c) 1834 január 16, 17, 18, 20 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A rendek hatodszor is változtatás nélkül átküldik a sérelmek sürgetésé…
c)
1834 január 16, 17, 18, 20
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A rendek hatodszor is változtatás nélkül átküldik a sérelmek sürgetéséről szóló izenetet. [II.] A dorgáló királyi leiratra készült válaszfeliratot szintén változtatás nélkül újból átküldik a főrendeknek. [III.] A Juridicum IV. cikkelye, eltöröltetvén a kerületi táblák, elesik; a királyi tábláról szóló V. és a tárnokszékről szóló VI. tc. tárgyalása.
1834 január 16, 17, 18, 20
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A rendek hatodszor is változtatás nélkül átküldik a sérelmek sürgetéséről szóló izenetet. [II.] A dorgáló királyi leiratra készült válaszfeliratot szintén változtatás nélkül újból átküldik a főrendeknek. [III.] A Juridicum IV. cikkelye, eltöröltetvén a kerületi táblák, elesik; a királyi tábláról szóló V. és a tárnokszékről szóló VI. tc. tárgyalása.
[I.] Január 16-án a voltak előlülése alatt felolvastatatt a kerületi ülésben a fő RRtől kapott ekét rendbeli izenetből az, melly az előleges sérelmekre választ sürgetés tárgyában küldetett.* CSÁSZÁR azt javallotta, hogy más kitételben szóllitatván fel a Rk,* váltassanak fel az előbiek hasonló szavakkal, igy sem inconsequentiával, sem makatsággal nem vádoltathatunk. CSAPÓ: Én azon reményben voltam, hogy a fő RR utóbbi izenetünkben kijelentett aggodalmunkat* eloszlatni, s az ő 2-ik izenetjek által elzárt ösvényünket megnyitni fogják,* kijelentvén azt, hogy korán sem volt szándékok e táblát vádolni, mind ha a felséges fejedelem iránt tartozó illendőségtől eltávoztunk volna, – s ezen esetben kész volnék egyesség miatt akármely módositást elválalni, de a fő RR ezen válasza elejte reményemtől, s elzárva látok minden módositási utat, s nints egyébb hátra, mind előbb felirásunknál maradni, mert magok a fő Rk sem kivánhatják, hogy de facto elesmérjük azt, mintha f[elsége]s királyunkhoz intézet felirásunkban az illendőségtől eltávoztunk volna. Ha azonban a KK és RR böltsessége ezen tárgyat alkalmas időre elhalasztani kivánná, mind sem akármely modosítás történyék, ahoz állanék nyilván kijelentvén, hogy hazánk ezen igazságos és köz ügye letételiben részemre soha megegyezni nem fogok. GYERTYÁNFFY: Küldőimnek annyira szivökön fekszik az előleges sérelmek sorsa, hogy azt akarnák, másba ne menjünk, mig azok orvosolva nintsenek, előbbi felirásunknál tehát meg kell maradnunk, mig magok a fő RR nem ajánlanak módositásokat. Letenni az ügyet egy általjában nem szándékozom, sőt még elhalasztani sem. RUDICS: Ezen előleges sérelmekre mindjárt Diaeta elein sok gátot vetének elénkbe a fő Rk, s azokat folyvást hátráltatják, igenis tudják a RR az illendőséget, s ezellen nem lehet kifogás, mert ugyan ilyen kitételekkel éltünk már 1825 és 1830-ban. Ha azt mondták volna a fő Rk, az illendőbb alakban öntés alatt mást értettek, rá álnék a modositásra, de igy köröm szakattig védenem kell felirásunkat, hogy ezen vád ránk ne essék, küldőim ezen sürgetést hathatósan rám bizván, nem bánom, ha az egész Diaetát eltöltjük is vele, majd ha vége felé közelit, a sok hátramaradt dolog annál nagyobb zavart fog szülni, s a fő RR lesznek okai. Módositáshoz hajoltak: ACZÉL annak megmutatása végett, hogy a Rk készek az egyességre, de olly módositást kiván, mellyel ezen tábla méltósága fentartassék. ASZTALOS, mert ugy mond, sem elhalasztásában, sem letevésében meg nem egyezhet, akár egyik, akár másik gravament vészi tekintetbe, de kivált azt, mely megyéjét anyira érdekli, tudni illik az 5 curialis helységet illető,* mellyek miatt száz évek alatt foly már a repraesentatio a nélkül, hogy valaha felelet jött volna; nem is kiván szavakban fen akadni, hanem a dolog velejét nézi. BALOGH is a módositáshoz állott, alája vetvén meggyőződését küldői akaratjának, s kéri is a KKat, hogy szinte módositást válaljanak. Ezt akarták tovább ZMESKÁL, K. HORVÁTH, ki azt mondá, hiában fogunk mi vádoltatni, ha módositásra állunk is, mert a publicum gondoskodó és olvasó része átlátja a dolgot, s meg tudja itélni, hogy nem mi valánk hibásak, azomban oly módositást fogadjunk el, melle a dolog velejének még sem árt, külömben inter duos litigantes tertius partitur heros. ANDRÁSSY, mert azt tartá, más lenne a dolog állása, ha az okok még felterjesztve nem volnának a választ kiadásra, de már azok ott vannak a régi felirásban s most csak arra hivatkozhatunk. Más az egyesek közti fenforgó sértés, más pedig az országos Rk közt forgó. Igy állván a 2 tábla, ahol tartunk, 10, 15-ször izeneteket váltunk (zugás), igy érdekessebb tárgyakból maradunk el, eredeti izenetünket különben fogja a közvélemény pártolni.
Iratok, II. k. 18. s köv. l.
A felsőtábla válaszában felhívta a rendeket, hogy a vitás pontokra vonatkozólag adjanak „más szerkezeti változást elő, mely a tárgy velejének megtartása mellett” az ő felfogásához közelebb van.
A rendek ötödik izenetükben utaltak arra, hogy már az előbbi két országgyűlés felirataiban megtalálhatók a kifogásolt kifejezések, másrészt pedig a sürgetés azért is szükséges, mivel még e régi feliratok is elintézetlenek. (Iratok, II. k. 15. l. )
A rendek, második izenetüket azzal kezdték, hogy az előleges sérelmek orvoslását kérve több országgyűlés által „ki jelelt ösvényen indultak el”, amire a főrendek elutasítóan feleltek. (Iratok, II. k. 7., 9. l.)
Az előleges sérelmek egyike (VII.) a kamarának a sóügyekben visszaélésszerűen gyakorlott bíráskodása tekintetében kívánt orvoslást. (Iratok, I. k. 178. l.)
Az elhalasztást sürgették DUBRAVICZKY, mert azt vélte hogy lesz idő mikor ezen tárgy sikeresebben előmozdithatik, de most szokatlanul elidegenedett e tábla. Módositásban pedig nem hiszi, hogy még a többség megegyeznék. MARCZIBÁNYI, mert ha rá állunk, ugymond, facto elesmerjük a vádot; vagy van szándéka ő Felségének orvoslani a sérelmet, vagy nints, ha van, ugy nem szükség sürgetni, ha pedig nints, egy minden erőből kivetkeztetett felirás arra ugy sem fogja birni, s mind sem illyet küldünk, inkább semmit. FEKETE: Ha akart volna feleletet adni a fejedelem, már bizonyossan adott volna, de nem ád, mert nincs mit kérnie, halaszuk tehát s majd akkor sürgessük, ha valamit kér, most pedig a feszes állitásunkat a fő Rkel változtassuk. Ha a kitételeket másitjuk, ki lesz mondva, hogy ezek rosszak s igy diplomatice lévén kárhoztatva, velek soha sem fogunk élhetni. EÖTVÖS (Beregh): Sem mint polgár, sem mint képviselő rá nem álhatok a módositásra, mert igen nagy vetot gyakorolnak a fő Rk, mi rosz lesz belőle ha inkább elhalasztjuk, vagy egészen elteszük is, hiszem ugy sem lesz sikere, ha változhatjuk. PRÓNAY: Valamely tárgyat ugy letenni, hogy többé a nemzet soha fel ne vehesse, tiltja az 1723: 6.,* de nagy külömbség valamit a két tábla közt letenni, mert a fejedelemre az letéve hintsen, vagy a közt, mit a 2 tábla egyesülve tenne le a fejedelemre nézve. Én azomban inkább elhalasztani kivánom, mint letenni, az elhalasztást ugy értem, majd valami érdekes tárgyal, például a k[irályi] terjesztvényekből eredetteket öszekössük, s akkor annál nagyobb erővel fogja a fő Táblát nyomni. CZINDERY pártolta egészen a javallatot. Az előbbi felirás mellett maradást javaltak: VITÉZ, mert át nem látja hogy illetlen kifejezések lettek volna benne, s az ujj módositásokkal csak idő vesztegettetnék. KLAUZÁL: Sajnos mikor igy áll a két fél, de a módositást még sem fogadhatom el, mert az tsak annyit tenne, áljunk a fő RR elveire, nem is egyes szavakkal tartoztatnak minket, hanem azon vád, mellyet nem igazán ránk fognak, illy körülményben a megbántónak kell engedni, már pedig ők bántának minket. PÁZMÁNDY: Mért halasztanók el, azért, hogy máskor más alakba öncsük, hiszen ugy tegyük ezt most, ha pedig máskor sem változtatnók, elhalasztani nem szükség. Változtatni pedig nem lehet, mert azt mondtuk az 5-ik izenetben,* elzárva látunk magunk előtt minden ösvényt. Most ők mondják, hogy nyissunk meg, mintha magunk zártuk volna el magunknak, ha tehát most módositnánk, előbbi izenetünkel ellenkezőleg tennénk, nintsen tehát egyébb mód, mind ujra visza küldeni. Ha a Felség maga nehezteli ugy ezen felirást mind a fő Rk: nyilván kitetszik azon válaszbol, mellyett 1825 Nov. 26-án az akkori hasonló felirásra kiadott.* PALOCZY: Ha a módositást elfogadnók, azzal fognánk vádoltatni, hogy eddig mi hátráltattuk a dolgot. A letételt diaetalis modiba nem szeretném hozni, ha volt is már példa rá. Xenophon tiz ezerének hátrálása dicsőséges volt, de a Marathoni győzedelem méginkább. CSÁSZÁR: Ha elhalasztanók, facto megesmernők, hogy nintsen rá szükség, ebbe tehát meg nem egyezem. Szollitsuk fel a fő Rket hogy csak ők nyithatnak nekünk ösvényt. Ha változtatni, hogy a dolog veleje ne szenvedjen, akkor inkább lehetne módositásrol szóllani, de itt vagy meg kell az előbbi felirásnak maradnia, vagy érdemét is feláldozni. DÓKUS is a réginél maradt, sem halasztásban, sem a letevésben egyezvén. Egyszersmind azon kivánságát jelenté küldőinek, hogy a Diaeta Pestre tétesék, mellyre nézve ha talán a szállás lenne gátul, készek azt inkább fizetni. PERÉNYI mint követ hasonlóul meg nem egyezett sem letételbe, sem halasztásban. HERTELENDY: Jobb időt várni, s akkor sürgetni, mikor a Fejedelem valamit kér, nem látom czélirányosnak, mert 1790 olta nem volt egy Or[szág] Gyülése sem, a mellyről adozás nélkül el nem mentünk volna. Azomban a sérelmek mindég orvoslás nélkül maradtak. Az elhalasztással is ósak azoknak tennénk hasznos dolgot, akik azt akarják, hogy a fejedelemhez ne járuljunk, éppen az által ismernénk el a vetot. Ők szollitnak fel hogy javaljunk módositásokat, holot mi kivántunk tőlök olyakat, mellyeket méltóságunk fentartása mellett elfogadhattunk volna. DEÁK: Küldőimnek megirván, hogy a fő Rk kivánságára nem állottunk, mert táblánk méltóságát csonkulni láttunk volna, helyben hagyták azt, de minthogy illy módon hátra maradni látták a közdolgokat, azt kiványák, hozzuk inditványba, hogy ha valamely tárgy átmegy hozájok s ott el nem fogadtatik, hatalmában legyen ezen táblának külön repraesentálni. Ezen inditványt pártfogásba ajánlom, de ha el nem fogadtatik, most a régi izenet mellett maradok.* NOVÁK: A módositással czélt nem érhetünk, az elhalasztásnak nints helye, mert a kérdés előleges sérelmekről forog fen. Ha mind Nográd mondá, mással kötnők azt egybe, sem egyikel sem másikai fognánk czélt érni, szollitsuk fel tehát a fő Rt, hogy ők javaljanak módositásokat. BÁRCZAY szinte azt vélte. KÖLCSEY: Látván illy helyhezetünket, előbb utóbb el kell fogadnunk a Zalai inditványt, hogy a rajtunk naprol napra nehezedő mágnási igátol magunkat megszabaditsuk. Ha nem gondoljuk hogy a fejedelmi veto határtalan, ha ezt a fő Rk most szerentséssen kivivhatják, nem lesz ok miért jönnek már ösze a rendek, a tárgy maga éppen ugy áll most, mint a 4-ik izenetnél,* valamint akkor álhatatosan megmaradt ezen tábla felirás mellett, ugy most is maradjunk nálla. A réginél jelenté ki magát, JÁRMY is, annyival inkább hogy ezer sürgetést ő hozta volt inditványba. BEŐTHY Nográd javallatát el nem fogadja tapasztalta, hogy ámbár többször ki nyilatkoztaták a fő Rk, milly hazafiak legyenek, csak azt nem szokták hátráltatni, mi a királyi előadásokban foglaltatik. Neki azombam szerencsétlen természete van régi meggyőződése mellett maradni.
Az utalás nyilvánvalóan téves, mivel az idézett törvénycikk a nemesek adómentességéről szól. Az 1723: 7. tc. 6. §-t ellenben úgy lehet értelmezni, mint Prónay tette. Az országgyűlésen résztvevők feladatait felsorolva ugyanis ezt mondja: „Materiasque ad invicem cohaerentes seriatim redigere et ita Suae Moiestati Sacratissimae praesentare”.
Iratok, II. k. 15. l.
Az 1825/7-i országgyűlésnek az alkotmány körülsáncolása érdekében 1825 okt. 22-én benyujtott feliratára az uralkodó nov. 9-én kedvezőtlen választ adott, a nádor közbenjárására azonban nov. 26-án megnyugtató rescriptum declaratoriumot bocsátott ki. (Az országgyűlés Írásai, 90. s köv. l.)
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 51. l.
Mint a főrendek harmadik válasza (Iratok, II. k. 11. l.) után.
G. LA MOTTE felszollitatni kivánta a fő Rt, hogy adják elő, mi tulajdonkép illetlen a felirásban, capacitálják e felett a Ret, vagy ha azt nem tudják, a haza fogja megbirálni, mellyik táblának van igazsága. BREZOVAY halasztásban csak azért sem egyezett meg, mert ezt a sürgetés nevezet sem engedé, engednünk ugyan lehetne mondá, ha nyomos okokból győznének meg, mert ez a tanátskozás természete; de ők semmi okot nem hoznak elő, holott meg kellene mutatniok, hogy kifejezéseink illetlenek e. Hogy azonban tovább ne haladjon a dolog, mert a sérelem minél tovább tart, annál fájdalmasabb, használjuk az 1825-i kifejezéseket, én más módot nem látok. Egészen egyet értett vele PETROVAY, mivel mondá, most is csak ott vagyunk, hol akkor voltunk. OCSKAY: Igaz hogy Consilium mutare sapientis est, de mikor már 3-or mondánk, hogy kitételeink nem illetlenek, meg sem győztek még okokkal ellenkezőről, a régitől el nem áljunk.
Szavazással döntetvén el utoljára, maradjon e az előbbi vagy nem? Bars, Baranya, Veszprém, Fehér, Mosony, Esztergom, Pest, Árva, Thurócz, Posega, Verőcze, Szerém, Szepes, Mármaros, Arad, Temes ellene voltak, de a többség továbbá is megtartá, az ujabb izenet feltevése a jegyzőre bizatott.
[II.] Januar 17-én a tegnap kijelentett elvek szerént készült izenet olvastatván dictaturára eresztetett, s oda utasitatott a 3-ik t. cz. elolvasott szerkeztetése is.* Azután a Fő RR izenete vétetett tanátskozás alá a Rescriptum tárgyában.* SZLUHA: Én mindemkor arról lévén meggyőződve, hogy a rescriptum sem törvényeinket nem sérti, sem szóllási szabadságunkat nem gátolja, most sem látom szükségesnek a felirást, hogy ezt a fő Rk sem fogadták el igen természetes, mert megsértetnek tartják magokat, tegyünk magokat az ő helyekre, valjon elfogadnánk e mi? Mi fog szenvedni ezen vetélkedés által? egyedül a közjó előlmozditása, mire küldőink megbiztak, s mit én legszentebbnek látván, ormok előlmozditására mindent feláldozni kész vagyok. Ha tehát most ettől elállunk, két foganatja lesz, az egyetértés, és a közjó elősegéllése, mihez anyival inkább nyuljunk mivel a fő RR, hacsaK lelki erő van bennek, bizonyosan rá nem állanak (zaj). Hasonlóul vélekedett ACZÉL: Kedvező kimenetelt semmi esetre nem várhatunk ugy mond, megvallom, én is azt lenném helyeiben mint ők (zugás), jussaik fentartására kivánnak a rendek repraesentálni, de éppen a vitatások által hozatnak kétségben ezen jussok, tegyünk tehát oly böltsen, mint eleink tettek, más szóllással tartsuk fel jussunkat.
V. ö. a 111. szám 9. jegyzetével. (551. l.)
Iratok, II. k. 19. l.
Ellenkezül vélekedett BEZERÉDY: Nem tudom honnan vette Fehér azon bizonyosságot hogy a fő Rk nem fognak állani ezen felirásra, mert izenetjekből legalább azt ki nem vehetem. Mit kiván az ő lelki erejek, fogják tudni s tőlünk nem tanulnak consequentiát, izenetünkben ki vannak szeliden jelelve az inditó okok ezen felirásra s ők bennünket meg nem czáfolnak, közös lévén az ország gyülési függetlenség, s szabadság, ők magokat elkülönözni nem fogják, ne hogy oly szinben tünjenek fel, mint Zala emlité az or[szágos] ülésben.*
Deák jan. 14-i felszólalását l. e kötet 564. l.
CSÁSZÁR: Ha megmutatnók, hogy függetlenségünk s szó szabadságunk sértve nints, akkor elhinném, hogy nem kell ezen felirás, de ezen izenetjekből az sem tetszik ki, sértőnek veszik e a Barsi kijelentést vagy nem, s igy nyilvános, hogy a szó szabadság tetemesen meg van sértve, a kormánynak csak annyi befolyása lehet, mennyit a status szüksége megkiván, ezen czélra semmi korlátozás megkivántatván, semmi befolyásra sincs szükség, a mit pedig nem szükséges, az nem is kötelesége a kormánynak. Ezen kifejezést ut contra quasvis aggressiones* oda is érthetni, hogy a Constitutio meg van sértve, ez szorossan tsak mi reánk tartozik, mert különben bábjáték lenne a nemzet, az értetik, hogy mi elmulaszták köteleségünket e részben, s most ugy látszik, a kormány akarja helyre pótolni, számot adnunk nem lehet, de a kétes értelemre nézve meg kell győződnie a nemzetnek, mert igy nem maradhatunk. Fehér azt mondá, elfogadnánk e mi? én azt felelem igen is el, mert oda czéloz a felirás, hogy nemzeti függetlenségünk ne csorbuljon, mi lesz következése, ha tovább is izenetünk mellett maradunk? én nem tudom, de azt hiszen, hogy az érdemes követ sem tudja, s én a jövendőt csak az Isten kormányára bizom. DÓKUS: Arrol nem is szollok, hogy az izenet megmaradjon, mert ahoz telyesen ragaszkodom, hanem azt kivánom, hogy egyes kérdésekbe ne ereszkedjünk, csak általánossan maradjunk az előbbieknél. Éppen ezt véli HORVÁTH is. (Szala.)
A rendek feliratjavaslatukban hangsúlyozták, hogy minden igyekezetükkel a rend fenntartására törekszenek, „avita autem fundamentalia instituta contra quasvis agressiones illibate conserventur”. (Iratok, II. k. 18. l.)
Köz felkiáltással szavazás kivántatván azon kérdés eldöntésére: maradjon e az előbbi izenet vagy nem? ellene szavatolt: Veszprém, Mosony, Thurocz, Pest, Árva, Fehér, Posega, Verőcze, Szerém, Ung, Szepes, Gömör, Heves, Arad, Krassó, H[orvát] Ország az Egyházi rend és Turo mezeje, de a többség meghagyó a régit. Ekkor abban egyezvén meg hogy a Zempléni vélekedés szerént egyes kérdésben ne ereszkedjenek, az izenet szerkeztetése a jegyzőre bizatott.
[III.] RUDICS inditványt tőn juridicumra forditatván a tanátskozás, hogy a már be végzett 3 cz[ikkely]* egymással legszorossabb ösze függésben lévő, de a többitől elválasztható, vitessék most már or[szágos] ülésbe. Legelső az alap rakása. Mind ellene, mind mellette több nyilatkozván, szavazással döntetett el, 20 ellen 25 határozta, hogy nem kell az Országos ülésbe vinni.
Az úriszékről, a városi és megyei törvényszékekről szóló törvényjavaslatokat l. Iratok, II. k. 324. s. köv., 335. s köv. l.
A 4-ik t. cz.-re nézve* rövideden abba egyeztek meg, hogy a kerületi táblák egészen eltérültetvén minap* ezen Czikk[elyt] elolvasni sem szükséges. G. LA MOTTE azon inditványt tevé, hogy a nemesek summás, s szobeli perlekedések módját el kellene rendelni, s e végre küldöttséget nevezni. ASZTALOS azt veté ellene, hogy a 1. 9.* mindem summarius perlekedést kirekeszt, mert tsak a törvényes forma szerént kiványa a nemest perbe idézni, s megitélni. SZABÓ ezen vélekedést azzal czáfolá, hogy ha törvényessen állapittatik meg a rövid módu perlekedés, nem lesz a 1. 9. ellen, mert már akkor az illy perlekedés is törvényes. Szavazásra eresztetvén az inditvány, Posony, Sopron, Trenchin, Vas, Pest, Báts, Komárom, Thurócz, Zemplén, Ungh, Borsod, Bereg, Csanád, Mármaros nem pártolák, hanem a nagyobb szám elfogadta, s azon Deputatiora, bizta, melly a béke birákkal foglalatoskodik.*
Az országos bizottság javaslatának ez a cikke nyolc pontban „de tabulis iudiciariis partiam regni Danubianarum et Tibiscanarum” szól. (Proiectum de coord. 15. s köv. l.)
December 21-én. (V. ö. 506. l.)
Hármaskönyv, I. 9.
Ezt november 22-én küldte ki a kerületi ülés. (V. ö. 416. l.)
A 5-ik Czik[kely]* olvastatván fel azután: CZINDERY azt kivánta hogy a királyi tábla tagjait a királyi személynökön kivül az ország gyülés válasza. SZÉL hasonlóképpen, mert ugymond, régi időben is az választotta, s nem bánya, akár candidálja, akár tsak szabadon választassanak. EÖTVÖS (Szathmár) ha pedig egy szó sem lett volna, erről a törvényben, most még is kiványa, hogy minden birót köz bizodalom válasza.
Az országos bizottság javaslatának V. cikke a királyi tábla szervezetét így állapítja meg: 1. §. Az ítéletek meghozatalához továbbra is kilenc bíró szükséges. A király a bírák létszámát néggyel növeli, akik közül kettő oly előadó lesz az eddigi nyolc mellett, mint amilyen hatáskörrel a personalis ítélőmestere van felruházva. 2. §. Amíg az ügyek tömege szükségessé teszi, a fellebbezett polgári pereket egy időben két tanács tárgyalja, azonban az ítéleteket a plenumban hirdetik ki. 3. §. A tanácsok törvénykezési időszakonkint az egymást felváltó tagok szolgálati kategóriája és kora szerint változnak. A jogügy-igazgató bármelyik tanácskozáson részt vehet. 4. §. A tanácsok tagjait az elnök minden törvénykezési időszak kezdetén kijelöli és az ülésben kihirdeti. Az 5. § a királyi tábla elé tartozó ügyeket sorolja fel. (Proiectum de coord. 17. s. köv. l.)
PÉCHY: Küldői két senatusra akarván a királyi táblát oszlatni, tagjai szaporitassanak, a Primas, és Nádori kinevezési jogait ujjabb törvényel is megerősiteni ohajtván.* A 2 Senatusban a két tabulae báro praesidialjon, a personalis pedig abban a Senatusban, mellyben neki tetszik. – A két tanátsra osztást BORSICZKY is pártolta, ugy hogy egyik criminalis, másik civilis pereket itéljen.
A prímás kinevezéséből két érseki ülnök volt a királyi tábla tagjai között, a nádort pedig az alnádor és a nádori ítélőmester kinevezésének joga illette meg.
Legelsőben eldöntendő kérdés az vala: a felség válasza e mint eddig a kir. tábla tagjait, vagy pedig az Ország gyülés? Posony, Nyitra, Trenchin, Zala Vas, Komárom, Liptó, Somogy, Bars, Győr, Tolna, Szathmár, Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád és a Hajdu városok orsz[ág] gyülésen kivánták választatni, de a többség a fenálló szokást fentartani kivánta.
Január 18-án egész ülés authenticatioval tölt el, megrostáltatván benne a 6-ik sürgető izenet,* a 3-ik t. cz. szerkeztetése* s egyes szavak miatt tartatván vitatás, nevezetes nem történt.
Iratok, II. k. 19. s köv. l.
L. 551. l. 9. jegyzet.
Januar 19-e vasárnapi szünet. 20-án Beöthy és Borsiczky előlülése alatt 1-ör a rescriptum iránti felirásbeli izenet rostáltatván meg, azután a juridicum vétetett folytatólag elő, s mindhogy 1-ő §-ai az 5-ik t. cz.-nek szoros öszve függésben voltak, az eldöntendő kérdésekre nézve BORSICZKY eként tevé fel a kérdéseket szavazásra: hány tag kívántatik az itélet tellyességére? Bars 7-et mondott. Tolna 13-at, a többi 9-et. Második kérdés: egy vagy két senatusban üljön a királyi tábla? Minden szavazó két senatust kivánta. 3-ik kérdés: Csupa crim[inalis], vagy csupa civilis pereket itéljen e egy egy senatus vagy egyvelegest? Vas, Fehér, Pest, Verőcze, Csanád, Torontál azt akarták, együk tsupa civilist, másik csupa crim[inalist] itéljen, hanem a többség azt határozta egyvelegest itélhessen mind két féle pert. 4-ik kérdés: Szaporitassanak e a királyi tábla tagjai vagy nem? Győr, Baranya, Beregh, azt kivánta hogy nem, de a nagyobb szám szaporitatni kivánta. – DUBRAVICZKY azt sürgette, hogy a tárnok szék törültessék el, helyén polgár tagok választassanak, de ez elhavasztatott a tárnok széki czikkelyre,* noha itt eldöntetni többen javallották. VÁSÁRHELYI azt kivánta hogy a törvényben ezen kitétel: Annuente Sua Ma[iesta]te* nem csak itt, hanem nindenün maradjon ki, mivel ez a törvényben nem illik, hanem az tétessék helyébe decretum est. HERTELENDY ezt pártolván még azt is hozzá tette, hogy a Denominare dignabitur helyet* tétessék denominabit, mert a dignabitur annyit tenne, hogy nem köteles a Felség telyesiteni a törvényt, csak mikor neki tetszik, s igy az önkényre nyitna utat. VITÉZ ellenezte az Annuente kitörlését, mert ugy mond az sark törvényeinkben alapul. BORSICZKY pedig a dignabitur kihagyását, mert ezt csak tisztelkedésnek vevé, de BALOGH azt felelte rá, törvényben nints helye a tisztelkedésnek. Végre mind a két módositás elfogadtatott, noha dignabiturt PÉCHY is vélelmezte mondván, ha ott nem volna, nem kivánná oda tétetni, de ha már ott van, maradjon.
Ez az országos bizottság munkálatának következő, VI. articulusa.
A javaslat V. cikkének bevezetése így szólt: „Ut accelerationi iustitiae hoc magis consulatur, annuente Sua Maiestate Sacratissima Status et Ordines sequentia decreverunt.” (Proiectum de coord. 17. l.)
Az 1. § szerint a király négy táblabírót „denominare dignabitur.”
DÓKUS az 5-ik §-nál, melly a királyi tábla előtt folytatandó perekről szól, azt kivánta, hogy a most folyamatban lévő első folyamodásu perek vitessenek az illető v[árme]gyékre a királyi táblárol, ezt el is fogatta a köz felkiáltás. SZÉL pedig elő számláltatni kivánta a királyi tábla tagjaiban megkivántató birói tulajdonságokat, ez is elfogadtatott. HETELENDY végre akarta, hogy azon tagok az Ország minden részeiről egyenlő számmal választassanak, mellyre BEÖTHY megjegyzé, hogy illy nemü törvény kivált a protonotariusokra nézve létezvén, csak arra kell hivatkozni.*
A törvényjavaslat végleges szerkezetéből az 5. § kimaradt, a többi indítvány pedig nem kerül be a szövegbe. (Iratok, II. k. 347. s köv. l.)
A 3-ik §. noha CZINDERY azon inditványt tevé, hogy a Királyi Fiscus ezután ne üljön a királyi táblán is, ebben EÖTVÖS (Bereg) és SZUCSICS pártolá, ugy a mint van elfogadtatott, szinte a 4-ik is.
A 6-ik t. cz. olvastatván,* itt a tárnok szék további fentartása mellett szollottak: Kricske, Laky, Szántó, Havas, ellene pedig Sumrak városi követek. – Szavazásra eresztetvén: tovább is meg hagyassék e vagy nem? Vas, Nógrád, Bars, Somogy, Győr, Esztergom, Mosony, Báts, Tolna, Zemplén, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Bihar, Mármaros, Békés, Csanád, Temes és Jász, Kun kerületek meghagyatása ellen szavatoltak a többség ellenben meghagyá, s a 2-ik § felolvastatott de vitatása félbe szakatt a késő idő miatt.
Az országos bizottsági javaslatnak a tárnokszékről szóló VI. cikke az 1. §-ban megszünteti a személynöki széket és a hét banyaváros bíróságát és a városok polgári pereiben második forumul a tárnokszéket jelöli ki. (Proiectum de coord. 19. s köv. l.)
Januar 21-én Ország ülésből átküldötték a két izenetet, a fő RR egyiket sem fogadák el. – Januar 22-én a juridicumban továbbra is appellatorium forum marad a Banalis tábla, birái megszaporitatnak három taggal. A Septemvirátus mindig együtt ülend, mint a királyi tábla. – A fő RR vissza küldék visszaizenetjeket.*
A jan. 21. és 22 ülésekről a következő szám részletesebben szól.
