Kossuth – Türrnek.
Kossuth – Türrnek.
Turin, 1866. május 26.
Kedves Altábornagy ur!
A mit javasol, az már megtörtént. Az idő huzódott, két-három nap helyett, melyre számíték, egy egész hétig késni látván Ön visszaérkezését Caprerából – s mind a körülmények által, mind több oldalról, különösen Napoleon herczeg által is unszoltatván, hogy ne késsek – irtam tegnap a királynak, s minthogy Ön visszaérkezéséről még nem valék értesítve, levelemet átadás végett gróf Castiglioninak, a királyi cabinet-főnökének küldöttem el a tegnapi postával.
Talán szinte jobb, hogy így történt, mert ha csak vasárnap látja Ön a királyt, az már addig levelemet olvasandotta – s így Önnek alkalma leend arra hivatkozni s válaszát kikérni, – még ha Ön adta volna át levelemet vasárnap, meglehet, a király azt mondta volna, »majd megolvasom s határozni fogok«, s így ismét idő veszhetett volna.
Perczel tábornok ide érkezett, hogy velem egyetértőleg a haza ügyében közreműködjék.
Kivánt a királynak irni, hogy ide érkezését s annak czélját (a velemi közreműködést hazánk felszabadítására) tudassa s magát a király rendelkezése alá bocsássa – egyszersmind két fiát a magyar legióba közharczosokul besoroztassa.
Kért, küldeném el az ő levelét is a királynak. Megtettem. Jó volna, ha a király az ősz bajnok hazafiunak egy pár méltató szót iratna vagy izentetne.
A legióra nézve a mellett maradok, a mit irtam. Igen lényeges dolognak tartom, hogy reorganisatiója decretáltatván, én a cooperatióra akként felszólíttassam, mint Önnek Flórenczbe irtam volt.
Én részletekbe a királyhoz irott levelemben nem bocsátkoztam, csak figyelmeztettem, hogy minden allianceai mellett is végtelen különbséget teend a háboru esélyeiben az, hogy Magyarország az olasz mellett vagy ellene küzdend-e (vagy egyik vagy másik, semleges nem maradhat) megmondtam, hogy nélkülem lehet conspirálni, a »l’ombre« s legfelebb tán haszontalan emeurokat csinálni, de nemzeti forradalmat, nemzeti felkelést nem. – Figyelmeztettem, hogy baj lesz, ha magát tovább is abusiroztatni hagyja, semmit nem nyomó intrigáns speculánsok által, kik már annyi pénzébe kerültek. – Megmondtam, hogy viszonyunkat jövendőre nézve okvetlenül tisztába kell hozni, s audientiát kértem, kijelentve, hogy megyek Flórenczbe, ha tudom, hogy elfogad.
Ezt tájékozásul irom.
Vártam, hogy fog Ön nekem caprerai utjáról valamit irni. Ha sikert akarunk, tudnunk kell egymás irányáról s működéséről, különben zavar lehet.
Én is irtam pár szót Garibaldinak – közelítés jeléül.
Küldöm a bizonyítványt.
Szives tisztelettel s hazafiui rokonérzettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
