1833. július 4. Országos ülés. Tárgy: A hatodik vallásos izenet szövegének pontonkénti megvitatása.
1833. július 4.
Országos ülés.
Tárgy: A hatodik vallásos izenet szövegének pontonkénti megvitatása.
Országos ülés.
Tárgy: A hatodik vallásos izenet szövegének pontonkénti megvitatása.
Julius 4-én (56-ik) Országos ülés a KK és RR tábláján – Napi rend: Vallás hatod izben.
Leg először MARCZIBÁNYI keserün panaszkodik a Napló könyv fogyatkozásai felett, állitván hogy az minden intézetek mellet is sokkal tökéletlenebb, mint az 1827. és 1830-ki, különösen taglalgatván a 11-ik Juniusi ülést, sérelmesen veszi hogy mind a Böthy, Dubraviczky, Prónay előadásai, mind pedig ezekre adott tennen válaszai, igen csonkán mentek bé a jegyző könyvbe, sokkal könnyeb úgymond annak szóllani, ki mellet a töbség, s úgy szóllván a nagyob rész köz véleménye áll, de a ki minoritásban van, legalább azt kivánhatja, hogy elő adott okai, a haza s maradék itéletére hiven feltartassanak. Panaszkodik különösen hogy a Lázi esetnek Prónay által történt elő terjesztése* nem úgy ment bé a mint mondatott, s az is ki maradt hogy ő azon előadást megyéje részéről el nem fogadta.
V. ö. 454. l.
BÖTHY köszöné hogy az ő kijelentéseinek béiktatása felől is gondoskodik a Trenchéni követ, de a mint meg valja hogy azt maga is csonkának találta, ugy nem vélte ez úttal azt oly fontosságú dolognak hogy iránta szót tegyen. Kéri követ urat, tulajdanitson néki is anyi gondoskodó figyelmet, hogy amint ösmeri küldői eránt tartozó felelése terhét, úgy fel is fog tennen mondásainak béjegyzésére ügyelni. Egyéb iránt akár majoritásbam akár minoritásban lesz, mindég meggyőződése, s követi kötelessége szerint egyenlő férfias erővel fogja felemelni szavát. – Ezt MARCZIBÁNYI is helyesnek ösmeri, s habár maga marad is, meggyőződését semmi tekintetnek alája vetni nem fogja, egyébiránt csak azért fogta fel mások beszédjét, mivel egy részben azokkal ön beszédje is elválaszthatlan kapcsolatban van s azok nélkül úgy áll, mintha égből hullott volna le, más részben mivel megyéjebeli eset (Láz helysége) érdekeltetik. – PRÓNAY az előtte szóllot követ kétségeskedésére késznek jelenti magát, ha hogy a RR részletesen kivánják a Lázi esetet pertractálni, minden adatokat elő szolgáltatni. MARCZIBÁNYI ettől sem irtódzik s fog adni fel világositásokat. – A PERSONALIS azt válaszolja Trenchinnek, hogy szórol szóra minden beszédet felfogni teljes lehetetlenség, egyébiránt maga a napló könyvnek vastagsága is mutatja hogy ami emberileg megtörténhet, el nem múlasztatik. Ha hiba csúszik bé, a mint azt kikerülni nem is lehet, arra való az igazitás, a mint hogy a követ úrnak jelen világositásai is igazitásúl fognak szolgálni.
Olvastatván a Bencsik mint ker. Előlülő által bényujtott izenet – Aczél, Brezovay, Marczibányi, Lonovics, Andrássy ismételék a reversalisokat tárgyazta ellen vetéseiket. – ACZÉL különösen a reversalisok jövendőre nézve lett eltörlésének, a FőRR által kivánt azon feltételét, hogy 18 év előtt a vegyes házasságokra mulhatatlanúl szükséges legyen a szülék megegyezése, helyesnek ösmeri, mert ha egyéb mindennapi közönséges cselekedetekre nézve is szükségesnek tartották törvényeink bizonyos elválasztó közt szabni, mennyivel szükségesb az ily fontos s az egész élet nyugalmára, boldogságára ható lépésnél. – MARCZIBÁNYI ugy vélekedik hogy mivel mostanig a magyar dietán nem vétetett sérelemnek a reversalis, az most sem lehet sérelem, – beszél a természet törvényéről, s ha szabadságában álla protestans apának Catholica vallásban nevelni fiait, nem látja által hogy ezen szabadsághoz való ragaszkodását előre is irásban miért ne jelenthesse ki. Ha természet elleninek tartják hogy az apa gyermekének oly vallásbani neveltetésére kötelezi magát, mellyet ön maga nem követ, ugy a RRnek azon kivánságuk is ellenkezik a természettel, hogy a gyermekek atyjok vallását kövessék, mert az anya oly vallásban kéntelenitetnék gyermekeit nevelni, mellyet maga nem követ. Végre feddeni indúl a Protestansokat, hogy törvényteleneknek kiáltják a resolutiókat, holott mind eddig a Felséghez folyamodván, azokban kerestek menedéket, s ha kedvező resolutiókat kaptak vólna, azokhoz bizonyosan ragaszkodnának.
Ezekre, s ezekhez hasonlókra többen, mint már sok izben, úgy most is megfeleltenek. – Különösen a kevés napok előtt hazúlrol visza érkezett
PÉCHY: A resolutiókra nézve megjegyzi: hogy itt nem panaszkodnak a protestánsok, és senki sem szóll úgy mint egy, vagy más vallásbeli felekezet tagja, hanem szóll úgy mint törvényhozó, mint törvény hatóság követe, kinek a törvényelleni resolutiókat kárhoztatni az 1791: 12. s 1827: 3. czikely értelmében is kötelessége.* Őseink kik a constitutionalis lételt biztositó 1791: 12-ik czikelyt alkották, sirjaikban megfordulnának, ha tudnák hogy fiaik, a törvényhozó hatalom körén kivül hozott kormány rendeleteket törvényesitni akarják. Egyébiránt fel se tehette vólna a főRRről, hogy a reversalisok törvényességét védni akarván, oly intimatumra fognának hivatkozni, mellyet az maga, kinek nevében adatott, 1793-ki Januar 28-án költ decretumában* viszahúzott, s kárhoztatott. Ő tehát azon intimatumot subtendáltnak hiszi, s hasonlónak gyanitja a 2-ik Leopold idejében költ parancsolatot is, részint azért, mivel az Zolyom vármegyén, és Brezno Bánya városán kivül más törvényhatóságokkal nem közöltetett,* részint mivel meg nem tudja Leopoldnak 1791:martius 14-én költ parancsolatjával* egyeztetni, melly által a Főispányoknak s a t. nyilván tilalmazza, hogy vallásbeli panaszt elébe még csak ne is hozzanak. A Marczibányi természet elleniségére azt feleli, hogy a szerint az is ellenkezik a természettel, hogy protestans anyának gyermekei papista vallásban neveltetnek. Egyébiránt ezen ügynek igazságát nem csak a világnak, hanem azon mindenható Istennek is, ki a világot meg fogja itélni, birálására kész bocsájtani.
Az 1791. évi 12. tc.-ben a király kijelenti, hogy az országot nem fogja „per edicta seu sic dictas patentales” kormányozni, az 1827. évi 3. tc.-ben pedig az alkotmány védelmét s azzal együtt az előbbi articulus megtartását is ígéri.
A 815/1793. számú leiratra vonatkozólag v. ö. 410. l., 9. jegyzet.
Az 1791. nov. 17-i leiratról 490. l., 5. jegyzet.
Ezt II. Lipót közvetlenül az országgyűlés berekesztése (márc. 13.) után adta ki.
MATHEY Késmárk városa követje a KK és RR első sark izenetjéhez szórul szóra való ragaszkodását jelentvén
BUJANOVICS Eperjes városa követje állitja: hogy a Nemzet minden majestasi kormányzó hatalmat a királyi Felségnek által adott, a vallás tárgyában költt resolutiókat tehát a 26-ik cz. következésében is úgy nézi; mint megannyi legfelsőbb itéleteket, s úgy hiszi hogy minden felforgó kérdéseknek politicai elintézését, a kormány mint a nemzet által teljes hatalommal fel ruházva választott legfelsőbb biró teljes hatalommal gyakorolhatta is. Harczol a Suprema inspectiónak királyi hatalma, harczol a nép töbségének alkotványunkkal egyidős dogmái mellet. Kivánja egy ujabb törvény által meg tiltatni, hogy a vallásbeli sérelmek, mint szomorú tapasztalás szerint, az ország boldogsága eszközlésének gátjai, országgyülésére soha fel sem adathassanak – s végre kéri hogy jure postliminii a királyi városoknak egyenkénti voxa megadassék. Ennek ellenére HERTELENDY röviden azt feleli, hogy a hallott constitutio elleni elvekre meg felel azon 1791-ki törvény, a melly világosan meghatározza minő, s mily korlátok közötti hatalmat adott a nemzet által a kormánynak. – B. PRÉNYI pedig szokása szerint erős Philippicával ki kél a kir. városok ellen, s felhozza az 1790-ki példát, midőn t. i. négy királyi város kapot ülést s azon aggodalomra, mely ezen szaporodás által a nemesség jusainak veszedelmeztetése tekintetéből támadott, az feleltetett: hogy nincs mitől tartani mert egy királyi város, csak annyi mint egyetlen egy nemes.* – PÓSFAY Poson városa követe* meg van győződve: hogy követ társai közül igen kevesen, vagy épen senki sem osztozik Eperjes városa követének gondolkozásában, kéri tehát Ugochát, hogy egyes követ mondását az egész Statusnak ne imputálja. Egyébiránt annak mutogatásába ereszkedik hogy a Városok nem úgy mint egy egy nemes, hanem mint 4-ik Status vesznek részt a törvényhozásban, s hogy az 1608: 1-ő törvény* értelmében non votum sed vota habent.
Temesvár; Szabadka, Károlyváros és Pozsega szabad királyi városok becikkelyezését az alsótábla 1790. dec. 7-én tárgyalta. Az aggodalmakat, hogy a városi követek a többi rendet majorizálhatnák, az a felfogás oszlatta el, hogy „törvény szerént egy királyi várost nagyobbra venni nem lehetne, hanem tsupán tsak ugy mint egy nemes embert”. (Az országgyűlés Jegyzései, 296. l.)
A hivatalos jegyzőkönyv szerint (II. k. 57. l.) nem Pósfay, hanem Pest város követe (Havas) volt a felszólaló.
1608. koronázás utáni 1. tc. 10. §.
A PERSONALIS figyelmezteti hogy követi kötelességhez tartozik illő tekintetben tartani a tanácskozás rendjét, most pedig a Votum bizonyosan nincs a tanácskozás rendjén. – B. PRÉNYI megelégszik, s nem szokott ugymond Scabellumokat tartani.
CSÁSZÁR: Meg egyezik ugyan hogy a reversalisok multra nézve is erőtleneknek nyilatkoztassanak, de az okoskodás sorát meggyőződésével ösze nam egyeztetheti. Abbol t. i. hogy a gyermeknek jusa van vallást választani, majd az következnék, hogy az atya egy vallásban se neveltesse, mert előre nem tudhatja hogy fia mellyiket fogja választani. S mivel a nevelés az atyai hatalom körébe tartozik, s nem a születendő gyermek, hanem ezen jus a reversalis kötésének tárgya, általánosan törvénytelennek nem tarthatja; hanem a kormánynak, vagy akár ki másnak bé avatkozását, s házi csend megzavarását s a. t. oly fontos okoknak látja, mellyek a reversalisok megerőtlenitésére tökéletesen elegendő alapokat nyujtanak. Ne hogy tehát a jó ügynek ártalmára legyen, ezen argumentatiót ki hagyatni vélé.
A PERSONALIS ezen helyesnek itélt észrevételt majdan a stylus kérdésében maga is előadandó vala s ajánlja a RRnek. – De BREZOVAYn kivül, a ki a dolog érdemére nézve használta a Császár következtetését, senki által sem pártoltatott. – Hasonló sorsa volt HERTELENDY azon inditványának, hogy a multra nézve az szabjon törvényt, valjon foganatba ment e a reversalis vagy nem? Ezt is ajánlá a Personalis de el nem fogadtatott.
RADVÁNSZKY nyolcz heti betegeskedése után, még mindég betegen feljött az ülése kijelenteni, hogy utasitást vett, mely a sark izenethez szóról szóra való ragaszkodást parancsolja, a minek ő nagy örömmel engedelmeskedik.
PALÓCZY: Már 12-ik izben anyit hallott a tárgy mellet, és ellen mondatni, hogy most sok szépet ugyan, de ujat észre nem vett, s csak azt feleli: Haec argumenta me et committentes meos nec movent nec inquam movebunt. El beszél egy Borsodi esetet, midőn egy bizonyos atyát állitólag kiadott reversalisa következésében szoritotta a helytartó tanács, hogy fiait papista vallásban nevelje. Ő tagadta a reversalis kiadását, – aláirás helyet a másolatban kereszt volt húzva, s coramizánsoknak szokás szerint, a Cántor és Orgonista. Addig sürgette az originalist, mig végtére azon felelet jött, hogy a Dioecesanum Archivumban keresték, de hiában, eltévedt valahogy – az azonban semmit sem tesz; mert a mi copia, annak originalisának is kellet lenni – (kaczaj) igy húzodott a dolog mig az apa meghalt, a Catholica anya pedig gyermekeivel Isten tudja hová költözött.*
A Jegyzőkönyv II. k. (55. l.) az esetet részletesen, nevekkel írja le. E szerint az állítólagos reverzálist a kántor és a harangozó láttamozták, azonban mind ők, mind a plébános halottak voltak már, amidőn az eredeti példányt keresték.
MARCZIBÁNYI többi között minden kormány rendelést melly törvényben nincs, törvénytelennek el nem ösmérhet. Száz meg száz előre nem látható eset van, mely hirtelen rendelést kiván. Igy p. o. ha Zemplénben, s egyebüt a múlt lázadáskor,* katonai segedelemért folyamodván a törvényhatóságok, a kormány azt felelte volna hogy nincs törvénybe, – minő következése lett vólna? (Zugás.)
A kolerajárványt követő felkelés idején, 1831-ben.
PALÓCZY: A fejedelem igen jól tudta, hogy a jámbor polgároknak rablók, s gyilkosok elleni megoltalmazása oly fejedelmi kötelesség, melyre különös engedelem nem kell a diaetától.
A PERSONALIS igazolván Borsod állitását hogy a tárgy ki van meritve, kérdi a RRket kivánnak e megmaradni az izenet mellett? – Felkiáltás: Maradjon! – a Personalis végzésnek jelenti. – (Nyilván látszott hogy erejét másuvá tartja.)
A 2-ik §-ban, melly arrol szóll hogy a gyermekek minden esetben attyok vallását kövessék, a többi közt azon okoskodással is éltek a RR. hogy ellenkezik a törvényhozás természetével, hogy azon hatóság, melly törvényeket alkot, magát tulajdon törvénye által keresztül hághatlan korlátok közzé szoritsa.*
A vitatott szövegrész a következő: „de a törvényhozás intézete természetével is ellenkezik, hogy azon hatóság, melly törvényeket alkot, magát ön maga, tulajdon törvénye által, olly keresztül hághatatlan korlátok közé szorítsa, mellyeken tul még akkor se hághasson, midőn az osztozó igazság örök törvénye és a köz társaságban létező felekezetek, egyenlő jussaik az idő lelkével járó igazitást tesznek szükségessé. Hal a törvény a két felekezeteknek viszonyos jussait egyenetlen karba helyezi, kötelessége ott a törvényhozó testnek, hogy a törvény czélerányos megigazitása által a nyomást érező bár mi kissebb felekezetet természeti igazaiba vissza helyezze”. (Iratok, I. k. 250. l.)
Ezt némellyek kihagyatni kivánták, a PERSONALIS is figyelmezteti a RRket hogy általánosan ellene szóllanak a törvény változhatlanságának, s még is a jelen való tárgyban is egy oly törvényt kivánnak változhatlanságra emelni, melly 200 évek előtt hozatott.* – PRÓNAY de kivált RUDICS általánosan teljességgel el nem ösmérheti hogy változhatók a sarkalatos törvények, hanem PRÓNAY s CSÁSZÁR csak oda kivánják az okoskodást szoritani, hogy a 26-ik czikelyt nem tartják a RR olyannak, mellyet tágitólag változtatni ne lehetne. Azomban in abstracto oly elvet ki jelenteni csak igy mellékesen, melly alkotványunkat veszélyezhetné, felesleges, sőt jövendőre káros is lehet. Ha el jő az idő, melly sarkalatos törvényeink változtatásával a polgári jusok egyenlőségét meg fogja kivánni, úgy is teljesedik az, akár van a változhatóság előre papiroson akár nincs. – ANDRÁSSY úgy vélekedett hogy alkotványunk alapjának megváltoztatása legalább megérdemelné hogy rendszeresen vétessék fel. – Ellenben
Az üzenet a bécsi és linzi békékre hivatkozik.
BÖTHY nem pártolhatja a javallott kimaradást, máskint nincs megfelelve a főRR azon ellenvetésére, hogy kivánságunknak ellene áll a 26. czik[kely]. Emberi miv örök nem lehet, ember hozta a törvényt, ember fogja módositani. – KÖLCSEY pedig ugy nyilatkozik, hogy valahányszor nem tetszik a fő Rendeknek ezen tábla kivánsága, mindég Schlendriant, régi elaludt törvényeket vetnek ellene, ki kell mondani hogy a K és RR törvényhozói kezeiket megkötve nem érzik. – DUBRAVICZKY pedig emlékezetbe hozza hogy másut a Zsidók is polgárositatnak, mi pedig örök gátat akarunk magunk előtt látni.
Némellyek, ha meg marad a pont, kivétel gyanánt az 1741: 8. czikelyt emliteni kivánják.* DUBRAVICZKY ezt in principio változhatatlannak hiszi ugyan, de el nem ösmeri, hogy módositást ne szenvedhetne.
V. ö. 415. l., 5, jegyzet.
RUDICS soha semmi némü egyenlőséget sem akarván a polgári jusokban elösmerni, nem csak ezen pontot, de a következőt is kihagyni kéré, – melly a jusok egyenlőségét, s azt is emliti, hogy „hol a törvény a felekezetek viszonyos jusait egyenetlen karban helyhezi, kötelessége ott a törvényhozó testnek, a nyomást érző felekezetet természeti igazaiba visza helyezni”.
BERNÁTHnak más egyéb tárgybeli utasitásával ugyan megegyezik a változhatóság principiuma, de publico politicus kérdést foglalván magában, innen kimaradhat. – A következő pontot azonban „hol a törvény” s a. t. múlhatatlanúl megtartani kivánja.
BEZERÉDY: A stabilitás principiuma az által hogy kötelező utasitások mellet jelennek meg a követek, olymód van biztositva, hogy az eránt tapasztalás szerint is a haza aggodalom nélkül lehet. Nem szükség tehát a stabilitás végett a nemzetnek törvényhozó jusárol akár melly részben is lemondani, a mi a nemzetnek élő elveivel egyenest ellenkeznék. Hazánkban is mindég gyakorlotta a nemzet korlátlan törvényhozói hatalmát, különössen a sarkalatos állapotokban is, midőn oly törvényeket alkotott, mellyek előbb nem voltak. Egyébiránt minden constitutiónak a természeti igazságon kell alapulni, máskép a törvénynek első mulhatatlan tulajdona nélkül szükölködik. Magyar országnak rendszere sem lehet ezen elvtől idegen. Igaz hogy a polgári társaság positiv intézetei korlátozhatják, sőt szükségkép korlátozzák is a természeti törvényt, – igaz hogy a társasági állapot kifejlődésének körülményi szerint a különböző karzatok természeti jusaik, különböző mértékben divatozhatnak, de oly elvet, melly ezen jusoknak a polgári viszonyokra való béfolyást ellenzené, a Status magáénak nem valhat. Hazánkban is fenállanak ama korlátozó positiv intézetek, itt is lépcsőnként kell kifejlődni a tökéletesedésnek, de hogy hazánk alkotmánya a hazafiak bár melly részére nézve a természeti törvény s igazság életbe hozását ki zárná, el nem ismérhetem. – A kihagyatásba tehát meg nem egyezik, de elegendőnek látja a dolgot azon pontban is kifejezve lenni, melly igy kezdődik „hol a törvény”* – hanem a „természeti” szót múlhatatlanúl megtartani kivánja. Bernáthnak véleménye szerint az elsőbi pont kimarad, – a következő pedig „hol a törvény” s a. t. megmarad, a ,,felekezetek” szó elébe NICZKY inditványára: vallásos tétetvén, – minthogy itt csak a vallásrol van szó – ámbár az e napokban visza érkezett BORSICZKY azt ellenzé, a meg nem foghatta, miért csak egyedül a vallás dolgában kell a természeti jusoknak divatozni? vagy egyébben is, vagy ebben sem. Ha megkérdeznénk a magyar parasztot, hol kivánja inkább a természeti jusokat itt e, vagy az urbariumban, alkalmasint ez utolsót választaná.*
Tollban maradt a mondat befejező része, amely a Jegyzőkönyv (II. k. 61.l.) szerint így hangzik: „nem ellenzi, ha az előbbi §-nak vége kimarad is.”
Az országos ülés határozata szerint az üzenetnek de a törvényhozás szavakkal kezdődő része a tesznek szükségessé szavakig kimaradt, a két felekezeteknek szavak közé pedig beiktatták: vallásos. (Jegyzőkönyv, II. k. 62. l.)
Következik most az Eris almája, a transitus kérdése.
A PERSONALIS kifejtvén a két tábla közötti alkudozásnak e pontot illető historiáját, megemliti hogy a főRR ámbár mindég legszelidebb módnak itélték a 6 hét oktatást, mindaz által egyesülés tekintetéből készek más modalitást is elfogadni, mihelyt az korlátolni fogja a vakmerő átmenetelt s a 26-ik czikelynek megfelel. – A RR fontolóra vévén ezen kivánságot, előbbi véleményükhöz azt adták hozzá hogy a Deputatio 15 nap alatt menjen ki, kétség kivül azért hogy az áltmenni akarónak ideje legyen a megfontolásra.* – Mennyire felel meg ezen javaslat a FőRR azon kivánságának, hogy a vakmerő áltmenetel korlátoztassék, nem visgálja a Personalis, de közelitést látván a javalatban, nem ostromolja, kéri azonban a RRket, úgy intézzék a dolgot, hogy a másik feltételnek is t. i. a 26-ik czikelynek megfeleljen. Ott van hogy ne temere fiat casus transitus suae Ma[iesta]ti referantur* – casus transitus!! és igy nem factum hanem a factum előtt!!* Van tehát ezen törvény czikelyből jusa a felségnek felvigyázni, ne transitus temere fiat, ha igy mond az izenet amint van hogy csak az átmenetel után s csupán tudomás véget tétetik ő felségének jelentés, úgy a felségnek ezen jusa megszoritatik s a 26-ik czikely nem magyaráztatik, hanem eltöröltetik. De nem is ád a javallott mód csak anyi biztoságot is, mint a 26-ik czik: a vármegyékben különböző lélek uralkodhatik, viszaélések történhetnek s fognak is történni, a felség belé nem tekinthet, a Vármegye pedig maga ellen az ország gyülésére sérelmet fel nem ad. Kéri tehát a RRket hogy az izenetből ezen szavát, „nyomban átmehessen” ki hagyatassanak* s helyökbe ezek tétessenek: „és az ilyes esetek a 26-ik czikely értelmében előre őfelségének feljelentessenek”.
A megyei küldöttség beiktatására vonatkozólag – ami Niczky és Balogh javaslatai alapján történt – v. ö. 507. s köv. l.
Az 1791. évi 26. tc. 13. §. szerint mivel az áttérés ellenkezik a katolikus vallás elveivel, „ne is temere fiat, occurrentes eiusmodi casus ad sacratissimam suam regiam maiestatem referendi venient”.
A Jegyzőkönyv (II. k. 63. l.) szerint: A törvény „világosan azt rendeli, hogy az átmenetelnek eseteit, minekelőtte az átmenetel valóságosan megtörtént volna, kelletik Ő Felségének be jelenteni, mert a fiat szó, egyenesen eztet foglalja magába, ugyan is ellenkező esetbe, nem arról a minek lenni kell, de arról, a mi meg lett, quod factum est rendelte volna a törvény a bejelentést”.
Az üzenet szerint az áttérni szándékozónak ha megmarad elhatározása mellett, a megyei bizottság ,,nyomban a felől bizonyítványt adni köteles legyen, melly mellett a folyamodó más vallásra minden további akadály nélkül szabadon áltmehessen”. (Iratok, I. k. 251. l.)
Meg kell itt jegyeznünk hogy a legközelebbi napokban igen sűrűn tartattak conferentiák, s közönségesen el terjedett azon hir, hogy a kormány béfolyásának törvényesitése azon egyedüli mód, melly egyesülést eszközölhet, s hogy igen számos megyék követei hajlandók a javalatot támogatni.* – S ez utolsót legalább meg igazolá a következés.
A háttérben folyó tárgyalásakról Kölcsey is megemlékezik naplójában. (VII. k. 306. s köv. l.)
A PERSONALIS előterjesztését hangos maradjon!! követé. – Azomban felállott
ACZÉL s a tőle harmadik asztalnál ülő B. Prényi felé fordúlván „hiában kiált” úgymond Ugocsa Vármegye követje maradjont! én szóllani akarok! – és szóllot hoszasan, beszédjének resultatuma az volt: Hogy a törvény értelmében a végrehajtó hatalom a Felséget illeti, s ha az izenet ugy marad amint van, akkar ezen végrehajtó hatalom a Felségtől elvétetik, s az 52 vármegyéknek adatik, ezekből könnyen 52 fejedelem, majd 52 despota, s végre közönséges anarchia lehet. Akár mely módot fogadnak is el a RR ő meg nyugszik, csak olyan legyen, melly meg felel a 26-ik czikelynek, mellyben világosan ott van, ne temere fiat, casus transitus suae Ma[iesta]ti referantur.
B. PRÉNYI: Arad követének hoszas, de engem teljeséggel nem mozditott beszédjét, oly béke türéssel hallgattam, hogy valóban előre is megkivánhattam volna: oly gyengéded érzéssel bánjon velem, mellyet megyém tekintete méltán megkiván. Nem is vehetem úgy cselekedetjét hogy azt egy képviselő tegye, vagy tehette, hanem csak személy tettének nézem, s kérem a RRket, ne méltóztassanak neki vétkül tulajdonitani. Egyébiránt miután a minoritás maga is elösmerte, hogy a hat heti oktatást a kormánynak egy oldalú hatalma létesitette, talán méltán megkivánhatnók, hogy az enormis többségnek magát többé ellene ne szegezze. – Én az Izenet mellet maradok.
A Personalis által javallott módositás, ismét, és ismét különböző árnyéklatokban, s körülirásokban tünt elő.
MAJTHÉNYI (Bars) követtársának Baloghnak véghetetlen megütközésére igy szóllott: Abban soha meg nem egyezem, hogy a kormány a transitust megengedhesse, vagy megtilthassa, de abban sem, hogy a kormánytol elvétetett ezen hatalom másnak, akár vármegyének, akár küldötségnek adassék, – fájlalom ugyan azon elv kijelentését, hogy a transitus vakmerő is lehet, mert el nem ösmérhetem hogy két egyiránt jó vallás között a kitérés akár melly esetben is vakmerő lehessen. Elfogadom ugyan az Izenetben javallot küldötséget, de nem úgy mint korlátoló, hanem mint eszközlő módot. – Azonban meg lévén győződve, hogy ezen pont a protestánsokat, a vallásuknak szabad gyakorlását leg kevésbé sem érdekli, sőt inkáb a Catholicusok kitérési szabadságát gátolja, úgy hiszem ez azon pont, mellynél a protestánsok sérelme nélkül közelitésnek van helye. Én tehát ezt javallom a Deputatio re interea integre servata az iroványokat küldje fel ő felségének, csak a véget, hogy ő meg visgálja, eljárt e a küldötség kötelességében, nem pedig a véget hogy a kitérést meg engedje, vagy el tiltsa. Hogy pedig azon ellenvetés is megszünjék, hogy a Felség hoszabb ideig nem fog felelni s igy a dolog függésben tartása a vallás szabadságát korlátozandja, módjokban van a RRnek végső határ időt hozni javalatba, melly alatt a kormány választ adni tartozzék.
HERTELENDY: A mint ellensége a 6 heti oktatásnak, úgy meg egyezni nem tud, hogy ő felsége azon jusábol, mellyet néki a 26-ik t. cz. ád, ki vetkeztessék. Iure supremae inspectionis, a kitérés előtt kell a béjelentésnek történni, de úgy: hogy ezen törvény rendelése tökéletes teljesedése következésében a felség az engedelmet meg ne tagadhassa.
NICZKY (Vas): Meg lehet hogy a küldötségek, a vármegyék, nem járnak el kötelességökben, azért van a végrehajtó hatalom adva a kormánynak, hogy a törvény teljesitésére felügyeljen, ez kötelessége a kormánynak, mellytől őtet felmenteni nem akarja, fel mentetnék pedig, ha egyedül tudomás véget történnék a feljelentés. Kivánja tehát hogy ante transitum tétessék a kormánynak jelentés az 1791: 26. t. cz. értelmében, azon világos hozá adással mindazon által hogy ha meg tartatik a törvény által kiszabott modalitás, az 1608: 1. törvény czikelyben* megengedett, s az 1791: 26. t[ör]vényben is biztositott szabad átmenetelt se kormány, se vármegye ne hátrálhassa vagy akadályozhassa. – Hasonló értelemben szóll CZINDERY, s azt hiszi, bár visza élések történhetnek is, még is előbre leszünk mint voltunk, mert eddig alaposan még csak representálni sem lehetett, most pedig világos lesz a temere szónak magyarázatja.
A koronázás előtti 1. articulusban.
CSÁSZÁR: Miután a teljes szabadságú ált menetel meg nem engedtetett, kivánta volna a temerarius transitus bélyegeit törvényben meghatároztatni, ezért kivánt már más izben a csábitásra büntetést szabatni, de ha ez el nem fogadtatik, s a temerarius transitus esetei törvényben meg nem határoztatnak, nincs más mód, compromittálni kell valakibe, s azért elfogadja az előterjesztett javallatokat, azon megszoritásokkal, mellyek a szabad transitus biztositására szolgálnak.
Ellenben DUBRAVICZKY az előtte szóllott Káptalanbeli követ Mayer előadásának* ellenére hoszasabban s diplomaticai adatokkal bizonyitván, hogy az 1608: 1. t. cz. nem csak a vallás szabad gyakorlását, hanem a korlátlan szabad transitust is biztositja, – az izenetben javallot módot igen is meg tudja a 26-ik czikelynek, a békekötések tartalmához alkalmazott értelmével egyeztetni. – Ott van ne temere fiat, – tettek iránta provisiót a RR – ott van hogy feljelentessék ő Felségének, – meghagyták ezt is a RR de a kitérés után mert a királyi inspectio jusa továb nem terjedhet, mint a vallásnak civilis effectusaira, arra ellenben hogy mit hidjen ez vagy amaz pólgár, sem engedőleg, sem tiltólag ki nem terjeszkedhetik. Constitutionalis országban nem a kormány önkényétől, hanem törvénytől akar fügni, a Statusi hatalom minden nemü gyakorlásábol az önkényt kizárni kivánja, s a parancsoló, vagy tiltó hatalmat egyedül a törvény körébe szoritani. Az 1791. törvény már roszabb vólt az 1608-nál, a mostani igy bizonnyal roszabb lenne az 1791-kinél is, pedig nem hiheti hogy a törvényhozó testnek czélzása lehessen hátra fele menni.
A székesfehérvári káptalan követének történeti fejtegetéseit a Jegyzőkönyv (II. k. 65. s köv. l.) részletesen közli.
KÖLCSEY szokott erővel festvén a protestánsok szenvedéseit, a tárgyat kimeritve látja, s ugy hiszi már a nemzet is nem azt várja, minő okokkal támogatják a RR véleményöket, hanem azt, mi lesz hoszas vitatásaik fejleménye. Erős ecsettel rajzolja, mennyire meg nem érdemelné ő küldőinek bizodalmát, s minő méltatlanságot követne el önmaga ellen is, ha a kerületi ülésekben hat izben, országos ülésben pedig ötször hiven megőrzött véleményét most, midőn a tárgy velejét illető uj okot ellene felhozni többé nem is lehet, tizenkettedizbeni alkalommal meg változtatná.*
V. ö. Kölcsey, VI. k. 129. s köv. l.
BEZERÉDY kérdé, mi a jelen törvény czélja? az hogy kiki minden külső megszoritás, avagy gát nélkül követhesse, a mit lélek ismérete sugal, – s igy ezt akárkinek is jóvá hagyásátol felfüggeszteni annyit tenne, mint a törvény czélját nem biztositani, de eldönteni. Nem is használ az engedelem adást formák, feltételek közé szoritani, mutatja a tapasztalás, hogy ez mind haszontalan, s csak ugy marad tisztában a dolog, ha az ált menni kivánónak ünnepélyes kinyilatkoztatása után, a szabad áltmenetel semmi feltételtől, semmi jelentéstől, semmi választol felfüggesztve nem leszen. – A királyi felügyelés jusa tovább nem terjedhet, mint az 1791: 12. t[ör]vényben kifejezett végrehajtó hatalom.* De hová is vezetne ezen tágas értelem? hiszen azon közönségesen elösmért elvnél fogva hogy nem jó a kormánynak mindenbe avatkozni, még az absoluta monarchiában sem lehet az, hogy a kormány pántlikán vezesse az embereket, s hogy a status polgárja magános körében se tehessen valamit, mi előtt azt feljelentené, s a kormány megáljt! kiáltván előlegesen meg visgálná, jó e vagy rosz az, a mit tenni akar. – A Nuncium mellett marad.
„executiva potestas, nonnisi in sensu legum, per regiam maiestatem exercebitur.”
Hasonló elvekből szóllottak PRÓNAY, PÉCHY, PALÓCZY, ki azt adá hozzá, hogy ha jusa van a Fejedelemnek, egyes polgárnak vallást parancsolni, jusa van azt egész nemzetnek is parancsolni, s ez azon veszedelmes elv, melly II-ik Fülöpet oda vezette, hogy vérrel iratott bé neve a történetek évrajzaiba.*
Az utalás bizonyára Schiller Don Carlos-ának hatása.
Igy KOMLÓSY s JÁRMY ki 3 század során keresztül nem lát egyebet, mint polgári viszálkodásokat, vallásbeli üldözések szövedékét, s világos hitszegést. Eddig nem vólt a kormánynak törvény által hatalom engedve, hogy a vallás gyakorlását meg engedje, vagy meg tiltsa, még is 30 s több évek is teltek bele, mig valaki ezen szabadságot meg nyerhette, – hát ha most törvénybe tétetnék az indultus hatalma? mi lenne belőle.
Azonban a voxok még mindég ingadoztak, sőtt kisebb nagyobb árnyékolattal a többség a módositásra látszott hajlani, – hiába jelenté ujolag mély aggodalmát BEZERÉDY, fontolják meg a RR mi lesz belőle, ha a kormány önkényének törvény által helyt adnak! – a voxok száma mindég szaporodott. – S most igy szóllott
MARCZIBÁNYI: Nékem utasitásom van, hogy a 6 heti oktatás törvénybe menjen, de utasitásomban van az is, hogy ki álván a 6 heti oktatást, további gátlásnak helye teljeséggel ne legyen. Nagyon csudálkozom hogy azon rész, melly eddig a korlátlan transitust annyira vitatta, most oly módot javal, melly roszab az eddigi állapotnál. Utasitásom szerint 6 hét múlva vége van a dolognak, igy 30 esztendeig sincs. Valóban el veszett azon hoszas idő, mellyet e tárgyban töltöttünk. Utasitásomtol el estem, én tehát annak lelkét követem, melly a kormánynak határozatlan önkényét ki zárja, s az Izenet tartalmára voxolok.
Ezt egy hangos éljen riadás, s BÖTHY azon szava követte: Készebb lettem vólna bizonyos korlátok között a Censurát* megtartani, mint a kormánynak önkényt engedni, vagy a mint
A hatheti oktatást.
ILLÉSY kún követ mondá, oly just, mellyet eddig törvényből nem birt. – Még 4 órakor délután bizonytalan vólt a dolog kimenetele egy pár negyed órával később kijelentette a PERSONALIS végzés gyanánt hogy a RR voxok töbségével a kerületi Izenet tartalma mellet maradnak.
A győztes töbség ezekből állott: Ugocsa, Pesth, Szatmár Tolna, Liptó, Szabolcs, Nógrád, Bereg, Borsod, Gömör, Zemplén, Trenchin, Békés, Csongrád, Zólyom, Torna, Bihar, Marmaros, Baranya, Komárom, Győr, Thúrócz, Abauj, Ungh (Bernáth), Honth 25 vármegye, Jász Kún, Hajdú kerületek. – Nem voxolt Zala, Moson, Sopron, Sáros. Módositásra különböző árnyékolatokkal a többi 21 vármegye. A kir. városok egymást elidálták. (Némely nevezetességet még röviden meg fogunk jegyezni.)*
L. a következő szám alatt.
Julius 5-én az Izenetnek hátralevő részei is helybenhagyatván, a főRRhez által küldetett, kik is azt Julius 6-án tanácskozásba vették, s a három első pontot végezvén, u. m. a reversalist, hogy a gyermekek atyok vallását kövessék, s a transitust, – mind háromra nézve előbbi végzésök mellett maradtak.*
Minderről részletesebben olv. a következő szám alatt.
