a) 1833 május 21, 23 Kerületi ülések. Tárgy: A vallásos izenet tárgyában tartott néhány kiemelkedő beszéd. A negyedik izenet szöv…
a)
1833 május 21, 23
Kerületi ülések.
Tárgy: A vallásos izenet tárgyában tartott néhány kiemelkedő beszéd. A negyedik izenet szövegének megvitatása.
1833 május 21, 23
Kerületi ülések.
Tárgy: A vallásos izenet tárgyában tartott néhány kiemelkedő beszéd. A negyedik izenet szövegének megvitatása.
(Folytatása a 21-ik Majusi Kerületi ülésnek.)
Gr. Andrássy után MARCZIBÁNYI szóllott hasonló értelemben, s minthogy jelen szerkezetünkben országos végzésre csak ugyan mind a két táblának egyetértése megkivántatik, ennek lehető eszközlése tekintetéből, a tárgy érdemét pontonként ujabb vitatás alá vétetni annyival is inkább kivánja, mivel a száraz ragaszkodás, csak hasonlónak ismételését szülné. – Ellenben
BALOGH: Igaz ugyan hogy a fő RRnek száraz, semmit nem bizonyitó, s mindent megtagadó válaszokra lehetne azon regula szerint per quam quaestionem interrogatus fueris, per illam respondeas egyszerün is felelnünk hogy a sok semmi által meggyőződésünktől el nem térittetünk, de miután a Fő RR az öt, hat heti censurát (minthogy nekünk ennyi ideig nem feleltek) országos tanácskozásokba is bé akarják hozni, annak meg mutatására hogy ezen censuralis időszakot a tárgy feletti elmélkedések között töltöttük, kivánom hogy az előttünk lévő izenetre sans gene energice feleljünk ily formán: 1-ör a szokásra való hivatkozásra: hogy kezdeményi jogunk gyakorlását már ezen országgyülése alatt is több tárgyakban el ösmérték, – hogy nem mi, hanem ők állottak el a szakástol, midőn izenetünket pontonként nem vették tanácskozásba, és igy ő reájok illik azon köz mondás: a ki másnak vermet ás, s a t. 2-or azon állitásukat, hogy kivánságunk ellenkezik a törvényel, már minap meg czáfoltuk, de én egyéb iránt is ugy tartom, csak azon törvény jó, melly a kor kivánatinak meg felel, s azt az időhöz, és körülményekhez alkalmazva módositani, a bölcs előre látó törvényhozásnak kötelessége, mellyet ha nem teljesit a legislatio, majd hoz magának az idő szelleme törvényt. 3-or bölcs előrelátást emlegetnek a fő RR.* Tisztelem én őket mind egész tömegben, mind egyenként is de hogy nagyobb előrelátó bölcseséggel birnának, mint a Te[kinte]tes RR, azt ugyan soha el nem ösmerem. A lélekisméret szabadsága, mulhatatlan feltétele a polgári szabadságnak is, hol az nincs, onnan számkivetve van a teljes bátorság, és boldogság, vagy legalább mulékony ideig létez. Ha tehát ezt a fő RR előre látni nem akarják, kit illet az emlitett ellenvetés, nem feszegetem, de annyit tudok hogy ily szemrehányást tehet egy professor a maga tanitványának, de törvényhozó test egyik részének a másik rész nem. Mindennek, és igy a türelemnek is van határa, elég hoszú türelem volt az, melly a béke kötések megtörését azon békekötések óta szenvedte, ideje már hogy megszüntessük. Nem vagyok én azon véleményben hogy külön felirásra fakadjunk, sőt azt tartom, ha százszor felelnek a fő RR, mi százszor válaszoljunk, legalább kifejlődik a közvélemény mellynek hatalma reá fogja kénszeritni a fő RRket arra, a mire önként reá állani nem akarnak. Feleljünk tehát általánosan, hanem energice, s irjuk meg azt is, hogy ezentúl öt hetekig válaszokat ne tartóztassák. – Hasonló értelemben szóll
Válaszukban a főrendek utaltak előző két üzenetükre, amelyekben már elmondták, hogy milyen a gravamenek összeírásának szokása és az érvényes törvények rendelkezése, „mit javall továbbá e részben a törvényhozó testnek előre látó gondossága?” (Iratok. I. k. 225. l.)
PÉCHY ki a köz vélemény kénszeritése felől oly véleményben van, hogy eljön azon idő is, midőn a status vagyona oda fog forditatni a hová kell. A külön felirást inconstitutionalis elvnek tartaná, had fejlődjék a tárgy, legalább meg látja a haza, a nagy közönség, hol vólt az akadály. A bölcs előrelátás emlegetését szintén szemrehányásnak veszi, s ugy tartja hogy a RR táblája szeme fényét még soha el nem vesztette, most is oly elveket állit fel, mellyeket csak az nem fogad el, kit ön haszon, s nem a törvényesség lelkesit, – ellenben az valóságos jele a homálynak, midőn valaki a törvény betüjén túl akarja a védrehajtó hatalmat terjeszteni.
NOVÁK: Bihar lelkes követének előterjesztésére hallott feleletekre azt jegyzi meg, hogy koránt sem oda czélozott, mintha nállunk is hasonló üldöztetések lennének, hanem csak annak meg mutatására, hogy minden megszoritás, minden üldözés viszatorlást szüll. Ő még egyet tesz hozá: Mi előzte meg Angliában a politicus reform kérdését? az irlandusok emancipatiója,* – igy kell annak történni mindenüt. Mi előttünk is ha bár nem reform is, de terjedékeny organisatio áll, s ennek előzvényéül czélirányosbat nem tehetünk, mintha a vallásos sérelmeket orvosoljuk, s hogy vagynak, még pedig tetemes sérelmek vagynak, maga a tárgy mutatja. Kölcsönös capacitatioban áll a diaetalis tractatusok lelke s igy okokra puszta elvetésel felelő izenet következésében, a tárgy velejét ujolag vitatásba venni nem lehet. Azt mondják a fő RR hogy elveinket el nem fogadják, meg kell nekik irni, adják okát miért nem fogadják el.
O’Connel és a liberálisok követelésére az angol kormánynak heves viták után sikerült a parlamentben megszavaztatni az emancipációról szóló billt, amelyét IV. György 1829. ápr. 13-án szentesített. A törvény a parlament mindkét házát és a hivatalok túlnyomó részét szabaddá tette a katolikus írek előtt.
JEKELFALUSY, és HERTELENDY utasitásaik következésében pontonkénti felvételre voxolnak, – úgy ACZÉL is ki a 26-ik czikelyt csak ugyan sarkalatosnak tekinti, s hiszi hogy a protestans hazafiak semmit sem kivánnak, a mi törvénybe ütközik, – közeliteni kell a fő RRhez, mert a velök való tökéletes egyetértés nélkül a köz jót eszközölni nem lehet. – HERTELENDY úgy vélekedik, hogy ha a fő RR nem capacitálnak minket, igyekezzünk mi őket capacitálni, talán kivánják, és szükségök is van reá. Egy követ úr oly formán szóllott hogy nyissuk fel szemeinket, de midőn a status vagyonárol is szóllott, meg valja, nagyon is felnyitja szemeinket, mert kimutatja hová vág a törekvés végső czélja. Nem árt a pontonkénti föl vétel, ha a többség meg marad előbbi véleményében, úgy is megáll a javallat, az ellenkező utasitást kapott követeknek pedig út nyittatik véleményök elő adására.
PALÓCZY: Mentől szentebbek előttem azon kötelességek, mellyeket küldőim e tárgyban is előmbe irtanak, mentől fényesebb resultatumokat vártam azon felséges egyetértéstől, és nagylelküségtől, mellyel a statusok táblája magát a vallásbeli tárgyban is kitündököltette, annál kéntelenebb vagyok kimondani hogy midőn a fő RR viszon izenetét először megolvastam, az életnek azon szomorú pillanatjaiba láttam magamat helyheztetve lenni, mellyekben azt lehet elmondani: Curae leves loquuntur, ingentes stupent. Nemcsak egy oldalrol fájdalmas ez, T[ekintetes] RR, sokkal meszebb vág, mint az előtbem szóllók megérdeklették. Olvassuk meg bár azan izenetet, s látni fogjuk, hogy a fő RR nem csak a Statusok táblájának ama felséges jusát, a kezdeményi just rázkódtatják meg, hanem midőn azt emlegetik hogy enyi, vagy amannyi just lehet törvény által a protestánsoknak adni, most akarják törvényhozás utján elérni, hogy a protestánsok jussainak minden elébbi talpkövét is, még pedig ép a törvényhozás utján el döntsék. Avagy ma született e legelébb a protestans vallás, ma hullottak e le legelébb a levegőből 3 millio protestánsok, hogy arrol kelljen beszélleni, minémü s mennyi jusokat kapjanak. Nem az itt a statusok táblája nagy lelkü iparkodásának tárgya, hanem az a czél és akarat hogy visza adattassanak a protestansoknak mind azon jusok, és szabadságok, mellyek a bécsi és linczi békekötések ellenére tölők igazságtalanúl elragadtattak. Azt mondják a fő RR hogy eddigi kinyilatkoztatások részint a törvény lelkéből meritetett, részint azokkal öszehangzólag alkalmaztatott egy biztos talpkőre. De ki bizta a törvény magyarázatját a fő RRre? a haza valósággal nem – mert van ez előtt két gyászos példa már most is arra, hogy csak a nisi és possint két szavacskáknak is minő értelmet tud adni a Casuistica Philologia,* ha bizonyos Exegeték avatkoznak a törvénynek reájok nem bizott magyarázatjába. Nincs itt hasonlóra szükség, világosak a békekötések mint a tükör, mellybe csak az nem lát, a ki szemét önként be húnja. – Azt is mondják a fő RR hogy váratlan vólt előttök, hogy a KK és RR javallataikat el nem fogadván, velök egyeségre nem léptenek, de hogy lehetne ott egyeségnek helye, hol az ajánlás pontjai sokkal siralmasabbak, s veszedelmesebbek, mint azon különben keserves szenvedési állapot, melly ép most szándékoztatik orvosoltatni. Ha törvénybe menne, mit a fő RR kivánnak, hogy a reversalisok a multra nézve törvényes kötelező erővel birjanak, ha a hatheti censura törvény által fogadodna el, ha mind azok törvénybe jönnének, mik a vegyes házasságok és recopulatio tárgyában kivántatnak, nem forgatatnának e fel fenekestől a béke kötések, s a protestánsok nem jutnának e törvényhozás utján siralmasabb állapotra annál, mellyben valaha a legnyomorúságosb időkben is voltanak? – Mondják végezetre a fő RR hogy amiben lehetett, jó békesség tekintetéből meg egyeztek, s többre nem terjeszkedhetnek. – Miből áll ezen meg egyezés? abbol hogy a tanuló ifiak a külföldi oskolákat meglátogathassák? ezt a törvény eddig is megengedte. – Abbol hogy halálunk után egy temetőbe temetkezhessünk? – a siron tul nincs vallásbeli különbség, sőt vallásra sincs szükség. – Abbol hogy az Ezeredeknél Protestáns Papok is legyenek? ez különös nagy tekintetet nem érdemel. – S hol vagynak a dolognak nagyobb, mélységesebb pontjai? Egyébiránt ha hogy a fő RR mint mondják, jó békesség tekintetéből már sokban megegyeztek, ezt ugy hiszem philantropiábol cselekedték, a philantropia szép virtus az emberben, de csak a személyességtől füg, s minden esetre csak emberi indulat. A törvényhozó szivéből számkivetve kell lenni az úgy nevezett emberi indulatoknak, nincs abban sem szeretetnek, sem gyülölségnek, sem pártfogásnak, sem üldözésnek helye, a törvényhozónak jelszava csak a törvény, csak az igazság lehet. E jelen tárgyban is tehát csak azon két felséges szózatra kell hallgatnia, hogy a) a nemzetek törvénye ezt kiáltja: pacta sunt servanda, b) a keresztény vallás szelid szózata igy hangzik: szeresd felebarátodat, mint tennen magadat. – Én egy átaljában nem hajolhatok azon javalatra, hogy előbbi izenetünket pontrol pontra hányjuk, vessük meg, s igyekezzünk a fő RRkel ösze egyesülni, nem hajolhatok pedig annál fogva, mivel ezen módot a statusok táblája törvényes méltóságával ösze ütközőnek hiszem, mert midőn a fő RR semmi ellenokokat sem hoznak fel izenetünk inditó okaira, kereken tagadom azt, hogy a RR táblája cselekedettel lenne kéntelen megismérni, hogy előbbi izenetét perfunctorie dolgozta ki. – Egyébiránt adandó feleletünk érdemére, és szerkeztetésére nézve Bars és Nógrád vármegyékhez csatolom magamat.
Az 1791. évi 26. tc. 15. § a vegyes házasságból származó gyermekek neveléséről szólva mondja „nonnisi proles masculae patris religionem sequi possint”. Az ehhez fűződő vitákat olv. 262., 263., 265., 269., 279. l.
DÓKUS jelentvén hogy küldői a RR előbbi izenetéhez ismételve ki adott utasitásaiknál fogva, mindenekben erősen ragaszkodnak, s hogy ezen tárgyat soha sem tekintették egyoldalú vallásos sérelemnek, hanem mindenkoron a békekötéseken, s igy alapos sarkalatos törvényeken ejtett sérelemnek nézték, az előtte szóllók értelmében, általános feleletre és ragaszkodásra adja szavát. – Igy
SZINYEI is – ki azon ellenvetésre hogy más tárgyban is elállottak már a RR előbbi véleményektől, azt feleli, hogy ha ez történt is, történt a rescriptumban, vagy a fő RR izenetében felhozott okoknál fogva, – de simplex tagadásra minden ok nélkül soha sem állottak el, el sem is álhatnak. – Hasonló értelemben szóllanak GR. LA MOTTE, ZMESKÁLL ki a fő RR izenetét veto formában adott feleletnek nevezi, – KLAUZÁL ki egyszersmind fájdalmát jelenti az 5 hetekig való függésben tartás felet, tanúi a RR, minő káros következéseket szült ez a tanácskozásikra nézve. Megyéjének nincs vallásbeli sérelme, de azért utasitást adott, hogy minden sérelmek orvosoltassanak. Egyetértés kell a köz jónak eszközléséhez, felszóllitja a RRket ne szakadozzanak, fogjanak kezet, s igyekezzenek helyre hozni azon egyetértést, mellyet megzavarva fájdalommal szemlél.
MAJTHÉNYI (Honth): A fő RRket mindég bölcs, előre látó táblának találta, különösen a miatt, mivel el tudta találni, mikor kell engedni, valahányszor látták a köz véleményt, s nem csak a Rendekét, de a Hazájét, melly csak ugyan kinek kinek imponál, s jó is hogy imponál, mindannyiszor engedtenek. A dolog jelen állásában lehetetlen kikerülni, hogy a két tábla viszonyairol szó ne történjék. A főRR még azon alakban vannak, midőn minden nemes személyesen ment az országgyülésére, mi most sok ezereknek képeit viseljük. Egyenlő voxot praetendálni képtelenség lenne. Ha mi minden felhozott ok nélkül végzésünket felforgatnók, ez következése lenne ugyan azon lépésnek, midőn a Diarii extractustol,* minden ok nélkül el állottunk, de ha már egyszer azt tettük, legalább töbször hasonlót ne tegyünk. Irjuk meg a fő RRnek, hogy előbbi elhatározásunk mellett maradunk, s hogy vegyék ezt úgy mint midőn az egész haza, egy kisebb részhez szóll, azon haza, mellynek szavát meg vetni jele lenne annak, mit izenetökbe szemünkre vetni látszatnak.
A naplókönyvi kivonatról olv. 391. l.
B. PRÉNYI elsőben is sem a jus publicummal sem a diaetalis tractatussal nem látja megegyezőnek, a válasznak 5 hétig lett el halasztását, s valamint ezt, ugy azt is hogy méltónak se tartották okokkal felelni, a válaszban meg ütni kivánja. A tárgyat pedig nem veheti úgy, mint egy vagy más felekezet ügyét, s úgy lépvén ide, mint csupa hazafi, minden részrehajlást félretéve, az előbbi elvekhez szorosan ragaszkodik.
SOMSICH hasonló értelemben, s az 5 hetes elhalasztást vetónak nevezve szóllván, fájdalommal hallotta, hogy országunkat némellyek tökéletesen önkény alatt nyögő hazának mint festették: – Somogy nincs oly önkény alá vetett állapotban, de ő nem innen, hanem a törvény lelkéből, az előrehaladott kor szelid kivánatibol, ragaszkodik az előbbi izenethez, kivánja mindazáltal hogy simán feleljenek a RR.
PÁZMÁNDY: A fő RR jelen izenetében valóságos mását látja az e tárgybeli első izenetnek, – akkor azt mondották hogy törvény és szokás ellen cselekszünk,* most hozá teszik hogy a bölcs előrelátással is ellenkezünk, akkor fel venni nem akarták, most okát nem adják a félrevetésnek. Ez ellenkezik a tractatus természetével. Mi lenne belőle, ha egyik fél azt mondaná, mi benneteket capacitálni nem akarunk, ha nem kivánjuk hogy tegyétek azt, a mit mi akarunk. Hogy férne meg méltóságunkkal az hogy mivel ők nem győződnek meg a mi véleményünk igazsága felől, mi minden ok, minden czáfolás nélkül változtassuk meggyőződésünket. Szokásba vették már ugy is a fő RR azt felelni, hogy meg nem egyezünk, de nem hátráltatjuk, mondják azt most is. Ellenkező esetre mit fogunk tenni, abba ereszkedni nem akarok, ha előre ki mutatjuk a végső szegletet, minden gradatio nélkül belé szoritanak. Kérem a RRket hogy egy részen nyerjünk valamit, ne tegyünk semmit melly polgári jusainkat sértené, én ezeket a vallásbeli szabadságnak feláldozni nem akarom, ha szenvedni kell valamellyiknek, szenvedjen inkább a vallásbeli szabadság, mert a polgári jusoknak teljes épségben fentartása emeztet okvetetlen eszközölni fogja. Vessünk véget mi hamarébb, mert az egész dolog mindnyájunkat paroximusban tart.
Iratok, I. k. 111. l.
Az általános felelet mellet szóllottak még
VÁSÁRHELYI, ki példába hozá hogy a vallásbeli szabadságnak nem létte okozá azt is, hogy egy világ rész kiviván szabadságát, 60 évek alatt példátlan sebes haladással a virágzásnak magas fokára jutott. Kövessük ezt, s ha 10 millio polgártársaink egyesülnek, hazánk szabadsága biztositva lesz.
KOTSI HORVÁTH: Ha pontonként be mennénk, bátran kimondom meggyőződésemet, hogy magunkat meg alacsonyitanánk, – mit tenne az egyebet, mint megvallani, hogy bár ellen okokat nem hallottunk, még is nézzük meg, hol hibáztunk, ezen szennyet soha le nem mosnánk, ha bár szórul szóra meg maradnánk is előbbi véleményünkben. Én infallibilisnek senkit sem tartak, s ha okokat hoznak fel a fő RR, kötelességünk azokat megfontolni, de ha ok nelkül való puszta megtagadó izenetre ujabb vitatásba megyünk, elösmerjük hogy van egy feljebb való törvényhozó hatalom, melly mint a praeceptor a gyermeknek, úgy parancsol a T[ekintetes] RRnek.
BENCSIKnek lennének észrevételei, ha pontonként vétetnék fel az izenet, mert küldői a sérelmeket ugyan orvosolni kivánják, mindazáltal a postulatumokba meg nem egyeznek. De ő ugy hiszi méltóság sérelme nélkül pontonként felvenni nem lehet.
JÁRMY nem valhatja Szabolcsot oly boldognak, mint a Somogyi követ festette tulajdon megyéjét, mert nálla a vallás miatt rablánczok csörögtek.
Végre Komlósy, Torkos, Justh és Bárczay (Abaúj). A pontonkénti fel vételre pedig: Sz. Horváth, és Dobóczky. Utoljára pedig igy szóllott:
LONOVICS: Azon kérdésbe nem ereszkedem, pontonként kell e vagy nem a tárgy érdemét fölvenni. Én csak némellyek észrevételeire felelek. Marmaros követe, a Püspök urakra nézve a szeretet törvényeire hivatkozott, ezt ők is tulajdon azon kútfőből meritik, de azon törvény megkivánja hogy midőn az egyik félt védjük, a másik jusait megkiméljük. Hallottam én tökéletes egyenlőséget emlegettetni, mit értenek ez alatt? meg nem határozhatom ugyan, mind azáltal ugy hiszem: vagyonbeli egyenlőséget érteni nem lehet, ez még Franczia Országban, s még a revolutio alatt sem volt, mert az Alsatiai protestans egyház javai akkoron is tiszteletben tartattak, csak jusok egyenlőségéről van s lehet tehát szó, ebben áll az Franczia Országban is, pedig ott nincs egyébb azon ép oly hiában való, mint nevetséges elsőségnél, hogy a Catholica vallás a többség vallása. Miben áll minálunk a jusoknak ezen egyenlősége? a vallásnak szabad gyakorlásában, még pedig a 26-ik czikely szerint örökre szabad gyakorlásában. Nem tekintek én a törvényhozásban senkit, mint egy vagy más felekezet tagját, hanem úgy tartom, hogy a vallást, midőn az törvény által bé van véve, legyen bár az a Hindúk vallása is, tiszteletben kell tartani. Ezen jusa meg van tehát a Catholica vallásnak is, már pedig a második házasságra léphetést illető pontban a Catholica vallás nem csak subordináltatik de épen elidáltatik. (Ezt bővebben fejtegeti s azon statisticus adatot emliti hogy az Egri megyében 960 vegyes házasság van.) Vannak oly sérelmek, mellyekbe én is megegyezek, a fő RR is megegyeztek, s már csak ezeknek orvoslásábol is igen nagy a nyereség, mellyet nagyobbnak el nem érhetése miatt félre vetni káros lenne. Áldást mondok én is Anglia nagy férfiaira, mint a Bihari követ, kik a századokig elnyomott, földre tiport Cathalicusokat emancipálták, de ha megfontolom, mily lealacsonyitó feltételekhez kötötték azon nagy férfiak az emancipatiót, ily szabaditást senkinek sem kivánok.
Pest követe némi homályt emlegetett, s jónak látta fenyegetődzni, hogy a Status jövedelmei oda fognak forditatni, a hová kell. Az elsőt a mi illeti: hivatkozom az évrajzokra, s bátran merem mondani, a kardforgatás durva századjaiban egyedül az Egyházi rend (mellyet talán érthetett követ úr) tartotta fenn a felvilágosodás csillámját, most is az ország nagyrészét ő neveli, legtöbb oskolát ő alapitott. A status javára nézve csak azt mondom, az már meg van mutatva, hogy az egyházi Rend jószágait oly kevéssé lehet venni status javának, mint az érdemes követ urét.
PÉCHY: Fel áll, és szóllani akar. Zugás – rendre! rendre!! s miután még a renden következett Thuróczi s Abauji követek voxaikat adták, az előlülő RUDICS ki jelenti hogy igen nevezetes a többség arra hogy csak általánosan válaszoltassék a fő RR, – s az ülés eloszlott.*
V. ö Kölcsey, VII. k. 234. s köv. l.
Majus 23-án a voltak előlülése alatt rostálás alá vétetett, a most le irtt végzéshez képest Desőffy kerületi jegyző által készitett 4-ik izenet a vallás tárgyában. Némelly csekélyebb érdekü vitatásak után, kevés szó változtatással ugyszólván egészen helyben hagyatott, csupán azon ujobban is sikra került kérdés vitattatott, van e a fő RRnek hatalmokban, a statusok által megküldött izenet felvételét hoszabb ideig el halasztani, – ezt a kerületi jegyző csak intercalariter ütötte meg ily formán: „huzamosabb idő után” t. i. érkezett válasz.
DEÁK ezt elegendőnek teljeséggel nem találván ovást kivánt tétetni, s ez iránt javalatot is olvasott. – Mire
NAGY nem akarná ez által megigérni, hogy a RR mindég rögtön felveendik a fő RR izenetjeit. Voltak a mult gyülések alatt esetek, midőn más fontos tanácskozások, vagy egyébb tekintetek miatt el maradott a tüsténti felvétel. Azért kivánná hogy azon emlités csak néhány epithetumok által tétessék a húzamos szó után például: szokatlan, a köz értekezést hátráltató s e f. De BÖTHY több figyelemre méltónak látja a tárgyat, mintsem hogy egy két szóval kellessék azt érinteni. Ha szabad hat hétre fére vetni izeneteinket, miért ne szabadna hat hónapokra, évekre s ha ez divatba jő, vége az ország gyüléseknek. A Zalai inditványbol csak a felvétel igéretét kihagyatni kivánja, többnyire egészen elfogadható s dictáltassék.
PÁZMÁNDY: Azt kivánja izenni, hogy más ilyes esetben a RR sem küldenek izenetet a fő RRhez. – De ez általánosan el nem fogadtatott, mivel máskép a törvényhozás erőmivének kereke megakadna.
MAJTHÉNYI (Bars) figyelmezteti a RRket, hogy ezen óvás által nem annyira a fő RRnek, mint inkább ő cs. kir. fő Herczegségének tulajdonitatnék az elhalasztás, kinek számtalan érdemei legnagyobb kimélést kivánnak. Az ebből következett vitatásokban, a hol minden kifejezés azon határnélküli tiszteletet bizonyitá mellyel az Ország Rendei Ő cs. Kir. fő Herczegségéhez viseltetnek, a legtöbb szónokok a jusokhoz ragaszkodást kivánták.
BORSICZKY, ki a Nádor legforób tisztelői közé számitja magát, még is Zalának inditványát pártolja. Ő a dologban többet lát, mint tán a RR nagyobb része. Noha nálunk van az initiativa, még is azt választják a fő RR a mi nekiek tetszik. Igy tehát csak az kerülne elő, mi a kormánynak tetszenék, mert vajmi gyenge minister volna, ki ezen körülállást hasznára nem tudná forditni. Igy tehát az ország jusait tárgyazó inditványokbol soha sem lenne országos végzés. Sopronnak állitását illetőleg, hogy töbször halasztatott a fő RR. izenete, a szónok három dieta alatti tapasztalásában esetre nem talál. Azért egyenesen meg kell izenni, hogy előfordulandó hasonló esetben mi nem veszünk fel semmi uj tárgyat, mig az által küldött felől nem tanácskoznak a fő RR, következéséről pedig ők felelendnek. Tartozunk ezen ovással küldőinknek, hazánknak, maradékinknak.
Miután PÉCHY azon véleményét nyilatkoztatá, hogy nem annyira a praesidium, mint inkább a fő RR hátrálták a fölvételt, mert lehetett vólna megkérni a Nádort hogy vegye fel a tárgyat, de magok örömest halasztották, – NAGY a következendő hozá tételt javal: „Végre az e tárgyban által küldött minapi izenetnek hoszasabb elhalasztására, és más tárgynak közbe vetésével való félretételére nézve egyedül azt kivánják a KK és RR megjegyezni hogy ez valamint az eddigi szokással meg nem egyez ugy a kölcsönös értekezést nem csak véghetetlen hátrálná, sőt viszonozva azt tökéletesen meg is szüntetné, s azzal a törvényhozás jusát sarkábol ki forditaná”.*
Iratok, I. k. 237. l.
Hoszabb vitatások után, valyon Zala vagy Sopron inditványa fogadtassék e el, ez utolsó mellett maradott a többség s az az egyébként helybehagyott izenethez bérekesztésül hozá ragasztatott.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 239. l.
