c) 1834 július 10, 11, 12 A főrendek ülései. Tárgy: A szentszékekről és consistoriumokról szóló XVIII., XIX. és XX. tc.-ek vitája.
c)
1834 július 10, 11, 12
A főrendek ülései.
Tárgy: A szentszékekről és consistoriumokról szóló XVIII., XIX. és XX. tc.-ek vitája.
1834 július 10, 11, 12
A főrendek ülései.
Tárgy: A szentszékekről és consistoriumokról szóló XVIII., XIX. és XX. tc.-ek vitája.
Julius 10-én ülés a Fő RR-nél. – Következett a Sz[ent]székekről szólló XVIII-ik t. czikely,* mellynek 1-ő s 2-ik azakaszait öszevéve tüzte ki a NÁDOR tanácskozás tárgyává. Ezen szakaszokban, a végintézetekből (azoknak külső formája iránt) származó, s a hitszegők ellen inditandó perek a sz[ent] székektől elvétetnek s világi birósághoz utasitatnak.
Iratok, II. k. 361. s köv. l.
Általánosan megjegyzem: hogy a Szentszékek ezen perekbeni biróskodásának további fentartását az Egyházi Rend tagjai egyedül védették, nevezetesen: Klobusiczky érsek, a Váczi, Nyitrai, Pécsi, Kassai, Segniai megyés és Jordánszky s Marics czimzetes pwspökök. A világiak közül senki sem pártolá véleményöket. B. ÖTVÖS örömest kivánta volna az egész dolgot mellőzni, de különben szintén a világi biróság mellett voxolt. Oda voxoltak még Az Országbirája, a Tárnok, a fő Lovász mester és Gr. Keglewics Korona őr, nem különben Gr. Majláth, Almássy, Lányi, B. Orczy, Gr. Zichy Ferraris, Szegedy főispányok, Ürményi gubernator és Gr. Batthyányi Imre.
Legelső B. ÖTVÖS szóllott, ki a S[zent]székek birói hatóságának körét, terjedelmét, törvénykönyvi szokott buvárkodással Sz. Istvántol kezdve számtalan törvények idézésével kifejté. – Melly törvényekre nyomban utánna a VÁCZI PÜSPÖK erősen táanaszkodott, s a S[zent]székeket mind azon biróskodási hatalomban, mellyet 800 évek óta az országnak teljes megnyugvására legnagyabb pontossággal és lélekösméreti gyengédedséggel gyakoroltak, fentartatni kivánta. Felveszi ezután a végintézkedés tárgyát. Annak okát, miért lettek legyen ezen perek a S[zent]székekhez utasitva, azon vallásoságban keresi, mellyel a haldoklók végkaratja, mintegy szent dolog iránt mindég viseltetett nemzetünk! (A számos invalidatorius perekre lett viszaemlékezés sokaknál nevetést gerjesztett.)* Továbbá hogy az első 7 századokban nem is voltak testamentomot tárgyazta polgári törvényeink, hanem csak a Jus Canonicum szabályai használtattak. Igaz ugyan hogy 1647-ben a 15-ik czikely már elvévén a végintézetek belső ereje feletti biróskodást a szentszékektől, csak a külső formalitásukat hagyta meg.* Elösmeri hogy jusa van a törvényhozásnak ezek iránt is máskép rendelkezni, de nem lát elegendő okot a változtatásra, miután a polgári itélő székek szerfelett is meg vannak terhelve. Ha azonban a töbség csakugyan el akarná a RR javallatát fogadni, nem hagyja magát elválasztani, csak azt jelenti ki, hogy a magyar főpapok munkásságukat a hazának jövendőre is örömest ajánlják. De már a hitszegést (hamis esküt) a legnagyobb vallástalanságnak, s egyenest a vallástsértő bünnek tekintvén, miután a polgárok sziveire inkáb szelid tanitással, mint büntetésekkel kellene hatni, ezen nemü pereket is a szentszékeknel megtartatni kivánja.
Mivel a végrendelet belső kellékei között a legfontosabb az volt, hogy a végrendelkező szabadon, minden befolyástól mentesen fejezte ki írásban utolsó akaratát (v. ö. előbb, 307. l. 33. jegyzet) az egyház javára tett intézkedéseket a visszamaradottak gyakran támadták meg azon a címen, hogy a papok a végrendelkezőt halálos ágyán befolyásolták.
A törvénycikk végrendeleti perekben a Hármaskönyv II. 52. értelmében a világi bíróságot mondja ki illetékesnek, „salva duntaxat revisione solennitatis testamenti penes forum spirituale remanente”.
ORSZÁGBIRÁJA: A testamentarius perek hogy tisztán polgári természetüek, kételkedni nem lehet. Miért valának a szentszékekre utasítva? igen világos, azért t. i. mert polgári törvények nem léteztek, pedig a keresztény Europának köz divatja, ott hol a törvény hijány volt, az egyházi törvényekhez folyamodni, mellyeknek magyarázatja tulajdonkép egyházi rend kezeinél volt. Hozzá járult, hogy a közép századokban töbnyire csak az Egyháziak valának irástudók, s a végrendelések is töbnyire a káptalanokban szoktak letétetni. Ezek valának okai a biroi hatalom delegatiójának, és nem mintha vallásos szent tárgy lenne a testamtom. Megváltozván a körülmények, a rend és rendszer kivánják hogy világi ügyeket világi, valamint az egyháziakat egyházi biróság itélje. A hitszegést a mi illeti, nem késik ugyan megvallani, hogy az esküvés mindenkinek religiojával, ha bár csak a természeti religiót higyje legszorosb kapcsolatban van. Ebből azonban a szentszékek birósága a nem következik. Valjon kevésbé szent dolog e, hogy a más tulajdonához ne nyúljunk? Azért a lopást, sőt a szentségtörést is nem a Sz[ent]szék itéli. És ha a hamis esküt teljes irtózatosságában tekintjük, annak a polgári élet, személy, és vagyon bátorságára oly hatását szemléljük, mellynél fogva nem lehet meg nem győződnünk hogy kivált most, midőn naponként csökken az esküvés tekintete, e részben nem a szelid egyházi disciplina korlátjaira, hanem szigorú világi büntetésekre van szükség, mellyekre a S[zent]szék ki nem ereszkedhetik.
VURUM püspök ezekre felelvén, különösen a hamis eskü tárgyára nézve a tolvajságtol vett hasonlatosságára azt válaszolja hogy a tolvaj vétkezik ugyan a kereszténység erkölcsi törvényei ellen, de nem oly vétket követ el, melly a vallást sérti!! – GR. CZIRÁKY közbe szólva a tiz parancsolatot emliti. – VURUM: Est Lex moralis!! Nem mondja egyébiránt, hogy a hitszegésnek polgári foganatjai is lévén, nem lehetne iránta a Sz[ent]székek hatóságát korlátozni, de ha egészen elvonattatnék, méltán tart: hogy azon vélemény kap lábra, mintha az eskü nem lenne vallásos szent dolog, úgy is nagyon megcsökkent már annak tisztelete, mióta beszélgetések, és pipaszó közben szokott végrehajtatni.
A PÉCSI és KASSAI PÜSPÖKÖK hosszas beszédekben mutogatták, hogy a Sz[ent]székek a szóban forgó perek elitélésének hatóságával mindeddig törvényszerint birtanak. – A PÉCSI PÜSPÖK különösen beszédjét azzal kezdé: hogy miután a K és RR oly javallatot tesznek, melly a Sz[ent] székek hatóságának csonkitására van erányozva, engedjék meg a fő RR hogy némellyeket, bár azok már mások által előadattak légyen is, más formában ismételhessen. Mellynek előrebocsájtása után a törvények eddigi állását terjedékenyen kifejtvén., által megy annak mutogatására hogy a világi biróságok sem olcsóbban, sem gyorsabban nem szolgáltathatnak igazságat, mint a Sz[ent]székek, s nagyobb bizodalmat sem gerjeszthet egy is annál, mellyben püspökök, canonokok itélnek. Hallunk is méltó panaszokat az itélőszékek szerfeletti elfoglaltatása, s e miatti lassuságok iránt, de a Sz[ent]székek ellen hasonló panaszokat nem hallottunk, és igy nincs elegendő ok a fennálló jótékony törvényes ellátást megváltoztatni.
TÁRNOK: Ha arról lenne szó, váljon a kérdéses perek ekkorig a Sz[ent]székek által itéltettek e, – szintén, hosszasan megmutagathatná hogy igen is, – vagy ha valaki kétségbe hozná, valjon jól itéltettek e? hasonlóul számos példákkal képes lenne azon jóságot bebizonyítani. Itt azonban nincs egyebről szó, mint az igazság szolgáltatás rendszeres elintézéséről, a rendszer pedig megkivánja hogy a hatóságok egymástól voltakép elkülönöztessenek. A testamentarius pereket a mi illeti; azt mondják, meg kell hagyatniok a Sz[ent]székeknél, mert vallásos szent dolog az ember utolsó akaratja. Ugy de a Sz[ent]székek esak a külső formalitásról itélték eddig is, és nem arról, a mi szent dolognak lenni állitaték. Azt mondják továbbá hogy a hitszegési pereket sem lehet onnan elvonni, mert hiszem! a mennyiben polgári foganatjai vannak e bünnek, úgy is nem az egyházi, hanem világi biróság által itéltetik. A Tárnok azomban úgy vélekedik, hogy midőn én valakit bünösnek nyilatkoztatok, s nyilatkoztatom úgy hogy a büntetésnek okvetlen következnie kell, nem egyéb illusionál azt mondani, hogy nem én büntetem.
ALMÁSSY főispány, a gyakorlati törvénytudomány elveire támaszkodva igen veszedelmes dolognak állitá hogy egy tulajdon ügyben két különböző biróság itéljen. Mire JORDÁNSZKY megjegyzé: hogy ezt egészen kikerülni sohasem lehet. Mert az 1723: 9-ik t. cz. következésében, mindég fenmarad Causa haereseos.* Oly időket élünk, mellyben a keresztény vallás méltán félhet, hogy uj meg uj eretnekségek ne támadjanak. (Kacaj.) Nem nevetésre, hanem inkább sirásra méltó dolog ez mindenkinél, ki a vallást szivén viseli. Látjuk, legközeléb is mint hintetnek az eretnekségnek új meg új magvai, és hintetnek olyanok által, kiknek a vallást védeniök kellene. Adj Isten! hogy gyökeret ne verjenek, de ha vernének, az eretnekség elitélése csakugyan a Sz[ent]székekre, megbüntetése pedig világi biróságra tartoznék!!
A törvénycikk a hűtlenség eseteit sorolja fel a felségsértéstől kezdve s a bűnösök közt 6. helyen említi: „Dein publici haeretici, damnatae scilicet haeresi adhaerentes”.
Ezen s több hasonló vitatások után a NÁDOR töbség szerinti végzésnek jelenté, hogy a Testamentom külső solennitásait és a hitszegőket tárgyazta perek az országos küldötség szerkeztetése eszerint a Sz[ent]székektől elvonatnak, s az illető világi első birósához utasitatnak.
Julius 11-én országos ülés a Fő RRnél, – következett a Sz[ent]székekről szólló törvényczikkelynek 3-ik és 4-ik szakasza, mellyek által a házassági perekben előforduló jegybér, hozomány, menyegzői ajándék, közszerzemény, és élelembeli tartás kérdései szintén világi biróság elitélése alá terjesztetni javasoltaték.
Ezen szakaszok ellenére a VÁCZI PÜSPÖK tőn inditványt, okait abban pontositván ösze: hogy accessorium sequitur principate,* – hogy ezen legislationak egyik kitűzött czélja az igazság szolgáltatás gyorsitása, a költségek kevesitése, s a felek bitositása. A RR javallata pedig mindezekkel ellenkezik, mert egy perrel elvégezhető dolgot két perre utasit, honnan kőtség, s halasztás eredvén, a viszálkodó házasfelek erkölcsisége, s gyermekeik nevelése szenved. Hozzá járul mindezekhez hogy a Sz[ent]székek törvényszünet alatt is itélték a válópereket, hogy a vizsgálatok s tanúvallatásak ingyen tétettek, és az itéletek semmi, vagy igen csekély taxákkal jártak, – végre pedig hozzá járul, hogy ezen accessorialis kérdéseket, de kivált az élelmezés bár ideiglenes, bár állandó kiszabását, világi biró a váló per körülményinek ösmérete nélkül el sem itélhetné, annak visgálatát pedig ezen birónak alája vetni a Sz[ent]szék függetlenségének sérelme nélkül nem lehet.
Hármaskönyv, II. 52., 3. §.
Ezekben határozódnak a K és RR csupán B. PRÉNYI LAJOS pártolta javallatának ellenére többek által tett előterjesztések. – Egyébiránt
a TÁRNOK figyelembe vévén hogy kivált a hozomány és közszerzemény kérdései gyakran fekvő javakat is tárgyazhatnak, s osztály levelek vizsgáltatásával járnak, a szóban forgó accessorialis kérdéseket meghagyná ugyan a Sz[ent]székeknél, mindazáltal szabadságot engedne a meg nem elégedő félnek, hogy irántok polgári törvényes uton pert indithasson.
Ezzel GR. BATTHÁNYI IMRE, és az ORSZÁGBIRÁJA egyet nem érthetnek, mert e szerint a Sz[ent]szék csak mintegy ideiglenes politicus uton itélné azon kérdéseket, pedig alkotmányunk vezér elve hogy tulajdoni sajátság felett politicus uton határozás nem történhetik. Részükről tehát csak a törvényeinkben különben is felállított azon elvből indulva, hogy de juribus possessionariis a Szentszékek nem itélhetnek,* egyedül a hozomány, és együtszerzés (allatura és coaquisitio) kérdéseit kivánnák világi birósághoz utasitatni, minthogy az elsőnél a férj javaiba lett béfektetés, az utolsónál pedig szintén birtoki kérdés forog fen.
Az 1462:3. tc. meghatározta az egyházi bíróságok hatáskörét, ismételten hangsúlyozza, hogy birtokügyekben nem dönthetnek (si non intentetur haereditate possessionaria adipiscenda, si non agitur pro possessionibus et praediis adipiscendis).
ALMÁSY főispán tulajdon azon elvből indulva még a hozomány kérdését sem venné el a Sz[ent]székektől, mert nem esik szükségeskép a jus possessionarium értelme alá. – Mire Az ORSZÁGBIRÁJA úgy nyilatakozott hogy ő is csak azon eseteket értette, mellyekben a hozomány nincs meg természeti valóságában, hanem a férj javaiba öntetett.
GR. MAJLÁTH végre igy vélekedett: A mi a házassági hittel összeköttetésben van azt a Sz[ent]székektől elvenni nem lehet. A jegybér adatik a házassági hüségért, az élelembeli tartás a hivtelen feleséget nem illeti, ezen két kérdést tehát a Sz[ent]székeknél hagyná. Ellenben a mennyaszonyi ajándék, hozomány, és együtszerzés nem épül ezen elven, ezek tulajdonai az asszonynak, mellyeket tőle bárha hivtelen, bár ha házasság törő legyen is, megtagadni nem lehet: ezeket tehát annyival inkáb elvétetni gondolá a Sz[ent]széktől, nninthogy gyakran fekvő birtoki kérdést foglalnak magokban.
A NÁDOR töbség szerinti végzésnek jelenté: hogy kivévén a férj jószágába béfektetett hozomány, és a köz szerzemény kérdéseit, a többi accessorialis tárgyak a Sz[ent]széknél hagyatnak.
Következett az 5-ik, §. melly szóll a botránkoztatás büntetéséről, azt javalván hogy ennek szine alatt az egyházi biróságok sem testi vagy pénzbeli büntetéseket, sem bézáratást nem rendelhetnek. Az oszágos szerkeztetés annyiban különbözik hogy a pénzbeli büntetést nem emliti, a bézáratás tilalmát is csak ad publica correctionis loca szoritja.*
Proiectum de coord. 23. l.
Nehogy a Sz[ent]szék előtt folyó perekben elő fordulható emenda és violatio büntetése,* nem különben a büntető törvénykönyvben elő nem forduló némelly kisebb, leginkáb vallásbeli langyaságot tárgyazta vétkeknek egyházi szelid megfenyitése, s a fő papi disciplinaris hatóság gyakorlata kizáratva lenni itéltessék, a főRR nem a K és RR szerkeztetését, hanem az Országos küldötségét fogadták el, sőt a végét ennek is kihagyatni itélték, mellyben t. i. az mondatik hogy a botránkozás fenyitékéről a büntető törvénykönyvben lesz rendelés.* Oda nyilatkozván a főRR köz értelme hogy ezen rendelést annak idejében megtenni nem pedig itt előre emlegetni kelletik.
Emenda capitis, emenda linguae, főváltság, nyelvváltság; és violatio sedis, széksértés egyaránt a biróság megsértése miatt a helyszínen kiszabott büntetés.
„verum talis suis in casibus actione publica ad praescriptum Codicis Criminalis per fora saecularia suo modo irroganda erit.”
A 6-ik §. bizonyos országos sérelem következésében* azt rendelé hogy azon személyek, kik legfelsőb törvényszéki itélet által nős paráznaság miatt egymással kötendő házasságtól eltiltatóak, a Sz[ent]székek által egymással egybekelésre nem bocsájtathatnak. Ezen szakasz nem ide tartozandónak, hanem a polgári törvények sorára* feljegyzendőnek itéltetett.*
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 616. l., 14. jegyzet.
A „Proiecta legum civilium”, amellyel éppen egyidőben foglalkoznak a rendek a kerületi ülésekben.
A főrendek által javasolt változtatásokat l. Iratok, III. k. 104. s köv. l.
Julius 12-én a Sz[ent]székek belső coordinatiójába bé nem ereszkedni, – az Evangelicusok, és Görög nem egyesültek Consistoriuma pedig e helyen halgatással egészen elmellőztetni határoztatott.*
A július 12-i főrendi ülés tárgyalásairól részletesebben olv. a következő számban.
A KK és RR, miután a Testamentomokat elvégezték, a véghelyek itélőszkeit coordinálták, Julius 12-én megkezdették a majoratusok iránti tanácskozást.
