b) [I.] A főrendekhez a magyar viszontizenet érdekében intézett izenet szövege. [II.] A főrendekhez az országgyűlés Pestre tétele…
b)
[I.] A főrendekhez a magyar viszontizenet érdekében intézett izenet szövege. [II.] A főrendekhez az országgyűlés Pestre tétele tárgyában intézett izenet szövege. [III.] A magyar nyelv ügyében készült izenet szövege.
[I.] A főrendekhez a magyar viszontizenet érdekében intézett izenet szövege. [II.] A főrendekhez az országgyűlés Pestre tétele tárgyában intézett izenet szövege. [III.] A magyar nyelv ügyében készült izenet szövege.
[I.] Javallata a fő Rnek a Hazai nyelv bevételére felszólitó izenetnek.
Azzal a bizodalommal, mellyel ugyan azon egy Haza gyermekeinek, ugyan azon egy szent korona tagjainak egymáshoz viseltetnie kell, szollitják fel KK. és RR a m[éltó]ságos Fő Rket hogy a Karokhoz és Rhez küldendő izeneteiket ezentul a Hazai nyelv közönségesen kedvelt szavaival készittetni méltoztassanak.
Koronás Királyai s mindenek felett a mostan uralkodó Felség Atyai pártfogása alatt 40 Eszt[endők] folytában tsendesen haladó s minden kénszeritést változtató menetellel oda jutott a nemzet hogy a közelébb mult Ország gyülésben a magyar nyelv a Helytartói Kormányszékre s a fő Törvényszékre fel emeltetvén s tudása minden hivatalbelieknek kötelességének tétetvén, az egész Hazában Főnek és közönségesnek törvényesen meg állapittatott s természeti jussaiba e részbe vissza hellyheztetett.
Nem lehet kétségbe venni hogy az ősi közös nyelv virágzásba jötte hazafiui örömmel tölté bé a m[éltó]ságos Fő Rket is, kik a Haza és nyelv eránt vonzzó hajlandoságokat ragyogó nagy áldozatokkal bizonyitották bé, kiknek az egész Haza előtt tiszteletben és szeretetben élő elölülőjök hazánk Nádora mind áldozattal, mind századokra ki terjedő következésü pártfogásával nevét a nemzet év könyveibe halhatatlanitá.
Illy hazafiak előtt a[z 1]830. 8-ik Czikkely hozatala, s magyar Tudós társaságnak saját áldozataikkal történt fel állitása utánn bizonyosan sem idegennek sem kedvetlennek nem fog tettzeni ez emlékeztetés mellyet a KK. és RR. magyar nemzeti egyenességgel hazájok eránt forró szeretetből a költsönös bizodalom örökös meg alapozására tésznek, a m[é]l[tósá]gos Fő Rnek a KK. és Rendek szokott idvezleteiket küldötjeik által ember emlekezetetől fogva magyar nyelven visszonozták s e tiszteletre méltó szokástól tsak egy lépés van ama másikig hogy Iroványaikat is annak szivig ható szavaival készittessék. Kiknek őseik vért ontottak a hazáért, azok az előttök esméretes nemzeti nyelvet, kebelekbe bizonyosan vissza fogadják a Hazáért.
[II.] Javallata a Fő Rnek az Or[szág] gyülés Pestre tétele eránt szólló izeneteknek.
Midőn a Karok és Rendek [1]830. Oct. 17-től s mostani Or[szág] gyülésnek Pestre hivása eránt költ alázatos fel irásokba ugyan azon évi Dec. 2-án a kir. kegyelmes választ meg nyerték, biztos reménység nyujtatott nekiek hogy ezen országosan ki jelentett s az egész Hazával közös ohajtás tellyesittetni fog.
Méltoztatott ugyan is Ő Cs. Kir. Felsége kegyelmesen meg igérni hogy az igazság gyorsabb kiszolgáltatása eránt buzgó indulatjának saját könyebbségét is fel áldozva kész lévén, mihelyt Pesten minden szükségesek meg létte tudtára esik, az Ország gyülés ottan tartásáról azonnal rendelést tétetni.
E Királyi igérethez ragaszkodván szándékoznak a KK. és RR. a régen táplált forró kivánatot ezennel is meg ujjitani, fiui bizodalommal remélvén, hogy Cs. Királyi Felségének atyai szive az egész ország kérelmét meg hallgatja és Sz[abad] K[ir.] Poson városnak a Törvényhatóságok legnagyobb részétől szerfelett távolyságát; ellenben Pestnek az Ország közepén alkalmatos fekvését, esztendőnként szaporodó épületeinek számos és nagy vóltát s a felsőbb Törvény és Kormányszéki Levéltárok ott léttét tekintvén, e jelen ország gyülés oda költözésébe annyival inkább meg eggyezni méltoztatik, mivel sz[abad] kir. Pest város részéről az orsz[ág] gyülés tartására szükségesnek, mihelyst ő Cs. Kir. Felsége a nevezet városnak e részben kegyelmes parantsolatjait kiadni méltoztatik, azonnal lejendő feltaláltatása hitelesen jelentetik. Ő Cs. Kir. Fő Hertzegségét a M[éltó]ságos Fő Rket tisztelettel kérik a KK. és Rk hogy e kivánságokat valamint a közelebb mult Ország Gyülésen, ugy most is hozzájárulásokkal segélleni méltoztassanak.
[III.] Javallata a Magyar Nyelv ügyében küldendő Izenetnek.
Amiért az egész nemzet 42 esztendeig folytában buzgó igyekezettel fáradozott és Ő Cs. és K. Felségének Atyai pártfogása által sok részben ugyan, még sem egészen van elérve, a Hazai nyelvel minden meg szoritás, és kivétel nélkül való szabadon élést ohajtják a Karok és Rendek Ő Cs. és K. Felsége igazság szeretetétől megnyerni. Nyelvöket a Haza határain belől Fő hellyre emelve és minden Törvényhatóságokban tiszteletbe tétetve örömmel szemlélik, az Ország szerette Nádorával, s a M[éltóságo]s H[ely]t[ar]to Tanátssal Magyarul szólhatnak, ohajtások tökélletes tellyesedésének mind az által hijja van, mert fel irásaikat a Nemzet Atyai Királyához, s a törvény Czikkelyeket eredetileg a Romai nép hólt nyelvén, nem pedig az ősi örökségül nyert élő magyar nyelvén készithetik.
Valamint tsak az élő testben ugy tsak élő nyelvben van Lélek, az anyai ajakról tanult hangokkal lehet egy felől a Cs. K. felség előtt a sziv érzelmeit, más felől a Törvény ki tételeiben a legtisztább leg eggyenesebb értelmet kifejezni.
KK. és Rek azon a ponton állanak, mellyben Ő Cs. K. Felségének Atyai gondoskodásánál fogva, köz kiterjedésü javitásokat kezdhetvén, a jövendő kor számára fognak munkálni. Most ha valaha, itt az idő hogy a nemzeti nyelv, a természet által adott jussaiba egészen vissza tétessék, s e következésekkel tellyes idők el mulván, félő hogy a nagy számban meg állapitott s hólt nyelven készülő Törvények a nemzetit egész századra ki fogják zárhatni.
Ezeknél fogva fiui bizodalommal vannak a KK. és RR. hogy Ő Cs. K. Felsége az Országosan egybe gyült nemzet s az Ország Törvényhatóságai által egyedül magyar nyelven teendő alázatos Felirásukat atyai válaszával meg örvendeztetni s egyszersmind abban kegyelmesen meg eggyezni méltóztatik hogy a Törvény Czikkelyek is szinte tsak magyar nyelven alkalmaztassanak.
A mit, midőn Ő Cs. K. Felségéről alázatos Felirással kérni szándékoznának, egyszersmind Ő Cs. K. Fő H[erceg]ségét s a méltóságos Fő Rendeket a köz ügy segedelmére fel hivják.*
Mindhárom üzenetjavaslatot, a január 10-i és 11-i országos üléseken elfogadott alakjukban, amely több stiláris eltérést mutat a fentiektől, közlik az Iratok, I. k. 7., 8., 10. l., valamint Kölcsey, VI. 226. s köv. l.
Kossuth bővebb Jegyzőkönyvében e szám. tárgyalásairól a kővetkező összefüggő részek olvashatók:
1833-ik esztendei Januarius 5-én Kerületi ülés.
Praesid[ium] Niczky (Sopron) Szinyey (Sáros).
Napi renden vannak az elkészitett Izenetek, s részint felirási javallatok u. m.:
1. Az eránt hogy a Fő Rendek viszon üzenettyeiket ezentul tsak magyarul szerkeztessék.
2. Üzenet s felirás javallattya, hogy a Felirások ezentul tsak magyar nyelven küldessenek a Felséghez, s a törvények is tsupán magyarul alkottassanak.
3. Az Országgyülésének Pestre kivánt ált költöztetése eránt üzenet s felirás.
4. A Praeferentialis sérelmek és a Prepositiókra adandó válasz tárgyában készült üzenet s felirás javallatja.
Hertelendy: Mint az Ország Gyülési napló könyv eggyik birálója jelenti, hogy az eddig tartatott három Országos ülés Napló könyve censurálva van, s hogy a Personalis jelen vóltt ugyan a Censura alkalmával, de nem tsak hogy legkissebb akadályt sem tett, sőtt mindenkép igyekezett azt előmozditani, a RRnek azon határozása eránt, hogy a két példányba viendő Napló könyv eggyik példánya Posony Vármegye levéltárába tétessen le azt nyilatkoztatván ki, hogy jobbnak látná ha az Országos levéltárba tétetnék. Ezen inditványt a SSok el fogadják.
Somsits kérdést tesz, ha vallyon a napló könyv eránti intézeteknek lesz e nyoma az országos diariumba?
Dókus azt tartya hogy valamint 1830-ba Országos ülésbe jelentettek az elválasztott birálók nevei, ugy szükség hogy minden e részbe tett, sőtt irásba is foglaltt intézeteket hasonlóul jelentsék az illető kerületi Előlülők.
Mely javallat szintén jóvá és helyben hagyatott.
Költsey mint kerületi Jegyző felolvassa a FőRRtől kivánt magyar viszonüzenetek tárgyában készült üzenet javallatát.
Péchy kezetben mingyárt ezen szavak előtt „a Méltóságos fő Rrket” ezt vélné tétetni „Ő Cs. kir. fő Herczegségét” mert 1830-ba éppen az ő Herczegsége eránti gyengéded kimélés birta a fő RRket némü ellenkezésre, de azólta meggyőződött az Ország hogy ő Cs. kir. fő Herczegségének ezen deferentiára szüksége nints, s azt nem is kivánja, továbbá, azon szó hogy „halhatatlanitó” ha tsak elébe nem tétetik hogy „e részben is”, oda látszatna mutatni, mintha Ő Herczegségének más halhatatlanitó érdemei nem lennének. (Lárma: minek ez a hizelkedés!)
Péchy: Én nem szoktam hizelkedni, s ennek jelét is fogom adni.
Ghyczy provocáltatni kiván a fő RRnek e részbeli 1791-ki elesmérésökre.
B. Prényi szintén azt kivánja.
Aczél az „áldozatokkal” szó hellyet javalja „hazafiui hozzájárulásokkal” mert nem akarná azon véleményt gerjeszteni hogy a Hazáért valamit tenni áldozatba kerül.
Benyovszky: Többet a valóságnál ne mondjunk, azon pont hogy a magyar nyelv a Fő Törvényszékekre etc. felemeltetett, nem egészlen áll, mert a Helytartó Tanáts tsak azoknak válaszol magyarul, a kik hozzá magyarul irnak, a kir. Curia tsak a fellyeb vitt magyar perekben itél magyarul.
Rudits: A fő RRnek adott azon ditséret hogy saját áldozataikal alapiták a Magyar tudós társaságot, minden nemeseket ki látszatik zárni, pedig p. o. Vay Ábrahám mint nemes 8000 p. ftot ajánlott.
Bőthy azt véli, ezen az „is” szótskával lehet segiteni.
Marczibányi a Ghyczy és Prényi által felhozott okkal nem kiván élni, mert erre 1830-ba is hivatkoztak a RR, de az effectust nem bizonyithatván, attol az Országos ülésben elállottak.
G. La Motte szomoru dolognak tartaná, hogy ha e tárgyban még argumentumokat kelletnék keresni, ugy hiszi nints egyébre szükség, mint egy bizodalmas hazafiui felszolitásra.
Sokan: maradjon, maradjon.
Conclusum: a felolvasott javallat egészlen elfogadtatik.
Költsey felolvassa a Magyar felirás és törvény tárgyában készitett javallatot.
Ebergényi ellene mond azon kifejezéseknek, a mellyek fávort, kegyelmet látszanak kérni, nints talán szerentsétleneb nemzet a magyarnál, mert itt törvényt kellett előbb hozni hogy a nemzeti nyelv természeti Jussaiba helyheztessék, ezt nem kegyelem gyanánt kértük 1826-ba s 1830-ba, amint azon szavak „ut eminentem linguae nationalis usum ipsi omni Jure competentem” mutatják,* a mihez Jussunk van, ott fávorért nem akar esedezni, ha a kormány szereti Thronjának oltalmára a magyar hőst, ha szereti a magyarnak gazdag jövedelmeit, szeresse nyelvét is, a felforgó kivánság pedig annyival is inkáb igasságosab, mivel kivált most, midőn a maradék számára álandó törvények alkottatni czéloztattnak, végre tsak ugyan olyan karba kell a haza minden polgárját helyheztetni, hogy az őt kötelező törvényeket ki is érthesse s idegen magyarázatokra ne szoruljon, a kegyelemért való esedezés az Országnak só eránti alapos Jussát tsaknem veszélybe hozá, ezen példa vezesse a RRket jelenleg is, kivánja továbbá az 1827-ki 11-ik Aprilisi kir. resolutiót megérintetni.*
Az idézet az 1826. okt. 6-án kelt feliratból való. L. az országgyűlés Irásai, 730. l.
A praeferentialis sérelmek és postulatumok ügyében kiadott resolutió 26. pontja vonatkozik a nyelvügyre. I. az országgyűlés Irásai, 1120. l.
Péchy egyet ért, azt adván hozzá hogy ő a nemzeti nyelv kifejtésére czélzó igyekezetnek gazdag bébizonyitását a kormánynál nem tapasztalta (ez későb tsak ugyan ki is hagyatott) továbbá nem szereti a szerfeletti alázatoskodásokat, a RR szint oly részét tészik a törvényhozó Testnek mint a király, itt tehát leereszkedés felől sem egy, sem más részről szó nem lehet, ezért a végén ezen szó hellyet „leereszkedvén” ezt kivánja tenni „hozzájárulván”. (Elfogadtatik.)
Asztalos fel olvassa az üzenetnek egy más javallatát, mellyet, az első s második tárgyat egyben foglalva tett vala fel.
Prónay ezt nagyon jeles, s helyes okokkal támogatott munkának látja ugyan, mindazáltal ugy véli ha azon fő argumentum, hogy ezen intézetet nemzetünk köz akarattal kivánja, a királyt megegyezésre nem birja, ugy semmi sem birja, ezen idaeát helyesen fejezi ki az előbb felolvasott javallat, ő tehát ezt mint kurtábbat kivánja elfogadni, tsupán azt vélvén hozzá tétetni, hogy a királyi Resolutiók is magyarul adassanak, mert ezek is materialéját teszik a törvények alkotásának. (Ez is elfogadtatott.)
B. Prényi a kérelem eránt Ebergényivel egyet ért, továbbá azt kivánja, hogy 1-ör egy tárgyban két üzenet ne legyen, 2-or hogy mivel tsak az üzenetek utján kiörlődő költsönös egyezésből készülhet felirás, ha most mindjárt ennek javallata ragasztatik az üzenethez, ez a pertractatust neheziti, s azért ugy véli, ezen két szempontnak is megfelel az Asztalos javallata.
Majthényi (Honth) ellenben Prónayval tartt, mert azt hiszi, ha ezen tárgynak igasságát valaki szivében nem érzi, azt argumentummal soha sem fogjuk reá birni, egyébiránt azt hiszi hogy az üzenet egészlen más formát ölt akkor magára, midőn nints, másat midőn van hozzá rekesztve a felirás javallata, ez utólsó esetben tsak kevés szó kell a fő RRhez, minek ugyan azon egy tárgyat szórul szóra két nyelven a fő RRnek megküldeni.
Bezerédy: Ez siettetésnek jó, de a czélérésre vezető mód eránt Prényival s a nemzet Jussainak méltóságához illő kifejezések eránt Ebergényivel ért egyet, s annál fogva ezeket javalja:
1. „kedvezésétől” hellyet „a királynak a magyar nemzetiségnek méltóságát elismerő igazsságátol”.
2. e hellyet: „az anyai hangon lehet a felség előtt a sziv érzelmeit kifejezni, ezt: „az anyai hangokon lehet tsak oly módon szólani királyunkhoz, a mint ezt a közötte, s a nemzet között fennáló költsönös viszonyok megkivánják”.
3. A nyelv természeti Jussait soha el nem vesztheti, és igy azokba vissza tenni sem lehet, helyesebb lenne tehát azt mondani, hogy a nyelv természeti Jussaival éljen.
4. Nem lehetvén egészlen mondani hogy fő helyen van a nyelv, ezen kifejezés helyet ezt javalja: elő van mozditva.
La Motte tetszésel fogadja az Asztalos javallatát de sajnálja hogy a két kivánság öszve van kötve, mert egyik a másiknak elérését gyengithetné, ha a felség reá nem ál a mire kéretik, a fő RR sem fognak a magyar viszon üzenetre reá álani, hogyha ezen két tárgy öszve lesz kaptsolva, egyéberánt Majthényivel nem lehet egy véleménybe, hogy a magyar üzenet tsak boritéka legyen a diák felirásnak, sőtt azt tartya jónak hogy szórul szóra magában foglalja a felirást, mert ez által megmutatjuk 1-ör hogy tudunk magyarul diplomatice irni, 2-or hogy ezt a hazának azon polgárjai is olvashattyák, s érthetik, kik diákul nem tudnak.
Asztalos: Comitialis szokás, hogy a költsönös üzenetek által eszközlött egyezésből vétetik a felirás materiája, igaz 1830-ba ezen szokástol a RR elálottak, s mingyárt az első üzenettel közlötték a felirás javallatát, de ezen mód nem czélerányos, mert a későbbi üzenetekbe fel fogott erősitő okok a felirásbol ki maradnak, vagy pedig kétszer kellettik ezt szerkeztetni.
Dubraviczky: Éppen az 1830-ba fel vett mód az, mely a tollat a SSok kezébe adja, a Honthi követ javallatja akkorra helyes lesz, ha magyar felirásokat fogunk a királyhoz felküldeni, addig szükség, hogy minden környülményesen és szorul szóra bent legyen az üzenetben, ha felirási javallatot nem küldünk, vetélkedni fogunk az üzenetek felett, s végtére Itélő mester teszi fel a Repraesentatiót.
Bernáth azt adja hozzá hogy a kerületi küldötség azt vélte, a magyar nyelv előmozditásának egy eszköze lész az, ha a felirás foglalatja szorol szóra béfoglaltatik a magyar üzenetbe, a Jegyzők tehát e szerint tartoztak dolgozni.
Pázmándy: S ez azért is helyesen történt, mivel másként a már megálapitott első üzenetünkkel ellenkezésbe jönnénk, mi a fő RRtől magyar üzeneteket kivánunk, nem küldhetünk tehát nekiek deákot, el kell mindent távoztatni, hogy a diák nyelv eddiglenes foganatjában tovább is megmaradjon; egyéberánt a többek által ki jelentett vélemény következésében is javalja hogy ezen szó után „igazsság szeretetétől” a többi maradjon el, s ez következzen: megnyerni. (Ez elfogadtatott.)
Török „pártfogás” hellyet „jóváhagyást” javal, mert megvalja az udvar részéről soha sem tapasztalt különös pártfogást.
Benyovszky: A 42 esztendő maradjon ki, s tétessék „szüntelen”, mert azon esztendők száma oda látszatik mutatni, mintha 42 esztendő előtt a magyar nem szerette volna nyelvét.
Péchy: A 42 esztendő maradjon, mert annak előtte nem kellet pártfogás a nyelvnek, tsupán M[ária] Theresia ideje ólta igyekeztek minket denationalisálni.
Nagy Pál: Maradjon a mint van, értelmünket kimeriti, szavakon ne vesződjünk, azon egy dolgot százféleképpen is jól meg lehet mondani, a ki ebből meg nem érti hogy mit akarunk, az nem tud magyarul.
Pázmándy A privatusok instantiájával való egybenhasonlitás lealatsonyittya a törvény hozó Testet, ennek a leereszkedés szó is következése, pedig ez sem jó. Répásy hasonló értelembe van, mert egészlen más egy suplicans, más egy törvényhozó Test.
Comáromy ezen hasonlitással a kivánság ereje nevekedik, mert ha egy privatusnak szabad magyar nyelven irtt esedezéssel járulni királyához, hát egy törvényhozó Testnek hogy ne legyen szabad a magyar felirás.
Csapó a privatusok instantiáitol vett hasonlitás hellyet javalja: hogy valamint a németekkel németül, az olaszokkal olaszul folytattatnak a köz dolgok ugy a magyarokkal is magyarul folytattassanak.
Nagy ezen argumentumbol az következik, hogy valamint a németekkel németül, a csehekkel németül, – a Lengyellel, Morvával németül, – ugy a Magyarokkal is németül.
B. Prényi: Akár mily nyelven nyujtassék bé a Privatusok folyamodása, a Felség magát a válaszra nézve ahoz nem szabja, mi pedig azt kivánjuk hogy magyar resolutiókat is kapjunk és igy Csapóval egyet ért.
Gróf Andrássy is azt tartya hogy a Privatusok esedezésétől vett erősség nem ál, ezeket elfogadja a Felség, ex illo suppositio, hogy az esedező nem tud a Király előtt legkedvesebb nyelven irni, s panaszát még is tsak ki kell halgatni, ezt a törvényhozó testről supponálni nem is lehet, s a praxis is ellenkezőt mutat, – mi most nem nyelv által a dolgot, hanem dolog által a nyelvet kivánjuk elő mozditani, és igy szintén Csapóval egyet ért.
Nagy: Mondjuk tehát hogy méltatlanság, ha Ő Felsége más Nemzetekkel az ő nyelveken folytatja a köz dolgokat, s a magyartol diák felirást kiván.
Pázmándy: A privatusoktol kegyelembül fogadja el a Felség az esedezést, mi nem kegyelemért esedezünk mert igazságunk van ezt kérni.
Majthényi (Bars): Ha törvény lesz eránta, megszünik a kegyelem, egyeberánt a hasonlitást megforditva is lehetne használni, hogy ha t. i. tőlünk el nem fogadja a magyar felirást, a Privatusok esedezését is el nem fogadhattya.
Gróf Andrássy azt tartya, ez méltatlanság lenne, ha a Privatusok esedezése egy nyelvre szoritatna, s e miatt az a kinek sérelme van az esedezéstől mint egy elzáratna.
Marczibányi: A magánosok esedezései közt is nagyon kevés a magyar, azt felelnék, magatok is többet irtok más nyelven, – ezen argumentum tehát nagyon gyenge.
Bernáth a hasonlitás mellet van – a Társasági Szövetkezés elveinél fogva, mert az egész Társaságnak nem lehet kevesebb Jussa, mint eggyes Polgárnak van, egyéberánt a Prónay javallatját a Resolutióra nézve pártolja.
Gróf Andrássy: A Socialis Jussok elveiből meritett argumentumot meg is lehetne forditani, mert ha a privatus nem kér engedelmet arra, hogy valamely nyelven esedezzen, hanem Jussa van azt akár mely nyelven tenni – a Társaságnak is van Jussa – ekkor tehát nem kellene e tárgyban felirás, hanem tsak élés.
Rudits: A privatus folyamodó, a kedvező Resolutiót akár melly nyelven elfogadja, neki nints Jussa magyar resolutiót kivánni – mi pedig ezt is méltán kivánjuk.
La Motte: Gyenge argumentum az, melyre a feleletet előre lehet látni, – pedig mit lehessen a kérdésben forgó argumentumra felelni, az már előadatott, – ez tehát magát a tárgyat is feldönthetné, ha azt könnyen eldönthető erősségre épitenénk.
Hertelendy: Szomoru, s a törvényhozó Test méltóságával nem egyező lenne, ha más argumentumot nem tudnánk felhozni, – a Nemzet köz akarattyának moralis sullya a megczáfolhatatlan fő argumentum, ehez kell ragaszkodni.
Borsiczky: Még a legnagyobb despota, mint az Orosz és Török Császár sem tagadja meg alattvalóitol hogy hozzá hazai nyelven folyamodjanak, hát egy Constitutionalis Nemzettől hogy lehetne azt megtagadni, azt kivánni a Nemzetnek Jussa van, minden Jusbol kötelesség is következik, a ki Magyar Király akar lenni, tudjon Magyarul, – ha a Privatusok Magyar kérelmeit meg tudja érteni, (a mint tudnia kell,) értse meg a Nemzetét is.
Bezerédy a Csapó argumentumát pártolja mert ez az argumentun ad hominem.
Császár: Ha a privatusok magyar kérelmeit el nem fogadná is a Király, ez által a törvényhozó Test ezen kérelmének Jussa nem kissebedne, azoknak elfogadása által tehát nem is nagyobbodik – maradjon ki az egész hasonlitás.
Szabó: Sőtt maradjon meg, mert ez mutatja, hogy már a király részéről sem forog fel lehetetlenség a magyar nyelvü közlekedések eránt.
K. Horváth ki hagyatni kivánja, mert mi magyar Resolutiót is kivánunk, a kettő tehát eggyüt nem eggyezik, – igy
Péchy is, mert valóban látván a Ministerium hogy magunk között is sokan semmi erőt sem tulajdonitanak azon argumentumnak, ő sem fog annak erőt tulajdonitani.
Majthényi (Bars) ezen következtetésnek ellene mond, másként ha mind azon kivánságokat erőtleneknek nyilatkoztatnánk, a mellyek itt Oppositióra találnak, hová vezetne az a Kormány s Nemzet közötti viszonyok kérdésében?
Dókus ezen szó után: bizodalommal vannak, a mi következik ki hagyatni vélné, egész addig, hogy a Kálmán király törvényétől vett hasonlatosságnál fogva mind a felirások, mind a törvények s a t.
Asztalos: A Kálmán király idejéből vett argumentum nagyon gyenge, – az nem törvény, hanem tsupán Albricus hizelgő szavainak előadása.
Palóczy: Ezen argumentum 1830-ban is felhozatott, de gyengének találtatván, tsak sok vitatásokra nyujtott alkalmat, s végtére tsak ugyan el maradt – hasonló idő vesztést okozna most is.
Bernáth ezen előadáshoz, és a Komáromi Követ inditványához alkalmaztatva ezen javallatot teszi: a ki fogja zárhatni szavakkal végződő pont után: „Ezeknél fogva fiui bizodalommal vannak a KK és RR hogy Ő Cs. Kir. Felsége az országosan egybe gyültt Nemzet s az Ország törvényhatóságai által (Deák javallatjára: egyedül) magyar nyelven teendő alázatos felirásokat atyailag elfogadni, s ezen kis Nemzetet hazai nyelven küldendő kegyes kir. válaszaival megörvendeztettni, egyszersmind abban kegyelmesen meg egyezni méltóztatik, hogy a törvény czikkelyek is szintén tsak magyar nyelven alkottassanak”.
Ezen indiványt a töbség elfogadván az határozásba megy.
Komlósy egy javallatot olvas fel, mellyet az üzenet végéhez tsatoltatni kiván, az 1790: 67-ik s 16-ik czikkelyek parificatióját foglalja magában,* – hosszukás lévén – nehezen halgatják!! s végre el nem fogadják.
Az 1790: 67. tc. az országos bizottságok kirendeléséről, a 16. tc. a magyar nyelv tanításáról szól.
Némellyek az e tárgy eránti Felirás javallattyát kivánják olvastatni – de Nagy Pálnak azon javallatára hogy a Felirás szórul szóra forditása lévén az Üzeneteknek, jobb lesz ha a megálapitott változtatásokhoz alkalmaztatva a Jegyzők előbb otthon leforditják – az olvasás elmarad.
Zmeskáll jelenti hogy e tárgyban elkészitette a Felirás javallatát, kér engedelmet hogy felolvashassa.
Nagy: Ha tsak a már meg álapitott szórul szóra nem forditotta, – mer ex principio semmi repraesentatiót sem lehet elfogadni – egy kis zsibongás után
Zmeskáll fel olvassa, javallatba hozott Repraesentatióját – itt ott tetszéssel fogadtatik.
Majthényi (Honth): Ha a deákba tsak az lehet a mi a magyarba van, vagy ezt oda kell adni a Jegyzőknek hogy magyarra forditsák, vagy ha a magyar üzenetet, mint egyéb eránt is eredetit már elfogadtuk, meg kell abban nyugodnunk, hogy ezt deákra fordittsák.
Költsey: A Diaetának Pestre átköltöztetése eránt költt 3-ik Üzenet javallatát fel olvassa.
Korher (Pest Várossa) köszöni a RRnek Pest várossa eránt mutatott kegyességöket, s bizonyosokká teszi, hogy Pest várossa vendéglő karokkal fogadandja bé a RRket, s mindent el fog követni, hogy ott léttöket nem tsak alkalmatossá, de kellemetessé is tegye.
Somsich: Meg valja hogy a mely physicus okokat fel lehetett ezen kivánság támogatására hozni, azokat helyesen előadatva látja, de ha mi egyedül tsak ön commoditásunkat vetjük fel okul, a másik rész is ön commoditásához fog ragaszkodni, azért is szükségesnek látja azon moralis fő ok ki jelentését, hogy Pest Várossának fekvése, a követek, és küldőik közt meg kivántatott sebes közlekedést nagyon elősegiti, – nints mit tartani hogy ezt nyilván ki ne fejezzük, mert ez már országosan enunciálva, s az 1830-ki országgyülési acták között a 138-ik lapon, ismét a felirásba ugyan azon acták 144-ik lapján béfoglaltatva van, kivánja tehát, hogy ez menjen bé az Üzenetbe, a mint már 1830-ba repraesentálva vólt.
Bezerédy hasonló véleményben van, s a Felirást az 1830-ki Resolutióhoz kivánja alkalmaztatni, – a Felség azt válaszolá, hogy ha az Országgyülése tartására szükségeseknek Pesten meglétele felől tudósitatni fog, ezen országgyülését oda rendeli, mondjuk meg tehát hogy kétség nem lehet, hogy ott minden szükségesek sokkal jobban vannak, mint Posonyban, az emlitett kir. Resolutio hathatósan felelevenitette e részben a Nemzet kivánságát, méltán várhatjuk tehát hogy azon kir. igéret tellyesitessék.
Patay megeggyez, de azon ki fejezést óhajtja, hogy addig is még a megkivántatott épületek elkészitetnének, Pestnek elegendő alkalmas teremjei vannak.
B. Sztojka a javallot Üzenetbe meg nyugoszik.
Tisza ellenben a királyt tett igéretének tellyesitésére hathatósan kivánja emlékeztetni, kijelenti továbbá Committenseinek azon kivánságát, hogy ha valamely akadályok miatt még most ezen Ország Gyülés Pesten nem tartathatnék, addig is még ezen akadályok el háritattnak, az Anya Városba, Budán tartassék, – végre előterjeszti hogy küldői a Felirásokban eddig gyakorlott aláirásban: „Perpetuo fideles subditi” meg nem nyugodhatnak, – a Privatusok folyamodásaiban azon függésnél fogva, mely a Haza minden egyes polgárját a Királyhoz köti, helyén vannak az aláirásnak emlitett szavai, de az Ország Rendei, hasonló fél részét teszik a törvényhozó hatalomnak, midőn tehát a másik alkotó részhez szólanak küldői, ugy hiszik hogy azon aláirás, az illő méltóság érzetével meg nem egyezik, s azt nemüleg lealatsonyitya, maga a végrehajtó hatalom sem él a törvényhozó Test eránt soha ezen kifejezéssel, azért is azt javalja, hogy a mint a Király mint a törvényhozó Test egyik alkotó része szólitya a RRket, a RR mint másik alkotó rész szint azon kifejezéssel éljenek, küldői tehát igy kivánják az aláirást Felségednek alázatos hivei Magyar Ország etc. Rendei.
Plathy: Az 1796-ki kir. meghivó levélben azt mondja a felség hogy ob gravissimas quae nos ab hinc longius iter suscipere prohibent curas Posonba rendeli az országgyülését* és igy maga elésmeri hogy Poson alkalmatlan hely Ország Gyülése tartására, – ezt tehát érzékeltettni kivánja.
L. az országgyűlés Jegyzőkönyve, VII. l.
Aczél kivánja ő Felségének tudtára adatni, hogy a SSok hozzá kivánnak járulni a szükséges teremek épitésének költségeihez.
Dubraviczky ezt ez uttal tanátsosnak nem látja.
Prónay azt kivánja kérni, hogy tsak tavasszal költöztessen által az Országgyülése. (Számosan kiáltják: mingyárt mingyárt! s ne féljen nem viszik oly hamar).
Hertelendy: Azon ok, melytől a királyi igéret tellyesitése felfüggeszteték megszünt, a mint a Pesti Követ ki jelentéséből láthatni, ezt tehát szükség a felirásba bé tenni. (Haljuk Pest városát!)
Korher jelenti, hogy a mi az Országgyülése tagjainak szállásátt, s egyéb helybéli szükségeit illeti, e részben bőven szolgálhat Pest városa, s a mennyiben talán elegendő istállók, s kotsi szinek nem lennének, azonnal baraquokat épitett, – ellenben az országos tanátskozásokra szolgáló szála ugyan épitve nints, de még ez épittetnék, a város gondoskodni fog alkalmatos helyről, egyéb eránt elszámálja, hogy a legrégibb időktől kezdvén hányszor volt Pesten Országgyülése, felhozza az 1498-ki t. czikkelyt, a mely örök időkre Pestre rendeli az Ország gyülését* s megemliti, hogy ezen megkülömböztetést Pest Várossa tsupán Buda Várának török kezére jutása által vesztette légyen el, előhozza mint nevekedett légyen Pest, s mint jött azon kifejlésre hogy azon Ország Rendeit, kiket hajdan a városnak szük kiterjedése miatt tsak a szabad légen, a Rákoson fogadhatott, most nagy kiterjedésü pompás házaiba képes el fogadni. Ez után
Az 1498: 1. tc. rendeli az országgyűlés tartását Rákos mezejére, de nem örök időkre.
Rohonczy is a RR kérelmének támogatásába akarván bé ereszkedni
Nagy Pál intést tesz hogy majd ha valaki ellene mond a kivánságnak, akkor argumentálódjunk, most nints reá szükség, mert senki sem ellenkezik, ne veszijtsük az időt.
Benyovszky ellenben azt tartya, hogy ha egy vagy más követ még némely argumentumokat a felirásba foglaltatni jónak lát, elő terjesztését gátolni nem lehet, nem kell sebesen hajtani, itt Jussa kinek kinek egyforma, és senkinek sints praerogativája hogy vélünk parantsoljon, mit mondjunk, mit ne mondjunk. Ő maga részéről ámbátor mint Posonyi követnek oka volna Pozsonyhoz ragaszkodni, a kérelem hellyes vóltának érzetébe annyira osztozik hogy azt minden lehető erőségekkel támogattatni kivánja, igy
B. Sztojka, Rudits, Szalabéri Horváth, Prónay Pest várossa követjének nyilatkoztatására hivatkozni kivánnak, mint hogy ez által a helybeli akadályok megszüntetése világosodik.
Pázmándy ezt annyival inkáb bététettni véli, mivel az üzenetbe reassumáltatik az 1830-ki resolutióban foglalt azon igéret, hogy mihelyt Ő felsége a szükségeseknek meglétte felől tudósitatik, oda rendeli az országgyülését és igy logicai öszveköttetésbe van annak szükséges felhozása, hogy a szükségesek megvannak.
Rohonczy: Azon morale argumentumot, hogy a Diaetának Pesten tartása, a Követek és Küldőik köztt a közösülést könnyiti, – el nem lehet hagyni.
Költsey emlékezteti a RRket az 1830-ki kir. válasz azon szavaira: Haec suam Ma[iesta]tem non movent.
Benyovszky: Ezért nem kell annak ismételt kijelentésétől elálani, hogy a részben az Ország meggyőződése most is az, a mely volt 1830-ban.
Bernát attol tart, hogy ezen inditó ok felhozásával egy oly negativum principiuan enunciáltathatik a Coordinatiora tartozó pótolólagos utasitások tárgyában, a mely káros következésü lehetne,
Somsich ellenben ugy vélekedik, azon kijelentésnek minden érdeme kivetkeztetik, ha hogy most ujolag fel nem melegittetnék, hogy Committenseik a pótolólagos utasitás Jussához erőssen ragaszkodnak, s azt tellyes szabadsággal gyakorolni kivánják, ezt nem enunciálni annyival károsabb lenne, mivel már ez Comitialiter egyszer enunciálva van, s az Ország Gyülési Acták közzé is be ment, mint Országos végzés. Ez az egy, ez a fő moralis ok, – ez szélesiti kérelmünk básisát, – a kormány akár mit felel azon ne aggódjunk, mert az meg egyezésünk nélkül törvénnyé tsak ugyan nem válhatik, s minden bizonnyal a diaetalis alkudozás tárgyává válik, akkor lesz ideje hogy érdemes követ társam velem eggyüt fel vigyázzon, hogy Committenseinknek ezen gyökeres constitutionalis Jussok sérelmet ne szenvedjék.
Bezerédy: Sőtt ha ezen megemlitést most elmulasztjuk, meg látszatunk a királynak azon válasszába nyugodni, s mintegy elesmérjük azt, hogy méltán mondá: quod haec Suam Ma[iesta]tem non moveant, a minél veszedelmesebb nem történhetnék.
Némellyek azt tarták, hogy a fenforgó kérdésnek itten történt megemlitése elegendőleg praesalválja a SSok Jussait. – Ellenben
Répás ugy véli, – a mi itt enunciáltatik, az még nem diplomatica enunciatio, s nem mondódhatik országos végzésnek, ki kell tehát nyilván fejteni, nehogy a pótolólagos utasitás Jussa sérelmet szenvedjen, nem is látja által, miért kellessék a moralis ok kitálalásátol félni. – Ezen véleményben Marczibányi is osztozik.
Bőthy pedig azt tartya, hogy minekutánna a felhozott okokra már a Felség azt felelte, quod haec suam Ma[iesta]tem non moveant, feszitené elméjét, ha tudna erősséget lelni, mellyel a kormányt a SSok kivánságának tellyesitésére birhatná, – de azt hiszi, ha a nunciumba foglalt okok nem birják erre a Felséget, semmi sem fogja reá birni.
Szinyey, Atzél ugy hiszik, kérelem utján vannak a SSok, oly erősségeket kell tehát fel hozni, quae movent – minthogy ezek non moverunt.
Péchy nem osztozik azon aggodalomban, mellyet az Unghi követ ki jelentett, mert a Ministerium principiuma a SSokat nem kötelezi, hanem ugy hiszi, a távolság ideájában, mely az üzenetben helyesen meg emlitetik, Somogy V[ármegye] követjének kivánsága bentfoglaltatik. – A töbség Somsichnak javallatát el nem fogadja.
Korher: Törvényhozásunk évkönyveinkből meritve historice elő adja, hogy hányszor tartatott Pesten s Pestnek mezején országgyülés hogy az 1498-ki 1-ő t. cz örök időkre Pestet határozta országgyülésünk állandó helyéül, s hogy ezen ditső meg külömböztetést Pest várossa tsupán Budának török járom alá jutásával vesztette el, és igy az illető törvényekre hivatkozva, most midőn Pest Várossa naponként szélesedő kiterjedése által azon poltzra emelkedett, hogy az ország rendeit, alkalmas diszes lakásokkal fogadhatja, kéri a nevezett várost azon megkülönböztetésbe vissza helyheztetni; mellyet már akkor is birtt, midőn országunk Rendeit tsupán szabad ég alatt a Rákos mezején vólt képes elfogadni.*
Korhernek ez a felszólalása lényegében azonos az előzővel, 63. l.
Dókus: Ha a törvényekre hivatkozás erősséget ád – a mint ád – ugy hiszi, nem lesz helytelen az 1791: 67. t. czikkelyre hivatkozni, a mely azt rendeli hogy azon rendszeres munkák, mellyek tsak most jönnek országos tanátskozás alá, felvétele végett tartandó országgyülés Budára, és igy nem Posonyba hivattasék egybe.
Marczibányi is azt hiszi, hogy nem tsak kérelem utján vannak itt az ország rendei, s azért a már két részről fel hozott törvényekre hivatkozni kiván. – Erre
Költsey emlékezetbe hozza, hogy az 1830-ki felirásba magok a KR nyilván kijelentették, hogy azon kivánságot, salvo Suae Ma[iesta]tis diaetam convocandi jure – teszik.
Erre többeknek unszolására Dókus felolvassa az 1790/1. t. cz. illető pontját, – de mint hogy abban egyenesen tsak az van hogy anno 1792 inomisse Budam indicendis s 1792-be valósággal is Budán tartatott az Országgyülése, a töbség ugy vélekedett, ezen hivatkozás nem lenne helyesen alkalmaztatva, – ezen kérdésre nézve valamivel későbben a jelen nem lévő Mágnások követjei közzül
Kossuth (Sennyei Károly, Vétsey Pál, és Fischer Pál Bárók követje) ily enunciatiót tett: A Comitiale conclusumok tsak annyiban lehetnek törvényes következésüek, a mennyiben élő törvényekkel öszve nem ütköznek, de a törvényeknek, s ezeken épülő jussoknak nem árthatnak, mind addig mig nem inarticuláltatnak s törvénnyé nem válnak, – vannak számtalan törvények a mellyek mutatják hogy az ország gyülés hellyének, s idejének meghatározásába az ország rendei törvényhozás utján részt vettek, sőtt az 1498-ki 1-ő t. cz. által, és igy a SSok törvényhozási részvételekkel örökre a pesti mező rendeltetett ország gyülése hellyéül, de maga a mostani Diaeta is articularis uton vólt el határozva, és igy az ország gyülése hellye s ideje meghatározásának jussát, a szóló nem számitja a Király reservált Majestási jussai közzé, hanem a király és nemzet közt közös törvényhozó hatalom comitialis jussának tekinti, s azért ne hogy a Coordinatio kérdése előfordultával talán éppen itt keresendő garantiának utja az 1830-ki Diaetale Conclusumnak most hallott megemlitésével előre bévágassék, óvással élni kellene. – Ezen vélemény halgatással mellőztetett el.
Almásy (Szepes): Nints erősebb argumentum, mint a Concessio – meg igérte a Kormány hogy ha tudtára esik hogy Pesten megvan, a mi kivántatik, oda rendeli az országgyülését, most Pest várossa követje azt mondja hogy van a mi kell – adjuk ezt a Felség tudtára, s emlékeztessük igéretére, mit felelhet ez ellen?
Ezen előterjesztés tetszést nyert, hanem a kitétel eránt el ágaztak a vélemények Majthényi nem egyes személy enunciatiójára hanem a köz tudomásra, kivánt hivatkozni Péchy a hiteles tudomást, – mások azt hogy a RR előtt jelentve van, – mások ismét hogy biztositva van, – kivánták bé tétetni.
Comáromy soha sem szerette azon igasságot, a melynek kifejezést kell keresni, ő azt kivánná hogy Pest V[árme]gyének és Pest városának követjei praecise szüntessék meg a felforgó aggodalmat.
Dubraviczky menté magát hogy az egész tárgy Pest városának Jurisdictióját illeti, ha a V[árme]gyét illetné, ő bizonyosan minden szükségesekről tellyes bisztosságot nyujtana a RRnek, s tsak a város tegye meg a mi szükséges, a v[árme]gyén bizonyosan semmi sem fog mulni.
Radvánszky ugy emlékezik, Pest Várossa részéről az mondatott, hogy az Országos tanátskozásokra alkalmatos szála nints, hol fog tehát az Ország Gyülése öszve ülni? – jobb lesz el állani. – Sokan azt kivánják Pest Várossa mondja meg világosan, miben van a dolog.
Korher: Szálások vannak, s egyéb minden alkalom, tanátskozási teremek ugyan e végre épitve nintsenek, hanem addig is még épitetnének, a Város fog illendő helyről gondoskodni.
Császár: Ebből azt látjuk, még Pest városa nints készen az Ország rendeinek elfogadására, – a Király tehát tett igéretében semmit el nem mulatott, job lesz tehát ezen hivatkozástol elállani, s az Üzenetet a mint van, meghagyni.
Korhert ismét számos felszólitások magyarázatára unszolják, ő látván, mily erő épitetik szavaira, talán attol is tartván hogy majd többet mond, mint a miről felelhet, habozásba jön, s ollyan nyilatkoztatást tőn, melyből azt lehetett kivonni, hogy még nints a mi kell, de ha parantsoltatik, fog a város gondoskodni.
Bernáth: A Király attol függeszti fel igéretének tellyesitését, ha van e, a mi megkivántatik, a Pesti követ azt mondja hogy lesz és igy nem bizonyos factumot, hanem tsak lehetséget, s jövendőt jelenthetnénk, pedig minden jövendő már magában is kétséges, – jobb tehát ha ezen hivatkozás egészlen el marad.
Péchy: Sajnálom hogy Ungh V[ármegye] követje, s Pest Városi követ magyarázatját meg nem értette.
Bernáth: Az értelem attol füg kinek hogy adta a Providentia, egyéberánt bizonyossá teszem Pest vármegye követjét, hogy tőlle semmi magyarázatot el nem fogadok.
Ezen kellemetlen személyeskedés közönséges zajt, és sajnálkozást gerjesztett.
Rudits: Ne tanakodjunk a más szaván, itt van maga, mondja meg hogy és mit akar mondani.
Korher ismétli előbbi kijelentését, – közönséges zaj, – a tagok oszlani készülnek, – a Praesidium (Niczky) a végzés ki jelentése helyet, szombat nap lévén, bucsuzik egy napos praesidiumátol, az ülés el oszlik a nélkül hogy a végzést tudni lehetett volna.
