Helfy Ignácznak I.

Teljes szövegű keresés

Helfy Ignácznak I.
Turin, április 1886.
Tisztelt Barátom!*
* Helfy Ignáczhoz lett intézve ez az értekezésszámba menő levél, mely eredetileg az »Irataim« IV. kötetébe volt szánva. A tárgy megváltoztatása folytán onnan kimaradt és később levél alakjában jutott kezeihez. K. F.
Hogy elszólják magukat néha az emberek! észre sem veszik, hogy egy-egy elszólásukkal mennyire lerántják a magyar parlamentarismus szemérmeiről a lepedőt!
József főherczeg ebédre hívta Jókai Mórt Fiuméban. Jókai nem fogadta el a meghivást, mert – úgymond – »vissza kell sietnem, csak három napra kaptam »urlaubot«. A »generális« hátul köti a sarkamat.
És ő még meg is irta a Nemzet-ben, hogy így mondta.
Valót mondott. Tisza miniszterelnököt pártja generálisnak tekinti. Szokásba is jött náluk őt így nevezni.
Hanem ez a szokás borzasztóan jellemzi a helyzetet.
Ha a pártvezér, mint ilyen, generális, úgy a párt mely őt ilyennek tekinti, katonasereg; katonaseregnek pedig törvénye a disciplina, erénye a vakon engedelmesség. Ezt az állapotot jelzi az az elszólás. A generális commandiroz, a sereg marsiroz.
Marsiroznak is – és még hogyan!
Nem szólok azon esetekről, midőn azzal fedezhetik commandóra marsirozásukat, hogy generálisukkal szavaznak; mert meggyőződésük az övével találkozik; a meggyőződésnek nem lehet az agyban utána nézni, mint a cseresznyeszemeknek a kosárban, hogy melyik rothadt, melyik ép. Hát az ily esetekről nem szólok.
Hanem emlékszem egy nagyon jellemző jelenetre, melynek szégyenletességét lehetetlen meggyőződésre hivatkozással takargatni. Otthon egyik nap habját elmossa másiké, az emberek – úgy tapasztaltam – rég elfeledték azt a jelenetet, de nekem megmaradt emlékezetemben, mert nagyon megbotránkoztatott, a mint olvastam, megdöbbenve kiáltottam fel: »Hát már ennyire vagyunk?« »Auch eine schöne Gegend« az a magyar parlament, ha istentől van.
Az eset ez: Egy valaki indítványozott valamit az ellenzéki oldalon a képviselőházban. A miniszterelnök ellenezte. Szavaztak. A felállás az indítvány elfogadását, az ülvemaradás elvetését jelezte.
A miniszterelnökön megtörtént, hogy szórakozás lepte meg egy pillanatra. Bizony nem csoda. Sok gondja, dolga van. Ismerem ezt az állapotot. Rajtam egykor az is megtörtént, hogy saját nevem helyett azt írtam egy rendelet alá, hogy »Szabó Pál«, mert valamely körülmény a magyar kereskedelmi társaság egykori megszökött igazgatójának nevét hozta aláírás közben tollam alá.
Hát Tisza miniszterelnökön is megesett egy kis szórakodottság. Felállott, tehát felállásával maga ellen s az ellenzéki indítvány elfogadására szavazott.
És mi történt? Történt az a példátlan botrány, hogy a kormánypártiak látván, hogy a »generális« feláll, szintúgy felállottak egytől egyig, mind, az egész sereg.
Persze lett a házban »homéri kaczaj« – hogy is ne!
De a szórakozottság nem szokott tartós lenni. Ép úgy, a mint én rögtön észrevettem a Szabó Pált, Tisza miniszterelnök is rögtön észrevette, hogy bakot lőtt. Hát ő szavazást kért – mert – úgymond – nem értette a feltett kérdést.
És ekkor mi történt? Történt az, hogy pártja is nagy garral kiabálta: »nem értettük a kérdést! nem értettük a kérdést!« persze az ellenzéki oldalon mindenki értette, de a »generális« szórakozottságból egy pillanatra nem jól hallott, vagy nem hallott, hát az egész sereg egytől-egyig mind nem jól hallott vagy megsiketült.
És lőn új szavazás. Ekkor meg az történt, hogy a »generális« ülve maradván, az egész tábor, mely előbb egytől-egyig felállott, most ugyanazon kérdésben egytől-egyig ülve maradt.
No kérem, a hol ily jelenet is lehetséges, ott ne beszéljenek meggyőződésről, ott tökéletesen igaz, hogy a pártvezér valódi »generális«, a ki commandiroz, a párttagok meg katonák, a kik katonailag fegyelmezve lesik a generális minden mozdulatát, s mint jól dressirozott katonákhoz illik, ahhoz vakengedelmesen alkalmazkodnak.
Aztán csodálkozzék valaki, hogy a parlamentáris rendszer rohamosan veszti hitelét. Hogy ne vesztené, mikor oly borzasztóan kaszárnyaszaguvá lett. Mi tagadás benne, én bizony nem gondoltam, mikor a parlamentáris rendszer behozatalára megtettem a magamét, nem gondoltam, hogy az hazánkban valaha ily kaszárnyaszaguvá lehessen, az meg sem villant agyamban, hogy e rendszer mellett a politika terén a pártvezérek generálisokká nőhetik ki magukat, a párttagok pedig annyira kivetkőzzenek a személyiség öntudatából, hogy oly botrányos jelenet is insceniroztathassék, mint a milyet említék, de hát nem hiába lett egész Európa egy nagy kaszárnyává, a kaszárnya adja meg a tónust korunknak; a katonai subordinatio a politika terén is oda sorakozik a hatalom köré.
Igaz, hogy ez nem az intézvény hibája, hanem az embereké. Az intézvények csak keretek, nem a kép maga. Nem a keret hibája, ha csunya képet foglalnak bele az emberek. De az nem vigasztalás, sőt baj, mert az intézvény gyarlóságát ki lehet javítani, de ki javítja meg az embereket? »Az ember mindég olyan marad, a minőnek teremtetted«, mondja Göthe Sátánja az Úrnak. Bizony gyarlóknak teremtette.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages