Aradmegyének
Aradmegyének
Turin, 1883. márczius 17.
Mélyen tisztelt Alispán úr!*
* Aradmegyéhez. K. F.
Oly igen régóta eszem a hontalanság keserves kenyerét, miként épen nem volna meglepő, ha hazámfiai amott a távol hazában a köz- és magánélet érdekfeszítő habzásai közt még nevét is elfelejtették volna a hontalan öregnek, kinek hanyatló élete a számba vételen kívül esik; annál kevésbbé volna meglepő, minél ellentétesebb egész multjának iránya az állásponttal, melyre a haza jelene helyezve van.
De ama korszaknak emlékeiben, melybe tehetetlenné sorvadt életem tevékeny multja bele esik, a varázsnak egy neme van, melynek villanydelejes folyama a röppenő idő s a megváltozott viszonyok isolatorjain keresztül tör s megreszketteti a nemzet érzelmeinek hurjait.
Ennek s nem személyes érdemeknek – mikkel nem birok – köszönhetem a szives megemlékezést, melylyel születésem 80-ik évfordulója alkalmából oly rég látott hazám minden részéből megtiszteltetem, s melyet számos megyei és városi törvényhatóságok határozatai a történelmi momentum egy nemének szinével ruháznak fel.
Én legalább értéktelen személyiségben e – mondhatni – példátlan tünetnek sem indokát, sem magyarázatát nem találhatva fel, a sirba, melyen kívül számomra e földön már kilátás nincs, azon hitet viszem magammal, hogy e megtiszteltetés kutfeje a történelmi elvek hagyományos erejében van, s hogy azon jelek eszme rendjébe tartozik, melyekben a jövendőnek előre vetett árnyéka nyilatkozik.
Aradmegyének törvényhatósági bizottsága is kegyes volt e megtiszteltetések koszorujába szives megemlékezésének s jó kivánatainak csokrát befűzni, még pedig – a mint kegyes leirata tanusítja – a szeretetnek virágaiból.
Megilletődve szorítom hálatelt keblemhez a szeretetnek e virágait; esedezem Alispán úrnak legyen tolmácsa a tisztelt megye közönsége előtt legmélyebb, legőszintébb köszönetemnek; s fogadja szivesen kiváló tiszteletem kijelentését.
Kossuth Lajos.
