b) 1833 július 6, 8 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek hatodik vallásos izenetének megvitatása. Végzés: Újból visszaküldik a rende…
b)
1833 július 6, 8
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek hatodik vallásos izenetének megvitatása. Végzés: Újból visszaküldik a rendekhez.
1833 július 6, 8
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek hatodik vallásos izenetének megvitatása. Végzés: Újból visszaküldik a rendekhez.
Julius 6-án tartatott 58-ik országos ülésben pedig a fő RR tábláján tanácskozás alá vétetett.
Miután a bévezetésre nézve B. SZEPESSY pécsi püspök feltaglalgatván a dolog menetele rendjét, oly észrevételt tőn, hogy az e tárgyra forditott becses idő veszteségének vádja nem a főRRket érdekelheti, sőt hogy a FőRR már rég élhettek volna ezen szemrehányással, ha hogy azt az emberiség tekintetéből inkább elhalgatandónak nem itélék, a NÁDOR pedig feleletül adá, hogy a dolog fontossága hoszasb időt kivánván, szemrehányással a RRket sem lehet illetni, – a tárgy érdeme került vitatás alá; s legelébb is a reversalisok. – Ezen kérdésben
B. SZEPESSY pontrol pontra felvevén a RR argumentumait, azoknak czáfolatjába hoszasan bé ereszkedik, részletesen mutogatván hogy a resolutiókra való hivatkozásra magok a RR szolgáltattak alkalmat, s hogy midőn az 1791: 26. czikely 1-ső §. a resolutiókat eltörli, nyilván ki mondja hogy csak azon resolutiókat érti, mellyek a vallás szabad gyakorlását korlátolták, és igy a reversalisokat, mellyek inkáb azon szabad gyakorlás következményei, nem értette, – továbbá hogy a főRR a reversalisoknak törvénytelenségét soha el nem ösmérték; – hogy a reversalisok a természeti jusokat le nem gázolják, másként századokra ható törvényt sem lehetne hozni hogy a gyermekek attyok vallását kövessék, pedig ez a RR kivánsága, ha tehát a törvény rendelkezhet századokkal előre a születendők vallásárol, annyival inkább rendelkezhetnek a szülők, mivel ezeknek kötelességök gyermekeiknek kivált vallásos nevelést adni, mert a vallástalan ember a köz társaság mételye; – Hogy a szokás Verbőczy előszavának 11-ik czimje szerint a világos törvény ellen is erőt, és divatot nyerhet, e jelen esetben pedig tulajdon azon királyi Felségnek, kit az Ország Rendei önként arbiternek választottak, 1790. 9-ber 7-én* kiadott rendelése* által is megerősitetett. Végre nem áll a RRnek azon állitása, hogy a reversalisok már az 1791-ki dietán az ország rendei által elvettettek, mert a dolog folyamatja csak abban van, hogy felolvastatván a Felségnek resolutiója, azt a napló könyv 298-ik lapja szerint a protestánsok annyival is inkáb törvénybe tétetni kivánták, mivel a Linczi béke kötés 4-ik feltétele szerint vallás dolgában a király a legfelsőbb biró. Állapodás történvén a 46-ik ülésben,* a 47-ik ülésben ujra vitatásba kezdett jönni a dolog, s a personalis szokottan leg utolsó adván voxát, a Clerus aggodalmának megszüntetésére azt is inditványba hozta: hogy ő felsége úgy kormányozza ezen elintézést, hogy a catholica hit gyarapodása meg ne szoritassék, de a protestansok a dolognak ujabb vitatásába nem ereszkedtek, hanem a 46. ülésbeli végzés mellett maradtak.* Hogy pedig a javallatba hozott reversalisokat az Ország rendei el nem vetették, hanem pertractatióba sem vették, világos a 56-ik ülésből, midőn t. i. a 17-ik Januariusban költt 2-ik resolutiónak* törvénybe iktatását ellenző Egyházi Rend meg nyugtatására az Országbirája tulajdon azon szavakat hozta fel,* miket a Personalis a 47-ik ülésben mondott volt.
Az eredetiben hibásan: 1791 9-ber 17-én.
Az 1750/1-i országgyűlés iratai (Acta), 262. s köv. l.
1790. dec. 7-én.
Az 1790/1-i országgyűlés jegyzőkönyve (Diarium), 306. l.
Az országgyűlés Iratai, 512. l., azonban 1791. jan. 18-i dátummal.
Az országgyűlés Jegyzőkönyve, 363. l.
Ezen utolsó pontot a Fő POHÁRNOK (B. Ötvös) szintén részletesen fejtegette. – A reversalisoknak erőben fentartása mellet pedig még szóllottak HORVÁTH és PALUGYAY Püspökök, a ki különösen úgy vélekedett hogy a reversalisok nem csak egyedül resolutiókban, hanem a RR által is elösmért azon két elvben is gyökereztetnek hogy 1. a szülők neveltetésbeli természeti júsoknak sértetlen kell maradni, 2. hogy a törvény által nem tiltott dologban a szabadságot csonkitani nem lehet. A reversalisokat, valamint az 1791: 26. 1-ső §-ussa a resolutiók eltörlése alatt nem érti, ugy a resolutiók közönségesen véve nem is ellenkeznek az 1791: 12. czikellyel, mert ott van hogy a felség úgy fogja megőrizni az igazgató hatalmat, a mint azt eleitől ált vette,* már pedig valamint az 1715: 30-ik czikely vallás dolgában a felséget legfelsőbb birónak rendeli, úgy az 1791: 12. s 26-ik törvények is e tárgyban a resolutiókat ki nem zárják. Sőt mivel az Ország Rendei a felség itéletében compromittáltak, hahogy a választott biró értelme felett kétség támad, azt nem a választók hanem a választott oszlathatja el, a ki ön értelmének legjobb magyarázója. Magyarázatot adott pedig ő felsége a reversalisok iránt csakhamar Brezno Bánya Várossa kérdésére költ válaszában.*
A király elismeri az országgyűlés törvényhozói jogát és kijelenti „se ius hoc statuum illibatum conservaturam atque prout illud a divis suis maioribus acceperat, ita etiam ad augustos suos successores inviolatum transmissuram”.
Az 1791. nov. 17. királyi leiratban. V. ö. 490. l. 5. jegyzet.
Továbbá szóllottak a reversalisok mellet a Tárnok, G. Keglevics (Bars), B. BEDEKOVICS (Kőrös) ki viszaható törvénynek nyomára törvénykönyvünkben még a legártatlanabb esetben sem talál, mint p. o. midőn a Banális Táblánál folyt perek felyebvitel utján egyenest csak a hét személyi főtörvényszékre vitetni rendeltettek* az Országbirája, a Fő Lovászmester, a két érsek, Vurum nyitrai és Jordánszky czimzetes püspökök.
1741. évi 53. tc. és 1764/5. évi 38. tc.
Gr. DESEWFFY JÓSEF inditványba hozá, multra határoztassék elválasztó vonal a reversalisok erejére nézve p. o. az 5-ik vagy 6-ik esztendő. – Ezt GYÜRKY hajlandó volt elfogadni – ellenben
Gr. KÁROLYI GYÖRGY mint máskor, úgy most is a KK és RR véleményében osztozott. – Vannak esetek úgymond, midőn meggyőzetve lenni dicsőség. Nem is azért hogy győzzek, hanem nehogy azt lehessen mondani, hogy egyesült értelemmel elvettetett a RR kivánsága, bár ha magam, vagy igen kevesed magammal maradjak is, kimondom véleményemet. – Ezt előre bocsájtólag nem dicsekedhetvén a pécsi püspök bámulandó emlékezetével, csupán némely elvekre válaszol, s ezek között nagyon veszedelmesnek tartaná, hogyha valamely tárgyban a két tábla nem egyesülhet, a kormány választott biróságra szóllitassék, ez annyit tenne mint törvényhozási részvétünkről lemondani. Ő legalább mint sem ez történjék, inkább kivánná az egész dolgot letenni, s által adni a hazának, a maradéknak. Talán ád még a Magyarok Istene egy Országgyülését, midőn a főRR is köz értelemmel el fogják ösmérni a KK és RR kivánságinak igazságát.
NÁDOR: Nem látszatott ugyan az előttem szólló Gróf oly értelemben venni a letételt, mint azt én venni fogom, mert azt mondá: hogy inkáb kivánná, mint sem s a t. ezen ösze köttetésben nem akarok a kérdésbe ereszkedni. De ha az volt értelme, hogy ezen ügy a maradéknak áltadassék, meg kell jegyeznem: hogy mióta a társaságos viszonyok tekintetei szaporodtak, intézeteink előlépése halkan, s lábrol lábra történt, – s őseink oly bölcsességgel munkállódtak, hogy ha valamely tárgyra nézve kivánságukat teljes mértékben el nem érhették, az ügyet le nem tették, mert úgy itéltetnek, hogy jobb valamit tenni a köz boldogságra, mint mivel mindent elérni nem lehet, semmit sem tenni. – Ezt azért mondám hogy a főRR előtt, az én értelmem is tudva legyen.
B. VAY: Annak hogy egyik tábla a másikat capacitálja, persvadeálja, többé sem ideje sem helye, a dolgot megérve, de különben is azon perczen látom, hogy egy vagy más oldalra végének kell lenni, ma holnap azon ponton leszünk, hogy vagy el kell a dolgot ideig oráig ejteni, s a régihez, a fenállóhoz ragaszkodni, vagy a mi szintén nem lehetetlen, bár később is érkezhető instructiók miatt végképpen el bukik. Ezt nem akarhatják mások, mint a kik az idő lelkét, annak igazságos kivánatit nem ösmerik, s a kikre nézve tanúság nélkül maradtanak az ujabb idők hatalmas leczkéi, a kik nem tanúlták még meg hogy a nemzetnek erőszakkal elnyomott kivánságai halgatnak ugyan kevés ideig de elfojthatlanok, – igen is csak a kik az emberi természetet nem ösmerik, s törvényhozói magas állásokat nem értik, azok kivánhatják a tárgy elbuktatását. Elejteni ép oly veszedelmes lenne; egy nagy résznek felgerjesztett kivánságai nyugtató teljesedést várnak, s ha elejtetnék az ügy, meg lehet hogy a magokat követjeik által oly erősen kijelentő törvényhatóságok a kormány által kiadni szokott vallásbeli parancsok végrehajtásában legalább is késedelmesek lennének. A tárgy elejtését tehát én mint protestans sem kivánhatom, mert hitem sorsosit, kik 42 éveken ált a Fejedelemnél zörgetvén, orvoslást nem nyertek, innen is elutasitatva, nem akarnám azon gondolatra hozatva látni, hogy kérelmeik, és sérelmeik előterjesztésére nézve a főRR által el vannak fejedelmöktől zárva. Ehez vagyunk közel, rajtunk áll megakadályoztatni, ehez azt tartom, a ki csak a zavart el akarja kerülni. a kinek nincs kinézésében hogy ezen organicus dietán semmi jó, és hasznos ki ne vitessék, – örömest kezet fog nyujtani. Ugy de azt mondják hogy a főRR már eleget engedtek, elösmerem hogy a legvastagabb viszaélések, legégrekiáltóbb igazságtalanságok megszüntetésében némileg meg nyugodtak, de a fő dologban nem csak nem engedtek, sőt azon elvet hogy vallásbeli ügyeinkre nézve ezentúl is nagy részben resolutióktól fügjünk, mind inkáb kifejtvén, azon látszatnak iparkodni, hogy a mellyek eddig resolutio utján létesitettek, törvénybe mennyenek. Mig erre nézve meg nem lesznek a Statusok nyugtatva, kevés reménységem van az egyeséghez. Igy a reversalisok kérdésében is ezen elvet kivánom eléb kifejtetni, s akkor örömest alkuszom, – addig a Statusok izenetje mellet maradok.
Azonban úgy ezen pontra, mint a következőre is, melly arrol szóll hogy a gyermekek attyok vallását kövessék, a főRR többsége előbbi értelme mellet maradott.
Ezen 2-ik pontra nézve* több hoszas, de kevés vagy semmi ujat magokban nem foglaló beszédek tartattak. – B. SZEPESSY azon állitást hogy a 26-ik czikely csak egy részben fundamentalis, úgy magyarázta hogy a mennyiben kedvez az evangelicusoknak annyiban változhatlan, de amennyiben még némely jussokat meghagyott az evangelicusoknak* ezeket is el kell venni. Azonban vigyázzanak magokra az evangelicusok, reájok is viszonyos veszély háromolhat. – A NÁDOR felelt, hogy ezt a RR soha sem mondották, s méltányosságukrol fel sem lehet tenni, hogy mind a két felekezet jusait egyenlőn feltartani nem akarnák.
A gyermekeknek apjuk vallásában neveléséről.
Helyesen: a katholikusoknak.
KOPÁCSY a tökéletes egyenlőségnek nyomát a békekötésekben, bár azokat a RR oly promptuariumnak tekintik is, a honnan mindent lehet meriteni – teljeséggel nem látja. B. ÖTVÖS pedig ezen egyenlőséget egynek mondja az izenetben foglalt azon tiz elvek közül, mellyek még akkor is sántikálnának, ha hogy most kellene ujon szerkeztetni a köz társaságot.
Gr. KEGLEVICS (Bars) pedig azt tartá, kár más országokra hivatkozni, mert csak Ausztriában is templomot, tornyot sem szabad a protestansoknak különös engedelem nélkül birni. Az uralkodó vallásnak, mellyet t. i. a fejedelem követ, minden országban nagyobb jusai vannak. – Végre olvasta valamikor a Basini praedicatornak kevéssel 1791 után mondott praedicatióját, mellyben hiveit inti, hogy az uralkodó vallás jusára soha se vágyódjanak, s elégedjenek meg azzal, a mit kaptak, ha ezt is el veszteni nem akarják.
Erre B. VAY MIKLÓS megfelelt: hogy meg nem foghatja hogy lehet épen Austriát hozni fel hasonlitásba, egy oly országot hol törvény s alkotvány által jusai senkinek biztositva nincsenek. Az hogy a fejedelem vallása mindenüt uralkodó vallás, egyenest ellenkezik a világ állásával, mutatja ezt Saxonia.* De egyébiránt is nagyon aggodik az uralkodó vallás emlegetése miatt, ő ilyest, melly más valláson uralkodhasson, a keresztény vallás lelkéből is el nem ösmérhet, ámbár azt nem tagadja hogy egyik felekezet Clerusának nagyob befolyása lehet mint a másiknak. Különben akár mit beszélt a nem tudja hová való praedicator, a protestansok jusainak elvesztéséről, bizonyossá teszi a Barsi főispánt, hogy ez ellen elegendő garantiájok van a fejedelem személlyességében, a nemzet erejében, s a törvényben, mellynél kevesebbet adni nem lehet. Egyébiránt mennyire sarkalatos a 26. czik[kely] nem vitatja, megvalja azonban, hogy midőn az egészen más kérdés, ha valjon a jelen körülmények között megadja e a felség a mit a RR kérnek? ide pedig csak mint kérés, kivánság jő; a felmenetelt ennyire hátráltatva látni sokaknak, és neki is nehezen esik.
Erős Ágost utódai katolikusok voltak.
Az ORSZÁGBIRÁJA nyugtatólag szóll hogy magyar catholicus ember az uralkodó vallásnak oly értelmet nem tulajdonithat, hogy az más, kivált törvényesen be vett valláson uralkodhassék. Egyébiránt hogy a sarkalatos törvényt semmi esetben sem lehet változtatni, azt ő nem tartja. Legfőbb törvény a haza jusa, bár ez soha senkinek emlékezetéből ki ne esnék, bár senki indulatosan ellene ne szegülne. Csak arrol van szó hogy nincs szükség a változtatásra, s hogy az ország 5 millio lakosi alkotványunkkal egyidős vallásának, az örök béke végett hozott törvény által is biztositott jusai tiszteletben tartassanak.
Gr. DESEWFFY JÓSEF csudálkozott hogy a RRnek eszökbe nem jutott hogy inkáb minden gyermek anyja vallását kövesse, mert az anya bizonyos.
A transitusra nézve* – Gr. MAJLÁTH (Zemplén) úgy vélekedett hogy a főRR szelid felszóllitására, a RR által javallott mód, a törvény s a főRR által kivánt feltételeknek egyátaljában meg nem felel. A vakmerő kitérés elháritása tekintetéből bé kell minden esetet Ő felségének jelenteni, – jusa van ehez a fejedelemnek a 26-ik cz. 4-ik §-ból,* a főfelügyelés hatalmábol, a törvények végrehajtásának kötelességéből, s magoknak a protestansoknak is ama tanitásukbol: Cujus regio ejus religio. Ő azt hiszi a főRR oly közelitő lépéseket tettek ezen kérdésben, mellyek a nemzet háláját meg érdemlik.
Az üzenet 3. pontja.
E szerint a királyt „potestas supremae inspectionis” illeti meg, továbbá más – közelebbről meg nem határozott – jogok „circa sacra evangelicae ecclesiae utriusque confessionis”.
E szerint végzésbe ment hogy a Felség főfelügyelői hatalmának sértetlen kelletvén maradni, sajnálják a főRR, hogy a KK és RR által javallott módot el nem fogadhatják. Az ülés 3 óra után eloszlott.
Julius 7-én Vasárnapi szünet. – Julius 8-án 59-ik országos ülés a főRendeknél.
A többi következett pontokra nézve is a főRR mindenekben előbbi értelmök mellet maradtak. A más házasságra léphetés tárgyában a PÉCSI PÜSPÖK Márk Evang. 10. Lukáts 16. Pauli ad Corinthios 1: 7. ad Romanos 7. vers 2. 3. szent textusokbol mutogatván a házasságnak dogma szerinti állapotját, minthogy Istennek inkáb kell engedelmeskedni mint az embereknek, azt mondá: ha bár ilyes törvény hozatnék, is ők nem engedelmeskednének. – Erre G. KÁROLYI GYÖRGY felelni akart, de mivel már a végzésnek kijelentése után, más pontnak vitatása alatt állott fel, a NÁDOR emlékezteté hogy már bé van végezve. – Horvát Országnak municipialitása mellet többen, de különösen KUKULYEVICS azon Ország követje terjedékeny előterjesztéssel harczoltak.
B. VÉCSEY Szathmári főispán meg nem foghatja, hogy a mai században, midőn a szabadságot pengetjük ajkainkon s egyes személyek jusai is respectáltatnak, egy egész nemes nemzet jusait némileg el akarjuk tiporni.
A NÁDOR oly értelemben nyilatkoztatá végzésnek az előbbi értelmet, hogy a dolog belső érdemének ellene nincsenek a FőRR, sőt kivánják hogy a társ országok gyülekezetében, ezen kérdés mihamaráb kedvezőleg eldöntessék. – Ezt Gr. DESSEWFY JÓSEF is helybe hagyja, s javalá a RRnek hogy méltó fájdalmokat egész nagylelküséggel nyeljék el.
Végre a talált gyermekekre nézve* a PÉCSI PÜSPÖK úgy nyilatkozott hogy ha csak egy csep szemérem lenne a RRben elösmernék, hogy örökös szeny bélyege üttetnék ezen országgyülésére, ha annyira meg vetné a keresztény vallást, hogy a keresztény gyermekek neveltetését zsidókra bizná. – Az ORSZÁGBIRÁJA sem hiszi a vallástalanság szellemét annyira elterjedetnek, hogy a keresztény vallásbóli elidegenitést fel se vegye az Ország, de nem is tartja nemzetünket oly mocskosnak, és fösvénynek, hogy az emberiség kötelességének teljesitése véget a Zsidókat kellessék segedelemre fel szóllitani.
Az üzenet 9. pontja.
De leg hoszabb fejtegetésre szolgáltattak alkalmat a RR izenetjének bérekesztésében foglalt juris publici kérdések. Gr. MAJLÁTH torlottan, a PÉCSI PÜSPÖK pedig temérdek törvény czikelyeknek és Decretumok bévezetésének idézgetésével harczoltak a felső tábla jussai mellett.
B. ÖTVÖS két praejudicata opiniót vett czáfolás alá t. i. hogy a két tábla csak az 1681-ki Sopronyi dietátol veszi eredetét, s hogy régenten mindég minden nemesek személyesen vettek részt a törvényhozásban. Ez úttal a hely nem engedi a terjedékeny közlést. Csupán az elsőre nézve megjegyezzük hogy Kovachichnak Vestigia Comitiorum munkájábol több adatokat idézett név szerint, hogy 1-ő Lajos alatt 1342-be Domokos testvérek Criminis falsariatus postulati a főRR által itéltetvén a Nádor Vajvada, és az Ország birája processerunt ad Status, megkérdezni ha meg elégesznek e.* Igy a Mohácsi veszély előtt 1521-ben a főRR a Statusok értelme ellen meg adták az 1 ft. subsidiumot.* Továbbá a törvénykönyvből 1442: 36.,* a subsidium, 1550: 64. a primás és Lövöldi Apát esküje felett különbözött a két tábla véleménye. 1625: 61. Horvát ország egyik követjének a főRR tábláján adatott ülés s a t.
Kovachich Márton György Vestigia comitiorum apud Hungaros c. munkájában (Buda, 1790) nincs szó az említett 1342-i esetről.
Az 1521-i – helyesen: 1522-i – decretum 1. cikkét l. i. m. 514. l.
1442-es decretum egyáltalán nincs; az elírás feltételezésével szóbajöhető egyéb törvénycikkelyek nem szólnak a subsidiumról.
Az ORSZÁGBIRÁJA: A Sopronyi dietárol mondot mesét annyira megczáfoltnak vélé, hogy nem hiszen oly tudatlan embert, a ki azon véleményt pártolná. Azonban majd el jő az idő, midőn a homály fel világositatik. Most csak röviden felelni hogy a főRR jusaikhoz erősen ragaszkodnak. – S ez végzésbe ment.
A NÁDOR két jegyzést tett: 1. Arra hogy a törvényhozó test valamely részénél minden polgári karzatok repraesentáltatva mondassanak, nem elég hogy képviselőink üléssel birjanak, de szükség hogy jusaikat is gyakorolhassák. 2. A mit egy helyüt Verbőczy mond, azt az utasitásokra nézve igen ugy lenni tapasztalta: hogy t. i. nonnunquam valent et nonnunquam non valent.
E szerint Végh itélő mester nyomban röviden fel tévén az izenetet,* az a Statusokhoz által küldetett.*
Iratok, I. k. 256. l.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 314., 317. s köv. l.
A KK és RR pedig ugyan azon nap előbb kerületi utóbb országos ülésökben megállapitván a Buda Pesti állandó hid iránt minap* elhatározott izenetjöket,* azt a FőRRhez által küldötték, kik is azt egy értelemmel jóvá hagyák. A Nádor itélő mester által nyomban szóval értesitvén a RRket, hogy a kivánt Országos biztoság kinevezésében tökéletesen megegyeztek.*
Június 26-án. V. ö. 498. l.
Iratok, I. k. 255. l.
A július 8-i, 59. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k. 116. s köv. l. V. ö. Kölcsey, VII. k 317. s köv. l.
Egyébiránt a KK és RR. Julius 7-én és 8-án kerületi – 9-én pedig küldötségi üléseikben az Urbarion magyarra forditásával foglalatoskodtak. – Julius 10-én pedig Nagy és Szilassy előlülésök alatt felvévén a főRRnek utolsó vallásbeli izenetjét, – Balogh inditványára, és Bernáth, B. Prényi, Böthy, Dubraviczky támogatására 36 megyei, és 2 kerületi voxal elhatározták, hogy a tárgyat ez úttal bizontalan időre felfüggesztik, az Idvezitőnek ama szavai szerint: nem holt meg a leányzó, csak nyúgoszik. (Bőven jövő levelünkben.)
