a) 1833 február 22 Országos ülés. Tágen János váradi nagyprépost és Beöthy Ödön ügye. Tágent kitiltják és ügyészi eljárás indul e…
a)
1833 február 22
Országos ülés.
Tágen János váradi nagyprépost és Beöthy Ödön ügye. Tágent kitiltják és ügyészi eljárás indul ellene.
1833 február 22
Országos ülés.
Tágen János váradi nagyprépost és Beöthy Ödön ügye. Tágent kitiltják és ügyészi eljárás indul ellene.
Előbbi levelünkben meg emlitettük hogy a 21. Febr. Országos ülésben a hathéti vallásos oktatás eltörlése feletti tanátskozások folytában. Böjti Bihari követ annak meg mutatására hogy némellyek a hatheti Censura ki állása után is kénszeritést és háborgatást szenyvednek, utasitásánál fogva bizonyos egyes esetet beszélt el, ami Biharban történt vólt, s ugy Tagen kanonok ezen elő adás valóságát és ez által a követi hitelességet kereken tagadta, és hogy sem Böthy sem más felelni nem akarók szóhoz nem juthattak, mivel a Personalis az ülést el oszlatta. Erre
Febr. 22. bár kellemetlen tárgyu, de tsak példátlan ritkaságánál fogva is oly nevezetes ülés következék hogy feltartván a Febr. 20. és 21. ülésekre való visszaléphetést, ezt sietünk tudatni tisztelt levelezőinkel. Az ülés folyta igy következik:
PERSONALIS: Sajnosan emlitem tegnapi tanátskozásaink csendes folytában közbe jött azon nem kevésbé kellemetlen, mint véletlen történetet, melly anyival kedvetlenebb minthogy oly fontos tárgynak folytatásában történt, melly hajdan véres betükkel foglalt a világ év könyveibe hellyet, most pedig tellyes szelidséggel s költsönös baráttsággal el intézés alá vétetett. De mi után tegnap egy nemes káptalanbéli követnek kiméletlen ki fejezése által egy nemes vár[me]gye követe magát hitelességében meg sértve találja; ezen szent hellynek méltósága kötelességemmé teszi káptalan béli követ Urat fel szollitani hogy figyelmezvén Ulászló Király 2. D[ecretum] 25. s az 1723. 7. t. cz.* bővebben magyarázza ki szándékát és sértő szavait. (Tágen és Böthy egyszerre felállanak szóllani – köz fel kiáltás Bihar! Bihar!) PERSONALIS: Illy uton tanátskozni nem lehet, (Böthyhez) tessék követ urnak folytatni.
Az 1495. évi 25. tc. a királyi tanács, a másik az országgyűlés rendjének biztosításáról szól.
BEÖTHY: Vannak esetek, mellyek a magok egyszerüségébe, minden érzelgéstől távol elő adva betsökben nem hogy vesztenének sőt nyernek, illyen a tegnapi napon történt dolog. Betsületem, hitelességem meg sértésével kéntelen vóltam ezen ülést elhagyni, bár velem együtt többen állotak, bár velem együtt többen kivántak szóllani, mert az ülés akaratom ellen el oszlott. Tisztelem én Mélt[ósá]gos Personalis Ur Előlülői hathatosságát, nem kivánom azt távolyról is meg szoritani, de ezen tisztelet koránt sem ragad el anyira hogy magam jussairól meg felejtkezzek. Szép ily fényes gyülekezet előtt szollani, de koránt sem olly érdekes, amily fájdalmas egy éjtszakát mint hazug ember el tölteni. (Ennek folytában jövendőre óvást tesz.)
Mármost a tárgyhoz. A nagy Váradi Káptalan követe egyenes utasitásom következésében tett elő adásomat nem átallotta kereken tagadni, álitván hogy amit mondtam nem igaz. Kérdem összve fér e ez egy képviselői alkotmányal olly országba, hol a törvény paizsa alatt mindnyájan egyenlően szabadon élünk. Ohajtottam volna a vitatás tárgyának szentségénél fogva, eggyes esetek elő számlálásába nem ereszkedni, de ezen fövenyre akaratom ellen ki állitatván, kéntelen vagyok magam betsülete, küldőim hitelessége s az egész törvényhozó test méltósága fen tartására elő adásomat törvényesiteni. (Ismételvén amit tegnap mondott, igy folytatá) Bátor vagyok küldőim utasitását hogy annál kevesebb gyanut gerjesszek követ társam által fel olvastatni. (Instructióját Tiszának által nyujtja, nagy lárma, maga, maga, olvassa. Böthy vonakodik, végre át nyul az utasitásért, köz fel kiáltás, ne olvassa, egy szót sem, van hitelessége, hisszük, semmi legitimatio – éljen! éljen!)
PERÉNYI: Követ tsak küldői előtt tartozik magát legitimálni, éljen.
BÖTHY (utasitását Dolmányába dugván): Jól van, tehát ismételem amit tegnap mondottam, s küldőim előtt mindég bátor lészek felelni (éljen) s tagadván bár kinek is hatalmát hogy engem itt hazugsággal vádolhasson, én mint Bihar vármegyének képviselője becsületemnek e szent helyen történt megsértése miatt kivánok magamnak törvényt és igazságot szolgáltatni.
Ezen elő adást Böthy követ társa TISZA tellyes erővel támogatván, álitá hogy ezen sérelem képviselői hellyzeteknél fogva minden követet egy aránt érdekel, minthogy kinek kinek leg szentebb törekedése lelkének tisztaságát fen tartani, ha valakinek charaktere, hitelessége meg sértetik, s akkor midőn a meg sértetett, ugy mint törvényhatóság képviselője hivatalának szentségétől vezéreltetve szóll, ezt olly fontosnak tekinti, hogy az a RR figyelmét tellyes mértékbe magára vonhatja. Kérvén ezen méltatlan meg bántást az 1723: 7. t. cz. értelmében meg boszszulni. Továbbá azon való aggodalmát jelentvén hogy a Personalis tegnap a helly szentségével meg nem egyezhető módot fogadván el, az ülést eloszlatta, követ társának nyomba védelmet nem engedett s e miatt bár alaptalanul reá ruházott szennyet tovább vólt kéntelen viselni ebből eredett fájdalmát el nem halgathatja, mivel az által a szokás szabadságát korlátok közzé szoritva látja. Meg van győződve hogy azt a Personalis legjobb tzélból tette, noha a tzél ez által távolabra esett s emlékezetbe hozván az [1]825-ki ország gyülése alatt minő óvással éltek a RR, midőn Nógrád követe szollani akart, hogy az akkori előlülő az ülést el oszlatta, hasonló ovást kér a Jegyző könyvbe be iktatni.
A PERSONALIS hálával vette annak el esmerését hogy jó tzélból s tiszta szándékból történt az eloszlatás, mert más tzélja nem vala annál hogy ami tán hevesebb indulattal a tanátskozást másra vezetheté, el mellőztessék, ő szentnek tartja azon principiumot, mellyet RR ma tettel bizonyitottak hogy t. i. egy követ a vágya ellen légitimatioval nem tartozik.
TÁGEN keserü szivvel veszi észre hogy nyilatkoztatása az RR meg nem elégülését szülte, sem meg sértésbeli, sem más kedvtelenséget okozható, inditó okból nem kivánt szóllani. Böthynek azon álitását hogy egy 70 esztendős személy 30 esztendeig, sőt a sirig szenyvedett hurtzoltatást, gyermeke fajtalanságba élni kéntelen, minthogy eskető papra nem talál ugy forditja, mintha Böthy azt állitotta vólna hogy 70 esztendeig hurtzoltatott s ezt vicariusi hivatalába szerzett tudományánál fogva egy általjába tagadta, de lehetetlennek is állitotta, mivel a törvény léte 42 éves. Állitá hogy a Böthy utasitását isméri s hogy abba 70 esztendőről szó sints, hanem 30-ról, mint hogy az érdeklet személly már meg is halálozot, ujjabban is ugy nyilatkozott ki, hogy voltak okai azon szégyent mellyet Böthy a papi statusra ruházott, kereken tagadni, követvén az ő példáját, ki egy más követnek hasonlót mondott.
TISZA ezen elő adásban nem mentséget hanem önvádolást látott s ismételvén hogy a követ társa nem ugy mondotta, amint Tágen álitá; hanem ugy, hogy egy valaki a hathéti oktatás által, 30 esztendeig, még 70 esztendős korában is a Catholica vallásra erőltetett, ezen esetet, mely Fő jegyző korában kezein hivatalosan ment keresztül, bővebben magyarázván, ugy adta elő hogy azon embert, ki az 1791. törvény alkotása előtt már 20 esztendőt haladot, azért mivel nagy Annya Romai Catholicának praetendáltaték, 1790–1831-ig mindég kénszeritést szenyvedett s midőn [1]831-be meg halt, Attyafiainak folyamodására a Megyebéli Alispány vólt kéntelen el temettetése iránt rendelést tenni s nyugodalmát holta után sem találta. Ennek következésében 4 gyermekei vallások állapotja is kétségbe hozatott s egyik Leányának házassági egybekelése meg nem engedetett, ámbár házasságon kívül már öt gyermeket szült, nem találkozván lelki pásztor, ki őt a felsőbb rendelések ellenére öszve összve esketni merte vólna.
BALOGH: Egy tagnak meg bántása az egész gyülekezet meg sértése. Nékünk egymás iránt garantiával kell lenni, s kötelességünk egymást védeni. Hitelesség a követnek legdrágább kintse, ki ezt kétségbe huzza, annak betsületét feszegeti s ki ezt teszi annak moralis gyilkosa. (Itt ujjitja azon való fájdalmát, hogy tegnap, midőn azon szörnyű dolog történt, a megsértet követ rögtön elégtételt nem kérhetet, ami ha meg engedtetik, mai nap ezen kellemetlen mondásokat nem hallanók, – óvását ő is Jegyző könyvbe tétetni kéri.) Mi magát a sértést illeti: ha principiumról lett vólna szó, elhiszem hogy azt kaptalanbéli követ Ur kereken tagadhatta volna, mert miután még a Romai Pápa tsalhatatlansága is meg szünt, már senki sem tsalhatatlan, mivel azomban Bihar Vár[me]gye követe utasitásából meritett factumot állitott elő, ezt kereken tagadni a leg méllyebb meg bántás, mellyet el halgatni nem lehet és ha az élő törvényt olvasom, az nem mást mint actiót rendel, én is tehát mint Bars V[árme]gye követe actiot rendeltetni kivánok.
Az actio kiáltás százszorosan hangzott vissza, számos követek szóllani akarva feláltak, a PERSONALIS csilapitni kivánván az indulatokat, kéré a Rket hogy csendet kivánó birói foglalatossághoz illő nyugodalommal intézzék el a tárgyat, világos ugymond a sértés, a RR a felhozott mentséggel meg nem elégedtek, a törvény tartalmát tudjuk, menyen törvény utjára, itéljen a biró, hagyunk fel a személlyességgel, nagy a tárgy melly előttünk van, menjünk tovább. Tágen szóllani akar de szóhoz sem jut, végre nagy nehezen tsilapulván a zaj, Tágen mentségére felállott
TRESZTYÁNSZKY Kanonok: Ugy tartom, a bünösnek könyörgése akkor sem késő, mikor a vesztő hellyre vitetik. A tegnapi történetet jóvá hagyni nem akarom, tsak menteni kivánom; meg lévén győződve hogy a N[agy]Váradi káptalan követe, midőn Bihar Vármegye követének elő adott esetére akkép nyilatkoztatta magát, hogy azt kereken tagadja, ezzel sem a törvényhatóságot, sem Követ Ur hitelességét sérteni nem kivánta, egyedül tsak azon esetre szoritván kifejezését, mellyre nézve tán meg lehet hogy a törvény hatóságnak nem lehetett elegendő hiteles tudománya. Illy meg bántás tsak akkor fenyitődhetnék, ha sértő szándékkal történt vólna; kéri a Rendeket, méltóztassanak kimélléssel lenni, kéri azt az egyházi rend nevébe, mellynek betsülete szivén fekszik. Vagyon erre ugy mond egy kis érdeme is az egyházi Rendnek. Midőn e follyó Hónap 6-ik vagy 7-ik napján az Egri Fő Káptalan követe (Pémer) a magyar nyelv ügyében, hogy t. i. azt a törvényekre kiterjeszteni nem akarja, illendően elő terjesztette észre vételét, nem szóllott az Egyházi rend nevében, ámbár azt most is el fogadná, annak részéről mert ditsősségére vált a szóllónak, de szólt tsak a maga nevében. Mégis egy V[árme]gyebéli Követ Ur, kit mivel igen tisztelek, nevezni nem akarok (Palótzy) azt az egész egyházi Rendre ki terjesztette, mondván, tsudálom hogy az egyházi rend mer szóllani a magyar nyelv ellen azon hazában, mellynek legfőbb javaival bir. Könyü lett vólna felelni, hogy javait nem eggyes személlyek, vagy törvény hatóságok, hanem apostoli királlyaink kegyelméből birjuk, lehetet vólna mondani, hogy az Egyházi Rendnek, melly országunkban nem utólsó, szavazati szabadságát ne feszegesse, mégis az Egyházi Rend egy szóval sem illette az érdemes Követ Urat, és elnyelte azon keserü falatot, mellyet igen nehéz vólt meg emészteni. Ha valahol, itt van hellye a reciprocitásnak, reményli a felek szorosabb barátságos, és hivatalos egybe köttetések nem fogja ellenezni, hogy azon meg bántást feledékenységbe botsátjuk. Ezért kéri s reményli a RR nagylelküségétől.
Ujulván a kimondhatatlan zaj, a PERSONALIS ismételve kéri a Rket hogy ha eddig hivatala nem kellemes részének egyedüli ditsőségét, s vigasztalását a RR bizodalmába találta, most is hasonló figyelemmel viseltessenek eránta. Erigáltassék az actio s nyugodjanak meg ebben a RR.
MAJTHÉNY (Bars): Ha ezen Conclusum meg áll, nints egyébb szóllnom, mint hogy kérjem méltóságodat hogy a Fő Tiszt[elendő] Ur, mint actio alatt lévő, ezen gyülekezetből ki utasittassék. (A Personalis halgatt, Majthényi folytatja): Ha ezen törvényes kivánságom nem tellyesitettik, más alternativát nem tudok, mint hogy vagy ő, vagy mi mindnyájan ki menjünk. Köz zaj és zavarodás támadván s a Vármegyei követek nagy része menni készülvén; a PERSONALIS kérdé a RRet, lehet e azt el határozni, az actio el van határozva, de az még nem itélet; a törvény azt mondja: citetur ad tertium, tovább menni nem lehet.
KÖLTSEY: Kérdem, hogy miután a meg sértés el ismertetett mi utánn a mentség el nem fogadtatott, mi után az tökélletesen megtzáfoltatott, s miután itt nem az egész Egyházi rendről van szó, mellyet tisztelek, hanem egyes személyről; ki a helly szentségét felejtve tett sértéséért actio alá vetetett; kérdem mondom, vallyon illy személly jelen léttében tanátskozásainkat folytathatjuk e? azt mondom hogy nem, állok tehát a mellé amit Bars V[árme]gye követe ki jelentett, s a Nagyváradi káptalan követének eltávoztatását kivánom. Azonban én mint Szatmár vár[me]gye követe az actio el rendelésével nyugodalmunkat hellyre állitottnak nem tekintem s mélt[ósá]gos Persanalis Urnak érzékenyen panaszlom meg, miképpen mélt[ósá]god ön maga a tegnap elő hozott sértő szavakat nem tsak nyugadalmasan végig halgatta, nem tsak neheztelését ki nem jelentette, nem tsak hogy az 1723: 7. t. cz. mindjárt gyakorlatban vétetni nem rendelte, hanem a darabb idő óta fenn állott, maga meg tisztitására utasitását kezében tartó, s elégtételt kérni akaró Bihari követnek minden mentséget lehetetlenné tett, őtet az előlülőség kiméllésére inteni s más napra utasitani jónak látta. Azt méltóztatott Nagyságod mondani, hogy ez által a köz csendet akarta fenn tartani, nem kételkedem érzésében, de ki kell mondanom, hogy ez által az ülést megtisztelve s a köz bátorságot fenn tartva nem látom, s kérdenem kell, a meg sértet képviselői betsület nem vala e méltó hogy az ülés miatta néhány pertzel meg hosszitassék. Csekéllység vala e hogy egy katonai s polgári köz tiszteletett s szeretetett férfiu mint ki kiáltott Hazug, meg tisztitás és vigasztalás nélkül ment ki a gyülésből, s jött ma vissza? csekéllység vala e hogy e tettel az ország gyülési köz bátorság ingadozó lábra állittaték? mi még tegnap bátran és szabad nemzet képviselőihez illő büszkeséggel léptünk e terembe, hivén hogy törvény, igazság és haza mellett korlát és bántás nélkül szólhatunk. Mi kardjainkat csak jelül hoztuk oldalainkon hogy minden törvényes alkalommal, Hazáért és Királyért, halni készek vagyunk, s nem oltalomért? És ma ki tész engem bizonyossá hogy e bátor szavak után nem mond e reám valaki gyalázó szavakat, s az előlülő az ülést eleresztvén, nem lészek e kéntelen a gyalázat égető fájdalmával szállásomra térni. Én tehát azon szollási szabadsággal, (melyet mint magyar nemes őseimtől nyertem,) mit küldőim kötelességemmé tettenek, azon ön érzéssel, minél fogva tudom, hogy ajakaimról 30 ezer nemes szavazata szokott zengeni, kivánom vissza méltóságodtól a képviselői testület betsületét, melly itt tegnap el gázoltatott, kivánom vissza a köz bátorságot, melly itt tegnap ingadozó lábra tétetet, kivánom vissza a köz nyugalmat és csendet minek fen tartását a királyi Fenség kezére bizá s ugy hiszem kivánataim tellyesedését várnom is lehet. (Sokszorozott éljen.)*
V. ö. Kölcsey, VI. k. 107. s köv. l.
A PERSONALIS ezen érzékeny elő adásra emlékezetbe hozá hogy a szabad szó meg szoritására soha alkalmat nem adott, s kéré a Rket, ha el ismérik jó szándékát, vegyék e tettet ugy, mint amilly szándékból eredett.
BORSITZKY: Hallottam mondatni, hogy a bünös akkor is könyöröghet, midőn a vesztő hellyre vitetik, de én semmi könyörgést nem látok, sőt magát a Bihari követ szavainak fére magyarázásával védi, jelét adván, hogy ujjabban is kiván sérteni; azt tartom, az actio el van határozva, illyes emberrel ezen szobába nem lehet, aki betsületét szereti, ha ki nem lép, én Trentsin vár[me]gye részéről declarálom (közönséges zaj miatt beszédét tovább érteni nem lehetett) Tágen szollani akart, MARTZIBÁNYI fel kiált hogy aki actio alatt van annak szava nem lehet. A PERSONALIS Tagennak szóll valamit, az irtóztató lárma közt Tagen el távozik, a PERSONALIS jelenti hogy minden kelletlenség el kerülése véget maga kiván ki menni. A közönséges zaj közt PÉCHI felkiált, ezzel egy átaljába meg nem elégszem, azt kivánom hogy ki parantsoltassék. PERSONALIS: Be fog menni a jegyző könyvbe.
ROHONTZY addig tovább menni nem akar, mig az actiot olvastatni nem halja.
A PERSONALIS jelenti hogy iratik, s a tanátskozást egy kevéssé meg szünteti – szünet – beszélgetés – a királyi fiscus elő lép, s bé nyujtja az actiót,* mellyet tán a Kir. Fiscus, most készitet leg elébb magyarul. VÉGH Itélő Mester fel olvassa, az ülés a vallásos tárgyban folytattatik.*
A királyi fiskus Tagen elleni keresetlevele: Iratok, I. k. 94. l.
A febr. 22-i, 22 országos ülés tárgyalásainak további jegyzőkönyve 200. s köv. l.
