Ludvigh – Kossuthnak.
Ludvigh – Kossuthnak.
Brüssel, 1866. julius 11. – 60, rue du Nord.
Édes Barátom!
Levelet levélre irtam és kértem tőled tudósítást, és azt nemcsak magam, hanem mások miatt is és nem ok nélkül. A proclamatiót magát is csak nehezen szerezhettem meg magamnak.
A Moniteur megszólalása előtt értésemre esett, hogy a franczia császár a porosz győzelmeit irigy szemmel nézi és hogy Bécs és Páris közt valami veszélyes játék terveztetik. Azonban minden fegyverszüneti cselszövények daczára sem hiszem, hogy a franczia a poroszszal kikössön, noha úgy látszik, hogy az olasz tétlenség, a hadi hajók, hadseregek, sőt még Garibaldi veszteg maradása is már az ő műve. És az olaszok most is oda mennek, hol tudják, hogy ellenség nincs.
Nem hiszem a porosz-franczia összekocczanást, mert ha a franczia császár a poroszszal egyetért, mindent merhet, a nélkül pedig bizonyos lehet benne, hogy ő saját maga készítené maga ellen a coalitiót. Poroszhon nélkül minden coalitio Frankhon ellen szétmállik, mig a Poroszhonnali ellenségeskedés késznek találná a coalitiót.
Angolhon mindig legfőbb támasza volt az osztráknak, mert erősnek hitte, általa nyert a franczia ellen szövetségest, azért volt most is minden rokonszenve az osztrák mellett, de miután most az osztrák még a porosznak sem volt képes ellenállani, az angol már is fuvja a tüzet a porosznál a franczia ellen. A keleti háborunál látta, hogy az osztrákra az orosz interventio óta, melyet az angol hozott nyakunkra, számot nem tarthat, a franczia szövetséget kereste. Most már Angolhon is komolyan fog gondolkozni, ha nem lenne-e egy magyar birodalom kelet felé érdekeinek megfelelőbb mint egy összeroskadó Austria?
Mind ebből azt akarom következtetni: hogy, ha a porosz tizszer is elutasít, még sem kell vele felhagyni. – Est modus in rebus. 15–20,000-re számítják a magyar foglyokat. – Ha a porosz-olasz szövetség nem vált puszta szóvá – miután az olaszok az osztráknak eddig semmi kárt sem tettek, – nem kellene az olasz királynak a porosztól mást kérnie, mint hogy neki az olasz és magyar foglyokat engedje át. Neutrális területeken őket át nem vihetvén, felfegyverezheti és átviheti az ellenség territoriumán. Igy mi nem jövünk kérdésbe, nem támadhat a porosz királyban a scrupulus, hogy ő a forradalommal szövetkezik, és miután a Hohenzollernt az oláhok közé vinni engedte, majd kibékül a magyar szövetséggel is, ha látni fogja, hogy az osztrákok Magyarhonban többé nem rekrutázhatnak ellene, és sem Széchenyiék, sem Czirákyék nem toborzanak önkénteseket Berlin bevételére.
Az első veszteségek soha sem verték le az osztrákot. A poroszok mehetnek Bécsbe, hiszen I. Napoleon is ott járt, de mitsem fognak elérni, ha Komáromot nem birják, vagyis inkább ha Magyarországot felszabadításához nem segítik. Bismarck mondta, Budapesten van az osztráknak helye, mint Eötvösék stb. Németországba utasították az osztrákot, képzelvén, hogy a magyar király, ha az osztrák császárral meg nem fér, a némettel majd megfér.
Proclamatiódnak csak úgy lehet kivánt eredménye és hatása, ha a Kárpátok nyilásaiból egy hadtest magyar zászlóval haladna befelé a hazába. Mindjárt vége lenne a magyar-osztrák toborzásnak és pesti éljeneknek; hiszem, az udvari kincseket és a bécsi bankot hamarjában elszállítani nem tudnák, Poroszhonból nincs utban ellenség, másként van az Olaszhonból.
Az olaszszal, ha franczia nincsen hátában, soha sem fogjuk az osztrákot Magyarhonból kivetni, de azért barátságával ki lehet vinni azt, hogy más uton kivessük. Hogy az otthoniak most mit fognak tenni, előre látható. Már Jókai is védi a huszárokat, hogy jól verekedtek és magukat lelövették. Igaz, ez védelem a bécsi lapok ellen, de ügyetlen védelem, mert táplálja a vitézkedési hiuságot ott, hol az méreg.
Én az olasz előnyomulást a velenczei területen nem tekinthetem a poroszszali cooperatiónak, miután az osztrák onnan kivonult, hanem collisiónak a francziával, mely komédiává válik. Ha valósul, hogy az olasz csuf játékot űzött a francziával, még Lombardiát is el fogja veszteni. Az orosz mint az angol uszítja a poroszt a franczia ellen. A porosznak tények kellenek, hogy az olasz jóhiszemüségéről meg legyen győződve. Az osztrák Velenczét csak is oly cselből adta át a francziának, hogy általános háboru támadjon az átengedésből, vagyis legalább hogy az olaszt a francziával összeveszítse.
Ha a porosznak olasz elleni gyanuja el nem oszlattatik, világos, hogy egy olasz fogolyt, annál kevésbbé magyart ki nem ád, mert attól tarthat, hogy nem mi, hanem az olaszok azokat a franczia parancsára még ellene fordíthatnák.
Otthon a porosz ellen toborzanak, félek, hogy nagy kudarczot vallunk a világ előtt, ha a proclamatiónak a porosz által nem igyekszel érvényt bármi uton-módon szerezni. Ha sikerül a poroszt az érdekek egységéről meggyőzni, a másik feladás, az ország felkelése is meglesz, másképen a jelen kenyérszűk időben az ország ereje az osztrák mellett fog elpazaroltatni. Ha oly vagyonos követek, mint Semsey s Bencsik, osztrák hadseregbe beállanak, mit várhatunk a szegény éhező néptől?
Áldjon meg az ég. Maradok változatlanul
hű barátod
Ludvigh.
Ludvigh.
