a) 1833 május 31, június 1, 3 Kerületi ülések. Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágyok ügyvédeinek kérdése. A botbüntetés.
a)
1833 május 31, június 1, 3
Kerületi ülések.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágyok ügyvédeinek kérdése. A botbüntetés.
1833 május 31, június 1, 3
Kerületi ülések.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. A jobbágyok ügyvédeinek kérdése. A botbüntetés.
A 31-ik majusi kerületi ülésben olvastatván az Urbarialis 7-ik t.czikely 6-ik §-ussa, melly arrol szóll, hogy urbarialis perekben csak oly ügyész dolgozhasson, ki az ehez megkivántatott ész, és characterbeli tulajdonságokkal bir,* – igen eleven vitatás következett. – BEZERÉDYnek azon inditványára, hogy a Curiánál rendeltessenek elegendő számú jól fizetett procátorok, kik a jobbágynak ingyen szolgáljanak, NAGY ugy kivánná modositatni a szerkeztetést: quorum opera si voluerint uti possint. – PALÓCZY a viszketeg eszü prócátorokrol szóll, kik valódi erszény metszők, – NAGY az angularis procatorokrol,* kik azonban addig nyughatlankodtak, mig a jobbágyok csak ugyan kifürkézték, hogy őket mi illesse. Sokan az ily különböztetéseket ellenzették, s azokat MADOCSÁNYI második Advocatialis censurának, SOMSICH az ész monopoliumának nevezé. SZABÓ attol tart, hogy a redactio könnyen oda czélozhat, mit a kormány a német zendülések után akart be hozni, t. i. hogy csak az lehesen ügyvéd, kit a kormány erre érdemesnek tart. Ez ellen majd minden törvényhatóság, sőt a Curia is repraesentált.* Ez most még kiterjesztetnék, mivel a kormány székek által határoztatnék, még pedig olyanoknál, kik már censurálva vannak. BÖTHY azokat kik a Bezerédy inditványával ellenkeznek, emlékezteti, hogy vannak oly szegény jobbágyok, kik magok is alig élhetnek, nem hogy ügyvédet fizethetnének, ki pártolja ezeket? Az Istenhez felhatnak a fohászkodások, de az ő sugallása nem hat a törvényszékekig. Hát ha még a Curiára jön perök, ki viszi oda, a szegény földhöz ragadt nem mehet, s ha mehetne, bár köztünk is kevés tekintete van, hát még a fényes palotákban. Legyen tehát ki ingyen folytassa pörét, ha a jobbágy akarja. – Végre voxok töbségével a redactio meghagyatott.* – SOMSICH a 2-ik §-ussal ellenkezést,* és igy inconsequentiát lát. Ezen SZÉLL megütközik, de BORSICZKY kötelességének tartja a RRket azon dupla inconsequentiára figyelmeztetni, 1, hogy ott, hol a per kezdődik, s minden inditó okok előhozatnak, szabad a jobbágynak ügyvédet választani, a superrevisionál pedig nem. 2. Hogy a vármegyékben a publicum által választatnak az adózó nép védelmére rendelt fiscalisok, s igy köz bizodalommal birnak, itt ellenben a kormányszékek által. – Az ülés nem kis zavar közt oszlott el.
A Modificationes 6. (Proiectum 5.) §-a szerint úrbéri perekben nem szabad akárkinek az ügyeket vinni, hanem a szükséghez képest rendelni kell minden kormányszékhez, bírósághoz, vagy törvényhatósághoz oly ágenseket és ügyvédeket, akiknek megvan a szükséges tudásuk és érett ítélőképességük, jellemük pedig kifogástalan. Mindenki más bujtogató s így is kell vele bánni. Tilos a jobbágyoknak az úrbéri perek vitelére egymás közt pénzt gyüjteni, nem szabad összejöveteleket tartaniok, sem deputatiókat küldeniök. (Proiectum, 35. l.)
Zúgügyvédekről.
A kormány az egész XVIII. századon keresztül igyekezett a magyar igazságszolgáltatást reformálni s törekvései keretében az ügyvédség színvonalát emelni. A cél érdekében a németországi – bajor örökösödési és hétéves – háborúk után az 1769. febr. 10-i királyi rendelet kötelezővé tette az ügyvédi vizsgát. Ez ellen több törvényhatóság tiltakozott, a kúria előtt működő ügyvédek pedig panaszt emeltek miatta.
A Proiectum szövegének utolsó két mondata azonban elmaradt, hasonlóképen a „dicasterii” szó is.
V. ö. 46. szám, 18. jegyzet.
Az 1-ő Juniusi ker. ülésben, mellynek végzéseit már meg irtuk* Gr. LA MOTTE a bot mellet töb izben szóllot, azt népünk értelmiségi helyzete, a pénzbeli szükölködésünk miatt, mint czélirányos büntető eszközt pártolván. A paraszt mint sem duplumot fizessen, inkább szenved testi büntetést, sőt több nemes ember is 24 ft dij fizetés helyet, önként ajánlkozik 12 pálcza elszenvedésére. Ha kárt tesz a paraszt, fizessen bőrével, ez által el nem szegényedik. SOMSICH a nemesekről felhozott példát igen sajnosan hallotta, s nem tudja hogy egyeztesse meg az aristocratiai szellemmel, reménli azonban a szelidebb kor ebben is változást okozand. Gr. ANDRÁSSY leginkább az erdőkre figyelvén, hol 4 ökörnek egy napi legelése gyakran több száz forintnyi kárt tehet, fél hogy a duplum büntetése gyakran koldussá tehetné a jobbágyot. De SZABÓ s mások különböztetést tesznek, hogy itt nem az erdő, vagy mezőbeli politicus vétségekről, hanem csak a jobbágyi tartozások elmullasztása, vagy roszúl teljesitése miatt eredett kártételről van szó. – BUSÁN fel kiált: quanta arrogantia erit colonus, ha a testi büntetés megszüntetik. A Szávántuli részeken a francziák s németek is el törölték a testi büntetést,* de csak hamar visza kerültek a botra. BALOGH az egészben anomaliát lát, s a jobbágynak sorsát nagyobb önkénynek látja kitétetve, mint még az uri szék állott. Hasztalan figyelmeztetnek némelly követek a végzések inconsequentiájára – voxolásra kerülvén a dolog, s ezen számos követek jelen nem lévén, az úri hatalom csak ugyan határozásba ment.*
V. ö. 432. l.
Horvátországnak Száván túli része a magyar tengerparttal, Fiuméval, Trieszttel, Isztriával, Görz-cel, Krainával, a villachi kerülettel és Dalmáciával együtt az 1809-i schönbrunni békétől Napóleon bukásáig volt francia uralom alatt Illyria néven.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 253. l.
Ennek Junius 3-ik napján (2-án ülés nem vala) Farkas, és Sárossy előlülésök alatt egy szerfelett zavaros nap leve következése, a mi természetesen folyt a tegnap előtti végzésből, ez viszont abbol hogy s 3-ik §-usban meg hagyatott az uri hatalom,* ámbár az 1-ő s 2-ik §-usban minden jobbágyi viszonyokra biroskodása el törültetett. Sokan azon végzésben hogy a földes úr egyedül az előljárók jelenléttében maga hatalmával a duplum büntetést megitélheti, s nyomban meg is vétetheti, nem csak öszeütközést láttak azon már előbb felállitott principiummal, hogy az úr tennen maga birája nem lehet, de még nagyobb önkényt találtak mint a milyet úri széken gyakorolhatott a földes úr. – Azomban a végzés szentsége görditetvén ellenök, ezen észrevételek előadhatása országos ülésre utasitatott a Borsiczkynek, és Nagy Pálnak az öszeütközések egyenlitése végett tett redactionalis javallataik is elmellőztettek s miután egész nap a 7-ik (most ki lévén a 4-ik* hagyva, már 6-ik) §-us szerkesztésének, tiszta resultatumot mind a mellet sem nyert vitatásával eltölt, ki menvén a teremböl teljes alappal el lehetett mondani: Amici diem perdidi.
V. ö. 421. l., 20. jegyzet.
Helyesen: a 3. §. V. ö. 421. l., 19. jegyzet.
