1834 augusztus 8, 9 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A közös uradalmak feloszthatóságára vonatkozó határozat érvényes az egyesületekr…
1834 augusztus 8, 9
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A közös uradalmak feloszthatóságára vonatkozó határozat érvényes az egyesületekre és részvénytársaságokra. [II.] A polgári törvénykönyv XXI. és XXII. tc.: az új osztály, közbirtokosságok arányos felosztása.
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A közös uradalmak feloszthatóságára vonatkozó határozat érvényes az egyesületekre és részvénytársaságokra. [II.] A polgári törvénykönyv XXI. és XXII. tc.: az új osztály, közbirtokosságok arányos felosztása.
Posony, Augustus 13-án, 1834.
[I.] Miután utóbbi tudósitásim szerint Árva követének az osztatlan javak feloszthatása iránt tett inditványa Augustus 7-én in thesi igen nagy szó töbséggel elfogadtatott;* – a következett napi kerületi ülésben BEZERÉDY szóllítá a RR figyelmét, nehogy a végzés szerkeztetése által az egyesületek lelke s alapja megsértessék. Ha valahol, hazánkban bizonyosan minden erővel törekednie kell a törvényhozó hatalomnak is, hogy az egyesülés előmozditassék, mert csak igy lehet a nemzeti jólét előhaladásának tág mezején oly czélokat elérni, mellyeknek kivitelére eldarabolt egyes magános erők elégtelenek. Szükség tehát kifejezni hogy a tegnapi végzés csupán az örökösödés elvén épülő osztályt tárgyazza; és amint jó, hasznos és igazságos: hogy az elődök által rendes örökösödés helyett osztatlan állapotra kárhoztatott javaknak birtoki közössége akár melly illető tag kivánságára megszüntethessék; ugy ez a társasági kötésekre és egyesületekre egyátaljában ki nem terjesztethetik.
L. fentebb, az előző szám végen.
DEÁK és MADOCSÁNYI hasonló értelmben szólván különösen megemlitik hogy a vitatás alatt lévő törvényczikkely osztályrol szólt, osztályrol t. i. törvényes értelemben; melly vér és jog közösségén (in communione juris et sangvinis)* épül. Maga Árva v[ármegye] követje sem értette tehát az örökösödési osztályon túl inditványát, mert javallatában az 1-ő rész 41., 43., 45. czimjeire* hivatkozik, mellyek egyedül ily örökösödési osztályrol szóllanak.
A törvényjavaslat következő cikke alkalmazza ezt a kifejezést, mondván, hogy új felosztás „nonnisi communionem iuris et sanguinis foventibus suffragatur”. (Proiecta, 44. l.)
V. ö. 400. l. 16. jegyzet.
Ezen nyilatkozások következésében mindazok, kik értelmöket kifejezték, megegyeztek abban: hogy a tegnapi végzést távolrul sem kell a társasági egyesületekre érteni, s a további vitatások nem is annyira a tárgy érdeme, ment inkáb a szerkeztetés minősége körül forogtak, mert némellyek az egyesületek iránt kifejtett értelmet világosan kitétetni kivánták, mások ezt sem szükségesnek, sem a maga helyén lévőnek állitották, mások ismét mint p. o. HERTELENDY MIKSA ugy vélekedtek, hogy miután közönségesen megegyeznek a RR azon értelemben hogy az egyesületek a végzés alá nem értetnek, nincs ok, melly eme köz értelem világos kifejezését ellenzhetné. – Azonban MARCZIBÁNYI, és SZÉLL minden nehézségeket eloszlathatónak itéltek az által, hahogy a szerkeztetésnek eme szavai – Bona quamcunque ob causam hucdum indivisa igy cseréltetnek fel: Bona hucdum indivisa továbbá Compossessor helyett condivisionalis tétetik. Mert igy igen világos lesz: hogy csak örökösödési osztályt foglal a végzés magában, s ott is csak oly eseteket, mellyekben semmi nemü törvényes akadály ellent nem áll, értvén t. i. a contrahensekre nézve kötelező erővel biró szerződéseket; a mennyiben ezek a kötelezők személyeire nézve mostani törvényeink által is meg fognak engedtetni. – Ezen előadások annyira megnyugtatták az ellenkező felekezetet, hogy SZLUCHA nyilván kijelenté, miképen sok vitatásoknak lett volna eleje véve, ha hogy ezen magyarázat tegnap előrebocsájtaték. – E szerint tehát már arra nézve sem volt szavatolásra szükség; ha valjon minden ügyes tagnak hatalmában lesz e osztályt kérni, vagy csak a töbségnek? és miután szintén közönséges lett az állapadás: hogy a kir. Fiscus ily javakbani rátájának (mint mellyet p. o. az Árvai uradalomban Tököly pártütése következésében bir)* sequestratiójárol, és érdemes hazafiaknak leendő ajándékozásárol, itt ezen czikelyben különös emlitést tenni annyival kevésbé lehetne, mivel az adományozási kötelesség felől rendelkezni nem az osztály tárgyára tartozik, s történt is már felőle illető helyütt gondoskodás:* a felosztást pedig a kir. Fiscus sem fogja gátolhatni, mivel annak kivánására minden egyes tag felhatalmaztatik; az Árvai javallat ezen részének kihagyásával, ily formán lőn a szerkeztetés meg állapitva: Bona hucdum indivisa uno vel altero e condividentibus ad similium divisionem fundamento titulorum 40., 41., 43., 45. 1-ae procedente, nec testamento, nec antiquo etsi privilegiali usu obstare queuntibus, divisioni subjacebunt.* – A mint napokban elfogadott Pest vármegyei inditvány értelmében* magában értetődvén: hogy a ki ily javakban nem virtualis, hanem valóságos tulajdoni jussal bir, s mint ilyen, osztályt követelhet, ezen tulajdonát a törvény rendszabásai idegenre is által ruháztatja.
Thurzó Clyörgy egyik leányának, Katalinnak férje Thököly István volt, akinek hasonló nevű fiát a rokonság 1653-ban az árvai uradalom igazgatójává választotta meg. 1670-ben, amidőn kiderült, hogy Thököly részes a Wesselényi-féle összeesküvésben, Lipót király elrendelte elfogatását és javai elkobzását. A fiscus ekkor lett az árvai közbirtokosság tagja.
A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat I. cikkének 7. §-ában. (V. ö. előbb, 223. s köv. l.)
Az elfogadott szöveg a kerületi törvényjavaslat XX. cikkének 7. §-a lett. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Dubraviczky aug. 5-i indítványát olv. előbb, 397. l.
Némi érdekkel látszatik még az e tárgybeli tanakodások között birni azon egy két szó, melly a Rima Brezói Vashámorok egyesülete állapotjának felvilágositására szolgál. – RAGÁLYI t. i. úgy fejezvén ki magát, hogy az ily industrialis coalitióknak mindég pénz az alapjok, GR. LA MOTTE értesité a RRket, hogy a Rimai Coalitionak alapja nem pénz, hanem fekvő birtok, t. i. a Báro Luzsénszky erdős jószága, mellyhez más jószágok csatoltattak, s igy lőn lehetségesé, hogy az egyesület erdejét 80 turnusra fel lehetett osztani, melly szerint a hámorok fa dolgában soha megszorulni nem fognak, s már eddig is oly tökéletességre mentek, hogy nevezetesen vas abroncsaik a Styriait ha meg nem haladják, velök bizonyára minden tekintetben megmérkőzhetnek. – Ezen felvilágositásra RAGÁLYI megjegyzé, miképen mindemellett is megmarad azon thesisnél, hogy a társasági coalitióknak pénz az alapja; – B. Luzsénszkynak jószága is pénzt representál, mert annak fejébe neki bizonyos számu actiák (részvények) adattak, mellyeknek értéke pénzre van reducálva, kik csupán pénzel állottak bé. Általánosan igaz tehát, hogy a ki társaságba lépett, az bétett értékét tetszése szerint visza nem veheti; és igy B. Luzsénszkynek sem lehetne soha jusa jószágát visza venni, ezt kihasitatni és physicus értelemben osztályt kivánni, ha csak a társaság fel nem oszlik; jusa van ellenben, ugy neki mint minden más részvényesnek, a maga actiáját szabadon eladni, másra ruházni, vagy elajándékozni. És ez az, a mi a társasági tulajdon természetét a magános tulajdontul megkülönbözteti.
[II.] Ezek után PALÓCZY azon inditványt tette, hogy midőn valaki attyának életében szárnyra kelvén, élelemkép szerzeményt s ősit is kap; ez ősi osztály részébe számitassék, a szerzemény ellenben csak akkor, ha megbizonyitatik, hogy nem ajándék gyanánt adatott. – Ezen inditvány azonban a törvények rendszabályai mellet feleslegesnek találtatván, által mentek a RR az uj osztályrol szólló XXI-ik t. czikelyre, melynek némelly eddig nem egészen világos casuisticai elvekre terjedő tartalmát az országos küldötség szerkeztetése szerint* jóvá hagyák.
Az országos bizottság tizenegy pontban terjesztette elő javaslatát. (Proiecta, 44. l.)
Ehez képest elhatároztatott, hogy uj osztályt csak az követelhet, a ki vér és jus közösségével bir. Tisztán ingó javakban az uj osztálynak nincs helye, van ellenben midőn az első osztályba a jószágok tekintetében respectu qualitatis juris hiba csúszott bé, p. o. ha egyik osztozó félnek semmi ingatlan, vagy semmi örökség, nem jutott; ellenben a mennyiségben vagy öszehasonlitási értékben gyökeredzett sérelmek rectificatio utjára tartoznak. – Az osztályos javak commassatiójába (mellynek, kivévén az elidegenitett részeket, meg kell történni (a használat áltat viseltessé lenni szokott ingó javak nem tartoznak. A költséges épületeket nem csak megtarthatja a valóságos birtokos, de sokszor megtartani köteleztetik is; egyébiránt az első osztály óta közbe jött javitások megtéritetnek, de az idő közti haszonvétel megitélésének uj osztályban nincs helye.*
A kerületi törvényjavaslat pontosan egyezik az országos bizottságéval. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Következett azután a XXII-ik t. cz.: De proportione communium territorii beneficiorum ex usu. – Ezen tárgy igen hoszas vitatásokra nyujtott alkalmat, részint mivel a közbirtokosság érdekeibe mélyen bévág; részint mivel a magános tulajdont is tetemesen érdekli, részint végre mivel e fontos tárgyban az 1715: 69-ik czikely 3-ik §-usán* kivül eddig alig van törvényes ellátás; és a proportionalis perek elvei töbnyire csak itélőszéki szokás utján jöttek divatba.*
A törvénycikk a többek tulajdonában levő várak, kastélyok; kuriák, malmok és más épületek kijavítása érdekében megújítja a korábbi törvényeket, intézkedik a vonakodók által okozott károk megtérítéséről és az 1563:19. tc.-ben általánosságban kijelölt eljárást rendeli el, ha kétség merül fel, mily arányban illeti meg a mészárszékek, erdők és más jövedelmi források haszna a közbirtokosokat.
Mindezt a törvényjavaslat indokolása is elmondja.(Proiecta, 45. l.)
A t. czikelynek első §-ussa azt határozza meg hogy mi légyen az arányitás tárgya? t. i. minden beneficiumok, mellyek közösségre tartoznak, és pedig mind azok, a mik mostanság is közös és simultaneus használatban birattattnak, mind pedig azok is, mellyekről meg lehet bizonyitani, hogy egyik vas- másik közbirtokos által a közösség alól elvonattak; bár ha magános használatjok az elévülés (praescriptio) idejét* tul haladná is.*
A kisebb királyi jogok elévülésének ideje 100, az egyháziaké 40, a nemesieké 32 év, a polgáriaké és jobbágyiaké pedig egy év és egy nap volt. (Kelemen Emericus: Institutiones iuris privati Hungarici, Pestini. 1814. 1017. s köv. l.)
Proiecta, 47. l.
Ezen §-us iránt SZÉLL azt hozta inditványba hogy a praescriptio emlitése kitörültessék; s kivánta, hogy közbirtokosok között a Commune beneficiumok iránt is helye legyen a praescriptiónak. Inditványa a birtok biztositás ösméretes elveinél fogva DEÁK, DUBRAVICZKY, s még némellyek által pártoltatott. – De igen nagy töbséggel jóvá hagyaték az országos küldötségnek vélekedése, melly szerint az osztatlan közös javak, ugy a vér, mint a közbirtokosok között praescriptio alá nem tartozhatóknak határoztatnak.*
A kerületi törvényjavaslat szövege pontosan megegyezik az országos bizottság által előterjesztett javaslattal. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Augusztus 9-én még mindég Zarka és Desőffy elnöksége alatt tartatott kerületi ülésben, a proportio kolcsa felől intézkedő 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik és 6-ik §§ együt vétettek tanácskozás alá.
Ezek szerint az arányitás első kulcsának rendeltetnek: népesitett helyekben a postfundualis appertinentiákkal biró régi sessiók,* mellyekről nem lehet megbizonyitani hogy valaha telkek nem lettek volna. Az appertinentiák elszakitása nem árt hogyha bébizonyitathatik.* A telkek száma, s minősége birói ösze számitás szerint, tanú vallomások, s az usus kivilágositására szolgáló egyéb bizonyitványok szerint fog meghatároztatni. – 2-ik kulcs a ramalitás és ratalitas, midőn t. i. osztályosok közt foly a per.* – Ha ezek nem alkalmazhatók, 3-ik kulcs gyanánt kijeleltetik azon arány, melly szerint a közbirtokosok a regalis jusokban, közös beneficiumokban, vagy terhekben köz akarattal történt felosztás szerint részesültek. – Végre midőn oly zavart a birtak állapotja, hogy ezen kulcs sem szolgálhat vezérül, a föld mérői kézzel felveendő belső birtok (intravillanum), kihagyván a közös gyepből történt fogásokat, és belsőségé forditott egyéb extravillanumokat, fog kolcs gyanánt szolgálni.
A jobbágytelek belső állománya, az intravillanum mindenütt egy hold volt, a hozzátartozó szántók és rétek, a postfundualitas állománya azonban megyénkint és a föld minősége szerint változott. Az osztályozást feltünteti az úrbéri törvényjavaslat tabellája is. (Iratok, I. k. 491. s köv. l.)
Pro norma seu clavi proportionis in populosis locis deserviunt antiquae, postfundualibus appertinentiis provisae sessiones, de quibus, quod aliquando sessiones haud fuerint, probari non potest; quod si vero e sessione antiqua appertinentiae avulsae fuissent, dummodo harum avulsio et quorsum facta applicatio per praetendentem doceatur, illa tamen clavim ingredietur. (Proiecta, 47. l.)
Az ugyanazon őstől leszármazó örökösöket ugyanis a közös jövedelemből aránylagoson több vagy kevesebb rész illette meg aszerint, hogy hányadizi rokonok voltak s águkban hány testvér között oszlott meg birtokuk.
Ezen javallatot SZÉLL, DUBRAVICZKY, SÁRKÖZY, FEKETE, MARCZIBÁNYI, BEZERÉDY, DEÁK, mint elégtelent, és minden előfordulható esetekre igazsággal nem alkalmazhatót erősen megtámadták; kivánván 5-ik kolcs gyanánt kinek kinek belső s külső privativus birtokát együt felvétetni, egy tagban kivágatni, s ha még valami közös lenne, azt is ezen birtoki arányhoz alkalmaztatva fel oszlatni.
Általánosan meg kell itt jegyezni hogy a Tiszai vármegyék (csupán Csanádot kivéve) egy szivvel lélekkel ragaszkodtak azon ideához hogy a régi telkek szolgáljanak kulcs gyanánt az arányositó perekben.
A fenteb nevezett követek leginkább ezen okoknál fogva harczoltak az országos küldötség véleménye ellen: Minél inkább érezzük annak szükségét, hogy a proportióra, nézve már valami kielégitőt tegyünk, annál inkáb kell vigyázni a kolcs megálapitásának nehéz kérdésében. Azon kolcsok, mellyeket az országos küldötség javallatba teszen, legtöbnyire eddig is divatoztak, de annyira elégtelenek valának a kiőrlődni szokott nehézségek eloszlatására, hogy a szólló követek tapasztalásra támaszkodva kéntelenek felfedezni, miképen megyéikben temérdek proportianalis perek kezdődtek, 20, sőt 30 évekig is folytattattak, végre a kolcs ki nem süthetése miatt legnagyobb részben hajótörést szenvedtek, ugy hogy töbnyire csak azok mehettek foganatba, mellyekben barátságos egyesség jött közbe. Innen örökös zavar, a birtoknak örökös bizontalansága eredett, s a közbirtokosságban élők arra kárhoztatvák, egy javaikkal teljes szabadsággal nem bánhatnak, azt tetszésök szerint nem használhatják, s iparjuk, szorgalmuk más kényének vetvé sorvadoz. A honnak köz érdeke kivánja hogy ezen szomorú állapoton valahára segitsünk, a mi csak az által fog megtörténhetni, ha oly törvény hozatik, melly a preportiót minden kigondolható esetben lehetővé teszi. Az eddigi törvény, s annak hijányait pótolgató szokás lehetővé nem tette, mutatja ezt a tapasztalás, mutatja azon Curialis decisio, melly azt rendeli, hogy midőn a birtak igen zavart, s tisztára nem hozható, ott proportio sem lehet;* már pedig a hon java kivánja hogy mindenüt legyen, kell tehát oly clavisrol gondolkozni, melly a legzavartab esetben is lehetővé tegye, hogy a közbirtokos már valahára tudja mi az övé, s a mi az övé, azt más kéjétől függetlenül tetszése szerint használhassa. Ezen céloknak, az eddigi szokást követve javallott clavisok meg nem felelnek. – 1-ő ezek között az antiqua sessió. Vannak sok, kivált curialis helységek,* mellyekben telkek soha sem is voltak, vannak mások mellyekben 2 vagy 3 régi telek van, de azóta százakra nőttek a házhelyek, vannak ismét mások, mellyek emberemlékezetét felül haladó idő előtt, de lassanként nem egyszerre népesitettek meg, egyik földes úr szerencsésebb, vagy ügyesebb volt, és sok telket népesitett, másik maga használta birtokát; mind ezen s a casuistica tág mezején könnyen feltalálható ezer más esetekben az antiqua sessio kolcsúl annyival kevésbé szolgálhat, mert sokhelyütt még csak nevéről sem ösméretes; ha pedig ösméretes is, elannyira különböző a határozatlan értelmü, hogy megmondani teljes lehetetlen, mit értett légyen a törvényhozás, kivált a régieb törvényhozás sessio név alatt. Érzette ezen nehézséget az országos küldötség, mert a meghatározás módjait oly bizontalanoknak álapitá: hogy a birói önkénynek véghetetlen tágas mező nyilik.* De még e mellett is elégtelennek látta javallatát, mert csak ugyan több kolcsokat is javallot, de a mellyek mindazáltal szintén részint nem alkalmazhatók, részint igazságtalanok. – A ramalitás ahol kisüthető és alkalmazható, legjobb, legigazságosab kolcs, ezt tehát a szólló követek is elfogadják, de nem mindég s nem mindenütt lesz használható. – A közös beneficiumokban részesülés szintén nem alkalmazható, mert vannak helységek, menyekben a közös beneficiumokat kiki ugy használta, a mint tudta s akarta. – A közterhek pedig ha mindenütt esetben lennének is, maiglan nagyon kéjleges módon szoktak hazánkban kivettetni; s különösen a subsidiumok nem realis birtokhoz, hanem a jüvedelem idaealis calculusához mérve, és sok megyékben nem egyes birtokhoz alkalmazva, hanem azon egy személynek az egész megyében található javaira aversionalis* szám vetés szerint szoktak kivettetni. – Végre pedig az intravillanumot, s csak az intravillanumot felvenni szintén igazságtalan kolcs lenne, mert vannak esetek, kivált a török háboruk által annyit szenvedett megyékben, hogy a régi intravillanumnak nyoma sincs, ujabb időben pedig egyik közbirtokos sok földet foglalt kertjéhez, udvarházához, vagy telkeket népesitett, más pedig, ki talán ott nem lakott, semmi vagy igen kevés intravillanumot foglalt. – És igy szükség oly kolcsrul gondoskodni, melly ott is alkalmazható legyen, hol a többi kolcsokkal boldogulni teljeséggel nem lehet. A proportionalis kolcs felőli gondoskodás mindég a körül forgott, hogy képző jele találtassék fel a valóságos birtoknak, ezért folyamodtanak a telek ideájához, minthogy a régi háborus világban jobbágy fő szerint számitatott az emberek tehetősége, az tartatott legbecseseb tulajdonnak, s azért méltán praesummálni is lehetett, hogy a telkekkel eredetileg egyenlőn osztoztanak a közbirtokosok; egyébiránt is a föld mérés tudománya nem lévén kimivelve, egy egész határnak felvétele s általa a valóságos birtok kiszámitása roppant nehézségekkel járt; azonban változván a körülmények a tapasztalás azt mutatja, hogy a telkek nem mindég egyenlőn osztódtak, más részrül pedig a triganometria igen könnyüvé tette a föld mérést; nincs tehát ok többé, melly miatt képző jeleket keresgessünk, midőn nehézség nélkül felvehetjük a mit képeznek, t. i. a valóságos birtokot. – Kivánják tehát, hogy ez méressék ki minden közbirtokosnak egy tagban, s ahoz arányoztassék a még közös határbeli haszon vételeknek felosztása. Ugy látszik ugyan, hogy a közöstül tett fogások ezen javaslatnak némileg ellenére lennének; de hiszen a belsőségben (intravillanumban) is történtek fogások, s valamit ebből, ugy az extravillanumbol is ki kehet hagyni, a a felosztandó közöshez számitani mind azt, a mi közösbül foglaltnak bizonyitathatik.
Sect. III. Ad proportionem usus. 929. (Dec. 8.) Si in ura eademquae possessione plures sint compossessores et status intravillani eorumdem possessorii sit ita confusus, ut individuale sessionum constitutivum ex actis processualibus erui non possit, tunc Pars I. absolvi solet, quia iuxta articulum 69.1715. status intravillani possessorii deberet pro norma et clavi eruendae proportionis deservire, si proinde illius quantitas non constat, tunc communia beneficia, eidem approportionari non possunt. (Planum Tabulare, Posonii 1817. 192. l.)
Főleg Északmagyarországon; lakói nemesek, kivéve a kúriákban szolgáló cselédeket és önálló gazdálkodást nem folytató zselléreket.
Az országos bizottság indokolása nem ennyire határazott. Csak azt mondja, hogy törvényes szabályozás hiányában „fere cuncta processus proportionalis principia usu duntaxat iudiciorum stabiliri debuerint.” (Proiecta, 45. l.)
Általános.
Ezeknek ellenére DÓKUS, B. SZTOJKA, RAVAZDY, PRÓNAY, SZLUCHA, ÖTVÖS TAMÁS, RAGÁLYI, BERNÁTH és mások a szerkeztetést pártolák, s a fent előadott ellenvetések czáfolására e következendő okokkal éltek: A szerkeztetésben javallott kolcsok az igaz hogy nagyot részint eddig is divatban voltak, de még sem voltak mind divatban. Mert nevezetesen az utolsó kolcs, melly szerint az oly zavart birtokokban, mellyekben az előre bocsájtott három kolcsal semmire sem lehet menni; az egész intravillanum javaltatik kolcsúl vétetni, törvény szerint legalább még eddig nem divatozott; és ez volt ama hijány, melly miatt azt állitá az ellenrészről felhozott Curialis decisio, hogy ahol nagyon zavart a birtok, ott proportiót behozni nem lehet. Az eddigi szokás szerint tehát lehetséges volt olyan eset is, midőn a propartiót behozni nem lehetett, de az országos küldötség javallata ezen hijányt kipótolá, mért az itélő széki divat által behozott kolcsokhoz még egyet adott,* s pedig olyat adott, melly legroszab esetben is lehetővé teszi a proportiót. Az eddigi törvény hijány e szerint pótolva lévén; hiában állitatik hogy még is lesz eset, mellyben a javallott kolcsoknak egyike sem alkalmazható; mert intravillanuma csak ugyan minden helységnek van és ha sem a régi telkek, sem a ratalitás és ramalitás, sem a közhaszonvételek és közterhek részesülésének aránya vezérül nem szolgálhatna (a mit ennyi subsidiumok* fizetése, közös kerülők tartásra, s más egyebek közbejötte után képzelni is alig lehet) legroszab esetre felmarad az intravillanum föld mérői felvétése kolcsnak, s e szerint országunknak legzavartabb szegletében is lehetséges a határbeli köz haszonvételek arányositása. Egyébiránt oly dologban, melly minden esetre sok gyakorlati nehézségekkel jár, ellenvetéseket tenni igen könnyü; de jobbat javallani nem csak nehéz, de lehetetlen ismert ugyan mit javallanak azok? kik a szerkeztetés kolcsaival nincsenek megelégedve? az egész actualis birtokot kivánják kolcsul felvétetni; de hiszen ez annyit tesz, mint proportiót nem akarni. A proportiónak czélja s rendeltetése épen az hogy a ki a közösből igazságtalanúl foglalt, azt közre bocsájtani tartozzék, és igy ugy szólván az actualis birtok az, a mi tárgyát teszi a proportiónak. Következésképen az actualis birtokot kolcsul venni annyit teszen, mint disproportióra épiteni a proportiót, s nem csak jóvá hagyni mind azt, a mit egyik hatalmasat közbirtokos a közösből elfoglalt, s ugy szólván elrablott, hanem még abbol is, a mit ekkorig el nem rabolhatott, amaz igazságtalan birtokához mérni az osztályt, s igazságtalanságot kettős igazságtalansággal tetézni. – Azt mondják ugyan, hogy foglalás történt az intravillanumban is, azt tehát valamint ebből, ugy az extravillanum calculusábol is ki lehet hagyni. Ez magában igaz, de amint tagadni nem lehet, hogy hazánkban az intravillanumnak század részét sem teszik az extravillanumnak, ugy az is igaz hogy az intravillanumban történt foglalások század részét sem teszik az extravillanumban történteknek, s minden esetre az egész helység szemeláttának aki lévén téve, sokkal könnyebben bizonyithaták. Jelenthetik egyéb iránt a követek, hogy megyéikben, nevezetesen Zemplén, Ungh, Szabolcs, Bihar s a többi Tiszai megyékben a ramalitáson kivül különösen a régi telkek kolcsa volt az, melly szerint még a legnehezebb esetekben is szerencsés sikerrel végrehajtattak az arányositó perek; azt tehát nem csak jónak látják, de a commassationalis rendszabással (melly alább következend)* öszeköttetve, különösen az igazság, tulajdoni sajátság, békés álland birtok, szabad használlás, s gazdagabbak elnyomása elleni oltalom tekintetéből tovább is megtartani ohajtják. Kik ellenkező értelemben vannak, csak commassatiót kivánnak proportio nélkül, de elfelejtkeznek, hogy a közhatárbeli foglalásokat a tegnapi végzés szerint is még csak praescriptio utján sem lehet a köz osztály alól elvonni, arcnál kevésbé lehet tehát azt megengedni, hogy commassatio örve alatt elvonassanak; a szólló követek ellenben szintén kivánják a commassatiót törvénybe tenni, de proportióval ösze köttetve s kinek kinek csak azt, a mi az övé, kivánják egy tagba kiadatni, nem pedig azt is, a mit mástol elfoglalt. – Következőleg a szerkeztetésben lévő kolcsok minden eseteket elegendőleg elátván, a javallot toldalék pedig nem proportióra, hanem disproportiora vezetvén, azt egyátaljában el nem fogadhatják.
A belsőségnek negyedik kulcs gyanánt ajánlott felmérését.
A Napoleoni-háborúk alatt többször is megajánlott subsidiumot a nemesek jövedelmük arányában fizették (pl. az 1807:2. tc. 1. §. értelmében az évi tiszta jövedelem hatodrészét), aminek alapfeltétele volt vagyonuk számbavétele.
A commassatioról a 10. §. intézkedik. (L. alább, 415. l.)
DEÁK megvalja hogy miután Vas vármegyének a praescriptio iránt tett tegnapi inditványa* el nem fogadtatott, azon javalltat, melly az egész külső belső actualis birtokot kivánja kolcsnak megállapitatni, egyik legerősebb alapjátol lőn megfosztva. Egyébiránt a proportiónak kettős tárgya lehet: 1. hogy a mi még közös az felosztassék, 2. hogy a mi a közösbül felfogatott, az is köz arányos osztályra bocsájtassék. Ezen kettős különböző dolgok ösze csatolásából eredett nehézségek okozták a proportionalis perek nagy részének hajótörését. Ő tehát kivánta volna a két tárgyat egymástol oly formán elválasztani: hogy a még közös birtaknak felosztását, a foglalósak visgálgatásának nehézségeit mellőzve lehessen az actualis birtok öszetagolásával ösze kötni; fen maradván kinek kinek azon szabadsága hogy a birtokot eredeti arányra akarván visza vinni, e végett pert indithasson; de ez a commassatiónak, s a még közös határ részek felosztásának ellent ne álhasson. Végre csak arra figyelmezteti a RRket hogy ha valaki állitja (a mint sokan állitják) hogy vidékjökön az orsz[ágos] küldötség által javallott kolcsok szerint az arányositás eddig is jó sikerrel gyakoroltatott, azt tehát kivánják a commassatióval ösze köttetni; ám legyen, kivánságukat teljeséggel nem ellenzi, csak azt kéri hogy megyéje, s több megyék iránt is hasonló engedékenységgel viseltessenek s engedjék meg hogy azon esetekben, menyekről ujabban is kéntelen állitani, hogy a szerkeztetés kolcsai alá nem vonhatók, lehessen egy ötödik kolcsal élni, s ezáltal a proportiót minden esetben lehetővé tenni.
Széll Imre indítványát l. előbb, 409. l.
BEZERÉDY és SÁRKÖZY ismét és ismét felállottak vélményök támogatására, s Bezerédy végre arra, kérte a RRket, hogy ha másként el nem fogadják kivánságukat, alkossanak Tolnára, s egy két más megyére kivételi törvényt, ugy a mint Békés, Csanád és Csongrád iránt alkottak az urbarialis legelő tárgyában.* – A töbség azonban igen nagy különbséget látott a két eset között, – amott urbanialitásrol volt szó, mellynek constitutivuma az egész országban igen különböző, s azon földes uraknak kik önként ajánlkoztak hogy több legelőt kivánna adni jobbágyaiknak, ezt a helybeli körülmények következésében méltán meg lehetett engedni, de itt nem magános urbarialis viszony, hanem jus privatum forog kérdésben, mellyre nézve igein veszedelmes dolog lenne kivételi törvényeket tenni, különben a kisebb számban lévő megyék minden tárgynál hasonlót kivánhatnának s végtére nem Magyar országnak alkotnánk törvényt, hanem minden megyének külön törvénykönyvet. – Ezek következésében tehát voxolás sürgettetvén,
Az úrbéri törvényjavaslat a három megyében az egyes jobbágytelkekhez tartozó legelő nagyságát 22 holdban állapította meg. (Iratok, I. k. 513 l.)
DUBRAVICZKY és FEKETE csak arra kérték a RRket hogy maradjanak meg a szerkeztetésben foglalt kolcsok s azoknak minden esetben elsőségök legyen, a javallot ötödik kulcs pedig csak azon esetekre álapitassék meg, mellyekre a többiek egyátaljában nem alkalmazhatók. De a töbség ezt is ellenzé, képzelhetlennek állitván oly esetet, mellyre a szerkeztetésnek ha nem első három, legaláb negyedik kulcsa alkalmazható nem lenne; ily helyheztetésben tehát még egy ötödiket is a szerkeztetésbe tenni, nem egyéb lenne mint a birói önkény mezejét tágitani, mert előre látható hogy hol a hatalmas felperes hasznát látná az 5-ik kulcsnak, a négy elsők soha sem lennének alkalmazhatók.
Végre tehát voxolván a RR, a régi telkekről szólló 2-ik és 3-ik §-ust 39 megye, s a kerületek voxával 8 megye ellen, az országos szerkeztetés szerint elfogadták. – A ramalitásrol szólló 4-ik és a köz terhekről intézkedő 5-ik §§-kat voxolás nélkül jóváhagyták. – A 6-ik §-ra nézve MARCZIBÁNYInak azon javallata tétetett voxolásra, hogy ahol a birtoknak zavart állapotja miatt a már megállapitott clavisok nem alkalmazhatók, ott ne csak maga az intravillanum, hanem az extravillanus birtok is ösze véve kulcs gyanánt használtassék, előre bocsájtván, hogy a mit foglalásnak bizonyitni lehet, az a felosztandó massahoz csatoltassék. – A kérdésre nézve OCSKAY figyelmezteti az inditványt tévőt, hogy ekkorig ha valaki néhány köblös szántóföldet* adott el másnak, oly bizodalommal cselekedte, hogy ez által neki sem a határbeli legeltetéshez, sem a korcsmáltatáshoz s egyéb földes uri haszonvételekhez just nem ád; már minő igazságtalanság következnék abból, ha az inditvány elfogadtatván, az ily egykét köblös földet biró nemföldes úr előállana, s földje után legelőt, rétet, erdőt, korcsma, mészárszék részt kivánna. Ez tenne igazán semmivé minden osztályokat, ez forgatná fel a birtokokat, ez rontaná földig a szegény nemes compossessorakat. Különben is mellyik Isten lenne képes azon igazságos arányt eltalálni, mellyben áltanának a közös beneficiumokbani részesités tekintetében a külső s belső birtokok egymáshoz?
A szántóföldet aszerint is szokás volt számítani, hogy hány köböl vetőmag szükséges bevetéséhez.
Szavatolván a RR, Marczibányi inditványa 27 megye az egyházi Rend, s a Hajdu kerület voxával 19 megye s a Jász Kun kerület voxa ellen félre vettetett, s a redactio helybehagyatott.*
Az országos bizottság javaslatának 2–6. §-ai ily módon változtatás nélkül kerültek be a törvényjavaslatba. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Augustus 10-én vasárnapi szünet.
Augustus 11-ik, 12-ik, s 13-ik napjain, Prónay és Hertelendy Miksa elnökségök alatt tartatott kerületi ülésekben a proportio tárgya folytattatván a szerkeztetés igen kevés változtatással egész a 15-ik §-usi helybehagyatott. Legelőbb ugyan is voxok töbségével elhatároztatott, hogy a mult ülésbeni szavatolások által megállapitott kólcsokon kivül, semminémü más arányositó kólcsra szükség nincs, – utóbb DEÁKnak a 7-ik §-usnál megujitott azon inditványa, hogy az egész actualis birtok ösze véve, legaláb a pusztákban vétessék kolcsnak, minthogy azokban intravillanum különben sincs; ámbár itt már többek által pártoltaték, még is kisebb számban maradott. – A 8-ik §. melly szerint egy Curia két, legfeljeb három telekbe rendeltetik számitatni, hacsak bé nem bizanyitatik hogy több telkekből van öszeálitva; ezen értelemben világosabban szerkeztetni határoztatott. – A többi §-usok, nevezetesen a lehetőleg egy tagban kihasitást rendelő 10-ik és 11-ik szakaszak a legelőre is (hogy ha kiterjedése megengedi) kiterjesztve, a köz véleményben már minden ellenvetéseken diadalmaskodott axioma gyanánt fogadtattak s csak a módok iránt volt némi vitatás. Az erdőknek erdőszi mivelést el nem fogadható kis részekre fel nem osztása iránt ZEMPLÉN részéről tett inditvány az erdő tárgyának rendszeres felvételére halasztatott. – A szőlők pedig és gyümölcsös kertek közre bocsájtás alól kivétettek, csupán a fundusra nézve (ha és a mennyiben közösbül faltattak) rendeltetvén bészámitatni.*
A tárgyalásokról olv. részletesebben a következő számban.
*
A fő H[erceg] Nádor visza még sem érkezett.
B. Sztojka, és asztalos, Marmarosnak köz tiszteletü volt követjei az országyülésetől végkép elbucsúztak. A helyeikbe választott új követek megérkeztek.*
A két távozó követ helyébe Várady Antalt és Maritz Pétert küldte a vármegye.
