Az augusztus 19., 21., 22., és 23-i kerületi ülésekben a tizeddel kapcsolatban elhangzott viták részletesebb ismertetése: [I.] El…
Az augusztus 19., 21., 22., és 23-i kerületi ülésekben a tizeddel kapcsolatban elhangzott viták részletesebb ismertetése: [I.] Eltöröltessék-e a tized? Végzés: nem. [II.] Kötelező legyen-e a megváltás? Végzés: igen. [III.] A megváltás kulcsáról az országgyűlés, vagy a megyék határozzanak? Végzés: az országgyűlés.
Posony, Augustus 27. 1834.
[I.] Egész terjedelmökben közlőttem ugyan a dézma tárgyának napi rendre kerültével közbe jött első napi vitatásokat, s a következett napok végzéseit, meg kell még is némellyeket jegyeznem, mellyek a közlöttek nyomában előadattak:
PFANSMID a dézmának megtartása mellet szólván felhozta: hogy a szepességi nemesség, miután 200 esztendőkig folyvást tartó viszálkodásban volt a dézma miatt, 1764-ben az országgyüléséhez folyamodott, kérvén magát az illető Clerusnak ezen a nemesi kiváltságokkal ellenkező követelésétől feloldoztatni.* És ámbár a szepességi nemességnek ezen kivánságát a nemesi rendnek hazánk minden részeiben egyenlő privilegialis szabadsága erősen támogatta légyen is, az Ország Rendei mindazonáltal oly szentnek és sérthetetlennek tekintették a Clerusnak dézmaszedési privilegialis tulajdonát, hogy a felvetett kérdésnek elitélésébe bocsájtkozni teljeséggel nem akartak, és Szepes vármegyének Rendeit a törvény utján utasitották.* Igaz ugyan hogy a Főtörvényszék itélete felmenti Szepes megye nemességét, a nemesi kiváltságokkal ellenkező dézma adás kötelességétől,* mindazáltal 1764-ki törvényhozó őseinknek fényes példája megtanitá Szepes Rendeit, hogy kinek kinek tulajdonát királytol koldusig sérthetetlen tiszteletben tartsák, s nem is gondolja hogy a dézmát teljes kárpotlás nélkül eltörülni kivánhatnák a K és RR, midőn Anglia, az emlegetni szeretett hires Anglia magát az emberiséggel ellenkező rabszolgaságot is csak úgy törlötte el, hogy a rabszolgák tulajdonosinak 200 millio ft kárpótlást rendelt.* Miután pedig a kárpotlás ideája hason értéket foglalna magában, annak meghatározása pedig itt nem történhetnék, a megválasztást Széchenyink gondolatja szerint is* szabad alkura bizatni kivánja.
Az ügy Szepes megye panaszára már 1722-ben szerepelt az országgyűlés előtt, 1751-ben viszont a szepesi káptalan panaszára foglalkozik vele az országgyűlés, míg végül 1765-ben a törvény útjára utasítja a. feleket. (Országos Levéltár, Archivum Regnicolare, Lad. M Fasc. V. 61., Fasc. EE. 205, 210, Fasc. KKK 86.)
„Ad forum productionis privilegiorum” az 1765:14. tc.-kel.
1769 június 3.-án kezdődött meg a per és 1773 szeptember 20.-án hirdette ki a hétszemélyes tábla a megye javára szóló ítéletet. (Országos Levéltár, Curiai Levéltár, Processus Tabulares Nr. 4065.) Az ítélet foganatosítása ellen a szepesi káptalan repulsioval élt, mire a megye „ad dandam repulsionis rationem” 1774 február 28-án újabb pert indított, amely 1775 szeptember 2-án ismét a megye javára szóló ítélettel végződött. (Uo. Processus Tabulares Nr. 4107.)
Az angol kormány 1830-bon felszabadította a korona tulajdonában lévő rabszolgákat, 1833-ban pedig szabad bérmunkássá deklarálta a gyarmatok 800.000 rabszolgáját s az ültetvényeseket 20 millió forinttal kártalanította.
A Hitel-ben Széchenyi nem tett különbséget földesuri kilenced és egyházi tized közt, fejtegetései pedig annyira általánosak voltak, hogy Gr. Dessewffy József Taglalat-jában joggal következtethette, hogy a kárpótlás nélküli megszüntetés hive. (Gróf Széchenyi István összes munkái. 11. k. Hitel. A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta ifj. Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 1930. 351., 564, s köv. l.) Válaszul Széchenyi a Világban kijelentette, hogy a kárpótlás nélküli eltörlést „szinte mennyekbe kiáltó igazságtalanságnak” tartja, a megváltás módjául pedig a felek szabad megegyezését ajánlotta. (Szily K.: Gróf Széchenyi István munkái. Budapest, 1904. II. sorozat. I. k. II. rész. 89. s köv. l.)
Ez után még GHICZY szóllott, s a dézma váltság iránt már ekkorig kötött szerződéseket (kivévén mindazáltal a bankó világban kötötteket) épségben hagyatni kivánta. – Mire a vitatások folytatása más napra halasztatott.
Augustus 20-án ünnep szünet jövén közbe, – August. 21-én szintén Deák, és Markovics elnökségök alatt a vitatások folytatattak. Ezen napot töbnyire kölcsönös czáfolgatások húzták ki. – Első szóllott
MARCZIBÁNYI az Esztergom v[árme]gyei égis Egri káptalani követek ellenvetéseit* czáfolgatva. – Elhiszi ugyan hogy a dézma hasznos maradványa a régi századoknak, de csak a papoknak hasznos. Ellenben azt hogy szerencsétlen azon ország, mellyben a lakosok magok fizetik papjaikat, el nem ösmeri. Hazánkban 3–4 millió ember hasonló helyzetben van, azért még is csak nem lehet szerencsétlennek mondanunk. Sőt nyilván valja: mi képen nagyob bajnak és szerencsétlenségnek hiszi azt, midőn a hivek épen semmi viszonyban, semmi ösze köttetésben sem állanak papjaikkal, mert ott ezeknek érdeke egészen el van választva a közérdektől, honnan minő bajok következhetnek? kiki, könnyen számitgathatja. Abban sem tart egyet Andrássyval, hogy ha nem forditatott a dézma a kitüzött czélra, ebből a kötelesség teljesitésére szoritás, nem pedig eltörlés következik; sőt ugy hiszi hogy ha valamely administrator századokig nem, vagy rosszúl teljesitette a maga kötelességét, legméltób jusa támad a törvényhozásnak tőle a beneficiumot elvenni. Sajnálja végre hogy az Egri káptalan követe ugy szóllott, mint Cicero pro domo sua, sajnálja, mert azt tanulta hogy természet, status és kereszténység törvénye szerint mindenki, de leginkáb az Egyházi Rend tartozik az igazságot védeni, az igazságtalanságot elnyomni, bár tennen magára kár, bár haszon következzék belőle.
Andrássy és Frimm felszólalásait elv. 432. és 442. l.
ANDRÁSSY: A Cicero pro domo kifejezést oly értelemben veszi hogy az Egyházi Rend mostani tagjai tartoznak az utánok következőknek jusait is védeni, s miután a dézmának az egész Egyház a tulajdonossa, eggyes papok pedig csak haszonvevők, az egészről lemondani senkinek hatalmában nincs. – Felvévén továbbá a dézma ellen szólott követek előadásait, azokat rendre czáfolgatja. Különösen megemliti, hogy az ujab Europai constitutioknak ujab ideai igaz ugyan status vagyonának tekintik az Egyházi Rend javait, de nálunk ezen elvet mind addig, mig uj constitutiót nem alkotunk, felállitani nem lehet, a mint hogy 1807-ben is, midőn azon idaea nálunk legelsőben meg emlitetett,* köz visszatetszéssel fogadtatott. Nem is gyengiti az Egyházi Rendnek tulajdonosi jusát azon körülmény, hogy a dézmához különös kötelesség van csatolva, s azt egy vagy más pap talán nem teljesitette, mert hiszen a nemesi birtokhoz is hozzá van a hon védelmének kötelességé csatolva, de azért hogy az utóbbi 30–40 évek alatt ezen kötelesség tán nem egészen teljes mértékben teljesitetett, ki merné állitani, hogy el lehet venni a nemesség birtokát!! Nagy visza tetszést okozván a szónoknak ezen mondása, megjegyzé, hogy arra ugyan nehéz, vagy épen lehetetlen lesz a felelet. De azt sem ösmeri el, hogy a Magyar Egyház szerfelett gazdagon lenne dotálva, mert hivatkozhatnék a leghireseb Statisticus irókra, kik megmutatják, hogy a Magyar Clerus a legroszabbul dotáltak között harmadik helyen áll, s közép számvetéssel nem esik több jövedelem egy főre 1400–1500 ftnál, midőn Angliában minden főre 34.000 ft jut. Azon állitást tehát, hogy az Egyházi Rendnek nincs a tizedre szüksége, minden számvetés nélküli puszta mondásnak nyilatkoztatja.
A kérdés az 1807. évi országgyűlés naplójában nem szerepel, vsz. kerületi ülésben kerülhetett szóba.
RAGÁLYI: Oda voxol, hogy mivel a tized jövedelméhez kötött banderialis kötelesség megszünt, szünjék meg a tized is. Egyébiránt beszédje elején mindjárt felveszi Andrássynak a nemességtől vett s czáfolhatlannak állitott argumentumát. Megfeleltek, ugy mond, már erre atyáink diplomaticus uton, soha senki ellen mondásával nem gyengitett 1790-i felirásukban, midőn azt mondák: Victi Caroli benigno regimine, obliti injuriarum, labentem jam jam Theresiae Thronum copiosi sangvinis effusione sustentarunt.* Hivatkozik a legközelébi franczia háboruk idejére, mint ösmérte légyen meg királyunk, hogy a magyar nemesség most is oly kézséggel teljesitette kötelességét, mellynél nagyobbat soha atyáink se mutattak. És ha nem volt is tökéletesen felkészülve, annak bizonnyal a magyar nemesség nem oka, hanem azok okai, kik huzamos idő óta elvontak a katonai gyakorlásoktul. De ily gyakorlatlan állapotban is megfelelt a felkelő sereg azon czélnak, mellyre kiállitatott, mert felálására csak hamar béke következett. Ha valjon a fegyverben állás imponált e ennyire, azt nem vitatja, de az csak ugyan igaz, hogy ami sem sikereseb, mint midőn azt látja hogy a meghoditani szándékozott ország lakossainak tömege, polgári alkotványához hiv ragaszkodással viseltetik.
Az 1790/91.-i országgyűlés felirataiban nem szerepel az idézett mondat.
SÁCHY szombathelyi káptalan követ, nem szóll mint Cicero pro domo sua. Mert ámbár az Isteni Gondviselés egyházi karba helyheztette légyen is, igaz hazafi, és nemes lenni meg nem szünik. Ezen szempontbol szóll tehát s a dézmát mint privilegialis tulajdont védelmezi, állitván hogy azt eltörülni annyit tenne, mint minden privilegiumokat, s igy a nemesi Rendnek privilegiumait is ingadozásba hozni, s hiszi, hogy mig az Isten a magyar nemességet privilegialis állásában megtartja, a dézmának eltörlése mindég igazságtalan lesz.
ACZÉL az Esztergomi követ előadásait nem látja megczáfolva lenni. Nem vitatja, mennyire terjeszkedhetik az alkotványba becsúszott hibák orvoslása végett öszehivott diaetának hatósága, csak arra tesz emlékeztetést, hogy az Egyházi Rend egyenlő privilegiumokkal bir a Nemesi Rendel, ezen privilegiumok öszevéve teszik Constitutiónk alapját, melly alap ellen az 1741: 8. czikely szerint az országgyűlése nem is rendelkezhetik.* – Tagadjuk, ugymond, hogy a dézma tulajdona lenne az Egyházi Rendnek, s még is felszólliták az Egyházi Rendet: hogy mondjon le jövedelméről. Ha nem tulajdona, le sem is mondhat, minek tehát azon felszóllitás? – A szólló követ igen is tulajdonnak tekinti a tizedet, de nem általános tulajdonnak, hanem feltételhez és kötelességhez csatoltnak, épen úgy mint a minő tulajdon a nemesi birtok. – Desőffynek felelve tagadja hogy Ő Felsége törlötte volna el Banátusban a tizedet; mert a török birtok alatt dézmát bizonnyal nem adtak, a mi tehát nem volt, azt eltörülni sem lehetett. És ámbár Békés követének mondása szerint a püspökök már háborúba nem mennek, – nem is oda valók, – mind az által, a haza védelmének kötelességét az 1715: 8. czikely következésében megváltozott rendszer szerint valamint a nemesség, úgy ők is teljesitik, s a törvényesen kiszabott insurrectionalis és subsidionalis terheken kivül azon czélra még különösen is fizetnek.* Továbbá az 1791: 26. czikely által eltörlött stolaris és lecticalis jövedelmektől vett hasonlitást erőtelennek nyilatkoztatja, mert amazok privát jövedelmet tettek, a tizednél pedig köz czéloknak fedezése forog fen. Bizik a nemzetnek azon characterébe, melly az alkotvány iránti hiv ragaszkodásban mutatkozik, és ha valaha, épen most tartja szükségesnek, hogy a privilegialis karzatok egymás jusai fentartására egyet értsenek; most, midőn Europa példája szerint, a sötétben lappangó hydra az az: liberalismus, mindennek elnyelésére törekszik.
A törvénycikk, amelyre az országgyűlés folyamán a felszólalók ismételten hivatkoztak, azokat a törvényeket, amelyek a rendek alapvető jogait és kiváltságait biztósítják, tárgyalás alá sem vehetőnek nyilvánítja.
A katolikus püspökök, apátok és prépostok papi segedelem, subsidium ecclesiasticum címen fizetett s eredetileg a várak építésére szolgáló adójáról van szó. Fényes Elek szerint (i. m. III. k. 17. l.) mintegy 50.000 frtot tett ki.
Erre voxolás közben TARNÓCZY megjegyzés: Mi okra nézve keresi Arad követe sötétségben a liberalismust? Meg nem foghatom. A liberalismus nem rejtezik sötétségbe, úgy tartom itt e teremben nincs sötét, s én a liberalis nevezettel magam magamat tisztelvén, kérem Arad követét, ne keresgesse sötétben a liberalismust, itt e világos teremben forditsa reám szemeit, s kivánom egyébiránt bár a hydrának száz torkával birnék, hogy hazám boldogságát akadályozó minden elő itéleteket egymás után elnyelhetnék.
Szóllottak még a dézma megtartása mellett Németh (Posonyi követ) ás Almásy. – Mentől olcsób megváltás mellet SZALOPEK, ki egyéb iránt axiomának valja, hogy a Statusi feltételhez kapcsolt tulajdonrol rendelkezni, s a feltételnek megszünésével végkép el is törülni, a Statusnak tagadhatlan jussa. – Végre pedig általános eltörlésre szólottak Prónay, Szent Pály, Jármy, Pósfay, Kricske és Haske. – Voxolás közben DEÁK utasitása szerint megtartásra voxolt, de terjedékenyen kifejté hogy az Egyházi Rend minden javait Status tulajdonának kell tekinteni. – Ezeken kivül a czáfolgatások során még köz tetszést nyert elmésséggel szóllott
PALÓCZY: Fejér v[ármegye] követe,* ugymond, a négy ágú termő fátol kölcsönözött parabolával kivánta a RRket capacitálni. A magyarok napkeleti nemzet lévén, szóbeszédben szoktak ugyan parabolákkal is élni, de a törvényhozás fontos munkálodására nézve azt tanúltuk a logicában: hogy Similitudo non est argumentum. Az Egri fő káptalan követe igazságtalanságnak vallá, hogy Irlandban 7 1/2 millio catholicus 250 ezer protestáns papjainak dézmát fizet, s az ottani catholicusok elnyomattatása felett panaszkodott. A szólló követ maga is igazságtalannak vallotta, és valja, hogy az Irlandi catholicusok azoknak fizetnek dézmát, kiknek egyházi szolgálatjokkal nem élnek, s ez még akkor is igazságtalanság lenne, ha Irlandban a protestans lakosok száma lenne 8 millio, a catholicusoké pedig 200 ezer. De abban fekszik az argumentum ereje, hogy a mi Irlandban szörnyü igazságtalanság a catholicusokra nézve, hogy lehet Magyarországban a protestánsokra nézve igazság? Még nem akadott, s nem is fog ember akadni, ki ezt megfejtené. És valjon ki az oka, hogy az Irlandi catholicusok annyira sanyargattatnak a dézma által? felelet, az Anglia reformatiójakor élt catholicus Clerus. A csiklandós vérü 8-ik Henrik öszeháborodván a pápával, igyekezett Angliába behozni a reformatiót, de ily nagy tetvek kivitelére tehetetlen vala. Leánya, az okosabb Ersébeth egy parlamenti végzés által assecurálta az akkori catholicus Clerust, hogy ha a néppel együtt által megy is a reformata vallásra, rangját, méltóságát, s minden javait, és jövedelmeit megtartja.* S im minő csuda történt!! Az egész Clerus bévette a reformatiót, de jövedelmei közzül az Irlandi dézmát sem bocsájtotta ki. – Ugyan csak az Egri követ hoszasan mutogatá hogy meg kell a papi dézmának maradni, mert Szent István privilegiumán s régi törvényeken sarkallik. Ennek mutogatásában kár volt fáradozni, mert azt senki sem tagadja. De nem az a kérdés mi volt eddig? hanem: mi legyen ezután? S most, midőn a hazát boldogitó javitásokat kivánunk behozni, mindég csak a XI-ik homályos század kor szellemében maradjunk? vagy arra vigyük vissza az előre siető időket? De ha annyira tetszik a XI-ik század lelkéhez ragaszkodni, emléikezzünk meg, hogy a dézma privilegiumának alkotója, Sz. István király 1038-ban halt meg. VII-ik Gergely pápa pedig, ki 1078-től 1087-ig ült Sz. Péter székében,* Sz. László királyunk idejében fosztotta meg a papokat feleségeiktől.* Nálunk is a Szabolcsy Synoduson rendelék elszedetni a papok feleségeit. Midőn tehát Sz. István a papoknak adta a tizedet, még akkor házas emberek voltak, kik a hazának fiakat, vitézeket nemzettek, s neveltek; a dézma tehát házok népe tartására is szolgált, de azt többé csak azért sem birhatták volna igazságosan, s birhatják ezután is; mivel feleségök, s gyermekeik tartásának gondjaitol VII-ik Gergely pápa által felmentettek. Szepes Vármegye utasitásának meghallása nem volt a szónok előtt váratlan, s azt mint utasítást mélyen tisztelvén, nem is rostálgatja, de a Szepesi követ előadása volt váratlan, mert már már azt volt a szónok várni kéntelen: hogy Szeges v[árme]gye szinte szánakozik s búsúl a Septemviralis táblának azon itéletén, melly a Szepességi nemességet a dézma alól felmentette; pedig be örült, midőn az akkori Országbirájának* különös okosságából, egyetlen egy előlülői voxal ezen teher alól feloldoztatott. Azon argumentummal is élt Szepes követe hogy a dézma tárgyát oly kemény diónak tekintették őseink, mellybe az 1764-ki diaeta sem mert bele harapni, és Szepes vármegyét a törvény utjára utasitotta. A szónok csudálkoznék ha ezt nem cselekedte volna azon diaeta, mert két magános felek közt forgott a jusnak kérdése, s az törvény utjára tartozott.
Szluha felszólalását l. előbb, 438. l.
Erzsébet (1558–1603) alatt vált teljessé az angol egyház elszakadása Rómától.
Helyesen: 1073–1085.
Szt. László 1092.-i (I.) decretuma elrendelte, hogy azok a papok, akik másodszor léptek házasságra, özvegy, vagy férjétől elhagyott nőt vettek feleségül, váljanak el, az első és törvényes házasságban élőket azonban addig, amíg a pápa dönt, meghagyta nős állapotukban. (1. és 3. caput.)
1773 januárjától galántai Fekete György gróf volt az országbiró.
Végre még a szerecsen rabszolgák felszabaditására Anglia által kirendelt kárpotlást is erőségül használta Szepes követe, a dézma megtartására! – Igen is l-ső Augustusban ülte a nemes lelkü Wilberforcenak* nemes hazája azon ünnepet, mellyen, törvényhozó teste végzéséből, s 200 millio ft feláldozásával minden anglus birtokokban egyszerre hullottak le 800.000 szerecsen sklávokrul azon rablánczok, mellyeket eddig is az emberiség gyalázatjára hurczoltanak. Egy nagy nemzethez illett eme fényes tet, illett ezen áldozat, és sokkal tündöklőb fényel is fog az örökre ragyogni Anglia évrajzaiban, minit a Trafalgari, s Vaterlói véres győzedelmeknek pompás emlékjelei. De hol van it a dézmával keresett hasonlatosság? Amott csak ugyan volt annyi ok a kárpotlásra, hogy a rabszolgáknak szűklelkű gazdái saját pénzekön vásárlották azokat, de a Clerus mi juson kivánhat kárpotlást a dézmaért, mellyet hajdan ajándékba, s oly kötelességek terhe mellett kapott, mellyeket már rég nem teljesit, s némely részben nem is teljesithet? – ezt fejtse meg Szepes követte annyival inkáb, mert a szónok nem olvasta ama hires decimalis perben, hogy Szepes Rendei kárpótlást ajánlották volna a Clerusnak.
Wilberforce William († 1833) egész életét a rabszolgakereskedelem eltörléséért indított harcnak szentelte s az angol parlamentben előharcosa volt a rabszolgák felszabadításának.
Utoljára még Esztergom követének felel: A szónok egy cseppet sem kételkedik abban, hogy midőn 1807-ki diaetánkora az mondatott: hogy az Egyházi javak a Status javai, ezen mondás Esztergom vármegyében csudálkozást és talán ijjedséget is okozott; de ámbár azon időben a szónok már szol.gált, legkisebbé sem tapasztalta, hogy az emlitett mondáson Borsod vármegyében csudálkoztak volna. – A nemesség miként teljesitette honvédelmezési kötelsségét? erről sem kedvezőleg szólott Esztergom Követe. Ezen ellenvetésre feleletül kérdi a szónok: ki az oka hogy első Leopold idejétől a magyar nemesség lovárol leszállittatott, s fegyveréből kivetkeztetett? ki az oka hogy a hon oltalmára kikészitve s gyakorolva nincs? felelet: nem a magyar nemesség. Ki adta ellenben az állandó katonaság tartására az 1715: 8. czikelyben kirendelt roppant javakat? ki tartotta meg M[ária] Theresiának ingadozó thronusát? felelet: a magyar nemesség, mellyről az Esztergomi követnél sokkal kedvezőbben itélt Montesquieu, midőn ezeket irja: Austriát s M[ária] Theresiának ingadozó thronusát a magyar nemesség tartotta meg, s megmutatta Austria és a világ előtt, hogy nagylelküleg tud megbocsájtani, s meghalni!!* s hogy ne mindég ezen fényes epochát emlegessük, azok, kik a diplomatia titkaiban járatosbak, jobban tudhatják, de Napoleon és Savary* hátrahagyott irásai is bizonyitják, hogy a Campo formioi békességnek* megkészülését az 1797-ki insurrectio repectállása okozt.* – Végre azt is mondá egy követ úr hogy csak oly törvényeket hozhatunk, mellyek alkotványunk alapját nem sértik. A szónok bizonyossá teszi azon követet, hogy Borsodnak sok ezer nemessei s a szólló maga is; mint az ő méltatlan követjök, végső lehelletig készek oltalmazni a Constitutiót, de abban hogy a diszes állásban különben is untig elégséges javakkal biró dús gazdag Clerustol elvétettessék a dézma, mellyet az inséggel küzdő, s majdnem éhel haló szegénység véres verejtékü termesztményéből szed, – ebben ugyan Borsod vármegye Constitutiát meg rázó kérdést sem keres, sem találhat.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 485. l. 8. jegyzet.
Savary Jetin Marie René († 1833) Napoleon tábornoka s rendőrminisztere, rovigoi herceg, 1801–1833. az algériai hadsereg főparancsnoka. Emlékiratai (Mémoires, I–II. k.) 1828-ban Párisban jelentek meg.
Az 1797 okt. 17.-n megkötött campoformioi békében Ausztria lemondott németalföldi tartományairól, Milanoról és Mantuáról, kárpótlásul pedig Isztriát, Dalmáciát és Velencét kapta meg.
Savary emlékirataiban (Memoiren les Herzogs von Rovigo, als Beiträge zur Geschichte des Kaisers Napoleon. Leipzig, 1828.) a leobeni fegyverszünetről szólva (18. s köv. l.) nem tesz semmi utalást a magyar nemesi felkelésre, amelyet a napoleoni háborúk során akkor szólítottak először fegyverbe.
Ezen két napig tartó hoszas vitatások után a kérdés voxolás végett igy lőn felállitva: Eltörültetik e a papi tized minden váltság nélkül általánosan, vagy nem? Bernáth fekvő beteg lévén, Ungh v[ármegye] jelen nem lehetett. – TARNÓCZYnak küldői csak árnyékát kivánván a dézmának meghagyatni, voxát felfüggesztette. – Általános eltörlésre voxoltak: Szathmár, Szabolcs, Borsod, Torna, Ugocsa, Bihar, Békés, Csanád, Temes, Torontál, Krassó, Trencsin, Nógrád, Somogy, Pest és Tolna, öszesen 16 megyék, és a kerületek, a többi 32 megye tehát azt határozá hogy el nem törültetik általánosan de közülök sokan előre is általánosan kénszeritő megváltásra nyilatkoztak.
[II.] Augustus 22-én kerületi ülés. Elnökség Deák, Markovics. Folytattatik a dézma kérdése.
Deák felszóllitja a RRket, voxoljanak azon kérdés felett: valjon törvény által kötelezőleg parancsoltassék e a tized természetben adásának eltörlése s megváltása, vagy nem?
GUZMICS IZIDÓR: Szerzetének aggodalmát nyilatkoztatja s kivánja hogy legaláb ott, hol már a 9-ed megváltatik, a dézmának természetben szedése megengedtessék. Azon költségek, úgy mond, mellyek szerzetjének szép, de költséges rendeltetésével járnak,* minden költségeit kimeritik. Különben is a mi az Egyházi Rend javainak szaporodásárol mondatott, az szerzetjére nézve megforditva áll, mert hajdani több jövedelmet húzott s keveseb köz terhet viselt. Most meg van ugyan állapotjával elégedve; mert ámbár kincseket nem halmozott, de köz hivatalra rendelt tagjait ellátta úgy, mint azt a czél, a dicső nemzet méltósága s a liberalitás kivánta. Ha azonban a dézma megszoritatik, költségeit nem viselheti. Ajánlja a RR figyelemébe a tanitó szerzetnek ezen állapotját, hiszi ugyan hogy mindenki, s minden időben tartozik áldozni a közjóra, de a szükség parancsol. Egyébiránt tudja hogy szerzetének valamint léte, úgy jobb léte a nagy lelkü nemzetnek, s az Apostoli Királynak kezeiben van.
A bencés rendnek ekkor Nagyszombatban, Pozsonyban, Sopronban, Kőszegen, Győrött, Komáromban, Esztergomban, Pápán voltak gimnáziumai.
A Bakonybéli apát ezen szerény előadására az válaszoltatott, hogy a nevelés költségeinek fedezéséről annak idején s helyén gondolkodni az ország Rendei legszenteb kötelességöknek fogják ösmerni.*
A tanulmányi bizottság munkálatának első szakasza foglalkozik a közoktatási intézmények anyagi alapjaival. (Opinio excelsae regnicolaris deputationis motivis suffulta, pro pertractandis in consequentiam articuli 67:1790/1 elaboratis systematicis operatis articulo 8. 1827. exmissae, circa objecta rei literariae. Posonii, 1830. 5. s köv. l.)
Ez után az Elnökség által felterjesztett kérdésel fogadtatván, a kénszeritő törvénynek ellenére, és igy a természetbeni tizedelés váltságának szabad alku utjára biztatására voxoltak: Sopron, Zala, Fejér, Esztergom, Mosony, Túrócz, Szerém, Sáros, Szeges, Gömör, Heves, Marmaros, Arad és Bihar, öszesen csak 14 vármegyék. – Ungh és H[orvát] Ország jelen nem volt és igy a többi 34 megyék és a Kerületek voxával általánosan megváltást parancsoló törvény határoztatott.
A következett vitatásoknak érthetése végett meg kell jegyeznem, hogy RAVAZDY ekép voxolt: Az urbéri tárgyban előfordúlván a tized kérdése, azt kivánták volna Bihar Rendei, hogy a praearendatio a jobbágyságnak adassék, s ez általánosan kiterjesztessék.* Később a Juridicumban azon utasitást adták: hogy a papi tized egyátaljában eltörültessék. Tegnap e szerint adta megyéje szavazatját, de az töbséget nem nyert; úgy látja tehát, hogy a RR töbsége a papi tizedet proprietásnak tekinti, mivel pedig küldői minden tulajdont sértetlen fentartatni kivánnak, oda voxol, hogy a megváltás szabad alkura bizassék.
Az urbér ügyében készült kerületi törvényjavaslat IV. cikkének 2. §-a emlékezett meg a tizedről: „ha tsak a tized törvény utján el nem törültethetnék” (Iratok, I. k. 285. l.), ezt a záradékot azonban az országos ülés elhagyta. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 106. l., Iratok, I. k. 519. l.) Bihar megye felfogását az országos ülésben Beöthy ismertette. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 101. l.)
[III.] Azonban csak ugyan kénszeritő megváltás határoztatván, most már a felett folytak a tanácskozások, hogy mi legyen a megváltás clavisa. E részben több inditványok tétettek. – SZÉLL azt kivánta hogy az örökös szerződésekből dolgoztassék ki egy közép számvetés. – BALOGHY Hont v[árme]gyének szerződését ajánló, meny szerint dézma váltság fejébe egy egész telektől 5 – legfeljebb 8 pengő xr fizettetik. – SZUCSICS azt kivánta, hogy ha a jobbágyok a Clerussal meg nem egyezhetnek, a vármegye határozza el a megváltást. – DÓKUS szintén, de a régi szerződéseket annyiban épségben hagyatni ohajtotta, hogy az uj alku azoknál terhesebb ne lehessen. – Ellenben HERTELENDY (Torontál) nem akarta a dolgot vármegyékre bizni, mert ámbár az 1647: 95. tilalmazza hogy a tized bérlési summák feljebb ne emeltessenek,* tudjuk még is minő vissza élések csúsztak be, mert a megyékben nem volt elegendő energia. – Ehez VÁGHY azt adta hogy ha a vármegyére bizatnék, nagy lenne az önkény, s a nép nem egyenlőn terheltetnék. Ha a Honthi inditvány magában nem tetszenék, vétessenek fel más megyék is, mellyekben ily megváltás divatozik, s azokbol diametralis calculus dolgoztassék. – FEKETE ellenben a dézmának 10 esztendei jövedelmét kivánta felvétetni; s az abbol kidolgozandó diametralis számvetéssel a váltságot hason értékben (in aequivalenti) elhatároztatni. – Erre nézve BENYICZKY kifejté a dézmának azon alapelves természetét, hogy annak básisaúl felvenni azon jövedelmet, melly szorgalom után szaporitatott, annyit tenne mint az industriát taxálni a mi minden adónak, de leginkáb a dézmának természetével ellenkező fonák képzelet. – BÁRCZAY az országos összeirásban* kivetett tiszta jövedelmet ajánlá kolcsnak. – SZABÓ pedig felteszi, hogy kivetett az 1834-ki törvényhozó test nem akar terhesebb intézkedést tenni, mint volt az 1647-ki és igy az akkori örökös kötéseket kivánná egy választmány által öszeszedetni, s azokbol közép számot kidolgoztatni. – Ezen inditványok közül egyik egyet, másik mást pártolt.
Az 1647:95. tc. megújítja a tizedbérletről szóló régibb törvénycikkeket, „hoc tamen declarato, ut pretium consuetum ac limitatum decimarum maneat in eo statu, in quo nunc est et nequaquam imposterum augere liceat.” Ha bérlő Szt. György-napig nem teszi le az összeget, ugyanennyiért a földesur léphet helyébe, kivéve azon tizedeket, amelyek privilegium vagy szokás erejénél fogva várakhoz tartoznak, továbbá amelyeket a királyi kincstár a végvidéken szokott bérelni.
Az 1828.-i országos összeírásban, amelyet az. 1827:7. tc. rendelt el.
SZOMBATHELYI (Békés): Miután azon elv lőn az elobbi végzés alapjaúl felállitatva, hogy a dézma az adónak egy neme, természetesen következni vélte, hogy annak itt kell általánosan, s lehetőleg uniformiter elhatároztatni. Egyébiránt mint hogy küldői a dézmát egész minémüségében igazságtalan adónak tekintették, s egészen eltörültetni kivánták, önként következik, hogy mindent, a mi terhesebb a semminél, szintén igazságtalapnak tekintenek. De elüttetvén alap utasitásátol, kéntelen ahoz közelitőleg oda voxolni, hogy a váltsági szerződéseknek leg könnyebbike vétessék kolcsúl, s mivel eddig a Honthinál könnyebbet nem hallott, azt elfogadja, megjegyezvén, hogyha valaki még könnyebbet fedezne fel, ahoz fog járulni.
Sokan azok közzül, kik általános eltörlést kivántak, hasonló értelemben nyilatkoztak. De RAVAZDY honni nyelvének grammatikáját a deákkal együtt tanulván, a megváltás alatt mást nem érthet, mint azt hogy a dézmának tőke ára egyszerre lefizettessék, s ujabban is kinyilatkoztatja hogy a kénszeritett megváltást igazságtalannak tartja, mert bevág a proprietásba. Most látja: hogy haszonbérről, még pedig kénszeritett haszonbérről van szó, s a végzés következésében oda voxol, hogy azt mind két rész kihalgatásával a megyék határozzák el. Mert igazságtalanságnak vélné, hogy egy Thuróczi telektől annyi váltság bér fizettessék, mint egy Békésitől.
KÖLCSEY ezt, s a Bihari követnek előbbi voxát illetve igy felelt: Tanúlt e az érdemes követ magyar grammaticát, én nem tudom, s minthogy mondja, kétségbe sem veszem, sőt örvendek rajta s kivánom hogy ezen dicséretes tudomány tanúlását szép előmenetellel folytassa. De én grammatkai tudományomra hivatkozni itt szükségesnek nem látom, mert azt tartom: e tárgynak nem a grammatica hanem a logica szabályai szerint kell elvégeztetni, ezek pedig azt tanitják, hogy el nem érhetvén az általános eltörlést, mellyre Bihar követével egyetértőleg voxoltam, ahoz kell állanom, a ki az eltörléshez legközeléb van, mellyhez ekkorig a Honthi inditvány közelitvén legjobban, azt elfogadom.
MARCZIBÁNYI: Mintán tegnap Bihar követe* utasitásánál fogva is eltörlésre voxolt, s nem találta hogy az eltörlés bevág a proprietásba, meg nem foghatja: mi oknál fogva állithatja ma, hogy a megváltás sérti azon tulajdont, mellyet az eltörlés nem sértett volna.
Ravazdy szavazatát l. előbb, 454. l.
PRÓNAY: Távol legyen tőllem hogy abba kivánnék ereszkedni, miképen magyarázza akár melly követ a maga utasitását, mert én az utasitásokat, s a követnek magyarázati hatalmát nagy tiszteletben tartom mindazáltal meg kell vallanom, hogy harmadik országgyülésén van küldőim kegyes bizodalmábol jelen lenni szerencsém, de egész diaetális praxisom nyomán sem tudom akár a grammatica, akár a logica szabályai szerént megfogni, miképen magyarázhatja egy követ úgy a maga utasitását? hogy midőn küldői a dézmát egészen eltörülni hagyják, ha ezt el nem érheti, semmi könnyitést se fogadjon el, hanem az egész terhet mostani állapotjában megtartani kivánja.
RAVAZDY: Nem gondolná hogy akár a grammaticalis, akár a logicalis tudomány feszegetése ide tartoznék. Miként magyarázta légyen utasitasát? arrol számadással csak küldőinek tartozik, s helybehagyásukrol nem is kételkedik. Ismételvén egyébiránt miket előbb mondott, hozzá teszi hogy ő a töbségnek azon végzését, melly szerint a dézmát tulajdonnak nézvén el nem törültetni határozta, tiszteletben köteles tartani, s utóbbi voxát ahoz is alkalmaztatta. – DEÁK előlülőleg kéri a RRket, hagyják minden követet szavazati szabadságában, s bizzák kire kire, hagyd lássa, miként fog küldőinek felelni. Egyéb iránt megjegyzi, hogy a ki a törvényet forgatta, tudni fogja, hogy nem csak a praestatióknál,* de a büntetéseknél, emendáknál, nagyob hatalmaskodás dijánál is gyakran elő fordúl a megváltás,* a nélkül hogy a redemptio vagy reluitio szükséges képen hason értéket jelentene.
Szolgáltatásoknál.
A nyelvváltság, emenda linguae 100 frt. (Hármaskönyv, II. 72.), a fejváltság, emenda capitis főurak és főpapok esetében 400, nemeseknél 200, jobbágyoknál 40 frt. volt (1495:19. tc.), a nagyobb hatalmaskodás büntetése a jószágvesztés, ez azonban megváltható.
ACZÉL a Honthihoz hasonló javallatot, a dézma kijátszására czélzónak nevezi. – MARCZIBÁNYI ezen szemrehányást a törvényhozó gyülekezetben el nem fogadja, s úgy hiszi, hogy a melly megyék kénszeritett megváltásra adtak utasitást, azért cselekedték: mert nem reménlték hogy az eltörlés egyszerre keresztül mehessen, s lassan akarták a Clerust hozzá szoktatni ahoz, a minek úgy is meg kell történni. Némelly követeknek azon ellenvetésére pedig, miképen fel sem lehet tenni, hogy a megyékre bizott elhatározás mellet a népnek terheltetése történhetnék, azt feleli: hogy azt csak akkor fogadhatná általános szabálynak, ha magának a népnek is szava lenne a gyüléseken.
Ezeken kivül HAVAS inditványt tesz: hogy mivel a kir. városok hasonló privilegialis jussal birják a magok városi birtokát, mint a nemesek, a papi tized alól felmentessenek. – Erre DEÁK megjegyzés, hogy a váltság módjának elhatározása után fog majd azon kérdés következni, hogy kik tartoznak, s kik nem tartoznak tizedet fizetni.
SZIRMAY figyelmezteti a RRket, hogy van eset hogy ezen papi dézmát nem maga a Clerus, hanem földes urak birják. Kivánja tehát a redactioba betétetni, hogy a mit most a RR végeznek a tized felől, az általánosan értetik minden dézmára, akár kinek kezében legyen is. – Ezen inditványt köz felkiáltás látszott helybehagyni mire DEÁK megjegyzé: Azon tizedről, mellyet a földes urak, különösen e jure terrestrali kilenczed helyett birnak, itt szó nem lehet, ez a 9-ednek substitutuma, s arrol van az urbariomban rendelkezés;* de ahol akár privilegiumnál fogva, akár miképen a földes urak in specie a papi tizedet, már akár másképen, akár természetben, akár váltságban birják és szedik, az kétség kivül az itt teendő intézkedés alá tartozik, mert a RR nem egy személyre, hanem általában a dézmára tesznek rendszabást. – Ezen előlülői kijelentésnek senki ellene nem mondott.
Ezt a tizedet az urbéri törvényjavaslat (IV. cikk 2. §.) így írta körül s felőle ilymódon rendelkezett: „Végre hol a föld terméséből nem ugyan az egyházi rend jussaihoz tartozó, hanem a földes uri jussal járó tized név alatti tartozás van divatban, ott ezen tized egészen a kilenced meg vétele eránt meg állapitott elvekhez alkalmaztassék.” (Iratok, I. k. 519. l.)
Egyéb iránt a fenforgó kérdések közt az lévén a fő elágazás, valjon itt, vagy a megyék által történjék e a váltság kolcsának elhatározása? azon jegyzék előrebocsájtásával, hogy bármi határoztassék is, a kiszabandó kólcsnál lágyabb szerződéseknek az urbéri végzés hasonlatánál fogva is* sértetlen kell maradni, – ugyan csak az a kérdés lőn voxolásra kitüzve. A voxolás rendjét tisztán felfogni nem lehetett, mert nem egyenesek valának a feleletek. – De a végzés igy lőn kijelentve: A Clavis itt fog elhatároztatni, az applicatio pedig a megyékre bizatik. – Minő szavazati rendel lőn Augustus 23-án az 1647 előtti örökös szerződésekből kidolgozandó közép calculus kolcsnak megállapitva, már előbbi levelemben megirtam.*
Az urbéri törvényjavaslat (V. cikk 1. §.) szerint „azon régi kötések, mellyek az urbéri rendszabás béhozatala idejét felül mulják, ennekutánna sem vétethetnek kérdésbe”. (Iratok, I. k. 529, s köv. l.)
L. előbb, 447. l.
Augustus 24-én vasárnapi szünet.
Augustus 25-én PRÓNAY azon inditványt tette hogy Ulászló 2: 45. czikének hasonlatánál fogva, melly által a tized alól az oláhok, oroszok, és minden schismaticusok kivétettek, a protestánsok is kivétessenek.
Történtek más inditványok is, t. i. Pest, Somogy és Torontál részéről, hogy a praediumok, jövendőben beendő népesitések, és azon helyek, mellyekben eddig dézma nem adatott, ezután is mentek maradjanak. Továbbá VÁGHY és HAVAS részéről, hogy a kir. városok felmentessenek. – Ezek közül 3 napi élénk vitatások után August. 27-én PRÓNAY inditványa került még csak voxolásra, s 26 Megye s a Hajdú K[erület] voxával 19 megyei vox ellen diadalmaskodván elfogadtatott.*
Az aug. 25–29.-i tárgyalásokról a 174. és 175. szám számol be részletesen.
