1833 március 27 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek vallásos izenetének pontonkénti tárgyalása. [I.] Széchenyi indítványozza, hogy …
1833 március 27
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetének pontonkénti tárgyalása. [I.] Széchenyi indítványozza, hogy a rendek izenetét vita és változtatás nélkül terjesszék a király elé. A többség a pontonkénti vitatás mellett van. [II.] Az első pont: A reversálisok kérdése.
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek vallásos izenetének pontonkénti tárgyalása. [I.] Széchenyi indítványozza, hogy a rendek izenetét vita és változtatás nélkül terjesszék a király elé. A többség a pontonkénti vitatás mellett van. [II.] Az első pont: A reversálisok kérdése.
A Fő RRnek 27-ik Martiusi ülésök.
NÁDOR: Senki előtt sem lehet ösméretlen a mai tanácskozás tárgya, t. i. a SS.-nak vallásos izenetjök feletti küldötségi munka felvétele. Azon bizodalomnál fogva, mellyet régóta helyheztetnek bennem a fő RR. kérem hogy ezen polgártásaink nagy részének jusait érdeklő fontos tárgyban a legnagyobb mérséklettel, malaciával, szelidséggel, s egyesitési ohajtással munkálódjanak. Nem lehet egyszersmind a számos halgatókat nem figyelmeztetnem, hogy akár tetszésök, akár ellenkező érzelmök kijelentésével tanácskozásainkat ne háborgassák, s ha valaki olyast mond is, a mi nem tetszik, halgassák békével, s fontolják meg hogy lélekben járó dolog, hogy ezen kényes tárgyban kiki meggyőződése szerint szólhasson.
[I.] G. SZÉCHÉNYI ISTVÁN: Azon forró kivánásnál fogva, mellyet keblemben hordozok hogy ezen tárgybol semmi kedvetlenség ne eredjen, melly fájdalmas meghasonlásnak lehetne oka, sőtt az egyetértés nevekedjék, a melly „conditio sine qua non” hogy ezen országgyülése, úgy haladjon mint azt az Ország várja, s előmozditani kötelességünk, legmélyebb alázatossággal bátorkodom könyörögve kérni, hogy a küldötségi munkát pertractatióba ne vennénk, hanem a RR izenetét ugy a mint áll ő felségének feliráskép elébe terjeszteni méltóztassanak. Több vezér ok készt ezen inditványra u. m. 1) a királyi eléadásokban ezt olvasom: vincula mutuae inter diversas regnicolarum classes necessitudinis arctius adstringenda s a t.* 2) a mit a Nádor mély bölcsességével intőleg előadott, hogy ezt oly hideg vérrel, malaciával discutiáljuk, a mint csak lehet, s kérdem, mind ezen két czél hogy éretik el inkább; ha felmegy azonnal a felirás úgy amint áll, vagy ha ebben is ugy lesz az egyesülés, mint a többi felirásokban, mellyeket hetekig vitattuk hasztalan. Tudom, szokatlannak látszó inditványom első tekintetre sokaknak nem tetszik. Ha itt úgy mint a Britt Parliamentben állandó törvény erejü elhatározás történne, én is azt mondanám, nagy megfontolás nélkül ne küldjék fel, de itt a törvény elhatározotsága még elvégezve nincs, s az a kir. választol füg, mellyet mi meg nem köthetünk, ellemben mathematicai igazság, hogy az országrendei közöt az elágazás annál nagyobb lesz, mentől többet fejtegetjük ezen kényes tárgyat. S azért ugy hiszem, Hazánknak, fejedelmünknek, hitünknek jobbat nem tehetünk, mint ha felküldjük a mint van. Talán azt mondhatják, ellenkezem magammal, mert én is sürgettem a dictaturát; de csak a mi eddiglen le iratott a küldötség munkájábol, a reversalisok, oly tárgy; hogy minden intés mellet is nem tudom mennyire mehet az indulat, melly nem csak itt, de mindenüt a gyarló emberi kebelből ki nem rekeszthető. Igy, csak igy lehet annak heveskedéseit, s káros következéseit kikerülni, ha ő felsége királyi válaszának elintézése alá felküldjük a tárgyat a mint van.*
Iratok, I. k. 4. l.
V. ö. Zichy: Széchenyi beszédei, 112. s köv. l.
GR. VAY (Máramarosi főisp[án]): Szivemben hangzanak visza az előtem szólló grófnak szavai, mert legközelébbi tapasztalásom is meggyőzött a felől, hogy bővebb fejtegetés azon czélt közelitni nem fogja, mellyre nem törekedni a jó polgárnak nem lehet. Tapasztalám – mert tagja valék a küldötségnek – mint ébredez ebben az indulat. Egyesitve kérem tehát, háritsuk el azon követ, mellyen a hazafiak kölcsönös szeretete hajótörést szenvedhet.
GR. KÁROLYI LAJOS és PÁLLFY FERENC az inditvány mellet szóllottak.
GR. ZICHY KÁROLY ellene, mert sem a vallás iránti tiszteletnek, sem a liberalismus szellemének nem akarja a constitutiót feláldozni, feláldozná pedig, ha a szokott ösvénytől elvonná a törvényhozás rendjét. G. ERDŐDY KÁROLY (Varasd) hasonló értelemben.
B. MEDNYÁNSZKY ALAJOS: Gr. Széchényi inditványát el nem fogadhatja, 1.) azért, mivel a tábla méltóságával meg nem egyezik küldöttséget rendelni, s annak munkáját fel nem venni. 2. Mivel a kir. eléadásokbol vett erőség ide nem alkalmaztatható, mert evangelica vallású hazafitársait a „classes” nevezet alatt nem értheti. 3.) Mert oly elveket lát az izenetben felállitva lenni, a mellyeket halgatással mellőzni nem lehet. 4.) A mi legtöbb, ő az 1791: 26. czikelyt sarkalatos törvénynek tekinti, mellyet a kir. választol való függésnek alája vetni nem akar.
ALMÁSSY JÓSEF (Gömöri FőIsp[án]) azon hozzátétellel, hogy a felküldés, az izenetet országgyülési végzés erejére emelné, a miben ő teljeséggel meg nem egyezik.
G. KEGLEVITS (Barsi főisp[án]) azon okoknál fogva hogy alkotványunkkal, s a tábla méltóságával is ellenkezne, s az evangelicusokra is roszabb lenne, mert a felküldés mellet azt kellene mondani, hogy nincs a két tábla egy értelemben – a Széchényi inditványa ellen szóllottak.
G. FEKETE támogatja az inditványt, s azt tartja, a küldötség munkája, – bár mi derék legyen is – az egyesülést nem elővinni de nehezitni fogja. Ha az Egyházi rend, s más némellyek is a SS. izenetjével ellenkező véleményben vannak, a mint máskor is történt, ovást tehetnek. A Királyt vallásos tárgyban legfőbb birónak nézi, s a kényes tárgy eldöntését reá bizni kivánja.
G. KÁROLYI GYÖRGY minden izetlenség elkerülésére kivánja és igen is kivánja hogy Gr. Széchényi inditványa elfogadtassék. Arra hogy ellenkezne a tábla méltóságával, azt feleli, ha a küldötségben – a mint munkájábol látni – 15 tag sem tudta véleményét egyesiteni, hogy lehet azt az egész táblátol várni? hosszas vitatásbol csak izetlen meghasonlás eredend, s mit a RR. törvény tárgya gyanánt hoztak ide, secta dolga lesz. S ennek mi lehet következése a fő RR. itéletére bizza.
ORSZÁGBIRÁJA: A fenforgó kérdésről később fog szóllani. – Most csak az előtte szólló grófok észrevételére kiván, úgy mint azon küldötség előlülője megjegyzést tenni: Annak hogy a küldötség az elágazó véleményeket előterjeszti, koránt sem az volt oka, mintha véleményt adni képes nem lett vólna, hanem az hogy az egyébiránt is rendkivüli módon kiküldött tagok kötelességöknek ösmérték azt szemök előtt tartani, hogy a tárgy mentől kevésbé vonattassék el a szokott ösvényről. A Nádor úgy tűzte ki a küldötség munkálódását, hogy a kérdéseket egyszerüzve, felvegye, s ide előterjéssze. Ha már szabad arrol, a miben maga is részt vett igy szólalni, – szerénység volt ugy venni fel a tárgyat, amint fölvétetett, s liberalitás jele, hogy ambár minden ilyes tanácskozásokban a többség szokott végezni, még is az ellenkező véleményen vólt két három tagnak gyámokai is be tétettek. Végtére nem gondolja, a küldötség által oly zavarba hozatva ezen tárgyat, hogy abbol minden körülményt jól megfontolva a fő RR. többsége ki ne gázolhasson.
TÁRNOK Gr. Széchényi ellen szólván két okot hoz fel. 1.) Hogy minden tárgyban a töbség akaratja szab törvényt, ha pedig sem olvasva, sem vitatva nem lesz, a többség akaratját előre tudni nem lehet. 2.) Magok a RR. is azon panaszkodtak – ő ugy véli hogy alap nélkül – második izenetjökben hogy a főRR nem mentek be a tárgy egyes pontjainak vitatásába. Minthogy tehát, sem a tanácskozás rendjével, sem a Statusok kivánságával nem egyez véleményt kérni, s azt meg nem vizsgálni, a pontonkénti felvétel szoros kötelesség.
GR. DESEWFFY AUREL: Gr. Széchényinek, s kik véle egyet értenek, szándékjok nem az vólt, hogy olyas mi történjék, a mi ezen ház törvényhozói béfolyását csonkitsa. Maga Gróf Széchényi is úgy érti hogy inditványa valamennyire külömbözik a formáktol, de figyelmeztetett a különös körülményekre, mellyeket a Nádor is bölcsen megemlitett. Az a kérdés, mi jobb, a felség elitélésében megbizni, vagy ezen tárgyat a két tábla között meghasonlás szikrájává tenni. Tudja ő, sokan vannak kik máskép éreznek, de meg van győződve, mindnyájan osztoznak a felség iránti bizodalomban, hogy törvény s igasság szerint fogja ezt is elitélni. Ő Gr. Széchényivel tart.*
V. ö. Ferenczy: Dessewffy Aurél művei, 217. s köv. l.
SZEGEDY (Verőczei főisp[án]): Nem lehet inconstitutionalisabb elv annál, hogy a törvényhozás tárgyai resolutio alá eresztessenek, ez csak annyit tenne, mint a magyar diaetát oly lábra tenni, mint bizonyos más országban van, hol csak a királyi parancs meghalgatása végett sereglenek egyben a RR.
B. BEDEKOVICS (Kőrösi főisp[án]) még akkor sem állna a Gr. Széchényi inditványára, ha a RR izenetével, mindenben egy véleményen volna. Megengedi hogy tekintvén kivált a jelen országos tanakodások természetét, meglehet, nem lesznek a fő RR. oly szerencsések, hogy a RRket magok véleményökre huzhassák, de legalább az fog történni, mit a ház méltósága kiván.
B. ORCZY (Aradi főisp[án]): Nem tudja hogy lehet egyeséget remélleni, ha épp ellenkező történik, mint a mit a RR kivánnak, kik tudni illik a pontonkénti felvételt kivánják.
B. PONGRÁCZ és KOPÁCSY Püspök a pontonkénti vizsgálat,
GR. BATTYÁNYI BAPTIST a Széchényi inditványa mellet szóllanak.
ORSZÁGBIRÁJA: Ősi alkotványunknak koporsóm zártáig hiv, s állandó őrje az inditványban meg nem egyezhetem, s mint hogy kit kit, ön értelme vezet, én ezen inditvány elfogadásában első lépést látnék alkotványunk sirja felé. Kérdésben forog egy sarkalatos törvény módositása, s azt a fő RR. egy tekintetre sem fogják méltatni? kérdésben forog nem a külső forma, hanem a fő RR. értelmének szándékának kijelentése, s ha ezen tárgyat, melly előttünk fekszik, nem itélik tanácskozásukra méltónak a fő RR, úgy nem tudom mit fognak valaha méltónak itélni. Több okok hozattak fel az inditvány mellet, legerősebb az, melly a Királynak igazság szeretetéből, liberalitásábol, szóval személyes isteni tulajdonibol vétetett, de valjon a királyi személyesség ezen bizodalomra késztető tulajdonai elszunnyadnak e akkor, ha általunk is jól megfontolva, kölcsönös egyesülés után terjesztetik fel a tárgy legfelsőbb birálat véget? Ekkor is igasság szerint nem csak elintézheti azt a Király, de ha szabad jobbágynak igy szóllani, esküvel pecsételt kötelessége lesz azt úgy elintézni, s ezen czélnak mennél biztosabb elérése szivemen feküvén, nem akarok ugyan közelebbi taglalatokba ereszkedni, de meg kell vallanom, úgy látom a felirást szerkeztetve, hogy felőle méltósággal halgatni nem lehet. Hallottam mondatni, hogy ez felekezet, hogy az evangelicusok dolgai, épp azért, kinek kinek, ha igazságot kedvel, kivánnia kell, hogy távol minden indulatoskodástol, távol a részrehajlástol, méressék fel az ügy szentül, igazságosan. Ellenvetésbe hozták a Rendekkel való egyesülés nehézségét, igaz a legközelébb múlt hetek példája az egyesülés reményét méltán kisebitheti, de csak kisebitheti; el nem enyésztetheti. Ha meg egyezünk jó, ha külömbözend értelmünk, felelni fognak a RR, s bővebben felhozott okaik, vagy meggyőződésre, vagy czáfolásra alkalmat nyujtandanak. Az hogy habár igy küldenénk is fell, a Király igazságosan itélne, nem ok, hogy ő igazságosan itélne azért véremet ontom, de igy hát a Statusoknak minden izenetét csak küldjük fel visgálat nélkül, s kérdem, meg lehetne ezt törvényhozási részvéttünkkel törvényhozói kötelességünkkel egyeztetni? Én mint alkotványát hiven szerető magyar ebben soha meg nem egyezem.
B. PERÉNYI az Országbiró véleményére nyilatkozik.
B. PODMANYICZKY LAJOS, G. ZAY KÁROLY Széchényivel tartanak.
B. SZEPESSY (Pétsi P.[üspök]): Ki okozta ezen aggodalmat? ki nyujtott alkalmat azon következésekre mellyektől ennyire rettegünk? nem a fő RR, hanem a Te[kinte]tes K. és Rendek. Mind ezt előre látni lehetett, 8 Országgyülésen elé nem fordúlt a vallás tárgya, ezen ösvényt kelleték követni. De miután az aggodalom oka csak ugyan megvan, mi után magok a RR. is azt kivánták hogy szakaszonként vegyük fel, azt mellőzni nem lehet. Sok évekig tudták az evangelicusok minden sérelmeik panaszát a király elébe terjeszteni, most is tehették, nem vólt szükség az aggodalom, és meghasonlás szikráját ide hajitani, nem kellet – – Itt a NÁDOR ezen szavakkal szakitá félbe a szólló püspököt: „Felszóllitottam a főRRket, hogy a kérdéstől soha el nem távozzanak; tegye meg ezt Excelentiád is, mert valóban, a mit most előhozni tetszett, az csak új viszálykodásra nyujthatna alkalmat”. B. SZEPESSY: A Herczegséged iránti tiszteletben senki előtt hátrább nem állok, de miután az ellenfél okait előadta, s néki az eléadás megengedtetett – – (ezeket heves tüzzel mondá, itt észrevevé magát, s csendesen igy végzé) úgy gondoltam, azokat czáfolás nélkül hagynom nem lehet. Egyébiránt a parancs szerint cselekszem, röviden oda nyilatkozván, hogy pontonként kivánok a tárgy vitatásába bémenni.
B. VAY MIKLÓS: Kinek nevében s mint jött ide ezen izenet ki ki tudja, nem úgy jött az, mint az evangelicusok sérelme, hanem úgy mint a törvényhozó test egyik részének kivánsága, melly nemzeti kivánság alakját öltötte magára. Nem is arrol van szó hogy a kegyelem utjára bocsájtassék, hanem arrol hogy mint Comitialis tárgy, királyi válasz alá, melly nélkül törvény nem lehet, terjesztessék. A tárgy különös fontossága, különös körülményei, különös tekintetet kivánnak, a szokott formátol már eddig is el mentek a fő RR, midőn küldötséget neveztek, ne tekincsék most is inkább a formát, mint az egyességet, s a hon polgárai harmoniájábol kivirágozandó haza javát. Járuljanak a királyi Thronushoz tökéletes bizodalommal, teljes just ad erre a király személlyessége, kinek mint még korona örökösnek hathatós közbenvetése eszközlé az 1791: 26-ik czikely létesitését.*
Ferenc királynak nem volt különösebb szerepe a vallásügyi törvény meghozatalánál. Csak annyi, hogy ő elnökölt az udvari konferenciákon, amelyek megtárgyalták a törvényjavaslatokat.
GYÜRKY (Krassói főisp.[án]) hasonlóul Gr. Széchényi mellet szólván, azt tartja, nem ellenkezik ezen javallat a főRR méltóságával, hogy a főRR, ezen kényes tárgyat már eddig is pertractatióba vették, jele; hogy szokáson kivül küldötséget neveztek, mi az izenet elveit illeti, ő ugy hiszi, a RRnek vezérelve a közegyetértés, melly a nemzeti boldogságnak főbb talpköve, s ezen fő, ezen szent czélnek elérésére nincs helyesebb mód, mint elfogadni a mit Gr. Széchényi javallott, ha a felirásban élesbb kifejezések lennének azokat változtatni lehet. Tudja a Szónok, hogy a fő Herczeg Nádor bölcs vezérlete fő ösztön lesz az illendőség feltartására, de őszintén megvalja: midőn a lelkiösméretet halja emlegettetni, ámbár ő mint törvényhozó csupán civilis tekintetből indulván, midőn arrol van szó, hogy egyenlő polgárok egyenlő jussal ruháztassanak fel, lelkiösméret dolgát nem lát, még alig kezdődött a szóváltás, már is olyakat hallot, a mellyek érzelmeiket felgerjeszthetnék. Nékiek törvényes nevezetök: „Evangelici utriusque confessionis” s még is Acatholicusoknak neveztettek, egy tag által. Ámbár ők is catholicusok, csak nem római catholicusok.
B. WESSELÉNYI MIKLÓS: A gróf Széchényi által inditványba hozott utat, – mellyet magaménak is elfogadok – nem olyannak, s nem annak látom, mellyen az izenet ugy terjesztetnék őfelsége elébe hogy azt pontonként fel se olvassuk, hanem hogy egy magasbb hazafi czéltol vezéreltetve felolvastatván, minden további meghasonlásra vezethető vitatás nélkül telterjesszük. Két elijesztő akadály hozatott fel ellene, 1.) hogy a ház méltóságával, 2.) hogy a törvénnyel meg nem egyezne, sőtt veszélyes, és káros lenne. Az 1-őre, nagyon szivemen hordozom én is a főRR méltóságát, de épp ezen féltékenység arra bir s vezérel hogy a gróf Sz[échenyi] inditványához álljak. Mert ha felvétetik, modositások fognak történni, a mint a küldötség munkájábol gyanitani lehet, visza megy az izenet, s minden illusio nélkül azt kell előre látni, hogy a RR. azon módositásokat el nem fogadják. Ellemben a vitatásoknak legszelidebb érzési, s cselekvési feltételei mellet is heves vitatások szintén előre láthatók. Az emberi erkölcsi létnek a vallás, és hit, leggyengédebb húrjai, mellyek a siron túlilag hangzó szép hangokat adnak, ha belső önérzés vezérli a hangoztató ujakat; ellemben borzasztón hangzanak, ha idegen kezek, heves vitatások rángatják, pedig ám rosz jósló legyek, heves vitatás lehet sőtt lesz. Át hat ez a másik táblához s minden izenet váltogatás mellet nőtőn nevekedend, mert a mint a főRR. mind inkább nem akarandanak engedni, a RR mindinkább álhatatosbak lesznek, s meg vagyok győződve utoljára csak ugyan a főRR. fognak engedni. Mi egyezik inkább a ház méltóságával, az e hogy ez a haza s egyetértés lelkétől vezéreltetve most, vagy az hogy amint némellyek gondolandják, kéntelenségből, hetek múlva s anyi erő elvesztegettetése után történjék? A 2-ikra, nem az a kérdés hogy úgy küldjük fel mintha benne részt nem vennénk. Ha azon szempontot fontoljuk meg hogy heves vitatásokba nem ereszkedünk, a tanácskozás törvényes módja ezáltal jövendőre meg nem sebesittetik, anyival inkább, mivel ezen tárgy különös tekintetet érdemel, mert lehet veszedelmeztetve látni az egyeséget, a köz csendességet. Én tehát az előttünk álló két út közül egyiken az egyetértést, s jó fejedelmünk jó válaszát látom előnkbe mosolyogni, másikon a hevesség, s meghasonlás szörnyeit szemlélem – én az elsőhöz ragaszkodom.
LÁNCZY (Békési főispán) a felküldés ellen szólván, a már sokak által mondottakhoz még azt adá, hogy a törvényhozó hatalom közös a Király és Nemzet között, annál fogva ezen nemzeti jus tetemes sérelme nélkül meg nem egyezhett, hogy sarkalatos t[ör]vény magyarázatának, módositásának tárgyában a Király egyedül való bírónak választassék. Ha ezt tenni lehet, miért nem lehet inkább mind azon tárgyakban, mellyek sarkalatos törvényt nem érdeklenek? hát ha nem kedvező resolutio jő, a RR. azt visgálat alá veszik, valjon a főRR. béavatkozhatnak e a további pertractatióba, miután az alapos kérdésbe bémenni elmulasztották? Előre látja ő mind azon kedvetlenségeket, mellyek a pontonkénti felvételt követendik, de meghasonlástol viszálkodástol nem fél, ha a RR. pártos szakadás nélkül elintézhetik a kényes tárgyat (nevetés), a fő RR. kiknek közepette annyi tekintet, annyi mérséklés uralkodik hasonlót nem tehetnének?
GHYCZY (Torontáli főisp[án]): Nehéznek tartja a vallás dolgát, de úgy hiszi, meg lehet az igazat bántás nélkül is mondani. Ő maga is hozzá szól, de senkit nem fog sérteni.
VURUM (Nyitrai Püsp.[ök] azt véli, visgálat nélkül felküldeni annyit tenne, mint elösmérni hogy a RRnek igazságok van, a mit ő soha sem ösmér el. A gyülöletességeket elmellőzni, a fő RRnek hatalmában áll. Ő nekiek, kiknek a Catholicus nép, vallás tekintetéből gondviselésére bizatott, szoros kötelességök, rendeltetésöket bétölteni, a mit nem is tehetnek, ha csak pontonként fel nem vétetik az izenet, mert a közönséges óvások, s ellen mondások, úgy is már az 1791. czikely által erőtleneknek nyilatkoztatnak.* Ha fel vétetvén a tárgy, bár nem kivánsága szerint düljön is el, legalább meggyőződnek a gondviselésére bizatott hivek hogy tett a mit tehetett, de hogy lelki meggyőződését se nyilatkoztathassa ki, abban soha meg nem egyezik.
A 26. tc. bevezetésében: contradictionibus dominorum cleri et alicuius partis secularium catholicorum non obstantibus, imo iisdem in perpetuum nullum vigorem habentibus.
KLOBUSICZKY (Kalotsai Érsek) lelkiösméretét, semmi más tekintetnek fel nem áldozhatja, ő pedig az izenetben foglalt elvekre, mellyeknek olvasása mindnyájokat, kik jól gondolkoznak, mélyen meghatotta, lelkiösmérete sérelme nélkül nem álhat. Kivánja tehát felvétetni, hogy Isten, és igazság szerint hozzá szólhassanak, ő esküvést tehet hogy a mi igazság, hátráltatni nem fogja.
GR. SZÉCHÉNYI ISTVÁN még egyszer felállot inditványa védelmére, s különösen az inconsequentiábol meritett ellenvetésre azt feleli: hogy a részrehajlatlan szemlélő, látván hogy épp azon rész, melly a minap oly szörnyűkép vitatá hogy fel nem kell venni, másrészt a constitutio eldől, most szint oly hevesen álitja hogy vége van alkotmányunknak, ha fel nem vétetik a vallásos tárgy, nem tudja, mellyik résznél találna kevesebb követeltséget, s kérdi mi lesz abbol, ha valamely tárgyat egy rész dogmának állit, más rész pedig azt feleli, hogy ezen dogma a törvényel ellenkezik.*
V. ö. Zichy: Széchenyi beszédei, 113. l.
A TÁRNOK ellemben a világ itéletére kész bocsájtani, lehet e abban inconsequentiát találni, midőn a nem ösmert, meg nem vitatott tárgyat behúnt szemmel felküldeni nem akarják.
G. ZICHY KÁROLY ismét feleli, hogy a tanácskozás nélküli felküldés sértemé a constitutiót, ő pedig, ha a kormány sérti a constitutiót, ellene mond, ha a másik tábla vét az alkotvány ellen, annak is ellene mond, ha a törvényhozó test hasonlót tesz, azt is inconstitutionalitással vádolja.
Szóllottak még a gr. Széchényi inditványa mellet: G. Ráday Gedeon, öregebb s ifjabb báró Jeszenák, Gr. Kollonics, B. Bánffy Pál, Gr. Teleky Sámuel, Gr. Eszterházy Pál és Károly, G. Károlyi István, B. Prónay Albert, B. Podmanyiczky Andor.
A pontonként való felvétel mellet
Palugyay (Kassai P[üspök], G. Győry (Bácsi főisp[án], G. Nádasdy (Váczi P[üspök], Pyrker érsek, Belánszky Besztercei, Bőle Szombathelyi, Alagovits Zajrabi. Horváth fehérvári, Marits Skuttari, Jordánszky Tinnini püspökök, ez utólsó Széchényi utolsó mondása ellen felhozza az előbeszéd 9-ik* czimjét, mellynél fogva a dogmába ütköző törvény erőtelen – magis Deo quam hominibus, – továbbá a Sz. Mártoni fő Apát, a Jászói Prepost, Gr. Battyányi Imre, Gróf Zichy Ferraris, Gr. Eszterházy Imre, Lányi (Unghi főisp.[án]), Gr. Zichy István (Veszpr.[émi] főisp.[án]) és Horvátország követje Kukulyevits.
A Hármaskönyvből.
NÁDOR: Voxok többsége által el van határozva, hogy pontonként felvétessék az izenet. Reménylem azon rész, mellynek véleménye győzött, s a melly köz értelemmel úgy vélekedett hogy egyenetlenség és meghasonlás nélkül lehet a tárgy felett tanácskozni, ezen kijelentését meg fogja igazolni, de a másik rész is, melly a meg hasonlást kivánta elkerülni, mindent örömest el fog mellőzni, a mi meghasonlást okozhatna.
[II.] Ezután Vég Itélő Mester felolvasván az izenet első pontját, s a küldötségnek erre adott véleményét.*
Az üzenet szövege: Iratok, I. k. 96. s köv. l., a felsőtábla bizottságának véleménye: 253. l.
A NÁDOR: Azon vallásbeli sérelmek sorában mellyeket a RR. ő felségének felterjesztetni kivánnak, elsők a reversalisok. Gyámokot meritvén a Linczi és Bécsi békekötésekből, 2-ik Jósef resolutiójábol,* s a lelkek egyesitéséből, úgy vélekednek, hogy a reversalisok megszüntessenek, s a kiadottak erőtelenek legyenek. A küldötség a jövendőt nézve, a RR véleményébe megegyezett. Ez tehát az első kérdés.
A türelmi rendeletből.
B. MEDNYÁNSZKY: Az mondódik hogy a Reversalisoknak tárgya – substratuma – nincsen; én úgy tartom van, t. i. a lélek idvessége, s azt tartom, a gyengéded bár fellengző lélekisméret meg nyugtatására meg lehet ilyes módokat engedni (azt nem mondom hogy parancsolni), mellyek a polgári társaság czéljával nem ellenkeznek. Ugy vélem a reversalisok nem nehezitik, sőt könyitik a vegyes házasságokat, két hét előtt adta magát egy főnemes háznál elő azon eset, hogy leányoknak férjhez menetelét bizonyos szülék meg nem engedték, ámbár el volt már jegyezve; s csak azért mert a reversalisok eltörlését itt felforogni hallották. Annakokáért kivánom a reversalisokat továbbat is megengedni, de minden fortélyt, s kénszeritést távoztatni ohajtok s csak azon esetben akarok azoknak erőt tulajdonitani, ha vegyes küldötség előtt köttettek.
VÁCZI PÜSPÖK: Hogy a reversalisokat sérelemnek lehessék venni, azt kellene meg mutatni, hogy az élő törvényekbe ütköznek, a mit mondani nem lehet, mert az 1791: 26. czikely is csak azt mondja, hogy az evangelicus apa, tulajdon vallásába nevelheti a fiát educare possit, non feneatur* és igy az hogy Catholica hitbe nevelhesse, meg nem tiltatik. 2.) A reversalisok eltörlésével megszoritatik a polgároknak becsületes, és szabados szerződést köthető természeti szabadságuk. 3. Az anya lelkiösmérete erőszakot szenved. A Reversalisok megtartására voxol.
A 15. §, szerint a vegyes házasságból származó gyermekek, ha apjuk katolikus, valamennyien az ő vallását követik, ha ellenben anyjuk katolikus, akkor közülük csak a fiúk követhetik apjukat. (Proles masculae patris religionem sequi possint.)
G. KEGLEVITS (Barsi főisp[án]) hasonló értelemben szóll, s a sérelmet csak oda kivánja szoritattni, hogy az álnokság, csalás, kénszerités helyt ne foglaljon, vagy ha a pap nem akarná a házasulandókat ösze esketni, mig a férj reversalist nem ád.
A PÉTSI PÜSPÖK M. Theresia idejétől mint a reversalisok kezdetétől számolva az 1780-ki 1-ső Xberben költt, s azoknak kénszeritő hatását megszüntető resolutiót,* s onnan ismét a legujabb időkig felhozván sok e tárgyban kiadott királyi rendeléseket annak megmutatására, hogy a kormány mentől határtalanabb szabadsággal rendeli a reversalisokat kiadatni, ha kiadatnak, azt hozza ki, 1.) hogy a szabadakaratú szerződés, nem gravamen. Mert gravamen csak ott lehet hol törvény sértés van, ez pedig ott nem lehet, ahol törvény nincs, s mivel a törvény nem tiltja a reversalisok kiadását, azt meg engedi. A RR. is igy vélekedtek, mert 8 diaetán semmit az ellen nem szóllottak, s mivel nem szóllottak, megegyeztek. 2.) De postulatum képp sem lehet ezt felterjeszteni, mert a reversalisok eltörlése nehezitené a vegyes vallású házasságokat, s az egyesülést is, melly a RRnek vezér kivánatja, be is vágna a sarkalatos 26. czikely 15-ik §-ussába, a melly azt rendeli: „impedimenta ponere mixtis matrimoniis cautum est”,* továbbá a törvény csak azt mondja hogy az evangelicus atya tulajdon vallásában is nevelheti fiát, „educare licet, si licet non debet, si non debet” más vallásba is nevelheti s nevelésére magát kötelezheti. Kötés a kötőnek törvényt szab, az irott dos felől sem tesz a törvény emlitést, még is áll; hasonló erővel kell tehát birni, a catholica vallásba leendő neveltetést tárgyazta szerződésnek is. De az eltörlés magával a törvényhozási bölcsességgel is ellenkezne. Azt az Evangelicusok is elismerik, hogy a Papista vallás erkölcsi tanitásai olyanok, hogyha pontosan megtartatnának esset regnum coelorum in terris. Ezen vallás alkotványunkkal egy idős, a népességnek több mint fele azt követi, a Király azt követni tartozik. Megtiltani tehát hogy azon vallásban, a melly ily jó s mellyet a nagyobb rész, a Király követ, gyermekét valaki ne nevelhesse, bölcsességgel, ellenkezik. Az evangelicusok el ösmerik hogy a Papista hitben is lehet idvezülni, nincs tehát lelki aggodalomra okok, a Papista csak egy idvezitő hitet val, és igy gyermekének idvessége felől nagyobb aggodalma van, mellyet a reversalisok megtartásával enyhiteni kiván.
A reverzálisokat eltörlő türelmi rendeletet II. József 1781. október 24-én bocsátotta ki s így az 1780 dec. 1-i dátum téves. Talán elírás 1781 dec. 1. helyett, amelyet megelőzőleg a reverzálisok érvényben maradtak.
„impedimenta quaepiam quocunque sub praetextu in contrarium pronere cautum esto.”
NÁDOR: Hányszor csak a Pétsi Püspök Ő Excellentiáját szóllani hallom, lehetetlen nem bámulnom hiv emlékezetét, mellyel minden resolutiókat, s datumokat tud idézni. De én a mint megvallom hogy minden argumentumaival egyet teljeséggel nem érthetek, úgy kivánnám hogy ezeket mellőzvén, szorosan a tárgynál maradnánk, a dogma oly szent dolog hogy az tanácskozásunk tárgya sem lehet.
(Folytatása következni fog.)
Martius 30-án a minap elkészitett 4 felirások,* elegyes ülésben megpecsételtetvén felküldettek.* April 1-ő napján a vallás iránti viszon izenet szerkeztetése megrostáltatván, a RRhez által küldetett,* s ott felolvastatván dictarurára bocsájtatott.*
Az országgyűlésnek Pestre helyezése, a királynak az országban való tartózkodása, a magyar nyelv, a királyi propositiok se az előleges sérelmek ügyében. A márc. 30-ról keltezett feliratok szövege: Iratok, I. k. 152–184. l.
A márc. 30-iki, 38. (elegyes) ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 329. l.
Iratok, I. k. 185. s köv. l.
Az alsótábla ápr. 1-i, 39. országos ülésének hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 329. s köv. l.
A Legelő kiosztásának kólcsa iránt tartott több napi kerületi vitatások után a 29-ik Martiusi kerületi ülésben a többség azoknak részére mondatott ki, a kik a redactiót modositatni kivánták. Azomban Martius 30-án még 5 megyék, kik a múlt napon jelen nem vóltak, vagy votisatio előtt az ülést elhagyták, még a redactio mellett voxoltak, és igy tüzes vita után, valjon lehessen e szavazásaikat elfogadni, a többség a redactio mellet nyilatkoztatott. Felhagyatván nem csak Csanád, Csongrád és Békés vármegyéknek kik nagyobb maximumot kivántak, de a többi ellenkező véleményüek (22 megye) részére is, ha kivánják, nagyobb maximum törvénybe iktatása. Ezt azonban Sopron s többek ugy akarják érteni, hogy a maximum idaeáját elvetniök és más clavist specificálniok is szabad – a kérdés még tisztába nincs.*
A kerületi ülésekre vonatkozólag olv. részletesebben 291. s köv. l.
