Ludvigh János – Kossuthnak.
Ludvigh János – Kossuthnak.
Brüssel, 1865. deczember 29.
Édes jó Barátom!
– – – – – – – – – – – –
Utolsó levelemben, mely Deákkal bizonyosan közöltetni fog, a trónbeszédre vonatkozólag irtam, hogy benne oly követelések rejlenek, melyeknek elfogadása finis Hungariae lenne.
Ha a belpolitikánál megállapodnának, azt a körülmények nehéz súlyának és az ország elviselhetlenné vált helyzetének rovására lehetne tolni, mert, mi tagadás benne, minden fel van bomolva és szétzúzva az országban, és nem is tudom, mikor lehetend azon helyzetben, melyben 1848 előtt volt, de most neki mennek a külpolitikának és franczia-osztrák szövetségért rajongnak a Pesti Naplóban és társaiban, meg nem gondolva, hogy éppen az volna Magyarhonnak hattyúdala, mert csak akkor garázdálkodhatnék az osztrák kénye-kedve szerint. Át nem látják, hogy a francziátóli félelem felmenti őket a teljes beolvasztástól.
Nem tudom, nem fogja-e az olasz megbánni, hogy nem mozdult, mikor ideje volt. A porosz is vigyázzon magára, már most »éljen a király« kiáltással állítanának katonát, most ugyan nem adhatnak sem zabot, sem pénzt, mert mind a kettő a zsidónál van, de hangzanék »vérünket, éltünket a királynak«. Nagy csalódáson kellene hamar átmenniök, hogy a veszélyt belássák – feltartóztatlanul neki rohannak a kiegyezkedésnek, hogy nem az ország függetlenségét, hanem az osztrák hatalmi állását Olasz- és Némethonban vérükkel visszaszerezzék.
Hirlik, hogy Eötvös Deák ellenében horvát, rácz és oláh kormánypártot akar alakítani. Az lesz még a gúnyos furcsaság, hogy egy 48-iki miniszter még egy Apponyi- és Zsedényinél is reactionáriusabb lesz. Sokat megértünk már, beleillik a keretbe még ilyféle tapasztalás is.
Nem tudom, ha olvastad-e Horváth utolsó három nagy kötetét függetlenségi harczunkról. Szegény Batthyányból nagy állam férfiút csinál, de csak szóbeli itéletével, míg az általa felhozott tények az olvasót az ellenkezőről győzik meg. Most Springer, gondolom, prágai professor »Die österreichische Revolution« megjelent Lipcsében. Én nem olvastam, csak kritikai czikkből tudom, hogy Austria fennállását Magyarországtól feltételezettnek mondja, hogy az úgy volt a mult században, úgy 1848-ban, úgy 1865-ben. Az olasz forradalom, mondja, csak Austria külhatalmi állását pár százalékkal csökkenti, de viszonya Magyarországhoz existentiáját érdekli. Én szegénységem miatt könyvet nem vehetek, de majd utána leszek, hogy valaki meghozassa. Ha osztrák professor e tényt bevallja, több hatása lesz, mintha mi azt hirdetjük, noha régen hirdette a história, csakhogy a diplomaták csak a diplomatia és nem a nemzetek históriáját tanulják.
Springer mint osztrák professor világosan téged sem hagy bántatlanul, hiszen, ha saját minisztereid és tábornokaid stb. különös kedvet mutattak téged kárhoztatni, hogy merne az osztrák kormány fizetett hivatalnoka elismerőleg felőled szólni, de úgy látszik, sem Deák, sem Eötvös nem mennek ki megkarczolatlanul.
– – – – – – – – – – – –
Az olasz kamara és miniszterium vajudásaiban nem birom a főirányt kiismerni. Bizony, ha Frankhon Mexikó miatt financziáit még tovább is zavarba hozza, és elvégre is ott kudarczot vall, Victor Emmanuel is felveheti tarisznyáját. Bizony a mexikói expeditio mentette meg az osztrákot. Minden kedvezett volt Napoleonnak, Európa földabroszát kénye-kedve szerint elkészittethette és most Amerikának egy fenyegető erős szava megingathatja trónját.
Ha Lamarmora hiszi, hogy az osztrákkal kiegyezkedhetik; nagyon, de nagyon rövidlátó politikus. – Igaz, az osztrák lapok ily értelemben szólnak, de csak hogy a jelen miniszteriumnak opponálhassanak vagy a magyar ügyet compromittálják. A Napló pedig, mint a denevér, szinte neki repül.
Hát a legio existál-e még? Nincs okom miért tudakozódni, mert most megszünt demonstratio lenni. Nincs is más haszna, mint hogy néhány tiszt fizetést és nyugalompénzt húz. Komoly porosz és olasz támadó szövetség még talán tehetne egy kis Pálfordulást. Nem bíznak ugyan otthon az osztrákban, de a küleseményekben még kevesebbet, és nagyja-kicsinyje azt hiszi, hogy a kiegyezkedés az anyagi sülyedéstől fogja az országot megóvni.
Ludvigh.
