Ludvigh János – Kossuthnak.
Ludvigh János – Kossuthnak.
Brüssel, 1866. ápril 18.
Kedves jó Barátom!
. . . Országgyűlés kezdetén az egész ország csak alkudni akart, és hidd el, ha Deák nincs, nyakra-főre és elv nélkül az egész közép Apponyi és Co. után indult volna Eötvös doctrinaire hypothesisei nyomán. Most még semmi sincs veszélyeztetve, és ezt a kormány huzavonójának és leiratának lehet köszönni. Izgattak az országgyűlés ellen, hogy nem akar kiegyezkedni, és azért alig lehetett mást mint bizottmányi munkához consueto majorum more hozzáfogni, melynek nem lesz eredménye, mivel az osztrák mindent meg fog tagadni vagy hosszú pórázra vonni, mi az alkudozás melletti agitátiót, mely nagyon veszélyes szint kezdett ölteni, meg fogja szüntetni, sőt már a Deákhoz intézett kisújszállási, edelényi és temesvári bizalomnyilatkozatokat sem nézem egyébnek mint alkú elleni protestatióknak, azért a kormány is, mint hallatszik, a bizalmi votumokat el szeretné tiltani, nehogy Kossuth protestatióivá váljanak.
A nemzet a kiegyezkedési mámorban oly válságos ponton állott mint a hadsereg a világosi napok előtt. Most mámora mulik és vele együtt a kiegyezkedési vágy is. Nehezebb lesz az osztráknak megalkudni, mint megalkudhatott volna kezdetben. Ha Bismarck magát fentartja, megvesztegetheti az osztrák a külföldi lapokat. A France, mondja Limayrac Simon Edouard és Foncičre, az osztráktól 100,000 frtot kaptak – és a zsidók meg katholikus papok vitézkedhetnek a porosz ellen, a mennyit tetszik, háború nélkül is nagyobb csapást teend rajta mint tett Solferino. De ha az áll, hogy B. köszvényben szenved, miután más erélyes németnek nyoma sincs, nehezen fogja betegségével még elleneit is a Reichban legyőzhetni.
Már miért irt Perczel Miklós az amerikai emigratio nevében Deáknak köszönő levelet vagy, mint mondják, feliratot, azért, mivel a válaszfeliratból a trónbeszédre az emigratiót ki nem felejtették, azt nem értem. Én ellenkezőleg a válaszfelirat azon része ellen czikket irtam, csak hogy Jókai nem nyomatta ki; nyilvános levelezései rovatában azt adván okul, hogy argumentumaimat a bizottmányban elmondta, de maradjon-nal feleltek. Én azokat nem is a bizottmány, hanem lapja számára irtam. Köszönöm az oly elvet, mely a hazafiúi kötelesség teljesítését és áldozatot irgalom tárgyául lealacsonyítja és a bűnből kegyelmi erényt csinál – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Adjon Isten jó egészséget. Maradok változatlan híved
Ludvigh.
