1834 augusztus 11, 12, 13, 14 Kerületi ülések. Tárgy: A közbirtokosságok arányos felosztását tárgyazó XXII. tc. további §-ai: a f…
1834 augusztus 11, 12, 13, 14
Kerületi ülések.
Tárgy: A közbirtokosságok arányos felosztását tárgyazó XXII. tc. további §-ai: a felosztás kulcsa, a puszták, korcsmáltatási jog, szőlők, gyümölcsösök, legelő, erdők kérdése, ki kívánhatja az arányosítást, a végrehajtás módja.
Kerületi ülések.
Tárgy: A közbirtokosságok arányos felosztását tárgyazó XXII. tc. további §-ai: a felosztás kulcsa, a puszták, korcsmáltatási jog, szőlők, gyümölcsösök, legelő, erdők kérdése, ki kívánhatja az arányosítást, a végrehajtás módja.
Posony, August. 16-án, 1834.
A határbeli közös beneficiumok arányos felosztásának az országos küldöbség által javallot négy rendbeli kolcsai* voxok töbségével lévén elfogadva,* – Augustus 11-én Pronay és Hertelendy (Torontál) elnökségök alatt tartatott kerületi ülésnek mindjárt kezdetén DUBRAVICZKY s DEÁK inditványokra azon kérdés lőn szavatolásra kitüzve: valjon ott, hol a megállapitott 4 rendbeli kolcsok közül egy sem alkalmazható, a belső s külső birtok, ugy , mint birattatik ösze véve, (lehúzván mind az által a foglalásokat) szolgálhat e kolcsúl a még közös állapotban lévő határ részeknek és beneficiumoknak felosztásában?
Olv. fentebb, 410. l.
A szavazásról olv. előbb, 415. l.
Ellene vettetett az inditványnak hogy a feltétel gyanánt kijelelt eset nem is képzelhető, mert a már megállapitott 4-ik kolcs* még a legzavartab állapotu helységben is alkalmazható: ujabb intézetne tehát szükség annál kevésbé van, minél inkáb gyanitható hogy ezen javallott kolcs elfogadtatván, a birói önkénynek tágas mező nyilnék a többi kolcsok elvetésére. Már a 4-ik kolcsnak is csak akkor lehet helye, midőn sem a régi telkek, sem az osztályosság elágazása, sem a köz jóvoltokban s terhekben részesülés aránya ki nem süthető, ily zavart állapotban még is könnyeb és helyeseb a belső birtok szerint munkálódni, mint a zavart még egy egész tenger zavarral tetézni. De még az is következnék az inditványbol, hogy a ki tőlem néhány hold szántóföldet vett, ez után minden regale beneficiumokbol és közhaszonvételekből arányos részt követelne, mi a közbirtokosság és földes uraság minden elveivel ellenkeznék. A valóságos birtok különben is csak ott szolgálhatna kolcsúl, ahol helyes aránnyal biratik, ily helyütt pedig nincs arányositó perre szükség; ahol ellenben aránytalanul biratik, ott a birtok nem kolcsa, hanem tárgya az arányositó pernek. – Az inditvány tehát 26 megye voxával 21 ellen félrevettetett.
Ennek értelmében „intravillanum cuiuslibet possessorium, exmissis occupationibus e communi cespite factis ac aliis etiam extravillanus in intravillana conversis, manu geometrica dimensurandum arat et resultans exinde calculus pro regulatione communium beneficiorum qotientem dabit” (Proiecta, 47. l.)
Szavatolás közben SZENTPÁLY kinyilatkoztatja, miképen ő arányositás alatt azt érti; hogy a határnak nem csak közre hagyott, hanem privative birt részeit is fel kell a belső birtok aránya szerint osztani. SZÉLL ezen nyilatkozásra hivatkozik, mint annak bizonságára: mennyire különbözzenek a tárgy alapos elve fölötti képzetek, minthogy ő az Ugocsai követ véleményével homlok egyenest megütköző véleményben van. – PRÓNAY ugy hiszi, a különbség magában megszünik, mihelyt azon fő szabályt szem előtt tartandjuk, hogy a proportiónak vezér elve a törvényes, és nem a törvénytelen usus. Mert ebből önként következik hogy bár privative birok is valamit, mihelyt bébizonyitatik hogy ez közösbül történt foglalás, vagy hogy azon haszonvételnek gyakorlásához az egész közbirtokosságnak jusa van, nem lévén ilyesekben helye az elévülésnek (praescriptionak),* proportio alá vagyok azt kéntelen bocsájtani; ellenben a melly magános birtokárul ilyesmi nem bizonyitható, azt proportio alá vonni sem lehet. – DEÁK emlékezteti a RRket hogy a vitatás alatt lévő t. cz. 1-ő szakaszában alap gyanánt ezek vannak megállapitva: objectum proportionis constituunt cuncta beneficia ad communionem spectantia bár közösen használtassanak, bár egy vagy más közbirtokos által a közösség alól elvonattak.* Ezen alap szabálynak annyira tisztán és sértetlenül kell fenntartatni, hogy én mint valóságos birtokos; ususom törvényességének bebizonyitására teljeséggel nem is köteleztethetem (értvén t. i. a mást kizáró magános vagyont, menynek birtokában az én használásom, más használásával együt meg nem állhat, nem pedig a királyi jusokat, p. o. bor mérést) hanem a ki birtokomat arányos felosztás alá vonni kivánja, az tartozik bizonyitani, hogy én a közösből foglaltam, mert praesumptio militat pro possessore,* s ezt birtoki czimjeinek felfedezésére szoritani nem lehet. Annyival inkább igy kell pedig a proportiót érteni, mert lehet hogy én közbirtokos társamtol sok évek előtt száz és száz hold földeket vettem, mellyeket tőlem proportio utján elvenni kétségen kivül nem lehet, de engem birtoki czimjeim felfödözésére sem lehet kénszeriteni, hanem mind azon birtoknak (nem zárván ki mind azáltal a commassatiót, és tagos osztályt) a proportio alól ki kell vétetni, mellynek közösbül lett foglalása az ellen részről nem bizonyittatik; ha csak a közbirtokosok barátságos egyeség utján mást nem végeznének.
Az országos bizottság javaslata alapján az aug. 8-i kerületi ülés mondotta ki, hogy az elévülés nem vehető figyelembe.
„et quidem tam ea, quae actu in communi et simultaneo usu possidentur, quam etiam illa, quae a communione per quemcunque compossessorem avulsa probari potuerint.” (Proiecta, 47. l.)
A praesumptiora vonatkozólag l. 208. l. 4. jegyzet. Kelemen meghatározása szerint „praesumptionis nomine venit: Opinio prudens ac firma, de eo, quod in similibus adjunctis lerumque evenire consuevit.” (Institutiones iuris privali Hungarici, Pestini, 1814. 1460. l.)
Ezután több más apróbb érdekü inditványok között: PALÓCZY kivánja meghatároztatni, mit ért a törvény az arányositás kolcsaul szolgálandó sessio „telek” értelme alatt? Ezen inditványnak ellene vettetett, hogy a sessio oly idealis felosztása a helységeknek, mellynek értelmét törvényben általánosan meghatározni nem lehet, mert a helységek körülményeihez képest országunknak még azon részeiben is nagyon különböző, mellyekben ezen kolcs eddig is divatozott. A szerkeztetésnek definitioja ez: Antiqua sessiónak vétetik mind az, a minek ház hely utáni járandóságai (postfunduales appertinentiae) vannak, s mellyről nem lehet bebizonyitani, hogy valaha telek nem lett volna.* Ezen definitio annyival inkáb elegendő, mivel szerintén eddig is igen sok arányositó perek szerencsésen vére hajtattak; s ahol ezen definitio a dolgot tisztába nem helyheztetheti, ott a telkek kolcsának helye úgy sem lehet, hanem a többi kolcsok segitségéhez kell folyamodni. – DEÁK azonban jelenti hogy megyéjében egyedül urbarialis telkek ösméretesek, azon idealis sessiok pedig névről sem ösmértetnek. És igy ő, s véle mások sokan épen nem értik a telek értelmét, ha már haza menvén, s minthogy részt vett a törvényhozásban, ezen törvény értelme felől megkérdeztetvén, azt megmagyarázni képes nem lészen: hogy lehet kivánni hogy mások, kik a törvényhozásban részt nem vettek, tisztában legyenek a törvény értelme felett. Meglehet, ugymond, hogy a mi gyengeségünk oka ezen nem értésnek, de miután az országban sok gyenge emberek is vannak, a törvénynek pedig olyannak kell lenni hogy értelme kétséget ne okozzon: kéri a RRket, alkossanak oly törvényt, melly ne legyen kitéve az ügyvédek csavarásainak, s a birák önkényének.
L. 410. l. 16. jegyzet.
A töbség azonban a szerkeztetésben kijelelt ösmértetéseket elegendőeknek találó. – Nem szükség itt az igen uj alkotásu urbarialis, sem pedig a már Verbőczy által is emlegetett nobilitaris vagy colonicalis telek* értelmének magyarázgatásával vesződni; mert a szerkeztetés kirekesztőleg sem urbarialis, sem nobilitaris telket nem ért, hanem világosan kimondja hogy oly telket ért, mellynek postfundualis appertinentiái vannak, s mellyről bizonyitani nem lehet hogy valóba telek nem lett volna. Ilyen telek pedig lehet urbarialis, lehet nobilitaris; bővebb magyarázatra szükség nincs. – Ebben a töbség megnyugodván, az inditvány el nem fogadtatott.
A Hármaskönyv I. 133. szerint a sessio nobilitaris közbecsűje három márka, a sessio jobagionalis-é egy.
Következett a 7-ik §. Ez a pusztákba (praediumokba) behozandó arányositásra nézve ugy rendelkezik, hogy itt is a netalántán bébizonyitható telek szám, vagy pedig a ramalitás, vagy végre a köz haszonvételek és terhek felosztásában gyakorlott szokás szolgáljon kolcs gyanánt.*
„In praediis pari ratione quottalitas possessorii adminiculis §. 3. et 4. designatis erit demonstranda, his vero deficientibus pro clavi proportionis deserviet usus §. 5. circumscriptus out vero sessionum numerus olim in antiquae coloniae loco praeexistentium seu iudicialiter, prout iacent, connumerandarum seu geometrice dimensurandarum.” (Proiecta, 48. l.)
DEÁK, BEZEBÉDY, DUBRAVICZKY itt ismét inditványba hozzák az egész actualis birtoknak kolcs gyanánt felvételét. Megmutatják hogy a helységekre elegendőeknek itélt kolcsak a pusztákban gyakran épen nem alkalmazhatók. Nem a régi telkek, mert vannak puszták, a mellyek soha népesült helységek nem valónak; nem a ramalitás, mert meglehet hogy egészen idegen jusbol ered a compossessorok birtoka; nem a köz haszonvételek és köz terhek, mert meglehet hogy amazok épen nincsenek, vagy ha vannak p o. a legelés, fajzás, makkoltatás, minden arány nélkül zavartan használtatnak; a köz terhek pedig, milyenek a subsidium s más ehez hasonlók, nem hold számra szoktak helységenként kivettetni, hanem (nem csekély rendetlenség uralkodván még e részben hazánkban) bizonyos idaealis számvetés szerint a jövedelem szokott telek számra reducáltatni; s a fizetendő illetőség e szerint nem minden helységre, pusztára külön, hanem ugyan azon egy személynek az egész megyében lévő vagyonára kivettetni. A mi a helységeket illeti, ott midőn az előszámlált kólcsokkal boldogulni nem lehet, felmarad az utolsó segéd mód, t. i. az intravillanumnak felvétele; de ez a pusztákra épen nem alkalmazható, s azért a szerkeztetésben sincs a pusztákra kiterjesztve, mert ezeknek nincs intravillanuma. Itt tehát semmi segéd mód sem marad, s a proportio sok helyekre lehetetlenné tétetik. Különben is miért vétetik helységekben kolcsnak az intravillanum? azért: mert e közt s a külső birtok közt különbség van, és azért, mivel a törvény az intravillanumot sark birtoknak, a külsőséget pedig appertinentiának tekinti; ezen nézet a pusztáknál egészen megszünik, mivel ott a birtoknak ezen különsége fen nem forog. Kérik tehát a RRket hogy a pusztákra nézve fogadják el kolcsnak az actualis birtokot oly esetekben, midőn a többi kolcsok nem alkalmazhatók.
RAVAZDY erőltetéssel vádolja az inditvány tevőket. Egyébiránt ugy ő mint SZLUCHA, RAGÁLYI és mások itt is az inditvány ellen szóllanak: Actualis disproportionált birtokot proportio clavisának venni, ugymond, annyit tesz, mint arányositás helyett a disproportiot még nagyobbitani. Hol a puszták ugy birattatnak, mint helységek appertinentiái, ott appertinentiák gyanánt fognak nézettetni. Egyébiránt lehetetlen hogy legroszab esetben legalább egy kőzöl kerülő ne találkoznék, kinek fizetésében a közbirtokosok bizonyos arány szerint részesültek, a mi kolcs gyanánt fog használtathatni.
BERNÁTH és FRIM pedig azt felelik: hogy a hol nem lehet ex usu tisztába hozni a dolgot, ot nincs más mód, mennyenek a felek ad viam juris.
VITÉZ ellenben: a mint ellene voxolt az inditványnak, midőn a helységek iránt lőn felhozva, mert nem képzelhetett esetet, mellyben a proportio e nélkül lehetetlen volna, ugy a pusztákra nézve igen is képzelheti a lehetetlenség esetét. Az inditványt tehát pártolja.
BENYICZKY hasonlóképen. Figyelmezteti a más értelemben lévőket, miképen magok azt mondják: hogy elegendő a köz terheket kolcsnak venni, már pedig mitől és mi szerint viseltetnek a köz terhek? bizonyosan csak az actualis birtok szerint. Az inditvány tehát belső érdemére nézve épen semmi különbséget nem tesz a dologban, hanem csak helyes igazságot eszközöl, mert a közös terhek kivetésénél nem tekintenek arra, valjon foglalásbol ered e valakinek birtoka, ellenben az inditvány szerint mind az, a miről foglalást bizonyitni lehetne, arányos osztály alá vétetnék.
Az inditvány azonban 25 megye, az Egyházi Rend s a Hajdu kerület voxával 21 megye s a Jász Kún kerület ellenére itt is félre vettetvén, a szerkeztetés jóvá hagyatott.*
Diaet. Extraser. 1834. CXIV.
Augustus 12-én s 13-án a proportianalis törvénynek többi §-ussai felett folytak a tanácskozások. – A 8-ik §.* világosb értelem okáért a szerént rendeltetett szerkeztettetni: hogy minden nemesi udvarház (curia) rendszerint két, legfeljeb három telekbe számitassék, ha csak bé nem bizonyitatik hogy több telkekből legyen ösze állitva.* – A 9-ik §. által a házankénti bormérés eltörültetvén, egyébiránt a csapszék haszonvétel is arányos felosztás alá vétetni rendeltetik.* – Erre nézve BUSÁN ellene volt a korcsmáltatási jus egyesitésének, s kivánta hogy ezt minden földes úr tetszése szerint gyakorolhassa. – SÁRKÖZY pártolá, mert a korcsmáltatást ugy tekintette mint a birtoknak mellékes haszonvételét; mellyel tetszés szerint élhet a tulajdonos. – BERNÁTH pedig MARCZIBÁNYIval egyetértőleg a szakasznak azon első pontját, melly az individualis korcsmáltatást általában eltörli, kihagyatni vélék, mivel lehet eset hogy valakinek jusa volt a korcsmáltatást házanként gyakorolni, használati jusát proportionalis perrel pedig elvenni senkinek sem lehet. A minek midőn azt vettetnék ellene, hogy a korcsmák sokasága az erkölcstelenséget neveli, Bernáth feleletül adá: hogy ő nagyon szeretné ha minden korcsma helyett egy erkölcs nevelő intézetet lehetne állitani, s ez tulajdon azon jövedelmet hozná be, mellyet a korcsmák adnak, de ilyes dolgok a lehetetlenségek sorába számithatók.
Curiae autem nobilitares, nisi probetur easdem a pluribus conflatas esse, in regula ad duas et pro ratione adjunctorum ad summum tres sessiones assumentur. (Proiecta, 48. l.)
A kerületi javaslatban ez a pont igy alakult: „Quaevis curia nobilitaris in regula ad duas et pro ratione adjunctorum ad summum tres sessiones assumentur; nisi probetur eandem e pluribus sessionibus conflatam esse.” (Diaet. Extraser 1834. CXIV.)
Proiecta, 48. l.
A töbség azonban különösen a kényelmes fogadók épitésére elegendő értékkel nem biró kisseb birtokosak tekintetéből is az arányozás mellett maradott, igazságtalannak vélevén hogy a korcsmáltatásnak közös jövedelméből egyik földes úr a másikat ugy szólván egészen kirekeszthesse.* – A házankénti korcsmáltatás ellen PALÓCZY különösen még azon tapasztalási adatra is figyelmeztetvén a RRket, hogy ilyes helyütt Israel nemzetsége elszaporodván, a föld népe közönségesen tönkre szokott jutni.
A kerületi javaslat szószerint megegyezik az országos bizottság által előterjesztett szöveggel. (Diaet. extraser. 1834. CXIV.)
A 10-ik §. azt rendeli: hogy a proportio sikereztetésére szükséges az egész határt commassálni, magában értetődvén hogy a postfundualis appertinentiák nem lehetvén proportio tárgyai, az illető birtokosoknak ismét tulajdon azon mennyiségben, vagy hason értékben, s a mennyire lehet egy tagban fognak kivágattatni.
A commassatio érdemére nézve DÓKUS figyelmezteté a RRket hogy a szőlők, mint kiegyenlitést épen nem szenvedhető különös industrialis birtokok commassatio és tagos osztály alá nem tartozhatnak, kivánván azokat világosan ki is vétetni; melly inditványt KÖLCSEY a Tiszai vármegyékben lévő, s a szőllőkkel e részben egy cathegoriába helyhezhető szilvásokra és gyümölcsösökre is kiterjesztett. Némellyek mint p. o. RAVAZDY ellene volt az inditványnak, s ugy vélekedtek, hogy miután már valaki száz esztendeig birt egy szőllőt termékeny jó helyütt, igazság hogy annak használlásában már a másik földes úr is részesitessék, ki eddig oly szerencsés nem vala; ámbár ő nyilván kijelenti hogy Zemplén vármegyének elhiresült szőllő hegyeit épen nem irigyli. – ANDRÁSSY ellenben úgy vélekedett, hogy az inditvány már magában a szerkeztetésben tagadhatlanúl ben értetik; mire BERNÁTH azon megjegyzést teszi, hogy már csak ezért is szükség világos emlitést tenni az inditványrol, mert vannak kik nem úgy látják a dolgot, p. o. Bihar vármegye követe, a ki egyébiránt talán inkább irigylené Esztergom követének individualitását, mint Zemplénnek nectárt termő hegyeit. De a szólló követ Esztergom érdemes követének individualitását Ungh vármegye Rendeinek törvény gyanánt elő nem mutathatja; s magát az érdemes követet törvény helyett magával haza nem viheti.
Szó töbséggel tehát a szerkeztetésnek harmad napra történt rostállása értelmében is az végeztetett: hogy az egyvégtében fekvő szőllők, szilvások, és gyümölcsös kertek, mellyekről nem lehet bizonyitani hogy közös területen épültek, ha csak egyébiránt a határ öszetagolásának természeti fekvésök miatt akadályúl nem lennének, a commassatio alól kivétetnek.*
A kerületi javaslat végleg megállapított szövege, a tárgyalásokon elhatározott betoldásokat aláhúzással jelölve, a következő: „Ad effectum proportionis necessaria est extravillanorum totius terreni atque adeo antiquarum etiam postfundualium appertinentiarum commassatio, exceptis vineis, prunelis et pomariis in una contiguitate protensis, quae e respectu situs commassationi reliquorum extravillanorum impedimento non sunt et de quibus id, quod in plage e communi occupata plantatae sint, doceri non potest; eo alioquin subintellecto, quod subinde tenuta haec, tamquam obiectum adproportionatiomis constituere nequentia, respectivis possessoribus in eadem iterum quantitate vel aequivalenti et uno, quantum fieri potest, corpore excindi, reliqua vero universa territoria ia beneficia iuxta stabiliendam clavim dividi respectiveque utriusque ordinis quottalitates cuilibet compossessori pro privativo usu assignari debeant.” (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A 11-ik §. azt rendeli, hogy ahol a kiterjedés megengedi a legelő is fel fog a köz birtokosok között osztatni. BEZERÉDY a legelőnek felosztását nem akarta a kiterjedés feltételének alája vetni, mert úgy vélekedett, hogy az egyenesen folyik a tulajdon idaeájábol, melly nagy és kis birtokra nézve különbség nélkül azt kivánja: hogy illető tulajdonát kiki magánosan, s más kényétől függetlenül használhassa. – PALÓCZY feleletül kérdés: mikép fogná Tolna követe a legelőt felosztani oly nemesi helységekben, mint minő Borsod vármegye kebelében találkozik, ahol egy házhelynek 1/142-ed részét három testvér osztatlan állapotban birja? – A Tolnai inditvány el nem fogadtatott.*
Az országos bizottság javaslatának 12. §-át, amely a jobbágyok szántó, rét és legelő részének kihasítását és biztosítását rendeli el, stiláris változtatással, 13. §-át pedig, amely az utólag alakított jobbágytelek kérdését tárgyalja, szószerint fogadta el a kerületi ülés. (Proiecta, 48. l., és Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
A 14-ik §. igy szóll: „Épségben maradvány az erdők conservatiójárol alkotott 1807: 21. t. cz.* a legeltetés, makkoltatás, és más haszonvételek kit kit csak kivágandó* erdő részében fognák illetni”.
A törvénycikk 19 pontban részletesen intézkedik az erdővédelem felől.
Helyesebben: kihasítandó.
DÓKUS jelenti, hogy Zemplén Rendei az erdőt 200 hold kiterjedésnél kiseb rátákra természetben felosztatni jónak nem látják, mert azt tekintik azon legcsekélyeb mennyiségnek, mellyet az erdőszség szabályai szerint lehet pusztulás nélkül használni.
MADOCSÁNYI hasonlót kiván, s emlékezteti a RRket hogy a felföldi fenyves erdők állapotja más erdőktül egészen különböző tekintetbe jön, – ezekben a legelőt lehetetlen egy helyre állandóan szoritani, mert a sarjadéknak árt a legeltetés, a felnőtt fenyves erdőben pedig nincs legelő. Ezen erdők teszik a felföldnek egyetlen egy kincsét, melly hogyha a forestralis culturát el nem fogadható részekre osztatik egészen elpusztul s pusztultával a földnépe is ugyszólván egyedüli keresetétől megfosztatik.
KÖLCSEY: Béereszkedik annak mutogatásába, hogy az 1807-iki törvény az erdő conservatio czéljának nem csak meg nem felel, sőt inkáb a pusztulást előmozditja. Különösen pedig a privát erdőkben elkövetni szokott kicsapongásokra ellátása nincs is kiterjesztve.* Az ily erdőkben történő kicsapongások ekkorig a 3-ik rész 33-ik czimje következésében* a tetten kapott jobbágy szekerének, s marhájának elvételével szoktak büntettetni, mit a szokás nemes ember ellen is kiterjesztett, de siker nélkül: mert ez magát töbnyire erőhatalommal vonja ki a büntetés alól, melly esetben azután hosszas privát violentialis per* az orvoslásnak egyetlen egy módja, ez nem felel meg a czélnak, a földes urnak engedett ön hatalom pedig ellenkezik a törvényhozás tekintetével. Ő nem látja által, hogy ha tolvaj az a ki lovamat el lopja, ha pedig a lopás erőszakkal egyesül akkor rabló, miért ne nevezzük tolvajnak, vagy rablónak azt, a ki fát lop?
A törvénycikk 18. §-a ugyan testi büntetés és a kár megtérítésének terhe alatt tiltja a jobbágyoknak, hogy az erdőt önkényesen kiirtsák, azonban világosan községi erdőkről intézkedik, amint ez kitűnik további felhatalmazásából, hogy az eféle területet a földesúr minden ellenszolgáltatás nélkül visszaveheti.
A Hármaskönyv III. 33. 5. §. szerint a jobbágy ily esetben elveszti mindenét, ami nála van, továbbá köteles homagiumot fizetni.
Nemesek közti „violentia” vagy kisebb hatalmaskodás esetében, ami a perek leggyakoribb válfaja (Kelemen i. m. 1221. s köv. l.), az alispán volt a bíró.
PRÓNAY ezen észrevételeket az erdők conservatiójának majdan a nemzeti gazdálkodás sorában előfordulandó tárgyára* tartozandóknak véli, – itt azonban, nehogy előre is jóvá látszassék hagyatni az 1807-ki törvény, annak emlitését a szakaszbol kihagyatni gondolná. – De feleletül adatván, hogy ha ezen törvény idővel megváltoztatnék, a viszalépés jusánál fogva* majdan itt is kitörültethetik; a szerkeztetés ugy a mint áll jóvá hagyatott.
A kereskedelmi albizottság közgazdasági javaslatainak 7. articulusa szól „de sylvis et earum defectu suppleendo.” (Relatio sub deputationis commercialis circa objecta oeconomiae publicae. Budae, 1829. 23. s köv. l.)
A rendek fenntartották maguknak a jogot, hogy a bizottsági munkálatok tárgyalása során a már elfogadott határozatokra az ujabbakkal való egyeztetés céljából a végső királyi megerősítés előtt még visszatérhessenek. (V. ö. Iratok, I. k. 230. s köv. l.)
Augustus 14-én kerületi ülés. Elnökség az előbbeni.
Folytattatván még a proportionalis törvényczikkelyből hátra volt szakaszok,* a 16-ik §-ban* DUBRAVICZKY inditványára világosabban betétetett hogy arányositást kivánni minden egyes közbirtokosnak jusa van,* – DEÁK inditványára pedig, hogy a közbirtokosok beidézésén nézve az 1807: 21-ik t. cz. 12-ik §-usa az arányositó perekre is kiterjesztetik.*
A nem említett 15. §., amelyek a kerületi ülés változás nélkül fogadott el, megállapítja, hogy abban az esetben, ha az egyik közbirtokos jobbágyokat telepített le a közös földón, a telkek az ő tulajdanában maradnak ugyan, azonban birtokos társait kárpótlás illeti meg. (Proiecta, 49. l.)
Ius proportionem petendi compossessoribus tanpetit, pro talibus autem habendi sunt ii, qui in quocunque beneficio communionem reservando aut actualem aut eorum, quos in intravillano repraesentant, usum docere possunt et in lite hoc proportionali oppositione non admissa, expensae a proportione possessorii communes esse debent. (Proiecta, 49. l.)
A határozatnak megfelelően a szöveg így módosult: „Ius proportionem petendi cuivis compossessori competit.” (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Az országos bizottság által javasolt szöveghez a kerületi ülés tehát a következő mondatot csatolta: „Quoad evocationem vero compossessorii dispositio articuli 21. §. 12. enni 1807. ad proportionales quoque processus extenditur.” (Uo.) – Az említett törvénycikk szerint a közbirtokossági erdő miatti perben csak a tényleges bittokosokat kell megidézni, azok számára ellenben; akik bármi módon jogot formálnák reá, elég helytartótanácsi körlevélben kihirdetni a per határnapját. Ők a perbe, végleges befejezéséig, bármikor beavatkozhatnak, ha azonban ezt elmulasztották, a végrehajtást ellenállással nem akadályozhatják.
Ezen §-usban arrol is lévén emlités: hogy proportionalis perben az oppositio* meg nem engedtetik, a költségek pedig birtok aránya szerint közösen viseltetnek – ALMÁSY jelenti: hogy Heves v[ármegye] Rendei a régi sötét időknek jelenszázadunk szellemével ösze nem férhető durva maradványát, – az oppositiót – egészen eltörülni kivánják, hogy tehát az arányositó perre nézve kimondatván hogy helye nincs az oppositionak, ez áltat más perekben indirecte megállapitatni látszassék, kivánja annak megemlitését kihagyatni s e tárgyat egész terjedelmében a perlekedési rend szakaszára halasztatni.* A különben közös költségekre nézve pedig világosan kitétetni: hogy midőn nem tudván a felperes aránytalan használatot bizonyitani, a proportiónak helye nem találtatik, ekkoron minden költségeket maga tartozzék viselni.
A perorvoslat középkori módja, célja pedig a végrehajtás megakadályozása. A tényleges fegyveres ellenállásból alakult ki, azonban a XVIII. században a végrehajtást szenvedő fél már csak kardnak vagy botnak a felmutatásával jelentette ki, hogy opponál. A szimbolikus ellenállásra a végrehajtás elmaradt s az opponáló fért a bíróság megidézte, hogy okát adja ellenállásának.
Az oppositiot a jogügyi bizottság a perrendtartás reformjáról előterjesztett munkálatának XXVI. sectiojában (372–396. §.) tárgyalja. (Proiectum ordinis processualis, per regnicolarem deputationem articulo 8:1827, exmissam, elaboratum. 57. s köv. l.)
DUBRAVICZKY kivánta, maradjon ben annak megemlitése, hogy e perben nincs helye az oppositiónak; mert ha általánosan eltörültetik, a visza lépés jusánál fogva ki lehet majd törülni ittenni emlitését, különben legalább itt fog a kivétel állani. – Ebben a RR megnyugodtak. – SZENTPÁLY a szegényebb közbirtokosoknak is módot ohajtván nyujtami a költséges proportionalis per elinditására, kivánta: hogy a per költségek fedezésére a regale beneficiumok jövedelmei sequestráltassanak. – Ezen inditvány el nem fogadtatott.
PALÓCZY figyelmezteti a RRket, hogy van eset, midőn a proportio behozatott, de valamelly határbeli beneficium közre hagyatott, vagy a hatarnak felmérése avagy tagos osztály nélkül lőn az arányositás béhozatva, vagy végtére a birtak azóta ismét zavarba jött; kivánja tehát hogy ezeknek orvoslását, szóval a már be végzett proportionalis pernek a mostan megállapitott elvekhez alkalmaztatását eszközlésbe venni minden közbirtokosnak jusa legyen. Ne hogy azonban a perlekedésnek ezen megujitásával visza élés történjék; ha csupán vexa* végett látszatnék a per indittatni, a Felperes ne csak ne kivánhassa költségeinek arányos visza téritését, de az alpereseknek kárpotlással is tartozzék.
Zaklatás.
Ezen inditvány következésében DUBRAVICZKY azt kivánta hogy a proportioba becsúszott kisebb hibák megigazitására, vagy pedig a kölcsönös elszántogatások által ismét némi zavarba jött birtoknak a már meglévő határ föld abrosz szerint ujabbi rendbehozására pert inditani szükség ne legyen, hanem ez a plana successio* hasonlatossága szerint rövid politica uton eszközöltessék.
A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak „de divisione inter fratres in casu planae successionis suscipienda” szóló XIII. cikke úgy rendelkezett, hogy a testvérek és unokatestvérek közti osztályt nem bíróság, hanem a megye közgyűléséből kiküldött bizottság ejti meg. (Proiecta, 26. l.)
BERNÁTH és DEÁK a proportionalis perbe ne talán becsuszott hibákat megkülönböztetni szükségesnek vélik. A perben történt hibát, p, o. midőn valaki megmutatja hogy a ramalitás roszúl számitatott, s ez által magát a proportio kolcsát veszi vitatásba, az ily hibát perrel lehet csak megigazitani; az executiokon történhetett hibákat szintén csak azon az uton fog kelleni orvosolni, melly a birói végrehajtás hibáinak orvoslása véget általonosan ki lesz rendelve. Végre a mit executio után egyik birtokos a másiktol elfoglalt, vagy elszántogatott, az többé nem proportio tárgya, hanem a violentialis és repositionalis törvények* ellátása alá tartozik, mellyeket ha mostani helyheztetésökben a RR czélirányosaknak nem vélnének, annak idejében megváltoztatni hatalmukban lesz.*
Az erőszakos birtokfoglalások jóvátételét a megyei hatóság bekapcsolásával az 1842:22, és 1807:13. tc. (de repositione violenter eiectorum) szabályozta.
Amidőn a törvényjavaslatnak 52. és 54. cikke (De violentia et eius poena, Articuli 22:1802. et 13:1807. de repositione violenter eiectorum conditi, uberius explanantur) tárgyalás alá kerülnek. (Proiecta, 98., 103. l.)
DUBRAVICZKY azonban az általa felhozott esetben rövideb uton kivánna igazságot eszközöltetni, mert a repositionalis törvényt czélirányosnak nem tartja. – Véleményében PRÓNAY és SÁRKÖZY is osztoztak, állitván: hogy minden foglalásokat a legrövidebb uton kivánának orvosolni. – Ezen ohajtásban TARNÓCZY is megegyezett, de épen azért mivel minden privativus birtoki foglalás ellen legrövideb utat kiván; a közbirtokos és nem közbirtokos által véghez vitt erőszakoskodás, vagy vigyázatlan foglalás orvoslása közt különbséget tenni, vagy a közbirtokosokrul itt külön rendelkezni, annál inkáb nem akar, minthogy az a mit egy magános ember, más magános birtokábol elfoglal, a csupán közös határbeli haszonvételeket tárgyazható proportionak tárgya nem is lehet. – Voxok töbségével tehát elhatároztatott, hogy az ily foglalások a repositionalis tárgyban határozandó intézet alá essenek.
Most már PALÓCZY inditványa következésében FEKETE ezt hozta javallatba hogy midőn a proportio béhozatott, vagy a kolcs felől semmi kezdés nincs, foglalások pedig fen nem forognak; ilyes esetben a commassatiónak és tagos osztálynak behozatala végett pert inditani szükség ne legyen; hanem ez a plana successiohoz hasonló rövid uton végrehajtassék.
Hogy a már béhozott proportiónak a jelen törvényben megállapitott elvekhez alkalmaztatását, nem különben a commassatiónak és tagos osztálynak oly helyekben is, hol a propoitio már megtörtént, behozatalát kivánni szabad, sőt hogy ennek eszközlésére a közbirtokosok töbségének megegyezése sem szükséges, hanem bár nelly egyes compossessornak akaratja elegendő; e részben úgy szólván közönséges volt a RRnek megegyező értelmök; csupán azon út felett mellyen a commassatiónak ily esetben végre hajtatni kellessék, folytak némi vitatások. – Kik a rövid politicai utat pártolák ugy vélekedtenek, hogy perre s biróra csak akkor van szükség, midőn enyim s tied forog kérdésben, ellenben midőn a határbeli haszonvételeknek arányositásárol szó nincs, hanem csak arrol, hogy a mit már biróilag megitélve kiki magáénak nevez, az aként rendeltessék el, hogy tennen birtokának mindenki szabad tetszése szerénti hasznát vehesse; ez nem per, nem birói ellátás tárgya, hanem inkáb egy oly köz hasznú intézet, melly a még egész Europában nem létező Codex agricolaris hijányát pótolja, s mellynek behozatalát a legkevesb nehézségekkel járó, legrövidebb uton eszközölni minden köz érdek egyaránt javasol. Nemzetünkben különben is önként nyilatkozik azon irány, hogy a per utjára tartozó ügyek küldötségek közbenjárásával rövideb uton intéztessenek el; melly önként fejledező nemzeti szellemet inkáb előmozditva vezetni, mint elfojtani kellene. Különben is az ily commassationalis osztály miután kólcsrol, birtok elvételről s más hasonlókrol szó nincs, egy részröl semmi nemü birói kérdést nem foglal magában, más részről pedig ha per útjára utasitatnék is; csak ugyan a törvényszék küldötjei által a hely szinén lehetne végrehajtható, jobb tehát azt minden kerület nélkül egyenesen ide utasitani, annyival inkáb: mert per utján a biró csak a felett itélhetne, ha valjon lesz e helye a commassationak, vagy nem? e felett pedig itélnie nem lehet, mert meg van határozva hogy commassationak és tagos osztálynak meg kell lenni, mihelyest azt egy közbirtokos kivánja.
Más oldalrol ellenper azon ellenvetés történt: hogy a commassatio minden esetre oly dolog, melly a tulajdon idaeájába bevág; azt tehát csak igy könnyedén egy politicai küldötség hatalmával elintézni annál kevésbé lehet, mert az épületek, javitások becslése, a diverticularis szélttagolás,* a minőségnek mennyiséggel kiegyenlitése s más ehez hasonlók oly fontos kérdések, mellyek a legtökéleteseb kihalgatást és legpontosab eljárást méltán megkivánják. Mind ezekre pedig birói hatalmat adni egy gyülési küldötségnek, mellyet megegyezésem nélkül neveznek, mellyet birámnak nem nevezhetek, mert választásában részt nem vettem, s mellynek határozatjátol mind e mellet is még csak felsőb biróra se hivatkozhatok, ily ellátást rendelni az igazság, és a tulajdonnak minden önkény ellen méltán várt oltalma meg nem engedik, a szükség pedig nem kivánja, mert hatalmukban fog áltani a RRnek oly intézeteket tenni, hogy a commassatio per utján is mihamaréb végre hajtathassék. – Ezek szerint Feketének inditványa 16 voxal 22 ellen kiseb számban maradván, abban történt a megállapodás: hogy a commassationak, és az illető ráták lehetőleg egy tagban kivágatásának ugyan csak proportionalis per utján, akármellyik közbirtokos kivánságára elhatároztatni, s a megállapitott elvek szerint végrehajtatni kelletik, oly helyeken is, mellyekben az arányositás már béhozatott, vagy hol az arány kolcsa felett a közbirtokosak közt semmi kérdés fen nem forog.*
A dűlők felosztása.
A határozatot Pálóczy mint a törvénycikk-javaslat 17. §-át így fogalmazta meg: „Commassatio respectivarumque ratarum, quantum fieri potest, in uno corpore excisio illis etiam in locis praeattacta proportionalis processus via quocunque compossessorum desiderante decernenda, eonformiterve ad praestabilita eatenus principia in effectum deducenda erit, in quibus proportio iam introducta est out ubi circa clavim proportionis inter compossessores nulla occurrit controversia, eo ceterum diserte declarato, quod commassationi simili atque segregationi reflexe ad idem terrenum simplici duntaxat vice locus dari possit.” (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Augustus 15-én ünnepi szünet.
Békésnek új követe, Szombathelyi Antal megérkezett.
