a) 1833 május 15 Kerületi ülés. Tárgy: Érvényesek-e az elhatározott országgyűlési napidijak Horvátországra is?
a)
1833 május 15
Kerületi ülés.
Tárgy: Érvényesek-e az elhatározott országgyűlési napidijak Horvátországra is?
1833 május 15
Kerületi ülés.
Tárgy: Érvényesek-e az elhatározott országgyűlési napidijak Horvátországra is?
(A 15-ik majusi kerületi ülésnek hátra levő része.)*
A tárgyalások első részéről szóló beszámolót olv. 389. s köv. l.
A fő RR azon kivánságára, hogy Horváth Ország mint eddig, ugy most is maga határozza meg a napidijakat,* BUSÁN (Horváth ország követe) terjedékeny beszédben védé küldőinek municipalis szokásait. Visza megy a régi történetekre, s elszámlálja hogy nobilis Croatia, az ősz hajdan korban mennyit áldozott, miként küldött Ulászló idejében követeket Magyarország gyülésére, s hogy azoknak általánosan csak 100 ftot fizetett. Panaszkodik hogy küldői mindenben megszoritást tapasztalnak, azért követeiknek meg is hagyták hogy régi szokásaiktol körömnyire se távozzanak. Sok törvényeket idéz mellyekből azt húzza ki hogy a Horvátok mindég a dietát megelőzőleg tartatni szokott országos gyülekezetökben szokták követeik napi diját elhatározni. Van nekik különös fundusok, melly ámbár 1793-ban egészen ki meritetett, most még is 40,000 ftnál többet foglal magában. Egész őszinteséggel megvalja hogy ámbár küldői szivesen kivánják, hogy Magyarország a Bálti tengertől, a Fekete tengerig virágozzék, de oly szomorú hireket kéntelenittetvén hallani, hogy minden jogaik letiportattak, elkeseredésbe jöttek, s a legkeményebb utasitásokat küldik követeiknek.
A főrendek szerint „nem láttzik igazságosnak, hogy e tárgy rendszeres meghányatása előtt, Horváth Ország a törvényben alapolt szokásától elessen”. (Iratok, I. k. 220. l.)
BORSICZKY: Nem látja mi oknál fogva kivánja Horváth Ország magát kivétetni a közhatározás alól. Az othoni repartitio úgy néki, mint más törvényhatóságnak is felhagyatott, a mennyiség meghatározása pedig tennen magokra nézve is jobb ha itt történik, mert ha az eddiginél többet találnának határozni, a nemesség zúgna, hogy erszényökre generosuskodnak, ha kevesebbet, a parasztság fakad panaszra, hogy csak az ő kölcségére vétkeztek. Nincs itt törvényes szokás sértéséről szó. Más fekszik a dolog fenekén az t. i. hogy a 130 portás Horváth Monarchia teljes befolyással akar lenni a magyar törvényhozásba, de Magyar Országnak hasonló just magára nézve engedni nem akar. Ez nevetséges, s ha hogy azt megengedjük, gyengeségünket áruljuk el, és Statust alkotunk in Statu, melly több just kiván az 5000 portás anyaföldre gyakorolni, mint a mennyit ennek magára engedni akarna.
HERTELENDY, DEÁK hasonló értelemben szóllottak, ellenben
GR. ANDRÁSSY tiszteletben kivánja tartani Horváth Ország szokásait. Thurócz, Liptó, s Nyitra mindég kevesebb napidijt szoktak fizetni, mint a többi megyék, miért ne engedtetnék hasonló Horváth országnak is. Ha hogy azt veszük inditó okúl hogy csak 130 portája van, ez által csak elidegenitést okozunk s ez nem egyébb mint saevire in propria viscera. Erre
BORSICZKY válaszolt, arrol hogy Horváthország a repartitióra nézvc ne gyakorolja régi szokását, nem is álmodott. A felhozott példák pedig ép ellenkező következményre vezetnek, mert az emlitett megyék készek abéli szokásukat fentartatni, de a többség mást határozott, s a kisebb szám engedi vala kéntelen. Csak Horváthország birjon e azon kiváltsággal, hogy azon törvényhozó testben, mellynek végzéseiben tetleges részt vesz, a többségnek hódolni ne tartozzék?
ZMESKÁLL: Azt hiszi, kigyó fekszik a fűnek alatta. Vannak Horváthországnak Statutumai, mellyek a mivelt Europa csufjára szolgálnak, mint p. o. a protestánsoknak minden emberi s polgári jogoktoli megfosztása. Valamint egy fejedelmet tisztelünk, úgy egy is legyen törvényünk. – MADOCSÁNYI hasonló értelemben szollván, mielőt azon elvet felállitatni lássa hogy Horváth Ország, az Anya Ország törvényeinek hozatalába befoljon, Magyar országnak pedig magára nézve hasonlót ne engedjen, inkább kivánja Horvát Országot elszakadva látni honunktól.
DUBRAVICZKY szerette volna, hogy a Horvát követ, municipalis szokásait emlitésbe se hozza, mennyire álhatnak ezek, mennyire nem? ezen vitatásnak lesz ideje. De itt azon municipalitás megcsonkitásárol, vagy arrol hogy Horváth Ország a napidijak meghatározására nézve gyakorlott szabadságát elveszitse – szó sincs, hanem van szó nemesi adakozásrol, önkéntes ajánlásrol, mert ily idomban vannak a diurnumok felajánlva. Már pedig hogy minden önkéntes ajánlatok, itt, s csak itt határoztattak meg Horváth Országra nézve is, azt senki sem fogja tagadni.
És ez vólt azon vélemény, mellyet a többség elfogadott, s mellyhez a válasz izenet is alakitatott.*
Ennek megfelelően a válaszizenet így szólt: „A törvénynek Horváth Országot más törvényhatóságokkal egyaránt kötelezni kelletvén, – s részére annál többet, a mi a törvényhozói test alkotásbeli más egyébb tagjainak is fel van hagyva, felhagyni nem lehetvén”, a törvény hatálya Horvátországra is kiterjed, „szabadon fennmaradván azon felosztásbeli mód, mellyel az ország az ajánlások, és segedelmek több egyébb eseteiben is köz gyüléseiben ekkoráig élt”. (Iratok, I. k. 222. s köv. l.)
