Hentaller Lajosnak
Hentaller Lajosnak
Turin, 1889. szeptember 16.
Tisztelt Képviselő úr! *
* Hentaller Lajosnak. K. F.
Betegséggel bajlódtam két hónapon át. Nem volt veszélyes, de nagyon alkalmatlan. Jobb kezem s karom csuklóinak neuralgikus fájdalmai miatt nem tudtam irni. Rögtön akartam válaszolni e hó 3-ikán kelt levelére. Megkiséreltem, de abban kellett hagynom, nem ment. Pár nap óta jobbacskán vagyok, bár távolról sem jól. Irni még mindig nehezemre esik, de már nem lehetetlen. Hát megpróbálom a válaszírást. Hanem bocsánatot kérek, hogy csakis a legszükségesebbre kell szorítkoznom: ez pedig a válasz, Képviselő úr, azon kérdésére, hogy mikor s mily időtájban fogadhatnám a küldöttséget, mely Képviselő úr vezérlete alatt meghozandó volna nekem Gyöngyös városa azon nagyrabecsült s hálás érzéssel fogadott azon határozatát, hogy engem az életkor súlya és negyven éves hontalanság által jóra tehetetlenné züllesztett öreg embert a multak emlékei iránt kegyeletből, díszpolgárává megválasztásával tisztelt meg. Már többször volt alkalmam hasonló esetekben kijelenteni, hogy bármennyire is kedves előttem hazámfiai látogatásának minden kilátása, én nem birok megbarátkozni a gondolattal, hogy maguknak költekezést okozzanak oly dolog végett, a mely minden fáradság és költség nélkül posta utján is teljesíthető, mert hiszen a nagybecsü megtiszteltetésnek, melyre méltatva lettem, értéke nem az oklevél kézbesítésének módjában, hanem magában a megtiszteltetés tényében fekszik, s a mint tekintetbe veszem, hogy mennyi társadalmi érdek tart igényt a hazafiak áldozatkészségére Magyarországon, kötelességmulasztás bűnébe esném, ha ki nem jelenteném, hogy nekem örömöt okozna, ha azon költség, melybe egy küldöttség Turinba utazása kerül, valamely jótékonysági czélra vagy valamely köznemzeti érdekü működés (minő például az erdélyi vagy felsővidéki magyar közművelődési egyesület) s vele a haza javának előmozdítására fordíttatnék. Voltak városok, melyek hasonló esetben tett e figyelmeztetésemnek engedni szívesek voltak. Növelné lekötelezettségemet, melyet Gyöngyös városának irántam tanusított kegyességéért tartozom, ha részéről is hasonlót lehetnék szerencsés tapasztalni. Azonban e felől határozni nem én reám tartozik, s azon esetre, ha a küldöttség eszméjéhez ragaszkodnának, tájékozásul csak annyit mondhatok, hogy legalább is november végeig (ha még élek addig) nincs szándékomban turini tanyámból eltávozni, s Ön és kiküldött társai bármikor jőjjenek is, szívesen látott vendégekül fogadtatásuk felől biztosak lehetnek (természetesen felteszem, hogy szónoklati gyakorlatoktól mindkét részen meg leszünk kimélve, hanc veniam petimusque damusque vicissem), nehogy azonban valamely most előre nem látható véletlen zavart okozhasson, tisztelettel kérem Képviselő urat, méltóztassék engem becses látogatásuk ideje felől néhány nappal előre értesíteni. Méltóztassék, kérem, Gyöngyös városánál a rendkívüli megtiszteltetésért, melyre méltatni kegyeskedett, hálás köszönetem tolmácsa lenni. Megtiszteltetésem ezen neme oly kiterjedést vett az országban, hogy a jóindulat mellett, mely abban személyemhez szól s melyet hálával fogadok, reám azt a benyomást teszi, hogy annak magasabb jellegü értelme is van, még pedig két irányban: egyrészt arra mutat, hogy elevenebb lüktetésnek indul a közérzületben a kegyelet azon multak emlékei iránt, melyekben nekem tevékeny részem vala, másrészt a közérzület erkölcsi tiltakozásának jellegével bir azon semmi okszerüség által nem indokolt törvény ellenében, mely engem megfosztott a velem született magyar állampolgári minőségtől. Ez utóbbi tekintetben nem csinálok magamnak illusiókat. Tudom, hogy e tiltakozás daczára az a törvény törvény marad, de nemzetem közérzületének e nyilatkozványai nagy vigasztalásomra szolgálnak a fájdalomban, melyet nekem az a törvény okozott. Hanem a multak emlékei iránti kegyelet megelevenüli lüktetése a maga következéseiben – úgy hiszem – más tekintet alá esik; annak megvan a maga logikája, mely nem maradhat az érzelmekre szorítkozva, hanem hatása a közéletben is érvényesülend. Már is mutatkoznak ennek jelei a térfoglalásokban, melyeket a függetlenségi párt elvei az előfordult pótválasztásokban nyertesek. Hogy Gyöngyös városát is szerencsém lehet ezek közt tisztelhetni, én ebben a közvélemény jobbra fordultának egy nagyon nevezetes jelenségét látom, mert pártszinezet, elvek, politikai irány, aspiratiók s még a negyven év előtti nagy idők appretiatiója tekintetében is alig képzelhető élesebb ellentét, mint az, hogy Gyöngyös polgárai Visontai Kovács László közvetlen utódjául Önt választották meg. Legyen szives, Képviselő úr, hálás köszönetemhez Gyöngyös városa által irántam tanusított kegyességéért afelett érzett örömöm kijelentését is hozzácsatolni, hogy a multak hagyományainak kegyeletét Gyöngyös polgárai a közélet terén is ily fényes sikerrel kitüntették.
Fogadja stb.
Kossuth Lajos.
