Kossuth – Victor Emmanuel királynak.
Kossuth – Victor Emmanuel királynak.
Turin, 1866. május 25.
Sire!
Bármily erőkkel rendelkezik is Felséged, bármily előnyei lesznek is szövetségeitől, Magyarország magatartása mindig roppant súlylyal fog nehezedni a mérlegbe abban a háboruban, mely Olaszország sorsát lesz eldöntendő.
Ha az ellenségnek megengedik, hogy szabadon rendelkezzék Magyarországgal, akkor csatákat nyerhetnek ugyan Austria ellen, de legyőzni nem fogják. Csak Magyarország által, ezzel együtt lehet azt legyőzni.
A magyar nemzet előtt csak az az alternativa áll: fegyverre kelni Austria ellen vagy engedelmeskedni Austriának.
Ha nem verekszik Felségedért, akkor kénytelen lesz Felséged ellen verekedni. Alá lévén vetve az osztrák uralomnak, nem fog semleges maradhatni.
Felséged bölcseségére bizom annak kiszámítását, hogy ez az alternativa milyen különbözetet fog okozni a háboru esélyeiben.
Már pedig csak én biztosíthatom Felségednek Magyarország közreműködését. Senki más, csak én. A magyar nép tömegeinek emlékeiben és egyetemes véleményében csak az én nevem az osztrák zászló alóli felszabadulás zászlaja. Az Austria elleni nemzeti fölkelés gyülekező pontjául csak az én nevem szolgálhat.
Ennek az az oka, hogy én kiáltottam ki Magyarország függetlenségét. Én vezettem az országot ama dicső háboruban, mely a gőgös Habsburg-házat hatalmában annyira megalázta, hogy csak is az orosz beavatkozás segélyével birta magát megmenteni.
1849 óta Magyarországban nem volt közélet. Uj személyiségek nem támadhattak, senkinek sem volt alkalma a magyar nép bizalmában előtérbe helyezkedni.
Csak két név szolgálhat zászló gyanánt: Deák neve, mely jelenti az egyezkedést Austriával és az én nevem, mely jelenti a háborut Austria ellen.
Nélkülem lehet a homályban áskálódni, de a nemzetet nem lehet oda vinni, hogy nyiltan meginduljon. Legfeljebb zendüléseket lehet támasztani, de nemzeti forradalmat nem. A mig én élek, a nép tömege nem fog hallgatni semmiféle felhivásra, a melyhez nem füződik az én nevem.
Ez az igazság Sire.
És a körülmények sokkal komolyabbak, sem hogy kötelességem ne volna ezt az igazságot jelezni, bár azt koczkáztatom, hogy szerénytelen leszek.
Elveimhez és hazámhoz hiven, mit sem óhajtok inkább mint azt, hogy Felségeddel megegyezzem és Felségednek méltányos alapon biztosítsam Magyarország közreműködését.
Felséged tudja, mily hűséggel viseltetem személye iránt.
Parancsait várom, hogy Flórenczbe menjek.
Szinte csodálkozom, hogy azokat még nem kaptam meg.
Tartok tőle, hogy kétes jellegü ármányok, a minők Felségednek a multban már annyi kárt okoztak, Magyarország helyzetét illetőleg ismét téves fogalmakat fognak támasztani.
Elkerülhetlenül szükséges, hogy ez a helyzet és jövőbeli viszonyunk kellően világossá tétessék.
Az ügy szerfölött komoly, nemzetem élte-halála és Olaszország életérdekei forognak koczkán.
Egy percz veszteni való idő sincs többé.
Ezért bátorkodom Felségedtől kihallgatást kérni.
Sietni fogok Felséged parancsának engedni és Flórenczbe menni, ha felséged kegyes lesz engem értesíttetni, hogy hajlandó engem azon szerencsében részesíteni, hogy elfogad.
Ha Felséged részéről nem kapok rendeletet, tudni fogom, hogy közreműködésemet nem akarják.
Kegyeskedjék elfogadni tiszteletteljes hódolatát és teljes hűségét annak, ki maradok Felséged
igen alázatos és igen engedelmes
szolgája
Kossuth Lajos
Magyarország volt kormányzója.
szolgája
Kossuth Lajos
Magyarország volt kormányzója.
Erre a következő levél érkezett 1866. május 29-kén.
