a) 1834 június 13, 14, 17 A főrendek ülései. Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek ítélőszékeivel kapcsolatos vita folytatása.
a)
1834 június 13, 14, 17
A főrendek ülései.
Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek ítélőszékeivel kapcsolatos vita folytatása.
1834 június 13, 14, 17
A főrendek ülései.
Tárgy: A Fiume és a tengerparti kerületek ítélőszékeivel kapcsolatos vita folytatása.
Poson, Junius 21-én, 1834.
E szám eleje, a szövegben jelzett helyig, nincs még Kossuth eredeti kéziratában; a hiányt az előbbi szám a) jegyzetében megadott kéziratból pótoltuk.
A vita első szakaszáról olv. előbb, 234. s köv. l.
Gr. Majláth után OSEGOVITS (segniai püspök) szóllott Horváth Ország mellett. Az csakugyan bizonyos, ugy mond, hogy Maria Theresia Fiumet 1777-ben Horváth Országba betestesitette, senki sem mutathat oklevelet, hogy azt viszahuzta vagy a következett uralkodók kitestesitették volna, és igy világos a következés, mellynek e gyakorlat sem állhat ellene, mert non agitur hic de procssu repositorio ex usu.* Arra, hogy a horváth követek a országos küldöttségekben nem reclamálták jussaikat, azt feleli, hogy ő is jelen volt azon küldöttségekben, de hiszen ott mindég többség határoz, az ellen pedig hiában sirunk, lármázunk, rimánkodunk.
Birtokba és jogokba a gyakorlat címén visszahelyező perről.
B. BEDEKOVITS főispán ellenben nem kételkedik, hogy ha az 1790-ki Ország gyüléséről oly fontos részletes napló könyvel birnánk, mint a millyen most vitetik, abban a horváth követek ellenmondásait feltalálnok,* méltó okot gondol legalább ezen hiedelemre találni az akkori követek utasitásában, mellyet fel is olvas. Továbbá felelget a Zemplényi főispány által mondottakra; azt, hogy Fiuménak igazgatásábol a Bán ki van zárva, nem gyám oknak, hanem sérelemnek veszi. A gyakorlat kétséges helyzetében azt tartja erősebbnek, mellynek alapja van. Ezt ő M[ária] Theresiának 1-ő Diplomájában feltalálja annyival inkább, mivel az ezt megelőző idők leggyengébben szólva kétségesek, s ez deriti Fiume állására az első fény sugárt. Több rendbeli irományok felolvasásával támogatott beszédének czélja az, hogy ezen tárgy akkorra halasztassék, midőn egész terjedelmében vitatás alá kerülend.* Magyar Országnak mindegy, bár Croatia által, bár külön test által birja Fiumét, csak birja, ellenben Horváth Ország, a régi nyomosságábol oly moralis csekélységre szállott Horváth Ország ezen territorialis veszteséget annál keservessebben érzené, mint hogy alig bir egyébbel, mint hajdani jobb állásának emlékezetével. Hajdan mintegy független társ nemzet külön koronázási kötés levelet kapott, külön tör[vény] czikelyekkel birt, ezek mind megszüntek, illy sérelmek után, a hazai ügy mellett tett oly temérdek áldozatok után annyit legalább megérdemel, hogy régóta élet erit sértő sebje ne sujtassék, mielőtt minden voltakép tisztára hozatnék. Megvalja, hogy a zemplényi főispány sok nyomosat mondott, és sokat, mellyekről ekorig tudomással nem birt, ezek miatt is kéri, hogy az egész kérdes a publico politicumra halasztassék.
V. ö. előbb, 236. l. 15. jegyzet.
A publico-politicum operatumban, Szörény megye helyreállításával kapcsolatban. (V. ö. előbb, 234. l., 8. jegyzet.)
ORSZÁG BIRÁJA: Kérdés alá jött Fiume itélő széke, s ebből váratlan egy uj, egy roppant kérdés támadott, két ország közötti kérdés, olly országok között, mellyek hasonló jussokkal élnek, hasonló kiváltságokkal boldogok. Érzékenyen fájlalnám, ha csak mesziről is azon gyanuba jöhetnék, hogy az annyira tisztelt, olly hűséges, olly érdem tellyes Horváth társ nemzet igaz jusainak védelméhez tántorithatatlan állhatatossággal mindenkor hozzá járulni ides kötelességnek nem ösmerem. De ugy hiszem, hogy erről itt most szó nem lehet. Ha Fiume iránt az eredeti jussok buvárkodásába be kellene ereszkedni, szükség lenne visza mennünk azon időre, midőn a velenczei köz társaság Nagy Lajos királyunk idejében Dalmát országot (mellynek Fiume kétségtelen része volt), nem csak a király, hanem Országunk javára is egy esméretes békekötésben örökre által engedte.* Ha valaha e tárgyrol szóllhatnánk, azt csak a köz polgári tárgyak* köriben tehetnők, ha ugyan a két ország közötti kérdés ezen törvényhozó test tanakodásinak tárgya lehetne, a miről ok nélkül szabad kételkedni. De itt most tetleges kérdés (questio facti) forog fen, ugy mint az itélő székek rendbe szedése. Ezen szempontból indulva M[ária] Theresianak privilegiuma, országunk törvénye, a szakadatlan, s felséges királyunk tekintetével erősitett gyakorlat és igy maga az egész dolog Horváth Ország követe kivánságának elannyira ellene áll, hogy annak tellyesitéséről oly kevesé lehet gondolkozni, mint a milly kevesé van ok reá, hogy a tetlegs kérdésből mély vitatásu juris kérdések homályainak fejtegetésébe által megyünk. Hagyuk ezt, (ha valaha elő kerülehetnek), a maga idejére, most fogadjuk el a Rk javallatát.
Velence az 1358.-i zárai békében mondott le Nagy Lajos javára Dalmáciáról és a horvát tengerpartról; ugyanilyen feltételek mellett kötötték meg 1380-ban a turini békét is.
A publico-politicum operatumban.
Erre felkiáltás által jelentvén a fő Rk megegyezésöket, miután még KUKULYEVITS ismét és ismét szóllott, a Tárnok pedig a szerkeztetést tárgyazta némelly észrevételekkel szintén az Országbiró véleményére nyilatkozott, annak erősitésére a Fiumeiaknak tennen kivánságát s megelégedését is gyámokul használván.
A FŐ HERCZEG NÁDOR imigy fejezé bé a vitatásokat: A többség véleménye az Ország birájának előadását végzés erejére emeli, tudni illik, hogy a jus kérdésének vitatása itt elmellőztessék, s tanátskozás előbb lévő tárgy szempontjábol indulva, a Rk szerkeztetése a dolog érdemére nézve elfogadtassék. Világositás végett azomban nemellyeket meg kell jegyeznem. Horváth Ország követe lelkesen védvén küldői kivánságát, többek között a Szörény v[árme]gyét helyre állitó diplomára hivatkozott, meg kell jegyeznem, hogy M[ária] Theresia azon diplomában Szörény v[árme]gyének constitutivumábol Fiume, és Tengerparti kerületeket nyilván és világosan kiveszi, meg kell azt is jegyeznem, hogy Fiume és Buccari közt mindég szabályos külömbséget tesz.* Midőn tehát azon diplomában azt rendeli, hogy birói előtt inditandó perek azon megye törvény székére, onnan pedig a báni táblára appelláltassanak, nem gondolom, hogy Fiumét is ezen rendelet alá kellene, vagy lehetne érteni, mert az Szörény megye állományábol nyilván ki van véve. Itt jövünk mármost az 1790-ki időre. Kőrös v[árme]gye főispánya Horváth Ország rendeinek egy felirását hozá tudományunkra, mellyel megvallom, hogy én ekkorig nem esmértem.* De az is Magyar Ország mellett harczol, mert nyilán benne van, hogy kivánságuk egészen nem tellyesednék, a Fiumera folyóig terjedő kerület legalább külön igazgatás alá rendeltessék. A királyi válaszban ismét az van, hogy Fiuméra folyó teszi Horváth Ország határát. Ezeket mind nem igen lehet Croatia javára magyarázni. De ámbátor ezekből az tetszenék is ki, hogy 1790-ki esztendőben ellenkező értelemmel vették Horváth Ország Rendei Fiume visszakapcsolásának a magyar kivánatok közé tételét. De 1802-ben felirást tettek e tárgyban az ország rendei,* én akkor már elnök voltam s mondhatom, egy szót sem szóllottak ellene a Horváth Országiak, valamint 1807-ben sem,* – 1825-ben a sérelmek öszekevertettek. De ekkor e részben más módszer divatozott, t. i. a sérelmek tömegéből némellyek Magyar, vagy Horváth Országhoz tartozásaira intézett minden különbség nélkül kiemeltettek, s mind előlegesek külön sorba foglaltattak. Azomban ugyancsak 1825-ben a határszéli biztosságok már elkülönözve lettek kirendelve. Volt kérdés Styria és Horváth Ország között, erre tisztán Horváth Országi commissio rendeltetett.* Jelentve volt, hogy Fiume és Styria közt is van némü villongás, és mondatott, hogy ezt is tulajdon azom commissiora lehetne bizni. Az Ország rendei azomban itt is fel akarták azon. elvet tartani, hogy Fiume Magyar Országhoz való, s azért magyar tanukat is rendeltek,* kik elannyira megkülömböztetve vitték munkálódásukat, hogy végezvén a Styriai biztosokkal küldetésök tárgyát, mihelyt a Fiuméval 1-ő szomszéd Csubai uradalom került kérdés alá, az ülésből azonnal el is távoztak. Az adó, s öszeirás tárgya menő lábon áll, már előterjesztetett.* Ezeket csak felvilágositás gyanánt emlitém, mert meg vagyok győződve, hogy igen bölcsen cselekedtenek a fő Rk, midőn a jus kérdésébe nem ereszkedni határozták el magokat. Nyugott lehet egyébiránt Horváth Ország követe, hogy bár melly alkalommal kerüljenek is tanátskozás alá a társ országoknak törvényes jussaik, s különös kiváltságaik, bennem és a fő Rkben mindég élénk védelmezőkre találandanak.
V. ö. előbb, 236. l.
Horvátország rendei 1791 június 7.-i ülésükből írtak fel a fenti tárgyban; uz uralkodó a kamara véleményének kikérése után az akkor alakuló reformbizottságok hatáskörébe utalta a kérdést. (Országos Levéltár, Magyar Kancellária 8802/1791. A horvát rendek feliratát közi Rački is, i. m. 39. sz. okmány.)
Az 1802-i országgyűlés abban a munkálatban, amelyet a magyar kereskedelem fellendítése érdekében egy bizottság dolgozott ki, kérte, hogy a fiumei kormányzó a felsőtáblán, Fiume és Buccari képviselői pedig az alsótáblán kapjanak helyet. Amidőn az uralkodó elodázó nyilatkozatot tett, a rendek a szept. 29-i ülésben szükségesnek mondották Fiumei mielőbbi becikkelyezését s ily értelmű felirathoz igyekeztek megnyerni a főrendek hozzájárulását. Az újabb felirat elküldésére azonban már nem került sor. (Az országgyűlés Írásai, 73. l., Jegyzései, 322. s köv. l.)
Az országgyűlés 1807 okt. 30-án felterjesztett sérelmei között a 49. helyen szerepel Fiume ügye. (Az 1807.-i országgyűlés Írásai, 405. l. és Supplementum.)
Ebben a tárgyban még az 1807:31. tc. rendelt ki tisztán horvát bizottságot, amely azonban az 1825/27.-i országgyűlésen nem tudta beadni jelentését, néhány tagjának elhalálozása miatt. (V. ö. az országgyűlés Írásai, 982. l.)
A vegyes bizottság tagjait felsorolja az 1830:16. tc.
V. ö. előbb, 240. l., Gr. Majláth beszédében.
E szerént belső érdemére nézve el lévén a KK égis Rk. javallata fogadva, a szerkeztetésben a Tárnok inditványára a következő módositások tétettek:
1-ör a bevezetésben ezek mondattak: Fiuménak igazság szolgátatási tekintetben az országgal egyenlő karba tétele végett rendeltetik.* A TÁRNOK ezt a dolgot a valósággal ellenkezésbe látta; mert ha mind meg áll is, mit a Rk javallanak, még sem lesz Fiume az ország többi részével egyenlő karban, azon bevezetés tehát kihagyatott.
Iratok, II. k. 332. l.
2-or. Alább ezek mondattak: a Fiumei pörök s a többi az Ország törvényei, vagy a menyiben ezekkel meg nem ütköznek, saját szabálya rendeletei (statutumai) szerént itéltetnek el. A TÁRNOK ugy vélekedet, hogy az ország törvényeinek az ország minden részeire (ha csak nyilvános kivétel nem tétetik) kötelező ereje magában értetik; ellenben a statutumokat megvisgálás nélkül törvény erejére emelni nem lehet, külömben is az itélő székek rendibe szedése sorában nem jó helyütt áll az iránti rendelkezés, hogy minő törvények lesznek kötelezők. Az ORSZÁG BIRÁJA hozzá tevé, hogy statutumokat tenni, mennyiben ezek a törvénnyel nem ellenkeznek, minden törvényhatóságnak egyenlő hatalmában áll. Nem szükség tehát azt Fiuménál meg emliteni. Ezeknek következésében a fentebbi záradék is kitöröltetni határoztatott.*
A határozatot l. a főrendek izenetében, Iratok, III. k. 67. l.
Junius 14-én ülés a Fő Rknél. Előbb megrostáltatott a kérdéses felirás iránti 8-ik válasz izenet,* utóbb következett a Fiumei tör[vény]czik 2-ik §-sa, melly büntető pereikben első birónak a kapitányi széket rendeli, s onnan a felyebvitelt a királyi, s hét személyi táblákhoz határozza.*
Az 1833 május 20-i feliratra érkezett 1834 jan. 3-i királyi válasz ügyében. (Iratok, III. k. 14. l.)
Iratok, II. k. 333. l.
BÁRÓ SZEPESY sokszor emlegeti beszédje közben, hogy nem akar azon kérdésbe ereszkedni, hogy Fiume hová tartozik, s ezen emlegetés után hoszassan mutogatja, hogy Horváth Országhoz tartozik, inditányt tévén, hogy felső birónak nem a királyi, hanem a Báni tábla rendeltessék. Ezen vélemény ámbár a tegnapi végzés után győzedelmre nem számolhatott, PALUGYAY és ALMÁSY főispány nyilván kijelentik, ahogy Fiuménak Magyar országhoz tartozási kérdés alá sem jöhet, és kétséget sem szenvedhet. Illy értelemben vették a tegnapi végzést, melly az ország véleményét állapitotta meg, külömben ha ez nem igy értetnék, el nem mulatnák ellene szóllani s Magyar Ország jusait védeni.
A TÁRNOK más inditványt tesz, t. i. hogy a büntető perek is nem a kapitányi szék, hanem a polgári perekre nézve rendelt helybeli első biróság előtt itéltessenek (coram judicio judicum et rectorum), innen fog mehetni a felyebbvitel a kapitányi székhez, onnan pedig ugy, mint a polgári perekben, egyenessen a hét személyi táblához. Igy mellőzve lesz a juris kérdés is, mert a septemviratusnak a Báni tábla is alája van vetve, következőleg kikerültetik a horvátok netalán idővel kivilágositandó jussainak sérelme.
Az ORSZÁG BIRÁJA erre egy általjában reá nem áll, mind az igazság szolgáltatás természete, mind alkotványunk szelleme szerént, nagy külömbség van a polgári biróság és a vérhatalom között. Ezen utolsót rendszerént csak a megyék gyakorolhatják. Alkotványunk elve: hogy ordinarie regni judicia sangvinaria tantum Comitatus sunt. Minden más személyes corporatio, vagy tör[vény]hatóság csak privilegium által nyerhet vérbirsági hatalmat, külömben azt sem gyakorolhatja, bár polgári pereket itéljen is, mint az ura székek, mezővárosi tanátsok s a t. Privilegiumot csak a felség adhat, mi nem. Fiume illyes privilegiummal nem bir, s azért annak tanátsa eddég sem gyakorlott vérhatalmat, hanem gyakorlotta a kapitányi szék, melly az országnak rendes törvényes hatósága, s a kerület kebelében v[ár]megyei hatalommal él. A büntető perek első biróságának tehát ugy kell maradni, mint a Rk javalják.
Gr. BATTHIÁNYI IMRE a Tárnokkal egy véleményen lévén, a Fiume birák s igazgatók városi kerületi itélő székét ugy tekinti, mint a királyi városok magistratusait, s Fiumét a többi királyi városokkal egy categoriába helyhezteti.
ÜRMÉNYI (tengerparti kormányozó): Ennek ellene mond, Fiume nem királyi peculium, nem fizet királyi adót (censum regium), nem függ a kir. kamarátol, különös polgári kapitánya van a kormányozó személyében, minden köz dolgai a patriciusok egyesülésében, tellyes nyilvánossággal pertractáltatnak, ugy mint a v[árme]gyék gyülésében szokás; a vér hatalmat mindég a kapitányi széken gyakorlotba, a királyi táblához appellált. A kapitányi az, melly Fiume várossának, s kerületének törvényhatósági képviselői. Ezek mind meg annyi külömböztető jelek, mellyek a királyi városokkali hasonlatasságnak ellene állanak. Jelenti, hogy Fiume eddigi állásával megelégedve a Rk javallatát óhajtja, s kiványa.
A TÁRNOK inditványa elvettetett, s a büntető perek első biróságának a kapitányi szék meghagyatott.
Az ORSZÁG BIRÓJA továbá azon inditványt tevé, hogy az appellata kérdése függőbe hagyassék, mert bajos lenne itt előre kijelenteni, hogy a királyi tábla a büntető perekben felső biróságnak meghagyatik, holott meglehet, hogy a felyebbvitel kérdése majdan napi rendre kerülvén a büntető perek felső birósága iránt az eddigitől egészen külömböző mód fog az egész országra nézve megállapitatni.
GYÜRKY főispány: Az ország jussainak biztositására legalább azt kiványa kitétetni, hogy a Fiumei kapitányi széktől tulajdon azon uton fognak a büntető perek felyebvitetni, melly a magyar országi v[ár]megyékre nézve el fog határoztatni.
Ez szerfeletti aggodalomnak tekintetett, s az ország birájának véleménye elfogadtatott. BÁRÓ SZEPESY (pécsi püspök) a szerkeztetésnek következő szavait: ezen kerületben Maria Theresia országlása óta ideiglen divatozott büntető törvény könyv eltöröltetik, kihagyni kivánta, mert ezen rendelet nints a maga helyén, s ha fog e jelen ország gyülésén bütető törv[ény]könyv alkotatni, az kétség kivül Fiuména nézve is kötelező lesz, s akkor az ideiglenes codex magában megszünik. Mihez még azt adá a TÁRNOK, hogy ha nem alkotatnék e jelen diaetán büntető tör[vény]könyv, kár lenne a Theresianus codexet* eltörülni, mert az bár hijános legyen is, job a Ferdinand codexénél,* vagy éppen semmi codexnél.
Mária Terézia 1753-ban bizottságot rendelt ki oly törvénykönyv kidolgozására, amely valamennyi örökös tartományban érvényes lenne. A bizottság munkájának büntetőjogi része 1770-ben lépett érvénybe (Nemesis Theresiana), a többi csak utódai alatt készült el.
III. Ferdinánd 1656-ban bocsátotta ki Ausztria számára büntetőtörvénykönyvét, amelyet Kollonich 1687-ben latinul kiadott Nagyszombatban. Ezt Szentiványi a Corpus Juris 1696.-i kiadáshoz csatolt s attól kezdve a magyar törvénytár függelékében ismételten megjelent „Forma processus judicii crimiualis seu praxis criminalis” címen.
A Szepesy inditványa elfogadtatot.*
A főrendek által javasolt szöveg: „A büntető perek a kapitányi törvény szék előtt indittatnak és a hazai törvények szabályai szerént intéztetnek el; fellyebb vitel utján pedig az N. törvényes s innen a hétszemélyes táblára küldettetnek. (Iratok, III. k. 67. l.)
Következett a 3-ik §-us, melly azt rendeli, hogy a Fiumei kerületben lakó nemesek személyes pereik szintén a kapitányi törvényszék előtt fognak inditatni.
A TÁRNOK ezt erősen ellenzé. Alkotványos elvnek állitja fel, hogy nemes személyek felett csak nemesi biróság itélhet. A kapitányi széket nemesnek nem tekintheti, de ollyannak sem nézheti, melly ő Felségének mint legfőb birónak* képét viselné. Ő tehát vagy az egész §-ust kihagyni, vagy pedig helyébe azt tétetni kivánja, hogy ezen nemesek számára Ő felsége delegáljon birót.
Innen újból Kossuth eredeti kézirata alapján.
B. ÖTVÖS hasonlóan azon elvből indúlva, hogy a nemes ember csak a törvényesen koronázott király hatalmának van alája vetve, következésképen tetleges dolgokban (in rebus facti) magához hasonló szabadon választott birák; jusokat tárgyazta kérdésekben pedig Ő Felsége személyviselői által itéltethetik; addig mig Szörény vármegye felállitatnék, Zágráb megye törvényszékét kivánja a Fiumei nemesekre nézve birói hatalommal felruházni.
KUKULYEVICS ennek támogatására felolvassa Ő Felségének 1808 Augustus 5-éről költt parancsolatját, mellyben ezek foglaltatnak: Cum Comitatus Zagrabiensis in futurum unum vice comitem in partibus montanis et maritimis stabiliter habiturus sit, hinc exercitium quoque jurisdictionis relate ad personas nobilium Flumine et in Littorali Hungarico existentium, comitatui huic concreditur, necessitate delegandi particularis individui hac ratione cessante; quoad appelatam vero causarum in Littorali promotarum, usus hactenus observatus usque futuram diaetalem coordinationem porro quoque retinendus erit.*
Az idézett parancsolat az Országos Levéltárban, Magyar Kancellária, 7343/1808. szám alatt található.
ORSZÁGBIRÁJA: A fiumei nemesek külön vármegyét nem képeztek, az is bizonyos, hogy a nemesek, ha csak a törvény világosan mást nem rendel, csak a rendes vármegyei hatóságnak lehetnek alája vetve; nem lévén tehát ezen nemesekre nézve rendszerinti hatóság, igen természetes, hogy ő felsége mint legfőb justitiarius, minden olyas esetben, hol rendes biróság nincs, delegatio által kéntelen a hijányt kipótolni, a nélkül hogy ezen, különben is csak a törvényes ellátás idejéig fenálható delegatiora valamelly just épiteni lehetne. Azonban megvalja, hogy a fenforgó kérdésnél nehezebbet alig ösmér, innen a szabad kikötőnek különös állodalma, s azon körülmény, hogy Fiume nincs vármegyébe kebelezve – amonnan a nemesi kiváltság egymás ellen harczolnak.
Ezen kétes helyzeten még Szörény vármegyének helyreállitása sem segitene, mert Fiume mint különös test ahoz nem tartozhatnék. Nincs tehát egyéb hátra, mint az: hogy vagy a Jászok Kúnok példájára, kik szintén nem lévén megye kebelezetjei, a nemesek felett itélőhatóságot gyakorolnak,* a K és RR javallata elfogadtassék, vagy hogy Ő felsége delegatio útján segitsen a nehézségeken; azonban hogy ezen delegatio hatalma minden jövendő időre általánosan törvény által kijelentessék? – erre minden jobbágyi tisztelete mellet sem álhat, hogy pedig minden egyes előfordúlandó esetben külön delegáljon Ő felsége; ezt Fiuménak világ kereskedési állásával megegyeztetni lehetetlen, mert valóságos botránkozás lenne, ha az ottan kevés időre megjelenni szokott idegen, valamelly nemestől személyes sérelmet szenvedvén, nem az hogy nyomban igazságot kaphatna, de még csak biróért is először Ő felségéhez kellene folyamodnia. És igy tekintvén a szabad kikötő tekintetére, az idegenek gyakori öszecsődülésére, Fiuménak Zágrábtoli távolságára, a perlekedő felek kényelmére, szóval ezen tengerparti kerületnek mindenekben különös állására, úgy tartja hogy a szükség törvényt ront, s a RR szerkeztetését el lehet fogadni; de világosan hozzá tétetni kivánja hogy ez csupán a fenforgó különös körülmények miatt, egyedül kivétel gyanánt rendeltetik.
L. a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat IX. cikkelyének 5. §-át. (Iratok, II. k. 344. l.)
A TÁRNOK ellenben a világ minden tekintetének elébe teszi azon alkotmányos elvet, hogy a nemesnek csak nemes birája lehet. Ezt ő semmi nézeteknek fel nem áldozza. Könnyü azt mondani, hogy ez csak kivétel, de tudja ő hová szoktak a kivételek vezetni. A Jászság s kunság emlitett divatjárol a törvény semmit sem tud, s ha e kérdés előkerül, arrol is meg fogja véleményét mondani.
HORVÁT püspök: A birói hatalom elrendelése a nemzettől füg. Mi álhat tehát ellent, ha Ő felsége megegyezésével oly törvény alkottassék, melly a Fiumei kapitány törvényszékének a nemesek felett is itélő hatóságot enged? Lehetetlen, hogy a mostan élők kevesb jussal birjanak az ily intézkedésekben, mint az előttünk élők birtanak. Jussa van a nemzetnek ily intézetet tenni, hogy tegyen a szükség kivánja, ő tehát a RR javallatát elfogadja.
B. VAY MIKÓS: Ha visza emlékezik, minő elveket hallott a királyi városok iránti tanácskazáas alkalmával itt felállitatni,* mennyire szerették emlegetni, hogy a territorialis hatóságot szélesiteni kell, s hogy a nemesi kiváltság a közigazgatás és igazság szolgáltatás felzavarására ki nem terjedhet, lehetetlen meg nem győződnie, hogy a RR javallatának el nem fogadásával némi anomaliába jönnének a Fő RR. Fiumét szabad kikötői helyzete oly magán álló tekintetbe teszi, mintha idegen ország lenne, mellynek törvényei mindenkit, s a magyar nemest is, ha oda megy, köteleznek. Fontolják meg a fő RR, minő elláthatatlan káros következések eredhetnének nem csak azon szabad kikötőre, hanem az egész hazára is, ha egy megsértett idegennek, kinek jussaira nemzetének Consulja vigyáz, a sértő nemes ellen nyomban igazság nem szolgáltatnék? És hogy kivánják ezt eszközölni? Zágrábhoz tartozik e Fiume, vagy belé van kebelezve, mint a királyi városok az illető megyékbe? Ezt elfogadni lehetetlen, s igy még csak a delegatio maradna fen, de ha meggondolja hogy ez csak minden egyes eseteknél külön történhetnék, lehetetlen által nem látni, hogy ez Fiuménak minden mások felett sebes igazság szolgáltatást kivánó helyzetével ösze nem férhet. És ha nem sérti a nemesi jusokat a delegált biró hatalma, annál kevésbé sértheti a törvény rendelete, melly minden esetre constitutionalisabb hatalom, mint a delegatio.
L. különösen a tárnokmester indítványait e tárggyal kapcsolatban, e kötet 205. s köv. l.
Hosszasb vitatások után, – mellyek közt ÜRMÉNYI azon felvilágositást is adta, hogy a patricius tanácsosok, kik a kapitányi széket képezik, helybeli nemeseknek tekintetnek – a KK és RR javallata, az Országbirája által inditványba hozott elvet mentő jegyzékkel* elfogadtatott.
Ez így hangzott: „Minthogy Fiume várossa és kerülete mind a szabad rév partok jeles tekintetére nézve, mind pedig azért, mivel az ország megyéitől el különözött testet képeznek, külön figyelmet érdemelnének, ugyan ezen kapitányi törvényszék a kerületben lakozó nemesek ellen stb." (Iratok, III. k. 68. l.)
Azonban midőn az 5-ik §-nál (a 4-ik iránt nem lévén észrevétel) arrol kezdett szó lenni, hogy kikből álljon azon kapitányi szék, s tagjai miként választassanak? ujra vitatásra került a nemes személyeknek, nem nemes birák által itéltethetése, – melly vitatások annyira terjedtek, hogy a kormányzó által adandó bővebb felvilágositásnak okúl vetésével az ülés minden végzés nélkül lőn elaszlatva. – Sőt Junius 15-én vasárnapi szünet lévén, Június 16-án ülés sem tartatott, hanem conferentiában igyekeztek a fő RR egyeztetni véleményeiket, – s igy azután Június 17-én országos ülés tartatván, mint már megirtam,* a K és RR javallata elfogadtatott.
V. ö. 241. l.
Mivel azonban B. SZEPESSY azt állitotta, hogy a nemesi kiváltság az 1-ő rész 9-ik czimje szerint csak abban áll, hogy a törvény rendes utján kivül nem itéltethetik, nem pedig abban, hogy csak nemes biró által itéltessék,* – ÜRMÉNYI pedig a nemesi sarkalatos just csak abban, találta, hogy a nemes csak törvényes biró által itéltethetik, – A TÁRNOK köteleségének ösmerte ezen elveknek az egész ország előtt ellene mondani. A mi boldog hazánkban, ugymond, az utolsó koldusnak is meg van azon jusa, hogy csak törvényes biró által itéltethetik. Ez nem nemesi kiváltság, mert a nemes praerogativája abban áll, hogy csak magához hasonló által itéltethetik.
A nemesek „nisi primum citati vel vocati ordineque iudiciario condemnati, fuerint, in eorum personis ad quorumvis instantiam vel clamores aut preces nusquam et per neminem detineri possint.” Ha azonban egy nemes bűntényt követ el, „etiam per rusticam manum in loco delicti et criminis commissi libere semper talis detineri et iuxta suos excessus condemnari punirique merito valebit.”
A 6-ik §. mint a perlekedési rendszerre tartozó kihagyatván, – Buccari és Vinodol iránt miben állapodtak meg a fő RR már előbbi levelemben megirtam.*
A június 17-i ülésben. (L. előbb, 241. l.)
