a) 1834 április 10 Országos ülés. Tárgy: [I.] A II. tc. hátralévő 7., 8. és 9. § -a: a rendezett tanácsú községek bírósága és fel…
a)
1834 április 10
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A II. tc. hátralévő 7., 8. és 9. § -a: a rendezett tanácsú községek bírósága és fellebbezése, a zágrábi püspök és káptalan úriszéke. [II.] A városok törvényszékeiről szóló III. tc. elvei ellen Vághy és Say támadást indítanak. [III.] A III. tc. 1. §-a a városi törvényszék szerkezetéről; Somsich indítványa a városi polgároknak a választásban való részvételéről.
1834 április 10
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A II. tc. hátralévő 7., 8. és 9. § -a: a rendezett tanácsú községek bírósága és fellebbezése, a zágrábi püspök és káptalan úriszéke. [II.] A városok törvényszékeiről szóló III. tc. elvei ellen Vághy és Say támadást indítanak. [III.] A III. tc. 1. §-a a városi törvényszék szerkezetéről; Somsich indítványa a városi polgároknak a választásban való részvételéről.
A 6. § tárgyalásáról, amely szerint a fellebbezés mindig birtokon belül (intra dominium) történik s a pert a vármegyének a szolgabiró adja be (Iratok, II. k. 326. 1.), Kossuth nem emlékezik meg. A felszólalásokat, amelyek végén az országos ülés változtatás nélkül elfogadta a kerületi javaslatot, olv. Jegyzőkönyv, VI. k. 351. s köv. 1.
A 135., valamint a következő 136. és 137. számok hiányoznak Kossuth kéziratából; a hiányt a Magyar Nemzeti Muzeum kézirattárában lévő Quart. Hung. 1358. számú másolatból pótoltuk.
[I.] A mi még az uriszékekről hátra volt, az April 10-én a 169. ülésben a ker[ületi] szerkeztetésnek mindenben jóváhagyásával herekesztetett.*
A 6. § tárgyalásáról, amely szerint a fellebbezés mindig birtokon belül (intra dominium) történik s a pert a vármegyének a szolgabiró adja be (Iratok, II. k. 326. 1.), Kossuth nem emlékezik meg. A felszólalásokat, amelyek végén az országos ülés változtatás nélkül elfogadta a kerületi javaslatot, olv. Jegyzőkönyv, VI. k. 351. s köv. 1.
A 7-ik §. a rendezett tanátsal biró községeket eddigi birói hatóságokban továbbá is megerősitvén, egyszersmind a földesurnak jövendőre is szabadságot ad, hogy az alkalmatosnak itélt községeknek a megye megegyezésével birói hatóságot engedhessen.* Ezt* a PERSONALIS erősen ellenzé, a jobbágyi végső kaptsolat megszakitásátol tartván, s azt az urbéri 5-ik t. cz.-el* összeütközésben találván. BORTSICZKY ellenben emlékezteti a RRket, hogy illy kedvezést adni, önkényt adni, eddig is szabad volt, s azt most megtiltani, valóban az 1. r. 9. czimjével* is ellenkeznék.
Iratok, II. k. 326. s köv. 1.
T. i. a cikk második részét.
Az úrbéri szerződésekről szól. (Iratok, I. k. 529. s köv. l.)
Hármaskönyv, I. 9. a nemesek négy fő jogáról.
A 8-ik §. szerént az illy községek itéletei, akár hogy volt is eddig divatban, mindig és mindenütt közvetetlenül egyenesen a megye tör[vény]székére appelláltatnak, a rendszert illetőleg azon községek, mellyek a magok tanátsát eddig fö[ldes]uri befolyás nélkül választották, szokásukban meghagyatnak, és kiterjesztetvén azokra is, kik már eddig is egyenest a tör[vény]székre appelláltak. A hol pedig befolyást gyakorlott a földesur, vagy ha nem is, de az itélet uriszékre vitetett fel, ott az uraság saját emberét tulajdon költségére a tanáts előlülőjévé nevezheti; a többi tagokat pedig (ha eddig is gyakorlott befolyást) a helybeli lakosok közül választás végett candidálhatja. A pörök a sz[olga]biró által fognak a t[örvény]székre beadatni.
BEZERÉDY a tanáts előlülőjének nevezhetése ellen tett kifogást. BORTSICZKY s mások az uriszék appellationalis hatalmát kivánták fentartani. A szerkeztetés azonban ugy itt, mint a 9. §-ra nézve, melly a fentebbi szabályokat a zágrábi püspök és káptalan udvarbirói székére, az előtte mint uriszék előtt folyó perekre nézve kiterjeszti, azt pedig, hogy a perlekedők a megye kebelén kivül tartandó uriszékére nem rendeltethetnek, elhatározza, mindenekben jóváhagyatott.
[II.] Következett a 3-ik t. cz. a királyi városokrol.*
Pontosan: A szabad királyi városi ítélőszékről. (Iratok, lI. k. 329. s köv. l.)
VÁGHY: Ha valaha, most érzem, mind a hely méltósigát, mind az idő fontosságát, midőn a 3-ik t. cz. vitatásba jő, a polgári rendnek legnagyobb érdeke, ennek elrendelésétől függ boldogsága, sőt élete. Ezen érdek a mi oltalmunkra lévén bizva, méltó aggódással tekintjük a ker[ületi] javallatot, melly több fontosságokra nézve hiányt hágy, másokat homályba borit, némellyekben ép ellenkezőjét rendeli annak, mit a mesterségek és kereskedés gyarapodása leginkább kiván, t. i. az igazságnak gyors, rövid, oltsó, s könnyü kiszolgáltatását, sőt egyre nézve a jó rend, és közbátorság fentatását is lehetetlené teszi. Illy állásban egyedül egy reménység gyámolit, t. i. azon szoros kaptsolat, mellyben a mi boldogságunk az egész országéval áll, s ezen diaetanak mindekkorig abban kijelelt tzélja hogy az orsz[ág] ősi, és bölts intézetébe a mult századnak bal véleményei által betsuszott, s amazok jótékonyságát nagy részben akadályozó viszaélések elmellőzésével az Orsz[ág] köz igazgatásának minden ágai tzélirányosabban elintéztessenek. A városi hatóság elrendelése régi törvényeinkre tekintve a legszebb fényben jelenik meg előttünk, s nyilván mutatja, hogy a nemes ditső magyar nemzet az ujabb időnek előitéletétől mentve volt, s a határbeli biróságnak* legtisztább, s tzélirányosb elve felállitásával a jó rendet, és köz tsendet már eredetikép behozni igyekezett. Ime annyi századok után is tsak ama törvényekhez ragaszkodtunk, mellyek ha most nintsenek teljes gyakorlásban, az tsak bal, nem magyar, hanem idegen nemzetektől idejött, ezeknél is már most eltörlött vélemények által történhetett: történt pedig ép azon osztálynak, a nemesi rendnek kárára, mellynek kiváltságai terjesztésére, s java gyarapitására czéloztak, de ezen tzélra igen hibásan, és fonákul szolgáltak. Ezen okoknál fogva mi, a szabad kir. városok küldöttei egy másoditott javallatot készitettünk, vagy igazabban szólván, a régi törvényeket valamennyire felelevenitni igyekeztünk, mondom valamennyire, mert most is több tekintetiben hátramaradtunk hajdani hatóságunk körétől, sőt az igazi rendszabástol is, engedvén a mostoha körülményeknek, s reménylvén, hogy felvirrad egy boldogabb idő, melly ezen hiányokat ki fogja pótolni.
Valószinűleg a Kálmán I. decr. 2. caputjában említett bíráskodást érti: Évente kétszer minden püspökségben „tam comes quám comites et aliorum magistratuum dignitates et potestates ad suum episcopum conveniant”, a magistrius kifejezést városi hatóságnak fogva fel.
A javallatot felolvassa, s a RR figyelmébe ajánlja. Ezen javallatnak vezérelve a kir. városi biróság hatáskörének kiszélesitése körül forog, s azt a polgárokra, és benlakó nemtelenekre (ide értvén a honoratiorokat is) általánosan; a nemesekre nézve pedig nem tsak a városi házak, s fundusok, hanem a polgári jusok, és jótékonyságok gyakorlása, ottan okozott károk, s erőszaktétlek, és ezekkel kötött birzságok és pénzbeli dijak iránti perekre is kiterjeszteni, azon adóságon kivül pedig, mellyeknek biztoságára városi birtok lőn lekötve, még a házbér, városi adó, subsidium, s más köz törvényes terhek tartozásait; végre a nemesi jószágot biró, de városban lakó, s ott nem birtokos nemeseket (hatsak önként magokat más adóságokra nézve is le nem köteleznék) egyedül a kisebb nem irott, az élet minden napi viszonyaibol eredett, nem különben contoalis, s auszugalis keresetekre* nézve; a városi fundust birókat pedig minden ezekből eredett, ezek által biztositott, vagy oda intabulalt adóságokra nézve is, végre a v[árme]gyékben birtoktalan állandóan városon lakó, vagy bár birtokos, de polgári foglalatoságot (kereskedést, gyártást, mesterséget) üző, vagy városi szolgálatban lévő nemeseket minden realis ügyeikre; a bitorlott, nem legitimált nemeseket ellenben, s a nemeseknek nemtelen szolgait még személyeikre nézve is a városi biróság alá vettetni javalja.*
A kereskedők és iparosok hitelezői könyveikkel. igazolt keresetei.
A javaslatot egész terjedelmében közli a Jegyzőkönyv (VI. k. 364.s köv. 1.
SAY (Fejérvár városa): Ohajtottam volna észrevételeimet a ker[ületi] ülésben előadhatni,* de ott az időnek előtte rendelt voxolás miatt szóhoz nem jöhetvén, kéntelen vagyok a RRet megkérni, hogy ezen, a hazát mélyebben hogy sem első tekintetben látszik, érdeklő tárgyban előadásomot kegyes figyelmökkel szerentséltetni, s azt egyedül a hon boldogitása nézetéből, mellyből eredett, megbirálni méltóztassanak. Mélyen megfantolván a tanátskozás alá kerülendő t[örvény]javaslatot, annak fő tekintete, s gyökér elve abban tünik elő, hogy a nemest polgári biró alá vetni méltatlanságnak, s alatsonyságnak tartatik, s azért a városi biróságot a nemeségre nézve legszükebb korlátok közé szoritani kelletik. Én mint polgár, s polgárok egyik birája ezen elvet soha el nem ösmerem, s ugy gondolom, hogy a ki hazáját tisztán szereti, borzadva jajt kiáltana hazája felett, ha a városok birái, kik közt számos nemesek is vannak, ezen elvet valólan megérdemelnék. De ha ugy lenne, akkor azt sem lehetne a nemesi rendnek olly igen féltett fényével megegyeztetni, hogy a nemes ember magát a városi biróság alá önként kötelezhesse. Több eféle anomaliakat lehetne még keresni, s találni, de az nem szándékom, lehetne a nemzeti hitelről szólani, de arrol hálá Isten! magyar könyvünk van már, mellyben több foglaltatik, mint én tudnék mondani,* a dolgot tehát más, s nyomosabb tekintetből veszem fel, s azt mondom: A tör[vény]javallatnak emlitett uralkodó gyökér elve a polgárokra nézve felette nagy kárt tesz a hazának, a birtoktalan nemeséget pedig öldöklő erővel sujtja, s nyomoruságban tartja, a polgárokra nézve kárt tesz, mert fentartatik, s élesztetik bennök azon vágyodás, mellynél fogva tsaknem minden meggazdagodott kereskedő s mester ember siet eltávozni azon megvetett rendből, mellyben olly szépen boldogult, és sok fáradsággal szerzett vagyonát nemes levél, nemesi birtok szerzésére forditja, s igy az ipar élesztésére megkivántatott nagy tőke pénzek, s azon emberek, kik (fájdalom itthon még iskoláink sem lévén) a mesterséget külföldön nagyabb tökélleteségben megtanulhatnák, s a nemzeti ipart nevelhetnék, attol a hazának fel nem számitható kárára elvonatnak. A közönséges polgárok pedig az emberi gyarlóságon mindnyájan felül nem emelkedhetvén, azon mértékben gyülölik a nemes embert, a mennyiben ez őket megveti. Ki az illy költsönös érzésekből aranyvirágokat tud a hon boldogságára nézve látni, s varázsolni; ám lássa, én látni nem tudom. Más oldalrol minél alatsonyabbá, megvettettebbé tétetik a városi biróság, s ez által a polgár is, annál inkább irtódzik a szegény nemes a városi lakástol, s a polgári müvészségtől, és kivánni sem lehet tőle, hogy szegénysége mellett még olly emberré is legyen, kit boldogabb nemes társai is megvetett hitvány embernek tartanak s még pedig tör[vény] által. De ekép birtokon kivül állván a polgári keresmény, utjaibol pedig bal, sőt (hazámrol szólok, szabadon kimondom) vétkes előitéleténél fogva kizáratván, mind azon veszedelmek örvényébe fog merülni, mellyek a boldogtalan szegénységet mindenkor, és mindenütt kisérik széles e világon.
A városi biróságokról szóló III. (az országos küldöttség javaslatában II.) tc. kerületi tárgyalásai 1833 december 10-én kezdődtek. (V. ö. Országgyűlési Tudósitások, II. k. 471. s köv. l.)
Széchenyi Hitel-ére céloz.
Te[kinte]tes RR! a feudalizmus talpköve kiveszett Europábol. A fejedelmek és nemzetek köz egyezéséből a költsönös foglalások megszüntek; más részről a keresztény vallás szent igéi az örökös rabszolgaságot kiirtották; sőt a személy, s vagyonbeli bátorságot a legvérengzőbb ellenség is hirdeti. Kardal tsak ditsőséget s borostyánt, nem birtokot, nem kintseket lehet szerezhetni, a statusnak kiosztandó földei nintsenek, annyi legalább bizonnyal nints, hogy mindeniknek jutna belőle, kinek szüksége van, a fiscusnak honni kutforrásai állandó katonaság elrendelése* ota felette kiapadtak, a defectus* ritkább, mert a rendkivüli nagy szükség esetén tsak a polgárok, s panasztok a született katonák, a nota* is ritkább, mert a nagy birtokosok az állandó banderium terhével, hálá Isten a rebelliorol is lemondottanak; de ép ezen okoknál fogva örökös osztályok által a birtoktalanok száma naponként szaporodik. Ha szennyes interesse vezérelne, ha elragadtatván a casták dühétől, a szegény nemes hazafi társaimat halálig gyülölném, bajokon örvendve minden törvényt, melly inségöket örökösiti, tapsolva fogadnék, de se küldőim,. se magam igy nem érzünk, s azért buzgó esedezéssel kérem a RRet, méltóztassanak a magyarral elfelejtetni Verbőczynek ama kártékony oktatását: nullis quaestuariis, aut vulgaribus artibus dediti Ungari nobilitatem sola militia definierunt.* Ama hajdani büszke mondat: solvimus illos, et contemnimus; immár forditva áll, mert az ügyes, munkás népek azt mondják a dologtalanokrol: solvimur ab illis, et contemnimus barbaros. A régi systema, melly szerént bár melly gazdag népet szabad volt rögtön megtámadni, s a seregestől elhajtott foglyok váltságára sok kintseket zsarolni, megváltozott, annak oktatásibol többé nemzeti boldogságot nem reménylhetünk, kövessük Europa ösvényét, lépjünk elő a civilisatioban; arra intézkedjünk, hogy minden magyar hasznos tagja legyen hazájának munkája által, s igy kinek az Isten birtokot adott, müvelje azt, kinek az nem jutott, szégyen nélkül dolgozzon a mühelyben, s igy midőn betsületes uton keresi kenyerét, használjon hazájának is, használ pedig minden ember, a ki dolgozik, mert a mit itthon készitünk, azért küklföldre nem szorulunk. Csak igy rem lesz hazánk Colonia, a miről örökké a kormányt vádoljuk, holott az tsak él, vagy ha ugy tetszik, tsak visszaél nemzeti előitéleteinkkel, gyarlóságainkal; üzzük ki oskoláinkbol amaz átok gyanánt reánk száradt deák nyelvet, mellyen 8 évekig gyermekeink semmit sem tanulnak, mi a polgári életre szükséges, törekedjünk, hogy a hasznos tudományok, mü, s mesterségek magyarokká legyenek, ne a munkát, hanem a dologtalan here életet tegyük törvényeink által utálatosá, lelkesitsük a magyar népet munkaságra, e tzélra nemesitsük a munkát, a mi tsak ugy lehet, ha azon rend, melly a munkát teszi, nemesitetik, mi viszont tsak ugy nemesedik ha minden ember, ki a polgárok kenyeréből részt vesz, azoknak törvényei alatt áll. Igy van az mindenütt a civilisalt Europában, nem tsak ott hol revalutio volt, hanem ott is, hol, bölts intézetek által a revolutio vagy megelőztetett, vagy meggátoltatott. Illy hazafi nézeteken épült az 1790. küldöttség javallatának 6. §-a,* igy éreztek az 1563: 62. cz[ikkely]* alkotói, midőn először támadott hazánkban a szükség, hogy ősi lakábol kiüzött nemeség a városokban keressen békés maradást. Örömmel ismétlem e helyen, mit városom egy ellene tett panasz alkalmával Ő Felségének irásba adott: „Távol legyen tőlünk, hogy birtoktalan nemes hazafi társainkat a városi munkáságbol kizárni kivánnánk, sőt minthogy atyafiságosan nem szabad, a közös haza szent szereteténél fogva barátságosan felszólitjuk, jöjjenek, iparkodjanak velünk, s ha az Isten áldást, törvényeink, jó királyaink kedvezést nyujtanak az iparnak, gazdagodjanak közöttünk, őrizzék hiven nemes leveleiket, s ha iparkodásuk után lehet, szerezzenek magoknak ismét nemesi birtokot, éljenek ott minden nemesi jusaikkal saját földökön, mint az 1-ő 9. rendeli, nem irigy szemeink, hanem áldásaink fogják őket oda követni, de még köztünk élni, s kenyerünkben osztozni kivánnak, azt az 1563: 62. szép rendelése szerént tselekedjék, éljenek jussainkal, haszonvételeinkel teljes mértékben, de segitsék viselni terheinket is”. Éljenek, éljenek törvényeink, s tör[vény]hatóságunk alatt, mert arra ugyan, hogy a polgárok kenyerét, s keresményét nemesi immunitásokkal üzzék, s ekép a polgároknak uraiká, ezek pedig neki körökös legényeiké, szolgáikká változzanak, soha reá állani nem fogok, sőt minden oda tzélzó törvény ellen természeti, atyai, polgári, követségi jusaimnál fogva, otthon is, itt is, Ő Fensége, s az egész világ előtt, és a mindenható Isten szine előtt is örökké ellent kiáltok.
1715:8. tc.
T. i. seminis. Magszakadás, amidőn egyenesági örökös hiányában a birtok visszakerül a királyhoz.
T. i. infidelitatis. A hűtlenség büntetése fej- és jószágvesztés volt.
A Hármaskönyv I. 4. és I. 18. szól a nemesség és adománybirtok eredetéről. („vera nobilitas usu disciplinaque militari ac caeteris animi corporisque dotibus et virtutibus acquiritur”; mivel Magyarország „gladio semper et armis tutari defendique solet, bona etiam et iura possessionaria… arte militari sanguinisque effusione progenitores nostri acquisiverunt et modo quoque acquiri consueverunt.”)
Az 1791-i országgyűlés által kirendelt jogügyi bizottság a biróságok reformjáról szóló munkálatában (III. art. 6.§ ) javasolta: Quaestum cum assumptione concivilitatis vel professionem aut artem cum vel sine concivilitatis assumptione exercentes aut quodpiam servitium civitatis amplectentes nobiles, prout et privatorum servi et ancillae ignobiles … iudicio civici magistratus … suberunt. (Repraesentatio regnicolaris iuridicae deputationis per articulum 67. 1791. ordinatae elaborata Pestini ano 1795. [Posonii, 1802.] melléklete: Proiectum articulorum de coordinatione fororum per regnicolarem iuridicam deputationem articulo 67. 1791. ordinatam elaboratum. 7. l.)
A tc. szerint a török elől menekülő nemesek a szabad városokban házakat vásárolhatnak, azonban csak oly feltétellel, hogy a városi közterheket a polgárokkai egyenlő arányban viselik.
Beszédem végén öröm, és fájdalom tölti el keblemet: öröm, mert több százados törvényeink megmutatják a világnak, hogy a régi magyarok a civilisationak barátjai voltak, engem pedig felmentenek a jacobinismus, carbonalismus,* liberalismus, s mind azon rettentő váz nevezetektől, mellyeket az elavult régiség az uj szükséggel küzdve szült – fájdalom, mert a 19. század derekán olly t[örvény]javaslat ellen kell kikelnem, melly a nemzeti iparnak tsak azt sem akarja megadni hazánkban, a mi 3, 4 száz évek előtt már megadva volt. Beszédjét azzal végzi hogy egyik tör[vény]javaslattal, de a Vághy inditványaival sints megelégedve, hanem egyenest régi törvényeinket kivánja teljes hathatóságukba vissza helyhezni.
A carbonarik titkos mozgalma a XIX. sz. elején keletkezett a nápolyi királyságban és onnan átterjedt egész Olaszországira. Célja Olaszország teljes felszabaditása az idegen uralom és az abszolutisztikus kormányzat alól. A bécsi kormány, különösen Metternich, esküdt ellensége volt a mozgalomnak.
A PERSONALIS által a KK és RR megegyezésével oda utasitván, hogy a t. cz. szakaszonkénti felvétele alkalmával adják elő észrevételeiket, az 1-ő §. felolvastatott, melly is azt rendeli, hogy az itélő szék teljeségére legalább 5 olly tagok kivántatnak, kik a törvényben jártosak, itélő tehetség éretségével, erköltsi jósággal, polgár társaik bizodalmával (fiducia concivium gaudentes) birnak; ezek között pedig mások feletti elsőbbséggel, ollyanok, kik a város kebelében birtokosok. A büntető perekben az egész tanáts jelen lenni tartozván.*
Iratok, II. k. 329. s köv. 1.
SUMRÁK beszterczei, s HAVAS pesti követek az értelem világosága tekintetéből tett némelly stylisticai módositásai* elfogadtatván, ugy KOLEDA budai követnek inditványára a büntető perekhez még a fiscalisi perek is hozzá tsatoltatván, nemüleg több vitára adott alkalmat a szerkeztetésnek azon rendelete, hogy a városi birák a mennyire lehet birtokosok legyenek. Ezt BORTSICZKY megtámadá, nem mintha sokallaná, hanem mivel kevéselli, és a birtokoságot a biráknál mulhatlan feltételnek kivánja, mind a városok érdeke; mind azon elv tekintetéből, melly alkotmányunkban mint egy vezérül szolgál, s azért a nemesi itélő székre nézve is megállapitatott. TÖRÖK és mások ellenben épen nem kivántak a birtokoságra tekinteni, mivel észt, s lelki ösmeretet a birtok szükségeskép nem ad, tsak a választást korlátolja, mellynek bizodalom lehet egyedüli helyes alapja. Igy BEZERÉDY is, a hivatalra való alkalmatoságnak akár melly cathegoriahoz való köttetését tsak ott látván tzélirányosnak, hol a biró nem választatik, hanem egy harmadik által neveztetik, s azért a közönségnek biztositására az önkénynek jó, ha korlát vonatik. HAVAS még azt jegyzé meg, hogy a polgári érték természete szerént is épen nints házakhoz kötve, sőt ingókban, tőkepénzekben helyeződhetik. Ellenben NICZKY azt felelé, hogy ezen ellenvetések tsak akkor állanának, hahogy a birtok mulhatatlan feltételnek tétetnék, de midőn tsak az mondatik, hogy a biróságra különben alkalmas személyek közt a mennyire lehet mások között a birtokosság tekintetbe vétessék, az ellenvetés egészen elenyészik. Mert a mint VITÉZ mondá, igaz, hogy ész és lelki ősméret nints birtokhoz kötve, de a birtok ki sem zárja azt, és caeteris paribus tsakugyan jobb, ha még birtok is járul az észhez, s egyébb birói tulajdonságokhoz.
A három módositás közül az a leglényegesebb, amelynek értelmében a c. cime „De foro civico liberarum regiarum atque montanarum civitatum” lett. (Jegyzőkönyv, VI. k. 370. l.)
E részben tehát a szerkeztetés jóváhagyaték, de egy sokkal érdekesebb kérdés jött közbe, egy olly kérdés, melly nem az inditvány szerént dőlvén el,mint hogy élet ere volt a városok iránti intézkedésnek, minden engedvényi készséget levert, és sajnálandó szakadásnak, zavarnak és idővesztésnek, számtalan kedvetlenségeknek lőn jelenleg tsak nem orvosolhatlan kutfeje.
SOMSICH t. i. inditványt tőn, mondassék ki nyilván ezen szakaszban az, hogy a birák választásában minden polgár részt vegyen. A megyék t[örvény]székénél is bementek a RR azon kérdésbe, hogy a táblabiráknak a megyei nemeség által válaisztatniok kell, ki kell az elvet itt is jelenteni.
A PERSONALIS ezen inditványt erősen éllenzé, azt a publ[ico] politicumra valónak nyilatkoztatja, s azon orsz[ágos] vezérelvre, hogy perexcerpta semmi se történjék,* figyelmezteti.
A korábban is többször hangoztatott elv azt jelentette, hogy ne vegyenek elő soronkivül, kiragadva olyan kérdéseket, amelyek később, a kilenc munkálat valamelyikében szervesen előjönnek.
BEZERÉDY pártolván az inditványt, épen mivel rendszeresen kivánunk dolgozni szükségesnek véli, hogy valamint a községek tanátsainál, megyei t[örvény]széknél, s egyebütt kimondjuk, hogy a birák kik által választassanak, vagy neveztessenek, ugy az itt se mellőztessék el; a szabad választás jusát a palgároktol megtagadni egyébiránt is alkotványunk elve szerént nem lehetvén, a választásnak részletes határozatai pedig a principiuminak itteni kimondása mellett más helyen következhetvén.
A PERSONALIS minden ujabbi pártolásra ujabban felel, ő ugyan a megyei birák választásának kérdését sem kivánja itt, ugy mond, ezen munkában anticipáltatni, de minden esetre nagy különbséget lát a hasonlitásban fenforogni. A megyékben kétség kivül van az, hogy kik a választók? t. i. minden nemes, itt, elenben a városok egész consistentiaja forog kérdésben, az t. i. ki legyen a választó, ez mélyen bevág a városok egész szerkeztetébe, sőt magába a diaeta rendezésébe is, és a városok ügyének politicai systematicus felvétele nélkül tsakugyan el nem intézhető.
RAGÁLY: Bár mennyi időt kivánjon is ezen kérdés, az elhalasztásra semmikép reá nem áll; és figyelmezteti a városok követjeit, hogy ha ohajtásik teljesülését kivánják, kivánniok kell, hogy mindenek előtt a választás rendeltessék el, mert hogy a maga magát ujjonan nemző electa communitas* által neveztetni szokott hibás szerkezetü biróságának olly hatóságot adni nem lehet, mint a millyet egyébbiránt ohajtani kellene, azt tsakugyan senki sem fogja tagadni. Részéről kinyilatkoztatja, hogy a szabad választásnak helyes elrendelése mellett kész engedményeket, kedvezéseket nyujtani, azokat azonban a mostani állásban meg nem adhatja. És azért nem is áll meg a somogyi inditványnál, hanem azt kivánja, hogy a városok minden birtokos lakosa, bár nem polgár is, részt vegyen a választásban.
Mint Deák alábbi fejtegetéséből is kitűnik, a városi nagytanács a „választott község” választotta a birót és az esküdteket, viszont ezek meg meghivással egészitették ki azt.
HAVAS nem tagadja, hogy hibás a városi rendszer, de hiba másutt is találkozik. E miatt tagadni meg a kedvezéseket talán helyes nem lenne. És ha bár némellyek a városi választási rendszert a megyeihez is kivánandják közeliteni, lesznek mások, kik talán a megyeit fogják a városihoz alkalmaztatni akarni, most a mint a két inditványbol látszik, az sem bizonyos, ki lenne vagy lehetne a választó. Halasztassék tehát ezen kérdés a pubi[ico] politicumra, ott a városok ellenzeni nem fogják.
DEÁK elösmeri, hogy a kik azt akarják, a mit a personalis akar, t. i. hogy a t[örvény]széki birák választása is elmellőztessék e jelen dolgozatban, igen tzélirányosan munkálodnak, midőn az inditványt ellenzik, de azoknak, kik a viszaéléseket, s önkényt amott korlátolni kivánják, ép ellenkező utat kell követniök. A mi a rendszert illeti, akkor vétenénk a rendszer ellen, ha kimondván, hogy ki itéli a polgárok pereit, az meg sem emlitenők, hogy ki választja ezen itélő hatóságot. Ugy de azt mondák ad publ[ico-] politicum való, s per excerpta dolgozni nem lehet. Hát az orsz[ágos] küldöttség nem mondja meg javallatában, hogy a tör[vény]széki birákat a megye válassza, a kir. tábla megszaparitott 4 tagjait a király nevezze?* Hát mi a diurnumokat, a jobbágy telken lakó nemesek adózási köteleségét el nam határoztuk,* vagy tsak igy fogjuk a rendszer palástja alatt halasztgatni mellőzhetlen szükségü határozatokat. Ugy látom én hogy ezen szó per excerpta azon váz, mellyet előnkbe állitanak, ha valamelly javallat nem kedves, máskor pedig egészen elmellőznek, és ha valamire, erre bizonyos reá illik a mit Verbőczy mond az örök vallásokrol, aliquando valent, aliquando non valent,* ha még is a publ[ico-] politicum ajtoja előtt állana, ha még is állitani lehetne, hogy mig az be nem végeztetik, ezen törvények sem mennek gyakorlatba, de ki kezeskedik mind ezekért? mikor fog az befejeztetni, és valjon addig meghagyjuk a mostani helytelen szokást? melly szerént a választott polgárság a tanátsot, ez pedig a választatt polgárokat per circulum vitiosum regenerálja, ésezen nehány ember gyakorol minden hatalmat, a többi polgár pedig semmi választási szabadságal nem bir, ez annyi volna, mint hiányos törvényt alkotni. Én tehát illy bizontalan hallogatás által magamat a többi biróságok iránti intézkedésekből is előre kinulláztatni nem engedem, és tsak a nyilvános többségnek fogak hódolni.*
Proiectum de coord. 13., 17. 1.
Az országgyűlési követek napidíjának fizetését a rendek 1833 április 23-án vállalták magukra, a jobbágytelken élő nemesek adózását pedig 1833 szeptember 24-én határozták el. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 315, 1. II. k. 215. s köv. l.)
Hármaskönyv, I. 59. 9. §: Az okszerü eladás „aliquando valet et aliquando retractatur”.
V. ö Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 68. s köv. l.
NICZKY a personalissal tart. Magunk sem vagyunk tisztába a városok belső állása felől. Egy minden polgárt, más minden birtokost választónak kiván, még az sincs valósággal eldöntve, ki a polgár, és ki nem az? Illy véleményi különbségek mellett a rendszeres pertractiót elmellőzni nem lehet. Különben is nem árt az elhalasztás, mert a szerkeztetésnek azon szavai fiducia concivium electi, ki nem zárja a polgárok választásbani részvételét.
TARNÓCZY egyet értene, ha Somogy inditványa tsak egy mellékes rendelkezést foglalna magában, de miután az olly elv, melly nem más intézet következménye, hanem a jelen intézetnek alapja, azt mellőzni épen nem lehet. PÁZMÁNDY semmi alkalmat sem akar elmulasztani, melly a kir. városoknak a camarátol függetlenséget eszközölhet. Példákat hoz fel mind ezen, mind a mult diaetarol is, hogy kisebb tekintetü tárgyakat is kivettek a rendszeres munkákbol a RR.*
A Jegyzőkönyv (VI. k. 384. 1.) szerint az 1830-i országgyűlésen „a katonik vagyonáról és a magyar nyelvről rendkivüli végzések tetettek”.
PALÓCZY: Az excerpta nem ujság. Ő Fensége is az egész napló könyvből tsak az 5-ik Decemberi ülést vette ki, s minket per excerpta jól megszidott,* ha azt akarják a kir. városok követei, hogy jusaik biztositva, ők magok illő tör[vény]hozási részvéttel felruházva legyenek, a jelét akarják adni, hogy nem egyes patricia familiaknak hatalmáért, hanem az egész polgárság egyetemének javáért küzdenek, siessenek magok azon férget kiirtani, melly a városok boldogságának életerén rágódik, és soha sem fogják találni, hogy a megyék követei jusaik védelmében, javok eszközlésében hátramaradnának.
Célzás Tarnóczy beszédére és reá következő január 3-i dorgáló leiratra. (V. ö. Országgyűlési Tudósitások, II. k. 458. s köv., 535. s köv. l.)
Azonban mind ezen felszólitások mellett is tsupán ötön pártolák az inditványt. Legelhatározottabban Dienes és Bujanovits eperjesi, Galle szebeni és Haschke kassai követek. Mellette szólott Körber is ujvidéki, és SUMRÁK beszterczei követ, mondván: hogy ha ezen kérdéshez, mint feltételhez kötik a városok javának előmozditását, annyival inkább megegyezik mivel a dolgot magát a formának feláldozni soha sem fogja. A többiek, kik szólottak, mint Vághy, Kritske, Havas, Nagy Benedek, s még némellyek a publ[ico-]politicumra való halasztást pártolák.
Ellenére a szabad választás elvének tisztán, s egyenesen ugyan senki sem szólott, érinték azonban melleslegesen a tárgy practicus nehézségeit, ha itt az elv tsak olly általánosan kimondatik, minden jelen volt tör[vény]hatóság kiadván szavazatát 24 megye, s a két szabad kerületek a somogyi inditvány mellett állottak, 25 megye, s az egyházi rend az elhalasztásra szavatolt, s ez utolsó, minthogy a kir. városok szavazatjokat elenyésztették, végzésnek nyilatkoztatott.*
A határozat értelmében a kerületi javaslatot fagadták el a rendek. (Jegyzőkönyv, VI. k. 390, l.)
