Előszó.
Előszó.
Kossuth Lajos művei és iratai mindmáig nincsenek teljes, rendszeres és kritikai kiadásban közreadva. Így éppen az 1848-as magyar forradalom és az emigráció vezérének hatalmas életműve és történelmi szerepe maradt számos vonatkozásban ismeretlen. Az első világháború előtt még azt az anyagot sem gyüjtötték illően egybe, ami már akkor is hozzáférhető lett volna. S midőn az 1880-ban Kossuth által megkezdett s később Helfy Ignác, majd Kossuth Ferenc által folytatott, de mindvégig hézagos „Irataim az emigrációból” utolsó (XI–XIII.) köteteiben reformkori cikkeire s beszédeire került a sor, kiadói észrevehetően politikai szempontból „szelídítve” a szövegeket, igen hiányos és pontatlan anyagot tettek közzé. Az első világháború után megnyíltak az addig elzárt bécsi levéltárak is, de az ellenforradalmi korszak nem sietett felhasználni az alkalmat Kossuth összes műveinek kiadására. S hogy ma lehetőség nyílt arra, hogy Kossuth Lajos iratainak teljes kiadása meginduljon, ez összefügg azzal az érdeklődéssel, amellyel az 1848-as forradalom 100 éves évfordulóját megünneplő magyar köztársaság éppen történetünk haladó és forradalmi korszakai és azok aktív, igenlő harcosai felé fordul.
A centenáris tudományos programm keretében kialakult terv első szakaszában Kossuth reformkori iratait bocsátjuk kritikai kiadásban a nyilvánosság elé. E reformkori sorozat, melyet a Keleteurópai Tudományos Intézet rendez sajtó alá, a következő részekből fog állni: I. az Országgyűlési Tudósítások, II. a Törvényhatósági Tudósítások és Kossuth 1837-i perének iratai, III. Kossuth hírlapi cikkei, beszédei, levelezése, egyesületi és pártszervezési iratai, valamint IV. országgyűlési tevékenységének forrásanyaga az 1847/48-as országgyűlés berekesztéséig. Ezzel egyidőben az Országos Levéltár megkezdte Kossuth 1848/49-es kormányzati iratainak egybegyűjtését. A távolabbi tervek pedig felölelik Kossuth emigrációs iratainak teljes, a FONTES-sorozatban eddig megjelent kötetek anyagát kiegészítő kritikai kiadását is.
A jelen munka az Országgyűlési Tudósítások mindeddig kiadatlan hatalmas anyagának első kötetét nyujtja. A tervezett öt kötetből a második és harmadik kötet nyomdai munkálatai már szintén megindultak. A kötetek elosztásánál egyedül az arányosság szempontját vehettük figyelembe, mivel sem az országgyűlés tárgyalásai, sem Kossuth fogalmazványai nincsenek úgy tagolva, hogy természetes elválasztó vonalak adódnának. A Tudósításokban mind a 344 számon át összefolynak a kerületi, országos és főrendi ülések tárgyalásai, ezért a tájékozódás megkönnyítése céljából az egyes számok elé kiemeltük a tanácskozások tárgyát, a szöveget pedig ennek a kiemelésnek megfelelően tagoltuk. A VI. kötetbe egy nagyobb tanulmányon kívül, amelyik Kossuth vállalkozásának történetét adja elő, kerül majd az Országgyűlési Tudósításokkal kapcsolatos levelezés, hivatalos iratanyag, életrajzi jegyzetek, névmutató, könyvészeti tájékoztató.
Az Országgyűlési Tudósítások végtelen kitartással és szorgalommal írt lapjainak, Kossuth ez első nagy s mindvégig legnagyobb terjedelmű munkájának közrebocsátását nem indokolatlanul kívánta már régóta a szakirodalom. Jelentősége elvitathatatlan, tekintsük akár Kossuth egyéni fejlődése egyik alapvető dokumentumaként, akár a magyar reformkor politikai, társadalmi és gazdasági problémáinak tükreként.
A fiatal, pályája kezdetén álló Kossuth számára az 1832/36-os hosszú országgyűlés volt az az iskola, amely politikai egyéniségét kialakította, a benne feszülő energiának határozott irányt szabott, s formálódó nézeteit meggyőződéssé, politikai hitvallássá kovácsolta. A kemény, lázas munkában, nélkülözések közepette eltöltött évek alatt a Tudósítások egyre szaporodó hasábjain nemcsak a stílus tisztulását figyelhetjük meg, hanem az ítélőképesség fejlődését is. A szerkesztő a beszédek folyamként hömpölygő árjából egyre biztosabban ragadja ki a lényeget, azt, amivel az olvasót a politikai és társadalmi haladás irányába akarja fordítani. Kossuth 1832 decemberében mint ismeretlen, fiatal vidéki ügyvéd került Pozsonyba, s 1836 májusában kész politikai íróként távozik onnan, s indul a jövendő felé. Felfelé ívelő pályájának erre az első, döntő szakaszára nélkülözhetetlen forrás az Országgyűlési Tudósítások anyaga.
De bőséges anyagot talál Kossuth Tudósításaiban az is, aki magának az országgyűlésnek történetét, s egyben azoknak az erőknek a jelentkezését kutatja, amelyek a feudalizmusban megrekedt magyar fejlődést rövid másfél-két évtized alatt a 48-as forradalom magaslatára lendítették. A magyar reformkor igazi története nem írható meg azoknak az erőknek alapos ismerete nélkül, amelyek a hosszú országgyűlés sokszor meddőnek látszó vitáiban mérkőztek egymással. S az, aki úgy véli, hogy az országgyűlés történetének forrásanyaga megvan az egykorú – egyébként is nehezen használható – országgyűlési napló és irományok köteteiben, az nem veszi figyelembe, hogy ezek a kötetek csak a rendi tábla országos üléseinek jegyzőkönyvét tartalmazzák s teljesen hiányoznak belőlük a kerületi ülések és a főrendi tábla ülései. Már pedig a tárgyalásra kerülő kérdések sorsa a kerületi ülésekben dőlt el: itt vívta harcát a haladó és a konzervatív tábor, itt hangzottak el a legtüzesebb beszédek, s az itteni harc eredményeként kialakult törvényjavaslat már többnyire csak megerősítés végett került az országos ülésbe. Nem tartalmazzák a kinyomtatott jegyzőkönyvek a főrendi táblai üléseit sem, ahol a rendi táblától átküldött javaslatok körül egy kis haladó csoport vívott reménytelen harcot a konzervativizmusba merevedő feudális nagyurakkal. A kerületi ülések s a főrendi tábla üléseinek tárgyalásait szinte kizárólag csak Kossuth Országgyűlési Tudósításai őrizték meg az utókor számára; ezek teszik a Tudósítások szövegének lényegesen nagyobbik részét. Végül tisztában kell lennünk azzal, hogy a mult század harmincas éveiben, Széchenyi Hitel-e mellett, Kossuth írott Tudósításai adták talán a legnagyobb ösztönzést az élénkülő politikai közvéleménynek. Ezeket olvasták a vidéki kaszinókban, a nemesi kúriákban, a megyeszékhelyek hivatalaiban s az ismeretlenségből kiemelkedő újságíró véleménye nemcsak a nemesi közhangulatot befolyásolta a reform irányába, de gyakran hatással volt azokra az utasításokra is, amelyeket egy-egy közben felmerült kérdéssel kapcsolatban a megyék pótlólag küldöttek követeiknek. Kossuth írott hírlapja hozzájárult ahhoz, hogy a magyar közvélemény az országgyűlés évei alatt a reformerek látszólagos kudarca ellenére is nagy utat tett meg előre; ugyanekkor sokszor túl részletesnek látszó közlései éles fénnyel világítanak be a magyar feudalizmus társadalmi és gazdasági szövevényébe, melynek korhadó, megmerevedett rendszerét egyre érezhetőbben rázta a tőke készülődő forradalma.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az Országgyűlési Tudósítások kiadása nem pótolja a leghosszabb rendi országgyűlés okmányainak s a vele kapcsolatos kormányzati iratoknak forrásszerű kritikai kiadását. Számoltunk azonban azzal, hogy ez utóbbiak kiadására történettudományunk sürgetőbb feladatai mellett belátható időn belül nem kerülhet sor; ezért igyekeztünk kiadványunkat teljessé tenni s olyan jegyzetekkel ellátni, amelyek történeti forrásként való felhasználását jelentősen megkönnyítik. Ezért közöljük a Tudósítások azon (90–115.) számait is, amelyeket Kossuth huzamosabb távollétében (1833. nov. elejétől 1834. jan. végéig) szerkesztőtársa, Orosz József fogalmazott. A jegyzetelésnél viszont elsősorban arra törekedtünk, hogy rávilágítsunk a tárgyalásra kerülő kérdések történeti előzményeire és kapcsolataira, s mindenütt az olvasó kezébe adjuk azokat a szálakat, amelyek segítségével mind az országgyűlést a maga egészében, mind annak egyes tárgyait át tudja tekinteni. Viszont eltekintettünk olyan jelentéktelen kifejezések, stílusfordulatok magyarázatától, amelyek a kor klasszikus, közjogi vagy egyházi műveltségének lecsapódásai s a tárgy megértésére semmi befolyásuk nincs.
A kiadás alapjául Kossuthnak az Országos Levéltár Vörös Antal-féle gyűjteményében lévő sajátkezű fogalmazványa szolgált. Ebből a fogalmazványból azonban hiányoznak az 1–17. és a 19. számok; hollétük bizonytalan. Feltehető, hogy a szerkesztés első heteiben még nem is alakult ki a sokszorosítás alapjául szolgáló fogalmazványnak az a formája, amelyhez Kossuth aztán a 18. számtól kezdve az utolsó, 344. számig következetesen ragaszkodott. Az 1–17. és 19. számot a Magyar Országgyűlés Könyvtárában található, meglehetősen rossz másolatból pótoltuk, azért abból, mert a hozzáférhető példányok között egyedül ez tartalmazza azokat a pótlásokat, toldalékokat, amelyekkel Kossuth a vállalkozás első heteiben leveleit kiegészítette. Az Orosz által fogalmazott 90–115. számokat, valamint az ugyancsak hiányzó 89., 131., 135., 137. és 153. számokat, továbbá a 162. szám 3–4. oldalát a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában lévő Quart. Hung. 447. és 1358. jelzetű kéziratokból pótoltuk. Az első hetek anyagának kiegészítéséhez felhasználtuk a fentieken kívül Kossuthnak azt a bővebb jegyzőkönyvét is, amelyről a 3. szám d) pontjában (96. l.) megemlékezik és amelynek töredékei az Országos Levéltár Kossuth-Archiv gyűjteményének 505. és 506. fascikulusában találhatók. A szövegközlésnél általában alkalmazkodtunk a betűhív közlés szabályaihoz: megtartottuk a helyesírásnak azokat a sajátosságait, amelyek a kor helyesírását jellemzik; de nem ragaszkodtunk feltétlenül azokhoz az ingadozásokhoz, amelyek éppen a kor helyesírásának kiforratlanságából származnak. A szövegben a helyesírás fejlettségét illetően észrevehető különbségek vannak a Kossuth eredeti fogalmazványából származó és a többé-kevésbbé rossz másolatokból pótolt részek között. Az eredeti szövegben előforduló rövidítések közül csak az állandó jellegűeket nem oldottuk föl.
Kossuth reformkori iratainak egybegyűjtését, rendszerezését és sajtó alá rendezését Kosáry Domokos igazgató vezetésével a Kelet-európai Tudományos Intézet Történettudományi Intézetének munkaközössége végzi. A jelen kötet sajtó alá rendezése elsősorban Barta István intézeti tanár munkája. Egész történettudományunk hálával tartozik a Miniszterelnökség Centenáris Ügyosztályának azért a messzemenő és megértő támogatásáért, amellyel a munka kiadását lehetővé tette.
