Ludvigh János – Kossuthnak.
Ludvigh János – Kossuthnak.
Brüssel, 1865. november 21.
Igen szeretett régi jó Barátom!
…Engemet megint követül kijelöltek. Megragadhattam volna ez alkalmat, minden engedelemkérés nélkül visszamenni. Komolyan számot vetettem magammal, mi tévő legyek. Beküldtem a Honnak lemondásomat motiválva, mondván, hogy jövőben sem tehetnék mást mint a multban. A Pesti Napló nyilatkozatomat bizonyosan nem adta...
Pár hónapja, hogy a Honban ily czímű czikkem megjelent »Óvakodjunk a német birodalmi politikától«. K.-nek irott leveledben kifejtett nézeteid czikkemmel egyeznek. Irok folyvást czikksorozatot. Igyekeztem mindenféle hasonlításokkal 1849-et összhangzásba hozni az 1848-al, de azt adni nem merik, azonban néha néhány szó átcsúszik. Most »A közös ügyek és a törvényrevisio« czím alatt irtam 14 czikket. Beszéltem én is ŕ la Eötvös, közös birodalomról és a birodalom keleti feléről, de csak apródonként adva be a lapdacsokat, hogy azt bizonyítsam a vége felé, miként nincs közös birodalom, hanem két külön birodalomnak van közös fejedelme, és hogy nincs közös ügy, hanem csak közös érdek stb. Bebizonyítottam, hogy Magyarhon az európai közjog szerint sem lehet az osztrák birodalomnak része, miután ennek német tartományai kiegészítő részei a német birodalomnak; az európai hatalmasságok pedig a drezdai conferentia azon tervének végrehajtását, melynél fogva Magyarország a német szövetségbe bekebeleztetnék, betiltották stb.
A követi programmokban sok a szó, és bár leginkább törvénytudók irják, és ismétlések, a magyar jus publicumot borzasztóan zavarják. Más, ha, úgy mint Schvarz, a reformok terére állnak, de más, ha a törvények mellett vitézkednek és bele olyanokat ŕ la Lustkandel gondolnak, a mi bennök nem foglaltatik, mint a kanczellárnak összbirodalma és Eötvösnek Lajthán túli félbirodalma, melyet szintén a mienknek mond.
Borzasztó baj Magyarhonban az oláh és horvát elszakadási hajlam, melyet az osztrák nemcsak magunk, hanem maga ellen is előidézett, baj még a vallási izgatás. Irtam a papkorteskedés és papképviselők ellen egy czikksorozatot, de Jókai azt sem meri adni, pedig igen komoly dolog. Én azt bizonyitgatom, hogy az állam által fizetett papnak nincs helye az alsóházban. Választó volt a megyében 1848 előtt, de azért még sem volt választható. Majd a pápisták után fognak az oroszok, szerbek, oláhok indulni, mert nálok a püspök és pap minden és az országgyűlésből concilium lesz. Okaimat a magyar alkotmányból merítettem.
Észrevehetni a Honból, hogy czikkeim után mindig szabadabb hang emelkedett.
Én úgy látom a dolgokat, hogy fognak koronázni. Drága lesz az ünnepélynek és diplomának ára, több vérbe és pénzbe fog kerülni, mint fogott volna kerülni a függetlenségi harcz, meg fogja a magyarral együtt vagy a porosz vagy az olasz inni az ürömpoharát. A német politikának bukása vitte a császárt a kiegyezkedés útjára.
Némelyek hitték, hogy a magyarok minden terv, sőt minden meggyőződés nélkül a sikerre rohantak az egyezkedés felé. Én azt hiszem, hogy a terv előre ki volt főzve, csak hogy határai nincsenek kijelelve, mivel mind az egyik, mind a másik részről a körülmények lehetőségére bízzák azok tágítását vagy megszorítását. A császár látván, hogy a Schmerling-politika posványba vitte, le nem mondott ugyan a birodalom egységéről, hanem némethoni fiascóját a magyar kiegyezkedéssel szokás szerint papiroson való igéretek mellett akarja ellensúlyozni. Deák czikke volt a hid, melyen át Budára mehetett. Deákot ismerve, ő a czikket bizonyos assecuratiók nélkül nem irta, sem az apróságot el nem fogadta volna, sőt azt gondolom, hogy Mailáth csak Deák biztosítása folytán vállalta el a cancellárságot.
Esterházy, ki Schmerlinget soha ki nem állhatta, ki már mint római követ a miniszteriumnak soha jelentést nem tett és Bécsben Schmerlinget csak Frankfurternek nevezte, a minisztertanácsban soha egy szót sem mondott, de ha a császár elnökölt, sarcastikus oppositiót csinált, dolgozott leginkább azon, hogy Magyarország felé tekintsen.
Én Esterházyról mást nem tudok, mint hogy vakbuzgó pápista.
Magyar most ritkán fordul, nincs pénzük az utazásra, a kinek pedig van, az a szegény menekültet kerüli, többnyire csak akkor szól be hozzá, mikor szolgálatát veheti igénybe. Meglátogatott Haynald érsek, ki, mint tudod, azért vesztette el az erdélyi püspökséget, mivel az unio-törvénynek hű védője volt és maradt. Ő a mostani erdélyi országgyűlést sem akarta törvényesnek elismerni, hihetőleg azért regalist sem kapott, és mint követ sem akart bele menni. Rómába politikába nem avatkozik, ő csak a magyar egyházi viszonyok felvilágosítása végett van ott, a kormánytól nem húz fizetést, sem a pápától. Azt mondta, épen úgy nem értik ott a magyar egyházi, mint nem értik a politikai és közjogi viszonyokat. Véleménye még a nyáron az volt, hogy a pápa az olasz királylyal kiegyezkedik.
Járt nálam egy székely ember is. Nagy köztük a kivándorlás Moldvába és Oláhországba. Semmi sincs könynyebb mint a székelyt felfegyverezni, ha t. i. fegyver volna, az oláh pedig, noha bevallja, hogy megcsalták, mégis csak papjára hallgat, ki szinte tudatlan barom.
– – – – – – – – – – – –
V. Emmanuel beszéde háborús, már előbb kellett volna ily kürtbe fuvni, nem sikerült volna az osztrák kölcsön és akkor lehetett volna a bankárokra egy kicsit röpiratokkal ráijeszteni, valamint a franczia publicumra is.
Otthonról annyit tudok, hogy nem akarnak a pátensek és közjogi kérdésekbe egyhamar bele menni, más ügyekkel kivánnak foglalkozni. Időt akarnak-e nyerni, a körülmények fejlődésére figyelni, vagy a német, horvát stb. oppositiót megtörni az időzéssel, azt én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy mindenféle más ügyekkel fognak foglalkozni.
Ludvigh.
