1833 június 22–26 A vallásos izenet targyában tartott kerületi üléseken elhangzott beszédek és viták utólagos ismertetése.
1833 június 22–26
A vallásos izenet targyában tartott kerületi üléseken elhangzott beszédek és viták utólagos ismertetése.
A vallásos izenet targyában tartott kerületi üléseken elhangzott beszédek és viták utólagos ismertetése.
Folytatása a vallás tárgyában Jumius 22-én és következő napokon Németh és Jármy előlülésök alatt tartatott kerületi üléstervek.
NAGY PÁL: Megyéje csudálkozással halja hogy más Megyékben méltó panaszaik vannak az evangelicusoknak. Sopronban ilyesmiről semmit sem tudnak, s a vallásbeli előljárók mind a két félnél ugy viszik a kormányt, hogy békesség s tökéletes egyetértés uralkodik. Ő a vallásbeli dolgokat átaljában úgy tekinti hogy az főkép Isten dolga, ő pedig meg engedi hogy a nap, hold, minnyájunknak egyenlően világitson, minden gyümölcsben s a földnek minden áldásában egyenlőn részesüljünk. Többnyire tehát fogadatlan procátorok azok, kik a békét, s egyetértést zavarják, s többnyire idvesség és mennyei javak köpönyegje alatt földi javak vadásztatnak. Mi a reversalisokat illeti: ő bizon nem hiszi hogy ezek oly kimondhatatlan károsok lennének, mint a milyeneknek rajzoltatnak. Igaz ugyan hogy némileg korlátoltathat általok a lélek isméret szabadsága, de mi jobb ezt e, vagy a természetnek legszebb ösztönét korlátolni, s ez által sok szerencsés házassági kötéseket akadályoztatni, a minek az is szokott következése lenni, hogy a fiatalok szerelemből a Dunába ugranak. Mondják hogy ellenkezik a természettel, a moralitással valakinek vallásárol szerződéseket kötni, még mi előtt az csak existálna is, de ez ő előtte semmit sem bizonyit, a gyermek még a törököknél is, és az egész világon atyja vallását követi, clore nem tudatik, valjon jónak fogja e azon vallást találni ha fel nevelkedik, de azért csak abban neveltetik, valamelly vallásban csak kell neveltetnie, a gyermek pedig előre meg nem mondhatja, mellyiket fogja jónak találni. Mondják azt is hogy mi proselytismust nem akarunk gyakorolni, mi nem reclamálunk senkit, – és minő zavar következnék ahbol, ha hogy a 16 éves koráig reversalis mellet papista vallásban nevelt ifiút, a reversalisok megszüntetésével evangelicus vallásba kivánná az atya áttériteni, s a praedicator oda jőnne néki magyarázgatni hogy mit az Eucharistia szentségéről s egyebekről tanúlt, az mind hiba, tévelgés, ez bizon némi botránkozás nélkül meg nem eshetnék. Ő tehát a Komáromi követ inditványát elfogadja, mert akarja sikerét látni a dolognak. Azon oratióktol, mellyeket itt hallunk, mellyek a reversalisokat lélek vásárlásnak nevezik bizon protestans atyánkfiai meg nem hiznak, bár ha itt tapsot nyerjenek is. Ha sokat kérünk, majd csak az a sikere lesz az oratióknak, hogy jövendőre sem adják meg a reversalisok el törlését. Ő már egy úttal (mert nem tartja oly nagy dolognak, hogy mejjét sokszor fárasztaná) a 6 heti oktatásra nézve is kimondja véleményét. A transitust is ugy kivánja kormányoztatni, mint a házassági elválást, a mellyet bár meg enged is a protestánsok dogmája, de azért csak oly könnyedén meg nem történhet az. Hogy valamelly betyár ifiú csak kikérje a deputatiót, s vallását három nap alatt háromszor változtassa, ezt nem akarja, hanem kiván oktatást, és tökéletes reciprocitást, igy van ez Saxoniában, Burkus Országban is s más egyebüt, a ki által akar menni, jelenti magát papjánál, s institutiót kap.* Ezen két pont szoros öszefüggésben van, ez mindennek az alapja, s arra kell ügyelnünk, hogy a főRRkel is megegyezhessünk, s a kormány jóvá hagyását is remélhessük.
Szászországban az 1827. febr. 20-i rendelet értelmében más egyházba átlépni csak oly elbocsátó bizonyítvánnyal lehet, amelyet négyheti gondolkozási idő után állít ki az elbocsátó egyházközség.
Erre többen szigorú őszinteséggel feleltek, hogy azonban feleletjeiket tökéletesen érteni lehessen, szükség meg jegyezni, hogy Nagy Pál 1827-ben egy kerületi ülésben, rettenetes kemény kifejezésekkel ki kelt a reversalisok ellen, s a kik azoknak kiadását eszközlik, vagy kiadják, minnyájokat a legrosszabb embereknek festette.
DUBRAVICZKY: Pest Vármegye is oly szerencsés hogy az üldöztetésekről semmit sem tud. Egy szelid Rudnay,* egy historiai nevű NÁDASDY,* egy emberszerető Klobusiczky,* egy lángeszü Horváth* nem olyanok hogy üldöztetést lehetne nállok keresni. De ez csak individualis garantia, és igy bizonytalan. Constitutionalis országban szükség hogy törvény, s nem személy adjon minden polgárnak oltalmat, biztoságot. Sopron vármegye követje megütközik, hogy a reversalisokat lélekvásárlásnak nevezzük; ha ez hiba vólt, úgy megvallom, magam is azon hibába estem, de midőn beleestem nem tettem mást, mint a mit érdemes követ úr tett 1827-ik esztendőben, midőn még erősebb oratióval kele ki a reversalisok ellen. Egyébiránt meg kell ösmernem, oly láng ésszel bir Sopron V[árme]gye követje, hogy mint a dolog mellet, úgy a dolog ellen is minden okokat úgy elő tud adni, hogy majd meg győzi az embert. Mondá még azt is, ne kérjünk többet, mint amennyit elérni remélhetünk, én azt tartom, kérjünk annyit a mennnyi igazságos, ez a törvényhozónak kötelessége.
Rudnay Sándor 1819–1831. esztergomi érsek.
Gr. Nádasdy Ferenc 1823. váci püspök, 1845. kalocsai érsek.
Klobusiczky Péter 1822–1843. kalocsai érsek.
Horváth János, 1831–1835. székesfehérvári püspök, az „Egyházi értekezések és tudósítások” szerkesztője.
PRÓNAY: Sopron vármegye követje nem tartja természettel, s a moralitással ellenkezőnek a reversalisokat, de én bizon azon szerződést melly által az atya gyermekét olyas mire kötelezi, a minek jóságárol meg győződve nincs, mert maga nem követi, a moralitással egyeztetni nem tudom. Egyébiránt úgy hiszem, aki vak szeretetből kész ily contractusokat adni, az kész lesz magán máskép is segiteni, mint sem a Dunába ugorjék. A mi pedig az oratiókat illeti, bár minden tárgyban én sem légyek barátja a hoszas oratiáknak, de e tárgyban biz én tisztelem azon lelkes előadásokat, mellyek kifejtik a dolog állását, hogy a köz vélemény magát hathatósan kimutathassa.
BŐTHY: A Soproni követ lelkesen festé azon szép egyetértést melly megyéjében divatozik, Bihar fájdalom hasonló szerentsével nem dicsekedhetik, de minden esetre maga is elösmeri hogy azon egyetértés mind a két felekezetű előljárók személyességén alapúl, ép azért kell törvényt hozni, hogy az ne személy, de törvény oltalma alatt álljon. Egyébiránt én bizton mondhatom hogy más országgyülésen oly kifejezésekkel élt követ úr e tárgyban, mellyeknél én erősebbeket soha sem hallottam. Meggyőződését követte akkor, meggyőződését követi most is, ez az ő dolga, nekem hozzá semmi közöm. De én készebb vagyok törvény nélkül haza menni, mint a reversalist törvénybe tévén a protestánsok sorsát roszabbá tenni mint volt. A mi pedig az oratiókat illeti, meg hizik e tőlök valaki, vagy mi következése lesz azoknak, nem tudom, de azt tudom hogy maga követ úr is számtalanszor tartott oly oratiókat, melylyeknek mi következése lett, ő maga legjobban tudja.
PALÓCZY: A Diaetalis beszédekre nézve, én sem vagyok Sopronnal egy véleményen. Magától is már két diaetán Istentől, s a természettől ajándékba nyert szép elméjével és folyó nyelvével in promptu tartott oly sok jeles beszédeket hallottam, mellyektől itt a haza szine előtt vallom meg! sokat hiztam, sokat tanúltam is, de soha sem híztam anyit, mint azon mostani mondásaival ellenkező beszédjéből, mellyet 1827-ben Április hónapban a Poson vármegye teremében tartott kerületi ülésben mondott, s mellyben a reversalisokat, s reversalis mellet házasodókat oly eleven fekete szinekkel festette, a hogy csak egy Nagy Pálnak termékeny esze tudhat festeni.
NAGY: Miután 1827-i kijelentésemre hivatkoznak, ámbár én nem igen szoktam emlékezetemben tartani, hogy mit mondottam, úgy hiszem, még is akkor a papista Clerusnak csabitgatási hajlandósága ellen szóllván az ilyen csábitgatókat nem igen derék embereknek festettem, már ugyan ki hozhatja ki mostani beszédemből hogy én őket most már valami különös derék embereknek tartom. Én tehát magammal nem ellenkeztem, s csak oda ment véleményem, hogy zavar és botránkozás nélkül multra nézve nem láttam az eltörlést kivihetőnek. Az oratiókra nézve megjegyezvén, hogy én ezt országos ülésnek nem tartom, ott talán nem éltem vólna ily kifejezéssel, hogy senki meg nem hizik, azonban itt barácságos tanácskozásban nem szoktam a szavakat annyi válogatni, de ellenben a más szavait sem szoktam ki szemelni s glossákkal követni, különben néha egész glossariumot mondhatnék. A Nográdi követ azon válaszára hogy becsületes ember nem neveli gyermekét oly vallásban, mellyet jónak nem lát, azt felelem hogy az nem áll, mert becsületes ember is léphet vegyes házasságra, itt pedig előre tudja hogy leányát más vallásban fogja neveltetni. A Komáromi inditványt pártolom, mert akarom látni hogy sikere legyen a dolognak, másként a főRR el nem fogadják a Felség reá nem áll, és semmi hasznot sem tettünk.
LONOVICS: Két fő okokat hallottam a multra nézve kivánt el törlés mellet felhozatni: 1. hogy a reversalisok ellenkeznek a 26-ik czikellyel, vagy legalább abban nem emlitetnek, 2. hogy természet elleniek, mert általok a szülők még nem született gyermekeik vallásárol rendelkeznek. – A mi a 26-ik czikelyt illeti: mivel ezen törvény azt mondja hogy a vegyes házasságban élő Catholicus apa, mind két nemen lévő gyermekeit tartozik Catholica religióban nevelni, a vegyes házasságban élő protestans apáról pedig azt rendeli: quod proles duntaxat masculae patris religionem sequi possint. Ezen szavakban benn foglaltatik a protestans apára nézve azon szabadság, és tulajdon vallása elveiből is folyó jus, hogy férfi gyermekeit akár tulajdon, akár annyok vallásában is nevelhesse, következőleg azon jus is, hogy a mit később szabadon tehet, arra magát előre is kötelezhesse. Nem tiltja tehát a 26-ik czikely a reversalisokat, a mit pedig a törvény nem tilt, azt, ha hogy a józan ész, és moralitás szabásaival nem ellenkezik, tenni minden egyes polgárnak szabad, máskép a szabadság rosszabb lenne a legsanyarúbb despotizmusnál. Mivel ezen argumentummal én éltem legelőször ez országgyülésen, hihetőleg engem értett Borsod Vármegyének nagy érdemü s tudós követje, midőn azt állitá, hogy a reversalisokra eléhozott azon ok: quidquid Lex non prohibet, permittit, az istenben boldogúlt Jesuitáktol kölcsönöztetett. Jónak tartá egyszersmind a tisztelt követ úr ezen jó atyákat sirjokbol elő idézni, s szemökre tériteni azon nagy befolyást, mellyet mindenütt magoknak tulajdonitottak, s azon buzgóságot, mellyel egy bizonyos tüznek eloltásában foglalatoskodtak. Ők a mi discussióinkba nem tartoznak, s én sem örömest emlitem őket, ha csak minek utánna emlékezetökön anathéma, s gyalázat fekszik, nevök már ma igen is tágas értelemben nem vétetődnék. Hogy szükségesnek tartották magokat, helyben nem hagyom; hogy olykor a Fejedelem tanácsiba is iparkodtak befolyni, kárhoztatom, – de egy hires franczia publicistával* az oly fejedelmet, ki elég gyáva volt, a Status dolgaiban egy Jesuitára szorúlni, még is szerencsésnek tartom, mert az ily gyáva fejedelem ha ezen Jesuitára nem talált vólna, országa kormányában a legelső Maitressétől függött volna. – Bizonyossá tehetem az érdemes követ urat, hogy én az emlitett argumentumot, sem ezen Istenben boldogult szerzetes atyák tanitásaibol, sem a követ úr által emlitett Seminariumok bibliothecájábol, hanem parányi értelmemből meritettem, s a természet törvényéből merithettem, de tudok még egy más auctoritást is előhozni, melly reméllem senki előtt sem lesz gyanús; s ez a legelső Franczia nemzeti gyülés által 1790-ben kihirdetett s a legelső Constitutio elébe függesztett Emberi Jusok declaratiójának V-ik czikelye, melly igy szóll: „A törvény semmi cselekedetet sem tilthat, csupán mellyek a társaság kárára szolgálnak, és senkit sem lehet akadályoztatni hogy tehesse mind azt, mit a törvény nem tilalmaz”.* Ujjitom állitásomat; hogy ha nem szabad azt tenni, mit a törvény nem tilt, a szabad embernek sorsa gonoszab rabszolgáénál. Arrol sem győződhetem meg hogy a reversalisok a természettel ellenkeznének. A természet törvényének egyik fő attributuma, az Universalitás, és igy nem ellenkezhetik az nállunk a természet törvényével, a mi azzal a világon mindenütt megegyez. Már pedig a reversalisok Bavariában, Würtenbergben, Badenben és Német országnak még azon tartományaiban is, hol a protestans kormányszék a Catholicusokra nézve nem áll éppen a legnagyobb türedelem illatjában, mindenütt divatban vannak.* Tudjuk, hogy egy még nem igen rég Thronusra jutott Protestans Fejedelem ily reversalis mellet házasodott, pedig csak fel nem lehet tenni hogy azt a magyar venerabilis Clerus sugallatára kivánta volna Lajos Fülöp, vagy adta volna Leopold.* De talán azért ellenkeznek, mivel a mint mondják, absurdum annak vallásárol rendelkezni a ki még nem is existál. Ugy de e szerint a T[ekintetes] Rendeknek sem volna jusok törvényt hozni minő vallásban neveltessenek az ezentúl kötendő vegyes házasságbol származandó gyermekek. A törvény nem egyébb, mint a polgárok köz akaratjának kifejezése, a mit fejenként egy polgárnak a természet törvénye szerint kivánni nem lehet, az iránt rendelkezni a törvénynek sem lehet. Vagy talán az ily gyermek meg ütközik abban, hogy apja őt oly vallásban nevelte, mellyet maga nem követ? de hiszen nem valamely pogány, Török, vagy Hindu vallásban, hanem egy olyan religióban nevelte őket, mellyet ennek édesannya is követ, nincs is a vallásbeli neveltetésre nézve a gyermeknek más jusa, az atyának más kötelessége, hanem hogy a gyermek oly vallásban neveltessék, melyben vég czélját elérheti, a minőnek a Catholica hitet az Evangelicusok is elösmerik. Ezen észrevéttel különben is, még azon atyákat is illeti, kik reversalis nélkül catholica hitben akarnák gyermekeiket nevelni, – s igy végre az ily gyermeknek még az ellen is lehetne panasza miért vett el apja Catholica leányt? Ha nem látnám a multra ki adott reversalisok eltörlésének szomorú következéseit főkép a Catholica anyákra nézve, kik férjhez menetelökben a reversalist feltétlenül tették, s igy annak eltörlésével lelkiösméretök csendessége, s házassági életök nyugalma veszedelmeztetik, minthogy a reversalisok hitem ágazatjait nem érdeklik, egy szót sem szóllanék. A Komáromi követ javallatát azért nem tarthatom elfogadhatónak, mivel igy a már kiadott reversalisok törvényesek is lennének, és törvénytelenek is, a Catholicus anyának sérelme pedig igy is megmaradna. Elösmerem én hogy a reversalisokból volt eddig a Catholicismusnak némi numericus nyeresége, azonban a jövendőre való eltörlésből semmi vesztesége sem lesz, mert az oly protestans, ki eddig igen oltsón az az csupa reversalis mellet Catholica személyel egybekeltetett, most már a reversalisok mint törvénytelen kötelező levelek, cursusbol kitétetődvén, kénytelen lesz vagy szándékárol lemondani, vagy megtérni, – én pedig Egyházam ily szaporodását teljességgel nem ohajthatom, mert az ily buzgóság szint oly könynyen elhamvad, mint az indulat, melly azt szülte. Ha pedig szándékárol le mondani lesz kéntelen, bizonyal nem fogja megköszönni azon törvényt, melly őt reméllet boldogságában akadályoztatta, természetes és tulajdon vallása elveiből folyó szabadságát korlátolja, s melly szerint tilalmas lesz néki azt házassága előtt néhány nappal igérni, mit esketése után egy órával szabadon igérhet, s első gyermeke születése után szabadon teljesithet. A törvény azon rendeléséből: ne mixtis matrimoniis impedimenta ponantur* vett ellenvetésre az felelem hogy az esketés megtagadásával kicsikart reversalis úgy is sikeretlen, egyébiránt az Egri megyében ezeret haladott vegyes házasságok közül, reversalis mellet csak mintegy hetven köttetett, pedig a ki ösmeri azon nagy moralis béfolyást, mellyel a hivek közt a Clerus bir, elhiheti, hogy ha a Clerus csak némü némükép is erőlködnék a vegyes házasságok erőszakoltatásában, az emlitett házasságok száma két százat is tenne. – Legfőbb ellenvetés hogy meghagyatván multba nézve a reversalisok, akadhat olyan zelóta plebános, ki a régi archivumokat hányogatván, némelly protestans familiák nyugalmát felháboritaná, mivel ennek vagy amannak nagy attya száz s több évek előtt magárol reversalist adott. Ugy de az ilyes usu nem roborált reversalisokat már az 1817-ki 16-ik Májusi resolutio is sikerteleneknek jelenti,* fő RR pedig szintén megegyeztek hogy ha valaki 18 éves korig törvény ellenére is valamely religióban neveltetett, őt többé háborgatni semmi szin alatt se lehessen. – Egyébiránt némelly követ urakkal a múlt idők szomorú emlékezetét felfrissiteni én nem akarom. Én az üldözést bár melly féltől eredjen is az, egyaránt gyülölöm, meg vallom azomban, hogy hazánkban a religio historiája mind a két részről vérrel van irva. Mióta a napkeleti Császárok mélyebben ereszkedtek a religio dolgába, mint az tudományok vagy kötelességök hozta volna magával, s a más vallásbeliek ellen büntető törvényeket is szabtak, az ő Codexekből meritvén törvényeit csak nem minden napnyugati nemzet, az üldözés csak nem egész Europában a Jus publicum egy részét tette. Magokévá tették ezen elvet a protestans kormányok is, ennek nevében égettetett meg Genfben Servetus, ennek nevében égettette VIII. Henrik ugy azokat, kik a Pápában hittek, mint a kik a Transsubstantiátióban nem hittek, mint ennek nevében öldöklötte az úgy nevezett Szüz királyné Ersébet Angliában a Catholicusokat, s hozattattak mind azon borzasztó törvények, mellyek alatt Irland 300 évig nyögött!! Legszomorúb mind ezekben hogy minden felekezet azt vélé, hogy a másiknak üldözése által szolgálatot tesz az Istennek! Fájdalom, hazánkban sincs mit e részben egymás szemére vethessünk. Mert ha egy részről a Catholicusok a protestánsok ellen olykor menthetetlenül erőszakoskodtak, s a reformatio által szenvedett veszteség pótolására olykor a német katonákban is Apostolokat kerestek, más részről a ki bár csak a Catholicusoknak az 1681-ki országgyülésétől felterjesztett representatióját* olvasta is, borzadással fog eltelni, s útálattal fogja szemeit azon időkről elforditani, mellyekben a religio örve alatt oly irtóztató kegyetlenségek követtettek el. Mióta protestans atyánkfiai az 1606-ki békekötés által törvényes lételt kaptak, vallásbeli jusaik korlátolása, s elnyomattatások menthetetlenné lett. Megvallom azonban hogy az óta is mind a két félt gyakran a buzgóság mesze ragadta, hogy gyakran mind a két rész a religio palástja alatt szemei előtt más czélt forgatott, s a Bécsi, és Linczi békekötés eléggé mutatja, hogy az Erdélyi Fejedelmek, midőn hit sorsosik vallásbeli jusaik mellet fegyvert fogtak, tulajdon hasznaikrol is csak igen bőven gondoskodtak. De bizzunk századunk felvilágosodásában, hogy a kölcsönös szeretet mind inkább terjedvén ezen gyászos idők soha többé visza nem fognak térni. – Ezen beszédre is többen feleltek, nevezetesen
Montesquieu. – Lásd: Destutt de Tracy Commentárját, Morstadtnál. (Destutt de Tracy (1754–1836) szenzualista filozófus „Commentaire sur l'esprit des lois de Montesquieu” c. munkája 1819-ben Párizsban jelent meg.)
„La loi n’a le droit de défendre que les actions nuisibles ŕ la société. Tout ce qui n’est pas défendu par la loi ne peut ętre empęché et nul ne peut ętre contraint ŕ faire ce qu’elle n’ordonne pas.” (Déclaration des droits de l'homme, art. 5.)
Szedésüket azonban a pápai kúria már nem tette kötelezővé, XIV. Benedek holland-belga declaratioja ugyanis, amely szerint a tridenti forma nélkül megkötött vegyes házasságok is érvényesek. 1765 óta kiterjedt Boroszlóra, 1774 óta Culmra, 1793 óta Clevere, a kölni érsekség területén 1830 óta, Bajorországban pedig 1832 óta a plébános reverzális nélkül is elvégezhette az esketést. (V. ö. 505. l., 15. jegyzet.)
Lipót belga király, előbb Szász-Koburg herceg, 1832. aug. 9-én Lajos Fülöp francia király leányával, Lujzával kötött házasságot.
1791. évi 26. tc. 15. §.
Az utalás valószínűleg téves. A helytartótanács „departamentum Aug. ct Helv. conf. addictorum” elnevezésű ügyosztályának iratai közt nem található ily dátumú rendelet a reverzálisokról. – A kancellária egyik május 16-i leirata (fons 212. nr. 2., 16.644. sz.) áttérésről rendelkezik, a helytartótanácson pedig protestáns vallásügyeket május 16-án nem referáltak tanácsülésben.)
(Okolicsányi:) Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria. 1710. Appendix. 163. s köv. l.
BÖTHY ugy vélekedett: hogy maga azon paralella, melybe az emlitett franczia publicista a Jesuitákat helyhezteti, midőn őket egy vonatba teszi a maitresekkel, mutatja minő becset tulajdonitott nekiek, – egyébiránt ha csak ugyan kellene a kettő között választania, midőn itt egy Agnes Soreilt, egy Lavaliért lát,* inkáb ezeknek tanácsát követné, mint a Paraguay-i Missionariusokét.* A „quod non prohibit permittit” okoskodás pedig csak akkor állana, ha ezen természetes szabadságot mind a két fél egyiránt gyakorolhatná, – de kérdi, valjon ha ő gyermekeit protestans vallásban akarná neveltetni, ugyan megengednék e?
Sorel Ágnes († 1450) VII. Károly francia király, Lavaličre Louise († 1710) XIV. Lajos maitressee.
A jezsuiták theokratikus állama Paraguayban a XVIII. század közepén szűnt meg.
PRÓNAY pontonként felel: 1. A possint szóra: hogy ő a 26-ik czikelybe egy szót sem lát az országrol, lát ellenben a gyermekek szabadságárol. 2. Hogy a Catholica anyák fognak a reversalis eltörlésével érzékenyen bántódni. Ugy, de az anyai jusok, természet, hit, s positiva törvények szerint is egyenlők, ha a Papista férjnél lévő protestans anyának nem fáj, hogy gyermekei nem az ő vallását követik, a másik esetben sem fájhat, itt a viszonyosság nagyon természetes. 3. Hogy a Clerus nem is avatkozik a vegyes házasságok akadályoztatásába. A szónok tud egy Pápai Brevét Bavariában 1830-ban, melly egyenesen meg hagyja a Clerusnak, hogy csak ott szünjék meg minden ki telhető erővel gátolni a vegyes házasságokat, a hol reversalisok adattak.* 4. Hogy viszonyos az üldöztetés, igaz, ez természet szabása, a hatás, visza hatást szül, de épp azon nagy föladás áll a törvényhozó hatalom előtt, hogy a vallás dogmáinak sértetlen hagyása mellet a politikus jusokat egyenlőségbe helyheztetvén Hazánkra nézve minden kártékony hatást és viszahatást megszüntessen.
VIII. Pius pápa 1830. márc. 25-i brevejével (Litteris attero abhinc) a kölni érsekség területén megengedte, hogy a katolikus plébános, ha a gyermekek nevelésére vonatkozó minden intése eredménytelen maradna, a vegyes házasokat kihirdesse, az esketést a templomon kívül, minden ünnepélyes szertartást mellőzve, elvégezze, és a házasságot az anyakönyvben feljegyezze; hasonló rendelkezéseket tett Bajorországra vonatkozólag XVI. Gergely 1832. máj. 27-i enciklikájával.
PALÓCZY: Az Egri Káptalan igen jeles és tudós követje beszédjére felelek, ön személyemre még dicsőségnek is tartván hogy egy általam oly igen tisztelt tudós férfiú méltóztatott opponensem lenni. Azt mondá tehát hogy én az Istenben boldogult Jesuita Szent atyákat sirjaikban háborgattam: In merito meg vallom leg kisebb akaratom sem volt őket sirjaikban háborgatni (nevetés) nem is háborgatom, mert félek, igen félek hogy felébrednének. (Nevetés!) Ha már meg holtak nyugodjanak csendesen. De meg kellett őket emlitenem s a nevelés tárgyában még egyszer megemlitem mert ha magok megholtak is, élnek principiumaik mellyekkel oly sok kárt tettek a világnak, s az Ifjúság nevelésének, hogy ezekkel hamvaik a maradék előt is felelettel tartoznak. Emlitést tett az Egri fő káptalan követje hogy a Catholicusokat is nyomorgatták a protestans Fejedelmek, név szerint VIII. Henrik és a Szüz Ersébeth királyné. Jól tudja azt a minden tudományokban igen járatos követ úr, hogy Angliában a Catholicusok nem dogmáik, hanem polgári nyughatatlankodásaik miatt nyomorgattattak. De én csak azt felelem, hogy hiba hibát nem ment, s a mi túl a tengeren Angliában hiba lehetett, a száraz földön nálunk sem virtus az. Hallottam azt is hogy a protestánsok pártfogására fegyvert húzott erdélyi fejedelmek magános hasznok gyarapitásárol sem feledkeztek el. Ez nem áll. Bethlen Gábor volt azon fejedelmek között a legnevezetesseb, nem álhatott néki ellent 2-ik Ferdinand. Győzedelmes táborával Morva szélén állott ő, kezében volt a Posonyi vár, s ezzel a Magyar Korona. Gustav Adolph Svéd király át jött a tengeren a Német Országi protestánsok segitségére, s ő, kit előbb 2-ik Ferdinand udvarában meg vetőleg csak Hó királynak neveztek, egymás után futamtatta meg a Császári Generalokat – Tilly meg verettetett, Pappenheim el esett,* s Vallenstein serege is ösze töretett. Igaz, maga Gustav Adolph is elesett Lüczennél, de élt Oxenstirna, élt Torstensohn, nyomúltak ezek Morva felé. Bethlen velök könnyen egyesülhetett, s 2-ik Ferdinandon az utolsó csapást megtehette.* Ő azonban békét kötött, a magyar királyságot, bár vele meg is volt kinálva, fel nem vállalta, s egy Koronát, melly eddig csupán egy Washington szemében nem volt csillogó, el nem fogadott, s a melly néhány megyéket magának megtartott, leginkább azért cselekedte, hogy azoknak többnyire protestans lakosait a boszúállásnak ki téve ne hagyja. – Végre mit a szerelem indulatjának erejéről, a két boldog szerelmesek egyesülésének boldogságárol, s arrol is hallottam hogy reversalisok utján protestans ifiak itt ott mi szép, mi gazdag feleséget kaphatnak, és igy a reversalisok mily ártatlanok mily hasznosak!! most is csak azt felelem: A vallás oly felséges vagyon és ereklye, mellyet a feleség allaturába nem vihet, a férj moringban nem adhat!!
A lützeni csatában. 1632-ben halálosan megsebesült.
Oxenstierna († 1654) Gusztáv Adolf halála után lett a svéd külpolitika irányítója s így ő is, Torstenson pedig még inkább I. Rákóczi György kortársa. Valóban Torstenson szándékozott 1643-ban és 1645-ben a morva határon Rákóczi seregével egyesülni.
E szerint adván ezen igen hoszasan vitatott kérdés nevezetesebb részeit, – még csak KOMLÓSYnak azon mondását jegyezzük meg, melylyet a főRR által felhivott számos resolutiókra felelvén emlitett, mondván: Hivatkoztunk resolutióra, s im falaink közé behoztuk a Trójai falovat, de ezen fegyverek inkább csak zörögnek mint sértenek.
Következő pontban a RRnek azon javallata ellen hogy minden gyermek apja vallását kövesse, két ellenvetést hoztak fel a főRR: 1. Hogy a 26. czikkely változhatlan, 2. hogy a számosabb fél jusa megszoritaték. – Az elsőre
BÖTHY, KÖLCSEY s CLAUZÁL azokon felül, mellyek a változhatlanság tárgyában már több izben mondattak, azt felelék: hogy a 26. czikely czéljának kellene lenni az örökös béke feltartásának, azonban maga azon rendelés hogy a protestáns atyának vegyes házasságbol nemzett leányai atyok vallását nem követhetik, egy részről elegendő ok a béke felháboritására, más részről pedig századokra előre mathematice kiszámolt s a protestánsok ki irtására vezető calculus, s azért SISKOVICS szerint maga a békekötéseknek lelke u. m. az örökös béke kivánja hogy a testvér gyermekek különböző vallásban ne neveltessenek, különben nem örökös béke, hanem megszoritás, és békételenség eszközöltetnék, pedig valamint sehol sincs meg irva hogy a törvényhozó test azt, a mit a 26-ik czikkelyben igazságtalannak lát, a protestánsok javára ne javithassa, úgy kötelessége is mit a mivelt század lelke szerint az igazság kiván, megtenni. – A 2-ikra BEZERÉDY azt felelé, nem úgy áll a thesis, hogy a számosbb fél jusa megszoritatnék, hanem úgy hogy a gyengébb fél szabaditatik, az erősb fél nyomásátol. – SISKOVICS pedig, hogy jus veszedelmeztetése csak ott, s akkor van midőn a természetben gyökerezett jus más hasznának alája vettetik.
ZMESKÁLL látván hogy collegája a reversalisok iránti kérdésben nem voxolt, minthogy haza menni készül, az egész izenetre nézve kinyilatkoztatja, s voxnak vétetni kéri, hogy ő minden pontra a RR első izenetje mellett marad.
A transitus kérdésében a főRR azt nyilatkoztatja ki, hogy ha a RR az eddigi oktatásnál, mellyet ők csak ugyan legszelidebb módnak tartanak, czélirányosabbat találnak, (fel tévén hogy az a korlátlan vakmerő áltmenetelnek mindenkor gátot vessen, s a 26-ik czik[kely] értelmével is megegyezzék) annak elfogadásátol nem lesznek idegenek.
Erre KOMLÓSY megjegyzé hogy a főRR, a Karokat és Rendeket törvényes sánczaik közül a sikra akarják kivonni, s oly viadalra kénszeriteni, hol a visza lépés hátok megett elzárva legyen.
Egyébiránt azon okoskodásra hogy az átmenetel ellenkezik a dogmával, megjegyeztetett hogy az 1608-ki sarkalatos rendszabás által meg volt a korlátlan transitus engedve, ha tehát akkor nem ellenkezett a dogmával, most sem ellenkezik, – hat heti oktatás után megengedtetni a Fő RR sem ellenzik s igy ha hat hét után nem ellenkezik a dogmával hat hét előtt sem, – egyébiránt in idaea minden vallás dogmájával ellenkezésben van a kitérés, mert a ki más vallásra megy által, le mond előbbi vallásárol, és igy bizonnyára ellenkezőt tesz, mint a mit annak dogmája tart. Ez tehát nem argumentum.
A hat heti oktatásra nézve azt jegyzé meg ASZTALOS hogy a 2-ik Leopold tulajdon azon resolutiót* küldötte meg az országgyülésnek, mellyel későbben kormány hatalommal a hat heti oktatást létesitette. De azt akkoron nem csak hogy az ország rendei egyes értelemmel, de még a Clerus is el nem fogadták. El nem fogadván tehát a hat heti oktatást az országgyülése, világos, hogy az oly intézet, melly az országrendeinek nyilván kijelentett akaratja ellen hozatott bé, s igy valóságos sérelem.
Az 1790. nov. 7-i vallásügyi resalutiót l. az 1790/1-i országgyűlés Írásai közt, 268. l.
Egyébiránt a két tábla közötti alkudozások jövendőre alkalmasint azon sark körül forgandván, hogy a 26-ik czikely ezt rendeli: Casus transitus suae Ma[iesta]ti referantur, kérdés tehát, hogy mikor? a kitérés előtt, vagy után! s csak tudomás, vagy engedelem adás végett is? Megjegyezzük hogy KOMLÓSY a szavakhoz ragaszkodván, magát a törvényt is ugy érti hogy csak tudomás végett, mert casus transitus és igy a már megtörtént kitérés rendeltetik feljelentetni. Most azonban a RR nem ezen magyarázgatás, hanem az első izenet értelmében a mellet maradtak, hogy csak egyedül pro statu notitiae kellessék a kitérés eseteit feljelenteni.
A többségnek véleménye az elvre nézve mindenekben az első izenet mellet maradván, a formalitásra nézve két felé oszlott. NICZKY (Vas) azt javallotta, hogy a kitérni szándékozó béadván folyamodását az illető törvényhatóságnak, ennek következésében a kirendelendő küldötség 15 nap alatt kijőjjön, s ha előtte kitérni kivánó szabad akaratját kijelenti, bővebb megfontolásra még 15 napot rendeljen, ekkor pedig ha szándékánál marad, minden továbi akadály nélkül mox ált mehessen. – BALOGH ellenben a második 15 napot nem akarta elfogadni, s csupán azon egy módositásban egyezett meg hogy a mox szó értelme vóltakép kimagyaráztassék, nehogy az bizontalan időkre terjedő halogatásra nyujthasson alkalmat – s ő úgy kivánja magyaráztatni hogy a 15 nap alatt kijövendő küldötség előtt áltmenni akaró szándékát kijelentvén, azon pillanatban minden további ellenzhetés; vagy gátlás nélkül átmehessen. Szavazás utján voxok többségével a Balogh értelme fogadtatott el.
BALOGH még azt is inditványba hozá, hogy ezen vegyes küldötségekből az egyházi személyek kirekesztessenek. Ez iránt köz volt az értelem, hogy ez nem újság, addig sem vettek abban részt.
HERTELENDY inditványt tett hogy a ki térni szándékozónak rendeltessék bizonyos határ idő, melly alatt mind a két felekezet papja, szeliden, felelet terhe alatt, s minden kénszerités nélkül őtet oktatni tartozzék. – BÖTHYnek azon megjegyzésére: szeretné tudni mi lenne azon tanitásbol, midőn két tanúlt buzgó pap egy szegény egyszerü embert két oldalrol elő vesznek? – ezen inditvány el mellőztetett.
BALOGH, ki egyébiránt valamint az Urbarialis VIII-ik czikkelyt 4 szavakkal kívánta alkotni – t. i. Törvény előtt mindenki egyenlő,* úgy itt is csak három szóbol álló törvényt ohajtana igy: minden vallás szabad, de ezt el nem érhetvén, előbbi inditványain felül még a reciprocitást is inditványba hozza hogy t. i. egyenlő rendszabásoknak legyen az áltmenetel minden vallásra nézve kitéve. De a protestans tagok egyes értelemmel azt nyilatkoztatták, hogy ha papistává akar lenni a protestans, egy oráig se kivánják tartóztatni, sőt ezen tartóztatás a vallás szabadságának elvével ellenkezik. – SISKOVICS pedig azt mondá: reciprocitásnak ott van helye, hol hasonló jusrol, vagy szabadságrol, nem pedig a hol megszoritásrol van szó. – BÖTHY végre, hogy ha mindkét résznek nem adhat teljes szabadságot, legalább egyik résznek kiván adni, s a protestánsak sem igen köszönnék meg, ha azon szabadság helyett melylyet kérnek, megszoritást kapnának, – mire a reciprocitás, bár BEZERÉDY azt felelte is hogy itt csak arrol van szó hogy a lépésnek némi ünnepélyesség adassék, nem pedig gát, és megszoritás tétessék, – el nem fogadtatott.
V. ö. 470. l.
LONOVICS: Leirván ez alkalommal minő rendszabásoknak van a Catholica hitre való áttérés alája vetve, hozzá teszi hogy ha visza élések történtek, helybe hagyni nem lehet, s ezt az anyaszentegyház mindég kárhoztatta, valamint azoknak is szerfeletti buzgóságokat, kik körül járják a tengert hogy egy proselytát csináljanak. Néha tán mellesleges eszközök is használtattak, s meglehet hogy nem is siker nélkül, ezt valamint helyben nem hagyja, úgy egyes esetekben nem is kárhoztatja – tudják a RR hogy Idvezitőnk is először jól tartotta az embereket a pusztában, osztán úgy praedicált.
A többi pontokra nézve maradt szorol szóra nagy töbségel voxolás nélkül a legelső izenet értelme. – Az instructiók, s képviseleti helyzet tárgyában még néhány vonás következni fog. Junius 27, 28-án a küldötségek dolgoztak, 28-án Desöffy felolvasta a vallás tárgyában költt 6-ik izenet javallatát – dictaturára bocsájtatott. Junius 29-én ünnep, 30-án vasárnapi szünet. – A küldötségek folyvást dolgoznak.*
Egy bizottság Eötvös Ignác elnöklete alatt a sérelmek vizsgálatával foglalkozott, a kerületek által választott pedig az úrbéri törvényjavaslatot fordította magyarra. (Kölcsey, VII. k. 298. s köv. l.)
