b) 1833 január 7. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Az országgyűlés összehívásának elhalasztása. [II.] A vitatásra kerülő tárgyak sorren…
b)
1833 január 7.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Az országgyűlés összehívásának elhalasztása. [II.] A vitatásra kerülő tárgyak sorrendjének kérdése.
1833 január 7.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Az országgyűlés összehívásának elhalasztása. [II.] A vitatásra kerülő tárgyak sorrendjének kérdése.
[I.] Január 7. 833. Kerületi Ülés – Praesid[ium a] vóltak. –
A Praeferentialis országos sérelmek, és a Királyi terjesztvényekre adandó válasz tárgyában készült üzenet rostálásával foglalatoskodnak a KK. és RR. Elején mindjárt inditványt teve GHYCZY hogy a Kir. terjesztvényekben ő Felsége önként okát adván, miért maradt légyen el a törvény által mult [1]831. Eszt[endő] Oct. 2-dik Napjára rendelt Ország gyülés,* a válasz egyéb aránt azon terjesztvények ki vonatját röviden ismételvén, lehetetlen ezt is emlités nélkül hagyni. Külömben annak mint egy el esmerése következnék hogy a Királynak van jussa a törvény által meg rendelt Ország gyülést el halasztani. Ezen inditványt sokan pártolák némellyek azon módositással, hogy a tavaly dühösködött epemirigy semmi esetre sem lehet elegendő oka az ország gyülése elhalasztásánák, mert meg szünte után 14 honapokig halasztatott. Különösen azzal támogatá magát a Principiumot
Az 1830. évi 6. tc. szerint a reformmunkálatok megtárgyalására 1831. október 2-ra kellett volna az országgyűlésnek együtt lennie. A halasztást a királyi propositiók a szerencsétlen körülményekkel indokolták.
PRONAY, hogy az 1741: 23. t. cz. meg emlitett hostilis irruptio azon egyetlen törvényes ok, melly miatt a közönséges Országgyülés el halasztathatik,* azon esetre is tartozván a kormány particuláris országgyülést össze hivni,* – ha tehát a RR. halgatásokkal a cholerát elegendő oknak esmernék, e tágas mezőt nyitna a kormány önkényének. – Sőt
A Magyar Országgyűlés Könyvtárának példánya, mely a kiadáshoz ebben a részben alapul szolgál, ennél a szónál lap alján megszakad, s csak a 83. lapon, a jelzett helyen folytatódik tovább. A hiányzó részeket e Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában Quart. Hung. 1358. sz. alatt található töredékes példányból pótoltuk.
Az 1741. évi 22. tc. valójában a particuláris gyűlések ellen irányult, s korlátozni igyekezett az uralkodónak az 1715. évi 8. tc.-ben elismert jogát, hogy ily gyűléseket tarthat.
B. PRÉNYI azt tartá, hogy a cholera közbejötte miatt méginkább kellett volna orsz[ág] gyülést tartani, mert azon nyavalya sok provisorius intézetekre adott alkalmat, pedig constitutionalis országban egyedül a törvénynek kell kötelező erővel birni. Ezen nézeteket még
BEZERÉDY azzal támogatá, hogy a cholera tárgyában számos törvényhatóságok tettek felirásokat, a kormány azokat félre veté, a halgatás ezen félre vetésben is meg nyugodni látszatnék, s minekutána csaknem mindnyájan azt látszattak kivánni, hogy ezen emlités ha megtörténik is, minden sérelem nélkül lehető kiméléssel történjék.
BEZERÉDY egy amendement javallatát olvassa fel – s azt az üzenet 2-ik §-nak amely igy kezdődik „terhesek ugyan” elejére iktatni kivánta.* Az ellenkező véleményen lévők közt figyelmet gerjesztett:
Az itt tárgyalt szöveget l. lratok, I. k. 12. l.
BALOGH, minthogy beszédét igy kezdé: ritkán vagyok ugyan oly szerentsés, hogy a kormányal egyet érthetnék, felhozza például, hogy a franczia kamarák is széjjel oszlottak a cholera miatt. (Egy szó: elég gyalázat volt) BALOGH: Én nem szoktam gyalázatot védeni – talán magunk sem jöttünk volna egész készséggel, ha hivattunk volna bár, nem itt, hanem ott lát sérelmet hogy „sponte” összehivatva mondatik az, mire a kormány törvény által volt kötelezve* – a sok derék előadásokban elszor egyes erőségeket.
A királyi propositiók szerint az uralkodó az országgyűlésnek 1831. okt. 2-ára való összehívását sua sponte meghatározta.
PÁZMÁNDY ugy foglalá rendszerbe, hogy törvény által volt elrendelve az or[szág] gyülése, a törvény nem telyesitetett, és igy meg van a sérelem. Constitutionknak alig van egyéb garantiája az országgyülésénél, ezen garantia van az elhalasztással megsértve, hallgatni tehát anyival kevésbé lehet, mivel számos megyék tettek fel irásokat, és igy az ország nagyobb része kijelentésétől elállani nem is lehet, emlékezteti a Rdeket hogy [1]825-be azon első felirás, mely mellett a kiküldöttség Schlashofba ment, s a mely a dictaturára sem eresztetvén or[szágos] ülésben egyszerre elfogadtatott, azt foglalván magában hogy tudjuk a háborus idők miatt nem lehetett [1]812-től or[szág]gyülést tartani, mely kimondhatatlan resensust támasztott.* Szabolcsi követ G. Dezseőfy inditványára a Rk azt oly sérelemnek vették, hogy ez adott okot a tollnak az itélőmesteri kézből még a ceremoniálékra nézve is lett elvételére. Tolnának (Bezerédy) javallatába meg nyugszik azon változtatással, hogy a hálaérzés elébe tétessék, mert ha elébb hálálkodunk, osztán szomorkodunk, megin vigadunk nem jól üt ki a dolog – igen szép volt hogy BEZERÉDY felálván kinyilatkoztatá, hogy maga is helyesnek látja a komáromi követ változtatását, továbbá LA MOTTE, ki előbb ellenkező véleményen volt, nyilván kijelenté hogy a felhozott erőségek által magát meggyőzöttnek vallja (ily nemes lelkü nyilatkoztatások valóságos gyöngyei a parlamentáris tanakodásoknak, ezek adják jelét, hogy a Rket, nem az önzés, hiuság, megátalkodottság, vagy szerfeletti heveskedés, hanem érett megfontolás, s haza java vezérlik). Érdekes volt még azon vita, melyet a minden popularitását vesztette
Az 1825. szept. 14-i feliratot l. az országgyűlés Irásai közt, I. k. l. s köv. l.
FÜZESSÉRY az által támasztott, hogy a kormánynak cholera alatti intézeteit, s az or[szág] gyülésnek szinte a miatt történt elhalasztását azzal védé hogy salus publica suprema lex – erre
PRÉNYI azt válaszolá, a salus publica feltartása, sőt meghatározása is az egész constitutionalis testet illeti, ha egynek tulajdonitjuk ezen hatalmat, a despotiának nyitunk utat, – egyébiránt emlékezteti Beregh V[ármegye] követét hogy [1]825-be ép a Bereghi követ volt az, ki a most szóllott követ ur principiumai ellen harczolt.
SISKOVICH a salus publica meg birálását nem adja a kormány kezébe, épp itt van tehát sérelmünk, hogy annak megbirálására a király nem használta a törvényes módot.
MADOCSÁNYI a publica salust a törvények végrehajtásában leli.
FÜZESSÉRY menteni kezdi magát, hogy a zaj között melyet már csak felállása is támasztott, talán nem igen helyesen fejezé ki érzelmét, – és valóban a Praeses Barsiczky (jobb praesidiumot soha sem láttam, gyönyörüen tudja a százfelé ágazó tanakodásokat elháritani, egységre összpontositani, ezáltal temérdek időt nyerni,) csak igy tudott nékie csendességet csinálni: „már csak halljuk meg, ha nem tetszik is a mit mond, ugy fogjuk tudni refutálni, ha jól meghallgatjuk!” A Bezerédy amendementje, Pázmándy javallata szerént elfogadtatott; minekelőtte továb menne a rostálás
[II.] KÖLCSEY ezeket mondá, mindenek előtt szükség hogy a fő elv fel állitasson, melyre ezen egész üzenetnek épülni kell, – az azon épül hogy a Comerciale és nem az Urbariale vétetik fel első helyen, 27-ik Decz. midőn ezen határozás történt, a valóságos majoritást ki venni nem lehetett, sok követeknek utasitásuk nem volt, s azt csak a terjesztvényeknek küldőikkel sebes postán lett közlése után vehették, meg lehet tehát hogy a majoritás változik, jobb mint az országos ülésben, – voxoljunk ujra – ellenben
DEÁK inti a Rket fontolják meg ilyes lépésnek következéseit, ne döntsék végzéseiket, ne compromittálják méltóságokat; vigyék az országos gyülésbe, ott történjék a mi történik, nem lesz első példa, hogy változik a circulare conclusum.
BALOGH ellenben azt tartá, hogy jobban compromittáltatik a méltóság, ha az országos ülésben, mintha itt változtatik a végzés.
NOVÁK pedig ugy vélekedett, hogy a circulusokat férjfias consistentiára kell emelni, nem pedig hirtelen habozásokkal méltóságát sérteni, sok enuntiatiók után Kölcsey inditványa elvettetett. (Annyit még is tanultunk hogy orsz[ágos] ülésben a követek közt is nem a Comercialera, hanem az Urbarialéra fog a többség hajolni – de a junctimtol el nem állanak, – jobb is, a junctimban van mássok végzésének ereje, akármelyik légyen az első, s ha az urbariale lesz – országunk népének s Európának véleményit nyerik meg a RR. – De kár s talán az or[szág]gyülés egész idejére sérelmes moralis hatásu történet volt, a megváltoztatás dicsőségét a kormány embereinek engedni, s nem inkább önként hajolni a jobb meg győződéshez.) Az üzenet továb vitattatott, s Hertelendynek az a 3-ik §-ra nézve tett azon inditványa: ámbátor a KK. és RR. mindent a mit az adózó s a t. sziveiken viselnek, el fogadtatván – ugy a mint a rekesztménybe* van meg állapittatott.*
Kossuthnak az országgyűlés első szakaszában a Tudósításokhoz írt pótolékjait, toldalékjait, „lapzárta előtt” szerzett értesüléseit a hozzáférhető példányok közül csak az Országgyűlés Könyvtárának példánya őrizte meg. (Összegyűjtve megtalálhatók Kossuth kézírásával a Kossuth-Archiv 506. 305–6. lapjain.) Mivel a fenti rész nem ebből a példányból való (v. ö. 67. l. a) jegyzet) a Kossuth által említett rekesztmény is hiányzik. Ez okozza, hogy a Tudósítások e száma lényegesen rövidebb az előzőeknél.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 53. l.
*
E szám tárgyalásairól a bővebb Jegyzőkönyv töredékében az alábbi részek találhatók:
Januarius 6-án 10-ik Kerületi Ülés.
Praesid[ium] Borsiczky (Trentsin), Bernáth (Ungh).
Költsey felolvassa a Magyar Felirás, kir, válasz és törvény eránti üzenetekhez tsatolt felirás diák javallatát, mely amannak forditása.
Siskovits ellen mond azon kifejezésnek, hogy „legibus a Ma[iest]ate Vestra sancitis tenet lingva H[unga]rica principatum” – nem a törvény adja a nyelvet, hanem az hogy Nemzet vagyunk, – nyelv nélkül Nemzetet nem tud képzelni.
Marczibány: Az sem ál hogy Principatum tenet, – mert ha ez igy lenne, nem kellene kérnünk, hogy a czélba vett módok által, „ad principatum” emeltessék.
Sokan a honorata szó ellen ki fogást tesznek. – Almásy azért, mert a hazai nyelv még az ő megyéjében is mindég tiszteletben tartatott, hát más megyékben? meg inkáb, ezen tiszteletet tehát a hazai nyelv nem a hozott uj törvényeknek köszöni, – mások tisztáb kifejezést ohajtanak, – a Szerémi követ Poszavecz ezt javalja suam constare dignitatem – sok szó feletti viták után meg hagyatott mint vólt, de azon sorok, mellyek a helytartó tanátsal való levelezésről szólanak, s a magyarban tegnap meg hagyattak, minthogy a t[ör]vényhozó test azon, dicasteriummal nem levelezik, ki töröltetett.
A következő §. eránt „deest ad Cumulum desideriorum”, Zmeskáll Cumulum helyett implementumot javal.
Kritske akár cumulum, akár implementum, mind igen sok, mert ha mindent elérünk is, a mi ezen felirásba foglaltatik, még azért ad Cumulum desideriorum a nemzet e részbeli ohajtása tellyesitésének igen sok hija lesz – a magyar felirás, kir. válasz és törvény által, akár Szepesnek akár Árvának s a t. egy lakossa sem fog magyarul tudni, a nemzetnek pedig, s nékem is ez a legforrob óhajtásunk, hogy Magyar Ország minden lakossa, különösen pedig a nép s nem tsak azok, kik a zöld táblánál ülnek, magyarul beszéljen, a mit tsak a népnek magyar neveltetése által lehet el érni – és igy nem kell mondani, hogy ha meg engedtetik a magyar felirás, már minden meg lesz. (Hangos tetszés.)
Almásy „incrementum” szót javal.
Borsiczky hadjuk meg azt hogy Cumulum, – a Cumulus rakást jelent, és igy azt fejezi ki hogy sérelmeink oly rakásra nőttek, hogy ha valahol egy kettő orvosoltatik is még is egy egész rakás marad. (Tetszés.) – Meghagyatott.
Költsey felolvassa az Ország Gyülésének Pestre ált költöztetése eránt készitett felirás javallatát.
Havas minden bal magyarázatok ki kerülése tekintetéből kéntelen a dolog fekvését ujabban kimagyarázni. Az országgyülés tartására két dolog kivántatik, 1-ör a diaeta tagjai elfogadására megkivántatott alkalmatosságok, – hogy ezekbe hijány nem lesz Pesten, az kétséget nem szenved, de a tett öszveirásbol is világos, 2-ik az országos tanátskozásokra szükséges teremek, erre nézve, ha az a kérdés, ezen pillantatban találtatnak e valósággal, ugy azt kell mondani hogy ő felsége parantsolattyára visgálatok tétettek, mellyekből az sült ki, hogy most actu nints alkalmatos terem, ha pedig az a kérdés, lesz e, vagy lehet e, akkor azt kell mondania hogy Pesten igen sok lehetséges, de az e végre meg kivántatott épitési munkákra nézve a városnak bár mennyire akarná is, kezei kötve vannak, erre felsőbb engedelem, parantsolat szükséges, ha ez lesz, akkor a város kettőztetett erővel mindent meg tesz, hogy a mi szükséges, a legrövidebb idő alatt meglegyen, a mint hogy bizonyossan lesz is.
Benyovszky: Ha valaha kételkedtünk vólna a kir. városok függéséről, ezen kinyilatkoztatásbol sajnosan kellene meggyőződnünk arrol, mily függésbe légyenek.
Péchy: Valóban ezen függés tsak onnan is igen világosan ki tetszik, ha Pest Várossa követjeinek tegnapi, és mái kijelentéseiket öszvehasonlittyuk, ne gondolják Pest városa követjei, hogy őket parantsolat, s engedelem nélkül akarnánk valamire kénszeriteni.
Havas: Ez más törvényhatóságokra nézve is igy lenne, ha valamely vármegyébe rendeltetnénk az országgyülést, ezt ennek is tudnia kellene előre, másként nem tehetné a szükséges előkészületeket.
Koleda (Buda): Már 1792-ik eszt[endő]ben is töbnyire Pesten tartattak a kerületi ülések, az országosok ellenben Budán, ha akkor vólt, most is bizonyosan van Pesten oly alkalmas hely, hol kerületi ülések tartódhatnak, de ha meggondolom hogy a jelen országgyülésének a rendszeres munkák felvétele légyen fő czélja, ugy látom, hogy töbnyire kerületi ülések fognak tartatni, s hét nyóltz hétben is alig lesz egyszer országos ülés, kérem annakokáért a RRket, juttassanak Buda anyavárosának is valamit, tartassanak a kerületi ülések Pesten, az országosak ellemben Budán, a hol e végre az országnak oly teremei vannak készen, mellyekhez hasonlót az egész országban nehezen találhatni.
Bernáth: Ez ellenkezésben van a SSok kivánságával, Pest a czélzás és nem Buda, egyébiránt minden országos kivánságnak sikeréről szeretvén gondoskodni, ugy találom, a Pest városa részéről éppen hallott nyilatkoztatás által egy oly erősség őrlődött ki a melly nagyon biztositja kérelmünket, mert ugyan is 1830-ik esztendőben a végrehajtó hatalom az Ország kivánságának teljesitését tsupán azon egy feltételtül függeszté fel, ha megvan e Pesten a mi kivántatik, most pedig azt látjuk, hogy ezen szükségeseknek meg létte tulajdon azon végrehajtó hatalom engedelme nélkül nem is lehet, de mihellyest engedelmet ad, a város részéről azonnal meg lesz igy tehát méltán kivánhatjuk, hogy tsak a végrehajtó hatalomnak lévén módjában azon akadályt elháritani, mellyet önnön maga tett feltételül, azt azonnal háritsa is el s teljesitse az országnak közönséges kivánságát.
A dolog fekvésének ilyes felvétele közönségesen helyesnek találtatván, ezen erősség a felirásba bététettni, s az izenet is ehez alkalmaztatni határoztatott. – Még
Palóczy tett azon kifejezés mellett kifogást, hogy a dicasteriumok levéltárai Pesten lenni mondatnak, holott töbnyire Budán vannak.
Almásy: Ne keressünk magunk kifogásokat, ne messük magunk torkát, kérésünknek ha mi magunk teszünk nehézségeket, mit fog az tenni a kinek hatalmában van vissza is élni, s a ki azt mondhatja sic volo sic jubeo.
Ez után
Bernáth mint kerületi jegyző az előleges sérelmek cs kir. propositiók tárgyában készitett izenetet olvasá fel, – mely is szakaszonként vétetvén rostálás alá, La Motte az 1-ő §. elején mindjárt hol azon törvények számoltatnak el,
a mellyek következésében ki dolgozott rendszeres munkák fognak felvétetni, a katonai gyakorlásrol szóló 1820-ki 15-ik t. czikkelyt is kéri emlitetni, minthogy a SSnak egyéberánt is az a kivánságok hogy minden Operatumok felvétessenek, s elintéztessenek.
Ez el fogadtatott – továbbá azon kifejezés ellen, hogy „a fent emlitett t(ör)vény értelmében”.
Bezerédy kifogást tett, ne hogy ez annak elesmérésére látszassék mutatni, mintha nékünk az előttünk lévő nagy organicus munkálatokban a mult országgyülések szabásaitol nem lehetne eltávozni, holott mi bizonyosan nem a mult országgyülések álapodásai, hanem ön bélátásunk szerint fogunk törvényt szabni, – ezen értelmet Pázmándy és Aczél is támogaták, – de
Bernáth azon világositást adván, hogy a fent emlitett törvény, in singulari, és nem törvények értelmére történvén a hivatkozás, ez alatt tsak az 1790/1-ki 67-ik értetődhetik, – ezt pedig emliteni kell, minthogy itt tsak a kir. meghivó levél, és propositiók vétetnek fel rövideden, ott pedig mind világosan, mind ezen ki fejezés által salva avitae constitutionis compage fel találtatik azon hivatkozás.
Pázmándy azon kifejezést hogy „azon czélra határozott” károsnak vélé, mert ez az initiativa jusát sértené, ha meg látszatnánk magokat kötni a RR, hogy mást semmit sem vehetnek fel tsak az operatumokat, ki tudja meddig tarthatnak azok, s az alatt semmit sem tegyenek e a haza javára? – azért legalább ezen szót „főképpen” vélné hozzá tétetni.
Bőthy az „is” „etiam” szót javalja annyival inkább, mivel már tettel, a mi mindég több a szónál, meg mutattuk, hogy – nem tsak az operatumokat vegyük elő, mert az előleges sérelmekbe már béereszkedtünk.
Bernáth azt vélé, az initiativa jusa sértetlen marad, egyéberánt itt tsak a regalis szavai reasumáltatnak, már ugy is kihagytuk az „unice” szót, ha kihagyunk is valamit, legalább olyast ne tegyünk helyette, a mi ott nints.
Aczél: A Regalis szavaira provocálnak, azomban ezektől már a kir. propositiók is el távoznak, mert a Regalisban szó sem volt arról hogy a diurnumokrol praeferenter végezzünk, sem arrol hogy a 262 ezer adósságot fizessük meg.
Dókus azt vélé hogy a Regalis szavai lévén itt reassumáltatva, – változtatást tenni nem lehet, inkább később kell az initiativa eránt óvással élni. – De Marczibányi ugy véli, a mi felirásba megy, az diaebalis fractatus tárgya, pedig az initiativa jussát ő soha vitatás alá nem ereszti, nem kell ott semmi óvás, ahol szakadatlan szokás van, éltünk ezen jusal 1830-ba, éltünk most is, midőn a praeferentialékba ereszkedtünk, élni fogunk jövendőben is, minden óvás nélkül is, – maradjon az izenet.
Hertelendy következetlenséget lát abban hogy hála érzéssel fogadjuk azt, hogy tsak az Operatumok felvételére hivattunk öszve, s még is béereszkedünk az Ország sérelmeibe, a hála érzés tehát maradjon ki.
Bezerédy ellenben azt kivánja, ha a Regalisnak egyéb szavai reassumáltatnak, az is reassumáltassék hogy „vincula adstringenda” s a t. egyéb eránt is az idő kivánatival leginkább ez vagyon öszvehangzásban.
Benyovszky: Azt olvasom a javallat elején, hogy vidám reménységgel telnek el a RR, midőn a királyi előadásokban ujabb zálogait látják annak, hogy s a t. ezt a RR álapodásával öszveütközésbe lenni gondolom, mert más azon basis, mellyet a Kormány e jelen Országgyülés munkálatjára nézve fel álitott, u. m. az hogy a propositiókban emlitett három rendszeres munkák felvételével eszközöltessék a köz jó, – más ellemben a RR által megfektetett básis u. m. az előleges sérelmeknek orvoslása, ha tehát meggondolom, mily sikeretlenek voltak ezen sérelmekre nézve az ország rendeinek ismételt felterjesztéseik, ugy látom nem nagy okunk van a vidám reménységre, – azt tehát kihagyatni vélem.
Klauzál: Mi a Kir. előterjesztések által megszabott sorozatba meg nem egyezvén, az izenet végével azon meggyőződésünket nyilatkoztatjuk, hogy az adózó nép javát nem a kir. propositiokban fel álitott mód szerint, hanem a Commerciale és Comissariaticum munkák körébe tartozó akadályok és vissza élések mihamarébbi elháritásával gondoljunk sikeresen eszközölhetőnek, – ezen meggyőződéssel pedig egyenes öszveütközésbe jövünk a nuncium elején javallot azon kifejezéssel hogy a kir. előadásokban ujabb zálogait látjuk annak hogy s a t. és igy maradjon ki az egész §-us.
Bőthy: Az ő felsége szándékaira való hivatkozás nem az urbarialéra, vagy más egyes munkálatra, hanem közönségesen oda czéloz, hogy a rendszeres munkáknak országos tanátskozásba vételével, a nemzetnek egy régen táplált ohajtása jön teljesedésbe, azért is megmaradhat az egész §-us.
Balogh: Annyival inkább, mivel az tsakugyan áll hogy a rendszeres munkák az ország boldogságának megerősitésére nagy fontosságuak, és igen sikeresek lehetnek.
Hertelendy: Hogy tehát a kormány is ezen értelembe vegye, s ne magyarázhassa oda, mintha mi a propositiókban kiszabott rendet tartanánk a köz boldogság eszközlésére legsikereseb utnak, szükség hogy a kir. előadásokra való hivatkozás kihagyatván a két constructio igy köttessék egybe: „midőn tapasztalják hogy ő felsége” s at.
Ezen módositás elfogadtatott.
La Motte: Nem gondoltuk hogy ezen izenet ma napi rendre kerüljön, azt tehát oda haza elegendőleg meg sem olvastuk, kérem annak okáért ennek megrostálássát hólnapra halasztatni.
Az ülés eloszlott.
Januarius 7-én Kerületi ülés.
Előlülők a vóltak. – Napi renden van a tegnap rostálásba venni kezdett izenet.
Rudits minthogy ezen izenet a kir. meghivó levél szavait ismételi, a RRnek azon kedvelt kifejezéseket „salva avitae constitutionis compage” szintugy reassumálni kellene.
Bernáth ezt az 1791: 67. t. cz. megemlitésével telyesitve látja, minthogy azon törvényczikelyben meg van az idézett kifejezés.
Ghiczy: E jelen országgyülése különös törvény által volt 1831-ik esztendő October 2-ára el rendelve, – ő felsége valamint a kir. meghivó levélben, ugy a propositiókban is önként okát adja annak, hogy miért nem hivta egyben a ki rendelt napra Országunk RRdeit t. i. a közben jött Cholera miatt, minthogy tehát a király önként béereszkedik ezen kérdésbe, lehetetlen azt a válaszban halgatással el mellőzni, annyival is inkább, mivel más külömben azt következtethetnék a RR halgatásábol, hogy a királynak van jusa a törvény által elrendelt országgyülést elhalasztani, a mit nagyon veszedelmes principiumnak tartanék, – én nem kivánok annak vitatásába menni, hogy ezen elhalasztásnak helyes vagy helytelen oka volt e a cholera, tsupán az érintett principium ellen kivánnék lehetőleg kimélő kifejezésekben óvással élni. (Javallatot olvas.)
Borsiczky A Cholera kérdésébe lehetetlen a nélkül bémenni, hogy kedvetlen vitatásak következzenek, ő maga is egy lenne azok közzül, kik olyasokat kéntelenitetnének elő terjeszteni, mellyek bizonyosan nem kedvesen hangzanának a ministeriumnál, pedig nem akarnék a király eránt mingyárt most eleinte sértő kifejezésekkel élni.
Prónay: Ohajtom én is hogy azon szomoru esetek fel ne melegitessenek a mellyeket inkább felejteni kellene, s kivánom hogy a megemlités mentül kimélőbb, s gyengédebb módon történjék de halgatnunk nem lehet, én nem tudok esetet képzelni, melyben az ország RRdeinek öszve jönni ne lehetne. Van törvény, melly azt rendeli hogy tsupán in casu irruptionis hostilis, lehet a közönséges országgyülés tartását elmulasztani, de még ezen esetben is köteles a király az ország nagyjait, és a SSkat lehetőleg mentől nagyobb számmal particularis országgyülésre egyben gyüjteni, más törvényes ok ezen egyen kivül nints, ne szélesitsük tehát önként a kifogások, s törvény mellőzések mezejét, midőn egy oly ok miatt történt elhalasztásba halgatással meg nyugodni látszatunk, a mely nem törvényes ok, én a törvénnek világos rendeléséhez ragaszkodom, s az országgyülés tartása principiumának bisztositására, Komárom V[ármegye] követjének javadlatát némely módositásokkal magamévá teszem.
Bőthy: Tudjuk bizonyosan hogy 1741-ik eszt[endő]ben döghalál dühösködött hazánkban, azért országgyülés még is tartatott, ha tehát Pestis miatt sem lehetett az országgyülését elhalasztani, a Cholerát elegendő oknak én annyival kevésbé tarthatom, mint hogy küldőim, minden cholera mellet is repraesentáltak ő felségének, hogy a kirendelt időre hivassanak egybe az ország rendei.
Bernáth: Törvény czikkelyben van hogy a jelen ország gyülés 1831-ik October 2-ára öszve hivassék, ezen törvény bétöltve nints, mert nem hivattunk öszve a kirendelt időre és igy törvénynek bé nem töltése forogván fel, azt emlités nélkül hagyni nem lehet, hanem ennek a Decretum elő beszédjében van helye, és igy az egész kérdés akkorra való midőn a t[ör]vényczikkelyek concertáltatni fognak.
Czindery: Én nem akarom szemrehányásokkal illetni a kormányt, de kötelességemnek érzem meg mondani hogy a Cholera annyival kevésbé szolgálhat a jelen országgyülése elhalasztásának mentségéül, minthogy azon nyavala még a mult télen megszünt dühösködni, azomban nem hála érzéssel a mint az izenetben mondatik, hanem sajnálkozással tapasztaljuk hogy a Diaeta tsak most hivatott egybe. A törvény bé nem töltését tehát emlités nélkül hagyni nem lehet, mind az által kivánom hogy ezen meg emlités minden sértés nélkül történjék, tsupán oly formán hogy a RR sajnálkozással tapasztalják, s a t.
Rohonczy szintén kivánja meg emlitetni, hanem ugy mint Bernáth javallá, t. i. az Előbeszédbe, – igy 1713-ikben sem tartatván Ország Gyülése, az az 1715-ki Decretum Praefatiojában megérintett, a 2-ik §-ust illetleg azon szempontbol indulván ki, hogy a RR mindenek előtt az előleges sérelmek orvosoltatását kivánják; magában is kitetszik hogy fontossak ugyan a rendszeres munkák (a mint a javalatban van), de a RR még fontosabnak tartják az előleges sérelmeknek mihamarébbi orvoslását, és igy a 2-ik §. nem maradhat, mert az ezen enunciált fontossággal ellenkezésben van.
La Motte: Én a kir. előadásoknak erejét abban látom hogy a király a haza köz javát erősiteni vágy, ezen czélzást tekintve helyesnek tartom megemliteni, hogy azt közönségesen véve hála érzéssel fogadjuk, ámbátor az utakra s módokra nézve annyiban külömbözik is a mi véleményünk hogy mi az Urbarialét legsikeresebbnek nem tartjuk. A köz boldogságnak talp köve más nem lehet mint a személyes, és vagyonbeli bisztosságot eszközlő törvény, az Urbariale tsak egy néposztályt érdekel, és igy ennek elintézése nem lehet a közönséges jó létnek talp köve, azokat kell tehát minden más előtt törvénybe hozni, mellyek a személy, és vagyon bisztosságát az egész Országra nézve eszközölhetik, – én ugy gondolom ezen tekintetek vezérlék a RR töbségét, midőn abban állapodtak meg, hogy a Kereskedési és nem az Urbarialis munkát veszik fel első helyüt, – ezen tekintetek pedig ellenkeznek a javallatt izenet 2-ik §-ussával, melyben vidám reménnyel mondatunk eltelni, midőn ő felségét azok eránt látjuk különös gondoskodással viseltetni, mellyek a köz boldogság erősitésére legtöbb fontosságnak, mert a RR töbségének véleménye szerint, ezen czélra nem a Király által ki jelelt módok a legsikeresebbek, annál fogva ezen §-ust ugy kell módositani, hogy mi a kir. propositiók fentebb érintett erejét használva adjuk okát az általunk meg állapitott rendnek. – Egyéb eránt én Principiumoknak öszveütközésére találok az egész izenetben, a 4-ik §-usban azt mondjuk hogy mi a rendszeres munkák felvételére nézve az előleges sérelmek orvosolatlan voltában akadályakra találunk. – a 6-ik §-usban azt mondjuk hogy mind e mellet is felvesszük azon Operatumokat, a 2-ik §-usban ő felségének tulajdonitjuk a köz boldogság erősitésének alapját, alább ezen alapot ismét másban u. m. a praeferentialis sérelmek orvoslásában találjuk, ha ez nem contradictio, ugy nem tudom mi a contradictio.
Gyertyánffy: Nógrád Vármegye követjének előterjesztését nagyon helyesnek látván, szintén szükségesnek tartva, hogy az országgyülésnek elhalasztása halgatva el ne mellőztessék, egyéb eránt a már mások által ki fejtett principiumok tekintetéből, az izenet szerkeztetésében maga részéről sem nyughatván meg, némely módositások javallatát olvassa.
Balogh: Ritkán vagyok ugyan oly szerentsés, hogy a kormánnyal egyet érthessek, de meg kell vallanom, én a cholerában elegendő okát látom az országgyülés elhalasztásának, s e részben a kormányt nem vagyak hajlandó vissza éléssel vádolni, emlékezzünk meg hogy a nyavalának ezen dühösködő esméretlen uj neme egész Europát oly rettegésbe hozta, hogy még a Frantzia kamarák is nyakra főre eloszlottak. (Egy szó: elég gyalázat volt!!!) – Én nem szoktam gyalázatost védeni, valóban méltán kétlem, valyon ha királyunk öszve hivott volna, jöttünk vona e egész kézséggel az országgyülésére, a mint mondám tehát én abban nem látok sérelmet, hogy az országgyülése, mult esztendei October 2-ára öszve nem hivatott, hanem ott látom a sérelmet, hogy „sponte” öszve hivatni álitatik ezen ország gyülése, pedig azt nem lehet mondani, hogy sponte, mert ez kötelességében állott a királynak az inarticulatio következésében, a mi egyszer törvény által van elrendelve, annak végrehajtása nem sponte, nem kegyelembül, hanem tartozó kötelességből történik.
Bőthy: Ha tsakugyan nem hagyjuk emlités nélkül az országgyülés elhalasztását, emlitsük ugy, hogy a cholerára nézve maga a kormány is el állott a Contagiositás principiumátol, és igy mihelyest mirigyes nem vólt a nyavala, nem lehetett miatta elhalasztani a törvény által elrendelt országgyülést, annyival kevésbé helyes pedig a mentség, mivel a Cholera még tavaly September hónapban szünt meg, s Diaeta tsak most van.
B. Prényi: Én ugy tartom, minden a mi tsak törvény határain kivül történik, sérelem, s a sérelem annyival nagyobb, mentől veszedelmesebb következéseket vonhat maga után a törvény bétöltésének el mellőzése. Már a Nógrádi Követ megemlité, hogy az ellenség bétsapása egyetlen törvényes ok, melly miatt az országgyülés nem tartatik, ha mi önként szélesittyük a kifogások mezejét, tárt utat nyitunk az önkénynek. A Cholera nem tsak nem helyes, és nem törvényes oka tehát a törvény által elrendelt Ország gyülés elhalasztásának, sőtt ugy tartom, azon nyavalya közbenjöttével bár sem törvény rendelése, sem más ok nem forgott vólna is fel, még is tsak már e miatt is kötelessége lett vólna a kormánynak országgyülést hirdetni, mert ugyan is a nyavalának esméretlen neme különös intézeteket, rendszabásokat kivánt, azon provisorius intézetek mellyeket fájdalom! inkább káros, mint hasznos foganattal gyakoroltatni tapasztalánk, nintsenek törvényben, és igy ország gyülésén kellett vólna sikeres rendszabásokrul gondolkozni, mert constitutionalis országban tsak törvénynek kell kölelező erővel birni, minden provisorius intézet alkotmányi sérelem.
Az izenetnek 2-ik §-ussa nem hiv magyarázója a kir. Propositiók czélzásainak, mert ha ezeket jól meg fontoljuk, oda látszatnak mutatni, hogy mi magunk között tegyünk minden áldozatokat, de alattomosan azon erány látszik, hogy a Nemzet és Kormány közötti kérdésekben, a király semmit sem akar tenni, meg kell tehát világosan emlitenünk, hogy mi nem tsak azért jöttünk öszve, hogy áldozatokat tegyünk, hanem azért is hogy a kormány által systematisálva béhozott visszaéléseket megszüntessük.
Prónay: Az 1741-ki 22-ik t. cz. világosan kiszabja azon egyetlen egy okot, mely miatt lehet diaetát nem tartani, én tehát a törvényben megszabott okon kivül másat helyes törvényes oknak soha el nem esmérek, s ha mi a cholerát, vagy akár melly mirigyes nyavalyát törvényes oknak esmérnénk el, ez nagyon veszedelmes következéseket szülhetne, mert tágas mezőt nyitna a kormány azon önkényének, hogy az országgyülését tetszése szerint el halaszthassa, – itt tehát nem arrol van szó, hogy mirigyes vagy nem mirigyes volt e a cholera nyavala, hanem egy alapos principium megóvásárul, mellynél fogva abban sem egyezhetem meg, hogy ez tsak historicum, de a principiumot nem salválja, és igy éppen itt az előttünk lévő felirásban kell annak érdekeltetni.
Péchy: Hogy megemlitessék, magam is szükségesnek találom a principium megmentése tekintetéből, de vissza emlékezvén azon veszélyes környülményekre, ohajtom, hogy a megemlités minden sértés nélkül, s mentül rövidebben történjék, tsupán ugy, nehogy halgatásunk által megnyugodni látszassunk, én evégre azon módot is elegendőnek tartanám, a mit Ungh V[ármegye] követje javallott, ha bizonyos lennék, hogy az előbeszédből ki nem marad, de én megvallom aggódom, hogy ha most nem emlitjük, a praefatioba bé nem megy, és igy jobb itt megemliteni.
Költsey: Gömör V[ármegye] követje magát az izenet principiumját hozá kérdésbe, – ez azon épül hogy a KK és RR nem az Urbarialét, hanem a kereskedési tárgyat teszik első helyre, ha ezen principium eldől, ugy az egész izenetet kezdettöl végéig máskép kell szerkeztetni, szükség tehát mindenek előtt az alkotó principiumot minden további változások ellen erős lábra álitani, mellyet tsak a valóságos töbség egyezése adhat. – December 27-én, midőn ezen végzéss hozatott, a valóságos töbséget tudni nem lehetett, – a kir. propositiók nem tartották meg az 1830 esztendei országos álapodás rendjét,* annál fogva sok követek kéntelenitettek küldőikhez utasitásért folyamodni, s megtörténhetik hogy a megérkezett pótoló utasitásoknál fogva, a valóságos töbség változni fog, jobb tehát változzék itt, mikor még magunk között mintegy magános tanátskozásképpen vagyunk, mintsem országos ülésben, én ohajtom, hogy a mi egyszer országos ülésre kerül, az minden további ingás nélkül erősen megálljon, de erre szükséges a valóságos töbséget tudni, s a végzéseket ennek akarattyára épiteni, – és igy hogy a töbség akarattya felől valósággal meg győződhessünk, voxoljunk ujra.
V. ö. az 1825/7-i országgyűlés Irásai, 612. l. (Az ittlévő felírás a Commerciale, Urbariale, Contributionale-Commissariaticum sorrendet tartalmazza, e mellett maradtak a rendek 1830-ban is.)
Praesid[ens]: Ez a későbbi §-usra tartozik, most maradjunk az 1-őnél.
Marjássy: Tartottam tőle hogy e tárgyban véleményemet vóltakép ki nem magyarázhatam, s azért irásba foglaltam azon principiumakat, mellyekre kivánnám az Izenetet épiteni, ha meg engedik a RR elolvasom. (Haljuk!! haljuk!! – fel olvassa javallatát a mely főképpen az 1790/1-ki 13. tzikkely diplomaticus kifejtésén épül, t. i. hogy minden országgyülésén a sérelmeknek orvosoltatni kell, és hogy hogy ha nem orvosoltatnak, minden ország gyülését tsak ugy lehet tekinteni, mint az előbbinek folytatását s a sérelmek orvoslásán kell kezdeni.)
Praesid[ens]: Ez helyes okoskodás lenne, ha itt a rendes periodica diaeta forogna kérdésben, egyéb eránt is a tett erősebb minden szónál, mi tettel mutatjuk meg hogy a felhivott t. czikkelyhez ragaszkodunk, mert béereszkedtünk a sérelmekbe. Most tsak szoritsuk magunkat az 1-ő §-usra, kell e emlitést tenni az országgyülés elhalasztásárol, vagy nem?
Bezerédy: A cholera sem törvényes, sem elegendő okául nem vétethetik az országgyülés elhalasztásának, minthogy pedig a kir. propositiókban emlitésbe hozatik, kár lenne halgatással a principium sértésében meg nyugodni, annyival is inkább, mivel a kormánynak e részbeli intézetei a nemzet nagy része által elannyira sérelmeseknek találtattak, hogy sok megyék szükségesnek vélték azok ellen óvó lépésekkel élni, ezeket a kormány félre vetette s halgatásunk ezen félrevetést is megigazolni látszatnék. – Mindazáltal magam is azt tartván, hogy ezen megemlitésnek tsak egész kiméléssel kellessen megtörténni, elegendőnek vélném ha azon szavak után: „a KK és RR hivatván” ezeket mondanánk: és ámbár az 1831-ik esztendő Octoberének 2-ára rendeltt országgyülésének ama szerentsétlen környülmények és történetek közt, mellyeknek szomorú emlékezetét e helyen újitni nem kivánják, törvényeinkkel nem egyeztethető elhalasztása fájdalmas vala előttök” következnék osztán „nem lehet még is most vidám jövendő reményével” s a t. mint az izenetben van ugy gondolom ez aggodalmunkat is eloszlatná, s eléggé kimélő is lenne.
Dubraviczky: A mi most előttünk munkában van, az nem egyéb mint a mit más Nemzeteknél a megnyitó beszédre adandó addressenek neveznek s melyben a királyi előterjesztéseken kivül más környülmények is meg szoktak emlitetni, azért ha bár nem vólna is a kir. propositiókban megérintve, sokkal nevezetesebb környülmény az, mint sem hogy egészben el mellőzni lehetne, – de figyelmezzünk arra, mit Bars V[ármegye] követje mondott, jöttünk vólna e egész kézséggel 1831. esztendő Octaber 2-án, ha bár hivattunk vólna is? azért mentől kimélőbben tegyük az emlitést, én részemről Tolna V[ármegye] követjének javallatát elfogadom.
Czindery: Az legkevésbé illetlen, s leginkább kimélő, a mi a propositiók szavainak reassumptiójával mondatik s illyen a Komárom V[ármegye] követjének [Ghyczy] javallata.
G. Andrássy: Az 1-ő §-usnak minden esetre változni kell mert azt olvasom az izenetbe hogy hála érzéssel látjuk gondoskodásunkat s a t. oda forditattni, mi tehát egészben passivus álapotba teszük magunkat, pedig mi nem hagyhatytyuk gondoskodásunkat passive forditatni akármire is, hanem active forditjuk, de továbbá nem gondolom, hogy a törvényhozó Test méltósága megengedje, hogy a hazában történt esetekről emlitést ne tegyünk. Hallottam példába felhozni a mult századbeli döghalál esetjét, hogy t. i. a pestis miatt 1712-be sem tartatott országgyülése, de nagy külömbség van a két eset között, mert akkor nem vólt országgyülése törvény által el rendelve, és nem is vólt annak ily szomorú következése – és igy én magam is kész vagyok a Komárom V[ármegye] követje javallatát elfogadni.
Fekete: Valóban a mint Bars és Pest V[ármegye] követjei mondották, nagyon kételkedem, hogyha a t[ör]vény által ki rendelt napra egybenhivatunk, jöttünk volna e telyjes számmal, én ugy hiszem akkor a Vármegyék kérték vólna a halasztást. Posony V[árme]gye is tett felirást, hanem azért hogy a cholera meg szünte után sem tartatott Országgyülése, de erre nézve is az a felelet, hogy az Operatumokkal készen nem váltak a vármegyék.
Andrásy (Esztergom) hasonló értelemben van, azt adván hozzá, hogy a tanátskozásokban testi és lelki szabadság a legfőbb dolog, akkor azomban, midőn magunkat is veszély környékezett, s a hozzánk tartozók felől is örökös aggodalom nyughatatlanitott, ezen szabadság nem lehetett.
Palóczy: Hiba történt, azt tagadni nem lehet, s hogy a kormánynak provisorius intézetei meg nem feleltek a czélnak, azt minnyájan tapasztaltuk, azomban ne tsináljunk nagy dolgot belőle, a nyavala esméretlen vólt, s a király adott elegendő satisfactiót, midőn az egész világ előtt nyilván elösmérte, hogy a cholera eránt tett intézetek több rosszat szültek mint jót, – egyéberánt a rendszeres munkákra nézve az ország köz kivánsága következésében történt, hogy azok a vármegyéknek előleges tanátskozásai alá botsájtattak, már pedig ha 1831-ik esztendő October 2-án hivatott vólna öszve az országgyülése, ugyan melyik vármegye tudta volna követjét kész utasitással fel stafirozni? én tehát az 1825-ki országgyülés példája szerint is Ungh V[ármegye] követje véleményét fogadom el, és a Decretum előbeszédjében kivánok emlitést tétetni.
Hertelendy: a Nógrád V[ármegye] követje által felhozott juris publici principiumot ujra kifejtvén, azt tartya hogy semmi esetre sem lehetett az országgyülést elhalasztani, annyival inkább mivel 1-ő világos törvény által volt 2-ik. Octoberre meghatározva, 2-ik mert az adó is tsak azon napig vót felajánlva, s bár ha nem vótak is minden vármegyék készen a rendszeres munkák vizsgálatával, azért bizonyossan sok tekintetben eszközölhettük vólna hazánk javát, egyéberánt ezen szükségesnek vélt megemlitést a Decretum előbeszédjére halasztani nem tanátsos, mert tapasztalás bizonyitja hogy a mi representálva nem vólt, azt a praefatióba sem engedték bétenni.
Pázmándy: Én úgy tartom, annak nem kell bémenni, ha valjon elegendő ok volt e a cholera, hanem úgy kell az emlitést bé szőni, hogy a cholera adodván annak okául, hogy a törvény nem telyjesitetett, ezen nem telyjesitést sérelmesnek tartyuk. Polgári alkotmányunknak alig maradt egyéb garantiája mint az Országgyülés rendes tartása és igy gondosan szükség ügyelnünk hogy ezen utólsó garantiánknak ereje ne gyengüljön, annál fogva bár magam is azt kivánom, hogy illendően s minden sértés nélkül bár, de tsak ugyan megüssük, hogy ezen constitutionalis törvény bé nem töltésében meg nem nyughatunk. A Decretum előbeszédje tsupán historia, s nem rendes útja az ország jussai megóvásának, ez tsak felirás útján történhetik. Tudjuk azt is, hogy a Vármegyék nagyobb része felirásokat tett, mi tehát, kik tulajdon ezen t[ör]vényhatóságoknak képét viseljük, az ország nagyobb részének kijelentését illetlenség nélkül el nem mellőzhetjük. Hallottam én az 1712-ki példát felhozatni, én régen olvastam az 1715-ki országgyülés irományait, s azért nem merem bizonyosan álitani, ha valjon akkor ment e repraesentatióba a Diaetának el halasztása, de én közelébbi példára akarom a RRket emlekeztetni: 1825-ik esztendőben, azon akkori itélő mester Szentkirályi által feltett első felirásban, melly mellet Schloshofba ment a küldöttség s a melly dictaturára sem bocsájtatott, hanem az országos ülésben egyszeri olvasásra el fogadtatott, ez mondódván: tudjuk hogy háborus idők miatt nem lehetett 1812-ik esztendőtül országgyülést tartani, akkori Szaboltsi követ Gróf Desewffy vitatása következésében, az ott ki jelentett principiumot oly sérelmesnek tartották a RR, hogy ez szülte azt, hogy a toll még in cerimonialibus is elvétetett az itélőmesterektől. Polgári alkotmányunk garantiájának elmellőzését tehát szó nélkül hagyni nem lehet, hogy miként emlitessék, én szavakon nem aggódom, s Tolna V[ármegye] követjének javallatát elfogadni kész vagyok, tsupán azon változtatással hogy a hála érzés elébe kivánnám tétetni, mert ha eléb hálálkodunk, osztán szomorkodunk, s megint vigadunk, nem jól üt ki a dolog, előbb kel a fájdalmat ki jelentenünk, úgy okát adnunk hogy mi által vigasztalódtunk meg.
Aczél hasonló értelemben van, kivánván hogy a megemlités mentül kimélőbben történjék, egyéberánt úgy véli, azt sem lehet szó nélkül hagyni hogy sponte öszvehivatva mondatik az országgyülése, ez pedig kegyelmet jelent, mit e jelen esetben telyjeséggel nem lehet mondani, mert törvény által vólt elrendelve, a törvényt pedig köteles telyjesitni a végrehajtó hatalom.
B. Sztojka: Számos megyéknek felirás utján kijelentett akarattyát halgatással elmellőzni annyival kevésbé lehet, minthogy mi úgy tudjuk hogy már 1831-ki Augustus táján sem dühösködött oly közönségesen a Cholera, s az is elösmértetett hogy nem ragadó nyavalya.
Dókus: Hogy a Decretum előbeszédjében történjék a megemlités, ebben tsak nem kiki megnyugadni látszatnék, de én azt kivánom, hogy valamint a törvénybe, ugy az előbeszédbe se legyen, a mi felirásba nints, annál fogva Tolna V[ármegye] követjének javallatát, azon változtatással hogy az 1-ső §-usba úgy a mint Komárom V[ármegye] követje javallotta, bészövessék, elfogadom.
Császár: Poson V[ármegye] követjével egy véleményben lévén, az izenet ezen szakaszát, a mint van minden változtatás nélkül meghagyatni véli.
Bene ellemben úgy vélekedik mint Tolna mert akár miért haladt is el az Országgyülése azt emlités nélkül hagyni nem lehet.
Füzesséry: Én valamint a Cholerára nézve tett intézetekbe sérelmet nem látok, minthogy salus publica suprema lex esse debet (az auditoriumban nagy zúgás támad, mellyet az Előlülő [Borsiczky] ezen szavakkal tsilapitott le, „már tsak halgassuk ki, ha nem tetszik is a mit mond, úgy fogjuk tudni refutálni, ha jól meg halgatjuk” – nemüleg letsendesedvén a zaj, Füzesséry folytatja beszédjét) igy azt hiszem, hogy ha azon veszélyes környülmények között a Diaeta egybengyüjtetett vólna, talán az öszvehivás miatt panaszkodtunk volna, abban sem látok sérelmet, hogy a Cholera megszüntével mindjárt nem tartatott Országgyülése mert Bereg Vármegye legalább a rendszeres munkák visgálatjával tsak kevéssel e jelen Diaeta kezdete előtt készülhetett el, – az izenetet tehát a mint van meghagyatni vélem, egyéberánt (nagy lárma közt) a Prefatióban való emlitésben megnyugszom.
Radvánszky mint Bereg annyival inkáb, minthogy Cholera alatt cordonok által lévén a közüsülés elzárva, némely Vármegye keresztül sem eresztette vólna a követeket.
Török szükségesnek látja ügyelni a következésekre is a jövendőre, az tsakugyan tagadhatatlan hogy a végrehajtó hatalom túl ment a maga körén, midőn a köz akarattal szabott törvényt nem telyjesitette, s ha ez szó nélkül hagyatik, attol tart hogy idővel az időszaki országgyülés tartása is elmellőztetik, és a kormány önkényének egészben szabad ut nyittatik, abban sem talál mentséget hogy némely V[ár]megyék a rendszeres munkák visgálatával annak idejére el nem készültek, mert a végrehajtó hatalomnak lett volna kötelessége a törvényhatóságokat azon munkák fel vételére szoritani:
Ebergényi mint Tolna, nem akarja 1831-ik esztendő October 2-áig vinni a sérelmet, s ugy hiszi ez által compromittálodna a felség, de mi magunk is, mert meg kell vallani, hogy ki mondhatatlan poltronerie támadt közöttünk, el zártuk magunkat minden emberi közelitéstől, s ha lehet vala talán iskátuyába is bujtunk vólna, a sérelem azomban annyival inkább megvan, mivel a Cholera megszünte után is öt negyed esztendeig nem tartatott Ország gyülése.
B. Prényi: Szó nélkül nem hagyhatom hogy Bereg V[ármegye] követje a kormánynak provisorius intézeteit helyben hagyja, azon mentséggel élvén, quod salus publica suprema lex, ez ugyan igaz, hanem annak meghatározása, hogy mi a salus publica, constitutionalis országban az egész törvényhozó Testet illeti, annak megbirálását egy embernek kezébe adni annyi, mint tárt utat nyitni a despotiának. Egyéberánt tsudálkozom ezen álitásnak a Beregi követtől hallásán, mert emlékeztetnem kell Követ Urat, hogy midőn 1825-ik esztendőbe Szerém V[ármegye] követje ezen principiumot enunciálná, éppen Bereg V[ármegye] követje vólt az, ki annak telyjes erővel ellene mondott.
Siskovits a salus publica megbirálását szintén nem adhatja a kormánynak kezébe, hanem az ország gyülés jusai közzé számitja s éppen ott látja a sérelmet hogy a kormány annak megbirálására, mit kiván a salus publica? nem használta a törvényes utat, hanem önkényesen magának tulajdonitotta az ország hatalmát.
Füzesséry menteni kezdi magát, hogy a beszédjére támadott zaj közt talán nem egészlen helyjesen magyarázta ki értelmét.
Madotsányi mint Tólna, Bereg V[ármegye] követjének pedig azt feleli, hogy ő a publica salust a törvények pontos végrehajtásába helyhezteti.
La Motte a felhozott okok által magát meggyőzetve valja, és Ruditsal együt Komárom V[ármegye] követjének módositása szerint, Tolna V[ármegye] követjének javallatát elfogadja.
Fekete hasanlóan azt nyilatkoztatja, hogy nincs a megemlités ellen.
Kotsi Horváth azon esetre, ha Tolna V[ármegye] követjének javallata elfogadtatik, az „elhalasztás” elébe ezeket kivánja adni „eddig történt”.
Péchy ennek ellene mond, mert igy nem vólna megmentve azon alapos principium, hogy a kormánynak nints jusa az országgyülés tartását elmellőzni.
A töbség Péchyvel egyet ért, s minekutána Bezerédy maga is azt nyilatkoztatta, hogy maga is jónak látja, ha javallott ragasztéka a komáromi követ által ki tüzött helyre tétetik, – azon ragaszték e szerint elfogadtatik, s Borsiczky mint Előlülő által el határozottnak jelentetik.
Fel szólitván ez után Borsiczky a RRket, hogy Szathmár V[ármegye] követjének inditványa eránt adják nyilatkozásokat, minekutánna némely felkiáltásokbol az látszatott, hogy némellyek hajlandók azt elfogadni, az Előlülő idő nyerés tekintetiből azt kivánta, hogy név szerint felszólitás rendjén, röviden jelentsék ki a megyék akarattyokat, ha kivánják é a Cammerciálét elsőnek meghagyni vagy sem.
Deák fel szólittja a RRket, fontolják meg egy ily lépés következéseit, hogy ha nyilvános töbség által határozott végzésöket önként eldöntik, ez jövendőre nem csak azt fogná szülni, hogy a már elhatározott tárgyak más impulsus által is véghetetlen idő vesztéssel számtalanszor felmelegittetnének, de a kerületi tanátskozások resultatumaira is oly bizonytalanság bélyegét ütné, a melly ezen testnek méltóságával telyjeséggel öszve nem egyeztethető; a mit végeztek, hagyják végzésnek, s vigyék az országos ülésbe, ott történjék a mi történik, ha meg változik is a végzés, nem lesz első példa.
Borsiczky is ezt kivánná, de nem egyez meg ezen principium a tettel, mert az izenet első §-ussa tegnap már megálapitatott, s ma ismét megváltoztatott.
Csapó a kerületi üléseket úgy a mint most vannak constituálva, csupán előkészitő tanátskozásoknak tartya, s azért úgy gondolja hogy a Szathmár V[ármegye] követje által felhozott környülmények tekintetet érdemelnek, s a követi Test méltósága koránt sem sértetik az által hogy ha arrol kivánunk meggyőződni, vallyon az, a mit a töbség végzése gyanánt terjesztünk fel az Országos ülésre, valósággal a töbség akarattya e?
Patay attol tart hogy ezen példa arra fogná a fő RRket ösztönözni hogy a RR változékonyságába bizzanak, és szokott ellenkezésöket még inkább gyakorolják.
Marczibányi szintén úgy vélekedik, hogy ezen változtatás által a kerületi üléseknek minden méltósága megszünnék, egyéberánt is ez példátlan dolog s veszedelmes következésü, – ellemben
Balogh azt tartya, a méltóság kétféleképpen compromittáltatik: 1-ör ha itt, 2-or ha az országos ülésben megváltoztatik a Circularis végzés, ő az utólsót nagyob compromissionak nézi, s minekutánna ő a rendre nézve tett álapodásnak erejét a junctimban látja, a rendre nézve mindegynek véli, akár mellyik munka tétessék a három közzül elsőnek, de ha az Urbariale tétetik, azt hiszi a „junctim” könnyebben fog keresztül menni.
Füzesséry: Sokan még a rendszeres munkák sorozatjára nézve a környülményekhez képpest tett jelentésökre küldőiktől eddig sem kaptak utasitást, ha tehát most személyes felszólitás utján lenne köteles minden követ voxolni, könynyen megtörténhetnék, hogy országos ülésben voksját visszahúzni kéntelenitetnék, azért is ugy vélekedik mint Szala (Deák).
Dubraviczky mint Bars (Balogh) az első Circularis végzést oly erős lábra kivánja álitani hogy az legalább az országos ülésben ne változzék, külömben attol tart, hogy ha az első Circularis végzést ki nem vivják a RR, ez oly moralis béhatást fog az egész országgyülésére szülni, a melly ki pótolhatatlan káros lehet.
Justh hasonló véleményben van.
Ebergényi ellemben azt tartya „Constantia decet viros” egyéberánt is itt akár mi végeztetik, a dolognak csak ugyan országos ülésben kell eldőlni és ott kiki tartozik magát enunciálni. – Mint Zala.
Hertelendy, Klauzál hasonlóképpen.
Novák azt adja hozzá, hogy ha már a Circ[ularis] ülések érdemét annyira kivánták a RR nevelni hogy annak napló könyvet is rendeltek, szükség azt oly consistentiára emelni, hogy méltósága semmi tekintetben sem sértessék.
Péchy jobban gondolja compromittáltatni a Circulusok tekintetét, hogy ha országos ülésben változtatik a RR végzése, azért azt itt kivánja erős, bisztos lábra álitatni.
Rudits ellenben azt tartya, hogy ha országos ülésben nem változhatnának a kerületi végzések, ugy nem is lenne szükség országos ülésre.
Siskovits azt kivánná hogy a kerületi ülések végzései nem tsak országos ülésben, de sehol sem változnának, s minthogy azt halja hogy az itteni kijelentéseket kötelezőnek némely követek nem esmerik, minekutánna részint küldőiktől vett utasitások, részint ön meggyőződés szerint is némellyek véleményökben megváltoztak, kivánja a Circulusok moralis erejét uj voxolás által, minden további változás ellen biztositani.
Palóczy némellyeknek kijelentéseiből azon tendentiát gondolja észre venni, hogy az Urbariale tétessék első helyre, ha ez igy lesz, kérdi hol van annak garantiája hogy a kereskedési munkát ki nem vetik a három közzül? s akkor a hazának legfontosabb érdekei minden orvoslás nélkül maradnak, az udvarnak e részbeli czélzása ugy is elég világosan ki tünik az által, hogy a Commercialét még a publico politicumnak is utánna tette.
Czindery úgy tapasztalta hogy a Constantia nem mindég szokott követője lenni a RR izenetjeinek, távol van ugyan annak kivánásátol hogy erős ok nélkül változtassák a Circulusok végzéseiket, nem azért pedig, mintha ez által a méltóságot sértetni vélné, hanem az örökös ismételések, és idő vesztés tekintetéből. De a Szatmár V[árme]gyei követ által kifejtett jelenleges környülmények között tanátsosabnak látja itt erős lábra álitani a RR határozását, s azt igy minden következhető döntések ellen bisztosságba helyheztetni, s azt is kikerülni, hogy az izenet változtatása itélőmesteri tolra kerüljön.
B. Prényi mindenre a mi innen kerül kivánja tudni mellette van e a köz vélemény, külömben nints a határozásnak alapos ereje, s jelenti, hogy a Commercialénak elsősége mellet tántorithatatlanúl megmarad.
Rohonczy, Desőffy, Szilassy az uj voxolásnak ellene szóllanak, – sokan „maradjon”-t kiáltanak.
Végzés: Költsey inditványa el nem fogadtatik.
Az Izenet 2-ik §-ussának rostálása folytatattván.
Bezerédy a kir. előadások azon szavait „vincula adstrigenda” s a t. kéri béiktattatni, mert tsak úgy lehet a közjót elővinni, ha Magyar Országnak több részekre oszló sorsosai egyesülnek. E jelen felirásban ismételtetnek a kir. előadások szavai, miért kellessen tehát tsak éppen eztet kihagyni, s elhalgatással mintegy ellenzeni, veszedelem nincs a megemlitésben, van ellemben moralis súly, mellynek hatása nem lehet nem jó következésü.
Hertelendy: A köz boldogságra való hivatkozás idaeájában ez már bennfoglaltatik, mindent tsak nem lehet berakni a propositiókbul.
La Motte: Ha a Tólnai követ inditványát elfogadva az általa felhozott kifejezést felirásunkba különösen bétegyük, az következik, hogy az Urbarialét vegyük fel első hellyüt. Jobb a köz boldogság közönséges idaeájánál maradni, ez mindent magában foglal, s a rendre nézve tett álapodásunkkal nem tsak hogy ütközésbe nem hoz, sőtt annak alapot ád.
Dókus: Ha azon kifejezés benn maradott vólna, hogy a kir. propositiókban zálogait találjuk a köz boldogság eszközlésének, úgy helyjén lenne a javallot emlités, de igy a köz boldogság idaeája elég, s az általunk választott móddal jobban megegyez.
Dubraviczky szintén azt hiszi, hogy a javallott kifejezésnek különös kiemelése ellenkeznék a Commercialis munkának (bár az ő véleménye ellen elfogadott) elsőségével.
Bezerédy ugyan oda magyarázá magát, hogy ő a Classisok egyesülését nem tsak az Urbarialéra, hanem a köz jó elő mozditásának minden ágaira érti – mindazáltal a töbség ezen inditványt annyival kevésbé fogadá el, mivel Borsiczky emlitésbe hozta, hogy már ezen §-us is meg vólt tegnap álapitva, s éppen most történt határozás, hogy a végzéseket nem kell rögtön változtattni.
A 3-ik §-usból Balogh inditványára az őseinkre való hivatkozás ki hagyatván,
a 4-ik §-usba pedig ezen szó elébe „megvigasztalni” ezen szavak „ismételt kérelmök után valahára” Rudits inditványára elfogadtatván,
Prónay küldőinek egyenes utasitásánál fogva, a lengyel ügyet itten az elsőleges sérelmek sorában felterjesztettni annyival is inkáb kivánta, mivel számos törvényhatóságok felirásaik nem tsak sikeretlenek vóltak, hanem töbnyire még feleletre sem méltattak, kivévén kettőt, de a mellyekben még a kérelem jussa is tagadásba hozatott.
Borsiczky ki jelentvén hogy az ő megyéje talán egy azok közzül, mellyek a lengyel ügyet leginkább szivekön viselik, de minekutánna megálapitatott hogy a praeferentialis sérelmek alatt tsupán az 1830-ki felirásban foglaltak értetődnek, ugy véli nem most, hanem az előleges sérelmek után lesz helyjén a Nográdi követ inditványa.
Ezen kijelentésben a KK és RR töbsége megnyugodván, az 5-ik §-usnak azon szakaszára nézve, mellyben az adózó nép boldogságának akadályai elszámláltattnak,
Deák azon inditványt tevé, hogy mivel kereskedésünk kifejlése nem tsupán a melesleges adók, hanem más akadályok által is gátoltatik, nem lehetvén a felirásba mindent elszámlálni, tanátsosabb egy két specificus kifejezésekre sem szoritani a SS értelmét, hanem inkáb a gátoló akadályok közönséges megemlitésével élni.
Bernáth pedig a nép java eránt való gondoskodás bizonságául jónak látná megérinteni, hogy ámbátor a Törvénykezési munkának helyjesebb elintézéséből a nemesi rendre háromolhatnék legnagyobb haszon, még is nem ez, hanem ön hasznunk feláldozásával az adózó nép boldogságát különösebben tárgyazók tétetnek első helyre.
Siskovits nem mondhattya hogy a Juridicum fel nem vételével a nemesi rend különös áldozatot tenne, mert ennek sok szakaszai vannak, a mellyek által nem annyira ön hasznunk, mint inkább az adózó nép személyjes bátorsága érdekeltetik, illyes p. o. a büntető törvénykönyv elrendelésének szakasza.
Dókus ide számitja különösen az Uri Székek kérdését, itt érez talán a jobbágy legérzékenyeb nyomatást, pedig ez is a Juridicum Operatum körébe tartozik.
Mind a Zala, mind az Ungh V[árme]gyei követek inditványai elmellőztettvén.
Hertelendynek ezen pótolékja: „ámbátor a KK és RR mindent a mi az adózó népnek boldogabb helyheztetésére szolgál a Fels(éges) Királyokkal hasonlóan sziveiken viselik” továbbá
Andrássynak (Esztergom) azon §. végén ezen szavak helyet „egyszersmind terjesztettnek fel” e következő módositása „szoros öszveköttetések miatt egyszerre terjesztettnek fel” elfogadtatott, végtére még
Komlósy azt kivánta hogy a nép boldogságát emelő eszközök között a népnevelés emlitessék.
Dókus nem szólna, ha nem az volna czélban hogy a Commercialis, Urbarialis és adóbisztosi munkák egyszerre terjesztessenek fel, de mivel ez már határozásba ment a népnevelése pedig részint a köz polgári, részint a literarivan munkák körébe tartozik, ezen megemlités itt nem a maga helyén történnék.
