Gelsei Biró Vinczének
Gelsei Biró Vinczének
Turin, 1871. augusztus 2-án.
Uram Barátom, vitéz Százados úr!*
* Gelsei Biró Vincze, 48-diki honvédszázadosnak. K. F.
Közös barátunk, Ihász ezredes, átadta nekem Önnek s családjának képmását, s tudatá velem az Ön óhajtását, küldeném áldásomat fia számára. A képet szivesen vettem és köszönöm. El-elmerengek szemlélete közben a nagy mult emlékein; mert ritkán láttam – ha láttam valaha – arczot s alakot, melyre határozottabban reá volna nyomva azon nemzeti szellemnek bélyege, mely ama nagy multban a magyar nemzetet lelkesítette, de mely ma már, fájdalom, csak gyér egyesekben él, mint intő hagyomány egy erősb nemzedék korából, melynek eltökélt akarata a haza szent jogainak szinvonalára birt emelkedni. Viszonzásul küldöm Önnek ősz fejem képmását. Mindkettőnk arczképén van valami, a mi egy élő szemrehányás a megfogyatkozott nemzeti szellem önbizalmatlan pulyaságára. – Önén az ős zamatu magyar erő, enyimen az évek súlyát megkettőztetett bú barázdái. s a kép hátlapján e szó »Turin«, azaz számkivetés. Ön áldást kér tőlem fia számára. Nem fél Ön, hogy a száműzöttnek, a nemzeti szellem példátlan hanyatlása száműzöttjének áldása olykép hathat gyermeke jövendőjére, mint az igézet, mely szenvedéseket idéz elő? Mert az én áldásom emlékeztetés önáldozatkész határozottságra s kötelességekre, melyeket ma már amott az osztrák birodalom azon felében, mely hajdan Magyarország volt, bűnös dacznak neveznek az emberek, nehogy megtagadásuk felett pirulni legyenek kénytelenek isten és világ előtt. Ha nem fél Ön az igézettől, úgy tegye Ön nevemben kezét fia fejére s mondja el im ez izenetemet: »Kossuth Lajos áldását küldi neked, gyermekem, a szabadság istenének nevében. Légy magyar és hazafi, mint atyád, tettre és áldozatra kész nemzeted elidegenithetlen, elalkudhatlan jogaiért, szabadságáért. Lelkesítsenek egész életeden át a legszebb örökségedhez, atyád kardjához kötött emlékek. Szeressed hazádat rendületlen híven s meríts e szeretetből ösztönt, magadat szilárd igyekezettel; testben, lélekben, erkölcsben, értelemben oly férfiuvá fejleszteni, hogy karddal úgy mint tollal, szóval mint tettel, észszel és munkával akként teljesíthessed emberi, hazafiui kötelességeidet, miszerint a jó kivánat áldása, mit gyermekfejedre Kossuth Lajos küld, pályád végén a hála áldásává fejlődhessék nemzeted millióinak ajkán. Isten legyen veled s a jó szerencse élted útain.« Ugy legyen, amen! Fogadja, bajtárs Uram, szives baráti üdvözletemet.
Kossuth Lajos.
