d) 1834 május 21 A főrendek ülése. Tárgy: [I.] A sérelmek orvoslását sürgető felirat szövegében kis módosítást javasolnak a főren…
d)
1834 május 21
A főrendek ülése.
Tárgy: [I.] A sérelmek orvoslását sürgető felirat szövegében kis módosítást javasolnak a főrendek, [II.] a január 3-i leiratra adandó választ hasonlóképen csak módosításokkal fogadják el.
1834 május 21
A főrendek ülése.
Tárgy: [I.] A sérelmek orvoslását sürgető felirat szövegében kis módosítást javasolnak a főrendek, [II.] a január 3-i leiratra adandó választ hasonlóképen csak módosításokkal fogadják el.
[I.] Ma, az az Majus 21-én ülés a Fő RRnél. Felvétettek a tegnap
által hozott izenetek, s legelőbb is a sürgető felirást tárgyazó 12-ik,* mellynek is két tárgyát, u, m. az observare szót, és a halaszgatás iránti szakaszt külön kivánta a Fő Herczeg Nádor tanácskozásba vétetni.
Iratok, II. k. 398. l.
B. MEDNYÁNSZKY most sem akart a RR véleményére hajolni, s mimthogy az utóbbi válaszban csak azon egy ok hozatott fel a fő RR részéről, hogy az observare szó a postulatumokra nem alkalmazható, most kivánja hogy a minap* előterjesztett, s alkotványos elvekből meritett okai a válasz izenetbe mind betétessenek.
Május 12-i felszólalását olv. az előző számban (135. s köv. l.)
B. SZEPESSY püspök három részre osztja beszédjét. 1.) Azt mutogatja hogy a K és RR nem érték fel a fő RR értelmét, midőn állitják, hogy annak az observare szó legjobban megfelel. 2.) Czáfolgatja a RR gyámokait, és 3.-or új argumentumokat hoz fel a fő RR értelmének támogatására. Az elsőt illetőleg hivatkozik a törvénykönyvünkben lévő számos erősitő törvényekre, mellyek nem azért hozattaik, mintha az előbbieket a meg nem tartás elenyésztette volna, hanem mert tekintetöknek új erővel élsztetniök kelletett. A kettő közt nagy különbség van, és az is tagadhatlan, hogy valamint a törvényhozó hatalom akaratjánák kijelentése a törvény erejét erősiti, egy halgatása gyengitheti, s oly ellenkező szokás divatba jöttét eszközölheti, melly a törvényt úgy szólván elenyészteti. Igy jött be azon szokás, melly a káptalanoknak, és a k[irályi] városoknak az 1668: 1-ő törvény által világosan biztositott egyenkénti voxát* megszüntette; elannyira hogy azon törvény ellenére, most immár minden káptalanoknak öszvesen és minden királyi városoknak öszvesen csak egy egy vox adatik. Azon törvénynek tehát ujabb erővel kellene felélesztetnie. 2-or felel az ellenvetésekre: Ugy hiszi lehet a törvény tekintetéről szóllani a nélkül hogy azt magárol a törvényről is értetni kivánnánk; és ámbár igaz hogy nem elég a törvény élesztő megerősitése, hanem a teljesités is szükséges, mindazáltal ennek elégtétetik, a Decretum elejére s végre tenni szokott observare et observari facere záradékkal. – Végre azon állitására a RRnek hogy az observare szó jóhelyüt áll, mert a felirásban el vannak a sérelmek a kérelmektől különözve, tagadólag felel, példába hozván fel a só tárgyát, melly magában gravamen, de azon része, hogy a nisi extrema urgente necessitate záradék* a törvényből kitörültessék,* postulatum. – 3-or új okokkal áll elő: nevezetesen, ámbár elösmeri a RR initiativáját, de tagadja hogy ezt az első javallatban önként kitüzött határokon túl terjeszthetnék, különben a tractatus épen nem egyesülésnek, hanem ellenkezőnek lenne eszköze, már pedig az első javallatban hire sincs az observare szónak. Továbbá a fő RR előbbi javallata a postulatumokra is egyiránt alkalmazható, mert ha p. o. Ő felsége elfogadná azon kivánatot hogy a só iránti záradék a törvényből kitörültessék, nem de ez az illető törvényeket ujabb erővel élesztené? – és ha elfogadná, hogy a magyar nyelv diplomaticus polczra emeltessék, nem de ez koronázná meg a magyar nyelvet tárgyazó törvényeket. Ő azonban ezeket csak példa gyanánt hozza fel, nem mintha az elsőt kivánná, s a másiknak helyét, és idejét látná.
A koronázás utási 1608:1- tc. 4. §-a megállapítja, hogy a püspök a felsőtáblán saját személyében foglal helyet, míg a prépostot káptalanjával közösen illeti meg az alsótáblán szavazat, a 10. §. pedig a szabad városok követeinek biztosít helyet és szavazatokat (locum et vota).
Az 1791:20. tc. szerint a só ára országgyűlésen kívül nem emelhető fel, ha csak rendkívül sürgős körülmények mást nem kívánnának (nisi extremae urgentes circumstantiae aliud exigerent).
Az országgyűlés az előleges sérelmek VIII. pontjában kérte, hogy „vagy a felettébb sürgető szükség esetei a 1715. 8. és 1741. 22. törvény értelmére szorittassanak, vagy a 1791. 20. törvény cikkely záradékja a törvényből eltörültessen”. (Iratok, I. k. 180. l.)
A TÁRNOK ezekkel egy véleményen lévén, a tárgyhoz szóllani nem akart, de olyat hallott a pétsi püspöknek különben igen bölcs beszédjében, mellyeknek hivatalánál fogva nem lehet ellene nem mondania. Arrol, hogy a királyi városoknak világos törvénel biztositott szavazati jusaik a jelen szokás által megsértetve lennének, hivatalos tudomással nem bir, s bár mennyire fájlalja is azt, a mit magánosan tud, birni nem is akar, csak azt jelenti ki, hogy a királyi városok szavazati jusát oly elhomályositott állapotban lenni épen el nem ösmeri, hogy uj erősitő törvény élesztésére lenne szükségök.
BELÁNSZKY Püspök szintén az előbbihez való ragaszkodásra voxolt. Ellenben
B. BEDEKOVICS főispán: Meg van ugyan győződve hogy a két tábla által kölcsönösen javult kifejezések egészen más alakban tünnek elő, ha in abstracto, és másban, ha a felirás texturájának fonalán vétetnek tekintetbe. Mert a mint igaz in abstracto hogy a törvényeknek nem uj erőveli élesztésre, de megtartásra van inkáb szükségök, ugy miután a kérdéses kifejezést megelőző §-ban az uralkodó idaea, t. i. a sérelmek orvoslásának, s az akadályok elháritásának mulhatlan szüksége, ki van fejezve, s az utolsó constructió amannak csak mintegy foganatját secundaria idaea gyanánt mondja ki: a fő RR javallata kétségkivül helyesb és alkalmatosb. De szavak felett vivni kedvetlen dolog, midőn az érdemben megvan az egyeség, neveli ezen kedvetlenséget a történeteknek emlékezete, azért ő nem ellenzi, hogy a fő RR azon áldozatok halmát, mellyeket már hoztanak, az által is tetézzék, hogy a szó feletti vitában engedni tovább nem vonakodnak.
GR. ZICHY KÁROLY hasonló értelemben szóllott.
Az ORSZÁGBIRÁJA (a ki e mai nap temérdek sokat tett a Statusokkal való egyeség eszközlésére) B. Bedekovicscsal egészen egyet értett. Meg van ugyan győződve hogy a fő RR által mind akkorig felhozottaknak ellenére, bár csak szinre nézve is, nehezen, s még nehezen sem lehetne valami velőset mondani, mindazáltal miután egyetlen egy szó forog kérdésben, hogy e miatt 12 izenet váltogatása után novas moras nectamus, annyival kevésbé kivánja, mert minden tekintetben el akarja még árnyékát is azon helytelenül a főRRre kent vádnak háritani, mintha ők azon perversum principiumot állitották volna, hogy a törvényt a meg nem tartás elenyésztetné.
Ezen kétrendbeli vélemény között középen állott KOPÁCSY püspök. Sulyosabbnak tartó az observare szónak magában álló értelmét, mintsemhogy azt igy elfogadni lehetne, mert a törvény megtartást minden tekintetben Ő felségére s csak Ő felségére háritani nem lehet. És igy megtartván a SS kedvéért az observare szót, azt ily módositással kész elfogadni: sicque id, quod veneranda legum authoritas exigit, reali cum effectu observatum fuerit.
Ezen javallat köz értelemmel elfogadtatott, következett immár az izenet utolsó része, melly a halogatás miatti észrevétel következésében az előlülői hatóság iránt imigy szóll:
A M[éltóságos] fő RR törvényes függetlenségét, mellyel törvényhozói állásuknál fogva birnak, legkisebb kétségbe sem vették a K és RR, sőt épen a kölcsönös függetlenségnél fogva kivánták, hogy a fő RR is viszonozzák azon figyelmet, mellyel válaszaikat hoszas halogatás nélkül tanácskozásba szokták venni a K és RR, mert egyébként a hasonló függetlenségből e részben hasonló jusok eredvén, ha a K és RR is szinte ily halasztgatást gyakorolnának, a fejedelem és haza közös kárával az értekezésen fonala gyakran megszakadni, sőt a törvényhozás valójában sarkaibol lenne ki forgatva. Az országgyülési előlülőnek törvényes hatalmát a K és RR is sértetlenül kivánják fentartani, de soha meg nem ösmerhetik azt, hogy azon hatalom a tanácskozásokba vett tárgyak félretételére, vagy az inditványi jus könnyen csonkitható halasztására is kiterjed, mivel azon biztoság, mellyet jelenleg azon fényes hivatalt viselőnek személyes jelességei minden visza élések ellen nyujthatnak, örökké tartó nem lelhetvén, a nemzet legszentebb jusainak örökös bátorságára nem elegendő, és mivel az ismételve szó nélkül hagyott esetekből utóbb káros következésü szokás is epedhet, megtörténhetnék egykor az is: hogy a haza legfényeseb hivatala, melly a nemzeti függetlenség oltalmára van leginkább alkotva, nem korlátolt hatalmával még valaha épen azon függetlenséget csorbitaná. Ezeket tehát a jövendő idő tekintetéből vélték főkép szükségesnek a K és RR nyilván megjegyezni.*
V. ö. Iratok, II. k. 398. l.
A PÉCSI PÜSPÖK nem látja hogy ezen válasz a fő RR ellenvetéseire egyenes feleletet adna. Eddig szokásiban volt hogy midőn a RR kerületi tanácskozásaikban elegendő anyagot ösze szerkeztettek, a végre hogy országos ülést tarthassanak, értesitetni szokott a Nádor hogy a RR országos ülést kivánnak tartani, mire a fő RR is ösze szoktak hivatni, hogy az általküldendő izenetet elfogadhassák. Kivánságukat izenetjök felvétele iránt ezen az utan kellett volna kijelenteniök most is, de ők ezt nem tették, ámbár az előlülő hatóságnak elösmeréséről nyilvános vallomást besznek. Igy ösmerik el a főR függetlenségét is, de még is bizonyos felsőbséget akarnak gyakorolni, midőn a figyelem viszonozását emlegetik, s azzal fenyegetődznek, hogy ha ők is hasonló halasztgatást gyakorolnának, az értekezés fonala megszakadna, s a törvényhozás sarkábol kiforgathatnék. Ő mind ezekre 1-ör az argumentum megforditásával felelne. Minthogy a főRR igen kevés eseteket kivéve a RR izeneteit nyomban felvették, s a mit ők több napokig, hetekig, hónapokig vitattak, közönségesen rövid idő alatt elvégezték, ne sajnálják ezt viszonozni. Mert valóban ha a főRR annyi időt forditanának magános tanácskozásaikra, mint a K és RR a circulusokra, mellyekben el semmi sem határoztatik, s az egész tárgy országos vitatásban ismét előkerül, úgy valóban az értekezések fonala megszakadna, és a törvényhozás (a mint ők mondják, de a mi nem áll) sarkábol kiforgattatnék. – 2-or egyenesen pedig ezeket felelné: A fő RR ülést nem tarthatnak, ha csak a K és RR izenetjét nem kapják, ezek nem kerületi, hanem országos ülésekből küldetnek; már pedig bizonyos hogy a K és RR ekkorig 17 hónapok alatt 251 napokig országos ülést nem tartottak, és a mit ily hoszasan vitattak kerületi tanácskozósikban, azt 174 országos ülésekben ujra vitatgatták. Hol maradnak tehát hátra az ülések? hol maradnak hátra minden Operatumok? nem ő nállok? kik 17 hónapok alatt csak az egyetlen egy urbariálét végezték bé? Valóban a fő RRnek minden tekintetben igen is nagyon érdekjökben van, hogy a tanácskozások siettessenek, s a diaetának mihamaréb vége legyen. Mert nem csak tennen költségekön múlatnak itt, de (távol legyen minden sértés) a követek napi dijainak nagy részét is ők fizetik. Ők nem tartoznak azoknak sorába, kik tiszttársukat itt hagyván, hónapokra eltávozhatnak, vagy meg unván a hazúlroli hoszas távolléteit, tisztjökrül le is mondhatnak. Valóban nincs mit félniök a RR-nek hogy ezen M[éltóságos] főtábla a diaeta haladását hátráltatni fogja. Itt maga magának azon ellenvetést teszi, hogy miért nem állanak hát a fő RR a Statusok kivánságaira? s itt kifejti azon okokat, mellyek a fő RRket a tárgyak különlöző volta szerint ellenzésre kénszeritették. Megemliti azt is hogy félretétel soha nem történt, elhalasztás pedig némi kevés ideig csak a legnyomosabb okok közbenjöttével, a milyeneknek számitja jelenleg a Husvéti ünnepet, e miatt sokaknak távollétét, hogy a RR más tárgyban folyvást dolgoztak, a halasztásbot veszély nem következhetett s a t.
B. BEDEKOVICS: Nagyra becsüli a K és RRnek ezen főtábla fügetlenségéről s az előlülő jusairol és az iránta való bizodalomrol tett kinyilatkoztatását, de ohajtaná, hogy inkább tetleg adták volna mind ezeknek bizonságát, s ne érintsék vala egy idegen tartomány kényes kapuját. Nem osztja teljeséggel a RR aggodalmát, mert a mint fel sem teheti a RR táblájárol, hogy valaha oly mód félretennék, vagy elhalasztanák a főRR izenetjét, hogy abbol az értekezés megszakitása következnék, úgy a főRRről is hasonlót méltán fel nem tehetnek. Hasonlókép nem fél az ország legszentebb jusainak veszélyeztetésétől is. Voltak idők, mellyek sokkal inkáb kedveztek ezen alkotmányos igazak megcsonkitásának, mint a mostaniak, még is az ország Rendei mindég fel tudták azokat tartani, soha sem féltek hogy a haza legfényesb hivatalátol fognának csonkitást szenvedni, s azért soha sem is törekedtek annak hatóságát megszoritani. De ha még is minden állásnak, minden rendnek, s helyzetnek csodás felfordultával ilyes mitől tartani lehetne, igazságtalanok lennénk azok iránt, kik munkásságunknak s helyinknek örökössei lesznek, ha úgy vélekednénk, hogy ők jussaik romradúlásának henye nézői maradnának. Ő tökéletesen meg van győződve hogy a RR táblájával (a mint ez minden valódi veszélykor igy történt) válat vetve férfiasan megoltalmaznák, s maradékaikra által bocsájtanák jussaikat.
ORSZÁGBIRÁJA: Miután RR ezen tábla függetlenségét önként elösmerik, s úgy ezt, mint a törvényes előlülő jusait fentartani kivánják, miután magok elösmerik (a mit velők együt minden magyar elösmér) hogy a mostani Fenséges Elnökségtől semmi veszélynek még csak árnyéka sem fenyegetődzhetik; mindezekből önként következik, hogy a figyelmeztetésnek sem helye sem módja, sem formája jól választva nem vala. Kivált miután a kölcsönös izenetek váltogatása közötti idő nyilvánvaló bizonságot tesz, hogy a főRR semmi subsumptióra* okot nem adtak. Ezeket gondolná mentől rövidebben, mentül alkalmatosab szavakkal úgy kifejeztetni, hogy még csak a legkisebb sértés is távol legyen, s a további vitatás megszünjék.
Kifogásra.
Fő HERCZEG NÁDOR: Köz értelemnek látszik hogy ez elfogadtassék, és valóban kivánatos is hogy uj vitatósak ne gerjesztessenek, mellyek az országgyülését felvet czéljától félre vezérelhetnék. Minthogy ezen tárgy azon méltóságot (dignitatem) illeti, mellyet az ország rendeinek szabad választásábol jelenleg én viselek, nem lehet a dologhoz némelylyeket nem szóllanom. Tisztelem én a K és RR irántami bizodalmuknak nyilatkozását, de még inkább tisztelném, ha nem ez alkalommal, s nem az esetre való alkalmaztatással öszekötve szemlélhetném, mert valóban bár mint látszassék is izenetjök ezen felforgó esetet mellőzni, ahol mind azáltal a tárgyat tökéletesem elválasztani lehetetlen, s annál foga nem hitethetem el magammal, hogy irántam teljes bizodalmat nyilatkoztattak ez úttal a K és RR. Én a Nádori hivatalt, kivált pedig azon részét, melly az országyülési előlülést illeti, alkotmányunkkal oly annyira egybekapcsoltnak hiszem, hogy egyik másik nélkül alig álhatna fen. És ha meggondolom, minő nagyok és terjedékenyek szabadságaink, könnyen szembe ötlő, hogy a velök való élés mi könnyen féktelenségé fajúlhatna, ha csak a törvények által megbizottak tekintete (authoritása) által nem mérsékeltetnék. Igen is principium istud authoritatis alkotmányunkba van szőve s azt ha valaha, bizonnyal a jelen században, mellynek szelleme minden authoritásnak ellene szegűl, fentartani múlhatlanul szükséges. Értem ezt mindazokrul, kik elnökséget viselnek, törvényhatóságot kormányoznak, értem különösen az országgyülési elnökségről is, és kinyilatkoztatom, hogy tisztemnek törvényes tekintetét fel fogom tartani, és a törvények által nékem mint országgyülési előlülőnek adott hatósággal egész mértékben élni fogok. Kinyilatkoztatásom ezen útolsó része, ha úgy tetszik a Fő RRnek, az izenetbe is bémehet.*
A főrendek ily értelemben megfogalmazott 12. válaszát l. Iratok, III. k. 1. s köv. l.
Ezt hangos éljennel fogadák a Fő RR.
[II.] Következett a másik felirás tárgya. – SZERENCSY mint referens itélő mester felolvasván a kérdésben forgó 4-ik §-ust tárgyazta részét a KK és RR izenetének, mellyben kijelentik hogy nem idegenek e részben azon módositásokat ide is beiktatni, menyek a külön sürgető felirásban tétettek,* – az ORSZÁGBIRÁJA nem látja okát, miért ne lenetne e részben a Statusok kivánságát elfogadni. A NÁDOR is hasonlóan vélekedvén, ezen szakaszra nézve megtörtént az egyeség.
Már harmadik izenetükben (Iratok, II. k. 312. l.) kijelentették a rendek, hogy a feliratnak azt a szakaszát készek ugyanúgy módosítani, mint az előleges sérelmek elintézését sürgetőt.
A 6-ik §. iránt azt mondják a RR hogy ez nem isanételés, mert Ő felsége által serényeb munkálodásra, nagyob szorgalomra, és az idővel való takarékosságra intetvén, meg kellett mondaniok, miért nem haladhatnak magok által is kivánt gyorsasággal, okúl adván, hogy a sérelmek iránti megnyugtató válaszok nem érkezvén, s egy felterjesztett kérésök sem teljesülvén, a kétes jövendő szorongató aggodalma tanácskozásaikat hol megszakitja, hol pedig azoktul, mellyekhez hozzá fognak, elvonja.*
V ö. Iratok, II. k. 399. s köv. l.
A PÉCSI PÜSPÖK állitja hogy ez csak ismételés, de nem is a resolutiok késleltetése hátráltatja a tanácskozást, hanem egyéb közbe vetett tárgyak, mint p. o. a vallásbeli tárgy s egyebek, mellyeket a RR nem igen szeretnének megemlitetni.
ORSZÁGBIRÁJA: Mi szembetünőleg megmutattuk hogy ezen szakasz puszta ismételés, de ha a RR erőnek erejével ismételni akarnak, Isten nevében ismételjenek, én nem ellenzem.
TÁRNOK: Én pedig ellenzem. Mert nem csak az ismételés miatt kivántuk ezen szakasz kihagyását, hanem azért is, mert nem egyezik az igazsággal azt állitani hogy a resolutiok késedelmezése a rendszeres munkákbani előhaladást gátolja, különben ha gátolná, tetleg kéntelenitetnénk azokat abba hagyni.
ORSZÁGBIRÁJA: Ugy de ha ezen argumentummal kell élnünk, akkor azt sem fogadhatjuk el, a mit feljeb a 4-ik §. vagy a külön felirás tárgyában már elfogadtunk. Rögtön csak nem mondhatjuk hogy nem igaz, a mit már igaznak vallottunk.
VURUM püspök: Két értelemben lehet venni, mit a RR mondanak. Azt hogy a resolutiók elkésése annyira megakasztaná munkálódásinkat, hogy elő épen nem haladhatnánk, azt mondani nem lehet, de a RR sem kivánják. Ellenben hogy könyebben haladnánk, ha a kedvező resolutiók már it lennének, hogy a kétes jövendő szorongató aggodalma hol megakaszt, hol félre von, ez csak ugyan igaz, s ily értelemben kész elfogadni a §-ust igen csekély szóbeli változtatással, t. i. nullae resolutiones pertigerunt* helyet resolutiones haud pertigerunt.
Az alsótábla eredeti feliratjavaslatában: „Benignae resolutiones regiae ardentia regnicolarum vota expleturae ad nos nullae hucdum pertigerint – az óhajtva várt királyi megnyugtató válaszok mind ez ideig sem érkezvén meg”. Iratok, II. k. 42., 40. l.)
B. ORCZY mint a Tárnok, ellene van az elfogadásnak. A felirás mind a két tábla nevében szóll. A RR el vannak e fogódva valami szorongató aggodástol, és ez hátráltatja e őket? nem visgálja, de azt tudja hogy ezen szorongató aggodalomnak a főRR nem részesei.
KOPÁCSY püspök: A mit itt a RR (kétség kivül nem a pesti diaeta, nem a magyar nyelv, hanem az előleges sérelmek iránt) mondanak, az csupán variatiója annak, a mit mind a két tábla már ismételve kijelentett,* t. i. hogy foganatlanok lesznek minden intézetek, ha csak az előleges sérelmek orvoslásával a munka alapja nem biztositatik. Ez igy lévén, ha más ok nem lesz a felirás ellenzésére, ezen §. miatt nem gondolná, hogy ellenkezni kellene.
Így a rendek feliratjavaslatukban, a főrendek első válaszukban, majd később is. (Iratok, II. k. 2., 6. 53. l.)
Gr. ZICHY KÁROLY hasonló értelemben szóll. Meg kell vallani, ugy mond, hogy ha nem physicus akadály is a sérelmek orvosolatlan volta; de minden bizonnyal moralis akadály.
B. VAY MIKLÓS szintén úgy vélekedik, s az ismétlés vádjára az Országbiró által a Tárnoknak adott felelet értelmében szóll. B. Orczynak felelve, valamint tagadhatlannak valja, hogy a szorongató aggódástúli elfogodás minden esetre a Statusok táblájának legalább egyes tagjairol értve igen is áll, ugy nem kételkedik, hogy ezen fő táblának is lehetnek, sőt vannak oly tagjai, kik szintén el vannak fogódva a miatt, hogy az előleges sérelmek orvoslást nem nyerhetnek.
Senki sem akarván többé szóllani, a NÁDOR útág fejezi bé a tárgyat, hogy a töbség, ámbár nincsen is a §. szükségéről meggyőződve, ahoz még is egyesülés végett hozzá járul.
Végre még hátha volt a 7-ik §. melly a mérsékletségre ismételve lett megintetésre kijelenti a RR fájdalmát, úgy azt is hogy az 1625: 62. s 1723: 7. czikelyek* által nékiek tulajdonitott jussaikat tetleg is gyakorlották, s az eddig divatozott szokás szerint jövendőben is gyakorlani fogják.*
V. ö. 555. l. 3. jegyzet és 559. l. 12. jegyzet.
V. ö. Iratok, II. k. 400. l.
B. SZEPESSY püspök: Ha előbb nem lett volnia is oka Ő felségének az intésre, idő közben csak ugyan oly eset történt, mellyet eltitkolni nem lehet. A RR ezen §-ben ki akarják az elesett Barsi felirás helyét pótolni, de a bevégzett tárgyt felmelegiteni, s azért a §-ust is igy elfogadni nem lehet. Minthogy azonban itt csakugyan ismételt intésről van szó, azt ezen módositással vélné elfogadhatónak: Dolorem exinde conceptum etc. celare eo minus possumus, quod dignitatem tractatuum Comitialium, et ab hac sejungi nequeuntem votorum libertatem sacram et inviolatam semper conservare cupiamus.* (E szerint a törvényen épült jusoknak és szokásnak gyakorlatához való támaszkodás elmaradna).
A rendek javaslata így hangzott: Dolorem exinde conceptum … eo intensius persentiscimus quod ipsimet etiam dignitatem tractatuum comitialium et ab hac seiungi nequeuntem votorum libertatem sacram et inviolatam semper conservare cupientes, ea quae hoc in merito leges praescribunt, iure et activitate per articulos 62:1625. et 7:1723. nobis attributis, facto etiam adhibuerimus ac usui hucdum praevigenti conformiter in posterum quoque adhibituri simus. (Iratok, II. k. 42. l.)
Az ORSZÁGBIRÁJA minapi* értelme szerint is nagy különbséget lát a jelen §. és a Barsi felirás közt, kéri a fő RRket, ne radaszkodjanak az egyszerü kihagyáshoz, s módositást javal, melly a RR szerkeztetését azon részében is, hol a törvényekből eredő jusok és hatalom eddigi szokás szerinti gyakarlatának óhajtását kijelenti, egészen meghagyja, csupán azon egy részét hagyván ki, mellyben állitatik hogy amit a törvény megkivánt, eddig is teljesitve volt.
Május 12-i. (V. ö. 138. l.)
Ezen módositás ellen B. MEDNYÁNSZKY hevesen kikelt, kivált a törvényre való hivatkozás, de még inkáb az eddigi szokás emlegetése miatt. – Az ORSZÁGBIRÓJA értesiti hogy a szokásra hivatkozást ő maga is csak tévedésből emlitette, jegyzéséből ki is van törülve de B. MEDNYÁNSZKY ezzel nem volt megelégedve, s ketten is beszéltek egyszerre. – A NÁVOR kérdé, milly értelemben vannak a fő RR? – A felkiáltás püspök B. SZEPESY modositására nyilatkozott, az tehát el is fogadtatott, s meghagyatván hogy az izenetek eként elkészitessenek, az ülés eloszlott.
*
A K és RR e mai nap folytatók az itélő székek rendbeszedését s a Birói parancsalatokrol, és az Ügyvédekről szólló 21-ik s 22-i.k t. czikelyekben dolgoztak. Ezen munkábol hátra van még a consistoriumok feletti vitatásnak érdekeseb része, a mi következni fog.*
Olv. a következő számban.
*
Hoszasb távollét után Kölcsey a mult napokban, Jármy tegnapelőtt, Nagy Pál tegnap megérkeztek. – Császár Temesi követről az iratván az ujságokban* hogy haza, hivatása szükségesnek találtatott, ezt úgy kell érteni, hogy Temes megye egyik közgyülésének töbsége azon meggyőződésben volt, hogy a megye körülményei Császár másod allispán tetleges kormányzását nem nélkülezhetik. Ő azonban egy e végre különösen kihirdetendő közgyűlés határozatát kivánja. – Gr. Széchényi Istvánnak, midőn minap havunkba viszaérkezett,* az itteni ifiúság pompás esti fáklya hangászattal tisztelkedett,* s tisztelettel teljes viseletében adá jelét azon hódolatnak, mellyet a valódi érdem magának akaratlan is kiviv. A nemes Gróf, ki ébren léttének minden óráit a hazának szenteli, hála gyanánt igéré, hogy ezentúl még később fekszik le, s jókorabb kél fel, hogy igy a hon javára szánt életének munkás oráit megsokasithassa.
Császár Sándort, a kormány kipróbált emberét Temes megye április 22-i közgyűlése hívta haza s helyébe Kövér Jánost választotta meg. Az ellenzéknek ezt a sakkhúzását a nádor hiába akarta Gerliczy Mihály temesi adminisztrátor útján hatálytalanítani, a követcsere megtörtént (Orsz. Levéltár, Nádori titkos levéltár, Diaetalia extraserialia, 1834. XXXVIII., XXXIX., XLI., XLXII., XLVI., stb.)
Angliai útjáról május 2-án érkezett vissza, Pozsonyba azonban ekkor csak futó látogatásra jött.
Május 10-én, amidőn Széchenyi ismét megjelent Pozsonyban a Tünde hajóval (V. ö. Széchenyi, IV. k. 479. l.; Wirkner Lajos jelentése a fáklyás zenéről uo. 672. l.)
