c) 1833 május 11 Országos ülés. Tárgy: Végzés volt-e a május 5-iki országos ülésben a teljes sorozat elfogadása?
c)
1833 május 11
Országos ülés.
Tárgy: Végzés volt-e a május 5-iki országos ülésben a teljes sorozat elfogadása?
1833 május 11
Országos ülés.
Tárgy: Végzés volt-e a május 5-iki országos ülésben a teljes sorozat elfogadása?
Május 11-én országos ülés.
Plathy Itélőmester felolvasván a Csapó mint kerületi előlülő által bényújtott izenet változtatását, – első szóllott
GYERTYÁNFFY: Midőn a RRnek utábbi ülésében, M[éltósá]gos Allnádor Előlülő úr a végzést kimondaná, annak csak azon értelmet tulajdonithattam, mellyet a tanácskozások folyamatjábol természetesen következtethettem (ezen szavak hallására több mint 50 követ, mint egy electricus ütésre felpattant székéből, – mert tudni kell hogy a dolog érdemének különböző értelmén kivül sok más idegen combinatiók is keveredtek a zúgó miv közé, mellyek levelezésünk tárgyai nem lehetnek)* nagyon megütköztem tehát, azon később hallott magyarázaton hogy a királyi rescriptumban kitűzött sorozat egészen el van fogadva. Több követek vélem hasonló értelmöket kifejezvén, nem lehet ki nem mondanom, hogy azon végzés a nyilvánosságnak, s tiszta értelemnek hijával volt. Nem szükség bővebb okokkal támogatnom hogy azt a későbbi magyarázat értelmében nem vehettem, s képviselői helyzetem meg nem engedi hogy ahol jus sértést látok, halgassak. Kéntelen vagyok tehát kinyilatkoztatni, hogy az előlülői kimondást csak anyiban ösmérhetem végzésnek, mennyiben a többségnek nyilván kimondott akaratján épül s csak akkor nyugszom meg, ha a többség kimondja hogy azt úgy értette.
Kölcsey szerint (223. s köv. l.) Somsich alnádornak sok híve volt, mert hazafias érzelműnek ismerték az 1825/7-i országgyűlésről s mert „a personalisi polcra valakinek a titkos politia avatottai közül emeltetését rettegék”. Ezek keltek most védelmére.
ALLNÁDOR: A conclusum szavai oly világosak, hogy azoknak értelméről tulajdon azok kezeskednek, – a RR közül, bár az ülés még az után hoszabb ideig tartott, senki ellenvetést nem tett, világositást nem kivánt, – azt tehát ujabb vitatás alá venni, nem engedi azon tisztelet, mellyel a végzés iránt a RR viseltetnek, kérem hagyjanak fel annak vitatásával; én ujabb conclusumot hozni nem kivánok. (Nagy zaj, lárma: helyes! tovább! tovább!)
MARCZIBÁNYI felmelegiti a tanácskozás folyamatját, – előhozza hogy az Előlülő, a tárgy vitatásának kezdetén, fontos okokkal támogatot előadását csupán a juridicumnak a Commerciale előtti elsőbségére szoritotta, s a követek kijelentései is csak ezen tengely körül forogtak, valamint hogy azok, kik a Commercialét második helyre tétetni kivánták, arrol hogy mi foglalja el a harmadik helyet, teljeséggel nem szóllottak. Ha gondolhatta volna, hogy a végzés túl terjedett, nem mulatta vólna el, az ellen okait fel hozni. Maga az előlülő sem mondotta, hogy a sorozat mind a négy operatumra nézve el van fogadva, hanem csak úgy hogy a királyi rescriptumban kitűzött sor el van fogadva. (Zúgás.) Hogy a RR ezt oly tágas értelemben nem vehették, bizonyitja a következett kerületi ülés, hol e felett egész nap folyt a tanácskozás, s végtére oda ütött ki a dolog, hogy az Előlülő megkérdeztetett. Ahol hozódott a végzés, ott van helye a magyarázatnak, s a magyarázat azokat illeti kik a végzést hozták. Ő térdet hajt a többségnek, de kivánja a többség akaratjának kijelentését hallani.
PETROVAY: Szükség a helyes következtetés tekintetéből visgálat alá venni, miként tette volt a M[éltóságos] Előlülő a tárgy iránti terjesztvényét: tette azt ugy: hogy a rescriptum sorozatjárol tanácskozzunk. Az előttem szóllók tehát nem figyelmeztek arra, hogy azon sorozatban, mind a négy operatum benn foglaltatik. A többség, mellynek minden egyes követ alája van vetve, úgy határozta, hogy az egész sorozat el van fogadva, igy értettem azt én is, s a végzés kijelentése is e szerint történt. Ha az előttem szóllók, ide ki nem terjesztették előadásaikat, magoknak tulajdonitsák, ők magok okozák a homályt. Én a már egyszer elhatározott dolog ujabb felvételében compromissióját látnám a törvényhozói méltóságnak, s azon tiszteletet mellyet az Előlülő, a haza iránt szerzett számos érdemeiért nyert, megcsonkitva látni nem akarom.
(Ezen tárgynak még néhány részletes előadásai jövő levelünkben következni fognak,* – a resultatum az lett, hogy csak 6 vármegye jelentette ki magát a GYERTYÁNFY inditványa értelmében, u. m. a már felhozott három megyén kivül – még Poson, Sopron, Zala, és Bács, következőleg a maradjon, és tovább szó győzött, – folyvást tartván az, – mig a szóllani akarók végre mind leültek.)
L. a következő szám alatt.
Egyébiránt az izenet, és törvényczikely nagyon csekély változtatással elfogadtatván – a fő RRhez, délutáni 3 orakor által küldetett. Az ülés végével még KÖLCSEY inditványt tőn, hogy az izenet általvitelére rendelendő küldötség sürgesse a vallásos tárgynak, mind eddig elhalasztott felvételét, (mellynek elhalasztása sokaknál igen különböző bényomást okoz) egyszersmind kivánta, hogy a naplókönyv birálóinak adott útasitás, végre már egyszer iktattassék diariumba. – Az ALLNÁDOR az elsőre nézve azt válaszolá, hogy a Nádornak magas tiszteletben álló haza s igazság szeretete kételkedni nem hágy, hogy azt fel fogja vétetni. A másodikra nézve: hogy ő mint csupán ideiglenes Előlülő, meg fogja először a Nádort kérdezni.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 224. l.
A 12-ik Majusi kerületi ülésből küldöttség neveztetett, az Allnádor névnapi megköszöntésére,* ki az előző estén nagy diplomaticus éjeli hangászatot is kapott.
Pongrác-nap alkalmából.
Majus 13-án a fő RR azon közönséges óvás mellett, hogy, bár némely észrevételeik lennének is, a Representatio fel terjesztését hátráltatni nem akarják, egy két csekélyebb szóbeli változtatással a Rktől által küldött Izenetet elfogadják.*
Olv. részletesebben 377. s köv. l.
