Nyáry Jenő bárónak
Nyáry Jenő bárónak
Via dei Mille. Turin, 1883. január 22.
Tisztelt Báró úr!*
* Nyáry Jenő bárónak.
Méltóztatik emlékezni, hogy én azon jegyzeteimet, melyeket az aggteleki leletekről irt becses munkájának olvasása közben összefirkáltam, nem azért küldöttem meg, mintha azoknak tudományos értéket tulajdonitanék vagy kontárkodásomat fitogtatni akarnám, hanem pusztán annak bebizonyításiul, hogy köszönetem kijelentése nem azért késett, mintha becses munkája értékét kellőleg nem méltányoltam volna, sőt ellenkezőleg, ép azért késett, mert kiváló érdekkel olvastam, tanulmányoztam.
Ki is kötöttem világosan, hogy kéziratom visszaküldésére számítok, s köszönettel vettem tudomásul, hogy azt nekem meg is méltóztatott igérni.
Több mint négy hónap mult el azóta. Én nem sürgettem a visszaküldést, minthogy Báró úr azon szándokát jelentette ki, hogy értéktelen jegyzeteimből egyes szakaszokat társulatuk ülésében fel akar olvasni.
Ez ellen nem volt kifogásom; bár nem igen tudtam fel fogni, hogy mi lehet abban olyan, a mi egy tudományos társulatot érdekelhetne.
De azóta több ülés tartatott, sőt az évi közgyűlés is megtartatott; s én nemcsak a szándoklott fölolvasásnak, de még csap a megemlitésnek sem találom nyomát a hirlapokban.
És ez nagyon rendén van. Nem oda való dolog az. Tudományos társaságnak nem illik napi rendjébe az ily műkedvelői kontárkodás.
De épen mert felolvasás, vagy csak megemlités is nem történt (a mit nagyon helyeslek), idejét látom Báró urat felkérni, hogy kéziratomat nekem haladék nélkül visszaküldeni méltóztassék.
Kérem ezt annyival inkább, minthogy valamely hirlapban olyasmit olvastam, mintha kéziratom Önök társulatának közlönyében kiadatni szándékoltatnék.
Ez alkalmasint csak olyan mende-monda, de ha több volna, határozottan tiltakoznom kellene a szándok ellen. Mert valamint a társulat (igen helyesen) említésre nem találta alkalmasnak, úgy akként, a mint irva van, én kiadásra nem tartom alkalmasnak, s ez olyan dolog, a mi felett itélni első sorban maga a szerző van hivatva.
Én azt át akarom nézni, kijavítani s kiadásra magam akarom idomítani, s miután idomítva lesz, kiadás végett saját kiadómnak akarom átadni; kivel mindennemü dolgozataim kiadása felől szerződésem van, melyet érvényesíteni s bárminemü dolgozatomnak más uton kiadását meg nem engedni, nekem, a ki tollam után élek, anyagi érdekemben áll. – –
Ez a szerződés azután jött létre, hogy kéziratomat Báró úrral közölni szerencsém volt. Ez szolgáljon magyarázatul, hogy dolgozatomnak kiadását – más uton, – ha csakugyan szándokoltatnék, elleneznem kellene.
Megújítva a haladék nélküli visszaküldés iránti kérésemet, van szerencsém Méltóságodnak kiváló tiszteletem stb.
Kossuth Lajos.
