Hentaller Lajosnak
Hentaller Lajosnak
22. Via dei Mille. Turin, 1888. deczember 3.
Tisztelt Uram!*
* Hentaller Lajosnak. – Lásd még az 1890, év november hó 2-ról szóló levelet is a 358-ik oldalon. K. F.
– – – – – – – – – – – –
Kérdéseire röviden ennyit felelek.
A »Budapesti Szemlét« nem ismerem. Nem járatom, hát természetes, hogy nem volt tudomásom azon czikkekről, melyekből Ön idéz levelében.
A mi azt az állítását illeti, hogy Görgey még Komáromból megmondta, sőt irásban adta nekem, hogy a »nép érdekében a fegyvert lerakni kész«, erre leghatározottabban azt mondom, hogy ez nem igaz, valamint az sem igaz, hanem merő koholmány, hogy utolsó találkozásunkon az aradi várban abban állapodtunk meg, hogy, ha Temesvárnál az osztrák győzött, akkor Görgey leteszi a fegyvert. Nem volt ezen értekezésünkön szó sem temesvári csatáról, nem contempláltuk azt az esetet, hogy ott a két hadsereg egyesülése előtt csata fog vivatni.
Általában szemtelen alávaló hazugság minden szó, a mi azt akarná elhitetni, hogy Görgey előre akár perczekkel, akár hetekkel a tény előtt csak sejtette is velem fegyverletételi szándékát.
Ha nem csal emlékezetem: azt mondja emlékirataiban, hogy élete kezemben volt, midőn eljött az aradi várba arra az értekezletre, melyről csupa hazugságot mond, s ha én őt szabadon hagytam távozni, ez azért történt, mert a fegyerletételbe beleegyeztem.
Mennyi ostobaság van ebben a galádságban. Igaz, hogy élete kezemben volt, s ha szabadon hagytam távozni, azért tettem, mert irtózatos szándékáról a legtávolabbról sem volt sejtelmem. Azt tudtam, hogy nekem személyes ellenségem; de azt nem tettem fel felőle, hogy árulást követhessen el a haza ellen, s mert ezt fel nem tettem, a személyem elleni fondorlatokat fel sem vettem, hiszen magam kináltam meg helyemmel Tisza-Füreden, s megmondtam neki, hogy, ha helyemre vágyik, én magam csinálok neki pártot, s annak a pártnak neve: »nemzet« lesz.
És ez az ember, a ki emlékiratainak minden sorában maga mutatja ki magáról, hogy mindig csak személyek elleni áskálódásokban törte fejét, meri magáról mondani, hogy ő a nép érdekeit tartotta szem előtt, nem a kormányét; neki voltak személyes érdekei, melyek nem voltak a nép érdekei, – de én felőlem elhitetni azt, hogy az én agyamban, szivemben csak meg is villant valaha más érdek, mint a haza, a nép érdeke, – még Görgeytől is váratlan szemtelenség.
Annyit talán csak a régis szabad supponálnom, hogy, ha Görgey olyasmit állít, a mi nem igaz s én azt mondom reá, hogy nem igazat mond, – az én szavam mégis csak több hitelt érdemel, mint azé az emberé, a ki maga bevallja magáról, hogy azon szándékkal fogadta el tőlem a hadügyminiszterséget a függetlenségi nyilatkozat alapjain (melyhez mint miniszter esküvel fogadott hűségét), hogy módja legyen az ellen intriguálni s azt megbuktatni.
Igazán csodálatos volna, ha akadna ember, legyen bár pártosság folytán, még oly elfogult, a ki egy ily elvetemedetten magát csalónak, esküszegőnek valló embernek nagyobb hitelt adna, mint énnekem, midőn nem véleményről, hanem tényről van szó.
Kossuth Lajos.
