a) 1833 julius 10–12 Kerületi ülések. Tárgy: A rendek hetedszer vitatják meg a vallásos izenetet. Határozat: Bizonytalan időre el…
a)
1833 julius 10–12
Kerületi ülések.
Tárgy: A rendek hetedszer vitatják meg a vallásos izenetet. Határozat: Bizonytalan időre elhalasztják a kérdés tárgyalását.
1833 julius 10–12
Kerületi ülések.
Tárgy: A rendek hetedszer vitatják meg a vallásos izenetet. Határozat: Bizonytalan időre elhalasztják a kérdés tárgyalását.
Mielőtt a KK és Rendek Julius 10-én tartott kerületi ülésének részletes előadásához fognék, még meg kell jegyeznem, hogy a Fő RRnél berekesztetvén a vallás tárgyabeli utolsó tanácskozás, ennek nyomában a NÁDOR ő FőH[erceg]sége midőn az itélő mesternek, vegzés kijelentése közben az izenet szerkesztetése iránt szorossan utasitást adna; többi közt a válasz izenetbe tétetni rendelé; hogyha most sem tennének a K és RR elfogadható javaslatokat, a dolog jelen helyzetében alig van egyéb hátra, mint a RRket felszóllitani, hogy miben a két tábla között az egyesülés megtörtént, az őfelségének felterjesztessék, mert ugymond sulyos dolog, s az 1791: 13. czikely tetemes sérelme lenne az országos állapodást nyert sérelmeket törvényes orvoslás végett fel nem terjeszteni. – Erre JORDÁNSZKY mindjárt a még az első sark izenet alkalmával közlött Felirási javaslat* stylja iránt kiván szóllani, de az ORSZÁGBIRÁJA megjegyzé: hogy „előbb meg kell lőni a farkast, ugy a bőréről alkudni”.
Iratok, I. k. 70. s köv. l. (A rendek első vallásügyi üzenetéhez mellékelt, latinnyelvű felirattervezet.)
Most tehát a 10-ik Juliusi kerületi ülésre: Előlülők Nagy és Szilassy. – Napirend: vallás heted izben. – DESSEWFY felolvassa a fő RR hatodik válasz izenetét.*
Iratok, I. k. 256. l.
BALOGH: Ha valamely tárgyban, bizonyosan a vallás tárgyában kivánta és forrón ohajtotta közülünk mindenki, a fő Rendekkel az egyesülést, de ezt elérni fájdalom ekkoráig nem lehetett, mert a főRRnek elvei a KK és RR alap állitásai ellen ugy állanak, mint két egymással küzdő elementumok. Hat izenetek váltogatása után ott állunk most is, ahol bár soha sem állottunk vólna; bár soha se adott vólna a kormány önkénye alkalmat arra, hogy azokkal kellessék egyezni, kiknek sziveiket három millio polgártársainknak az éghez is elható szava, az emberiség legszentebb érzelmei elfogadására birni nem tudta. Miből állott, s miből áll most is a KK és RR kivánsága? abbol hogy a Linczi és Bécsi békekötések ellenére gyakorlott önkény megszüntessék, és az 1791: 26. t. cz. azon részei, mellyeknek egyoldalu bal magyarázatjából az érintett önkénynek tágas kapu nyittatott, felvilágosittassanak, s igy a különben is minden tekintetben szélt darabolt hazánkban az egyetértés eszközöltessék, a nemzeti erő gyarapodjék, s a különböző vallásos felekezeteknek különböző érdekei egybepontositassanak. De különbözőleg magyarázta az 1791: 26. czikelyt mind a két tábla. A KK és RR magyarázták ugy, mint azt a felvilágosodott jelen század lelke, a Linczi és Bécsi békekötéseknek értelme, mellyen az emlitett törvény alapul, megkivánja, a Fő RR pedig azoknak értelméhez képest magyarázták, kik az egyébiránt dicső 26-ik czikelyben a „temere”, a „possint” és más mesterkélt kifejezéseket* ugy elszórták, valamint a legtisztább buzában a konkolyt. Ezen konkolyt kivánták a K és RR kiirtani, a főRR pedig meghagyni, vagy talán még szaporitani. Ily különböző nézetek mellet hogy lehet közöttünk egyezést elérni? meg nem foghatom.
V. ö. 262 l., 10. jegyzet és 272. l., 12. jegyzet.
Azt kivánják a főRR, hogy eredeti izenetünknek azon pontjai, melylyekben velünk megegyeztek, őfelsége kegyes szine elébe terjesztessenek, a többit, minthogy halgatással elmellőzik, alkalmasint végképen elhagyni akarják. – De vizsgáljuk csak mi az és mennyi a mit a fő RR elfogadtak? Megegyeztek abban hogy az Evangelicusok a Catholicusokkal egy temetőben nyugodjanak; tehát nem az élőket, hanem a holtakat akarják egyesiteni. De valjon lehet e azt a mit az élőktől az életben el vesznek, az által hogy vélök a siron tul, egy keritésbe foglaltatni nem ellenkeznek, kipótolni? Megegyeztek továbbá hogy az ezeredeknél evangelicus káplányok is lehessenek; de hiszen ezt megtagadni annyi lett volna, mint az evangelicus katonákat vallástalanságra ingerelni; és azoktol kik hazánkért véröket ontják, minden figyelmet elvonni. Megegyezni látszanak végre ha bár csak félig is abban, hogy az evangelicusok külföldi universitásakra kimehessenek, de hiszen ezt a törvény ugyis mindég megengedte és csupán a kormány önkénye tiltotta, s egyébiránt is ezt minden ifjunak, Catholicusnak, ugy mint evangelicusnak nem csak nem tiltani, sőt inkáb ajánlani kelletik, tanuljon ott, hol a tiszta szabad előadásbol többet tanulhat, mint hazánkban; hol a tudományok előadása a kormány politicájának és más fonák nézeteknek alája vetve lévén, a serdülő ifju szabad lelke, szabad felemelkedését már csirájában megfojtja. – Ezek azon csekélységek, mellyekben a FőRR megegyeznek; mert hogy a reversalisok eltörlését jövendőre nézve, de azt is csak mint kivánatot, s nem mint sérelmet elfogadták; ez figyelmet nem érdemel, minthogy azokat a multra nézve feltartani kivánják, a mi valóban annyit tészen, mint törvényt hozni arrol hogy a mi erőszakosan, vagy törvénytelenül elfoglaltatik, visza adatassék, de a mi már elfoglaltatott, annak birtokában maradjon az elfoglaló. Midőn tehát a főRR, a Karokat és Rdeket arra szóllitják fel: hogy az egyezést értt pontok felterjesztessenek, a többiek pedig elmaradjanak, egy czitront vesznek kezökbe, ennek minden levét, nedvét kifacsarják, száraz héjával pedig a KK és Rendeknek kedveskednek. És ily száraz héjnak felterjesztése nem boritaná a mivelt világ előtt homályba nemzetünket? nem volna e a magyar országi törvényhozásnak bizonyos jele, s czímere? Ily szomoru helyzetben az a kérdés, mit kell cselekedni? véleményem szerint két ut nyilik előttünk, t. i. a vallásnak kérdéses tárgyában vagy épen törvényt nem hozni, vagy a főRR módositását elfogadni, s igy velök egyezvén, nem csak három millio polgártársainkon talán soha se gyógyitható sebet ejteni, sőt constitutiónk talpköveit megrenditeni. Mert ha minden mást elmellőzvén, csak a liber transitus kérdését veszem is fel, e részben az indultust, mellyhez a főRR elannyira ragaszkodnak, törvény által legalizálni annyi lészen, mint alkotmányunkat sarkaiból kiemelni. Constitutionalis Országban a törvény ád mindenkinek mindenre indultust, hol ezt mástól kell kérni, hol ezt más adja, ott nincs Constitutio, hanem önkény és absolutismus, melytől mint a világ legundokabb legfertelmesebb szörnyetegétől, minden szabad embernek lelke borzad és irtódzik. Nem szoktam T[ekintetes] RR! amit e helyen büszkén mondhatok, nem szoktam elcsüggedni, a természet megáldott anyi erővel, hogy az elkeseredést igen, de a kétségbe esést nem ösmerem, látom mindazáltal, hogy a Fő RRkel csak messziről sem lehet egyezést remélleni, ha csak a mint mondám szabad alkotmányunk omladékaiból az absolutizmusnak pyramist emelni nem akarunk. Hoszas és érett megfontolásomnak szüleménye vala tehát azon elszánás, mellynél fogva kész vagyok inkáb törvény nélkül elmenni, mint több millio polgártársaimnak, s azok legkésőbb maradékinak átkát magamra háritani. Az tehát már a végső kérdés, mit kellessék a főRRnek felelni? Csekély véleményem szerint szóllitsuk fel még egyszer, és utólszor a FőRRket; hogy ezen tárgyban, mellytől hazánk boldogsága füg, s melly már annyira ki vagyon emelve, velünk kezet fogni méltóztassanak, előre bocsájtván pedig azt, hogy minden e tárgyban ekkoráig kibocsájtott, vagy ezentul kibocsájtandó resolutiókat törvényeseknek lenni nem csak el nem ösmerjük, sőt azokat törvényteleneknek lenni örökké vallani fogjuk s az 1791: 12. czikelyhez* legszorosabban ragaszkodván, mondjuk meg, hogy ez az utolsó Izenet, mellyet e tárgyban a főrendekhez küldeni szerencsénk vagyon, megkérvén őket egyszersmind, hogy ha csak ugyan velünk egyezni nem akarnak, bennünket több izenetjeikkel megkimélleni méltóztassanak, mert mi e tárgyat pro hic et nunc ez uttal függőbe tartván és félbeszakasztván, boldogabb jövendő reményinek engedünk.
V. ö. 520. l.. 2. jegyzet.
BERNÁTH: Harmadik országgyülésében lévén immár szerencsém résztvenni, fájdalommal tapasztaltam, hogy valahánszor az országnak constitutionalis jusait tárgyazta kérdések forognak fel, a KK és RR őszinte iparkodásainak sikere mindég ott akad fel, ahonnan legnagyobb támaszt és ápolást méltán várhatnók u. m. a M[éltósá]gos fő Rendeknél! E jelen tárgyban is a KK és RR fáradhatlan szorgalma erányainak a főRR egy oly közbesujtott kérdéssel vetettek gátat, melly mint a dér a fakadt bimbót, azon erányok létesitését csirájában elfojtani képes. Rövid kivánok lenni, azonban megvallom még is: hogy a főRR izenetét olyasnak találom, mellyet semmi logica sem képes felfogni. Azt mondják a főRR: alig van egyéb hátra, mint hogy a miben egyesültünk, azt felterjesszük. Ez röviden magyarul igy áll: Kigyelmetek javallatára mi nem állunk, nincs tehát egyéb hátra, mint hogy kigyelmetek álljanak a mienkre. S miben áll azon egyesülés? én azt, midőn a panaszt csak kérelemnek ösmerik el,* egyesülésnek nem vehetvén, valóban csak a Barsi követ által emlitett két pontot tudom, s e kettő között mi a temetkezést illeti: valóban ha valahol, itt eltalálták a főRR a közvéleményt, midőn azt mondják hogy gyalázására válnék a nemzetnek, ha hogy a temetőről törvényt hozna. Igen is gyalázatára válnék, ha hogy az egész vallásos ügyben csak a temetőről hozna törvényt, mert különben azt tartom hogy midőn constitutionalis országban ut, mód nyittatik valamely felekezetnek, hogy mások jusait lábbal tiporhassa, ez válik a nemzetnek gyalázására, nem pedig az hogy törvény által kiván a sérelmeknek orvoslást szerezni. Meghagyták nékem ugyan küldőim, hogy a KK és RR sark izenetének minden szavához ragaszkodjak, de miután látom hogy a főRR constitutionalis kérdéseket zavartak ide, meg kell vallanom: távol volt küldőimtől az a szándék, hogy valamely vallásbeli felekezetnek a constitutio sérelmén kiválcságokat szerezzenek, sőt mélyen meg vagyok győződve, hogy bár mely nyomattatást is inkáb készek szenvedni, mint az alkotmány sérelmébe megegyezni. Ez igy lévén én is elmondhatom a fő Rendekkel hogy alig van egyéb hátra, mint a mit Bars V[árme]gyének érdemes követje javallott; s miután a resolutiókról parancsolatokrol nyilvános törvényünk van hogy ezek által országunkat kormányozni nem lehet, miután az sem szenvedhet kétséget, hogy a törvény magyarázat jusa egyedül a törvényhozó hatalom körébe tartozik, ezen törvények által az időközbeli állapotra nézve biztositva kivánom én is, maradjon ez uttal függőben az egész dolog; – adja a magyarok Istene, hogy azt a T[ekintetes] KK és RR egy boldogabb törvényhozás állapotjára felfüggesztve hagyják, melly áldva azon nagylelkü férfiak érzését, és felállitott elveit, kik azokat nemzetünk körében köz véleményé tették és meggyökereztették, kedvezőbb körülmények között szerencsésbb sikerrel fogják ezen ügynek pártját, mint ahogy azt mi tehettük. Maradjon addig bóldogabb jövendőre.
A külföldi egyetemek látogatásának kérdésében.
ACZÉL: Senki sincs közöttünk a ki részint meggyőződésből, részint az alkotványhoz való ragaszkodásbol ne kivánná hogy a törvény önkényes magyarázatábol, s homályos bántalmaiból eredhető sérelmek megszüntessenek, nékem legalább ez kötelességemmé is tétetett. Minden szavam, mellyet e tárgyban szóllottam, mutatja: hogy én elösmértem azt, hogy vannak az 1791: 26. törvény ellen világos sérelmek, mellyek orvoslást kivánnak. De épen ezért, s mivel nem lehetvén az előttem szóllókkal egy véleményben, hogy azon pontok, mellyekre nézve a fő RR is megegyeztek, semmi tekintetet sem érdemlő csekélységek, sőt mivel azok közöt igen nyomosokra s azon nyilvános készségre is találok, hogy a fő RR minden törvényes módok elfogadására hajlandók, azt vélvén hogy egyikünknek sincs hatalmában a haza javával, a törvény ellen elkövetett sérelmek felhagyásával disponálni, a tárgynak javallott letételében meg nem egyezhetem, hanem kivánom hogy a fő RR által egész nyiltszivüséggel kijelentett kézség következésében a tractatust folytassuk, s elfogadható lépésekkel közelitsünk az annyira kivánatos két tábla közötti egyesüléshez.
BÖTHY: Igaz hogy a jelen s a jövendőben van élet, az elmultban halál, s azért én a multtal nem is örömest foglalatoskodom, itt még is kéntelen vagyok arra, a mik történtek vissza tekinteni, s erre a K és R figyelmét alázatosan ki kérem. Ha e tárgyat tekintem, a KK és RR azon hazafi szent kötelességből vették fel azt, melly az 1791: 12-ik és 13-ik czikkelyből* reájok háramlott, melly szerint a törvényeken ejtett sérelmek orvosoltassanak, homályos részeinek kétségei eloszlatassanak, s azon hijányok, mellyek iránt a törvény világos rendelést nem tesz, de mellyekre a haladott század lelke igen erősen hivatkozik, kipótoltassanak. Ezen három igazságos kivánság volt azon 6 izenet alapja, mellyet a főRendekkel e tárgyban váltottunk. Mit nyertünk a fő RRtől, azt az előttem szóllók nagy részben kifejtették, én csak némellyekre kivánom észrevételeimet szoritani: Ezen ügy a midőn itt felvétetett, talált ellenkezésre, és kellett is nekie találni, mert a representationak lelke, s rugó ere lévén az oppositio, ahol ez megszünik, amannak munkássága is csökken: Azonban a többség győzvén, végzéssé vált, s által küldöttük a Fő Rendekhez. Ott ismét oppositióra talált, én részemről nem is vártam egyebet, s a ki mást hitt, várt és remélt, arra csak azt mondhatom: „legyen erős az ő hite”. Megfelejtkeztünk e az 1822-ki gyász esztendő szomorú időszakáról?* nem azon teremből keletkeztek e azon lelkes hazafiak kik a kormány törvénytelen rendeléseinek hazánk némelly részeiben fegyveres erővel való végrehajtására magokat önként ajánlották? Nem élnek e még közülök némellyek? nincsenek e még most is soraikban? s annyira megváltoztak e minden körülmények, hogy most már tőlök egyebet várnunk lehetett volna? Én legalább hiában csigáznám elmémet, csak szappan buborékokat szülne, ha azt akarnám magammal elhitetni, hogy ugyan azon főRR a jelen körülményekben megváltoztanak. Tudom azt, hogy törvényes alkotványunk aristocratico monarchica, de tudom azt is, hogy a KK és RR a jelen időben gondosan megfontolván a jövendőt, institutióink hijános részeit egyengetni és hazánk többi 8 millio lakosira is néminemüleg ki terjeszteni igyekeznek. És épen akkor, midőn a K és Rendek a polgári karzatok külön osztályainak egymástoli elkülönözését kiegyenlitgetni lelkesen iparkodnak, épen most látom azt hogy a főRR egy uj nemét kivánják felállitani az oligarchiának. Ha tekintem a mult századokat, mellyek az idő csendes enyésztében nyugosznak, kéntelen vagyok megvallani, hogy mind azon rázkódások, mellyek a nemzeteket s Fejedelmeket érték, egyedül az oligarchia szüleményei. Azonban hahogy az elmult idő képes volt magát eme keletkező felekezet ellen megoltalmozni, biztosan el merem mondani, hogy a jelen és jövendő, melly az elmúltbol szokott tanuságot meritni, nem fogja megengedni, hogy az diadalmas lábra kaphasson.
Az országgyűlések háromévenkinti tartásáról szóló törvénycikkben a király a sérelmek orvoslását ígéri.
A kormány az országgyűlési megajánlás nélkül kivetett adót és újonckontingenst erőszakosan, királyi biztosok kiküldésével és katonaság alkalmazásával szedte be.
Már most ált megyek N[eme]s Bars V[ármegye] érdemes követének előterjesztésére. Tegnap vala hat hónapja, midőn a T[ekintetes] KK és RR közepette inditványomat megtettem.* Örökké fog elmémben élni azon dicső nap, midőn a T[ekintetes] KK és RK gyenge előadásom szülötjét magokévá tévén, azt egész a mái napig dicsőségesen ápolták, nevelték. És ha lenne valami, a miért bánkódhatnék, csak az lehetne, hogy a KK és RR által nyujtott ápolgatás annyira nevelte a gyenge gyermeket, hogy természetfeletti nevekedése miatt csontjai ingadozásba jövén, továbbá erős lábbal közöttünk meg nem jelenhet. Le teszem tehát én is őt a Jézusnak Mark és Máté evangelistáknál található ama szavaival: nem halt meg a leányzó, csak nyugoszik, nyugodjon pompásan a dicső gyermek, mert hiszen készitettek neki a T[ekintetes] RR oly nyugovó helyet, mellynél pompásabban még hazánk egy szülötje sem nyugodott. Nyugodjon békével, mig szendergő álmábol őt ismét fel nem ébresztem, mert nyilván kimondom, hogy fel fogom őt ébreszteni, melly esetre a RR pártfogását előre is egész bizodalommal kikérem. Most tehát, midőn ezen érzelmünket egy rövid, fontos, és a törvényhozó test méltóságához illő izenetben a fő RRkel tudatni kivánom, bizton el merem mondani, itéljen közöttünk Europa, az egész mivelt világ itéljen a haza, s a maradék, kit illet a vétek sulya, hogy hazánk boldogságára alkalmatos törvényeket nem alkothattunk, hogy számos polgártársaink nyugalmát, egyesülését nem biztosithattuk, szenvedéseiket meg nem szüntethettük! Jaj, s háromszorosan jaj azon kormánynak melly csak egy felekezetet pártol, a másikat pedig ellenséges indulattal visza taszitván, el vonja tőle pártfogó kezeit.
Beöthy jan. 9-i beszédét l. 88. l.
HERTELENDY: Miután ez a többség által elfogadott, s 6 hónapig vitatott ügy, az többé nem Bihar inditványa, s kérdem miképen fogunk számolni a haza előtt, hogy ily temérdek drága időnek reá forditása után az egészről lemondunk csak azért, mivel a főRRkel ellenkezésbe jöttünk. Csak a reversalisokat vegyük fel, mennyire vitatták a RR ezeknek törvénytelenségét, valjon kivánják e polgártársainkat ezen keserves bizontalanságba hagyni? Le mondani valamely ügyről, mivel a főRR ellenkeznek, egy oly veszélyes elvet foglal magában. a mellyet én soha el nem fogadhatok, sem a főRR hatóságát olyannak, hogy a Nemzet képviselőinek akaratját gátolhassák el nem ösmerhetném, ha pedig letennők az ügyet, tettleg ösmérnénk el a főRR collectivum vetóját.
CSEPCSÁNYI: A Balogh inditványának értelmében szóllván, nem esik kétségbe az ügynek jövendő diadalma felől, mert a nap felköltét akadályozni nem lehet. Azon kérdésre, hogy fognak számolni? azt feleli: igen könnyen, mert igaz ügyet pártolnak, de most nem akarnak többé a pusztában siketeknek prédicálni.
DUBRAVICZKY: Miután a fő RR olyan alternativát állitottak előnkbe, melly között választásnak helye nincs, én is Bars V[ármegye] javallatához állok. De midőn ezt teszem, a főRRnek azon hatását, hogy a Nemzet akaratját gátolhatnák, egyáltaljában el nem ösmerem, legfeljebb csak hátráltathatják. De ezért is lássa a jelen és jövendő kor, kit fog megitélni. Hogy hat hónapi tanakodás után törvényt nem hozunk igaz, sajnos dolog, de valjon olyat hozzunk e, melly constitutionkat sarkában megrenditse? mást pedig nem hozhatunk. A mi pedig a bizontalanságból eredhető zavarokat illeti, csak azt mondom, hogy azon 3 millio polgárok, kik eddig békével szenvedtek, ezentul is készebbek lesznek mindent szenvedni, mint sem azt követni, mit a másik törvényhozó teremben hallottam, bár soha se hallottam volna, „hogy a törvénytől az engedelmességet megtagadhatni.” És ámbár az elnyomottaknak utolsó segedelme: „Una salus oictis nullam sperare salutem”,* még is azt hiszem hogy evangelicus polgártársaim minden védelmöket, segedelmöket az 1791: 12. czikelyben fogják keresni, s fel is találni.
Aen. II. 354.
KOCSI HORVÁTH: Nem akarja azon vádat magára háritani, hogy a szegény paraszt, vagy kik az igazság helyesebb kiszolgáltatását esdekelve várják, miatta várakozásuknak teljesülését nem láthatják, kivánja tehát inkább az egész ügyet letenni, mintsem a legtetemesb részek kihagyásával ezeket törvényességektől megfosztani. Ez az ő meggyőződése, s méltatlannak tartaná magát követi helyheztetésére, ha akár a közvélemény elvesztésétől való félelem, akár czirogatás reá birhatná, hogy meggyőződését megtagadja.
BORSICZKY: Én e dolgot már nem vallás, hanem alkotvány kérdésének tekintem, mert constitutionalis országban csak törvény és nem más adhat engedelmet. Hagyjuk tehát boldogabb jövendőre midőn a főRR is kéntelenek lesznek a törvénynek, igazságnak engedni. Ezt én nem tartom ujságnak, igy történt az már az informatorok, a hadizenés, békekötés, circulatio, a pénzviszonyok, s a t. kérdéseiben. Egyébiránt is bár a főRR tábláján egyik zászlós ur* jónak látta engem tudatlansággal vádolni, hogy a két táblát egy testnek s csak az 1681-ki dieta ota külön szobában tanácskozónak tekintém, a mi ugyan az izenetbe nem ment s igy a főRR tanácskozásának is tárgya nem lehetett és a mire én országos ülésben meg fogok felelni, – még is ujolag azt állitom hogy a FőRR táblája nem külön test, és igy collectivum vetot nem gyakorolhat, ezen elvet minden óvással meg lehet, meg kell menteni, s azt tenni az izenetbe, hogy azért függesztjük fel, mivel más tárgyakat hátráltatni nem akarunk.
Cziráky országbíró. (V. ö. 537. l.)
B. PRÉNYI: Midőn a jelen szomoru körülállásban szóllanák, nem tartoztathatom meg magamat, hogy visza ne emlékezzek azon édes reményekre, mellyek jobb jövendővel biztattak vala bennünket, ha hogy a KK és RR előterjesztései kivánt czélt nyernek. De valamint szépek valának ezen remények, ugy keseredéssel kell eltelni minden igaz hazafi szivnek, midőn a Hon érdekeiben leginkább azokkal, kik az ország oszlopainak neveztetnek, s kiknek e szerint annak javát előmozditani főbb kötelességök lenne, annyival is inkább mivel az ország legtöbb javaival élnek, a KK és RR egyet nem értenek, egyet nem is érthetnek. Tettel és nem szóval kivánták a RR bébizonyitani azt, mit a tiszta hazafi érzésből származó lelkesedés kivánt, midőn a vallás ürügye alatt megsértett törvényeket orvosolni s mind azt, mi az egyetértést gátolhatná, megváltoztatni ohajtották. E tekintetben két fő pontbol mentek ki a RR: 1. Hogy nincs ott közönséges szabadság, ahol bár kinek is, bár csak egynek is szabadsága tekintetbe nem tartatik. 2. Hogy alkotmányos országban egyedül a törvény parancsolhat, s csak ennek lehet kötelező ereje. A fő RR izenete egyik czélnak se felel meg, mert hol a kormánynak szabad önkény hagyatik, ott kegyelem, s nem változhatatlan jus egyesek szabadsága, s hol a hatalom egy szempillantás alatt a törvényel ellenkezőt hozhat bé, ott hiában valók a törvények. Ily körülállásban én a két vélemény egyeztetésére közép módot, melly ezen táblának a törvényeken épült elveit nem veszedelmeztetné, nem tudván, egyéb módot nem látok, mint hogy a jövendő idő szerencsésb kifejlődésére bizzuk azt, mit a KK és RR buzgó iparkodása mindeddig ki nem vivhatott. Reméllem, hogy midőn majd e tárgyban az egyetértés, az egyérzés, egy lélek alapja eszközöltetik, e jelen országgyülését a nemzet, s a maradék hálás érzésre fogja méltatni, minden esetre pedig hiszem hogy mi mindent, a mit tenni lehetett elkövetvén, a Nemzet átkát magunkra nem huzzuk. Hagyjuk tehát ezen tárgyat, mig meggyőződésünk, vagy küldőink utasitása egyebet nem kiván, függőben kedvezőbb körülállásokig, addig is minden a törvénybe ütköző parancsolatok ellen, mellyek ugy is az 1-ő Mátyás 3. Decr. 12. czik. 3 és 4 §-ussa szerint minden erő nélkül valók* és azoknak meg nem tartása vétkül senkinek nem tulajdonithatik, jelesen pedig azok ellen, mellyek az 1790: 12. czikelybe ütköznek, nyilván egyenesen és ünnepélyesen ellene mondok.
Az 1471-i decretum idézett pontjai szerint a király önhatalmúlag nem avatkozhat bele a bíróságok munkájába, ítéletleveleket nem érvényteleníthet.
Voxolásra kerülvén a dolog ezen kérdés felett: Felfüggesztetik e határozatlan időre a tárgy? Nyitra, Moson, Szepes, Arad, Torontál nemre voxoltak. Poson, Vas, Bács, Verőcze, Szerém, Esztergom, Heves, Sopron voxolni nem akartak. Horvát Ország jelen nem volt – a többi 36 megye a Jász Kun és Hajdu kerületek igenre voxoltak. Voxolás közben a Honthi MAJTHÉNYI ugy szóllván: hogy akár küldői akaratja, akár meggyőződése szerint feltartja magának hogy ujra inditványba hozhassa – több más megyék is ugy voxoltak. BÖTHY pedig hozzá tevé, addig fogok trombitálni, mig Jeriko falai ösze nem dőlnek. – Voxolás után PÁZMÁNDY némely elveket fejtett ki az izenet szerkesztetésére nézve, különösen ovást szükségesnek nem tart, ez akkor kellene, ha a RR azt tennék, a mit a főRR kivánnak nem pedig midőn egyenest ellenkezőt tesznek s teszik azért, mivel ezt látják legsikeresebb módnak azon czél elérésére, mellyet a főRR gátolnak.
