b) 1834 augusztus 7 Kerületi ülés. Tárgy: Reviczky indítványa az árvai közös uradalom s általában a közös uradalmak feloszthatósá…
b)
1834 augusztus 7
Kerületi ülés.
Tárgy: Reviczky indítványa az árvai közös uradalom s általában a közös uradalmak feloszthatóságáról.
1834 augusztus 7
Kerületi ülés.
Tárgy: Reviczky indítványa az árvai közös uradalom s általában a közös uradalmak feloszthatóságáról.
Augustus 7-én kerületi ülés. Elnökség: az előbbeni. – Előbb a levelekről szólló t. cz. szerkeztetése* rostáltatván, DÓKUS inditványt tőn ahogy a levelek letartóztatása iránti rendelkezés* nyilván a kir. Fiscusra is kiterjesztessék. Ez elfogadtatni látszaték ugyan, azonban a szerkeztetési kitételben némi nehézség adván magát elő; VITÉZnek azon észrevételére, hogy a kir. Fiscus egyenlő törvények alatt áll az ország lakosival, s igy az általánosan hozott törvény őtet is kötelezi; iránta különös emlitést tenni szükség feletti dolognak itéltetett.
A törvényjavaslat XIII. cikkének tárgyalásáról olv. 350. l.
V. ö. 392. l. 18. és 19. jegyzet.
Következett már most az Árvai inditvány vitatása.
PRÓNAY az ily osztatlan jószágokat fidei comissumaknak egyátaljában nem tekintheti, sem magára a familiára sem az idegenekre nézve. A familiára nem, mert a jövedelem közre bocsájtatik; az idegenekre sem, mert az ily javak adósságért exequállatók ugy, valamint exequalni lehet valakinek regale beneficiumbeli* proportionialis illetőségét, a nélkül hogy a physicai kihasitásrol avagy csak szó is lehetne. És ez bizonsága hogy lehetnek javak, mellyek természetben fel sem is oszthatók, a nélkül hogy ezen osztatlanság akár a hitel tekintetében károsnak, akár igazsáktalannak mondathatnék. De az inditvány általános elfogadását magok az industrialis tekintetek sem javasolják, mert ámbár a mezei gazdálkodás sok ágaira nézve hasznos a kisebb tagokra osztályozás, de általánosan, mindenre ezt sem lehet mondani, mert az erdőkre nézve p. o. bátran lehet állitani, hogy ha kisebb tagokra osztatnak, mint sem hogy az erdészi culturát elfogadhatnák, a feltagolás káros, és ezért az 1807-ki törvény, melly a legkisebb birtokosnak is just ád erdőbeli rátájának kihasitására,* kétség kivül az erdőknek nem conservatiojára, hanem pusztitására vezetett. Még inkáb állanak pedig ezen nézetek oly esetben, midőn a különben földmivelői szempontból nézve keveset érő jószág jövedelme különös industrialis ágazattal: p. o. vashámorokkal, vagy gyárokkal van öszeköttetve. Mivé lennének ezek, ha minden egyes közbirtokos kivánságára feldaraboltatnának? Különben is a felosztással töbnyire csak a gazdagabbak nyernének, a kiseb rész birtokossai pedig semmivé lennének. Figyelmezteti végre azon politicus tekintetre is a RRket hogy a jobbágyok állapotja közönségesen jobb szokott lenni az ily osztatlan javakban, miről a Vatay nemzetség javai,* s azokban a jobbágyok állapotjának osztály előtt, s osztály után öszehasonlitása eleven bizonságot ad. Oly kiterjedésben tehát; mint ahogy tétetett az inditvány, azt nem pártolhatja; hanem hogy ahol sem a familia közötti transactio, sem pedig socialis szerződés ellene nem áll, a jószágoknak osztatlan állapotban maradása, vagy felosztása az illető tagok töbségétől fügjön, s ha ez osztályt határozna, a kiseb rész annak ellent ne álhasson; ennyiben a szónak is megegyezik.
Az ú. n. királyi haszonvételek, amelyek a földesurak jövedelmi forrásai voltak, a következők: italmérési és korcsináltatási, húsmérési, malomtartási jog, vám és révjog, vásárjog, az egyházi tized haszonbérlési joga.
1807:21, tc. 10. §.
V. ö. e kötet 339. l. 29. jegyzet.
BEZERÉDY a közös administratio elveit különböző tekintet alá jövőknek itéli. – 1-ő tekintet: midőn valaki ugy regulázza jószágait hogy azok soha fel ne osztathassanak, hanem a törvényes örökösödés rendje szerint örök időkig közösen administráltassanak. – 2-ik tekintet: midőn társasági szerződésen, p. o. actiákra összeállot társaság egyezésén épül a közös admisitratio. – 3-ik végre, midőn az egy bizonyos czélnak elérésére lőn alakitva, melly czélt csak ugy lehet elérni, hahogy a javak teste fel nem daraboltatik.
A 2-ikat a mi illeti: contractus contrahentibus legem ponunt;* ez tehát, valamint a 3-ik is, midőn p. o. vashámorok fentartása tekintetéből az erdők feloszthatatlanak, az Árvai inditvány alá egyáltaljában nem eshetik és ezeknek egyes tagok kivánságára felosztását senki sem pártolhatná. De az elsőre nézve lehetetlen az inditványt nem pártolni. A melly nézetek harczoltak a fidei commissumak ellen, harczolnak a feloszthatatlanság ellen is. A tulajdon itt is sértve, a sajátunkkal élés szabadsága itt is korlátozva, az ipar és szorgalom itt is gátolva van. Nem is véli a szónok hogy a felosztással a csekélyen birtokos veszitene, mert ha általában minden közös administratiora is el lehet mondani azon magyar közmondást: közös lónak túros a háta, kétség kivül az ily közös jószágokbani csekély birtokosokra alkalmazni lehet azt, hogy nem jó nagy urakkal egy tálbol cseresnyét enni. Az erdő törvény iránt is úgy vélekedik a szónak, hogy az erdők elpusztulását nem annyira a felosztás, mint a közös birtokkal járóközös administratio eszközlé.
Kinek-kinek írott törvénye a maga kötése. – A szokásjognak ez az ősi elve írott törvényben az 1653-ban összegyüjtött Approbatae Constitutiones III. R. XI. Cz., 2. cz.-ében jelenik meg, latinul pedig az erdélyi 1792:2. tc.-ben.
DUBRAVICZKY mint Pest v[ármegye] követje s alispánya kötelességének tartá a Vatay familia jószágain élő jobbágyok állapotja iránt megjegyezni, hogy roszab állapotban vannak e osztály után, mint osztály előtt, azt nem mondhatja, annyit mindazáltal mondhat, hogy nincsenek törvénytelen állapotban. Egyébiránt az inditványt ő is oly értelemben pártolá, hogy az valahogy az egyesületek felbonthatására ne értessék. – Mire BENYICZKY szó szaporitás előzése tekintetéből jelenti, hogy ezt Árva követje is igy kivánja értetni, s azért szerkeztetési javalltát is megváltoztatta.
OCSKAY és SZLUCHA Nográddal egyetértőleg, ALMÁSSY pedig az inditványt egészen ellenzőleg szóllottak. A közös administratio káratlan voltára nézve példába hozatott a káptalanbeli jószágok állapotja. Emlékezet történt a jobbágyokra nézve is eltiltott szerfeletti apró széttagolás felől* s utánna tétetett: miképen a törvényhozásnak gondoskodnia kell hogy az elszegényedés elő ne mozditassék, már pedig általánosan elfogadtatván az inditvány, kevés idő alatt nem a birtoknak több kezekre osztása, hanem épen ellenkező eszközöltetnék, az t. i. hogy az egész birtok egy két hatalmas kézre szorúlna, s a felosztás egyedül a földmérőknek hozna némi hasznot, kárt ellenben a familiáknak. De csudálkozását is jelenté Almássy hogy épen azok, kik a rendelkezés szabadságát még az ősi javakra is kiterjeszteni kivánták, most annak még a szerzeményekben is megszoritására szavaznak.
Az úrbéri törvényjavaslat II. cikkének 4. §-a mondotta ki, hogy a jobbágytelek nem osztható fel negyedénél kisebb részre. (Iratok, I. k. 504. l.)
RAGÁLYI ellenben az inditványt legszélesb értelemben pártolja. A káptalanbeli jószágok állapotjának dicséretes voltát magában is oly gyenge lábon álló dolognak hiszi, hogy inkáb annak lenne támogató argumentumokra szüksége, mintsem hogy másokra argumentumul szolgálhatna; s meg van győződve, hogy ha ezen javak propagativus örököst magok után hagyható magánosok tulajdonai lennének, régen fel is osztattak volna és sokkal több hasznot is adnának, mint most adnak. Az egyesületek, szövetkezések ide egyátaljában nem alkalmazhatók A birtok ezeknél nem szél, hanem csak eszköz lehet bizonyos industrialis czélnak elérésére; különben hogyha az ily társaságok jószág szerzést vennének czélul, nagyon kételkedik: nem lehetne, sőt nem kellene e ellenök is az amortisatio törvényéhez* folyamodni? a paraszt s a törvényhozás figyelmét mindenesetre ki nem kerülhetnék. Mondanak valamit, mintha ujab időben a Rimai Coalitio ás hasonló czélra látszatnék dolgozni: azonban még panasz nincs ellene, s a szónok nem szokott ott, ahol nincs, panaszt keresni. Minden esetre ugy hiszi hogy az ily társaságok pénz alapon épülnek s a tagoknak nem is lehet egyébhez jusok mint pénzök viszakivánásához. Az inditvány ellen egyébiránt nem sokat nyom azon ellenvetés hogy az ily osztatlan jószág tulajdona a birtokosoknak, mert adósságaikért el is foglalható. Az Árvai uradalom (mint mondják) 22/24 részét teszi az egész megyének és van benne akár melyik közbirtokosnak csak annyi jusa is, hogy ott lakhasson? bizonnyára nincs, s meglehet idegen kegyelméből bérlett házban hajtja fejét nyugalomra, mig az ő tulajdonában gazdagon fizetett idegen parancsol. Hiában is fél Nitra követe a szerfeletti felosztást követendő elszegényedéstől; mert azon közbirtokos, kinek p. o. az Árvai uradalombul 1/4 teleknél több nem jutna, hogyha ezt maga birná, maga mivelhetné, magáéban lakhatnék, még is igen nagy mértékben boldogabb lenne, mint midőn ugyan azon 1/4 teleknek más igazgatásátol függő jövedelmét szedi, s fejét sem hajthatja le tulajdon hajlékéban. Ha egész honunkban csak az Árvai uradalom egyedül lenne is ily helyheztetésben; azon megyének ily nevezetes része, minden esetre megérdemlené a törvényhozásnak oly nemü ellátását: hogy felmentessék ama természet elleni állapot alól, melly a tulajdonost megfosztja tulajdonátol s idegenné teszi tulajdon honnában, tulajdon földéről számkiveti. – A jobbágyok sorsát a mi illeti, senki személyességében sem véltek a RR elegendő kezességet találni, ezért gondolkoztak felőle az urbéri tárgyban, különben ha személyességben kellene a jobbágy biztositását keresni, kétség kivül nagyobb biztoságot találhat oly földes urnál, ki örökösseire fogja javait áltbocsájtani, mint oly gazda tisztnél, kit csupán a fizetés érdeke, s hivatalának ideiglenes viszonyai kapcsolnak hozzája.
Az 1598:55. tc. volt ez, amely megtiltotta a püspököknek és protestánsoknak, hogy világi birtokot maguknak és egyházuknak a királytól adományul kérjenek, bárkitől pénzért megvásároljanak vagy zálogba vegyenek.
DÓKUS: A mint igazságtalannak vélné, ha az határoztatnék: hogy minden osztatlan birtoknak, vagy akarják az illető felek, vagy nem, fel kell osztatnia; úgy az osztály megtiltását sem mondhatná igazságosnak s a vélemények egyeztetése tekintetéből Gömör követével egyetértőleg közép utra voxol, t. i. hogy az illető felek töbségének kivánságára az osztály megtörténhessék.
MARCZIBÁNYI: Nem akar béereszkedni annak vitatásába hasznos legyen e a Majoratusoknak eltörlése? annyit minden esetre állit, hogy a hasonlítás hijányos, mert a kérdésben forgó osztatlan javak nem birnak el nem idegenithetés privilegiumával. A tulajdon idaeáját a mi illeti: különbséget kiván tétetni az absoluta és feltételes tulajdon között, s úgy vélekedik hogy p. o. az Árvai uradalomnak birtokosai csak oly tulajdont birnak, melly az első szerző végrendelésében kijelentett feltételnek van alája vettetve, azon első szerző által kiszabott feltételnek, kinek épen tulajdonosi jusánál fogyó szabadságában állott volna azt is rendelni, hogy a ki osztályt fog e javakbol kivánni, az illető részét azonnal veszitse el. A jószág igazgatásának káros vagy hasznos voltára általános szabályokat felállitani hasonlóan nem kiván; mert ezt körülményektől függőnek itéli, és a mint tud esetet hogy a magános birtokos igen rosszul gazdálkodik, a közös jószág igazgatása pedig lelt szembetünőbb iparral és sikerrel folytattatik, ugy tud ellenkező eseteket is. Az inditványt tehát annál kevésbé pártolhatja, minthogy az mindennemü szerződéseket, privilegiumokat egy tol vonással semmivé tétetni kiván, a mi ha megtörténhetnék, nem lenne többé kötés, nem lenne birtok hazánkban, mellyet biztosnak s állandónak tarthatnánk.
DEÁK: Szintén nem kiván ereszkedni annak vitatásába valjon jó s hasznos legyen e a Majoratusak eltörlése, vagy sem; annyit tud hogy a töbség végzett,* s Trencsinnek egyik követe utasitásánál fogva is egyik legmelegebb védője volt a végzésnek, sőtt a substitutio haeredis eltörlésére Trencsin vármegye Rendei figyelmezteték a hazát,* miért a szónok köszönettel is tartozik. – Hogy az ily osztatlan birtok tulajdona bizonyos feltételhez van kötve, igaz; de hiszen a Majoratusok is végrendelési privilegiált feltételeken épültek, még is szükségesnek vélték a RR azokat eltörülni. Kik az ősi javakra is kiterjeszteni kivánták a végrendelkezési szabadságot, nem kivánták azt oly korlátlanul, ahogy az a Status javával ösze nem férhet. A végrendelések felől általában a szónok e principiis juris universalis ugy vélekedik, hogy az nem más, mint az élet utolsó pillanatjában kinyilatkoztatott akarat, hogy kinek kivánja javait általadni, s igy mintegy substitutioja az általadásnak; a kinek tehát általadni lehetetlen, annak testálni sem lehet; és ezért képtelenség az, midőn valaki századok mulva születendő ivadékok birtokát kivánja végrendelése által a sirbol kormányozni. – A közös administratio hasznos voltát az embereknek csak két neme védelmezheti; egyik, melly a közösbül más kárával igazságtalan hasznot húz, másik, kinek személyes iparkodása kisebb, mint a közös administratiojé. De a más kárával boldogulni nem akaró s az igazság mezején ön erővel előre haladni szerető emberek a közös administratiót nem védelmezhetik. A regalti beneficium kiszakithatatlanságátol vett erőséget* szintén suly nélkülinek találja. Vannak dolgok, mellyekben természeti osztály lehetetlen, azokban tehát ily osztályt kivánni is képtelenség, igy p. o. az örökösödésbe maradt egyetlen egy lónak két örökös között kétfelé vágását csak a balgatagság védelmezhetné, és ha e részben elegendő törvényes ellátással nem dicsekedhetünk, pótolnunk kellene a törvény hijányt, s világosan eltiltanunk hogy ha van oly balgatag ember (mert vannak a világon balgatag emberek), ki egy malom osztályáról a malom kereket két felé vágatni kivánná, azt ne kivánhassa. Ezekből azonban épen nem következik, hogy mivel a regale beneficiumot természetbe kihasitani, a lovat vagy malmot kétfelé vágni nem lehet; a közös jószág birtokossainak is örökre meg legyen kezök egy természet és status elleni végrendelés által kötve, s a tulajdonos soha sajátjának birtokába ne léphessen. Az inditványt tehát pártolja oly értelemben: hogy a ki osztályt kiván, annak rátája kihasitassék, a többiek irják, ha nékik ugy tetszik, közösen. Meg valja azonban hogy minden vélemények között a javallott közép ut, t. i. az osztályosak töbsége akaratjátol felfüggesztés az, mellyet a legalaptalanabnak tart; vagy áll az osztatlanságot rendelő végrendelés, vagy nem áll, ha áll, ugy kell neki 99 köz birtokost egy ellen, mint egyet 99 ellen védelmezni; ha pedig nem áll, ugy egyes embernek tulajdonosi jusát mások akaratjának subordinálni nem lehet.*
V. ö. e kötet 331. l.
L. Borsiczky felszólalását a június 26-i kerületi ülésben, e kötet 273. l.
Prónay érvelését olv. előbb, 401. l.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 100. s köv. l.
MADOCSÁNYI szintén az inditványt pártolá, s Marczibányinak azt felelé: hogy alkalmasint azért védelmezi a közös administratiót, mivel történetesen közös javainak mostani administratiójával meg van elégedve.*
Marczibányi Antalnak Kamenicán (Szerém m.), Tornyán (Csanád m.) és Nemeskocsócon (Trencsén m.) voltak birtokai, az utóbbi helyén, amire a felszólaló is céloz, másokkal közbirtokosságban.
SZÉLL és K. HORVÁTH az inditványba tett tárgy és a Majoratusok között nagy hasonlatosságot találnak, mellynek egységi alapját Széll abban keresi, hogy valamint a Majoratusoknál az alapitó végrendelése volt az, mellyet megszüntetének a RR, ugy itt is hasonló végrendelés forog kérdésben. Ő mindazonáltal ugy érti az inditványt, hogy csak azoknak lehessen osztályt kivánni, kik vér kapcsolattal birnak, nem pedig idegeneknek is. – K. HORVÁTH e tárgyat oly hasonlónak hiszi a Majoratushoz, mint tojást a tojáshoz, sőt ha van a kettő között különbség, csak az van, hogy ez még nagyob tojás. Mert igaza van Torna követének, hogy az ily osztatlan javak birtokossai idegenek Israelben s nincs tulajdonokban annyi helyök, hová fejöket nyugalomra hajthatnák.
MARCZIBÁNYI a Deák észrevételei által magát megsértetnek érté. A mennyiben, ugymond, vádolni látszatik, mintha utasitásommal ellenkezőleg nyilatkoztam volna a Majoratusok felől: e részben ugyan számadással csak küldőimnek tartozom; mindazáltal akár mikor kész vagyok privative Zala követjét capacitálni hogy küldőim az eddigi Majoratusokat sértetlen megtartani kivánják, s kérem legyen meggyőződve hogy utólsó lehelletemig küldőim utasitásának leghivebb magyarázója leszek. Minthogy továbbá magamnak is vannak közösen administrált javaim, tehát Zala követének véleménye szerint nekem is vagy oly embernek kellene lennem, ki más kárábol hasznot húzni szeret, vagy ki magános iparjában, a közös administratiót utólérni nem képes. Az elsőre nézve, minthogy a jus bonae existimationis minden embernek természeti jusa, kérem Zala követjét hidje el, hogy más kárán boldogulni nem szokásom, s hidje ezt mind addig mig ellenkezőrül nem fog meggyőződni. A magános ipart pedig a mi illeti, erre is megfelel életem nyilvános rendje, mert magános birtokaim is vannak, Liptó követének igaza van hogy én közös javaim mostani administratorával meg vagyok elégedve; de ha nem lennék is, abbol nem az következnék, hogy osztályt, hanem az, hogy más administratort kivánnék. Végre Veszprém követének megjegyzem hogy a Majoratussal tett hasonlitás alaptalan, mert ezt csak egy tag birja osztályossai kirekesztésével, a közös javak jövedelmében pedig, minden örökös osztozik.
DEÁK ki a felfedezett privát körülmények felől alkalmasint semmit sem tudott, kijelenté hogy távolrul sem kivánt sérteni, s ha Trencsin követe magát még is megsértetnek vélné, mind a becsület szabályainál, mind itteni állásánál fogva kötelességének tartja tőle engedelmet kérni.* – K. HORVÁTH pedig őszintén megvalja miképen meggyőzetett légyen, hogy van különbség a Majoratus és feloszthatatlan javak között; t. i. azon különbség hogy amott egy, itt pedig száz majoresco van.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 102. l.
HERTELENDY MIKSA: Nem annyira a jus univensale szabályait, mint a hon érdekét s polgár társaink boldogságát kivánja szem előtt tartani. Az inditvány igazságát belső érdemére nézve maga is elösmeri, de figyelmébe ajánlja a RRnek hogy a mit végezni fognak, az eddigi végzésekkel összeütközésbe ne jöjjön. Nevezetesen az van határozva, hogy a végrendelést tevő első acquisitor gyermekei között tett egyeség felbonthatatlan; továbbá az is végeztetett hogy egyszeri substitutio haeredis megengedtetik.* Ezekre figyelmezvén midőn egyes osztályos tagnak kivánságára is elhatározzuk az osztályt, szükség hozzá tenni: nisi testamentum relate ad primam substitutionem, aut contractus relate ad contrahentes obstaret.
A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat XII. cikkének 4. §-a tartalmazza az tett határozatokat. (V. ö. előbb, 349. l.)
RAVAZDY ellenben az inditványt kereken ellenzi. – Kérdi, valjon oly országban, hol épen azon osztálynak, mellynek kezében van a representatio, jusai privilegiumokon épülnek, lehet e gyászos következések nélkül azt mondani: hogy nec artiquo licet privilegiali user obstare queunte?* Ő erre soha reá nem áll, mert küldőitül utasitása van hogy minden privilagiumot sértetlen feltartani igyekezzék. A kérdésben forgó osztatlan javak jövedelmei adóságért exequalhatók, a familia tagjai kizárva nincsenek, és igy sem igazságba, sem törvénybe nem ütköznek. A felosztást pedig politikai tekintetek sem javasolják; mert ámbár valónak hiszi a követ hogy Salus puplica suprema lex esto, de itt a Salus publica felosztást nem kiván. Az Árvai uradalom 22/24 részét teszi Árva vármegyének, és az ottani jobbágyak adóval nem tartoznak, ellenben tartoznak a többi 2/24 részt biró földesurak jobbágyai. Minek oka abban fekszik, hogy az uradalom jobbágyai ad beneplacitum Dominii regulázott contractualisták, s csak 4 ftot fizetnek és 12 napot dolgoznak. A mi kétségkivül megszünnék, mihelyt felosztatnék az uradalom.
Reviczky indítványának szavai. (V. ö. 400. l.)
Szóllottak még ANDRÁSSY az inditvány mellet, – ACZÉL pedig ellene. – Végre voxolás utján 38 megye s a kerületek voxával 9 megye s az egyházi rend ellen, az árvai inditvány in thesi elfogadtatott.
Másnap pedig úgy magyaráztatott, hogy itt csupán örökösödési osztályrol, nem pedig egyesületekről vagy coalitiokrul van szó. – A szerkeztetés is ehez módositatott. – Melly tárgynak s az uj osztályrol szólló czikelynek végzetével által mentek a RR a következő t.-czikelyre de Proportione s Augustus 9-én annak 6 első §§-ait nem kevés vitatás után szórul szóra elfogadták.
Török és Hertelendy (Zala) haza mentek. Bük és Szilassy visza érkeztek.
