a) 1833 junius 17, 18, 19, 20, 21 Kerületi ülések. Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitájának folytatása
a)
1833 junius 17, 18, 19, 20, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitájának folytatása
1833 junius 17, 18, 19, 20, 21
Kerületi ülések.
Tárgy: A jobbágy személyi jogait biztosító törvényjavaslat vitájának folytatása
(Bérekesztése a KK és RR 17-ik Juniusi kerületi ülésének.)
MARCZIBÁNYI: Nem azért jött ide, hogy új constitutiót alkosson, hanem hogy a régit feltartsa. Nem akarja taglalni, vallyon őseink a buzogányal való küzdésben, vagy a polgári jusok igazságos elosztásában vóltak e nagyobb mesterek, de ő igazságtalanságot nem lát, s a törvények értelmében századokig gyakorlott just bitorlásnak nem nevezheti. Azt mondják hogy az egyenlőség a természetben alapúl, de ő azt tudja, hogy 5000 évek óta maga a természet sem volt oly mester, hogy két egyenlő embert teremthetett volna; emberek közt mindég nagy a lesz a különbség, s kik az egyenlőséget szóval annyira pártolják, tettel mást cselekszenek, mert nem látja hogy vagyonokat felosztanák. Mondják azt is, hogy representatiót kell adni a nemteleneknek, – nem akar a szónok sérteni, de ez vagy olyan lesz, mint a királyi városok helyheztetése (zúgás), kiknek voxok csak a törvényben van,* s mi nem hogy magunkhoz húznánk sőt eltaszitjuk, – inkáb semmi mint ilyen representatio, ezzel a népet meg nem nyugtatnók. Vagy oly idomban engedünk részvételt, a mily idomban áll 700.000 nemes 8 millio nemtelenhez, ekkor eltöröltetnek minden alkotmányos szerkezetek. Mondják hagyjam! erősbek leszünk a kormány ellen, – a szónok nagyon kételkedik, hogy ha privilegiumainktol elállunk, leszünk e képesek oly constitutiot kivivni, mint a milyent kivánnánk, más ám Franczia ország helyzete, ott a 32 milliobol egybeolvadott nemzet erősen állhat a kormány ellen de minket nyelv, vallás, nemzetiség sok darabokra szaggat, s hányféle népekkel vagyunk körül vétetve. Ezen aggodalomra mutató helyzetben, mi előtt a nemesi jusokat csonkitaná, a resultatum iránt biztos lenni kiván. Mi van a javallott törvényczikkelyben: Hogy idézés, és törvény utján kivül senki sem háborgatathatik, a 1-ae 9-nak ezen rendelése a nemesekre nézve sem szülte a legjobb következéseket, a perek tekervényes folyamatja sok nemest megerősit azon véleményben, hogy a privilegium örve alatt vétkezni szabad, – ha ezt ily általánosan kiterjesztjük, csak azt eszközöljük, hogy a bün büntetlen marad, s ezen büntetlenség a vétket szaporitja. A juridicumban örömest hozá járul, hogy itélet nélkül senki se büntetessék. Itt csak a 2-ik §-ust fogadja el.
Valamennyi város szavazata egynek számított az országgyűlésen.
PÁZMÁNDY: Az ellenvetéseket oszlatni, az aggodalmat nyugtatni akarván, itt az urbariumban csak azon fő elvet kivánná biztositani, hogy a jobbágy azon viszonyban mellyben földes ura iránt áll, önkénynek kitéve ne legyen, és miután a jobbágyoknak magános ügyeikre nézve az uri széknek hatósága meghagy atott, csak azt kivánná kitenni, hogy a földes úr azon hatóságot, melly jobbágyára nézve hatalmában hagyatott, nem önkényesen, hanem csak egyedül az uri széken gyakorolhatja. Ő ezt mint az elvnek practica alkalmaztatását javasolja, s tovább nem menne, de a 2-ik §-ust elfogadja.
BÖTHY: A hallott ellenvetésre felelvén, alkotványunkat veszedelmeztetni teljességgel nem látja. Mi a czél? – nem egyébb mint az, hogy a közigazság a törvény oltalma, mellybe most csak néhány ezer familia részesül, egy részében minden polgárra kiterjesztessék, – hol van itt a veszély. Visza tekintvén évrajzainkba, ugy tapasztaljuk, hogy hajdan a nemesség nem volt oly számos mint ma s mi káros következés eredett, hogy a nemesek szaporodásával szaporodott azoknak száma, kik az alkotvány nyujtotta személyes bátorságban részt vesznek. A Fejedelem kit kit megajándékozhat ezen bátorság jóvoltával, de az által alkotványunkat bizonyára nem védelmezheti. Eleven szinekkel festvén a jobbágyok állapotját, mint volt az siralmas önkénynek személyére nézve ki téve, Trenchinnek az egyenlőség érdemében tett ellenvetéseire azt feleli, hogy ő sem Lex agrariát, sem St. Simonismust* behozni nem akar, és a szabadságot nem a vagyon egyenlőségébe, hanem abba helyezteti, hogy a törvény mindenkit egyenlőn oltalmazzon, egyiránt sújtson. A nép minden osztályaira kiterjedhető representatiótól sem fél, mert igen természetesnek találja, hogy a kiről a törvényhozó teremben rendelkezés történik, annak ott szava is legyen. Ugy hiszi, az urbariumra nézve nagy bőkezűséggel nem lehet a RRket vádolni, korlátozva lévén intézeteik a tulajdon sérthetetlenségének ideája által, itt már nincs tulajdonrol, nincs sértésről szó, egyedül az forog kérdésben, hogy a jobbágynak személlye önkénynek kitéve ne legyen. Rosz néven látszottak itt minapában a rabszolgaság emlegetését venni, – ő sajnálja, de mig a javallott törvényczikkely foganatba nem megy, rabszolgaságot fog látni, mert jusom lehet a jobbágynak kézi munkájához, de személye önkényemnek alája vetve nem lehet, s ha igy van, az rabszolgaság. Igy érez szivében lelkében, igy fog koporsója zártáig érezni, s magasztalni fogja azon napot, mellyben ezen törvény létre jő, s majdan ha ezen törvény foganatjának következésében, hazánkban boldogság, s megelégedés fog uralkodni, büszkén emelkedhetik minden hazafinak keble annak elgondolására hogy tagja volt azon dicsőséges testnek, melly ezen törvényt, hazánk boldogságára alkotta.
Saint-Simon halála (1825) után tanai fejlesztésére és elterjesztésére hívei által alapított iskola. 1832-ben szűnt meg.
PRÓNAY: Örömest hozá járul a javallot törvényczikkelyhez, mert kivánja hogy az urbarialis viszonyokon kivül, a jobbágyi kar minden más polgárral egy tekintetbe jöjjön. Dús aggodalommal hallotta, miként figyelmezteté Trenchinnek 2-ik követe a királyi városokat, hogy a törvényhozásba tetleges béfolyások nincs, igaz ugyan, hogy voxok hatása nincsen meghatározva, de midőn épen előttünk áll a köz polgári szakaszban ennek meg határozása, addig inkább nyugtatni kellene a kir. városok küldötjeit, mint a megyék követjei ellen lázitani. Az egyenlőségre nézve lelkesen megfelelt Bihar, hogy törvény előtt elsőnek, utolsónak egyenlőn biztosnak kell lenni, s valóban úgy hiszi, a polgári alkotvány elvében fekszik, kit kit az önkény ellen biztositani. A Trenchini követ azt is emlité, hogy a személy sérthetetlenségének jóvoltával a nemes is visza él, úgy de előttünk van a büntető törvénykönyv alkotása, ott lesz időnk, s kötelességünk is intézetet tenni hogy a rendet, csendet rögtön büntetés nélkül, se nemes, se nemtelen ne háborithassa és kinek kinek személye s vagyona a zabolátlanság becsapásai ellen biztoságban legyen. Valóban pirúl minden nemes érzésü kebel, hogy némelly nemes társaink a 1-ae 9. köpönyegje alatt a legdühösebb s az emberiséget lábbal tapodó ki csapongásokat követnek el, ezen szükség segiteni, de azoknak örve alatt, nemtelen polgártársainkat a társaságos élet jóvoltátol megfosztani nem lehet.
ZMESKÁLL: Forrón szereti alkotványunkat, de midőn annak némelly jó voltait ki terjeszti, nem sérti azt, hanem teszi mit az igazság, s emberiség kiván. Bis dat qui cito dat, bár lásson is olyat a javallott törvényczikelyben, a mi nem ide tartozik, még is tellyes lélekkel elfogadja.
SZÉLL ellenben a Juridicumra kivánván a tárgyat halasztani, nem hiszi hogy törvényeink eddiglen a jobbágynak személyes bátorságárol egészen megfelejtkeztek volna, nem tekintették azok a jobbágyot portékának, hanem tekintették a földes úr házi népe tagjának, s innen eredő beneficium gyanánt veszi eredetét az is, hogy jobbágyának sérelme miatt földes ura perlekedett, ha ez többé beneficiumnak nem vétetik, annak idejében lehet foganatos intézetekről gondoskodni. De az előszóban oly elveket lát elrejtve, mellyek miatt aggodalma támad, hogy alkotványunknak tiszteletre méltó tölgye mellék hajtások által élet erejétől megfosztatik.
LA MOTTE hasonló értelemben szóll, s az aristocratiának, ezen közép hatalomnak melly mind a két szélsőséget mérsékli, jóvoltát védelmezvén, úgy vélekedik, hogy Constitutiónk fentartása, az aristocratia feltartásával egybe van köttetve. Nincs is annak erősitésre szüksége, 800 éves állandósága erejének elég bizonysága, a kiterjesztés pedig nem hogy erősitené, sőt gyengiti, mert azt tagadni csak ugyan nem lehet hogy ha a törvényhozásba még egy ötödik rend is részesitetik, az Aristocratiának béfolyása gyengülni fog. Ő tehát a javallott törvényt egy átaljában el nem fogadja.
BALOGH: Tagadja hogy alkotványunk eddiglen erős alapon nyúgodott légyen, – és miért? mivel egy résznél volt minden jus, más résznél minden kötelesség, ez tehát amannak természetes ellensége. Az érdekeket nem szélt ágaztatni, de ösze pontositani kelletik. Állandónak csak akkor fogja alkotványunkat tartani, ha annak szabásait a jelenkor szükségéhez, s a miveltebb század szelidebb szelleméhez alkalmaztatjuk, ő minden alkotványt álomnak néz mind addig, mig jótéte minden polgárra egyaránt ki nem terjed. – A Bácsi követnek azon mondására hogy a miveletlen parlagon virágot nem aratunk, azt feleli, hogy midőn az igazságtalanság nélkül meg nem tagadható polgári jusokat embertársainknak megadjuk, még virágot nem aratunk, hanem készitjük a földet hogy benne idővel azon dicső virág nevekedhessen, mellyet az emberiség virágának nevezünk.
CZINDERY: A javallott törvényczikely ellen hallott okoskodásokra felelvén, leginkább arra figyelmezteti a RRket, hogy itt sem a biróság hatásáról, sem a büntetés neméről szó nincs, hanem csak a személy bátorsága elvének kimondásárol, – azt adja hozzá, hogy oly alkotvány alatt élni nem akarra, mellynek elvei a természeti jusokkal ellenkeznek, ezeket igazsággal emberi hatalom el nem veheti, s ha constitutionk olyan vólna, melly a természet jusaival ellenkezik, azt védelmezni nem akarná. Az Igazság Istentől származik, s valamint Isten előtt minden ember egyenlő, úgy kell annak a békötött szemmel festett törvény előtt is egyenlőnek lenni.
CSEPCSÁNYI: Pozsonnak egyik kapuján mindennap ezeket olvashatjuk: Omne regnum in se ipsum divisum desolabitur, a kormánynak politicája mindenüt ezen elvből dolgozik: divide et vinces. Ennek ellensúlyt alkotván csak ugy lehet a haza boldog, és erős, ha minden polgárt egy érdek, s kapcsolat szorit együvé. Ő nem fél a repraesentatiótol, sőt utasitása következésében azt meg adni kivánja, s azt hiszi, alkotványunk csak az által állott 800 évekig, hogy törvényhozó őseink a körülmények szerinti módositásokat soha el nem mulatták.
KOMLÓSY: Ha azon helyzetben lenne hogy egy meghóditott tartományt kellene eredetileg elszerkeztetni, vagy most ösze állott társaságban jusokat épiteni, meg mondaná személyes véleményét, – de mi nem most állunk társaságba, nekünk van alkotványunk, s a jusok is meg vannak osztva, ő tehát azokat feltartani kivánja. – Erre
MADOCSÁNYI előre bocsájtván hogy a vitatásba vett törvény javallat nem uj, hanem az idő viszontagságai által elenyésztetteknek megujitása, vagy bővebb magyarázatja, melly állitására nézve Zsigmond királynak 1397-ki edictumára,* az 1405-ki törvényekre és Zsigmond 2-ik Decret. 7-ik czikelyére hivatkozik;* – nem tudja elegendőképen csudálni Bereg vármegye követjét, hogy az országnak eredeti igazságtalan felosztását, mellyet akkoron ő maga is máskép rendelt volna el, tiz századok leforgása után sem tartja valamelly módositásra megéretnek lenni, miből az következnék, hogy azon orvos, ki egy születésétől sánta embert kigyógyit, rajta igazságtalanságot követ, mivel azt születése sántának rendelé. A Vas vármegyei követ (Széll) által felhozott tölgy hasonlatosságára pedig azt feleli, hogy több századokig tartott szárazság után, itt van valahára az idő, hogy azon még egészen ki nem száradt tölgyet egy kis nedvel felelevenitsük, s annak nővései csak akkor veszedelmeztetnék a törzsök életét, ha természet elleni korlátok közé szoritatván, erőszakkal nyitna rést magának, s a megakadályoztatott növést annak erőltetésével igyekeznék kipótolni. Semmi tekintetben sem tanácsos némely előitéletnél fogva adózó népünktől a polgári jusokat tovább is megtagadni, mert a hazának közönséges javát csak úgy mozdithatjuk hathatósan elő, ha hogy adózó népünkkel polgári rendeltetésének szent czélját, a miveltséget s ez által magát az erkölcsiséget is megösmertetjük.
A jobbágyok szabad költözését biztosítja.
Zsigmond II. decretuma azonos az 1405. évi első decretummal. Ennek 7. articulusa tiltja, hogy bárkit felelősségre lehessen vonni városa, vagy faluja valamelyik lakójának tartozásai miatt. A másik 1405-i decretum egyebek közt biztosítja a jobbágy szabad költözését.
KOMLÓSY későbben igy felelt: Nem tudom elegendőkép csudálni Liptó vármegye követjének ügyességét, hogy azt is reassumálta, a mit én magamnak gondolatomba feltartottam, de ki nem mondottam. (T. i. hogy máskép rendelné el eredetileg a társaságot.)
TORKOS a 1-ae 9. jóvoltát, a nélkül hogy minden oldalrol az óvó intézetek megtétetnének, oly országban hol 12.000 rab van, kitágitani; – VITÉZ pedig 8 millio embert addig is, mig a büntető törvénykönyv megalkottatik, provisio nélkül hagyni, veszedelmesnek tartják, s azért az egész kérdést elhalasztatni kivánják.
DEÁK: Sokat halván a sokszor érdeménél feljebb is dicsért, sokszor ellenben méltatlanúl is gyalázott 1-ae 9-us változhatlanságárol mondatni, szakaszonként felveszi azon törvényt s megvizsgálja, alkotásátol fogva minő változtatások történtek rajta. – Az első szabadságon, melly a nemest egyedül a tetten engedi béfogatni, változást tett az 1625: 13. melly a birtoktalan nemest minden idézés nélkül – az 1655-ki: 38. melly visgálat után, az 1687: 14. s az 1723: 5. mellyek visgálat előtt is béfogatást rendelnek, úgy szinte az 1715: 7, melly Felség sértés esetében hasonlót határoz minden kihalgatás nélkül, a mi viszont a második szabadsággal ellenkezik. A 3-ik szabadság: libere rebus suis utendi fruendi potestas változás szenvedett, midőn az 1548: 34. és 36. s az 1550: 11* a jobbágyság szolgálatját bizonyos napokra és módokra határozta, midőn az 1723: 18. a jobbágy birtokot elvehetetlennek rendelte. A Harminczad alól való kivétel az 1569: 17. és 1655: 83. által csak az allodialis termékekre, az 1723: 14. által pedig csak az örökös tartományokra szoritatott. Végre az utólsó szabadság, melly az egésznek biztositására alkottaték, nem csak megszoritatott, de hová lett? a RR igen jól tudják. Ha tehát őseinknek szabad volt megváltoztatni, megszoritani, eltörölni a 1-ae 9. azon részeit, mellyet a Status czéljára nézve károsnak itéltek, miért ne szabadjon nekünk oly intézeteket tenni, melly még csak megsem szoritja a 1-ae 9-ust. – Hasonló érinthetlen kényességünek mondatik az 1741: 8, ugy de ebben az 1723: 6. alaposnak mondatik, mellynek 4-ik §-ban az armalisták taxáltatni rendeltetnek, ezt azonban az 1715: 19.* és az 1805: 1. elrontották, és igy az 1741: 8. czikelyt, melyről csak szólni sem szabad, meg változtatták, a nélkül hogy a diarium csak legkisebb ellenmondásnak is jelét mutatná. – Hogy állhatna tehát a változhatatlanság idaeája ellent a javallott törvényczikely alkotásának, melly se repraesentatiorol nem szóll, sem az adóról nem rendelkezik, ha nem egyedül arrol hogy a paraszt is a törvény oltalma alatt él, hogy személye sérthetetlen s hogy perét, panaszát előterjesztheti, a mi más szóval annyit tesz hogy a magyar paraszt is ember, – nem tartom én őtet rabszolgának, sőt azt hiszem, hogy őt annak tartani nincs köztünk a ki ne pirúlna.*
Így Kónyi kiadásában is, azonban tévesen, mivel a kérdésre a 39. articulus vonatkozik.
Ez a törvénycikk nem az armálistákról szól. Az elirás kétségtelen, mivel az 1723.-i rendelkezést egy korábbi articulus nem változtathatta meg. A voltaképeni törvénycikk, amelyet különben az 1805; 1. is idéz. az 1741 : 63.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, 18. s köv. l.
B. PRÉNYI: Constitutionk erejének elég bizonsága, hogy 800 évig állott, elég erős az magában, s bizonyal erősebb azoknál, mellyek 40 év alatt nyólcz, kilencz izben változtak, – de Trenchinnel egyet nem tart, hogy a személyes bátorság jóvoltának kiterjesztése alkotványunkat sértené, a nemesi szabadság nem abban áll hogy azokkal csak a nemes élhet, hanem abban hogy azokkal élhet. Midőn intézeteket teszünk hogy a földes úr jobbágya felett önkényt ne gyakorolhasson, helyén van kimondani, hogy ha ő, kinek több hatalmának kell lenni, nem gyakorolhat, bizonyára más sem gyakorolhat. Buzogányos atyáink valamint a fegyver forgatás mesterségét nem a békés polgárok ellen használták, ugy törvény hozás hatalmát sem kivánták az emberi jusok elnyomására forditani. Ezen törvényhozói irányt látja a javallott törvényczikelyben s azért azt belső érdemére nézve elfogadja.
CSÁSZÁR: Némellyek azt tartják hogy sokat adunk jó következéssel, mások, hogy sokat adunk rosz következéssel, – én azt, a mit igazságtalanság nélkül megtagadni nem lehet, soknak nem nevezhetem. Az első beszédben az mondatik hogy a mennyiben különös törvény nincs a jobbágy felől alkotva, a közönséges törvény alatt él, ez olyan természetes hogy ezt mondani sem kell. Az 1-ő § azt foglalja magában hogy a jobbágyot önkénye szerint senki sem sértheti, – ezt concessionak nevezni ismét lehetetlen, de nem is új dolog, mert ezt a természettől nyerte, törvény által pedig még soha sem volt tőle megtagadva. De némellyek rosz következésektől tartanak, mivel népünk még neveletlen, valóban ha nem kell a miveletlen embert személyes bátorsággal felruházni, ugy azon inconsequentiába esünk, hogy nemes atyánk fiainak nagy részét meg kell az 1-ő R 9-ik czimje jóvoltátol fosztani. – Végre a 2-ik § engedelmet ád, hogy ha panasza van, panaszkodhasson a törvényes biró előtt, ez megint oly természetes dolog hogy meg nem foghatom, mit lehet ellene szóllani. Azt mondják végre hogy a Juridicumra kell halasztani, én is azt tartom, de nem a principiumot hanem a modalitást, nézzük a 1-ae 9-ust, csak nem azon tulajdon szók vannak benne a nemesekre szoritva, valjon utánna van e téve a törvényes procedura módja rendje? teljeséggel nincs, ez a maga hellyére volt halasztva, – igy kell azt itt is tenni. Én azt tartom, hahogy ezen elvek a magok egyszerüségekben fognak előadatni, nincs közöttünk senki, a ki vagy ellenzené, vagy a következésektől tartana.
MAJTHÉNYI (Hont) némelly ellenvetésekre felelvén, azt mondja: hogy minden praerogativa magában hordja az igazságtalanságnak, a nemzeti classisok egymás elleni törekedésének magvát. Már Montesquieu előtt is szent örök igazság volt az, hogy minden embert csak azon törvény kötelezzen, mellynek alkotásába maga vagy képviselője által részt veszen.* – Nem azért nem kivánja tehát itt a representatiót a magyar népnek is megadatni, mintha ebben valami absurdum lenne; hanem azért mivel nem ide tartozik.
Montesquieu fő műve éppen 1833-ban jelent meg Pozsonyban magyarul „A törvények lelkéről” címmel.
Végre még több nyilatkozások után RUDICS szabad folyást enged ellenvéleményének. Tagadja hogy egy résznél lettek vólna minden jusok kötelesség nélkül, tudjuk mennyit küzdöttek őseink, s patakonként folyt vérök kövérité azon földeket, mellyek most buzakalászokat teremnek. Hallotta hogy a szabadságot miveltség fogja követni, de valamint Schlegel a játékszinről mondotta, hogy az nem miveli a népet, hanem a mivelt nép kivánsága,* úgy ő is azt hiszi, a szabadság nem miveli az embert, hanem a mivelt ember kiván szabadságot. S minő fokon áll hazánkban a miveltség? Ő látott megszeliditett Tigrist, Oroszlánt, de embereket ösmer, kik ezeknél is vadabbak, kiket sem törvény tekintete, sem vallás nem tartóztat a legdühösbb kicsapongásoktol. Hát a szabad Angliában, ugyan minő lábon áll a köz nép miveltsége? Ott hol az asszonyt férje kötélen vásárra viszi, – a mit ugyan bár nállunk is lehetne tenni a rosz feleséggel! Szégyennel valja meg hogy a kiterjeszteni kivánt szabadsággal eddig is sok nemes nem élt, hanem visza élt, ezeket is szorosb korlátok közé szoritatni kivánja. Végre felhozván Montesquieunek a magyar nemességről mondott magasztalásait,* a javallott concessiókat igazságosaknak ösmeri, de fél a laptát kezéből kiereszteni mert nem tudja meddig megy. – Végre voxolásra kerülvén: Arva, Bars, Liptó, Nográd, Pest, Poson, Esztergom, Zólyom, Baranya, Komárom, Györ, Somogy, Zala, Tólna, Borsod, Heves, Torna, Ung, Zemplén, Békés, Bihar, Csanád Csongrád, Mármaros, Szathmár, Temes, Posega, Verőcze Vármegyék, s a Hajdú kerületek, K. Városok azt határozták hogy itt kell különös törvény czikelyt alkotni a jobbágyok bátorságárol. Voxolás előtt kiment Honth és Ugocsa, az elsőnek voxát Török számitatni kérte, minthogy kétszer is kijelentette véleményét, de La Motte azt hitte, hogy consultatio közben változhat az ember értelme. – Sáros vármegye jelen nem volt, a többi 18 megye és Horvát Ország ellene voxolt.
Schlegel August Wilhelm: Vorlesungen über dramatische Kunst und litteratur-jában, erste Vorlesung.
„On a vu la maison d’Autriche travailler sans relâchc ŕ opprimer la noblesse hongroise. Elle ignoroit de quel prix elle lui servit quelque jour. Elle cherchoit chez les peuples de l’argent qui n’étoit pas; elle ne voyoit pas des hommes qui y étoyent. Lorsque tant de princes partageoient entre eux ses États, toutes les pičces de sa monarchie, immobiles et sans action, tomboient, pour ainsi dire, les unes sur les autres; il n’y avoit de vie que dans cette noblesse, qui s’indigne, oublia tout pour combattre, et crut qu’il étoit de sa gloire de périr et de pardonner.” (Montesquieu: De l’esprit des lois. Livre VIII., chapitre IX.)
KÖLCSEY: Nem titkolhatom el örömömet, midőn ily fontos tárgyban kijelenthetem hogy a nyilvánságos többség itt kivánja a tárgyat felvenni:
Utóbb a törvényczikely elveiről folytanak még rövid vitatások, mellyek között CSÁSZÁR még egyszer kifejtvén fentebbi egyszerü elveit; azok köz elfogadást nyertek, s ROHONCZY is megvallotta hogy ezek aggodalmát legjobban eloszlatták, s ellenzését leginkább az támasztotta hogy a legelől szóllott négy követeknek beszédjeit igen mesze vágóknak látta, ha tudta volna hogy a RRnek nincs egyéb kivánságok, mint hogy az adózó nép is érezze a törvény jótékonyságát, s hogy az önkénytől meg mentessék, örömest kezet fogot vólna.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 282. l.
Azonban miután Junius 18-án és 19-én a VII-ik articulus szerkeztetése rostáltatott vólna,* – Junius 20-án ezen VIII. articulus szerkeztetése jövén visgálat alá – ROHONCZY ujolag több izben meg támadta magát a határozást is, elrejtve látja abban a proprietás kérdését, többnyire tulajdon azon megyék pártolják ezt is. (Mire DEÁK azt feleli hogy neki ugyan ez úttal a birtok birhatás eszébe sem volt, de örül ha úgy van, mert akkor tehát a birtok birhatásra is 30 megye fog voxolni.) ROHONCZY magát soha meg nem nyugtathatja, s mint legislator megegyezését a 8-ik t. czikelyre soha nem adja.
V. ö. 478. l.
A VIII-ik törvény czikkely a Junius 20-án 21-én tett állapodások szerint igy áll:
De Subditorum personali realique Securitate. Urbariali subditorum conditione superioribus plene definita, ut sorti eorundem in respectu caeterarum quoque Civilium correlationum prospectum sit statuitur:
Ezen bevezetésre nézve különféle módositások, sőt a teljes kihagyás is javasoltatván, BALOGH a többi közt azt mondá, hogy ha öszehasonlitja a tanácskozásokat a redactióval, csak árnyékát látja a sok dicső mondásoknak, ha még most is kurtitanánk, végtére az lenne belőle, hogy parturiunt montes, nascitur ridiculus mus.
E bevezetés tehát a szerint elfogadtatván az 1-ő §. igy állott: Quod subditi non aliter, quam per constitutum legalem judicem debite auditi et juxta exigentiam legum judicati in rebus personisque suis turbari, vel poenae corporis afflictivae subjici valeant.
Itt BUSÁN és utánna igen sokan azon aggodalmokat fejezték ki hogy a törvénynek ezen közönséges tartalma könnyen oda magyaráztathatnék, hogy a vétkes parasztot hoszas per s itélet előtt befogatni semmi esetben sem lesz szabad, mi által nem csak több jus adatnék neki mint a nemesnek van, de a köz csendesség is veszedelembe tétetnék. Hiában vetették ellen némellyek hogy a béfogattatásnak utja módja a büntető törvénykönyvre való s a politialis intézetek sem lehetnek ezen, csupán a személyes bátorság elvét kijelentő törvényczikkely tárgyai, hiában mondá BENYICZKY hogy midőn azt mondjuk hogy „juxta exigentiam legum” bizonyal más hatalmat se érthetünk, se adhatunk, mint mellyet majd a törvényben fogunk rendelni, s hogy a törvény hatalmát substituálván az úri önkénynek, azon timor erga Dominum helyett, mellynek elvesztésétől Busán fél, következni fog amor erga Dominum és timor erga legem, a mi bizonnyal jobb az elsőnél. – A tanácskozások mind inkább elágaztak a közép ponttol, némellyek nem figyelvén elegendőleg a büntetés és lemarasztás (detentio) közötti különbségre (ámbár itt ez utolsórol szó sem volt, s csak az enunciáltaték, hogy nyakra főre ütni verni az embert nem szabad, hanem elébb ki kell halgatni, s meg kell itélni), a Habeas Corpus Actának,* s a Franczia Criminalis procedurának fejtegetésébe ereszkedtek, s minden esetre a jövendő törvényes ellátást ezen záradékkal „exceptis casibus lege definitis” biztositatni kivánták, a mint hogy voxolásra kerülvén a dolog, ezen záradékot egy rész azért, mivel szükségesnek vélte, más rész az aggódók megnyugtatására, voxok többségével elfogadták. De kérdésbe jövén hogy hová kell tehát azon óvó záradékot beszúrni? minthogy az egész §-ban sem a detentiórol sem a captura felől egy szó sem volt, hanem csak arrol hogy ki kell halgatni; s meg kell itélni, mielőtt büntetetnék, akár hová illesztetett is az elfogadott exceptis casibus lege definitis záradék, mindenüt úgy hangzott mintha lehetne eset, mellyben a jobbágyot se kihalgatni se megitélni nem szükség, hanem csak nyakra főre ütni verni akasztani: a mint BALOGH mondá, – s e szerint mindég világosabb lőn, hogy azon záradék nem ide való, – de mit kellet tenni? már el volt fogadva, kihagyni nem lehetett. 35 javallat történt tehát egymásután, végre csak ugyan meg egyeztek hogy a Captura ideájára akaratlan is visza kell menni, s voxok többségével sok tétovázás után elfogadtatott BENYICZKY javallata, mellynek következésében igy fog az 1-ő §. vége állani: „turbari tantominus (exceptis casibus lege definitis) capi vel poenae corporis afflictivae subjici valeant.
Az 1679-ben meghozott angol alaptörvény célja megakadályozni az önkényes letartóztatásokat.
Junius 21-én a 2-ik § igy állapitatott meg: Activitate litigandi subditis vigore Art. 20: 1802. in contractualibus jam concessa, libertas haec ad caeteras quoque eorundem causas ita extenditur ut cunctas praetensiones, personalesque injurias contra quemcunque actoratu proprio prosequi-iisdem integrum sit.
E szerint be lévén végezve az urbarium, BOSÁNYI inditványt tett: alkottassék egy rövid t. czikely, mellyben kimondassék; hogy az urba rialis törvény czikelyek szoros magyarázatúak, hogy azokba a politicus kormányszékeknek, semmi befolyásuk ne legyen, s a történhető kétséget csak országgyülése magyarázhatja, végre pedig hogy a munka folytában tett kivételeken kivül ezen törvény a Társ Országokat is kötelezi. De mivel minden törvénynek természete hogy szoros magyarázatú, a Dicasteriumok befolyása már kizáratott, a magyarázat hatalma minden esetre csak a diaetát illeti, s a közönségesen hozott törvény közönségesen is kötelez – mind ezen inditványok elmellőztettek.
De HERTELENDYnek azon észrevétele hogy szeretné az alkotott törvényczikelyeket magyarúl hallani, BEZERÉDY által oda szélesitve hogy országos ülésben már a magyar felett folyjon a tanácskozás, – helyesnek ösmértetvén, miután KÖLCSEY azt is jelenté hogy a Personalis önként declarálta, hogy egy articulust sem kiván a főRRnek által küldeni, magyarositás nélkül – Gr. ANDRÁSSY inditványára idő nyerés tekintetéből az urbarialis törvényczikelyek magyarra által tételének (amit Desewffy szerkeztet) öszevetése küldötségre bizatott, melly egyszersmind a latin texturát is végig combinálandja, s a kerületi ülésnek jelentést teend. Ezen küldötség Scrutinium (titkos szavazat) által fog választatni.* Végre még NAGY PÁL nem czikelyenként, hanem az egész munkát egyszerre kivánta a főRRhez által küldetni, de a többség által ellenkező határoztatott,* – s ezek után BENYOVSZKY helyet naplókönyvi birálóvá felkiáltás utján FEKETE elválasztatván:
V. ö. 499. 1., 30. jegyzet.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 285. s köv., 291. l.
