbóli valósítására nézve az olasz-osztrák háborúra számítanak, mely – akármit csináljon is a diplomatia legfeljebb is csak idő kérdése. És nézetünk szerint helyesen is számítanak, mert nem lehet csak fel is tenni, hogy az olasz kormány ne érezné, mennyire életkérdés Olaszországra nézve az, hogy háború esetében az olasz hadi operatiók a harczias magyar nemzet függetlenségi törekvéseivel combinatióba hozattasanak. De mi megvalljuk, tekintve Magyarország elszigetelt geographiai helyzetét, alig láttuk módját ezen, az olasz és magyar nemzet közös érdekei által javasolt combinatiónak, ha csak abba bele nem vonatnak azon tartományok és nemzetiségek, melyeken keresztül képes csak az olasz a magyarnak kezét nyujtani. A Kossuth által jóváhagyott confoederális terve a lehető legpraktikusabban elhárítja ezen akadályt, következőleg Magyarország függetlenségi törekvéseit practikus eszmévé teszi, egyszersmind Olaszország győzelmi chance-ait mind quantitative, mind qualitative tetemesen növeli.
2. Tagadni nem lehet, hogy bármennyire megérdemelje is a jogaiban oly halálosan sértett magyar nemzet függetlenségi törekvése mindazoknak rokonszenvét, kik a nagy függő európai kérdéseket – minők az olasz, a német s a keleti – a szabadság érdekében megoldva s vele Európa békéjét biztos alapra fektetve látni óhajtják, mégis a magyar szabadságharcz kétségtelenül újra igen »hamis positióba« helyeztethette volna annak barátait s gyámolítóit külföldön, ha Magyarországon a nemzetiségek kérdése ki nem egyenlíttetvén, az ottani népiségek egy tetemes része ismét az osztrák melletti fegyverfogásra hagyta volna magát csábíttatni. – Már pedig tény, hogy e nagyrészben mesterkélt nemzetiségi viszályok mérge nem azon benső correlatiókban fekszik, melyek kölcsönös jóakarat s kölcsönös concessiók útján kiegyenlíthetők, hanem fekszik azon szenvedelmes aspiratiókban, melyek a szomszéd Rumánia és Szerbia felé gravitálnak, s nagyrészben onnan, kivált Erdélyt illetőleg, húzzák táplálékukat. No már a confoederationális terv valósítása Rumánia, Szerbia, Horvátország érdekeit Magyarország érdekeivel szoros összhangzásba hozván, sőt identifikálván, a nemzetiségi viszályoknak, melyek oly átokteljesen szolgálnak az osztrák átokteljes tendentiáknak, mérges fulánkját egyszerre elvenné, s csakis ez veheti el s Magyarország összes lakosságát a szabadságharcz idejére egy oly compact tömegben tüntetné fel, a mely compactság kilátása nemcsak kiszámíthatlanul növelné Magyarország súlyát az európai combinatiókban, hanem azon akadályokat is enyhítené, melyek Magyarországnak e combinatiókba felvételét nehezítik.
3. Az említett nemzetiségi viszályok ily kiegyenlítése még azon megbecsülhetlen előnyt is igéri Magyarországnak, hogy lehetővé teendi, s csak az teendi neki lehetővé, függetlenségének kivívása esetére; institutiót békében kifejteni, honvédelmi rendszerét a svájczi alapon rendezni, s így magát akként consolidálni, hogy bármely eventualitás esetére független fennállásának garantiáját önmagában hordozza. A confoederatio nélkül minderre bajosan lehetne kilátása, mert a nemzetiségi viszályok fulánkja minden concessiók daczára fenmaradna, sőt Szerbiának, Rumániának közel jövőben előre látható függetlensége folytán még mérgesednék, úgy hogy a consolidatiónak hosszú és laboriosus vajudásai között Magyarország vagy valami kültámaszra szorulna, mire hogy szoruljon, mind saját, mind Európa közérdekeivel ellenkezik, vagy épen territoriális épsége s függetlensége a legelső európai complicatióban helyrehozhatlan csorbát szenvedhetne.
4. A Kossuth által jóváhagyott confoederationális tervnek fontossága még additionális súlyt nyer a keleti kérdésnek crisis felé rohanásából. A török birodalom szétbomlása előre látható. Az ottani keresztény népek előbb-utóbb kivivandják függetlenségüket, de az is világos, hogy, ha kivívják is, azt a Keleten egymással surlódásban lévő nagyhatalmi érdekek conflictusai közt, saját isolált erejükkel nem lesznek képesek fentartani. Támaszra van szükségük, különben az európai egyensúly egy vagy más európai nagyhatalom vontató kötelére kerülnek, Görögországnak egy második szomorú editiója gyanánt. – A confoederationalis javaslatnak megvalósítása az erős és harczias Magyarországot velök szövetséges kapcsolatba hozva, más támaszra sem nem szorulnak, sem azt keresni nem fogják, mert jobban szeretnek szabadok lenni mint oroszok, de ily confoederatio nélkül a Keleten felszabadulandó szláv, sőt román faj is okvetlenül orosz influxus, ha nem absorptio alá kerül, mely influxus ezen esetben vaskarral fogná keletről körülkarolni Magyarországot, a politikai egyensúlyt Európában fenekestől felforgatná s beláthatlan concussióknak válna kutforrásává. Mindezen veszély elháríttatnék Magyarországról, el Európáról, a javaslatba hozott confoederatio által; s ezen egy tekintetnek magának elégnek kellene arra lenni, hogy e javaslat mintegy áldásteljes solutiója a jelen csomóinak s biztosítéka a jövendőnek, karoltassék fel minden szabadság-barát által, ki nemzetének nemcsak multjában büszkélkedik, hanem annak jövendőt is óhajt.
5. Köztudomású dolog, hogy az angol diplomaták a korhadt Austria támogatását e kérdéssel szokták indokolni: »Mit lehetne tenni Austria helyébe súlyul az európai egyensúly mérlegébe?« Sok fallacia fekszik e kérdés fenekén, mely Austriát, értjük a dynastiát, az egyedülit Európában, mely még csak nemzeti charakterrel sem bir, szükségesnek vagy hasznosnak hiszi; de mert a kérdés megvan s mert Anglia kétségtelenül sokat nyom az európai politikában, nem csekély érdemül tudjuk be az ismeretes confoederationális javaslatnak, hogy a felvett kérdésre oly feleletet ád, mely az európai súlyegyen mérlegébe sokkal biztosabb súlyt igérkezik vetni, mint az osztrák dynastia vetni képes volna, miután csak a vak nem látja, hogy az osztrák, a helyett hogy gátat képezne akár az orosz terjeszkedési vágyak, akár a franczia praeponderentia ellenében, inkább mindkettőnek incitamentumul szolgál, és puszta fennállásával úgy a német egységi, mint az olasz és keleti kérdések kielégítő megoldásának útjában állván, Európát folytonos hadkészletre kényszeríti, s örökös zavarok és nyugtalanságok kutforrását képezi.
Pusztán magyar szempontból csak az gyengíthetné ezen fontos tekintetek súlyát, ha az előnyöket, mikkel a confoederationalis javaslat a magyar nemzetnek ajánlkozik, a magyarok akár nemzeti dignitásuknak, akár állami souverainitásuknak feláldozásával volnának kénytelenek megvásárolni. – De elég figyelemmel megolvasni Kossuth felvilágosításait, hogy átlássuk, miként ily áldozatnak még csak árnyéka sem forog fenn, sőt ellenkezőleg a jövendő független magyar állam mind souverainitásában, mind nemzeti méltóságában biztonságot s emelkedő súlyt nyerhet a confoederatió által. A tervnek ugyanis alapelve: egy független magyar királyság, melynek fejedelme nem birhat a magyarétól különböző érdekekkel, miként az osztrák dynastia bir, s nem rendelkezhetik egy más birodalom birtokából merített hatalommal a magyar nemzetiség és magyar szabadság elnyomására, miként az osztrák rendelkezik, sem nem kényszerítheti a magyart más nemzetek elnyomásával oly uralmi ambitiók eszközévé aljasulni, melyekhez a magyarnak semmi köze; – s az akként constituálandó független magyar királyság számára világosan kikötve látjuk a javaslatban a souverainitás minden attributumait: a diplomatiai repraesentatiót, az állami personalitást, a honvédelmi s financziális organisatiónak független rendezését s a pénz és katonávali szabad rendelkezést, s minden idegen avatkozásnak az ország közdolgaiból kizárását, szóval nem látunk semmi kötelezettséget mint azt, hogy külmegtámadás esetére Magyarország egy szerződésileg meghatározandó contingenssel járuljon azon szomszéd nemzetek védelméhez, melyeknek megtámadtatása Magyarország veszélyeztetését is implicálja, mely kötelezettséget azonban ama szomszéd nemzetek hasonló kötelezettséggel viszonoznának Magyarország megtámadtatása esetén, a mi bizonynyal nemcsak nem csorbítása a souverainitásnak, de sőt annak biztosítása. Látunk továbbá egy közös vám-, kereskedelmi és monetarius rendszert, mit mi a szabad kereskedés diadalmasan terjedő elvének postulatumai közé számítunk s a miről meg vagyunk győződve, hogy, bár minden érdeklett felek számára a felvirágzás áldásdús forrásának fog bizonyulni, (de) bizonnyal egynek sem nagyobb mértékben mint épen Magyarországnak, mert e szövetség nemcsak a magyar iparnak s kereskedésnek adna kiszámíthatlan lökést, hanem egyszersmind Pestet azzá tenné, a mivé lenni a természettől hivatva van, de a mivé osztrák uralom alatt sohsem leszen: a Nyugat és Kelet közti kereskedés nagy entrepot-jává. Poroszország sokkal terjedtebb kötelezettségekkel bir a német szövetség irányában, de azért bizonyosan senki sem fogja állítani, hogy ezek miatt állami függetlenségében és souverainitásában csorbát szenved.
Szóval akármint tekintsük a dolgot, a Dunai Confoederatio eszméjét minden érdeklettekre nézve, különösen pedig Magyarországra nézve, a legpraktikusabb eszmének itéljük, melyet a comprehensiv hazafiság az előrelátó statusférfiui tapintatnak sugallhatott. Souverainitásából semmit sem von le, – az osztrák járom aluli felszabadulására útat nyit, – a nemzetiségi viszályok átkát róla elhárítja, – institutióinak s moralis és materiális erejének kifejtését s vele önállásának consolidatióját biztosítja, – azon politikai súlyt, melylyel Magyarország önmagában birhatna, öregbíti azon súlylyal, melyet mint a javaslott confoederatiónak legterjedtebb birtokú, legnagyobb népességű, harczias és leghaladottabb tagja a confoederatio politikájára okvetlenül gyakorolna, s ez által Magyarországot egy lépéssel európai hatalommá emeli, – az oriensi crisist, mely világosan kikerülhetlen, a Magyarországra veszélyes, Európának ártalmas irányból eltéríti, – s mindezen roppant előnyök mellett a confoederationális kötelezettséget csak cyclusokra szorítja; s időről időre a kilépés szabadságát assicurálja és a confoederationalis viszonyt úgy a sértő uralom mint a lealázó alárendeltség kizárásával a jogegyenlőség termékeny mezejére állítja.
Valóban mi épen nem csodálkozunk, hogy azok, kik Magyarországban az osztrák uralom fentartásához kötik saját uralmuknak reményét, lármaharangot húznak a confoederationalis javaslat miatt, mert annál az osztráknak veszélyesebb, Magyarország független újjászületésének s népei szabadságának kedvezőbb fegyvert senki sem készíthetne.
* * *
Ezek az irányeszmék, melyeket én a hirlapokban látni szeretnék. De jól megértsen, édes barátom, ha ezeket én vagy Ön, vagy Helfy, vagy akárki magyar mondaná, a dolog kevés fontossággal birna, mert a felelet ez volna reá, hogy »ti így gondolkoztok, az természetes«, mint bizony igen kevés fontossággal bir az is, tudja-e a világ vagy nem tudja, hogy Klapka is így gondolkozik vagy hogy épen az eredeti tervezet Klapka s az olasz kormány műve. Fontossággal az bir, hogy az európai sajtó szóljon ily értelemben. S én különös súlyt helyeznék abban, ha a turini kormány félhivatalos organumai nyilatkoznának ily értelemben, mit annyival inkább megkivánhatnánk, minthogy egyenesen a kormány (és NB. Klapka) küldte Caninit ezen eszme végett Keletre, s a király, kivel Canini a tervet Nápolyban közlé, azt helyeselte.
Kérésem tehát az: eszközölje Ön, hogy a legtekintélyesebb kormánylap szóljon vezérczikk alakban, tehát a redactio nevében, az előadott irányeszmék értelmében. Ha azt nem tudná Ön kieszközölni (de miért nem? gyalázat volna a kormánytól, ha akadályozná), úgy tán megtenné a Perseveranza.
Még arra is kérem, irassa le számomra e levelemnek erre vonatkozó részét két példányban s küldje el nekem, hogy az angol és franczia sajtóban is hasonló irányban dolgoztathassunk.
Klapkát illetőleg felvilágosításul tudatom Önnel, hogy a confoederatio eszméje sokkal inkább az övé, mint az enyim. – Ő értekezett Ratazzival Canininak e tárgyban Keletre küldése iránt, ő assignált tudtom nélkül neki pénzt azon néhány ezer frankból, mely 1860 óta Placenál Jassyban rendelkezésünkre áll; sőt ő vállalkozott a confoederatio mellett egy külön brochuret is irni; anynyira, hogy én nem is szólottam volna most a dologhoz, ha Canini mint Klapka küldöttje azzal nem jő hozzám, hogy nem boldogulhat missiójában, mit Klapka megegyezésével a kormánytól kapott e tárgyban, ha csak aláirásommal be nem bizonyítja, hogy én abban egyetértek.*
* Az ügyek vezetésével a keleten előbb Kapka, később Türr foglalkozott tehát mindenben, a mi a dunai tartományokra vonatkozott, az ő felfogásuk nagy súlylyal birt. K. F.
Ha...... csakugyan kijő (mit alig tudok hinni), nagyon szükségesnek tartom, hogy mind a királylyal, mind Ratazzival beszéljen. De eszén járjon! Attól függ, miket mondand nekik, az, hogy én micsoda állást fogok venni jövendőben.
Leveleinek többi pontjaira a holnapi postával irok. Szives üdvözlettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
