Ludvigh – Kossuthnak.
Ludvigh – Kossuthnak.
Brüssel, május 27. – 60, rue du Nord.
Édes Barátom!
Kedves leveledet 24-én este vettem és a hozzá csatolt levelet azonnal postára adtam.
Az 1865-ki osztrák hadsereg schematismusa csak e napokban fog megjelenni. – Leggyorsabban, megkaphatod Löscher, turini könyvárus által, kinek Flórenczben is fiókkereskedése van és ki egyenesen szokta megrendelni; mire itt lesz, megkapja Löscher is, mert ide is, Turinba is egyszerre és egyenesen küldik el.
Mindeddig Klapkáról csak annyit tudok, hogy egy cabinet de lecture-be megyen ujságokat olvasni, de nehány nap óta ott nem láttatott, lakása után most tétetek kérdést, mert magam még lakása után sem kivánok tudakozódni. Ha lakását megtudom, holléte iránt is lesz tudomásom, miután elmaradása az olvasóteremből arra is magyarázható, hogy elment. Nem hiszem ugyan, hogy Flórenczben legyen, hová Horváth utaztatja, mert H. sem lévén vele semmi érintkezésben, csak kósza hír után irhatta nekem. Azonban lehetetlenség sincs abban, hogy Hohenzollern nyomán Flórenczen át az oláhok közé indult, miután ott neki oláh főtábornokságot igértek. Pénze nincs és azért elfogad mindent, mire alkalom nyilik. Hogy pénze nincs és kész bárhova is menni, olyantól tudom, kiről feltehetem, hogy nagyon is ismeri vagyonbeli vagy helyesebben adósságbeli viszonyait.
Kuzáról tudod, hogy most a bécsi udvar kegyelmét keresi, azon Kuza, kit Klapka az olasz kormány által meg akart vétetni, kire ő tudva, hogy a magyarnak legnagyobb ellensége, legtöbbet épített. Hiszem, Bécsben, ha megvetik is, már ennélfogva meg fog kegyelmesen hallgattatni, mert tudják, hogy mindig ellenséged volt, és hogy az olasz kormány ellen mindent fel fog fedezni, mind a mellett, hogy az olasz kormánynak nem árthat.
Megtudtam azt is, hogy Komáromy pár társaival nagy befolyást gyakorol a baloldalra. Én azt gyanítom, hogy e befolyás neved által szereztetett és tán némi humbuggal folytattatik. Kik vele működő társai gyanítom ugyan, de nem tudom, de annyit megértettem, hogy, ha Komáromy társaival a középhez fordulnának, egyszerre Tiszáék, Ghiczyék azon vennék magukat észre, hogy egyedül állnak és megettük senki sincs. Mitől világos, hogy vagy nevedre vagy más külföldi összeköttetésre helyezik a súlyt.
Csákyt személyesen nem ismerem, de mindjárt kijövetele után megtudtam, hogy Komáromyval egy dologban járt a Palais-Royalban és Olaszhonban. – Összeköttetésben vannak-e Kl.-val vagy sem, nem merném állítani, de Kl. nyomán fértek a herczeghez.
Nekem beszélték volt, Horváth Pukynak közbejárására Csákynak 20,000 frtot kölcsönzött, és csakugyan H. nekem azt irja, hogy Cs. tőle mesterségesen 20,000 frtot kicsalt, és bár elég biztosítást nyujtott, úgy látszik, a nagy harangra akarta volna bizni a fizetést, és e miatt H.-nak Berlinbe is kellett utaznia, hogy egy Cs.-jószág – Szinna – porosz vevőjétől váltót nyerjen, mit ki is eszközölt, csak hogy most a porosz jószágvevő a vételtől – bár már 60,000 frtot fizetett – vissza akar lépni. – Mindez arra látszik mutatni, hogy Kl., Cs., K. az olasz pénztárból már sokat nem meríthetnek, és hogy tán Kl. is azért Brüsselbe huzódott s tán a poroszhoz való közeledés reményében. – Másrészt tudom, hogy még eddig a porosz udvar közelében Magyarországgali érintkezésről szó sem volt, noha más oldalról szinte tudom, a mint neked már megirtam, Kl. Bismarcknál kopogtatott.
A lapokból némi csodálkozással látom, hogy Rónay hazamehetési engedélyt nyert. Nem régen Brüsselben járt és megütközését Horváth folyamodásán kijelentette, és ime maga is folyamodott, mert az osztrák folyamodás nélkül nem ád senkinek sem amnestiát. Horváthnál a hazamenési vágy valódi betegséggé nőtte ki magát, mert már engedély nélkül is haza akar menni, akármit is csinálnak vele. Azt irtam neki, hogy majd ŕ la Berzenczei internálják Görgeihez vagy valami osztrák gutgesinnt klastromba adják.
Mig N . . . . fogságban volt, Deák neki havonként 30 frtot küldött és, gondolom, küldi most is, a többinek szintén annyit küldenek otthonról. Deák 30 frtját egy kis levéllel kisérte N . . . . számára, melyet a várparancsnoknak irt levelébe zárt, őtet megkérvén, hogy a 30 frtot a levélkével N . . . nek sziveskedjék átadni. A várparancsnok Deák levelét folyamodásnak vette és a bélyeg nélküli folyamodások beadóira szabott birságban Deákot elmarasztalta. Azután Deák azt tette, hogy havi leveleit mind a várparancsnokhoz, mind N . . . . hez bélyeges papirra irta.
Részint magam irtam, részint irattam három német lapba a kis figyelmeztetést. Egyenes érintkezésben csak egy bécsi lappal voltam, de az is megszünt. – Lehet, hogy a correspondensek egyike a Neue Freie Presse-be is adandja valami osztrák szellemü elferdítéssel, az sem lesz baj, mert az otthoniak érthetnek belőle. – Valamennyi ujságiró és correspondens a porosz ellen van, és azért igen nehéz most valamit általok felvétetni, de csellel éltem és annak következtében meg fog az a frankfurti, kölni és berlini lapban jelenni. Majd meglátom, hogy adják és a szerint a kiegészítendőket majd csak kiegészítem, addig pedig várok Honbeli czikkemmel, tán sikerül a thémáról úgy szólni, hogy világot láthasson.
Én most nagyon szeretném a bosnyákot, szerbet stb. azzal felizgatni, hogy őket akarják az osztráknak pótlásul oda dobni. – Fájdalom, franczia nemzetközi lap csak az Indépendance, az pedig egy vén asszony. Noha a legjobb barátságban vagyok a szerkesztőkkel, semmit sem enged a director tőlem felvétetni, mit én könnyen megértek.
Mikor annyit irtunk, Jósikának szerencsétlen gondolatja volt Horn által a directort kipuhatolni, mennyit kivánna évenként, ha mindazt felvenné, a mit felvétetni kivánunk. Felelete az volt, ha jól emlékszem, 8 vagy 10,000 franc. Miután belőle semmi sem lett, magát azzal boszulja, hogy csak a legostobább dolgoknak ád helyet és semmit fel nem vesz, tán azt hiszi, hogy én zsebembe dugnám a 8000 francot, melyet senki sem fizet, és bolond is volna az, ki fizetné.
A kölnivel régen akartak érintkezésbe hozni, de miután az ajánlatot Klapka embere tette, elutasítottam. Van itt az országban több, sokkal olvasottabb lap mint az Indépendance, de azok nem nemzetközi lapok és rendre poroszelleniek, – mert először az osztrák metallique, az itteni érdekeket Austria felé vonja, másodszor tartanak a franczia elfoglalástól, és egyik sem akar a hazafiatlanság gyanujába esni, ha osztrák elleni czikkeknek adna helyet.
Miután Pulszky azt mondta volt, hogy, ha nem mehet Garibaldival, megyen Deákkal, remélem, hogy, miután semmi sem akadályozza őtet Garibaldival menni, a jó alkalmat nem fogja elszalasztani. Ugyis számunk roppantul megfogyott kint, és a visszavonás és egyenetlenkedés az otthoniaknak sem jó példa az egyetértésre és fegyelemre, a nélkül pedig eredményt aratni nehéz.
Komáromy viszonyáról Klapkával, nem tudom, mennyiben pénzbeli és mennyiben politikai, de minden esetre feltünt, hogy ő éppen akkor, mikor mondta, hogy ő magyar politikáról mitsem akar tudni, Klapkának ittlétét titkolta, azaz: úgy tetette magát, mintha arról mitsem tudna.
Egyébiránt annyi bizonyosnak látszik, hogy az otthoni dolgokba nem volt beavatva, és előttem állíttatott, hogy Klapkát nem avatták be, mindamellett hogy kezdetben kint – de nem bent – része volt.
Attól nem tartok, hogy otthon egyhamar megalkudjanak, ellenben nagyon is hiszem, hogy fel nem kelnek, ha idegen hadsereg nekik nem visz be fegyvert. Az olasznak ez nagy feladása, ha csak fel nem tesszük, hogy Dalmátia és Isztria felkel és ekként a horvátot paralyzálja. A porosznak ez könnyebb volna, mert mielőtt az osztrák észreveszi, átmehetne balszárnyának egy része. De ha az osztrák észreveszi, természetesen a kárpáti nyilásokat eltorlaszolja. Legfelebb Kassán lehet egy kis garnison, de mire a kassai őrség kimozdulna vagy a krakói a porosz szárnynak hátába kerülne, már a porosz segédhad pár ezer önkéntessel meg lenne Szepesben, Sárosban, Abaujban erősítve. Világos, hogy a porosz Krakó közelében elhaladhasson, kell hogy osztrák Szilézia már hatalmában legyen, másképen csak az orosz conniventiajával törhetne át Galiczián. Ha a porosz egyoldalról Prágát fenyegetné, nagy erőt a betörő porosz had ellen nem küldhetne, kivált ha egyidőben az olasz akár Fiuménál, akár Triesztnél kiszállna.
Ha a magyar hallja, hogy az olasz Fiuméban van, a porosz pedig a Szepességen, vagy Sárosban, vagy Árvában, akkor örege, ifja felkel, másképpen nem. Ha pedig a magyar egyszer fegyverben áll, azt le nem fogja rakni és akkor 1849 fait accompli lesz, másképpen nem, legfelebb az osztrákot Budára kergetik és Budát felcseréli Bécscsel, mi Bismarck politikájának látszik. Azonban ha a háboru tart, kénytelen lesz a magyar szövetséghez folyamodni; csak hogy az reá nézve is késő lehet.
A congressus időt ád a nézetek megérlelésére. – Az olasz követnek legjobb alkalma lesz vele a dolgot megértetni.
Isten veled.
Változatlan hived
Ludvigh.
Ludvigh.
