Torda-Aranyosmegyének

Teljes szövegű keresés

Torda-Aranyosmegyének
Turin, 1883. márczius 20.
Mélyen tisztelt Képviselő-Bizottság!*
* Torda-Aranyosmegyéhez.
Élőhalott vagyok, s az élőhalottnak még életében kijutott multjáért a távol hazából a szives megemlékezés koszoruja, melylyel a halottak emléke szokott megtiszteltetni.
Torda-Aranyosmegye közönségének képviselői egy kedves boglár virágot tüztek e megemlékezés koszorujába.
Az élőhalott mély megilletődéssel fogadta s hálás érzéssel köszöni e kegyességet.
A tisztelt Bizottság a mindenható különös kedvezésének nevezi azt, hogy a nyolczvan évet megértem. A mi ebben kedvezés van, azt ájtatos hálával fogadom, a mi csapás van, azt megadással viselem, melyet megkönnyít az a gondolat, hogy már nem soká fogom viselni. Ez a bizonyosság a nyolczvan éves kornak legjobbik oldala.
Nem tagadhatom azon megjegyzés igazságát, hogy »az általam leélt nyolczvan év (részben legalább) Magyarországnak történelmével kapcsolatos« arra, hogy »a történész van hivatva ezt méltatni«, csak azon szerény észrevételem van, hogy »volna hivatva«, ha a történész ember nem volna, ki saját egyéni rokon- vagy ellenszenvéből ki nem vetkőzhetik; de mert tudom, hogy ki nem vetkőzhetik, sem dicséretét nem ambitionálom, sem gyalázásának kilátása fel nem háborít, még ha azt látom is, hogy akadtak emberek, a kik nemcsak ferdítéseknek, hanem otromba pletykáknak, hazugságoknak s epés rágalmaknak piszok szemétjét halmozták össze, tévesztő adatul a történész számára. – Végre is a mulandó életből az számít, a mi tettül marad fenn, nem az, a mit felőle mondanak.
De mert az én nyolczvan évemből nagy időkbe estek férfi koromnak napjai, s mert nekem is kijutott mint annyi másnak a magam szakmánya hazánk történelmének szőlőjében: önérzetem feljogosít elfogadni a tisztelt Bizottság azon elismerését, hogy önzéstelenül tettem meg a munkát, mely osztályrészemül jutott (fáj, hogy eszem tehetsége s izmaim ereje akaratomnak meg nem felelt), de már azon apprecatiót elsajátítani nincsen jogom, hogy »én ráztam fel tespedő százados álmából a nemzetet«. A történelem logikája tette azt; a korszellem tette, mely (maga is történelmi progressio kényszerü kifolyása) a mult század vége óta világrészünkben az emberiség törekvésének irányt szabott s hazánknak martyrokat is adott; az ősök szent hagyománya tette, mely küzdelmeiknek, szenvedéseiknek emlékeiből parancskép hangzott korom nemzedéke felé, hogy tatarozza, egészítse ki hazánk államjogának, önczéliasságának, függetlenségének ármány és erőszak által megroncsolt alkotmányerődjét, s a hős, de kis számu védcsapat helyére gyüjtse bele védőrségül az egész nemzetet a jogegyenlőség harsonájával; tette a szükségnek hatalmas ösztöne, mely a természettől a jólétnek annyi forrásával megáldott hazának szegénységéből és szégyenletes elmaradásából kiáltotta észhez, szivhez, hogy szolgaföldet túró szolganéppel, bár névleg szabadalmazott, de valósággal nem szabad, tehát a nemzeti fejlődés nemzeties tényezőjévé nem is emelkedhetett városi polgársággal, s idegen érdekek praepotentiája által megzsibbasztott munkaerővel a haza virágzóvá nem lehet; tett őseink által törvénybe foglalt azon intelemnek emlékezete, hogy a jogból, szabadságból kitagadott jobbágynép kiáltása vádlólag száll fel az úr szine elé (ascendit jugiter ante conspectum Dei) és tette a magvető, csirafejlesztő munka, melyben a nemzet uttörő jobbjai már évtizedek óta fáradoztak; ezek rázták fel a tespedés álmából a nemzetet; én a felrázottak egyike, én már az ébredő nemzetnek tagja valék, nem az alvónak felébresztője, egyike azon sokaknak, kik tükörlapul szolgáltak, melyre a kor szelleme a maga képét reá vetette, s a mi történt, az által történt, mert a nemzet akarta, én csak ez akaratnak valék hol tolmácsa, hol szolgája: nem több s nem egyéb.
Hanem sajátságos fatum átka lebeg hazánk felett. A tisztelt Bizottság a kornak, melyben éltem, vivmányai közül a jogegyenlőséget kiemeli. Ha van remény, melynek megvalósulását az észszerüség biztosnak tekinthetné, bizonyosan ilyen az: hogy a jogegyenlő közös szabadság olyan termőfa, melyen az egyenlő ragaszkodás gyümölcsének kell teremni a közös haza iránt faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül. Magyarországon nem termett. Ott akadnak, kik a szabadságot, melyet nekik a magyar haza adott, azzal hálálják meg, hogy kifelé szítanak, hogy külföldi szabadítóra (!) hivatkoznak, a ki őket a szabadságból kiszabadítsa; akadnak, kik azt tüzik törekvésük czéljául, hogy Magyarország keresztre feszített idvezítő ruháinak sorsára jusson. Ott még az is controvertáltatik, hogy Magyarország megtartsa, biztosítsa a történelmi nemzet-typust, melyet ezredév ütött reá.
Ezt a világtörténelemben példátlan anomaliát nem fejti meg azon társadalmi érdek ösztöne, melyet nemzetiségnek neveznek. Ha valahol a világon tudják, mit kíván s mit enged meg a szabadság, az amerikai Egyesült-Államokban tudják is, gyakorolják is. Oda az utóbbi hatvan év alatt (az előbb betelepült különféle nemzetiségeket nem számítva) több mint tizenegy millió ember költözött be, s köztük angol nemzetiségű csak egyetlen egy millió; hát tekintve, hogy a hét emberöltő folyamán az a tíz millió mennyire elszaporodott, könnyű elképzelni, hogy a népességnek mily igen nagy része nem angol faj, nem angol nemzetiség. S ott nem hoztak nemzetiségi törvényeket, senki sem is kivánta a jogegyenlőség postulatumaként, hogy hozzanak. A faj s nemzetiség társadalmi érdeknek tekintetik, melynek a politikai jogokhoz semmi köze, és ott semmi nemzetiségnek nem jut eszébe az állam angol typusát controvertálni, melyet a közös hazának a történelem adott, pedig az a történet nem ezer éves!
És miért nem jut eszébe? Azért, mert az amerikai köztársaság állam! souverain állam! E minőségben varázserő van. A mi állam, az maga azon egy tény által, hogy állambiztonságba van helyezve azon állami typusnak controvertálása ellen, melylyel nem erőszak, hanem alakulásának történelme ruházta fel.
De a mely nemzet a maga souverainitását osztályra bocsátva kifelé államiságáról lemond, az controversiának teszi ki történelmi typusát bent. Ott akadnak emberek, a kik azt a nemzetet, mely a hazát megalkotta s a feladott multra alkotásának állambélyegét reá nyomta, egyszerüen csak nemzetiségnek tekintik s a jövendő typusát még el nem döntött kérdésnek veszik.
»Hoc fonte derivata clades« ebben az eszmerendben, ép úgy mint minden másban, bizony mondom, minden másban.
És a baj kutfeje reá mutat az orvosszerre.
Sokat emlegettetik újabban a magyar állameszme. És ez jól vagyon. Ez haladás. De a magyar állameszmében »állam« az alany, a »magyar« jelleg, minősítés. Az állameszme államot feltételez.
A mai Magyarország nem állam.
De ez oly tárgy, melynek bővebb feszegetése túl vinne a korláton, melyeket a tisztelt Bizottság hegyes üdvözlete elémbe szab; hanem mert ez üdvözlet első volt azok között, melyekkel ez alkalommal a Királyhágón túlról megtiszteltettem, a távol haza azon legtávolabb részéből, melyben a honbontó irány hydrája oly fennen meri felütni fejét, talán nem fog praesumtiónak tekintetni, ha azon reménynek tiszteletteljes kifejezésével zárom be soraimat, hogy ott kiválólag érezni fogja az egységes hazának minden hű fia, mennyire sürgős szükség, örök éberen szíven viselni a költőnek azon intését, hogy:
»Ébren légy, magyar! őrt ki fog állni, ha nem te – hazádért.«
Legyen szabad, hálás köszönetem megújítása mellett, magamat továbbra is kegyes jóemlékezetükbe ajánlanom.
Kossuth Lajos.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages