Kossuth – Visconti Venosta külügyminiszternek.
Kossuth – Visconti Venosta külügyminiszternek.
Turin, 1863. november 10.
Miniszter Ur!
Nem tulajdonítok nagy gyakorlati jelentőséget Napoleon császár beszédének, de tudom, hogy az a vészharang megkondulásának hatását tette a bécsi kabinetre, határozatlanságánál továbbá: »az összeomló mult« és »a népek jogos törekvései« szavaknál fogva.
Természetes, hogy Austria sokkal inkább nyugtalankodik ezen határozatlan szavak miatt mint bármely más hatalom. És valahányszor Austria fél, engedményeket tesz népeinek, fentartván magának, hogy aztán őket megcsalja. Az ő szokásos hűtlenségének ez az állandó jellemvonása.
Épen ezért engem egyáltalában nem lep meg, midőn azt látom, hogy a lapok azt hirdetik, hogy most sokkal inkább mint valaha szóban forog Ferenez József császár magyarországi körútja, és hogy ettől igen nagy eredményeket várnak.
Annál több okunk van nekünk, hogy megtegyük az intézkedéseket ezen eredmények meghiúsitására.
Remélem, hogy ezt el fogom érni azon támogatás segítségével, a melyet Excellentiád számomra szives volt biztosítani. S ezért kérem, bízzék is hálámban és hódolatomban.
Ime, Miniszter Ur, az a mód, mely előttem a legmegfelelőbbnek látszik erre, és a melynek segítségével legbiztosabban érvényesíthető azon támogatás, melyet a kormány nekem nyujtani szándékozik, hogy nemzetem szellemének újabb lendületet adjak.
Legfőbb és leglényegesebb dolog az, hogy nyomatott falragaszok által figyelmessé tétessék a nemzet, hogy az utasitásaimnak megfelelőleg újjászervezett mozgalomnak központi igazgatósága ismét megkezdette működését, hogy Magyarországot képessé tegye a legelső kedvező alkalmat felhasználni, hogy fegyverrel kezében újra megerősítse Magyarország függetlenségét, melyet a nemzet 1849-ben egyhangulag elhatározott.
E mellett szükséges lenne a központi igazgatóságot azon helyzetbe hozni, hogy közhirré tehesse rendeleteit, hogy a nemzet magatartását szabályozhassa mindannyiszor, midőn erre alkalom kinálkozik, hogy rendelkezhessék néhány ügyvivővel a főbb városokban rendeleteinek végrehajtása czéljából és hogy ezek mintegy gyűrűkként szolgáljanak a szervezet lánczolatának meghosszabbításában.
Az actio legelső eszközének megszerzésére (beleértve két sajtónak megszerzését) ötezer frank elég lenne, elégnek kell lennie.
Biztosítani óhajtom Önt, Miniszter Ur, hogy a segítség, a melyet nekünk nyujtani méltóztatik, nem fog sem könnyelműen, sem gyümölcstelenül elköltetni.
Ennél fogva ezen ötezer frank elküldését azon nyilatkozattal akarom kisérni, hogy, mielőtt nagyobb összegeket kapnánk, tények által kell megmutatnunk, hogy a pénzt, a melyet ránk bíznak, a közügy érdekében helyesen fogjuk felhasználni.
Nem kell félni attól, hogy a küldött akadályokba ütközik az osztrák határon ezen 5000 frank miatt. Az összeg sokkal kisebb, sem hogy gyanút kelthetne. És én küldöttemnek útlevelét illetőleg Párisban mindent teljesen rendbe hozok.
De sürgősen kell azt elküldenem. Kérem tehát Exellentiádat, méltóztassék ajánlatomat, illetőleg rendeleteimet megadni, hogy ez idő szerint a Magyarországba egy küldött által viendő pénzösszeg 5000 frankra fog korlátoltatni, a mely küldöttet, ha csak lehetséges, már holnap útnak szeretném indítani.
Ha a kormány hajlandó nekem még valamit engedélyezni oly czélból, hogy a szervezet kereteit Magyarországon felállíthassam olyképen, hogy magában az országban lehessen a szükséges eszközöket megszerezni a szervezet fentartása és kifejlesztése czéljából, és hogy ne legyenek kénytelenek e czélból hozzám jönni és pénzt kérni, – kérem Kegyelmességedet, méltóztassék Cerruti főtitkár úrnak a szándékolt összeget rendelkezésére adni és nekem megengedni, hogy ővele megállapodhassak annak Magyarország részére oly mértékben és módon leendő fordítása tekintetében, a mint azt a szükség és a legelső küldemény felhasználásának módja meg fogja okolni.
Meg fogjuk látni, mit lesznek képesek tenni ezzel az 5000 frankkal Magyarországon, és ahhoz fogjuk magunkat tartani.
Felhasználom ezen alkalmat, hogy kérjem Exellentiádat, méltóztassék figyelembe venni azt, a mit előterjeszteni szerencsém volt, hogy a két ország politikai érdekei javára méltóztassék felhasználni azon inséget, mely jelenleg szegény hazámat érte.
Mélyen meg vagyok győződve, hogy ez által Austriára mestervágást lehet mérni, a melynek előnyeit nem lehet eléggé kiemelnem. Ez nagy fontosságú politikai cselekmény volna, annyira tisztán emberiességi jelleggel, hogy még Austria sem emelhetne ellene kifogást; míg ellenben a Magyarországra gyakorolt hatás, mely ebből származnék, rendkívüli lenne.
Engedje meg Exellentiád, hogy eszmémet részletezhessem.
Én a lapokban Olaszországhoz egy felhivást tennék közzé, hogy segítő kezét nyujtsa ki a magyarok felé, kik között most nagy az inség.
Nem szólanék e felszólításban a politikáról semmit. Különben azt előzőleg a kormánynak áttekintés végett előterjeszthetném.
Ő Felsége a király örökre biztosítaná magának a magyar nemzet teljes odaadását, ha az én felhivásom következtében kegyes lenne néhány sort minisztertanácsának elnökéhez intézni, melyben azt mondaná, hogy meghatva a derék magyar nemzet szenvedéseitől, melyeket Kossuth a hirlapokban csak az imént vázolt, ő Felsége rokonszenvét kivánja iránta kimutatni, midőn magánpénztárából stb. stb., és hogy kedves lenne reá nézve, ha látná, hogy kormánya megteszi a megfelelő intézkedéseket azon felhivás támogatására, mely az olasz nemzet emberies és testvéri érzelmeihez intéztetett.
Az a hatás, melyet ily királyi levél gyakorolna nemzetem érzelmeire, csodát mívelne háború esetén. Ilyen levél a királynak hadseregeket érne, és minő hadseregeket!
Támaszkodva az uralkodó eme levelére, remélem, hogy a belügyminiszter úr a polgármesterekhez köriratot intézhetne, ajánlván nekik, hogy a municipiumokat hívják fel bizottságok alakítására, aláirások gyűjtése czéljából, és a begyült összegek a turini központi bizottsághoz lennének küldendők, melyet kizárólag olasz tagokból kellene megalkotni a miniszterek egyikének elnöklete alatt, a mely bizottság magára vállalná a gyűjtött összeg elküldését, melyet a gazdasági egyesülethez küldene Budapestre a felosztás foganatosítása czéljából.
Ismétlem, Miniszter Ur, ez magas politikai jelentőséggel biró tény lenne, melynek eredménye kiszámíthatatlan. A királynak alkalma volna látni, mint küzdene Magyarország az ő felhivására.
Az ő nemes rokonszenvét Magyarország véres győzelmekkel fizetné vissza, a melyek sok olasz vért kimélnének meg.
És megszolgálná ezt azzal, hogy Szent-István koronáját Aosta hg. fejére tenné (ő az én királyom in petto már 1859 óta), ekként a két nemzetet az örök szövetség kötelékeivel fűzvén egybe, a mi örök időkre biztosítaná mind a két hazának függetlenségét.
Higyje meg, Miniszter Ur, a magyar nép ragaszkodása megérdemli azt a fáradságot, hogy megszereztessék, és semmi sem oly jó annak biztosítására, mint a szerencsétlenségében tanusított nemes rokonszenv.
Fogadja stb.
Kossuth.
(Francziából.)
