a) A 10-ik és 11-ik üzenetváltás után létrejön a megegyezés a két tábla között a január 3-i leiratra adandó válasz szövege tárgyá…
a)
A 10-ik és 11-ik üzenetváltás után létrejön a megegyezés a két tábla között a január 3-i leiratra adandó válasz szövege tárgyában.
A 10-ik és 11-ik üzenetváltás után létrejön a megegyezés a két tábla között a január 3-i leiratra adandó válasz szövege tárgyában.
Posony, Julius 9-én, 1834.
A mult 1833-ik esztendei Május 20-án tett országos felirás* következésében folyó esztendei Januar 3-án költ királyi válaszra* feleletül adandó, s a két tábla között mindekkorig egyesülésre nem juthatott felirás végtére csak ugyan mind a két tábla hozzájárulásával megkészült. Már több izben jelentém, hogy ezen felirásbol csupán a 7-ik szakasz 2-ik része volt egyesülés hijával. Ezen szakasz a RR javallata szerint igy szóllott: A tartozó mérsékletségnek az országgyülési tanácskozások közben való megtartására ismételve tett megintésünket annál fájdalmasabb érzéssel vesszük, mivel önnön ohajtásaink is abban sarkalván hogy az országos tanácskozások méltósága és a szóllásnak attol el nem szakitható teljes szabadsága szent és megbánthatatlan maradjon,* – ezen sorokat a fő RR is már régen elfogadták, de a szakasz bérekesztését elfogadni mind ekkorig nem akarták,* melly is igy szólt: Mind azokat, mellyeket e részben a törvény megszabott, az 1625: 62. és 1723: 7. t. cikelyek által tulajdonitott jusainknál fogva* tetleg is gyakorlottuk, s az eddig divatozott szokás szerint ezután is gyakorolni fogjuk. – Ezeket kilencz izentjeikben a fő RR mindég egyátaljában kihagyatni kivántak, a K és RR azonban folyvást tartó egyetértéssel ama törvényekhez álhatatosan ragaszkodván, végre a M[éltósá]gos főRR 10-ik viszon izenetjökben annak kijelentésével hogy a RR elveiben teljeséggel nezn osztoznak, egyeség s időnyerés tekintetéből ily módositást javallának „mind azokra mellyeket e részben a törvények, különösen az 1625: 62. és 1723: 7 t. czikelyek rendelnek, folyvást tartó figyelemmel lenni kivánunk, continuo intenti esse velimus.*
Iratok, I. k. 226. s köv. l.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 535. s köv. l., Iratok, II. k. 13. s köv. l.
Iratok, II. k. 40. l.
Iratok, III. . 2., 5. l.
V. ö. e kötet 125. l. 29. jegyzet, valamint Országgyűtési Tudósítások, II k. 555. l. 3. jegyzet és 559. l. 12. jegyzet.
Iratok, III. k. 19. l.
Ezen 10-ik viszon izenet a K és RRnek Julius 5-én Poszavecz és Asztalos elnökségök alatt tartatott kerületi ülésökben felvétetvén: SZÉLL javallatba téve: fogadtatnék el a főRR módositása, azon változtatással hogy a continuo intenti esse velimus szavak helyett continuo inhaereamus tétessék, mi által a törvényből eredő jusokra való támaszkodás, s azokhoz való ragaszkodás elegendőleg ki lévén fejezve, ugy véli hogy az országgyülésének azon törvényeken épülő hatósága is eléggé biztositatik. – Ezen javallat közértelemmel elfogadtatván, a szerintén készült 11-ik izenet,* szokottan közleiratra bocsájtaték, kerületileg jové hagyaték s Julius 8-án tartatott országos ülősből a FőRRhez által küldetett.* – Kik is azt nyomban tanácskozásba vévén, miután a TÁRNOK abban lelé ezen főtábla megnyugodhatását, hogy a RR javallata inkáb a jövendőt, mint a multat látszatik érinteni, azt köz értelemmel elfogadták, s megegyezésöket a RRnek nyomban tudtokra is adták, a mi hangos éljennel fogadtatott.* – E szerint tehát Julius 9-én bévett szokás szerint a Felirás még egyszer kerületileg, utóbb pedig mind a két tábla országos üléseiben áltnézetvén,* végre elegy ülésben felolvastatott, s megpecsételtetett.* – És igy most a rendszenes munkálatokon kivül a két tábla közt semmi más tárgy fen nem forog.
Iratok, III. k. 20. l.
A küldöttség tagjainak névsorát l. a 225. formális országos ülés hivatalos jegyzőkönyvében, Jegyzőkönyv, VIII. k. 252. s köv. l.
A főrendek szóbeli válaszát hozó küldöttség névsorát l. Jegyzőkönyv, VII. k. 253. l.
Az alsótábla július 9-i, 226. országos ülésének hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, VIII. k. 254. s köv. l.
Ezt az elegyes ülést július 10-én tartották meg. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 256. l.) – A július 10-i felirat szövegét l. Iratok, III. k. 25. s köv. l.
