Parlaghy Vilmának
Parlaghy Vilmának
Turin, 1885. április 15.
Kedves Kisasszony!*
* Parlaghy Vilma, festőművésznőnek. K. F.
Említve lett előttem, hogy ápr. 15-ike Önnek születésnapja. Fogadja legőszintébb szerencsekivánataimat s engedje megkérnem, hogy méltassa elfogadására a mellékelt értéktelen csekély emléket, mint annak zálogát, hogy én Önben nemcsak a művészt bámulom, hanem ettől eltekintve is az Önneli megismerkedés s a derült órák, melyeket az Ön vidor kedélyének és szellemes társalgásának köszönheték, aggkorom emlékezetei közt igen kedves helyet foglalnak el.
Hanem Ön nemcsak geniális művész és kedves leány, de még ügyes conspirátor is, mert Ön ki tudta vinni, hogy hagyjam magamat Ön által lefestetni. Saját hirneve érdekében talán jobban tette volna Ön, ha érdekesebb alanyt szemel ki az Ön remek ecsetje általi megörökítésre, mint az én elaggott arczomat s roskatag alakomat, melyeken bizony rajtuk van a közel enyészet bélyege; de hát a művészet ihlete, mely az Ön keblét elárasztja, Önt a természet azon választottai közé iktató, a kik az inspiratiót önmagukból s nem a tárgyból merítik, melyet ecsetökre méltatnak; s Ön azon képben, melylyel nekem (a harminczhat év óta hontalan öregnek) arczomat s alakomat a budapesti kiállításon hazánkfiainak emlékezetébe visszaidézni magát elhatározá, egy oly művet alkotott, melyet itt, a művészet klasszikus honában, a szigoruan itélni szokott műértők is mesterműnek s Önt e mestermű alkotóját csodálatra méltó művésznek ismerték el, s elismerésüket azon nyilatkozattal kisérték, hogy a kép, melyet az Ön művészecsetje a vászonra varázsolt, a művészet aranykorának alkotásaira emlékeztet, mert abban nemcsak a leghívebb hasonlat, hanem élet is van; oly élő képnek mondták azt, melynek szemeiben gondolkozás lakik s ajkai némán is beszélnek.
E sajátságnál fogva én, mint atya, Önnek, kedves Kisasszony! hálával is tartozom, mert fiaim az Ön művészi ecsetjének fogják köszönhetni ama régi óhajuk teljesedését, hogy arczom vonásait halálom után (a mi már messze nem lehet) ne csak a fiui kegyelet emlékezetében birják, hanem azon példányban, melyet nekik szánt, megtestesülve is szemlélhetendik.
Önt már bölcsőjében a művészet géniusa ringatá s az ihlet csókja, melyet Önnek homlokára lehelt, Önt egy fényes jövendő mátkájául jegyezte el; legyen az a jövendő ne csak fényes, hanem zavartalanul boldog is, legyenek Önnek életutjai behintve az öröm és elégedés hervadhatlan virágaival; ezt kivánja Önnek tiszta szivből – áldása kiséretében lekötelezett öreg barátja
Kossuth Lajos.
