a) 1833 szeptember 26, 27, 28 Kerületi ülések. Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekben a főrendek által javasolt módosítások további vi…
a)
1833 szeptember 26, 27, 28
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekben a főrendek által javasolt módosítások további vitája.
1833 szeptember 26, 27, 28
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkekben a főrendek által javasolt módosítások további vitája.
Poson Sept. 29-én.
Karok és RR kerületi ülésekben folytaták az urbéri tárgy visgálatát.
September 28-án ker. ülés. Előlülők Rohonczy, Török. A 3-ik törv. czik. 1-ő §-ban* a fő RR „postfendualitás” helyett „constitutivum sessionale” szóval kivántak élni.*
Arról szól, hogy „cunctas exstirpaturas postfundualitatem haud ingressas” a jobbágyok addig, amíg a fölesurak vissza nem váltják, vagy veszik tőlük, miként használhatják. (Iratok, I. k. 272. l.)
Iratok, I. k. 328. l.
NAGY és BORCSICZKY a postfundualitást kivánják megtartani, mert annak értelme szélesb kiterjedésü. Az urbariom béhozatala alkalmával mind azok, kiknek birományai 1/8 rész telek illetőséget fel nem ütöttek, zselléreknek irattak, a zsellérnek tehát sessionale Constitutivumja sincs s igy ha csak a sessionale constitutivumba foglalt irtványok vétetnek ki a visza váltás alól, az ily zsellérek minden földjeiket elveszitenék. SZÉLL, ezen aggodalmat feleslegesnek tartja, mert ami egyszer bement az urbarialis tabellába, azt többé el venni nem lehet. – SOMSICH megnyugodna, ha ezen elvet valahol nyilván ki fejezve találná, de mivel erre nem talál, a postfundualitás mellet marad. – DEÁK a kettőnek egy értelmet tulajdonit, de hahogy a RR itt a postfundualitás mellett maradnak, szükség lesz a 2-ik t. cz. 3-ik §-ára* is visza menniök s ott is hasonló kifejezéssel élniök. – SOMSICH különbséget lát a két esetben, mivel amott a jobágy telki állományrol van szó. – DEÁK ellenben az utólsó §-ban* a zsellérek földjeit is viszaveheteleneknek találja, s úgy tartja hogy a telki állományba foglalt irtványok már irtvány név alá nem is jöhetvén, – az irtványokra nézve nem tettek más kivételt a RR, mint melly az originarie és unice szavaknak homályos értelmében foglaltatik.* – CSÁSZÁR a Fő RR értelmét csak azon látja épülni, hogy ők a kettőt egy értelmünek veszik, a mi ha úgy van, kár a szavakon felakadni, ha nem úgy van: meg kell az értelmet magyarázni. – Voxolván a RR 29 megyei voxal 19 ellen a „postfundualitas” kifejezését – ugy hasonlóúl a „via juris” kifejezést is, mellyet a fő RR „sua forma” szavakkal kivántak fel cserélni, megtartották; okúl adván: hogy az irtványok statarialis elszedését ki akarják zárni.
E szerint a jobbágytól nem lehet elvenni azt az irtást amely úrbéri rendezés során a sessionale constitutivum része lett. (Iratok, I. k. 274. l.)
A törvényjavaslat II. cikkének 8. §-a. (Iratok, I. k. 271. s köv. l.)
Az 1. jegyzetben közölt szöveghez az alsótábla országos ülése hozzáfűzte: „aut originarie uniceque pro subsistentia subditorum haud destinatas”. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 626. l.)
Következett azon kérdés, valjon csak azon irtványok legyenek e ingyen visza vehetők, mellyek földes uri ellenmondás mellett, (reclamante dominio) vagy pedig azok is, mellyek nyilvános vagy halgatólagos megegyezés nélkül (citra tacitum aut expressum consensum)* irtattak? A RR itt is előbbi értelmök mellett maradtak. – PRÓNAYnak inditványa, ki az originarie és unice szavakbol eredő homály eloszlatása végett magára a visza vehetés szabadságára nézve is epochát kivánt állitani, már országos ülésben elvetettnek, – DEÁKnak inditvány pedig: hogy t. i. nem a viszavehetésre, hanem annak módjára nézve állitassék fel az 1807-ki év elválasztó időszaknak, úgy hogy az 1807 előtti irtásokra nézve a földes ur tartozzék ellenmondását bizonyitani, ha ingyen kivánja viszavenni, az 1807 utánniakra nézve pedig a jobbágy tartozzék a földes uri megegyezést bébizonyitani, ha ingyen el veszteni nem akarja, – bár SZ. PÁLY és RAVAZDY által pártoltatott, az országos végzés után szintén el nem fogadhatónak itéltetett.*
Mint a főrendek óhajtották. (Iratok, I. k. 329. l.)
Az alsótábla aug. 1-i ülésének tárgyalásait olv. Országgyűlési Tudósítások. I. k. 618. s köv. l.
Következett a 2-ik §. az urbarialis bormérésről, – ezt a RR Horváth Országban az előbbi szokás szerint házonként is meg engedtetni javallották.*
Azonban csak a hegyvidéki községekben, amelyek „a helybeli környülállások miatt” közkocsmát nem tarthatnak s eddig is a házankénti bormérés volt szokásos körükben. (Iratok, I. k. 329 l.)
BORCSICZKY ellenzette: mert csak azon irányt látja a fő RR javallatában hogy az úr az ország útnál korcsmát állitson s uj monopoliumot gyakoroljon, – vagy pedig hogy az egész községnek szánt jótétemény egyesek kezébe szorúljon. Megyéje H[orvát] Országhoz hasonló helyzetben van, ott is nagy távolságban széjjel szórt magános házaikban léteznek a helységek, s az ország út Silesia felé, majd 16 mértföldnyire ily helységeken megyen kereztül, ott tehát a házonkénti bormérésnek azon következése lenne hogy az országút mentiben lakó jobbágyok minden hasznot el vennének, – a havasokon lakók pedig semmiben sem részesülnének.
SZALÓPEK hasonló véleményben van ugyan, de hogyha hajlandók lennének a RR H[orvát] Országra nézve kivételt tenni, ezen kivételt Magyarországnak hasonló tekintet alá jövő vidékeire is kiterjesztetni javalja. – BUSÁN czáfolgatván az ellenvetéseket, a most érintett módositást nem ellenzi, – BALOGH szintén csak azon szempontbol veszi fel a dolgot, hogy ha köz korcsmát nem tarthat a helység, kell a jobbágyoknak módot nyujtani, hogy házonkénti mérés által vegyék hasznát ezen beneficiumnak, melly végre ön választásukra kivánja bizatni a dolgot. BENCSIK ellenkezik, mert ebből ismét csak az következnék, hogy a kedvezőn fekvő házak lakosi a többieket minden részesülésből kizárnának. – DUBRAVICZKY nem ellenzé, hogy körülmény szerint egy vagy több jobbágynak subarendálja a község korcsmáltatási jövedelmét, de úgy hogy a bér mindég közös legyen, mert a köz jövedelemben mindenkinek egy aránt részesülni kell. – DOKUS ezen engedelmet a RR szerkeztetésében benn találja, s azt az erkölcsiség tekintetéből is megtartatni javalja, mert mentől több ház válik csapszéké, annál több háznép lesz semmivé. Mire nézve BUSÁN megjegyzi, hogy ámbár Horváth Országban 7 század óta mindég a házonkénti korcsmáltatás divatoz, mind amellet is jelenleg Zágrábban 30, Varasdban 10 és Körösben csak 1 rab van a tömlöczökben – Végre NOVÁKnak kérelme, hogy ha elfogadtatik a fő RR javallata, az nem csak Magyarország hegyes vidékeire, de más hasonló divat gyakorlatában volt térségi helyekre is kiterjesztessék, el nem fogadtatván, kérdésbe tétetett, ha valjon az előbbi szerkeztetés fog e maradni, vagy pedig a Szalopek inditványa elfogadtatni? – 30 megyei voxal 17 ellen az előbbi szerkeztetés maradott.
Ami pedig a vidéki bor behozatalát illeti, mellyet a fő RR lakodalom és betegség eseteiben is csak a földes úr tudtával, s meghatározandó mértékben kivántak megengedtetni,
SOMSICH most is megemlité* hogy a századok által megerősitett donationalis jusnak azon hatását, hogy csak a f[öldes] úrnak legyen szabad bort méretni, meg tudja fogni; de hogy mint marhát a válúra, úgy lehessen a jobbágyot a fanyar drága bor italára kénszeriteni, ezt azon jusbol következtetni – nem tudja. – NAGY PÁL pedig nagy zúgás között, mellyről azt mondá: hogy jó mellével sem győzi a beszédet, mert mentől jobban intonál, a lateralis discursusok is annál jobban intonálnak, két képtelen következést lát a fő RR javallatábol eredni: l. hogy ahol helyben uraság tisztje nem lakik, 5-ik, 6-ik helységbe menjen a beteg béjelenteni, hogy bort hoz magának a szomszédbol. 2. hogy a gazda tiszt orvosi tudományt is tanuljon, különben nem fogja tudni megitélni, valjon a betegség helyzetéhez képest, elég e egy meszöly, vagy egy icze? – Felkiáltás által maradtak a RR előbbi végzésök mellet.
Augusztus 6-i felszólalását olv. 19. l.
Következék a pálinka égetés kérdése, mellyre nézve a fő RR ezen szavakat „gabonábol és mindennemü termesztményekböl”* kihagyatni kivánták. – NAGY a fő RR izenetében foglalt gyámokok felől azt mondja, hogy azok annyit tesznek mint semmit.* A melly ember annyira korhely, hogy a mely pálinkát éget, azt meg is issza, az a gabonábol be vett pénzt is meg fogja inni. – DUBRAVICZKY pedig az erkölcsiségtől vett okoskodást csak oly alakban látja, mintha a földes úr igy szóllna jobbágyához: ne főz pálinkát hogy korhely ne légy, hanem légy korhely, majd adok én neked pálinkát, hogy a korhelység egy kicsit több pénzedbe kerüljön. – Voxolásra tétetett a már más izben egészen kimeritett kérdés,* voxolás közben BALOGH azt mondá: hogy egy főispán a fő RR táblájánál azt mondotta: hogy megyéjében semmivé lesz a nép, ha pálinkát fog égetni, ámbár azon megye követje ellenkezőleg állitotta, hogy akkor lesz semmivé, ha nem fog égetni, – ő még is Bars vármegye részéről kinyilatkoztatja, hogy a tilalom következéseiről jót nem áll, mert a Barsi nép pályinka főzés nélkül el nem él. – 25 megye és a Clerus voxával 20 megye, s két kerület ellen az határoztatott: hogy gabonábol nem szabad pálinkát főzni a jobbágyoknak. – ÖTVÖS TAMÁS megjegyezvén, hogy Beregben a krumplit még eddig gabonának nem tartották, – némi ellenzés, – úgy azon gazdasági kérdés fejtegetése után, hogy t. i. mennyire lehet krumplibol gabona nélkül pálinkát főzni, sörélesztővel, – s hogy ahol a gabona csak eszköz a czélra, ott azt a tilalom alá érteni nem lehet, – NAGY Pálnak inditványára a szerkeztetésnek fentemlitett záradéka meg forditva fogadtatott el t. i. és minden nemü termesztményekből (kivévén a gabonát) a pályinka főzés megengedtetik.
Ezek a szavak az alsótábla országos ülésében kerültek a törvényjavaslat szövegébe. (V. ö. 27. l.)
A főrendek érvelése: Magyarországon a jobbágyok általában nem termesztenek annyi gabonát, hogy eladni is tudnának belőle. Így a kenyeret vonnák el családjuktól, hogy pálinkát főzhessenek. Felszerelésük nincs s hogy ilyent szerezzenek, uzsorásokhoz kellene fordulniok. Drágábban termelnének, mint a nemesek. Azok, akik csak kis mennyiségben, nem kereskedelmi célból készítenének pálinkát, ezt maguk innák meg háznépükkel, ami erkölcsi szempontból is káros. (Iratok, I. k. 330. s köv. l.)
V. ö. 23. s köv. l.
September 27-én kerületi ülés. Előlülők a voltak.
Előbb rostálat alá vétetett a 24-ik s 25-ik Septemberi végzések szerkeztetése. – SZALOPEK a jobbágy telki nemesek állapotjának kérdését conferentiára kivánta utasitatni, de kivánsága támogatásra nem talált. – SOMSICH pedig az usufructuationak megemlitését egyhelyüt ezen epithetonnal: „jeles engedmény” látván diszesiteni, azt ki hagyatni ohajtotta. Bár úgymond soha idaeája sem került vólna elő az usufructuatiónak! mert ez sok materialis és moralis engedélynek útját vágta bé!
Következett a 3-ik t. cz. 3-ik §-a, melly a legelőről szóll. A fő RRnek azon észrevétele hogy az egyeséget eszközlendő küldötség* a köz gyülésre tegye jelentését, el nem fogadtatott, mivel már egyebütt is a Törvény szék hatósága lőn felállitva, s az 5-ik t. cz. 5-ik §-ussa iráni magok a fő RR is megegyeztek, hogy az úr s jobbágy közötti szerződések a törvényszéknek mutattassanak be.
Az a bizottság, amely előtt kötik meg a legelő elkülönítést megelőző egyességet. (Iratok, I. k. 331. l.)
Azon észrevételre: hogy a jobbágy telkekhez tartozó földek egydarabba kiadása nem az urbéri tárgyba tartozik,* minthogy a jobbágy és jobbágy, nem pedig úr és jobbágy közt forgó kérdés – ROHONCZY, BERNÁTH és BORCSICZKY észrevételei után a RR fellkiáltás utján egyes akarattal előbbi végzésök mellett maradtak – mert úgy mond a fő RR állitásából az következnék, hogy a regulatorius perben is elég lenne annyit mondani: 50 telek van a helységben, – itt van az 50 telek illetősége, osztozzanak a jobbágyok, a mint akarnak.
„Hanem inkább a kereskedési tárgyak között, jelesül a köz gazdálkodást tárgyazó osztályban” kell megfontolni. (Uo.)
A Plébánosokat és lelki pásztorokat tárgyazta pontban: „cujuscunque ritus” helyet a fő RR javallata szerint „utriusque ritus” kifejezés elfogadtatott.
Az épületi fajzás iránt, mellyet (ahol szokásban volt) a fő RR megtartatni kivántak,*
Javaslatukat olv. 239. l.
SZÉLL ohajtotta volna, hogy a fő RR azon elvet, mellyet emlitének, t. i. hogy a jobbágy sorsa ne rosszitassék, a tüzi fajzásra nézve hozták volna foganatba; ahoz örömest hozá járulna: de az épületi fajzás engedelméhez, miután a telek haszonvételének szabad eladhatása megengedtetett, nem járulhat. – NAGY PÁL maga is úgy hiszi: hogy ha van az egész urbariomban valami, a mit némi törvényességgel el lehetne a jobbágytol venni, az épületi fajzás az. De hogy a Vas vármegyei követ idvességes szándékának is elég tétessék, forditsák meg a RR az egész dolgot, s mondják: hogy az usufructuatio engedélye után az épületi fajzásnak helyét nem látják, de teljes szivvel osztozván a fő RR amaz elvében: hogy a jobbágy sorsa ne rosszitassék, a tüzi fajzás iránt a jobbágyokat ezentul sem kivánják száraz fára szoritani. – BORCSICZKY az emlitett elvből azt látná következni, hogy sem az épületi, sem a tüzi fajzást nem lehet a jobbágytol el venni, az usufructuatiobol pedig szintén nem az épületi fajzás megtagadása, hanem inkáb az következnék: hogy eladáskor a fának ára megtéritessék. – SZ. HORVÁTH bővebben fejtegetvén az usufructuatio által ezen állapotban közben jött változást, a Sopronyi javallathoz hozá áll. – BENCSIK azonban úgy vélekedik, hogy a tüzi fajzás iránti pont már mind a két tábla megegyezésével országos végzéssé válván, azt többé változtatni nem lehet. – A mit ugyan Novák el nem ösmér, mert midőn a fő RR oly módositást tesznek, mellyet a RR el nem fogadhatnak, szabadságukban áll a dolog kiegyenlitése végett más módositást javallani. – Végre csak ugyan voxolás utján 21 voksal 15 ellen a RR előbbi végzések mellet maradtak.
A makkoltatás iránti pontra nézve BORCSICZKYnek aggodalma volt, hogy ha 8 hétre szoritatik a makkoltatás Alsó Tóth országban, mint azt a fő RR javalják, meglehet hogy a jobbágyok hoszab idei szokásbol fognak kiszoritatni. – De FARKAS biztositá a RRket, hogy egész Tóth Országban 8 héti makkoltatás divatjában vannak a jobbágyok – a fő RR módositása elfogadtatott.
Következett az erdei gyümölcs szedés tilalma.* Erre nézve felkiáltás által köz értelem látszott nyilatkozni, hogy a RR a javallott általános tilalomban meg nem egyeznek.
A főrendek indokolása szerint a vadgyümölcs szedésének megengedése nemcsak az erdők pusztítására ad alkalmat, hanem „sok helyen a gonddal és fáradsággal ápolgatott gesztenyések, mogyorósok és diós kertek romlását sietteti”. (Iratok, I. k. 333. l.)
NAGY: A dolog maga szóll, nincs mit szólljak mellette. Csak azt mondhatom: hogy ezt nem lehetet várni a főrendektől. És valóban látván, hogy a fő RR táblájánál ülő Püspök urak is el akarják eczet ágyra használt vadkörtve szedéstől a szegény embert tiltani, nem lehet csudálkoznunk hogy a religio dolga naponként alább száll.
BENCSIK csupán a nemesebb gyümölcs iránt kiván kivételt tenni a mit PÉCHY egyedül dióra, és gesztenyére ért, mert a mogyorós bokrok nem kivánnak culturát.
BORCSICZKY: Nem ellenzi hogy ezek kivétessenek, ki lehet venni a kerteket is, ha úgy tetszik, hiszen úgy sem beszéltek a RR diós, gesztenyés kertekről, hanem erdőről. Egyébiránt azon okoskodásra: hogy fel sem lehet tenni, hogy vagy egy földes úr a vad körtve, gomba, eper fel sem szedést meg nem engedné, azt feleli: hogy a tapasztalás épen ellenkezőt bizonyit, mert az Ország egyházi s polgári nagyjainak egész táblája meg nem engedte.
BALOGH ujabb jelét találja annak, mi nehéz azon rendszert fel találni melly szerint a fő RR engedélyeiket osztogatják, – a tüzi fajizást megadják, a vad körtvét megtagadják, mert úgy mond el kell az erdőnek különözve lenni, azonban minden elkülönözés ellenére a száraz fa és galyfa szedést meg hagyják, nem hogy ölfát adnának. Nem is tudja miért tagadják meg a vad körtvét, hiszen magok csak nem élnek vele! hát inkább veszni hagyják e?
Ugy szólván ellenzés nélkül végzéssé lőn hogy a nemesb gyümölcsöket, úgy mint gesztenyét, és diót kivéve, minden erdei gyümölcs szedése megengedtessék.
A mészárszéket tárgyazta 5-ik §. iránt köz értelemmel előbbi végzésök mellett maradtak a RR, melly szerint az alkalmatlanná lett marha levágására világos engedelmet adni kivántak. – BERNÁTH nem is csudálkozott ebben, mint a fő RR ellenkező véleménye motivatióján, – azt mondják hogy csekélység, kis történet, s azért nem is kell a törvény beszélni a ki bőven húz hozásnak arra ki terjeszkedni.* Könnyü annak a status pénztárábol s egyéb jövedelme is nagy, de azon szegény embernek, kinek minden vagyona egypár ökréből áll, s tán azt is kölcsön pénzen vette, egy ily szerencsétlenség nem kis történet. – BORCSICZKY uradalmakat tudna nevezni, mellyekben ezerekre megy azon taxa, melly a lába tört marha kivágásáért a szék arendás zsidóknak fizettetni szokott. – SZLUCHA politialis nézetek tekintetéből azon módositást javalja, hogy a jobágy csak tulajdon házánál mérhesse ki az ily marha húsát. – A RR továbbat is előbbi végzésök mellett maradtak.
V. ö. 241. l.
Következett a IV. t. cz. nevezetesen ennek 2-ik §-ussa a kilenczedről. Miután a fő RRnek azon javallatát hogy a „commendatur” szó kihagyassék,* és sokan a RR közül oly értelemben vették, hogy az a váltságot rendelő törvénynek nagyobb határozottságot ad, az közönséges értelemmel elfogadtatott, ámbár PRÓNAY abban semmi különös liberalitást nem látott, mivel a törvény úgy azon kifejezéssel, mint a nélkül csak engedő s nem parancsoló marad.
A törvényjavaslat a kilencedről szólván ajánlja (commendatur) annak szabad egyezéssel való megállapítását. (Iratok, I. k. 284. l.) A főrendek a kifejezés elhagyását kívánták, az „nem egyezvén meg a törvény természetével”. U. a I. k. 333. l.)
A fő RRnek azon javallatát hogy a 9-ed váltsága iránti kötések gabonára ne szoritassanak, hanem más akár melly módon is meg engedtessenek, BENCSIK, ugy kivánta módositatni hogy szabad legyen mindenkép egyezni, csak egyedül a földnek természetbeni kihasitásával nem, mert azt sokkal károsbnak itéli, mint magát a kilenczednek természetbeni kiadásait. Ezen megszoritást némellyek a szabad alku természetével ellenkezőnek vélték, s ugy hitték, hogy a jobbágy maga legjobban meg fogja itélni tudni, valjon kárára vagy hasznára válnék e, földe bizonyos részének átengedésével magát minden 9-ed alól örökre fel menteni. Voxolásra kerülvén a dolog, szó töbséggel a fő KR javallata, a Nyitrai modositás szerint elfogadtatott.
Hasonló képen a kilenczed meg vételéről rendelkező pontnak (mellyet NAGY egyedül csak a földes úrnak javára alkotottnak itélt)* a fő RR által javallott kihagyásában a K és RR köz értelemmel megegyeztek.*
Szövegét l. 104. l., Iratok, I. k. 284. s köv. l.
A főrendek szerint csak „czéleránytalan pörlekedésekre” nyílna alkalom holott a kérdések vagy rendeletekkel vagy bírói ítéletekkel már elintézést nyertek.
September 28-án kerületi ülés. – Előlülők a voltak. Következett a Len és Kender kilenczedet tárgyazta pont iránt költt azon észrevételök a fő RRnek hogy a fonás eltöröltessék, a lenből, kenderből minden alternativa nélkül adassék. – BUSÁN inditványt tőn, adassék a jobbágynak választás, mit kiván inkább, fonást adni? vagy kilenczedet, mivel meglehet hogy némely helyütt az utóbbit terhesebnek véli. Mely inditvány el is fogadtatott. – Csupán SZLUCHA és B. SZTOJKA nem akarták el ösmerni, hogy a fő RR táblája észrevételének el nem fogadása mellyet az országos végzéstől elállani lehessen. – Mire azonban TÖRÖK megjegyzé hogy csak azon végzés kötheti meg, a RR intézkedési szabadságát, melly a két tábla megegyezeséből országos határozás erejét öltötte magára.
Azon kérdésre nézve, valjon az ugarbol illesse e kilenczed a földes urakat?* Bezerédynek ismételt utasitása következesében tett, – Dubraviczky, Borcsiczky, Somsich és Nagy által czáfolgatott éeszreveteleinek ellenére 35 megye két kerület a Clerus voxával 10 megye ellen, tovább is azt határozták a RR hogy ugarbol kilenczed nem illeti a földes urat. (Ezen mindkét részről jól meghánt kérdést bővebben közölni fogom.)*
A főrendek ott, ahol az ugarföldből szokásos volt kilenczedet adni, ezt a gyakorlatot továbbra is meg akarták tartani. (Iratok, I. k. 335. l.)
Olv. részletesebben a 82. számban.
Arra nézve továbbá hogy a kilenczedelésnek 3 nap alatt meg kell történni, a RR. szinten előbbi értelmök mellett maradtak, Prónaynak inditványára csekély szó többséggel azon egy módositást fogadván el hogy a közben jöhető ünnepek azon három napba ne számittassanak.
Az asszúszőllőnek 9-edtőli kiváltsága iránt, szintén előbbi végzésök mellett maradván – a szüretelés idejére nézve javallott világosabb ki fejezést pedig a fő RR észrevétele szerint elfogadván,* – a fő RRnek azon javallatát hogy a földes úr által vagy maga szükségére, vagy bérbe adott joszágának mivelésére fel nem használható robottok, magokban ki ne árendáltathassatnak, hanem a jobbágyok által urbéri áron megváltassanak, 25 voxal 20 ellen szintén elfogadták a KK. és RR, – Borcsiczkynek inditványára az urbéri árt 10, 20 xrban határozván.
A főrendek javaslata így szólt: „ki vévén némelly megyéket, mellyek a rég óta divatozó szokáshoz képest utóbb is a szüret idejét meg fogják határozni”. (Iratok, I. k. 336. l.)
A robot kiszolgáltatására nézve pedig azt javalván a fő RR hogy a négy téli hónapokban, napköltével tartozzék a jobbágy munkája helyén megjelenni, – ezt a KK és RR szintén elfogadták, azon hozá tétellel, hogy ha 2 órányinál távolabrol jön robotra, a 2 órát haladó távolság bészámitassék.*
Az itt összefoglalóan érintett tárgyalásokról olv. 249. s köv. l.
Septemb. 29-én vasárnapi szünet.
