b) 1833 február 4–5 Kerületi ülések. Tárgy: A vallásos sérelmeket tartalmazó izenet 14 pontjának felolvasása és megvitatása.
b)
1833 február 4–5
Kerületi ülések.
Tárgy: A vallásos sérelmeket tartalmazó izenet 14 pontjának felolvasása és megvitatása.
1833 február 4–5
Kerületi ülések.
Tárgy: A vallásos sérelmeket tartalmazó izenet 14 pontjának felolvasása és megvitatása.
Febr. 4-én és 5-én Kerületi ülések. Előlülők Platthy és La Motte.
Az előleges sérelmek tárgyában készült eggyes észre vételek eránti választ s azok között különösen az Erdélyt illető pontot Költsey mint kerületi Jegyző fel olvasván, néhány szavak eránti változtatással el fogadtattak.*
Iratok, I. k. 57. s köv. l.
Következik most a vallásbeli nehézségek, sullyok, s kivánatok eránti izenet, Siskovits munkája.
Az izenet kezdete azon elvnek ki fejezését tárgyazza, hogy akár ugy tekintessenek ezen sullyok okai, mint az ember leg szentebb jussának, t. i. a lélek esmereti szabadságnak hellytelen korlátjai, mellyek minden világi tárgyaknál sokkal előbkelőbbek s fontosabbak, akár Honnosink nagy része leg betsesebb jussa érdeklésének, akár végre a Bétsi és Lintzi béke kötésekben alapult sarkalatos 1790: 26. törvény sértésének szempontjából nézettessenek is, minden esetre előleges orvoslást, s el intézést kivánnak. Itt TÁGEN Nagy Váradi Kanonok csak a régi sérelmeket kivánta fel terjesztetni, állitván hogy a szerkeztetésben sok postulatumok is fordulnak elő, mellyeknek a rendszeres munkákban leend hellyek, ez kivált BORSITZKYnak mint illető Kerületi előlülőnek azon emlékeztetésére, hogy a postulatumoknak is fel terjesztése Kerületi határozás, el vettetett. Némellyek a gravameneket a postulatumoktól el választatni kivánták, de Borsitzky ellene mondott, mivel másképp a szerkeztetés nem maradna összve függésbe. A postulatumok el késnének, s évek mulva is tsak postulatumok maradnának. Ha az 1791: 26-ik Czikkelyt fel tartani ohajtjuk, együtt kell fel menniök, ne hogy amint LA MOTTE mondá ad concavum Lunae hagyattassanak. – BEZERÉDY pedig ugy vélekedett ha a sérelmeket meg szüntetni kivánjuk, a postulatumokat külön választani nem lehet, mivel ezekben van amazok meg szüntetésének igazi kutfeje. A többség az eggyütt fel terjesztés mellett maradott, annak el Itéllését hogy mi sérelem, mi kivánság az eggyes §-ok fel vételére halasztván. Ennek következésébe paragraphatim olvastatván,
1-ső pont hogy az 1792-iki Királyi rendelésnél fogva* a fenn álló törvények ellenére egyedül a végre hajtó hatalom által létesitett reversalisok örökre el töröltessenek, egyszersmind törvényeink lelkével, s karunk kivánataival eggyezőleg az is el határoztassék, hogy minden gyermek, amint attya sorsát követi, úgy annak vallását kövesse érett koráig, mellynek elérésével jussa légyen ama vallást választani, melly ön meg győződése szerint lelki nyugalmát eszközli. Ide tsatoltatott az is, hogy a szerelem gyermekei annyoknak, a talált gyermekek pedig nevelőiknek vallásában neveltessenek érett korokig, ekkorra a választási szabadságok fenn maradván. Ezen rövid foglalat már a határozást foglalja magába. Ezen sérelem s kivánat tárgyában TAGEN a fel hozott eseteket világos törvények következésében történteknek állitván a graváment meg támadta, de BORSITZKY nem tartá igazságosnak, hogy némely vén ember, ki egész életében protestáns vólt, parantsolat által hirtelen Catholicussá által változtatik, mire TÁGEN ujjulag meg jegyzé hogy ami törvény szerint történik, az nem sérelem. A kevert házasságoknál, és reversalisoknál, oda láttatik tzélozni, qvod provisio hominis tollat provisionem legis.
V. ö. 89. l., 15. jegyzet.
BORSITZKY azonban alkotmányos országban legis provisiót mégis biztosabban tartván, kérdi vallyon a protestansok nem homines e? s ha azok, miért nints reciprocitás. – G. ANDRÁSSY a 26-ik cikkelyt oly világosnak ohajtaná, hogy felőlle már kérdés sem támadhassék s azért a redactiohoz ragaszkodik. SÁGHY KANONOK ki tsak békét s eggyet értést ohajt, attól tart hogy indifferentismusra vezetne, ha a gyermek 24. éve után szabadon választhatná hitét, ugy majd semmi Religiót sem választana, melly szerentsétlen principiumot magok a protestánsok sem kivánják; – de NYITZKY (Vas) legveszedelmesebbnek tartja, ha az Attya haszon vágyból vagy szerelemből gyermeke lelke felett alkudoz, s annak illy alatson gondolkodás példáját adja, mert ha jobbnak tartja a másik vallást, miért nem fogadja azt maga is el. – Ezt erőssen pártolja FEKETE s a scandalumnak végét kivánja, nem tart ő az indifferentismustól, sőt azt kivánja, hogy az Országlás maga mindég indifferentismussal viseltessék az eránt, hogy a magányos polgár akármelly vallást gyakorol, kötelessége ugymond a jámbor polgárt akármellyikben is védeni. BALOGH és PETROVAY tökélletes reciprocitást és a reversálisok el törlését kivánják, PALÓTZY pedig Tagennek azon mondására, cujus Régio ejus Religio, kérdi, a propaganda Romana* hogy meri a Missionariusok által más országok belső békességét háborgatni, azon principiumoknak BEZERÉDY is akár az uralkodóra, akár a lakosokra értessék, ellene mond. – Mire a Kanonok azon köz mondást tellyességgel nem Catholicának álitja, mivel ezen hittel tökéletesen ellenkezik, hanem az Evangelicusok könyvében olvasta; BENYOVSZKY az Attya hitében akarja a gyermekeket neveltetni, mert ez a Kormányzó, az Annya tsak Accessorium (nevetés).
A Congregatio de propaganda fide.
II-or: Állapodás hogy az 1790: 26. törvény 13. §-a elég világos rendelésének* a végre hajtó hatalom által történt egy oldalu törvénytelen magyarázatja következésében önkényesen bé hozott hat héti Censura tökélletesen meg szüntessék s azon 13. §-us a törvényből ki hagyattassék. Itt az izenetben azon elvet állitják fel az RR. hogy a polgári alkotmány hatósága egyedül arra terjedhet ki hogy a fenn álló társaság tzéljával ellenkező vallás ne gyakoroltassék.
E szerint a katolikus vallásról áttérni szándékozókat az uralkodónak be kell jelenteni.
Ezen tárgyban BÖTHY azon meg jegyzést tevé hogy a hatheti Censura néha 30 évi Censurává szokott kitágulni. BEZERÉDY meg nem foghatja, miért tartozik valaki lelke esméreti meg győződéséről számot adni. – NYITZKY szabad nemzetnek szabad vallást kiván, hogy kiki szabadon ált mehessen más hitre a mikor, s hogyan akar, mihez RÉPÁS az 1608: 1-ső czikkelyt emliti, hol integris oppidis licet mutare Religionem. BORSITZKY azonban annyi el látást mégis szükségesnek tart hogy a Papnak tsak tudni az ált menetelt lecticája véget, másként némelly ember ennek el kerülésére egy hétben Pápistának más hétben Lutheranusnak vallaná magát.
BÖTHY csupán a három vallásnak tökélletes egy formaságát kivánja, ha egyszer Istenünkel meg békéltünk, nints szükségünk emberre de arra nem kell okot adni hogy a törvény önkényesen magyaráztassék, eddig a protestáns nem is jelentette magát Papjánál, ha Papistává akart lenni, s a szegény Pap ágy bér nélkül maradt.
III-ik állapodás, az elébbi Czikkely meg szüntetésével orvosoltatni fog az allectio, – tsábitás magyarázatjából eredett azon sérelem is hogy a lelki pásztorok más vallásuaknak a templomba járásokért büntettetnek.*
Az említett 13. § szerint szigorú büntetés sújtja mindazokat, akik katolikust az evangélikus vallás felvételére csábítanak.
IV-ik állapodás hogy a Catholicusok Evangelicus vallást követő nevelők fel fogadásától ne tiltassanak. Ide a Honti MAJTHÉNYI javallatára Vay, Atzél, Bezerédy, Novák, Pázmándy s többek lelkes támogatására hozzá tétetett, hogy midőn a tapasztalás bizonyitja hogy az Evangelicus oskolákban haza szerető, hiv, köz jót munkáló erényes polgárok neveltetnek, midőn a Catholicus oskolákban Evangelicus Ifiak minden veszélyes következés nélkül jó foganatal neveltetnek, semmi gátló ok nem lehetvén a viszonti tanulásra, s tanitásra, s a szülők nevelői természetes jussok meg gátlására a Catholicusok gyermekei az Evangelicusok oskoláiba szabadon neveltethessenek.
V-ik állapodás hogy az evangelicus Ifjaknak külföldi Oskolákra való menetek, a 1825. Királyi igéret* ellenére az 1790: 26. törvény első és ötödik §-val* meg ütközőleg de facto el tiltatván, ezen tilalom örökre meg szüntessék, ide is PÁZMÁNDY javallatára hozzá tétetett hogy ezen engedelem a Catholicus Ifiakra is telyes mértékben ki terjesztessék mint hogy ennek tilalma a Nemzeti szabadsággal ellenkezik.
Az 1827. április 11-i királyi válasz az 1825/7. évi országgyűlés Írásai-ban, II. k. 1120. l.
A vallás szabad gyakorlásáról és a külföldi iskolák látogatásáról.
VI-ik állapodás hogy a recopulatiók mellyeknek a 26-ik Czikkelyben emlékek sem fordul elő, tökélletesen meg szüntessenek, valamint
VII-ik, azon tilalom is hogy a grammaticalis oskolák felállitásától az Evangelicusok el tiltatnak.
VIII-ik Hogy a consistoriumok fel állitásának és a Synodalis irományok* hellybe hagyása eszközöltessék.
Az 1791-i református és evangélikus zsinat határozatai még mindig nem voltak megerősítve.
IX-ik Ha vegyes vallásu házas társak az ágytól s asztaltól örökre el zárattatnának, mint hogy az Evangelikusok a házasságot Szentségnek nem tartják, az Evangelicus félnek szabad ujj házasságra lépni. – De ez ki nem terjesztetik az összvekeléskor Evangelicus Valláson levő, később el választott házastársakra, vagy ha egyik fél a per folyta alatt, vagy éppen el választás után lépet más vallásra (máskényt az következnék, hogy a Catholicus ha második házasságra jönne kedve, a II-ik pontnál fogva Evangelicussá lenne, hogy szabadon el válhasson).
X-ik A Catholica valláson lévő Egyházi Személlyek, s tanitók fizetésére, s ugy a szentegyház fel állitására, és tatarolására (reparatio), hol ez az adozásokból gyüjtött község pénz tárából történik, az Evangelicusok is járulni köteleztetvén, ettől vagy a törvény értelmében felmentessenek, vagy a Catholicusok is visszonyos iránylatu járulatra köteleztessenek.
LONOVITS ezen tárgyra nézve mint hogy a Kir. Városok patronatus jussával élnek, a Magistratus Catholica vallásu része szint olly részt vesz, az Evangélicus predikátor választásába, mint ez a Catholicus pap választásába. Ezt el töröltetni s azon visszonyosságot fel állitani kivánná, hogy egy felekezet se follyon be a másik papjának a választásába s Egyházi köteleségeibe. – BENYOVSZKY azt veti ellen hogy ezen reciprocitás tettzőnek láttzik, de alapos jussokban ütközik, minden kir. város Földes Ur, a Földes Urtól pedig ha a patronatus terhet viszi, a patronatus jussának gyakorlását sem lehet meg tagadni, bár más hitet valjon is. – LONOVITS ezen principiumnak nem akará fel áldozni a mindennél szentebb principiumot, a lélek esmeret szabadságának principiumát. S a reciprocitás igazságának, a polgári jussokal való el enyészése tekintetéből, PRONAY inditványára az irányos hozzá járulás alternativája el fogadtaték.
XI-ik A Királyi városok is szorittassanak hogy a hivatal bé töltése vallásbeli tekintet nélkül történjen.
XII-ik a vólt javallatba, hogy némelly városok, Földes Urak, és községek vallás tekintete miatt a protestánsokat birtok szerezhetéstől vagy mesterség üzéstől törvénytelenül gátolván, ez meg szünjék. Ide EBERGÉNYInek inditványára az 1790: 26. Czikkelly 12. §-ba meg szabott büntetésnek* annyiszor mennyiszer meg vétele biztositásul hozzá tétetett. Továbbá illy forma nevezetes ki jelentést tett
E szerint a templomok, iskolák, lelkészlakok elfoglalóit 600 Ft. büntetés sújtja.
LANOVITS Prelatus: Ohajtásom nem a tolerantia, mert azt gyalázatos nevezetnek tartom, hanem az hogy az Evangelium szent törvénye szerént a felebaráti szeretet eggyesitsen mindnyájunkat. A Clerusnak 1790-ki ellen mondását* örökre sajnálandó szerentsétlen esetnek nevezé, s kivánná hogy bár vallásos meg győződésünk külön templomokra különöz is el, templomon kivül a polgári jussokra nézve ne osztodjanak a pólgárok, Catholicusokra, Protestansokra, Evangelicusokra (hangos ismételt éljen). Nem menti a XII-ik pontban foglalt sérelmet, Egerbe maga sürgette a Protestansokat ki záró Transactio el törlését de a sérelmet közösnek tartá. – Egy mulattságos esetet beszéll, miként tiltják ki a Protestansok a Papista lakost s egy más Anecdotumot hogy ismét ismér egy Tisza mellyeki privilegizált várost melynek lakosai annyira Protestánsok, hogy midőn a Püspök arra utazván kérdezné hány Pápista lakik ott ezt felelték: Hálá Istennek egyse!! Iliacos intra muros peccatur et extra, van nálunk is hiba de ha közönséges harmoniát akarunk fel állitani, a hol hibát látunk, mindenütt irtsuk ki, azért a pont elején közönségesen kivánná tetetni, hogy a vallásbéli külömbség tekintetéből tapasztalt gátlások meg szünjenek, s ezen kedvezés nem tsak a protestansokra kéressék.
Ezt a 26. tc. bevezetése tartalmazza.
BENYOVSZKY: Ehez nem állok, valjuk meg minden rossz töllünk jön, – a hatás visszahatást szül, – látni hogy a Püspöki, s más városokból kizáratnak a protestansok, mit tehetnek egyebet minthogy igazságos repraesaliakkal élnek.
PRONAY: Igaz hogy ezen reactio nyomásból eredet, de a Lanovits inditványa az igazság olly dönthetetlen alapjain áll, hogy tellyes lélekkel pártolom. (Benyovszky Catholicus, Pronay Evangelicus, ezt s Lonovita Praelatus enunciatiojának eleit egybe foglalva és meg fontolva, ki ne mondaná: Örvendj Haza fiaid fel világosodásának.)
DUBRAVITZKY tsupán a „törvénytelen” szót kivánná el hagyatni mint hogy példában Eger transaction épült ususnak van gyakorlásába,* ámbár ennek el törlésére utasitása is van. – Erre BORSITZKY és FEKETE, LA MOTTE s mások nem csipősség nélkül feleltek, kérdvén, hogy ugyan kivel lehetet azon transactiot kötni? s valyon a lélek esméret szabadsága olyan portéka e mint p. o. egy ló, hogy azt transactioval adni s venni lehessen.
Az 1695. jan. 4-én Eger és a püspök között megkötött egyezség szerint, amely kapcsolatukat szabályozta, eretnekek és zsidók nem telepedhettek meg a városban.
BÖTHY más büntetést kiván mint a melly Ebergényi javallatára elfogadtatott, mert a lélek háborgatását pénzel fel tserélni nem lehet, de RÉPÁS kérdé hogy 600 ft. birság toties qoties nem jól esik e a háborgatott szegény embernek? a Lonovits inditványa ditsősségesen el fogadtatott.
XIII-ik hogy a meg ürült telekre költözött Evangelicusok a Catholicus Lelki pásztorok és viszont a Catholicusok az Evangelicus Egyházi személlyek fizetésére ne szorittassanak.
XIV-ik Hogy ahol választott temetők nintsenek, a holtak egy temetőbe takaritassanak.
Ezen sérelmeket, mellyeknek orvoslása eddig kegyelem utján 40 évek ólta nagy részbe hasztalan sürgöltetett, nem ugy mint a Protestansoknak, hanem mint az Országnak sérelmét törvény által kiványák orvosoltatni. Ezeken felül kivánják, de nem is kételkednek az RR. hogy Horváth és Tóth Országok a vérel, eredettel, közös honnal, s törvényekkel összve tsatolt pólgári tarsainkat hazánk ama részeinek javaiban is részesitni akarják, mellyek meg tartásáért számtalanszor fel áldozák vagyonakat, véreket, életeket.* Erre felállott
Az 1791. évi 26. tc. 14. §-a szerint Szlavoniában, Horvátországban és Dalmáciában a protestánsok birtokot nem szerezhetnek, hivatalt nem viselhetnek.
HEGEDÜS Verőcze Vár[me]gye követje, van ugymond szerentsém jelenteni hogy Verőcze Vár[me]gye Rendei protestans polgári társaikat megyéjök kebelében nyilt karokkal el fogadják, örömmel meg eggyezvén hogy mind azon jussokkal, mellyekkel Magyar Országba törvény szerént élnek, élhetnek, hasonlóul és minden meg szoritás nélkül élhessenek. Nem hozza fel azon okokat, mellyek megyéjét azon határozásra vezérlék, mert tudja hogy az RR. szivekben érzik azokat, tsak azon eggyet légyen szabad emliteni hogy ezen végzést Verőcze Rendi nagy számu köz gyüléseken egy szivvel lélekkel hozták s határozták. (Hangos éljen, a többi Tóth Horváth Országi Követek halgattak, – ellenkező utasitások van.)
Utolsó postulátum, hogy az it élő Ezeredekhez állandó Evangelikus Tábori káplányok neveztessenek.
LONOVITS azt véli hogy nehány számu legénység miatt a Felség nem fog Protestáns Kaplanokat tartani. Ő a Catholicus Tábori Káplányoknak sem látja nagy hasznát, azomban vagynak a Monarchiában olly tartományok, hol egy Protestans sem lakik; illy helyütt Loditol Velentzeig tsak nem utazhat a köz legény hogy egy praedikátiót halhasson, tanátsosabbnak látná tehát azt kérni, hogy leg alább minden General Comandónál légyen egy két protestáns Kaplán, kit a Commandirozó oda alkalmaztathatna, hol reá szükség van, ez más uralkodásoknak is példát, s ösztönt adna hasonló gondoskodásra. Azt mondják, mindenbe hátra vagyunk, de sokakban adtunk mi példát más nemzeteknek. Nekünk van Európába leg régibb törvényünk, arról hogy nints boszorkány, mi voltunk a leg elsők között kik a jobbágynak több századok előtt szabad költözést engedtünk, a vallásbeli szabadságok eránt is épp azon időben hoztunk törvényt, midőn a miveltség fokán álló Frantziák azt National assemblejokban (National versamlung) elhatározták!!!!
TISZA inditványt tett hogy mind ezen kedvezések a Görög nem eggyesült vallásbéliekre is ki terjesztessenek – de bár Bezerédy, Böthy, Majthényi lelkesen támogatták is, SOMSITSnak azon észrevételére, hogy ezen fel terjesztésnek alapja a Bétsi, Lintzi béke kötés, melly a Görögökre nem alkalmazható, – ha sérelmek van adják elő szivesen kiván segiteni, de itt hellye nints, – Tisza inditványa el mellőztetett.
Ezután olvasá KÖLTSEY azon izenet javallatát, melly a Király lakásának országunkban leendő által tétele eránt készittetett. A munkát magát igen gyönyörünek találák a RR., de amennyiben tsak az kéretet benne, hogy ő Felsége bizonyos időt lakjék az Országba, minthogy némelly törvények tsak ugy szollanak „in qvantum per curas etc.” de ezen principiumban a RR meg nem eggyeztek s az izenetet ugy kivánták szerkeztetni, hogy a Király állandó lakásának ide vétele kivántassék,* amint is
A február 4-i kerületi ülésre v. ö. Kölcsey, VII. k. 120. s köv. l.
