b) A vallás tárgyában a főrendeknek küldött hetedik, utolsó izenet szövege.
b)
A vallás tárgyában a főrendeknek küldött hetedik, utolsó izenet szövege.
A vallás tárgyában a főrendeknek küldött hetedik, utolsó izenet szövege.
Ennek végzetével az urbarialis czikelyek szerkeztetésének, s magyar forditásának meghitelesitése folytattaték – valamint Julius 11-én is – a midőn egyszersmind DESSEWFY felolvasta az előtti nap határozott izenet javallatát, melly a dictaturára bocsájtatván s Julius 12-én megrostáltatván, igen csekély szóbeli változtatással ugy a mint következik helyben hagyatott:
Hetedik izenet a vallás tárgyában: Sokat igérő reményekkel lelkesitve kezdék meg a KK és RR e jelen országgyülésén munkálódásaikat, mert magától az uralkodó királyi felségtől a haza belső boldogságának megállapitására, s a hazafiak közti kölcsönös kapcsolatak szorosb egybe füzésére lévén felszóllitva, itt lenni vélték az időt, midőn a törvény minden sérelmei, s ezek által az országnak okozott minden sebei megorvosoltatnak. E sebek közt a legfájdalmasabbak közé tartozának azok, mellyek a vallást érdeklő törvények önkényes magyarázatjából a polgári szabadság és alkotvány sértésével származtak s ugyan azért nem késtek azokat országos tanácskozás alá bocsájtani, nem késtek a M[éltóságos] főrendeket kölcsönös egyezésre felszóllitani, hogy a nagyfontosságu a már huzamos idő óta törvényes eligazitást váró tárgy a nemzet atyai királya elibe terjesztessék. De minekutánna hat rendbeli izeneteikben mind a sérelem nagyságát, mind az orvoslás szükségét és módjait, mind a nemzet forró kivánságát ujra meg ujra előadták, minek utánna azt hitték, hogy előadásaikat nem csak Magyar Ország fő rendei, hanem a világ legtávolabb, legidegenebb népei is részvételre méltóknak fogják tartani, titkolhatlan fájdalommal látják végtére, hogy sem a megsértett törvények tekintete, sem az országos népesség harmad részének bizontalan, sőt törvénykivüli állásban léte, sem a törvényhatóságoknak az országgyülésében vetett bizodalma a M. fő Rket kivánt egyezésre nem birhatják. Mondják ugyan a M. főRR; miképen a KK és RRket az ohajtott egyesülés módjainak elválasztására felszólitották remélvén, hogy a K és R ugyan azon tiszta hazafiui érzéstől lelkesitetve a kitüzött czél elérésére segéd kezeket nyujtanak; de az egyesülésre semmi elfogadható módot nem mutattak. Most hogy némely kisebb fontosságu, már az 1790: 26. czikelyben foglalt pontokban megegyeztek hogy az ezeredbeli káplányok és a közös temető iránt tett kivánság felterjesztését nem ellenzik, az nem enyhiti a keserüséget, mellyet lehetetlen nem érezni, midőn minden nagyobb sérelmekre oly orvoslást ajánlanak, minélfogva azoknak némely része csak ugy enyésztetnék el, ha nagyob része törvényesitetnék. Ily ajánlat mellet szóllitani fel a K és Rendeket, hogy a két tábla megegyeztével már elhatározott pontok annak rendje szerint felterjesztessenek, nem egyez meg a nagy érdekü tárgy, s a nemzet azon függő kivánatai iránt tartozó tekintettel. Azért a KK és RR világosan ki jelentik, hogy előbbi nyilatkozásaik mellett álhatatosan maradván, a 19-ik századdal, a tárgy szentségével s a hazai törvényekkel ellenkező és a nemzetre s ez országgyülési testre homályt hozó egyezésbe nem ereszkednek, sem sérelmet sérelemmel tetéző s a jelen és jövő kor kemény itéletét maga után vonó törvényalkotásban soha részt venni nem fognak. A mit midőn Ő Cs. Kir. fő Herczegségének, s a M[éltóságos] főRnek teljes eltökéllésel tudtokra adnának, egyszersmind világosan kimondják, hogy ha az ügy felterjesztését még most is viszatartóztatják, akkoron a KK és RR az egész tárgyat ez uttal felfüggesztik, minden esetre az 1790: 12. czikely értelméhez szorosan ragaszkodván, a törvények önkényes magyarázatából költ, s netalán még kelendő minden rendeléseket törvényteleneknek, s kötelező erő nélkül valóknak kinyilatkoztatják.*
Kölcsey fogalmazványa. V. ö. Minden munkái. VI. k. 223. s köv: l., VII. k. 323. l. – Iratok, I. k. 257. s köv. l.
Ezen izenet e szerint helybe hagyatván, Julius 13-án a KK és RR országos ülésében felvétetett s kemény (majdan közlendő vitatások után)* szórul szóra megerősitetett, s a Fő RRhez által küldetett, kik is azt dictaturára bocsájtották.
Olv. a következő számban.
Julius 12-én az izenet rostálása közben BERNÁTH a legtávolabb, legidegenebb népekre való hivatkozást „legmiveltebb” szóval kiváná felcseréltetni.
NAGY ellenzé: nem jól jön ki a mivelt világra hivatkozni, mert látjuk, az annyira mivelt Anglia mint szedi be katona erővel a dézmát, s a catholicusokat legalsóbb hivatalokra is alig juttatja.
BALOGH: A népre ott is méltán lehet hivatkozni: csak a Pairekre nem.
ANDRÁSY: Protestans atyánkfiai nem igen lennének megelégedve, ha őket oly lábra tennők, mily lábon vannak Angliában a catholicusok emancipatio után. De a miveletlen világra sem helyes a hivatkozás, mert bizon Siberia lakói, s a t. nem igen győződnének meg a RR kivánságnak igazságáról.
PÉCHY: Az első természetes, mert ott uralkodó vallás az Anglicana Egyház, nálunk mind a 3 vallás egyiránt recepta. Hogy pedig olyasokra akadjunk, kik nem ösmerik el, hogy a század lelke ezeket megkivánja, nem szükség Siberiába mennünk, csak a másik táblához.
BORSICZKY: Maradjon a mint van, erő fekszik benne, hogy még a miveletlen végekre is merünk hivatkozni. Egyébiránt a felvilágosodott Anglia, hol most legközeléb a Ministerium diplamatice kijelentette, hogy a papi jószágok a „Status javai«, még nem igen lenne a mi csekély kivánságunkkal megelégedve.
Julius 14-én vasárnapi szünet
