Arad városának
Arad városának
Turin, 1883. márczius 15.
Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság!*
* Arad városának. E levelet Arad város közgyűlésén ápril 11-én olvasták föl. Az általános éljenzés elhangzása után a főispán mint elnök indítványozta, hogy a levél szóról szóra jegyzőkönyvbe iktattassék és mint történelmi okmány őriztessék a város levéltárában, a mi egyhangulag elfogadtatott. K. F.
Arad városa volt közéletem utolsó állomása a hazában. Onnan indultam ki harmincznégy év előtt a számkivetés keserves utjára, melynek végén idegen földben adja meg a sir a hontalan vándor árva fejének, a mit tőle az élet megtagadott, a nyugalmat.
Arad városa volt az első a távol haza városai között, mely a hontalan vándor 80-ik életéve betöltésének keserü poharát a szives megemlékezés mézével megédesíté.
Az ég legjobb áldásai jutalmazzák meg Arad városa tevékeny munkás polgárait a vigasztalás alamizsnájaért, melyet az örömtelen öreg vándornak czélt vesztett élete végén nyujtottak.
Az ősök keresztet iktattak államczimerébe a vérrel szerzett magyar hazának, mely ma is ország, de – fájdalom! – nem állam.
Arad pedig a magyar Golgota.
Legyen a honszabadság martirjainak halálával megszentelt földjének minden porszeme termékeny honszeretetben, miszerint a polgárerények törekvése által igazoltassék a magyar szadság diadalmában, a mint a hit kitüzése által igazolva lett a keresztény vallás diadalmában, hogy a kereszt a feltámadás jelvénye.
Amen!
Fogadja Arad városának közönsége nem érdemekben, nem tehetségekben, hanem csak hű honszeretetben gazdag személyem iránt tanusított kegyes jóindulatáért hálás köszönetemet.
Kossuth Lajos.
