Ludvigh – Kossuthnak.
Ludvigh – Kossuthnak.
Brüssel, május 30. – 60, rue de Nord.
Kedves jó Barátom!
Utolsó levelemben épen azt elfelejtettem megirni, minek tudása egy lehető actio előestéjén szükséges. Megértettem az Indépendance-ból, hogy Flórenczbe mentél, miből csak jót következtetek, és már annál fogva értesítésemnek elhalasztása egy közeli jövőben bajt okozhatna.
N . . . . neked nehezen megirhatta, miképen került ő és a többi kelepczébe. Én őtet nem ismerem, de minden dicséretest mondanak felőle. Ő feladatához híven közölte a közlendőket A . . . . tal, ki nem késett mindazokat, kiket N . . . . megnevezett, feladni, csak pár nevet, melyeket nehéz hallása miatt jól meg nem értett és N . . . . vel másodszor elmondatni restelte, hibásan jegyzett fel.
Ez nehéz vád és hallatlan, de kétségbe nem vonható azok után, miket hiteles kutfőből megértettem.
Meg nem elégedett a feladással, hanem a fogságban a kém szerepét is elvállalta. Z . . . a fogságban megbetegedvén, őtet kórházba küldték. Alig került oda, A . . . . ot is beküldték. – Z . . . . nem gyanítván, kivel van dolga, azaz: nem képzelhetvén, hogy A . . . . lehessen a feladó, neki a fegyverek dolgát elbeszélte. Ez igen érdekes, monda reá A. kérlek, ird fel nekem e czédulára, feledékeny vagyok. A jámbor Z . . . . felirta. Mikor a fogságba visszakerült, mindjárt vallatás alá vették és mindjárt a kérdésekből észrevette, hogy nem tapogatódznak, ő azonban mindent tagadott, mig a kérdéses czédulát elibe adták.
Átmegyek a részletekbe. N . . . ., miután a cadereket részint utasításod, részint belátása szerint egészen, igen ügyesen, Gábor által A . . . . ot Pestre kérette. Ő eljövén, a vidéki főnököket neki megnevezte, s köztük B . . . . t, s ámbár mondta, hogy nem szükséges neki B.-vel találkozni, mégis fölkereste, valamint fölkereste A . . . t is, de A . . . . nak vendégei lévén, ő vele miről sem szólhatott, de azért mégis feladta.
B . . . . től megtudta, hogy neki van fegyvere, melyek más uton jöttek be az országba, és akként hallotta Z . . . . nevét. – De miután a fegyverküldési ügy egészen el volt választva az organisatióbelitől, nem is akarták a vidékbeli főnökökkel megtudatni, honnan és mikép kapják a fegyvereket, de B. sürgette azokat, mondván, hogy neki már szüksége van reá; úgy történt, hogy ő mondván, hogy Z -t jól ismeri, majd intézkedik a fegyverek elviteléről. Ennek következtében magához hivatta Z.-t. Ugyanakkor volt B.-nél P . . . . Lajos, kit a fegyverek átvételével megbizott. P. nem ismerte Z.-t, valamint ez nem ismerte P.-t, és B. sem mondta, kik találkoznak nála, őket egymásnak be nem mutatta. Z. csak annyit tudott, hogy elbucsuzáskor annyit mondott, Isten veled Lajos, és hogy annak, kit Lajosnak nevezett, egy százast adott.
Z . . . . nem tudván, honnan kerültek a fegyverek, semmit sem vallhatott. De a czédula, melyet a kórházban A . . . . nak adott, annyit bizonyított, hogy B . . . . nek tudni kell, ki az a Lajos, ki a fegyvereket elvitette. B . . . . t vallatván, ő kimondta, hogy az P . . . . Lajos volt. Erre P.-t befogták, de ő mindent tagadott, és csakugyan mai napig sem tudják, hova lett a fegyver. Z . . . előtt defiliroztatták P . . . . t, és megkérdezték, ha ő-e a Lajos, kit B.-nél látott? Z.-nak volt annyi esze azt mondani, hogy a kit fel és alá járatnak, előtte ismeretlen. A . . . . ra csak B . . . . vallott, hogy t. i. őtőle pénzt kapott, mit megint A. tagadott.
A börtönben P . . . . B.-nek szemrehányást tevén, mikép árulhatta ő el őtet, kiről senki sem tudott. Felelete az volt, hogy az átkozott czédula következtében őtet azért nevezte meg, mert tudta, hogy ő semmit sem fog elárulni, mig, ha mást nevezett volna; nem leende vége a fecsegésnek és bővebb nyomozásnak.
A . . . . a feladást az akkori kanczellár Forgácsnak megirta. Elfogták őtet is, de csak tanunak és kémnek, egészen másképen is bántak vele, mint a többivel. Valamennyi elitélt tudta, hogy csak A . . . . adhatta fel őket, és tudja már minden befolyásosabb ember, ha nem is részleteiben, miképen történt a dolog.
De, fájdalom, oly emberek is vállalkoztak kémkedésre, kikről, habár más párton állottak is, az ember soha fel nem tette volna. Igy p. o. mondatott nekem, hogy, miután B . . . . vallomásán kivül mitsem bizonyíttathattak, Pálffy és a kanczellár pedig bizonyíttatni szerettek volna, Forgács K . . . . Lajost küldte ki a külföldre, hogy ha lehet, valami adatokat gyüjtsön össze a vádlottak, különösen pedig A. ellen. Nehezen esik azt hinnem mind K . . . . ról, mind A . . . . ról, de ha lenne is még némi kétségem az elsőről, az utolsóról az megszünik. – N . . . . re a mit bizonyítottak, ő nem tagadta, hanem felelete az volt: úgy van, de én meg nem mondom kicsoda, és nem is mondta és nem is tudtak meg egyebet, mint a mit A . . . . tal közölt volt, azontul semmit, de semmit.
A . . . . feladása daczára sem jöttek volna egyébnek nyomára mint a Z . . . . nél talált kevés fegyverre, mert miután Z. nem vallott és nem is tudta, honnan jött a fegyver, minden abban maradt volna. – A vallatás csak a kórházi czédula óta vett komolyabb fordulatot. A czédula következtében Z. többé tagadásában meg nem maradhatott és kezdett B. is vallani, azonban P . . . . n – ki az ő barátja és az ő embere volt, és ki sem A . . . . t, sem N . . . . t nem ismerte – és A . . . . n kivül mást meg nem nevezett, és ekként több embert bajba nem hozott. Egy szóval csak a czédula bonyolította be szegényeket.
Tudom, hogy eddig az otthoniak nincsenek a poroszszal semminemü viszonyban, ellenben nem tudom, ha tettek-e valamit arra, hogy vele érintkezzenek. Egy lengyel ismerősömtől annyit megértettem, hogy ő Berlin közelében egy utazó magyar ismerőmmel találkozott, nevét elfelejtette, de a pár szóból gyanítanom kell, hogy körülnézett Berlinben, ha lehet-e kilátás érintkezésre.
Klapka vagy nincsen itt, vagy oly visszahuzva él, hogy ki sem jár, miután még egy itteni jó ismerőjét, kivel szorosabb viszonyban állt, sem látogatta.
Az internáltakat illetőleg azt tudom, hogy N . . . . egyedül van Olmützben, négyen vannak Theréziavárosban és köztük B . . . . és Sz . . . . Cl . . . , igen művelt, jeles ember, de napjai meg vannak szegénynek számítva, beteges és nem is fog meggyógyulni, a többi Józsefvárosban van.
A . . . . Gábornál az irnoki vagy titoknoki minőségben talált öreg székely hazánkfiával, kinek neve hamarjában eszembe nem jut, is megismerkedett, és miután ő irta a fenyegető levelekre a czimeket, szintén A . . . . feladása nyomán – miután a székely irta a levelet, melylyel A . . . . Pestre hivatott – elfogatott. Tagadta ugyan, hogy az ő irása, de az irás-expertek azt mondták, hogy az A . . . . nak irt levél ugyanazon kéztől van mint a czimek irása, és hogy az Gábor irnokáé.
Ha valamelyik internált neked irhatott volna, csak azt irandá, a mit neked itt elbeszéltem.
Irhatnék még arról, miképen gondolta Deák a közös ügyeket rendezni. Elutasít ugyan minden delegatiót, de nem lett volna köszönet benne. – De most a háboru hirével a közvélemény úgy kezd hatni, hogy Deák Ghiczyék stb. felé hajlani kezd.
Örülni fogok, ha jó hirt fogsz adhatni, s ha lehet, tán Berlinbe megbizással utasítani.
Isten veled.
Változatlan hived
Ludvigh.
Ludvigh.
