Kossuth Lajos beszéde
Kossuth Lajos beszéde
Uraim!*
Kossuth Lajost 90-ik évi születése napján a függetlenségi párt feliratilag üdvözölte. Ezt a remekül megfogalmazott iratot, a párt küldöttségileg nyujtotta át. A küldöttségi tagok tiszteletére a Valentino-kertben bankettet adott Kossuth. Ez alkalommal Uray Imre pohárköszöntőjében úgy nyilatkozott, hogy nincs választóvonal Kossuth és a függetlenségi párt között. Erre válaszolt Kossuth a fent közölt beszéddel. K. F.
Szabadságot veszek magamnak, hanem csak így ülve, hogy Uray barátunknak felvilágosítással szolgáljak.
Én teljes világéletemben arra törekedtem, hogy practikus politikus legyek. De, a mint már tegnap is jeleztem, a függetlenségi párt programmja közt és köztem elválasztó vonal van. Ez tény, hogy megvan, de tudom én azt, hogy ez a körülmények következménye. Ugyancsak tegnap mondám azt is, hogy fejjel nem kell a falnak menni. Most hozzá teszem, hogy azért hátra sem kell ám menni. Fogadjanak el – ismétlem – mindent, mi előre megy, és tagadjanak meg mindent, a mi hátra vezet.
Most fog megjelenni Irataim IV. kötete. Ott közlök két levelet, melyeket az 1861-ki országgyűlés eloszlatása után egy olaszországi jó barátomhoz, Valerióhoz irtam, a ki akkor azon kérdést intézé hozzám, mit tesz majd most Magyarország.
Én a passiv ellentállást említém, és azt, hogy teljes lehetetlenségnek tartom, miszerint Magyarország az osztrák házzal kiegyezzék. Álláspontomat akkor reassumáltam. Végtelen hibának tartom a kialkuvást. Hisz maga Deák mondá: »A mit erőszakkal elvesznek, azt még vissza lehet szerezni, a miről lemondanak, az veszve van«. Én mindig rosszallám a kiegyezést, de most, a mikor adott helyzettel vagyunk szemben, még most is váratlan volt reám nézve, hogy a nemzet ezt a lemondást vivmánynak tekintse.
Nem Ferencz József személyéről van itt szó, hanem: elvről. Nincs absolut jó és nincs absolut rossz dinastia. Itt arról van szó, hogy a nemzetnek oly fejedelme van, kinek külön érdekei vannak, és ezen külön érdekei megvalósítására van neki külön hadserege, vannak külön financziái és külképviselete. Ily külön érdekek mellett Magyarország nem lehet független.
Beismerem, hogy néha idegen uralkodó lehet egy nemzetre nézve előny, mint például a Bernadotte-ok Svéd és Norvégiában. De ennek az az első főfeltétele, hogy annak az uralkodó-háznak ne legyen más érdeke, mint a nemzeté, s hogy külön érdekei megvalósítására ne legyen ereje.
Mit kell tehát ily adott helyzettel szemben csinálni?
Én nem hiszem, hogy Magyarország valaha lemondjon a függetlenség eszméjéről.
Pedig én 1848-ban megkisértém a nemzet és az uralkodó család közötti incompatibilitást kiegyenlíteni. – Nem hiszem, hogy ez most is sikerüljön. A törvény renovatiója nem vitte át a nemzetbe a garantiákat.
Ismétlem újólag, hogy az incompatibilitás kiegyenlítését lehetetlennek tartom. Én 1848-ban mint miniszter az első 24 óra alatt meggyőződtem, hogy a kiegyenlítés lehetetlen. Ott volt ugyanis az olasz kérdés. Ha megadjuk a segítséget az osztrák háznak az olaszok ellen, egy nemzet szabadságát segítünk leigázni; ha megtagadjuk, akkor már beáll az összeférhetlenség kérdése a nemzet és uralkodó-ház között. És ez így van minden téren; úgy gazdasági, pénzügyi, hadügyi, politikai, mint internationális kérdésekben. Ebből vontam én le a consequentiákat a magam részére. Igaz! Egyet nem vártam: hogy a nemzet kitagadjon. (Közbekiáltások: Nem a nemzet, a hivatalos Magyarország.) Hát mért nem változtatja akkor meg a nemzet. Én, Uraim, a tényekkel számolok. Meghalok mint hontalan.
A nemzet előtt azonban van még egy ut, megkisérleni, hogy a 48-ki törvények tökéletes életbeléptetése által ki lehet-e egyenlíteni az ellentéteket?
A forradalom a nemzetek ultima ratiója. Mindig nagy szenvedésekkel jár. Ki kell meríteni, meg kell kisérleni mindent, hogy azt kikerüljék. Ha Magyarország független lehet az osztrák házzal a 48-ki törvények alapján, akkor, tisztelt Barátaim, temessék el az én eszméimet, és én fejet hajtok. Ha önálló, önczélu nemzet lehet mellette, én meghajlok az őszinte egyetértés előtt. Próbálja meg a nemzet. Ha lehet, tegye, ha nem lehet, az eszme magától fel fog támadni. Igen! ha nem lehet, esküszöm istenemre, hogy eszméim feltámadnak!
– – –
– Mondják Önök ezt: A mi pártunk czélja az, hogy Magyarország független, önálló állam legyen. Őszintén meg akarjuk próbálni, hogy a 48-ki alapon kivihető-e? És erre nyujtson kezet nekünk a fejedelem.
Ennyit bátran mondhatnak, de ne hangoztassák folyton a hiperloyalitást. A függetlenség a czél, s a kérdés, hogy az örökségül kapott dynastiával lehetséges-e? Nem kell emlegetni a forradalmat, de meg sem kell tagadni előre.
