c) 1834 június 18. Kerületi ülés. Tárgy: Az özvegyi jusról szóló X. tc. vitájának folytatása.
c)
1834 június 18.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az özvegyi jusról szóló X. tc. vitájának folytatása.
1834 június 18.
Kerületi ülés.
Tárgy: Az özvegyi jusról szóló X. tc. vitájának folytatása.
A KK és RR folytatván az Özvegvi jusrol szolló törvényczikkely iránt tanácskozásaikat,* Junius 18-án B. Prényi és Markovics (Posega) elnöksége alatt legelőbb is azon kérdés tétetett fel voxolásra: Miután a tegnapi napon elhatároztatott, hogy mig a férjnek az özvegyi tartást fedezendő jószága ezer forint tiszta jövedelmet meg nem halad, addig azt az özvegy egészen megtarthatja, s csak az ezt haladó jövedelem felerészét tartozik férje osztályos atyafiainak által engedni, kérdés: valjon lehet e eset, midőn az ezer forinton felül az özvegy kezeinél maradandó félrész is szerfelettinek tekintethetik, s lehet e ebben is megszoritani az özvegyet, következőleg szükség e Verbőczy 1-ő része 98-ik czimjét megemliteni?* Igen nagy töbséggel az végeztetett, hogy ezen megemlités maradjon ki, és semmi ujabb megszoritásnak helye ne legyen.
Az előzményeket l. előbb, 243. s köv. l.
Az országos bizottság javaslatának a Hármaskönyvre hivatkozó szakaszát olv. előbb, 244. l. 43. jegyzet.
2-ik kérdés az volt: hogy az özvegynek az 1000 ftot haladó jószág félrészének haszonvételére szoritását az illető osztályos rokonok törvényes vagy politicai uton fogják e eszközölhetni? – Itt ismét abban lőn a töbség megállapodása, hogy az ekép fenforgó kérdés nem egyéb, mint a collateralisok tiszta örökösödésének kérdése, következőleg azon útnak kell reá nézve is állani, melly a plana successio* iránt általánosan meg fog állapitatni.
Világos, meg nem támadható, kétségbe nem vonható örökösödés.
3-ik kérdés volt: hogy miután e jelen törvény sokaknak értelme szerint nem megszoritás, hanem csupán azon birói önkénynek korlátozása, melly az 1-ő rész 98-ik czimjének azon határozatlan értelméből eredett, melly helyt ád ugyan az özvegyi jus megszoritásának, midőn a javak szerfeletti kiterjedésüek, de melly határnál kell ezen megszoritásnak kezdődni? ezt bizontalanságban hagyja.* Szükség már most nyilván kijelenteni, valjon a régi törvény határozatlanságát pótoló jelen új törvénynek leszen e kötelező ereje a törvény datuma előtt kötött házasságokbul elmaradandó özvegyekre, vagy csak – a törvény után kötendő házasságakra? – Sokan az eddigi házasságokra is kivánták kiterjeszteni, épen azon elvnél fogva hogy itt nem tettek a RR egyebet, mint azt hogy megmagyarázták a homályos törvényt s ez által elejét vették a biró önkényes magyarázatjának. A töbség azonban abban állapodott meg, hogy bár mit mondjunk is, csak ugyan szigorúb lesz ezután az özvegyek sorsa, mert az 1-ő rész 98-ik czimje következtésében soha senkinek eszébe sem jutott volna megszoritásrol gondolkozni, mihelyt a jószág jövedelme 1000 ftot meghalad. Az eddigi házasságok az eddigi törvények iránti bizodalom mellett köttettek, s az asszonyok házassági kötések által nem gondoskodtak özvegyi sorsukrol, mivel a törvény s részben a legbővebben gondoskodott, a mit ha nem tett volna, fel kell tenni hogy magános kötés utján igyekeztek volna jövendő állapotjukat biztositani. A törvénybe vetett ezen bizodalmat tehát megcsalni nem lehetvén, a jelen törvény csak a jövendőben kötendő házasságkbul elmaradandó özvegyeket fogja kötelezni.
A Hármaskönyv idézett címének 3. §-a szerint az özvegy akkor zárható ki férje szerfelett nagy vagyonából, ha ez dotalitiumát messze felülmúlja.
Ezután DEÁK inditványt tőn, hogy a férjnek szabadságában álljon házassági kötés, vagy végrendelés által özvegyének sorsát jobbá tenni, mint a minő lenne ezen törvény értelmében. Némelyek nem akarták a férjnek ezen kötési, vagy rendelési szabadságot megengedni, mert azt az ősiség elvébe vágónak itélték, s azt is igen természetesnek hitték, hogy ha szükségesnek vélte a törvényhozó test hogy az ezer forintot felül haladó jószág félrésze haladék nélkül által szálljon az osztályos atyafiakra; ezen örökösödéstől őket magános akarat s önkény meg nem foszthatja. Azonban feleletül adatott, hogy az örökösödéstől meg nem fosztatnak, mert itt csak az özvegyi élelmezésről, következőleg ideigleni haszonvételről van szó, mellyne az ősiség elve eddigi legfényesb divatozásában sem terjedett ki, mert mig az, özvegy élt, s férje nevét viselte, a mellékes atyafiak örökösödésre számot nem tarthattak. Hozzá járul, hogy a házassági kötés azon gyengéded viszonyok közé tartozik, mellyekbe a törvényhozásnak annyira béereszkedni, hogy minden magános akaratot kizárjon, szerfelett káros lenne. – Az inditvány voxolás utján 24 megye voxával 22 ellen elfogadtatott, s eként megengedtetvén hogy a férj özvegye sorsát házassági kötés, vagy végrendelés által tetszése szerint javithassa, az eddigi megszoritó végzések a magyar özvegyek javára tetemesen megenyhitettek.*
35 A törvényjavaslat X. cikkének 1. §-át a kerületi ülés így állapította meg „Ad omne, quod hactenus circa emensionem vidualis intertentionis subversabatur, dubium tollendum decernitur, ut – salvis alioquin iuribus viduas titulo coaquisitionis, successionis item coniugalis et vidualis concernentibus – vidua cum prolibus aut privignis remanens aequalem cum his e bonis maritalibus ratam titulo iuris vidualis obtineat, vidua vero tam prolibus, quam privignis carens bonis mariti sui, si puri eorumdem annui proventus mille florenos non exceperint, eodem iuris vidualis titulo sine ulla restrictione immaneat. Quod si vero annui bonorum maritalium proventus puri mille florenos superaverint – nisi contractus matrimonialis aut mariti testamentum in favorem viduae aliter disponat– integrum erit respectivis congenerationalibus, quibus unice ius hoc suffragari potest, viduam inprolem via in obiecto planae successionis per legem praescripta ea ratione restringere, ut praedefixi mille floreni ex in[te]gro purorum proventuum quanto, pro parte viduae prius supputentur, proventibus autem hos mille florenos non excedentibus bifariam divisis, una illorum medietas dictis congenerationalibus cedat, altera vero titulo iuris vidualis viduae semper relinquatur; neque ultra hanc ulli amplius restrictioni locus sit. Ceterum his viduarum restrictionibus matrimonia dumtaxat post publicationem praesentis legis contrahenda ferientibus, quoad connubia eandem publicationem praecedentia vigens antehac legum dispositio normam constituet. (Diaet. Extraser. 1834 CXIV.)
Azonban Junius 19-én a 2-ik §. iránt 31 voxal 11 ellen már ismét az határoztatott, hogy az irott jegy pénz (dos scripta) a mennyiben a törvényest meghaladná, csak a szerzeményes, és nem ősi javakbol köteleztethetik.*
A Kerületi ülés ugyanis változatlanul hagyta az országos bizottság javaslatát: „Dos scripta legalem semper excludit, qua maior tantum ex acquisitis nunquam veto ex avitis obligari potest." (Proiecta, 19. l., Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Ezen törvényczikkelyben a RR Junius 20-ig berekesztőleg a 8-ik §-usig haladtak, – az egész kérdésről systematisált jelentést teszek jövő levelemben.
